Dunántúli Napló, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-10 / 160. szám

4 NAPLÓ 1958. JÜLTOS n. A Newsweeii szerint Harmnar&hjöid lemond, ha az ENSZ a libanoni fegyveres intervenció mellett foglal állást A Newsweek című amerikai iást. A hetilap értesülése szerint hetilap legfrissebb számában Hammarskjöld ebbeli szán- azt írja, hogy Dag Hammarsk- dókát egy nyugatbarát arab Külföldi hírek i NICOSIA Pamagusztában az angol ka­tonaság kedden este felrob­bantotta a ciprusi görögök egyik sportegyesületének épü­letét. ahol nagyobb mennyisé­gű lőszerre bukkant. A robba­nás következtében a kétemele­tes épület összedőlt, a környe­ző épületek megsérültek. BRIONI jöld, az ENSZ főtitkára le­mondana tisztségéről, ha az ENSZ a libanoni fegyveres in­tervenció mellett foglalna küldöttséggel folytatott ma­gánjellegű megbeszélésen je­li« Géza honvédelmi miniszter Ma az albán néphadsereg megalakulásának 15. évfordulójár Az albán néphadsereg meg születésének 15. évfordulója alkalmából Révész Géza, hon védelmi miniszter üdvözlő táv iratot küldött Beqir Balluku vezérezredesnek, Albánia hon védelmi miniszterének. ál- lentette be. Szerdán délelőtt befejeződ tek a brioni hármas tárgyaié sok, amelyeken tudvalevőleg Mahmud Favzi, az Egyesült Arab Köztársaság és Evange- losz Averoff Görögország kül­ügyminisztere, valamint Kocsa Popovics jugoszláv külügyi ál­lamtitkár vett részt. HANÖI A Nhan Dán című lap július 9-i száma közölte a vietnami nemzetközi fegyverszüneti bi­zottság megállapítását. Esze­rint Dél-Vietnam megsértette a genfi egyezményt azáltal, hogy engedélyezte amerikai katonai személyzet illegális be­lépését Dél-Vletnamba. A nem­zetközi fegyverszüneti bizott­ság megerősítette, hogy a dél- vietnami hatóságok irányításá­val 1957-ben rendezett inci­densek klrobbantásával Dél- Vietnam megszegte a genfi egyezmény 16. cikkelyét. Az incidensek alkalmával 104 amerikai tiszt, közlegény és más katonai személy illegáli­san behatolt Dél-Vietnamba. GENF A keleti és a nyugati atom- szakértők szerdán délután 15 órakor megkezdték hetedik munkaülésüket. KAIRÓ Az A1 Ahbar című lap szer­dai számában közli, hogy „tel­jesen titokban” tárgyalások folynak Svaiéban De Gaulle miniszterelnök és az Algériai Nemzeti Felszabadításl Front kénvlselöl között. A lap genfi tudósítója szerint a tárgyalá­sok célja az algériai kérdés kompromisszumos megoldásá­nak előkészítése. Időíárásjelentés Várható Időjárás csütörtökön es­ti«: kisebb felhőátvonulások, egy­két helyen futóeső. Mérsékelt észa­ki szél. A hőmérséklet kissé emel­kedik. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: 14—17, leg­magasabb nappali hőmérséklet csü­törtökön 24—27 fok között; Szovjet professzor érdekes felszólalása a londoni rák-kongresszuson Londonban a VII. nemzet­közi rák-kongresszus keddi ülésén L. M. Sábád leningrá- di professzor kifejtette, hogy véleménye szerint a tüdőrák egyik legfőbb előidézője a benzpypren elnevezésű veszé­lyes vegyianyag; Sábád professzor kifejtette, hogy bizonyos füstölt élelmi­szerek is előidézhetnek tüdő­rákot. A Balti-tenger mentén lévő halász-falukban például, ahol a legfőbb táplálék a füs­tölt hal, három vagy négyszer annyi tüdőrák fordul elő, mint a közeli mezőgazdasági vidé­keken. Szovjet tudósok véle­ménye szerint azonban az élel­miszerek elkészítési módjának megváltoztatásával csökkente­ni lehet ezt a veszélyt. > A TU 114-es szovjet repülőgép nagyszerű teljesítménye A Tü 114-es szovjet utas- szállító repülőgép nagy sebes­ségű távolsági repülést hajtott végre. Az egész repülőút, be-, eszámítva három leszállást is, összesen 77 éráig tartóit, amelyből 48 óra 30 percet a levegőben töltöttek, mintegy 10—12 000 méter magasságban repülve. A 34 000 kilométernyi utat 710 kilométeres óránkén­ti átlagsebességgel tették meg. A gép 24 utast szállított, s útja során nehéz meteorológi­ai körülményekkel kellett meg küzdenie, s több viharövezetet kellett átszelnie; Szőrei kitömi lüség Érkezőn Kairóba Abdel Hakim Amar tábor nagy, az Egyesült Arab Köztár­saság hadügyminisztere és fegyveres erőinek főparancs­noka meghívására július 8-án szovjet katonai küldöttség ér-, kezeit Kairóba, élén Sz. I. Ru- gyenko repülőtábornaggyal, a szovjet légierő vezérkari főnö­kével. A genii atomszakértöi értekezlet szerdai ülése A kísérleti atomfegyverrob­bantások észlelésének lehető­ségeivel foglalkozó genfi szak­értői értekezlet résztvevői szer­dán délelőtt bizalmas tanács­kozást tartottak, amelyen ér­tékelték az eddigi előrehala­dást és előkészítették a szerda délután tartandó ülést, miután a tárgyalások az erősen tech­nikai jellegű szakaszba érkez­tek. • Az ország több vidékén látták az északi fényt Kedden est» fél 10 és ne­gyed 11 között Budapest lá­tói gyönyörű bíborszínű észa­ki fényt láthattak, amely elő­ször az égbolt északkeleti, majd az északi és az észak- celetl részén tűnt fel. ’ Leg­jobban a budai hegyekről le­tetett megfigyelni, mivel a város belsejében az utcai vi- ágítás zavarta a látványt. Összesen az ország tíz helyé­ről jelentették a meteorológiai ntézetnek a ritka természeti elenségfet. A Balaton vidékén este 11 órakor észlelték, de csak mint szokatlan világos fénycsíkot az ég peremén. Az idén már másodszor je­lentkezett hazánkban az észa­ki fény, az elsőt február 11- én látták. A meteorológusok szerint a rendkívül erős nap- tevékenység okozta. Kedden a tihanyi földmágnességi ob­szervatórium erős mágneses viharokat jelzett, s a nemzet­közi geofizikai év elnöksége is rendkívüli világnapot remi­déit el már keddre. Párizs Párizsban szerdán nyilvános­ságra hozták De Gaulle tábor­nok, francia miniszterelnök jú­lius 8-i keltezéssel Eisenhower- hez intézett levelének szövegét, amelyben De Gaulle közli Eísenhowerrel, hogy a legköze­lebbi hónapokban nagy nehéz­ségekbe ütközne az Egyesült Államokban teendő látogatása. „Bízom abban, hogy a jövőben megtaláljuk a módját az újabb találkozásnak" — írja De Gaulle válaszként Elsenhower ( meghívására, amelyet Dulles tolmácsolt párizsi tartózkodása idején. Komlói Bányász- Újpesti Dózsa 1:0 (0:0) : Népstadion, 25 00« néző, vezette: Bokor. Komló: Krausz — Kanizsai, Pol­gár, Komlói — Kohlman, Molnár I. — Grozdics, Cziráki, Perényi, Kiss, Gerencsér. Dózsa: Török — Rajna, Várhídi, Győrvári — Zalai, Borsányi — Nagy, Göröcs, Szusza, Halápi, Ben­csics. Igen nagy hőségben kezdődött a mérkőzés, s úgylátszik a meleg hatással volt a Játékosokra, mert igen alacsony színvonalú, unalmas volt a találkozó első része. A kom­lói csapat vezetett valamivel több támadást és veszélyesebbek Is vol­tak ezek a támadások, mint a Dó­zsa támadóinak megmozdulásai. — Igazán nagy helyzet azonban egyik kapu előtt sem akadt a félidőig, mindössze egy alkalommal, a 25. percben nyílt volna a komlói együttesnek alkalma a vezetés megszerzésére — ha a játékvezető közbe nem lép. Cziráki ugyanis teljesen tisztán húzott kapura, a játékvezető azonban — tévesen — les címén leállította az akciót. Az I. félidő tapasztalatai alapján a II. félidőben már nem Is keltett meglepetést, hogy továbbra is a Komló támadott többet. Ekkor már élénkebben mozogtak a csapatok, mint az I. félidőben. A Dózsa csa­társora Igen gyengén játszott, nem tudott összehozni egyetlen valami­revaló támadást sem. A komlóiak ugyanakkor erőteljesen rohamoz­tak, a 63. percben például Groz­dics 4 emberen is átcselezte ma­gát, végül azonban elügyetlenked- te a jő helyzetet. Az Újpesti Dózsa kapusának végig sok munkát ad­tak a komlói csatárok és az újpes tiek csak annak köszönhetik, hogy nem szenvedtek súlyosabb vere­séget, hogy Török igen jól vé­dett. A 78. percben született meg a győztes komlói gól: Molnár I. ragyogóan kicselezte a Dózsa védelmét, majd kapura- lőtt, a labda Várhídiről ismét eléje pattant és most már nem hibázott, 18 méterről óriási erő­vel lőtte a labdát a léc alatt a hálóba. 1:0 a Komló javára. Érdekes, hogy a komlót együttes ezután sem vonult védelembe, pe­dig a legtöbben azt várták. To­vábbra Is támadásban maradt a bányászcsapat és meglepően jól hajrázott. A Dózsa csatárai csak szórványosan jutottak el a komlói kapu elé, egyszer azonban majd­nem egyenlítés született. A 87; percben Krausz fölöslegesen kifu­tott, de nem érte el a labdát. — Benosics az üres kapura lőtt, de a már biztos gólnak látszó lövést Kanizsai az utolsó pillanatban fe­jelte a gólvonalról. Általában alacsony színvonalon mozgott a két együttes találkozó­ja. A Dózsa igen gyengén, fáradtan és egy kissé elbizakodottan ját­szott. Ugyanakkor a komlói együt­tesben a védelem és a két fedezet remekül tartotta a labdát és egy­másután küldte támadásba a csa­tárokat. A támadók bátran és gól- ratörően játszottak és nagyobb gól aránnyal is győzhettek volna. A komlói csapatban Polgár, Kohl- mann, Molnár I. és Cziráki ját­szott a legjobban, míg a Dózsában Török és Rajna érdemel dicséretet. Pécsi Dózsa-Csepel 1:1 (1:1) PVSK-pálya, 10 000 néző, vezette: Bállá. Pécsi Dózsa: Danka — Szőcs, He­gyi, Farkas — Lovig, Kresz — Hor­váth, Csupák, Kamondl, Virág, Kovács. Csepel: Tóth — Bulla; Kóczián ti., Takács — Ughy, Kielbán — Ha­lász, Klsutzky, Gondos, Povázeai, Magyar. Csepel kezdett; az elaő percek váltakozó mezőnyjátékkal teltek el. Lassan a pécsiek ragadták ma­gukhoz a játék Irányítását. A 11; percben Kamondl kiugrott, a szög- etvonalról kapu elé gurított, Hor­váth azonban osúnyán mellélőtt. Egy perc múlva Virág rúgott lyu­kat jó helyzetben. A Dózsa táma­dott, beszorította a vendégeket. — Wégls a csepeliek jutottak vezetés­ié*. A 21. percben Povázsal lefu­totta a pécsi védőket. Farkas s:m tudott beavatkozni a játékba ée a csatár mintegy 12 méterről a ka­puba vágta a labdát, 1:0 a Cse­pel javára. Danka korán vetődött a gólnál. — dost egymásután kéf eredményte- en pécsi szöglet következett. A 30. percben siker koronázta a pécsiek próbálkozásait: kiegyenlített a Dózsa. Lovig lövése után a csepeli védőkről Virághoz került a labda: az összekötő jól eltalált lövése nyomán a labda a jobb sarokba vágódott: 1:1. Horváth sérülése kiújult, sántlkál- va játszott tovább. A félidő utolsó percei a csepelieké voltak. Kétszer Is veszélybe került Danka kapuja; A szünet után az 51. percben Vi­rág lövése volt az első esemény; labdája aUg kerülte el Tóth kapu­ját. Idegesen, kapkodva játszott mindkét csapat és sok hiba csú­szott a játékba. A pécsi csatárok sokszor rosszul helyezkedtek. Vég­re a 60. percben a Dózsa támadói megemberelték magukat; formás támadást vezettek, a csepeli védők azonban menteni tudtak. A 64; percben Virág fejesét védte Tóth; A pécsiek továbbra Is fölényben voltak, kissé megélénkült a játék; Időnként a csepeliek Is veszélyez­tettek, Gpndos lövése kapu fölé szállt. Az utolsó negyedórában mindkét csapaton a fáradság jelei mutatkoztak; Nem hozott színvonalas mérkő­zést a két csapat találkozása. Sem a pécsiek, sem pedig a csepeliek nem mutattak meggyőző játékot. A Dózsa a mérkőzés jelentős ré­szében fölényben volt, sokkal töb­bet volt a pécsi Játékosok birtoká­ban a labda, a kék-sárgák azonban — bár egy-két helyzetet összehoz­tak —, a lövésekkel ezúttal is adó­sak maradtak. Szünet után sem Igen változott a játék képe. Feltű­nő volt, hogy erőnlét dolgában egyik csapat sem állt valami jól. A Dózsa játékosai közül Szőcs, Farkas, Kresz, Virág mutatott el­fogadható játékot, a csepeliek leg­jobbjai Kóczián n„ Ughy és Po­vázsal voltak. 1956. októberében egy, ma­gát „Forradalmi Magyar Párt”- nak nevező csoport „Kik va­gyunk és mit akarunk?“ cím­mel program-röplapot készí­tett. A 13. pontban így szól­nak: „Falupolítikánk: A falu legyen egészséges, tiszta, ké­nyelmes, fás, villanyos, gázos, pártatlan, jó vizű, jó útú és a falusi ember ne legyen pa­raszt". (??) Azoknak, akik ezt megfogal­mazták, minden bizonnyal módjuk volt 1945. előtti évek­ben falupolitikát folytatni. — Fo’ytattak is, amelyre jellem­zők a következők voltak. Az állami beruházások a földbir­tokosok, nagygazdák érdekeit szolgálták. Ezek érdekeinek megfelelően építették a vas­ukat, állomásait, az utakat. Er­re az idősebbek jól emlékez­ni-k. Ahol nemzetiség is élt — mint például a pécsi járásban, — ott még fokozottabb volt a kisgazdák visszaszorítása. Csak a pécsi járás 14, délszlávok ál­tal lakott községében 1945-ig n»m volt bekötőút, villany, művp'ődési ház, telefon, orvos, stb. Ezért nem lett eléggé egészséges, tiszta, kényelmes, fás. villanyos, gázos és a többi, a falu. Hosszú lenne felsorolással bemutatni, hogy milyen intéz­kedések születtek, mi minden roü’t 1945-től 1956-ig a pécsi Járás fa'vaiban azok számára, akik a földet megművelik. A sok szépnek és jónak egyetlen hibáin volt. hogv főleg állami erőből 'étesii’t. Ezért lett a le­tűnj múlténál többszöröse el­lenére is k^vás, mert az igé­nyek is gyorsan nőttek. Kéré- sclcbm nem volt hiány. Azok póton akiknek minden épült, 'étreiu* nagyon sokszor csak á ltak és nézték, hogyan lesz kérésükből valóság. Egy Ideig így történt. De hol az a kín­Fa fuß o Úti kán k ró 1 Jobban kell felhasználnunk a helyi erőforrásokat cseskamra, amely szolgáltatni tudja az ehhez szükséges pénzt? A 25 éves Horthy-re- zsim alatt sem volt, mert min­denütt kötelezően előírták a községfejiesztósre befizetendő összeget és a tetejébe még sok­szor, de nagyon sokszor olyan­ra fordították, amelyből a sze­gény-, kis- és középparasztok­nak semmi haszna nem szár­mazott. A növekvő, jobbéra jogos igények és a rendelkezésre ál­ló anyagi erő aránytalansága nyomán 1955-ben szabályozta törvényerejű rendelet a köz­ségfejlesztési murikét. Ekkor kezdődött megvalósulni az az igazságos elv, hogy azok is já­ruljanak hozzá a létesítmé­nyekhez, akiknek érdekében készül. A rendelet nyomán megindult a tervezgetés az anyagi forrásokról. Ez magá­ban nem lett volna baj. De az már Igen, hogy ezeknek a ter­veknek erősen íróasztal-szaguk volt, vágyak, óhajok, álmok kerültek igen sokszor papírra. A községi tanácsok tagjai nem kérdezték a lakosságot, az pe­dig nem is lett érdekelt a terv va’óraváltásában. Emiatt csök­kent a társadalmi hozzájáru­lás, mert tévesen úgy gondol­ták, hogy az igényekkel ará­nyosan nő a tudat is. Hiányos volt a tervezett építkezések anyagbiztosítása is. így alakul­tak 1.1 a pécsi járásban 1955- ban a következő számok: Községfejlesztési terv előirány­zata: 2,435 810 Ft a lakosság hozzá­járulása 688 892 „ a társadalmi munka értéke (ajánlott) 1,213 000 „ volt. A valóság a következő lett: A készpénz hozzájárulás 296 290, a társadalmi munka és helyi anyagfelhasználás ér­téke pedig 650 057 forint. Te­hát a tervet mindössze 38,8 százalékra sikerült teljesíteni és a járásban az egy lakosra jutó hozzájárulás 6,70 forint érték volt. Mindez azért, — elsősorban azért — mert a ter­vek készítői és azok között, akik érdekében a tervek ké­szültek nem szoros kapcsolat, hanem sok helyen űr volt. Minden kezdet nehéz és ta­nulságnak jó volt az 1955-ös esztendő. 1956. e téren is vál­tozást hozott. A közös érdekek megbeszélése, vitája, a párt- szervezetek és társadalmi szer­vek bekapcsolódása e munká­ba egy év alatt — az ellenfor­radalmi lázadás — ellenére Is lényeges előrehaladást hozott. A jóváhagyott községfejieszié- si tervek végösszege 2 928 650 forintot mutatott, a társadal­mi hozzájárulás pedig 1 147 914 lett. Ennek már 63 százaléka r'°°vslósult. 1957-ben az ellenforradalmi események utóhatása ellenére is sikerült előrehaladni. Élén­kült a tanácsok munkája, méginkább erősödött a fal­vak dolgozóinak véleménye, hogy mit miért építsenek, lé­tesítsenek. A monstre falu­gyűléseket kisebb csoportok­ban történő beszélgetések, a tanácstagok személyes beszél­getése váltotta fel. Az így ké­szült, az 1956-os évnél valami­vel szerényebb összegű fej­lesztési tervnek 68 százaléka lett élő valóság. A járás egy lakosra jutó hozzájárulása a községfejlesztéshez 1957 vé­géig így alakult: 1955: 6,70 forint, 1956: 11,49 forint, 1957: 99,43 forint. A községek kommunális, szociális, kulturális fejleszté­sében sem leihet megállni. A kormány biztosította lehetősé­gekkel ebben az évben lénye­gesen jobban élnek a helyi ta­nácsok, mint az elmúlt három esztendőben. A régebbi tapasz­talatokból okulva igyekeznek mindenkit érdekeltté tenni a- kóhelyének éphéséb^n, szépí­tésében, de ■— és ez rendkívül fontos — mindinkább öntevé­kenyen biztosítják az építke­zéshez szükséges anyagot, amelyből nem felejtik ki a he­lyi lehetőségeket. Számos pusztulásra ítélt téglagyár, Aípdt fel már-már haló poraiból. Sok megható tett mutatja egyszerű emberek törekvését, segíteni akarását a maguk, a közösség érdekeiért. A tanács és társadalmi szer­vek szóértése a dolgozókkal 1958-ban mór olyan változást is hozott, hogy állami felada­tok megvalósítását vállalják magukra egyes községekben önkéntes elhatározással. Egyik» helyen pedagógus-lakást épí­tenek, Egerágon óvodát, Bi- csérden és Szabadszentkírá- lyon állatorvosi lakást, másutt iskolabővítést, orvosi lakás­építést végeznek. Erre senki nem beszélte rá e falvak dol­gozóit. Maguk érzik és tud­ják legjobban, hogy erre szük­ség van, tudják, hogy állami erőből pillanatnyilag erre költ­ség nincs, — így összefogtak, létrehozzák a maguk erejéből. Talán így soha nem fogalmaz­ták meg, de tettük ezt mond­ja: „Miénk a hatalom, ma­gunknak építjük.“ Rövid kis bepillantás ez a pécsi járás tanácsainak köz­ségfejlesztési tevékenységébe, a lakosság, a dolgozók össze­fogásának, közös akaratának valóra válásába, az évről évre javuló munkába. Eredmények Jellemzőek az eltelt három és a most telő«ijegyedik évre. Sajnos — és ezt sem szabad szó nélkül hagyni — itt sincs ri'-'í n-niérives oldal. Egyes községekben éppen azok, akik­nek legmagasabb a jövedel­mük, akik lényegesen jobb gazdasági körülmények között varrnak, megtévedve vagy megtévesztve ellenszenvesen fogadták a községfejlesztési hozzájárulást „Pótadót“ kia­báltak arra ■ hozzájárulásra, ami az 6 érdekeiket is szol­gálja. Nem számuk miatt je­lentős ezek véleménye, hanem amiatt, hogy általában szavuk, befolyásuk van gazdasági helyzetükből fakadóan a köz­ségben. így magatartásuk, vé­leményük közvetlenül és köz­vetve is kiihat a közös ügyért szívesen összefogni akarókra. Egy másik árnyék, hogy egyes községekben a községi taná­csok végrehajtó bizottságai u. maguk községfejlesztési el­képzeléséhez igyekeznek meg­szerezni a lakosság támogatá­sát és nem a lakosság helyes elképzelését igyekeznek támo­gatni. E fordított munkamód­szer nem eredményt hoz, ha­nem kárt; Ezeket «z árnyékos oldala­kat türelmes munkával nap­fényessé lehet és kell is vál- tqztatnd és tovább lehet ha­ladni a pécsi járásban is a köz­ségek fejlesztésében. A leg­főbb tennivaló a helyi erőfor­rások eddiginél jobb felhasz­nálása, az évről évre történő tervezés hosszabb lejáratú ter­vezéssel való felcserélése és ami a legfontosabb, — a leg­érdekesebbekkel, a falvak dolgozóival az összefogás, a kapcsolat erősítése, mert «nél­kül a legszebb terv is csak terv marad. Az összefogás vi­szont hegyeket képes elmozdí­tani és erre a nagy erőre a jövőben az eddiginél még job­ban számítani és építeni kell; K ászon Jőnef *

Next

/
Thumbnails
Contents