Dunántúli Napló, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-20 / 196. szám

mm. augusztus m.

NAPLÓ

s

V,

17 millió forint hűségjotalom

A VIIL bányásznapon a pécsi bányaigazgaióság területén 11 millió forint hűség- jutalmat osztanak szét. Ez az összeg 3—4 millió forinttal magasabb, mint az eddigi évek átlaga. A bányásznapon tartják az élfizemavató ünnepségeket is. A pécsi igazgatóság kerületei közül kettő, a szabolcsi és a vasast elnyerte a minisztérium és a SZOT vándorzászlaját és egyúttal mindkettő kétszeres élüzem lett. A szabolcsi kerület 58 ezer, a vasasi 38 ezer forint jutalmat kap.

tét 000 máx&a

m&Uágya

örvendetesen nőtt a. termelőszövetkezetek műtrágya tgéiiye. őszi rendeléseikkel együtt már eddig 120 kiló holdankénti műtrágyafel- használás van biztosítva megyei átlagban. Mintegy 47.000 mázsa műtrágya áll rendelkezésre a megyében, amelyből elsősorban a. termelőszövetkezetek kaphatnak.

210 „királó

hány

II. félévi jó munkája alapján 210 pécsi bányász kapja meg a „Kiváló bányász” címet. A kitüntetett bányászok az elismerő oklevélen kívül egy vagy két heti fizetésüknek megfelelő pénzjutalomban részesülnek. Megjutalmazzák a jubileumot ünneplő bányászokat is. Ritka jubileum lesz Pécsújhegyen, ahol Prohászka Győző a bányánál eltöltött ötvenedik évét ünnepli.

ÍGY jClS ICüLÖNBSÉG

A kőt férfi csendesen leül az üb-irodában. Munkaruhában vannak, a kezük kormos, olajfoltos. S a két emberrel két különböző kor is besurrant a szobába. A most már csak emlékekben élő múlt, és az alakuló, fortyogó jelen. A múltat Jekl József hozta közénk, arcának szerteágazó mély barázdáiban, keményre dolgozott kezének súlyos mozdulataiban. Jekl József, ez az idős szótlan munkásember, aki már majd ötvenszer látta láng- ralobbanni a tavaszt s az ötven tavasz közé bizony nagyon sok keserű emlék szorult.

A másik Gajer István. Nyúlánk, fekete fiú. Arcáról az alig, alig serkedő szakáll közül üde fiatalság árad. 19 éves.

„Így indultam én

6t

Jekl József lakatos kissé szű- Mindenki úgy evett, ahogy tűkén méri a szavakat, mintha nehezére esne fölbolygatni a 20—30 éves homályosuló emlékeket.

— Három évig voltam inas Sásdon. Persze, a régi nóta. 14 —15 óra munkaidő, vizet hordani, fát vágni, meg disznóólát pucolni a mesterné asszonynak. Mit mondjak még az inaséveimről? Nem sok öröm volt bennük;

1935-ben kerültem ide a So- pianába. Akkor még a bőrgyár leányvállalata volt. Ott dolgoztunk a Malom utca sarkán abban az épületben, amelyik 47-ben leégett. Volt egy csomó ócska gép. Küszködtünk, ahogy lehetett;

Dolgozni kellett, mert munkavezetők, művezetők álltak mögöttünk. Hajtották az embert. Mint a gépnek, úgy kellett dolgozni, mert különben jött a megtorlás esőstől.

Egyszer a Röboz Miksa igazgató „úr” észrevette, hogy egyik másik munkás úgy délelőtt 9 óra tájban kicsomagolja a kis reggelijét és munka tözben harap egy pár falatot. Nosza, üzent le az üzembe, logy ha még egyszer meglátja, hogy valaki eszik, ráhúzat a munkaidőre, övele nem lehet packázni. Nem is lehetett. Ne- íogy egy-két perccel előbb elmenjen valaki a munkások közül, bekeríttette az üzemrészt és csak akkor nyitották ki a caput, mikor már szerinte is vége volt a munkaidőnek. Akkor lehetett csak a portára menni.

A kerítésre nem sajnálta a >énzt, de az eszébe sem jutott, logy mosdót is illene ám épí- eni, mert a úgy kutyafuttában tudtak munka után tisztálkodni, vödröt használva mosdónak. Az nem számított. Az sem, hogy ó sokáig ebédlőnk sem volt.

dott. Gépek, munkapadok tetején.

Ha panasza volt az embernek, eszébe sem jutott, hogy az igazgatóhoz bemenjen. Még mit nem. Az akkoriban nem volt divat. A rongyos melós maradjon csak a műhelyben.

— És a mostani igazgató? — vetem közbe szinte önkéntelenül a kérdést.

Egy pillanatig csodálkozva néz rám.

— A mostani igazgató? Hót az itt tanult nálunk. Közülünk való. — Csak ennyit mond, de többre azt hiszem nincs is szükség. „Közülünk való”. Nem úgy, mint Roboz Miksa úr, akihez esetleg csak a munkások képviselője mehetett be béremelési és hasonló ügyekben, de az sem mindig.

— Aztán ha már láttuk, hogy tárgyalással úgy sem megyünk semmire, akkor jött a

sztrájk. Volt amelyik két hétig is eltartott, pedig nem valami nagy üzem voltunk. És mit kaptunk érte? Néhány fillér béremelést, de legtöbbször még azt sem. Rendszerint úgy próbált az igazgatóság operálni, hogy egyik másik munkásnak megadta a béremelést, de a zömnek nem. Azt hitték, akkor majd lesz egy sor sztrájktörő. De nagyot tévedtek. A mi üzemünk már akkor is csupa szervezett munkásból tevődött össze.

Aztán mit tudnék még mondani? Csupa rosszat. Ha valaki megbetegedett, csak úgy kapott segélyt, ha a munkatér sai, a hozzá hasonló szegény proletárok összeadtak néhány nehezen nélkülözhető garast. Üdülés, meg ilyesmi? — Nevetséges. Sohasem hittem volna, hogy én egyszer munkás létemre még Siófokra kerülök üdülni. Pedig ott voltam tavaly.

Szóval valahogy így volt. Szerencsére elmúlt mán

„Még a zsebkendőt is66

HyUfócskák

Gajer István az öntödében dolgozik. Formázó; 1953-ban kezdte tanulni a szakmád Vácott.

— Egyenruhát, cipőt, teljes ellátást kaptunk, még a zsebkendőt is ők adták; Tanultunk s ki-ki a tanulás szerint kapott ösztöndíjat, — mondja Gajer István;

Gajer István munkásszálláson lakik, havi 40 forintért. 1 700 forinton felül van a fize— A szüleim idős emberek. Édesanyám nagyon beteges. Falusiak nem voltak tagjai az SZTK-nak. Sok ment el orvosra. Én vagyok a családfenntartó. Szóltam Golváth elv- társnak, az üzemi párttitkárnak, valahogy el kellene intézni, hogy a szüleim is SZTK tagok lehessenek. El is intézte pár nap alatt. S úgy ahogy azt elintézte, biztosan elintézte a többi jogos kérdést is.

Mégis milyen gondjai lehetnek ennek a fiúnak? Biztosan van, de nem sok lehet. Szórakozik, na meg el ne felejtsem,

4f0 000 holdra ólomxárolt vetőmag

Idén központi készletből 40.000 holdra elegendő, jó mi- vőségű vetőmagot adnak ki a megyében. Búzából a sásdi és c pécsi járás, őszi árpából a sásdi, rozsból a pécsi és a sásdi járást jelölték ki általános vetőmagcserére. Az említett járásokon kívül a jégkárt szenvedett területek gazdái, az: újonnan alakult és a régi tsz-: ek is — ahol gyengébb minőségű a vetőmag — kaphatnak; ólomzárolt vetőmagot. Idén 10. százalékos felárral cserélhetik■ ki a termelők szokványminő-: ségű terményüket ólomzárolt: vetőmagra.

_______... tése. Valahogy a hangjából is

munkások csak ezerszer több derű árad, mint .erTe ”agy®” büszk®. ~ Jekl Józseféből. Nem is csoda. kön Tarolásban 50 doEgészen más fiatalság ez. básból 130 fa az eredménye..

Meséli, hogy él, de látni az Mikor a lányokról kérdezem,' arcán, nem tudja mi megírni csak mosolyog. —A válasz azt való van ezen, hiszen mindez olyan természetes;

— Hogy durván beszél-e velünk valamelyik művezető?

Na, nem is kellene más!

16 nap fizetett szabadsága van. Nemrégiben volt Debrecenben kirándulni.

— Mi az, amin változtatni szeretne vagy ami nem jól van?

Gondolkozik.

— Nem tudnék hirtelen mit mondani. Ha kell valami, úgyis szólunk az ü. b.-nek, a pártnak, vagy a KISZ-nek;

fftinden hely foglalt.

A fényfüggöny kialszik, a reflektorok megvilágítják a szabadtéri színpadot s jönnek a Nyírfácskák. Vidáman, fiatalon, mosolygósán. A földigérő ruhakölteményekben úgy csillognak ezek a lányok, mint rózsabimbón a harmat- csepp. Már az első percben taps köszönti őket. Mert lehetetlen közömbös maradni táncuk, mozgásuk láttán. S milyen tánc, milyen mozgás! Műsorukat az immár világhírű Nyírfácska című tánccal kezdik.

Ezt látni kell!

Nem, nem jönnek, hanem suhannak. Suhannak, mint tükörsima vízen a karcsú vitorlások. Mintha nem is lépnének, hanem egy láthatatlan, mozgó gumiszalagon állnának. Taps, taps, taps az elismerése táncuknak, légies köny- nyed mozgásuknak. S énekelnek. Daluk mint a kristály- tiszta frissvízű hegyipatak csobogása.

Nem először járnak nálunk. A negyvenkilences VIT-en négy világtáj felől fújta a szellő a lányok kezében a nyírfácskák ágait Budapesten. Azóta mintha hajlékonyabbak, még kecsesebbek lennének. Üdeség és báj minden mozdulatuk.

Aztán a játszi jókedv, a tánc formáiba öltözött vidámság deríti a szíveket. Harmonika és balalajka zenére járják a friss táncot. A trojka csilingelése hallatszik s mintha látnánk a frissen hullott hóban a pajkos csikók ragadta szán nyomát..-,

Fényfüggöny — új tánc. Aranyos hímzéstől súlyoa lila bársonyruhákban tündökölnek —- méltóságosan. Az előttem ülő cigarettára akar gyújtani. Már lobban a gyufa, amikor a táncosok belejtenek. Rájukpillant és csak nézi, nézi őket. A gyufa közben végig ég ujjai között,

^ irágzik a rózsa — csendül a lányok ajkáról a Vidám vásár című szovjet filmből ismerős dallam rm magyarul! Tapsvihar és újrázás!

Polkát járnak és kozáktáncot. A természet frissességét, az emlékek tisztaságát dobbantják bele lépteikbe; Táncolnak és énekelnek a fiatalságról, a szépségről, a szerelemről, az emlékekről és a holnapról. Száll, a ded, belopózik szívekbe és lángra lobbant ja legszebb emlékeink fáklyáját. Gondolatok szárnyán repül a néző és elhódítja a dallam, a hunyorgó csillagos augusztusi éjszaka, ri

Hattyútánc. Enyhe szellő lebbenti a tő féfé hajló fák leveleit s a vízen hangtalanul, méltóságosan úsznak a hattyúk, nyújtogatják hullámmozgású hosszú fehér nyakukat. Mint első szerelmed legszebb pillanatát, úgy őrződ magadban ezt a képet s moccanni sem mersz, mert félsz, hogy tovatűnik az álom, a

Kitárul a szív, gyöngyözik a kacagás, csattan o jókedv, S tt táncosok járják a vetélkedőt. De hogyan? Mintha gyorsan nyíló virágbimbót látnánk, aztán a kinyílott virág szirmait felkapja a szél és sodorja, sodorja szerelmese karjába.

A táncosok, zenészek, művészei táncuknak, hangszerüknek. Egy erős, boldog nép üzenete, barátsága csendül dalukban, ölt formát tánclépéseikben. n

Köszönjük ezt a felejthetetlen estét.

M műsor végén a hála és a szívből jövő köszönet virá- ** gait Veres Erzsébet elvtársnő, az MSZBT megyei titkára nyújtotta át a Nyírfácskáknak. Kívánjuk nekik — Veres elvtársnő szavaival —, hogy továbbra is hirdessék művészetükkel a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátságát s további útjukat is sok siker és eredményes munka kísérje.

(Garay)

hiszem kielégítő.

Most éppen nagy fába vágta a fejszéjét: pénzt gyűjt, mert mielőtt bevonul, szeretne elmenni üdülni: Igaz, addig van idő, mert csak a jövő ősszel kerül rá a sor, de hát jó előre gondoskodni.

Gajer Istvánnal nem sokat beszélgettem, de azt hiszem ez is éppen elég, hogy megláthassuk mi a különbség a két fiatalság között.

— rEr —

November első napjaiban a „Fekete szem éjszakájáéval nyit a szélesvásznú filmszínház

Mint ismeretes, a Park filmszínház átalakításával még ebben az évben korszerű, szélesvásznú filmszínházhoz jut a pécsi mozilátogató közönség; Az elmúlt héten, a Komlói Építőipari Vállalat dolgozói már meg is kezdték az átalakítási munkálatokhoz való felt

vonulást és hamarosan megkezdik az építést is.- Az átalakítás során megíí jo- dik a Park filmszínház. A termet közel három méterrel meg hosszabbítják, egészen a Koller utcai házak vonaláig, a jelenlegi kijárat! ajtókat oldalt helyezik el, az oldalsó széksorokat pedig középre helyezik át, ami lényegesen megjavítja »majd a látási viszonyokat:

MORVÁT GYULA:

PÉCSI NAPOKH-■ • ; V - '

(V

A vihar az ódon ház kapuja alá verte a két asszonyt, ott folytatja egyikük a levél olvasását.

— ... onokám van kint, valahol a város közepe felé laknak, sok házat leromboltak a német bombák, ők egy nagy romrakás mellett laknak, onokám a romokon játszott, felmászott a fára, letörött egy ágat, amiért a romos ház tulajdonosa megbüntette a gyereket...,

— Miféle fára mászott, hiszen maga mondja nekem, hogy romrakás van ott? — kérdi a másik asszony, akin fehér vászoning van, melyet fekete hímzéssel hányt ki magának. Bátyú van a hátán, kétszer is megrántja, hogy a földre-ne csússzon a teher,

— Az, az romrakás van ott, írja a lányom, de már régóta úgy hagyták, gyomok és kid- fák nőttek azon a helyen, «hol valamikor emberek laktak a házban. Erre a kisfára mászott fel az én onokám.

— Ahá, értem — mondja a másik ass«my. — KacifánVis

háziúr lehet, aki még ilyenért is meg tud büntetni egy gyereket. Nem, hogy íelépíttette volna a házat.

— írja a lányom, hogy nem építtette fel, van neki elég, hogy nem is nagyon bánja — egy házzal kevesebb, mi az neki. Háztulajdonos.

— Annál inkább fel kellene építtetnie a házat, hogy másoknak legyen hol lakni. De hát ha sok háza van...

— Sok van neki, nem törődik vele, de azzal törődött, hogy az én onokám anyja büntetést fizessen, kell neki a kisgyerek pénze. Ilyen kutyaszívtelen ember az a londoni háziúr. Részvényes is, írja lányom.

— Nohét én tudom, hogy akkor ágyúrészvényes, mert az én uram is járt kint, mondta, hogy ezek az emberek olyanok, hogy ágyúrészvényeket vesznek, aztán egyik a másikat egymás ágyújával lövi. Sose fizesse meg a maga lánya azt a büntetést. Hogyne, büntetést, még mit nem? Csak mondja meg a lányának, hogy üzenem neki: sose fizessen annak a gazdag, szívtelen kutyának, aki azt se tudja mi az a gyereköröm: felmászni a fára. És mennyi lenne az a büntetés? — Mondjuk száz forint?

— Valahogyan úgy lesz.

— No, hát csak egy fillért se, — üzenem.

Az asszony keblébe teszi a levelet, egymás mellett állnak, nézik a járdán rohanó vizet, meg az eget, amelyen cafatokban rohannak a felhők. Lehet, hogy viszik a fehér vá- szoninges asszony üzenetét Londonba.

A bonyhádi ember

már a harmadik nap ott ült a téren, galambokat etetett, de mindenki láthatta, hogy a javítási munkálatokat figyeli. Mondta is:

— Azt várom, hogy mikor bontják le ezt a zöld kupolát, mivelhogy alatta van az igazi, régi, törökkori kupola, akkor lesz csak igazán szép ez a dzsámi, belül is kissé átalakítják. Mert — jöjjön, elvtárs, nézze meg... És magával cipelt, húzott, hogy menjek, nézzem meg.

— :: j Látja, az oltár mellett áttörték a falat, de hogy minek kellett azt áttörni, azt sexvki sem tudja. És minek a kereszt a félholdon, elvtárs? minek? — Egyre hevesebben beszélt. — ... Ide nézzen, itt ez a törökkori viztartó edény, de nem, nem azt kell néznent, hanem ezt az ordító felírást, hogy adjak szt. Philomena tiszteletére néhány forintot... és látta az ajtónál azt a táblái, hogy ha megnézte a magyarszenvedésnek ezt a szomorú helyét — adakozzon, — vagy adakozzék, mondja a bonyhádi ember. Csupa adakozás, könyörgés, kunyerálás erre, arra, amarra, mindenre az égvilágon ..;

El nem tudtam tőle szakadná: csak cipelt magával a girbe-görbe utcákon, pedig meg akartam nézni Terlendeiít né kirakatát (ide vissza kell jönnöm és vissza is jövök), de nem, csak vitt a kórházhoz, megmutatta a másik török dzsámi, meg akkor, ha belül is kissé átalakítják. Mert — jöjjön, elvtárs, nézze meg .:: És magával cipelt, húzott, hogy menjek, nézzem meg;

építészeti emlékkel mát csinált a f— kegyelet;

f— t;; uram, nézze meg ezt a borzalmat, nézze meg, mit csináltak itt. Tudja, mit csináltak? Jóvátehetetlen bűnt. És azt kívánják tőlem, hogy Mayer Jozefát emlegessem. Megemlegetem őt, de úgy, hogy a sírjában össze-vissza forgolódik, mivel ő tette kegyeletből, hogy ezt a cseppkő- faragást barbár kalapácsok, vésők levakarták, letördelték a falról, oltárt tapasztottak eléje és nézze, elvtáre, itt beraktak egy ajtót, ott egy ablakot, amott megint egy ablakot, megint egy ajtót... rettenetes, fáj a fejem, gyerünk ki az udvarra. — Kimentünk az udvarra, ahol egyetemi tanár- orvosok jártak, éppen betegeket látogattak, vagy operálni mentek, mi meg a minaretet néztük, melynek felső, lapkövei, mozognak, életveszélyesek, de egyébként fel lehetne, csak lehetne menni, ha Jozefa a bejárati ajtót is el nem roncsolta volna kegyeletből.

— De most aztán

minden a maga eredetiségében lesz, minden hibát kijavítunk — mondtam a bonyhádi embernek, de az csak fejét csóválta és zsebkendőjével izzadó arcát törülgette,

(Folytatja*?

A vászon szélessége tizenegy méter hatvan centiméter lesz, és három hangszóró biztosítja majd a tökéletes hangvisszaadást. A közönség kényelmét szolgálja majd az átalakított szellőző berendezés is, ami a leigrekfcenőbb nyári napokban is hűvös nézőteret biztosít a jelenleg még legmelegebb pécsi moziban.

Az átalakított filmszínházban november első napjaiban tartják meg a bemutatót, előreláthatólag a Fekete szem éjszakája című új szélesvásznú magyar—francia filmmel.

Egy éjszaka a rádió mellett

Talló László és Nemeskéri Péter, a Soplana rádió-klub két operatőre a Román Nép- köztársaság felszabadulása évfordulójára — a népi demokratikus országok részére — kiírt rövidhullámú amatőrver- senyén tizenkét órán át forgalmazott. A két operatőr szombat este 21 órától vasárnap reggel 9 óráig — vagyis a verseny egész tartamán — 104 összeköttetést ért e! s az eddig rendelkezésre álló adatok szerint országos viszonylatban a kollektív állomások között az első helyet biztosította s Sopiana rádió-klubnak.