Dunántúli Napló, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-13 / 163. szám

4

NAPLÓ

1958. JŰLIÜS 13. ■

#/A segítő-brigád"

{Sok a föld {Kevés a munkáskéz

RRDFOLURR

A búcsú Bogdásán is felér egy kisebb lakodalommal, annyi különbséggel, hogy ekkor minden portán eszem- lszom van. Ilyenkorra szinte mcgiíjodik a falú, klvü1-belül új köntöst kapnak a házak, — még a környékét is tisztára seprik a szorgos lánykezek. — Lenyakaznak néhány rántani- való csirkét, húzzák, töltik a hófehér, ostyavékony rétestésztát, a legjobb borok kerülnek a butykosokba. Ünnep és vendégvárás napja ez.

Nemes János bácsi portáján nyoma sincs ennek. Hja, már az éve elment élete párja, azóta magányosan éldegél. Üres a náz, peregnek a napok, unalmasan, szürkén, telve dologgal: Reggel: .: Este::: Reggel::: Este.:. A tova szaladó esztendők mellett betegség is húzza, talán csak ez hoz valami „új szült” ebbe az egyhangúságba, olyankor még a mindennapos munka is hiába várja dolgos kezét. Búcsú? Olyan ez, mint a többi nap, majd csak eltelik va lahogy:: ■

Akkor is otthon körül szösz- mötölt, amikor nem várt „vendégek” toppantak be hozzá; Mosolygósán, vidáman lépkedtek az udvaron. Nini, hiszen ezek a gyerekek! *-» Vajon mi járatban?

— Jó napot, János bácsi! —

köszöntek:

— Látogatóban? =— kérdi az

öreg, s csak az jár a fejében, hogy mit akarnak:

— Abban te::: vagyis hogy

majdnem; Eljöttünk, a lányok is, ha valamiben segíthetünk, szívesen tesszük::«

Meleg tekintete megpihen a KISZ-titkáron. Nem érti, a 5 Hogy segíteni neki?

— Főznénk is olykor::« **

bátorodnak meg:

— Az ágyneműt, meg Ilyent ki is mosnánk

— Ünnepnap süteményt sütnénk — kínálkoznak.

János bácsi csak áll, szóhoz sem jut. Pedig lesik a választ, azé^t jöttek, hogy megtudakolják: szükség van-e rájuk vagy sem. Hiszen ők olyan szépen kigondolták az egészet. De mit lehet mondani? Legszívesebben megölelné mindegyiket, cuppanós csókot nyomna orcájukra, aztán engedni, hadd csináljanak, amit akarnak. Mert mégsem olyanok a mai fiatalok, leglább ezek itt íiem;

r— Majd::; Szólok én majd..:

Már búcsúzkodnak, csak erre vártak, ez elég nekik. A többit majd a titkár elintézi, ő közvetít a „brigád“, meg János bácsi között: Csendben, észrevétlenül az asztalon felejtenek néhány szelet friss süteményt, s mint akik jól végezték dolgukat, mennek is,

E

gy K IS Z-gy ülésen kezdődött az egész. Előtte is beszélgettek róla, de csak itt érlelődött meg a gondolat, miszerint ők is megalakítják az úgynevezett segítő-brigádot”: ök sem félnek a munkától, — még ha ingyen is kell. A faluban mindig akad valamilyen közhasznú munka, a köaségfej- lesztési tervben is szerepel: A segítő-brigád majd megy: <-* Apropó: segítő-brigád? Nem pontos a megfogalmazás, mert itt egy brigád az egész KISZ-szervezet, nem pedig azon belül néhány kiszista alakított brigádot. Ettől függetlenül nekik is van egy parancsnoklójuk és két helyettese és munka közben bizony félre teszik a kéremszépent. Már a parancs az úr és a vezető szavát köteles mindenki megfogadni, még a titkár is. Ezzel egyetemben egytől-egyig megfogadták, hogy ebben az évben 50—50 óra társadalmi munkát végeznek. A lányok meg kisütötték, hogy megkönnyítik az idősebb, támasz nélküli emberek életét:

«— Nagyon szívesen csinálják a gyerekek — dicséri őket Papp elvtáns, a KISZ-titkár; — Igaz,

most nyáron kevés az idejük, de szombaton délután, meg vasárnap mindenre kaphatók.

A múltkor is mi történt. Már a falu szégyene volt az iskola düledező, szakadozott kerítése, s ügyet sem vetett rá senki. A fiúk kijelentették: megreperál- juk, ne csúfoskod jón. Vasár- nap délelőtt meg is jelentekéi újból leásték az oszlopokat, ki-jl javították a drótkerítést, vagy|i teljesen rendbetették. A helyi termelőszövetkezetnek is ijel- ajánlkoztak, amikor a bíbórhexe kaszálással megkésett. Az A elnök azonban úgy látszik szé-i* az udvaron, a ház mögött gyellte, hogy a fiatalok révén egy pokrócon. Újságot olvas jönnének egyenesbe, nem szélt Körülötte sok-sok galamb — nekik. Pedig mentek volna szíöt éve járom a megyét, de még Rádfalván soha sem voltam. A napokban elvetődtem ide is. Nagy, széles, poros utcája van és mellékút visz a faluba is a drávacse- pelyi vasútállomástól. Villanyoszlop sehol, csak egykét éktelen magas póznát látni. Arra húzták ki az antennát a telepes rádióhoz.

A tanács zárva. Igaz éppen delet harangoznak, meg aztán a tanácselnök is szabadságon van. Ott találom

vesen. Ebben egyébként az is érdekes, hogy egyéni parasztfiatalok kaszáltak volna a tsz földjén.: :

A segítő-brigád még az első lépéseket teszi. A tarsolyban azonban szép tervek rejlenek.

Hallgassuk csak meg az egyiket.

— A környéken is ismerik a színjátszóinkat — mondja Papp elvtáns. — )rA szakadék" előadásának sikere több kőszégbe eljutott. Nekünk viszont az a^ bánatunk, hogy nincs egy ren-'a des kultúrházunfc Na, most J majd csinálunk: Az épületet j rendbetesszük, az egyik szobában könyvtárt rendezünk be, a nagyteremben pedig beépített? színpadot. Egy kisebb helyiségben a táncmulatságok álltaiméval italt mérünk, mert azt$ mégsem engedhetjük meg, hogy bent dohányozzanak, hangoskodjanak; Akkor majd többet

hallanak rólunk::, )[ A Földművelésügyi MiniszA lányok, fiúk készen áll-Mentések

A nak a munkára; amit] vállaltak, azt megteszik, csak JIÍ.Y.., ,

mellékesen galambokkal is foglalkozik, meg amolyan barkácsoló ember is lehet, mert az udvar közepén ott egy -motolla, amelyen, ha szél fúj, két ember szalcadatlanul fűrészeli, a harmadik meg aprítja a fát.

— Jó volna, ha így lenne a valóságban is! — fordítom tréfára a szót.

— Hát az bizony jó lenne! — mondja és mindjárt hozzá is teszi, hogy itt Rádfalván különösen elkelne valami szélmasina, mert itt még villany sincs. Minden évben kérték a villanyt, de még mindig nem kapták meg, pedig jó lenne...

— A termelőszövetkezetnek?

— Annak is, meg a gazdáknak is! Mert Rádfalván volt, meg lesz is termelőszövetkezet — állítja az elnök.

Jelenleg azonban nincs.

Egyszer volt ötvennégyben, egyszer meg ötvenhatban. A Rákóczinak 27 család volt a tagja. Az ellenforradalom alatt feloszlott. A tanácselnök ugyan nem tudja, hogyan, hogy sem, mert ő akkor éppen lakodalomban volt. Hiába kérte az embereket: halasszás el a közgyűlést. Megvadultak. Szétmentek. Szét bizony — mindent Szétosztottak.

Aztán egyszeresük elkezdték beszélni a faluban:

— Nem volt igazságos az elosztás, meg a szétosztás se. Loptak a vezetők..*

Sorra jelentkeztek a tanúk a tanácsnál. Egyik jegyzőkönyv a másikat érte. Egyszóval ügy lett a Rákóczi feloszlásából, méghozzá nem is akármilyen kis ügy. A papírok ma már az ügyészségen vannak és amint a tanácselnök mondja:

— Eddig körülbelül 74 000 forint hiányra bukkantunk.

Ez volt, de mi lesz?

— Termelőszövetkezet! rámondja az elnök.

Ezt mondják a faluban is. Van, aki annak ellenére, hogy nincs termelőszövetkezet, tsz-tagnak tartja magát. Csoport Béla és Kozma József azt mondja:

— Mt nem írtunk alá mást, csak a belépési nyilatkozatot. Mi most is tagok vagyunk :; :

Tolner Sándor nyolc holdas, meg a többiek is a közös mellett vannak, csak az

A Fflldmfivelésfigyi Minisztérium felhívása a termelőkhöz

nyiségű nitrogénműtrágya ada-11

golásával hozhat eredményt.

Az általános gyakorlat sze-^ rint 60—80 mázsa zöldtömeg esetében holdanként mintegy 100 kiló nitrogénműtrágya kiörvendete- a napraforgó másodvetések területe, s en- szűnjön egy kicsit a mezón a (1 nek legnagyobb részét zölddolog. Kedv, lelkesedés nagyon |l trágyaként akarják felhasznál- szórása elegendő ahhoz, hogy

kell hozzá — ebben nincs hiány ig- A miniratérimn már most beszántott növény bomlása a $

_ ... |i felhívja a figyelmet arra, hogy '

Bogaasan. napraforgóval történő zöldtrá- legkedvezőbb feltételek mel-#

í®00*) 11 gyázás csakis megfelelő meny- lett menjen végbe. ][

a nagy kérdésük: „Kik lesz* nek a közösben?’’ Mert olya* nokkal — mint amilyen jó- néhány volt a Rákócziban —* ők nem kezdenek. Nem mondják: később jöhetnének ezek is, de egyelőre .*.

Szóval egy figyelem most az egész falu. Mindenki arra vár, mi lesz a Rákóczi feloszlása körüli visszaélésekkel. Termelőszövetkezetet akarnak a községben, de különbet az eddigieknél, termelőszövetkezetet, miután tiszta vizet öntöttek a pohárba.

Czeigler László, a községi tanács elnöke ilyeneket mesél:

— Idős bácsikák jönnek be sírva: „Mit csináljak a földemmel?” Ő maga nem tudja megmunkálni, föld meg annyi van itt, hogy akár két falunak is elég lenne. Hogy mit csináljon a földdel? Nehéz kérdés ez. Gyereke nincs, így tehát nincs is kire hagyni...

118 család lakik Rádfalván és a község határa több mint 2200 hold. Száztizennyolc család és ennyi föld! Ha még csak ennyi baj lenne!

Czeigler László tanácselnök az egyik házra mutat:

— Látja, ez a család is kihal, Itt az egyke eredménye* Tizenhat család hal ki néhány éven belül Rádfalván.

Tizenhat család a száztizennyolcból!

A falu közepén cséplőgép búg. Csépelnek. A kocsma előtt két traktoreke áll. A termelőszövetkezet feloszlott* de a gép, a traktor az itt maradt. Segíteni az embereknek.

Sok a föld, kevés az ember. Csak a gép segíthet rajtuk, a gép, a nagy táblába gyülekező föld, a termelőszövetkezet, az együttes erő.: > Tudják ezt a rádfalvaiak is és ezért esik szó vasárnaponként a kispadokon, a pincékben és mindenütt mind gyakrabban a termelőszövetkezetről.

Egy öszhajű asszony

igazságát keresi.

Keresi immár egy életen át;

Ha saját szememmel nem láttam volna a történetet bizonyító hivatalos iratokat, el sem hinném ezt a históriát. Agyszüleménynek tartanám csupán, amelyre nem érdemes szót vesztegetni. De hol az az agy, amely ilyen történetet képes lenne kifundálni?

Történt pedig még az 1920-as évek elején, hogy Sajóköröm nevű kis községbe új tanítónő érkezett. Az iskola a katolikus egyházé volt. A fiatal tanítónő — ma már 61 éves őszhajú asz- szony — telve reményekkel érkezett a faluba, örömmel kezdte munkáját. Igaz, öröme nem vplt teljes, mert férje nem tudott ebben a falubem elhelyezkedni. így aztán külön éltek; Férje Cigándon mint községi írnok dolgozott. Bár a két falut csak néhány kilométer választja el egymástól, hetente egyszer, kétszer találkoztak csak.

Élték is a maguk életét minden különösebb baj nélkül. Az asszony kálváriája lényegében 1931-ben kezdődött, amikor új körzeti tanulmányi felügyelőt neveztek ki az iskolához. Az új felügyelő pap volt, akiről az a hír járta, hogy „alaposan meggusztálja a fehémépet"

A hír igaznak bizonyult A csinos tanítónő láttán megbi- zsergett a tisztelendő úr vére: De nemcsak az övé, hanem a nőtlen kántortanítóé is, akit időközben helyeztek a faluba. Az pedig, hogy az asszony „kü- lönváltan" él a férjétől, csak növelte a két ember reményét.

Telt-múlt az idő, a tanítónő végezte munkáját, a pap meg a kántortanító pedig egy-egy elejtett szóval igyekeztek az asszony tudtára adni, hogy „helyre való menyecskének" tartják. No persze nem úgy kell a dolgot érteni, hogy a pap és a kántortanitó egymástól eszmecserét AflytafiaJc a

mindkettőjük számára kívánatos asszonyról. Dehogy! Ellenkezőleg! Mindketten igyekeztek egymás előtt gondolataikat leplezni. Mert hogyan is fordulhatna meg ennek a két szentéletű embernek fejében ilyen „földi dolog“?,5»

De hiába legyeskedtek az asszony szoknyája körül, a tanítónő — legnagyobb bosszúságukra — semmi hajlandóságot nem mutatott. Még csak egy kacsintással sem biztatta a közeledésre őket. Dúltak-ful- tak mérgükben, de hát nem tehettek semmit: Azaz, hogy mégis!

A karácsonyi ünnepek

közeledtével a püspök körlevelet bocsátott ki, amelyben mindenünnen bekérte azoknak az egyházi iskolákban tanító pedagógusoknak a névsorát, akik munkájukért dicséretet, jutalmat érdemelnek. Itt az alkalom! — vélte a tisztelendő úr, s elment a tanítónőhöz elújságolni: elérkezett a „dicséret napja”, felterjesztheti jutalomra, ha mindketten „úgy“ akarják. De számító volt ám a tisztelendő úr. Nem akarta azt a látszatot kelteni, hogy csak ő lelkesedik a dicséretre való felterjesztésért, megbeszélte hát javaslatát a kántorUjnító- val is. A kántortanitó helyeselte a javaslatot, gondolván: engedékenyebb lesz az asszony, ha elmondja neki, hogy dicséretre való felterjesztés az ő beleegyezésével történt Amikor a pap elmondotta a tanítónőnek miért jött, nagyon megörült, de a tisztelendő célzásaira csak fintorgatta az arcát. Nem akarta „úgy“. — Mérges lett erre a pap, de hát mit volt mit tenni, már a kántor tanítóval 1» megbeszélte az ügyet, a tanítónőnek is elmondotta — elküldte a javaslatot. Ezzel a javaslattal különben nem is fogtak mellé, mert a tanítónő valóban a körzet egyik legjobb pedagógusa vök,

Megjött a püspöki dicséret s

a jutalom. Az írást meleg szavak kíséretével a pap nyújtotta át. A kántortanító pedig sietett tudtára adni, hogy ebben az „ő" keze is benne „van“, egy kis hálát ő is megérdemel. — Az aszony mindkettőjüknek megköszönte munkája elismerését — és a helyzet továbbra sem változott:

Dúlt-fult magában a két szentéletű férfi s azon gondolkodtak, miként lehetne mérésre tanítani ezt a nőt, akit semmiféle fondorlattal nem tudnak lábáról levenni.

A bosszúra

nemsokára alkalom adódott. Megbetegedett a tanítónő. Az orvosi igazolás úgy szólt, hogy kívánatos a 2—3 hónapi kórházi kezelés. Ez csak tetézte a bajt, mert ha az orvos csak kívánatosnak és nem szükségesnek nyilvánítja a kezelést, akkor — abban az időben ez volt a rendelkezés — a helyettest a tanítónőnek saját zsebéből kellett fizetnie. A betegség, a helyettes fjzetése, már ez a kettő is elég az elkeseredéshez. Hát ha még tud-» ta volna, hogy mit főznek a háta mögött..:

Mert „főztek” s a „szakács“ a pap volt. Elhíresztelte a faluban, hogy a tanítónő a baját erkölcstelen életének köszönheti. így akart bosszút állni felsüléséért. Bár eleinte nem nagyon hitték a faluban, ismerték a rendes, tisztességes tanítónőt, de aztán mind többen akadtak, akik „ha a tisztelendő úr mondja!” — jelszóval hitelt adtak a pap Állításának. A kántortanitó pedig —» hasonló okoktól indíttatva mint a pap — rákontrázott a dologra s azt is hozzátette, hogy a tanítónő csak azért kapott kitüntetést, mert „jóban van a püspökkel“: Hogy az ilyen híreszteléssel kompromittálja a püspököt, vajmi keveset törődött, hiszen a püspökről is sok mende-monda

járta a falut. Néhány éve híre jött ugyanis, hogy a szomszéd faluból egy lány a püspöknél volt gyónni. Amikor visszajött a faluba, annyi ruhát hozott magával, hogy a hét minden napján másikat húzhatott fel. Azóta, ha valaki „divatosan“ öltözött a faluban, azt mondták róla, hogy „úgy öltözködik, mintha püspöknél gyónt vol- volna“. De hát ez csak olyan szólás-mondás, ki tudja van-e alapja?

Mint mondom, jól lefestették a falu előtt a tanítónőt. Olyannyira, hogy mire megjött a kórházból, az egész falu gyanús szemmel nézett rá. De ez még nem volt minden. Fortyogott más is a „szakács“ üstjében.

Amikor a tanítónő visszaérkezett a kórházból, s továbbra

is rendesen dolgozott, a kedvessége, jósága láttán a falu lakossága kezdett mind jobban kételkedni a róla híreszteltek- ben. Ekkor a pap mást talált ki. Volt a papnak egy cselédlánya, akit szülei elhagytak. Ezt a kislányt rászedte, hogy egy éjjel piros láfnpát akasz- szon a tanítónő lakásának ajtajára. Úgy is történt. Hát ilyent még nem ért a község! Ez volt a beszéd, ima, s az öregasszonyok sűrűn vetették

életen át

magukra a keresztet s szórták az átkot a tanítónőre, aki ilyen csúfságot hozott a falura:

Betelt a pohár! A tanítónő utánajárt a dolognak, s a vége az l^tt, hogy a kislány bevallotta tettét, s azt is, kinek a kívánságára cselekedett. Bizonyítható volt tehát a pap bűnössége, feljelentést tett. A bizottság előft azonban a kislány megijedt és tagadott. S mi a vége az ügynek? A tanítónőt — mint nem beszámítha- tót — nyugdíjazták.

1938-ban történt ez. A pap nem átallotta az ilyen ítéletet kijárni, s mindezt csak azért, mert az asszony nem hagyta magát szabad prédára.:; A tanítónő pedagógus pályája ezzel befejeződött,

De nem a történet!

Eltelt néhány év,

a tanítónő hordozta mély sebét — tehetetlenül.

Talán már bele is nyugodott volna sorsába, ha egy hír nem tépi fel a régi sebet. 1949-ben hallotta, hogy a történetben szerepelt pap meghalt. Hírét vette annak is, hogy a pap a budapesti irgalmas kórházban kezeltette magát, ott halt meg, onnan szállították Mádra és Mádon temették el. A hír s még egy eset felkavarta a régi emlékeket. így meséli el:

— Egy éve Budapesten jártam. Az egyik középületben ki mást pillantok meg, mint a papot! Káprázik a szemem? — kérdem magamtól. A pap is rámnéz, s hirtelen megáll a lépcsőn. Én is csak állok, állok, nem tudok szóhoz jutni. Mire felocsúdtam a meglepetéstől, a pap beszáll a liftbe s eltűnik. Lehetetlen, nem ő lehetett, hiszen 1949-ben meghalt! — próbálom magam megnyugtatni. Föl nem támadhatott!

De nem hagyott nyugodni a dolog. Utánajártam halála körülményeinek s érdekes dolgokat tapasztaltam.

Hivatalos iratokat mutat;

A Főegyházmegyei Hivatal északi rész Eger bélyegzővel ellátott 1955. IX. 16-án kelt 1377/955. számú értesítés igazolja, hogy X. Y. nevű pap 1949. IV. 20-án Budapesten az Irgalmas-rendiek kórházában elhalt. Az igazolást az érseki helynök írta alá.

Egy későbbi keltezésű hivatalos irat, amelyet egy másik érseki helynök írt alá, így hang zik: „Megkeresésére közlöm, hogy X. Y. 948. évben elhunyt".

Egyszer tehát 1949-ben, aztán 1948-ban halit meg.

Hol is ápolták? Az irgalmas kórházban? Nos, lássuk!

1957. VI. 29-i kelettel az alábbi hivatalos irat van a tanítónő birtokában: „Fenti tárgyú megkeresésére hivatalosan igazoljuk, hogy X. Y. mádi lakos intézetünkben, illetve annak jogelődjénél a volt Irgalmas- kórházban ápolás alatt nem állott, nyilvántartásunkban, nincs. Aláírás: ig. h. főorvos.

Egymásnak így ellentmondó hivatalos iratokkal még nem találkoztam. S az asszony gyanít valamit. Mit? Ezt mondja:

— Ennek a papnak annyi különböző „zűrös” ügye volt, hogy arra is képesnek tartom. hogy fondorlatos úton holttá nyilváníttatta magát, így akar szabadulni • • • ^

Tengeri kígyó

lenne ez az ügy, ha ismét elkezdenék vizsgálni. Érdemes lenne? Ki tudja?

Egy tény: így elbánni egy asszonnyal, ilyen- csúfot űzni vele még nem hallottam. Hát ezt tanítja a hittan, a tízparancsolat?

Ha valóság az, hogy abban a középületben az asszony találkozott a pappal, akkor a tisztelendő urat csak az isten mentette meg a leleplezéstől.

Bár a róla hallott aljasságok után az is lehet, hogy aa ördög vitte el.

Garay Fierens