Dunántúli Napló, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-20 / 196. szám

WB8, AUGUSZTUS 20. NAPLÓ 7 Somogyi Pál KO ES KENYER Qyermcklelkcmet mint langyos fénysugár ölelte az „Istenember” szent balgasága: „Aki téged kövei dob, dobd vissza kenyérrel”« Öh, de mondd, honnét vennének a megkövezettek kenyeret a visszadobáshoz, hisz a kenyértelenség a legaebzőbb kövük. Bűnös apostolok a te nevedben gyilkos parittyákat lopnak a telkedbe, mézes szavaik kőzáporával dobálják azokat, kiknek teste véréből fakad a kenyér, «I Gépek végzik a munka nehezét ózni orom F.mber fia, lm lásd ván egy pillanatig eem áll meg. Néha maga is beáll fal&a- ni, vagy megmutat valamit a tanulók­nak, mert mindig van n brigádjában egy-két kőműves- palánta. Szívesen foglalkozik velük; — Ennél szebb mesterség ntaic* a világon: Két fiam van, mindegyikből kőművest nevelek, — mondja határozót tan. Szereti a ne tortá­ját, nem la csoda, hogy az alig pár he­te elkezdett épület úgy nő, mint a gom­ba. A mesterségük szeretet», a köteles­ségtudás, s az, hogy büszkék akarnak lenni arra az épület­re, amit ők építet­tek — teszi őket ki­váló munkásokká. S nem utolsósorban az az örök Igazság, amelyet ők is valla­nak, hogy „jól dol­gozni öröm," Magas, öszülőha- }ú, barna ember Tián István, össze­szokott, kiváló kő­művesekből álló bri gádja egyike a leg­jobbaknak a Komlói Állami £pí tőipari Vállalatnál. Egy fél városra való házat építettek már föl és gyakra értek el olyan eredménye­ket, hogy a központ­ból kiszálltak ellen­őrizni a munkát, mert nem akarták elhinni, hogy ilyen jó] is lehet dolgozni. Pedig lehet, s a tit­ka sem ördöngös­ség. — Szeptember Sí­re kell a falak fel­húzásával végezni, — mondja Tián Ist­ván, — Szeretnénk előbb elkészülni ve­le. Vállaltuk az eme leteket elválasztó födémszerkezet be­rakását is, mert ml jobban bízunk a ma gunk munkájában. Az gyorsabb. Közben Tián lat­osak fáradságosab­ban és jóval drágáb­ban. Ma már nem kell hat napot dol­gozni a gépállomás körzetében egy fo* gatoapért, nem kell a fogatnélküliek­nek 30 forintokat fizetni, egy kis ko­csi trágya kihordá­sáért, mert a gépál­lomás szállít is. Ba­ranyában még olyan gazdák is gépállo­mással hordatják a trágyát, akik iga- erővel rendelkez­nek, még olyanok is kötnek aratási szer- , ződést, akiknek van erejük a pár hold termés betakarít ásá hoz. Megkímélik a lovakat és saját ere­jüket is. Csupán az idei aratásnál 11 643 kézi munkanapot helyettesítettek. A bólyi gépállomás körzetében már1 nem aratnak kéz­zel a termelőszövet­kezeti tagok, a leg­nehezebb munkától mentesíti őket a sok modern gép; A bólyi gépállo­más 1949-ben kezd­te meg működését. Az akkori géppark­jukkal még nem segíthették megfe­lelően a környező falvak dolgozó pa­rasztjait. A szerelők, műhelymunkások szűk, sötét helyiség­ben, anyaghiánnyal küszködve eléggé primitív körülmé­nyek között javítot­ták a gépeket. Ma már 67 trak­torral, 8 aratógép- pel, 17 kombájnnal, 2 lánctalpas trak­torral, két silózó kombájnnal és egy kenderarató kom­bájnnal rendelkezik a gépállomás. Az igazgató pontos ada­tokkal igazolja, hogy a közel tíz esztendő alatt 472 ezer 500 fogatnapot végeztek. 387 ezer fogatot helyettesí­tettek. Amit a gépállomás elvégzett, kézierő­vel is megoldható, ml nem háborítunk senki emberfiát, hő vágyunk, izzó törekvésünk a béke, de, ha ük követ dobnak ránk, a dobott kőre két kő lesz a válaszunk, szuronyt szegez szembe a szuronnyal, ácsok és aratók tengersokasága, hogy ne legyenek soha többé megkövezettek és ne legyenek megkövezek, hogy kenyérben, örömben, elégedett legyen miniden jószándékú ember itt a földön. Éljünk a jogainkkal t F égeredményben minden hivatalot szerv őrködik a dolgozók jogai felett. De a Népi Ellenőrző Bizottság az a külön fórum, amely éppen a jog* talanságok, visszaélések, pazarlás, ha- nyagság — vagyis a gazdasági életben tapasztalható minden káros és ellen­séges tevékenység — felderítésével fog­lalkozik. Mit tett már eddig a Városi Népi Ellenőrző Bizottság? Először is meg­vizsgálta — az ország többi bizottsá­gával egyidejűleg — az állományon kívüli béralap kérdését. A vizsgálat eredménye: akik nem dolgoznak meg érte, azok ne vegyenek fel jogtalan pénzeket. További eredmény: az év hátralevő részében 150 millió tiszta megtakarítás! Hasonló nagy vizsgálat folyt az Ingatlankezelő Vállalat mtm- kájával kapcsolatban. Melyek azok a panaszok, amelyek a leggyakoribbak? Erre vonatkozólag maguknak az ellenőröknek is van pa­naszuk .. ( — Az a baj — mondja Szabó elv­társ —, hogy az emberek még nem élnek eléggé jogaikkal. Ha látnak va­lamit, ami rossz — hiszen látnak, és maguk között gyakran meg is beszé­lik — félelemből vagy bizalmatlanság­ból nem közlik azt velünk. Pedig maga a bizottság is mellettük foglal állást, ha a panasz jogos. A hatalom nálunk a dolgozó népé — de a dolgozóknak együttesen és külön- külön is ki kell használniuk azokat a jogokat, amelyek a hatalommal együtt járnak. A hasa védelmében Uj életünk törvénye Tv em messze az erdőtől húzódik a 1 ” falu, nagyon hosszú főutcájá­val. Az utolsó előadás megkezdése előtt sort áll a falu népe a mozi előtt. A határőr katonák — akik délután letet­ték a szolgálatot — bejöttek, megnézik a filmet, akad közöttük néhány, akik félrehúzódnak és a lányokai nevetgél­Kilenc év bizonyítja már, hogy alkotmányunk nem ma­radt holt papír, hanem úgy szövi át fényeivel való éle­tünket, ahogyan a betont a vas-szálak. Az alkotmány­ban foglalt jogok és kötele­zettségek társadalmi életünk szilárd vázát alkotják, segít­ségükkel könnyebben iga­zodunk el a mindennapi élet forgatagában, könnyebben találjuk meg közös tevé­kenységünk célját, könnyeb­ben találjuk meg az egyéni és közös, érdekek összhang­ját. Kimondja alkotmányunk, hogy ebben az országban minden hatalom a dolgozó népé. Két évvel ezelőtt az el­lenforradalom próbált vál­toztatni ezen, megpróbálta a nép kezéből kicsavarni és a volt uraknak, kizsákmá- nyolóknak visszaadni a ha­talmat. De dolgozó népünk a párt vezetésével nemcsak megvédte hatalmát, hanem azóta még sokkal szilárdab­ban tartja kezében. Veszélyben forgott alkot­mányunk két évvel ezelőtt, s ennek a veszélynek hónapo­kig érezhető hatása volt, hogy a dolgozóknak a mun­kához való jogát nehezen biztosíthattuk. Az ellenforra­dalom romboló hatására so­kan döbbenhettek rá, mit is jelent a biztos munkalehető­ség és mit jelent annak a hiánya. Úgy voltunk az al­kotmánynak ezzel a szaka­szával, mint az egészséges ember az egészségével: csak akkor láttuk, milyen fontos, amikor veszélybe^ forgott. De szocializmust építő társa­dalmunk újra egészséges és van munkája mindenkinek, aki becsületes módon dol­gozni akar. Alkotmányunk legnagyobb értéke éppen abban rejlik, hogy nem puszta ígéreteket tartalmaz, mint a tőkés osz­tályok alkotmányai, hanem magában rejti a jogok, ígére­tek megvalósításának lehető­ségét is. Ahhoz, hogy a dol­gozóknak valóban legyenek a mindennapi életben is ér­vényesülő jogai alkotmá­nyunk tilalommal is hozzá­járul. Tiltja a kizsákmányo­lást. Azt, ami a tőkés társa­dalomnak alapja és legfőbb tartalma. Nálunk egyik em­ber nem sajátíthatja ki a másik ember munkáját. Ha teljesen nem is sikerült még megszüntetni, a kizsákmá­nyolást igen szűk keretek közé szorítottuk és nem két­séges, hogy fejlődésünk so­rán ez a mélyen igazságtalan és embertelen jelenség telje­sen és örökre eltűnik éle­tünkből. Ez alapvető feltéte­le annak, hogy megvalósul­jon a szocializmus elve: „Mindenki képességei sze­rint, mindenkinek munkája szerint“. Ez az oka annak, hogy amikor alkotmányról beszé­lünk, nem csupán azt a pa­ragrafusok közé szorított írott szöveget értjük alatta, hanem mindazt a felmérhe­tetlenül sok tényt, ami a mai életünk és a tőkés rendszer alatti élet közötti mély kü­lönbségeket és ellentéteket jelzi. nek, sugdolóznak. Ezek a katonák tíz perc múlva már gyűrűbe felfejlődve „meghúzzák” a ha­tárt. Ha riadó van, — akkor a katoná­nak mennie kell. Most már fuccs a szép nyári estének. Se mozi, se kislány, ma ismét kemény éjszaka vár rájuk, mert — valaki átlépte a határt, a A parancsnok és a politikai tiszt is itt cuppog a sárban, iszapban, kezükben géppisztoly, időnként parancsot adnak ki, a futár viszi, s a futár hozza az észrevételeket. Hajnali három órakor az úton egy férfi poroszkál, jóvágású, markáns arcú fiatalember. Fellélegezve néz vissza az elhagyott falu felé, kezefejével megtörli izzadt homlokát. Megáll. Zsebébe nyúl, cigarettát vesz elő, másik kézzel gyufát keres. És már magyarázatot sem talál önmaga előtt arra, hogy miként lép eléje a sötétben két fegyveres ember ... Fölteszi a kezét, megmotozzák s elin­dulnak vissza a falu felé, immár hár­masban .: i Valahol, a határmentén, egy árokban hasaló katona csavargat a rádióleadó készüléken és leadja a jelentést: „A ha­társértőt elfogták m*

Next

/
Thumbnails
Contents