Dunántúli Napló, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-20 / 196. szám
6 N®PLO 1038. AUGUSZTUS 2«. Jog és lehetőség Amikor alkotmányunk többek között leszögezte, hogy hazánkban mindenkinek joga van a munkához, sokan megkérdezték: miért volt erre szükség — hisz' dolgozni addig is szabad volt mindenkinek. Ez igaz. Csak hogy a munkához való jog nem csak azt jelenti, hogy valaki dolgozhat, ha munkához jut, hanem azt is, hogy nálunk mindenki száméra a munkalehetőség is biztosítva van. És ez nagy különbség. Azzal ugyanis, hogy a munkához való jogot alkotmánynak mindenki számára biztosítja s hogy szocialista társadalmunkban e jog gyakorlásához a feltételeket is megteremtettük, örökre megszabadultunk a munkaméliküliség fenyegető rémétől; A munkások és alkalmazottak száma évről-évre növekszik* Nálunk Baranya megyében például a szocia’ls- ta iparban foglalkoztatottak száma 1955-ben átlag 34 714 fő volt, most 1958. júniusában pedig 35 599 fő. S Így van ez országos viszonylatban is. Szocialista társadalmunk újabb és újabb mun kaalmakat teremt a munkások és alkalmazottak, a magyar dolgozó nép számára; Uj gyárak, új, korszerű üzemek, bányák épülnek szerte az országban s talán még soha nem építettek any- nyi lakást, mint mostanában. Az új gyárakba, az új üzemekbe, az építkezésekre új munkások kellenek. A mostani háromévi« tervünk megvalósításához előreláthatóan mintegy 90 000 új munkaerőre lesz szükség s így a mun kasok és alkalmazottak száma az 1957. évi 2 millió 350 ezer főről 2 millió 440 ezer főre fog növekedni* Nyitva as út Pécsett nincsen bölcsészkar, azok az érettségizett diákok, akik tanárok, művészettörténészek, muzeológusok akarnak lenni, — éppen ezért a budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán kérték felvételüket. Lapunk munkatársa megkereste Kékes Andort, az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarának tanulmányi osztályvezetőjét, és megkérte arra, hogy adjon tájékoztatást a Baranya megyei jelentkezők felvételével kapcsolatosan. Kékes Andor munkatársunk kérésére a következő nyilatkozatot adta: — Az idén a budapesti bölcsészkarra óriási volt a túljelentkezés. Csak az orvoskart rohanták meg oly nagymértékben, mint minket. Az ország minden részéből kérték felvételüket — még az olyan egyetemi városokból is (Debrecen, Szeged), ahol van bölcsészkar. Közel kilencszázan juttatták el kérvényüket hozzánk. A 900-ból igyekeztünk a legjobbakat kiválogatni. — A Baranya megyeiek nagyon szép számmal nyertek felvételt. Ugyanis jelentkezett 16 fiatal, közülük egy nem jelent meg a bizottság előtt, s felvételt nyert hét, tehát a jelentkezőknek majdnem fele. — Mi megértjük, hogy a fiatalok nagy része szeretne bejutni az egyetemekre. Erre azonban nincsen mód, de a legjobbak számára mindig nyitva az út. Kenyér és jog j'Jrinep volt mindig a népnek az új kenyér. Jelképesen is ,mert a szüntelenül megújuló életnek a gondolatát viseli, de valójában is, mert a paraszt egész évi, fagy- gyal, hőséggel, esővel, szárazsággal szembeni harcának eredménye az asztalra került, szép illatokat teregető friss, új kenyér. Akkor volt csak igazán nagy ünnep, amikor a hetek, hónapok óta már csicsókán, kukoricán élő, aratásban elcsigázott szegényparaszti család kiéhezett népe elé került végre a várva-várt, megkoplalt kenyér. Nem volt kenyere annak, akinek joga nem volt, s mert uruk írták a törvényeket, nem lehetett joga annak, akinek kenyere sem volt. A dolgozó népnek, amely verítékével öntözte a szántóföldeket, nem jutott más, csak a kötelesség és szüntelen Ínség. így volt ezer évig és ezt nevezték az ország urai ezeréves alkotmánynak. Ezt nevezték a természet örök rendjének, isteni rendeltetésnek, megváltoztathatatlan sorsnak. És ha ma új kenyeret és új alkotmányt együtt ünnepelünk, akkor azt ünnepeljük, hogy mégsem maradt ez a sors örök. Munkát, kenyeret követelt a munkáé évtizedekig. De nem kapott jogot a munkához, s ha jutott is munlka, abból kenyérre is éppenhogy futotta. Joga csak ahhoz volt, hogy tűrjön. Rossz volt a paraszt sora, de még rosszabb a munkásé. De éppen ezért a munkás érezte és tudta meg előbb, hogy nem a gondviselés, nem a természet rendje áll szemben vele, hanem asz a társadalom, amelyben pénzért adnák jogot, becsületet, hűséget, mindent. A munkásosztály forgatta fel a szocialista forradalomban a társadalom addigi rendjét, megszerezte a jogot és a nagyobb darab kenyeret minden dolgozónak. Ezt ünnepeljük ma. Kenyér és jog. Lehet, hogy történelmileg puszta véletlen a kettő együttes ünneplése. De mégsem érezhetjük igazán véletlennek. Jólét és politikai szabadság — ezt a kettőt nem mondhatta soha magáénak a dolgozó nép. Es ezt a kettőt birtokolja most osztatlanul. A szocialista forradalom gyümölcsének teljességét fejezzük ki ezzel, s ez teszi teljessé ünnepünket is. A® új komlói gimnázium SURJÁN ÁKOS: Szép., izőkt nyál Bált Szép, szőke nyár volt, buksi fejét kopaszra nyírták gépek, s mint a mesében, aranyából olvasztottak kerek érméket: domború keblű cipó-érmét, foggal próbáljuk szép fehérét, s mert bizonykodik, hogy valódi, rálocsoljuk a hegyek vérét. Szép, szőke nyár volt, kéken kacsintottak a pajzán tavak pletykát susogtak öreg tölgyek és szemet hunytak a bölcs halak, borzasán várlak fésűt a boglyák, lustán, nyújtózva kelt a Nap, szorgalmasan szívta a szőlő, gyűjtötte télre a sugarat. Szép, szőke nyár volt, arany- mosollyal jöttek a hajnalok, és dolgos órák ígéretére esték sem tettek lakatot, vakító kéken kéklett az ég és sűrű zölden zöldéit a lomb, kövéren érett, ami érett és domborodott mind, a domb. Szép, szőke nyár volt, igazán, amilyen nyár csak nyár lehet, tüzes volt, termő, telivér és nekünk termett kenyeret, a tavak ránk kacsintottak, a boglya fésűt tőlünk várt, nekünk szívta tüzét a szőlő, fa árnyékkal minket kínált. Szép, szőke nyár volt. Izzó, lázas nyugalmú, életterhes, kéklő békéjű, szép őszt Ígérő s Ígéretét megadni képes szép, szőke nyár volt. Legyen sok ilyen szép szőke nyarunk, legyen kenyerünk, bor Ls hozzá, és békénk, amíg csak vagyunk. Hélcuí&íí Balaton Nálunk már nem népbetegség a tbc A felszabadulás óta páratlan ereA- ményeket értünk el' az egészségügy területén. Míg 1938-ban 370, 1956- ban már 612 orvos végzett egyetemeinken. Ennek köszönhető, hogy a múlt év közepén csaknem 50 százalékkal volt több orvosa az országnak, mint az utolsó békeévben. Magyarországon tízezer lakosra 14 orvos jut, ami azt jelenti, hogy e szempontból magunk mögött hagyunk számos fejlett nyugat-európai államot. A nagyarányú beruházások eredményeként a kórházi ágyak száma már egy évvel ezelőtt meghaladtál a 67 000-et, 20 000-rel több ágy áll a betegek rendelkezésére, mint 1938-ban. 1938-hoz képest kereken százzal több tüdőbeteg gondozó int'ézet Működik, a tüdőba) megelőzését, illetve korai felismerését milliókra kiterjedő szűrővizsgálatok biztosítják. A tuberkulózis ma már nem népbetegség hazánkban: tízezer lakosra 3,5 tbc-halálozás jut, alls negyede az 1938. évinek. Ez az arányszám lényegesen alacsonyabb a világ számos más, fejlett országáénál. Csaknem valamennyi terhes anyára kiterjed az intézményes gondozás, a tanácsadás. Budapesten lényegében minden szülés intézetben, orvosi segítséggel történik, s ez az arány már vidéken is meghaladja a 60 százalékot. A csecsemőhalandóság több mint 50 százalékkal, az egy—■kilenc éves gyermekek halandósága 70—76 százalékkal alacsonyabb, mint a felszabadulás előtti évek átlaga. A szakszervezeti Igazolványt és a piros beutalót odaadjuk az üdülő gondnokának s ezzel megkezdjük kétheti pihenésünket a Balaton partján. Az első nap még tartózkodóak vagyunk, s mindenki igyekszik a jó oldaláról bemutatkozni; Egy szőke fiatalember különösen ud- varlaskodik egy csinos, fekete hajú leánnyal — étkezéskor még a széket is alája tolja; A harmadik nap délelőtt a fekete hajú kislány belopakodik a fiúk szobájába s összecsomóz- za a pizsamákat. Az „udvarias szőke fiatalember” később észreveszi a „merényletet" s hozzákezd ruhája kibogozásához. A kislány az ablak alól :esi a fiú munkáját s huncutul nevet. A fiú csomózza, csomózza pizsamáját s amikor megpillantja a nevető leányt, esik úgy a fog» kőiül ereszti a szót: — Juci, ha mé; egyszer összecsomózod a pizsamámat..; Kezd a hangulat közvetlenné válni. A foc’ros hullámú vízben a part mentén, ameddig a szem ellát, fürdőzők, csónaké zók. Beljebb vitorlákat dagaszt az enyhe szellő. A szabadtéri színpadon Luxemburg grófját játsszák. A nézőtér zftúfolásig^ telt. Végignézek a' padsorokon s szembetűnik valami. Mi? Az ülésrend: 1 férfi, X nő, 1 férfi, 1 nő. Úgy látszik itt mindenki a feleségével üdül.: ; Búcsúest — tábortűz és — csilla,gbul- lásos éjszaka. Valahonnan messzi a vízről ének hallatszik: — Kék vizű Balaton, vidd el a ladikom * M
