Dunántúli Napló, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-03 / 182. szám
NAPLÓ 1658. AUGUSJETÜ8 % 30 százalékos kedvezmény a harkányi kiállításra Mint már hírül adtuk, augusztus 17—80-ig mezögasda- Hági kiállítás és vásár tesz Harkányban. A mezőgazdasági kiállításon részt vesznek Baranya megye állami gazdaságai, termelőszövetkezetei, termelőszövetkezeti csoportjai és egyénileg dolgozd parasztjai és azok az üzemek, amelyeknek a mezőgazdaság szolgáltatja a szükséges nyersanyagot, Ezek a termelőegységek bemutatják a* 1957— 58-as gazdasági évben elért eredményeiket! a növénytermesztésien kimagasló eredményeket elért kalászosokat, kapásokat, zöldségféléket, ipari növényeket, gyümölcsöket és szőlőket. Itt láthatják meg a látogatók azokat a nagyter- melésű teheneket és azok utódait, amelyekről eddig csak hallottak. Bemutatnak itt még lovakat, »értéseket. Juhokat és baromfiakat is. A látogatók szórakoztatásáról is gondoskodnak: kultúrműsorok, lóversenyek lesznek. A termelőszövetkezetek azonkívül, hogy bemutatják eredményeiket, lí—14 mallgán- fokos termelői borral, halászlével. borjúsülttel, sertéspe- esenycvcl fogadják a látogatókat. A vendéglátóipar is gondoskodik a látogatókról: lesz elég sör, bor, hűsítő Ital. Aki pedig elfáradt, az mehet felüdülni a strandra. És mindehhez még hozzájön az Is, hogy az ezeken a napokon Harkányba utazók —- természetesen, ha megtekintik a kiállítást is — 50 százalékos kedvezményt kapnak a vasúton. Százhat gyermek otthona A nagy meleg nem Velése szempontjából, mert ér- gallér, — mert esztétikai nezavarja a csertői gyermekott- van valakijük, aki hozzá- velés is van a világon, hon kis lakóit. A parkban az |uk tartozik. Az intézet dolgozói szórnáárnyé» fók alatt ját»zanftk. És *■*— Nem felejtem el — e'mlé- re igen nagy öröm. hogy ujjó- nem zavarja nz építőmunkáso- kezlk , amikor először JÖt- építették a konyhát, a mosó- kát sem. akik az épületet ta- tem ide, egy féluzemű kisfiú konyhát, hogy a nevelők csak- tarozzák, — az idén új ruhát rohant felém és kérdezte: Ma- nem mindegyikének külön szó ölt e gyermekek otthona ga az anyukám? Mert van ám bája van. Igaz az. hogy a száAki néhány évvel ezelőtt nekem! mok beszélnek. Hát beszéljejárt Itt. ugyancsak csodálkoz- Elképesztő néhány anya ma- nek most ts. Tavaly 320 000 fo- hat. Belül már átalakultak a ««tartása. Evekig nem vesz tu- rintot fordítottak belső tataro szobák, a ragyogóra fényes!- domést gyermekéről, de ha vé- zásra, majd még 400 000 forintén parketten szőnyegek, a letlenül örökbe akarják adni, tot a meglévő épületek őtala foglalkozó szobákban a fala- ózonnal jelentkezik. Egy hu- kítására. Az idén ismét költftt- kon az óvónők által készített szonnégyéves anyának péktó- lek az Intézetre: 120 ezer fora Ízok, az ablakokon rózsás ul négy gyermekét nevelik. A rlntos költséggel kívülről ír függönyök, a hálókban uavan- kislányt örökbe akarta fogad- megszépítik n gyermekotthon* csak Es olyan tiszták' az ni egy rendes család. Az anya Jövőre tervezik a park rendágyak mint amilyeneknek elvitte, másik három gyerme- behozását. Megállapodás siti énmiö’k kell egy rendes tiszta két Csertőn hagyta. Általában letett a megyei tanács KISZ- csaIádban. Ez a család,’ élén * tapasztalat, ha a gyerme- azervezetével, amely szerint r a, igazgatónővel övenis Ilo- kék felnőnek, a hozzátartozók KISZ tagjai rendbehozzák t návlf, S n^y.’stóXt gy«! Jelentkeznek értük. játékudvart és hintákat szemek találja meg az otthon me- ^ relnelc fel. legét, szeretetét. Nyáron Ven- letter ton tiem kísért Die- Az intézet eléggé elzárt a dégek is érkeznek. kens: Nlcleby Miklós c. köny- külvilágtól. Ez érezteti hatásé’ — Amikor elkerülnek innen vében leírt szomorú árvaház. például az orvosi ellátásban a gyerekek — meséli az igaz- Kovács Mlklósné, a ruhatár Ritkán jut el ide a körorvos gatőnő —, nem győzzük ol- gondozója örömmle mutatja a pedig Sokszor, különösen egy vasnl a leveleket. Vágynak szekrényeket, amelyekben járvány megelőzésében nagy vissza ide és kérik: „csak példás rendben sorakoznak a szükség lenne az. orvosi ta- egy kicsit vigyenek haza". így hétköznapi és a vasárnapi ru- nácsra, ellátásra. Bár amint rjók: haza. A bükkösdi gyér- hák, cipők, köténykék, mele- az igazgatónő mondotta, már mekotthonból nyaral itt né- gítők, törülközők, mindazok a annyi gyakorlatra tettek szert lány gyerek jelenleg is és si- ruhaneműek, amelyek nélkü- hogy majdnem mindig tudnál- cerült összehoznunk testvére- lözhetetlenek. A csinosságra segítem. két is. Ez nagyon jelentős is ügyelnek — a kötényeken A nevelők, hz óvónők fiata1 ezeknek a gyerekeknek a ne- kis fodor, a ruhákon fehér Az atomtudósok pénteki ülése Genf (AFP): A Kelet is a Nyugat atomtudósai pisiteken megtartották 24. teljes ülésüket Az Ülés után az alábbi hivatalos közleményt juttatták el a sajtóhoz: „A szakértők értekezlete pénteken következtetéseket hagyott jóvá a nukleáris robbantások kiderítésének és felismerésének ellenőrzési rendszeréhez szüle*égés technikai berendezésekről. Az értekezlet továbbá megkezdte a vitát azon esetleges egyezmény betartásának ellenőrzésére alkalmas rendiseiről, amely a nukleáris kísérletek megszüntetéséről létre- ön. Meghallgatta Szemjonov és Gubkln professzorok (Szovjetunió) beszámolóját. A pénteki ülésen Hulubel professzor (Románia) elnökölt. Birtokon belül Ahányszor ezt a két szót Valami azért gyanúsnak tűnt zokogva borult a váltómra és hallom, mindig « humoristák neki, Távolabbról az, hogy há- tanácsot, vagy legalább is vl- János gazdája jut eszembe, aki zónák a kéményén füst go- gasztalást várt. De férfiasán a kerítésen bévül szíja rettent- molygott elő. Közelebbre érve bevallom, hogy nem tudtam heteden nyugalommal csuto- a szélesretórt ablakon kiböm- megvigasztalni, rás pipáját bölő rádió hökkentette meg. A forró lekvártól csöpögő faDe más értelmet kapott a Mikor pedig a virágoskertben kanál, mint a birtokon belüliszó. amikor Jenő barátom sír- láncravert Jókora farkasiku- ség szimbóluma, kiszorította ta el a maga nagy bánatát. tyát látott legelészni, az az ér- emlékeimből János gazda csu— Képzeld — újságolta le- zése támadt, hogy ez úgylát- tors pipáját, s azóta, ha e két törten..—, végre megvettük *zt szik, nem is az ő háza. Pedig- a házikót ut hát ismerte már. — Na és? — mondom neki. Azért bement. A konyhából —- Csak nem fogsz «Bért szó- éradó lekvárülat után morc morkodnd! női bariton üdvözölte: — Áh — meszelt bele a le- — Mit keres? • vegébe — tudod mi az, har- -.-Hirtelen válaszolni sem tu- B __ mincezret havi kétezerből ősz- dott, mert hiszen tulajdon kép- sét jelenti előttem. Ambárné- szekuporgalni? pen nem is keresett semmit, ha eszembejut, hogy ha azt — Értem — bőllntottam rá »öt úgyszólván hazajött. De mondom: „aki bírja, marja", — sok lemondás, garasosko- aztán megpróbálta megmagya- hát az is ugyanazt jelenti. dém, miegymás, de most mér rázni: t_ csak rendbejöttök, megvan a — Kóremaaépan. én megvettem ezt a házat, ez most kérem az enyéim Na és? — húzta fel a szemöldökét a nő és hosszú fakanalával belenyúlt a fortyogó lekvárbaj szót hallom, „birtokon’ belül“ inkább veszem a kalapom és sürgősen elsomfordálok, mert e két szó a hozzá fűződő képzettársítással immár tulajdonviszonyainak belső tartalmának legmélyebb átlényegülé(Mész—) lányok. Feltalálják maguka* itt messze Pécstől. Szigetvártól? Akiknek igazén hivatásr a gyermeknevelés — igen Scher íchíng Teréz például négy évet töltött Csertőn. Mos* férjhez megy. elkerül Innen, <i hsiéyje a kedves kis szobát, a? Intézetet, a gyermekeket. — Nagyon megható volt r búcsú — meséli az igazgatónő — sírtak a gyerekek ér Terikének is azt hiszem összie- szorúlt a szíve. Tériké nem válaszol, csak az ajéndékalbumra mutat amelyet szerető Bzívek és kezek állítottak össze. A képek ■majd évek múlva is el mond - : iák: milyen is volt az élet itt Csertőn, kikkel volt együtt? 1 A hálókban a délutáni al- : vés után ébrednek a gyerekek, eligazítják ágyukat, felveszik a klottnadrágot és a parkbn mennek játszani. Némelyik még álmosan dötwölí szemét. Eav bogérfekete kisfiú egyedül marad a szobában. Sír. Rossz volt. büntetésből kell fent maradnia. Az Igazgatónő — mert ehhez Is van Joga — megbocsát. — Menj csak játszani. d-° ugye máskor nem leszel rossz? A könnytől ázott arc más moeolyog és a kisfiú fürgén «•■zalad társai után. Esy ilyen boldog mosolyért érdemes velük vesződni.; A szeretet, a gondoskodás emberré formálja azokat, akikről: kicsi korukban elfeledkeznek ; a szülők. Papp Eta ■ Pákotitz István: Fohász békéért Fölemelem a szivemet föl föl » piros napkorongig még annál Is magasabbra a messzenéső édesanyák aggódó tekintetéig Fölemelem a szivemet a pici gyermekek ebédutáni jóízű nyugodt szuszogásálg Fölemelem a szívemet mert riasztó csúnya nagy fekete madarak félelmetes árnya sötétlik Segítsetek levágni a keselyűk szárnyát — M» megsúgtam a pici füveknek simuljanak Jobban a lányok bokájához Hosszabban elnéztem a szelíd őzikéket hogy tiszta tekintetüket jobban szivembe véssem niert sokszor elszomorít: ha néhány gonosz fölperzselné az erdőt hová lenne az őzikék karcsú — ssökelld futása — El-elnézegetem a szembejövő fiatal lányokat jaj ha elhervadna ajkukon a gyöngyvlrágos-csillngeld kacagás s az üvegesedö szemű hős fiúk leánymosollyal takaróznának valami Ismeretlen árokparton — Szólok Is a komolytekintetű munkásoknak jól markolják meg a nagykalapácsot sújtsanak az érteden és érzéketlen embervérsrivő ezerkarú Polipra A parasztoknak azt mondom vigyázzanak a gyújtogatókra nehogy csóvát dobjanak a hajló széke Maiba A külügyminisztereknek Is szólok legyen már végre foganatja az egyszerű emberek akaratának A hadvezéreket emlékeztetem; a puskaropogásnál sokkal szebb a rigófütty A tudósoknak azt mondom ne bombát csináljanak az atomból de zuzmarás teleken melegítsék a megdermedt földgolyót Kiáltok a költőknek énekeljenek szüntelenül és legyenek a világ lelklismerete Kiáltozom az Istennek álljon elébe a Gonosznak mert a Jóakarata embereknek falat kenyérként kell a tiszta bizonyosság hogy ne riassza szivünket a Rém a nyüszítő félélem lidérce • egyszer már nyugodt életünk legyen ámen. KÖNYVÚJDONSÁGOK a megye könyvesboltjaiban Kempelen, a va- angol ifjúsági író Fiúk, lányok című rázsló címmel Je- »A ku rongyos" cí- könyvecskéje új kl, . . mű regénye Dickens adásban látott napéin meg a Móra n emlékeztetőén ír- világot. — A vízi- Ferene Kiadónál Jd Te égj* árvágye- sport kedvelői ré- Szalatnai Rezső si- rek kalandjait ’ a szére készült a Kar- keres életrajzi re- londoni alvilágban, togrófiai Vállalat gémyénék új kiad«» —; A 3—6 éves gyér kiadásában A Duna sz, — Savaria a cl- niek nevelése családban ház, benne a jó lakás. Dühösen nézett rám, mintha legalább tó az anyját szidtam volna, aztán marokra fogta a zakóm fazonját és megrázott. — Ez az! — kiáltotta bele ........................................... a képembe úgy, hogy nedves csöppeket éreztem az orromon. — Ez az! A ház megvan, a lakás nincs meg! — Hogyhogy? — kérdeztem Ijedten és megpróbáltam kiszabadítani a kabátomat a markából, * Erre aztán elmesélte a következő históriát: A hosszú évek óta gyűjtögetett pénzzel elment a háztulajdonoshoz, akivel már korábban is tárgyalt és közölte, hogy most már aztán Igazán megveszi azt a házat, részben mert végre együtt van á pénz. részben meg azért, mert a társbérletből végképp elege van. Megvolt az alku, megírták szépen a szerződést, miközben a biztonság kedvéért megkérdezte a volt tulajdonost: — Szóval most be tó költözhetek? Mire az sandán ránézett és ekként nyilatkozott: — Naná! Ebben meg tó nyugodott, a szerződést gondosan zsebe mélyére süllyesztve indult, hogy elfoglalja a tulajdon várát, azaz saját egyéni tulajdonában lévő családi házikóját, it gondolatban már rendezget- m tó a belsejét és környékét. Éa kérem, szeretnék Ide beköltözni. Az asszonyság kicsit nézte, mintha valami sose látott bogarat szemlélne, aztán kibugy- gyant belőle a nevetés, szakasztott úgy, mint a lekvárban buggyantak az apró buborékok. — Hőhö — mondta végre — nem rossz. Hogy maga ide? Höhö.. t — Miért kérem? — kérdezte Ártatlanul Jenő. — Azért, mert itt én lakom, Tessék nekem venni egy lakást valahol, ha ennél Jobb, akkor odamegyek, maga idejöhet, így. A garast letette. Hátatfotdí- tott és csak széles farát ringatta Jenő leié a lekvárkeverés ütemére. Végül is megsajnálta a hápogó embert. — Nézze — szólt ki a lekvárgőzből —, tudok én egy egész tűrhető lakást. Negyven- ezerért megkapná és akkor odaköltöznék. — Még én vegyek magának lakást? — Na hallja, ha meg nem akarja, hát csináljon valami mást. Nekem nyóc, én uram, birtokon belül vagyok. Jenő budapest—sztálinváme a „Műemléke- családban. . v ~ r°si szakaszának vílnk" sorozat új kö- . * .Kos" ^Port térképe. — tétének, melyben Kiadó pépszeT Igen hasznos segédSzombathely római rű „Szülök Könyv- könyv a Kisipari korabeli emlékeiről tárá”-nak új kötete. tzövetkasaiav tájékoztat Kádár Dezséry László, a 7^. Zoltán és Baltó La- Rádió „Hétvégi tnele címu «»álljon. —■ Greenwood jegyzetek" írójának htás. ..............MII...............................................UMHMHIIII........................................... Cs entei szaki rémes álma A OVdr igazgatójának meg volt az a ** jó szokása, hogy a pontosságot, nemcsak a többi dolgozótól, de saját magától is megkövetelte. Ezen a reggelen is pontosan .megjelent az irodájában. Jóformán még le sem vethette a kabátját, amikor halk, bizonytalan kopogtatás hallatszott. Majd nyilt az ajtó és egy gondosan összektözött csomaggal a hóna alatt belépett Csentei szaki, a TMK egyik általános műszerésze. —- Jóreggelt, Csentei bácsi. — Jóreggelt. — Üljön lel .Gyújtson rá — szíveske - dett az Igazgató. Valami baj van talán? Olyan sdpadtnak látszik. — Baj,., hát még nincs... hacsak ezután nem lesz? — Miért lenne? — Szörnyű rosszat álmodtam az éjszaka. Az igazgató megérezte, hogy az öregnek halálosan fontos ez a beszélgetés, így — bár ezer más dolog várta — mégis leült, hogy végighallgassa Csentél szaki furcsa álmát. — Azt álmodtam — kezdte az Öreg, — hogy elkészült á házam. Cakompakk kész lett, de még a bútorok, a berendezés is tisztára megújult. Mondtam is az asszonynak: — Na Vera, csuda törléntl Amint így tanakodtunk, egyszerre csak látom ám, hogy többen is közelednék az úton, Ismerősök jöttek, a gyári szakidnak. Zabos komám ért oda elsőnek. — Szerbusz Józsi — köszöntöttem, de 6 nem köszönt vissza. Szó nélkül odament a házhoz, kalapácsot, feszítőt vett kabátja alól és elkezdte bontani a falat. — Mit csinálsz, hé! — kiáltottam rá, de akkorra már annyira megtelt az udvar emberekkel és egyszeriben olyan zsivaj támadt, hogy szavamat sem értettem. Mindegyik szerszámmal, zsákokkal, taUcskdvat Jött. Es mind neki a háznak. Szedték, hordták, ktnek- kinek mire volt szüksége. — /Ve gőzölj, Jóskát — szólt oda 1 ’ később Zabos komám. — Pár téglát viszek csak el. A nyútketrechez. Be akarom végre fejezni. Aztán sorra a többi te megindokolt«, miért jött és miért csak egy ablakszemet, vagy egy villanykapcsolót, egy ajtókilincset és ehhez hasonló kis értékű holmit visz el. Igen ám, de sok kiest, sokra megy. Percek alatt széthordták a téglát, a cserepeket. Még az alap betonját ie szét feszegették, azzal, hogy most kezdik az építkezést is betontörmelékre van szükségük. Lába kelt a berendezésnek Is. Apránként, darabonként azt Is széthordták. Se holt, se eleven nem voltam már, amire a házzal végeztek. Akkor hozzám léptek és szép lassan — megint csak apránként — kezdték leszedni rólam m siskát, Az nyakát vágta le, mondván, hogy éppen ilyen színű inggallérra van szüksége. A másik a cipőmre éhezett rá, is így tovább. Pár perc alatt ott álltam szégyenszemre pucéran. De a gazok még ezzel sem érték be. Az asszony ruháját kezdték ránclgálnl. Ezt aztán már nem hagytam. Felkaptam egy ottfelejtett vaspejzert, aztán neki..; Arra ébredtem fel, hogy az asszony Ijedten rázza a váltam. — Mi van veled, Jóska? Egész éjjel csak hánykolódsz, jajgatsz és egyre azt kiabálod valakinek, hogy szétvered a fejét. Ezt álmodtam. — Rémes álom lehetett mondhatom, — mosolyodon el az Igazgató és arra gondolt, hogy kár volt végighallgatni az öreget. Felállt. Búcsúzéira nyújtotta a kezét. — Hát akkor..: — Még nincs egészen vége — értette el Csente 1 — Itt ez a csomag. Szeg van benne. Nem tok, talán 2—3 kilóra való, de lopott szeg... Apránként, nyolc-tíz darabjával viszegettem haza. Gondoltam, jó lesz a tetőlécek felerősítésére. Most visszahoztam, mert már látom, hogy a kis tételek Is sokra mennek,., Jíengeteg kárt okoz, ha sokszor és-**• sokan nyúlnak hozzá a nép va- gyónd)Mit PBRSNQ
