Dunántúli Napló, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-20 / 169. szám
1 V A P f O 1958. JÜLÍUS W. ' Három év alatt több mint háromezer univerzális traktor A mezőgazdasági beruházásokról tárgyalt a Földművelésügyi Minisztérium kollégiuma Ós&ztc&cfodül kit A Földművelésügyi Minisztérium kollégiuma tárgyalta és jóváhagyta a mezőgazdaság 1959—1960. évi beruházásainak tervezetét. A beruházások tervezésénél a rendelkezésre álló korlátozott anyagi lehetőségek és az elmúlt évek tapasztalatai alapján a szükségesség és gazdaságosság — általában a fokozott felelősség szempontjai érvényesültek. A feltétlenül szükséges új millió, 1960-ban pedig 40 millió forintot költenek. Az állattenyésztés területén az 1959. évi 36,500 000 és az 1960. évi 36,100 000 forintos beruházási keretből elsősorban a juhistál ló-férőhelyek növekedését biztosítja a program. A szarvasmarha-istállók férőhelye kisebb mértékben növekszik, a beruházások inkább a növendékmarha- és borjúnevelők létesítését segíépítkezések mellett a követke- tik, mert a legnagyobb hiáző két évben elsősorban a befejezetlen és áthúzódó beruházások gyors befejezésére, a termelést szolgáié eszközök — főképpen gépek -t- kapacitásának fenntartására és hiányzó járulékos létesítmények megvalósítására törekednek; nyok ezen a területen jelentkeznek. Növénytermelés fejlesztésére a beruházási program 1059-ben 18,100 000, 1060ban 20 millió forintot biztosít. az univerzális traktorok aránya. A három év alatt több mint háromezer univerzális traktort kap a mezőgazdaság. Vetőgépből, műtrágyaszóróból, fűkaszálóból mintegy 2000-rel több lesz a tervidőszak végére. Silókombájnból az 1057. évi 178 helyett 1960-ban mám1 848-cal rendelkezik a mező- gazdaság, az eddig teljesen hiányzó, az aprómagtermesz- tés színvonalát növelő purifi- kátorokból pedig körülbelül11 250-et állítanak üzembe; Talajjavításra és belvízvéde- ', lemre 1959-ben 106 millió, — 1960-ban pedig 125 millió forintot biztosít a terv. Ebből kísérleti és tangazdaságoknál összesen 3,300, állami gazdaságoknál pedig évente 140 ezer kátasztrális holdon hajtanak végre belvízrendezést. A termelőszövetkezetek saját erőből történő beruházó A gépesítés területén a rendelkezésre álló anyagi eszközöket elsősorban a minőségi összetétel javítására, főleg az univerzális traktorok arányának növelésére használják fel. BiztoSjtják, hogy a tan- és a kísérleti gazdaságok a gépellátottság, valamint, az egyes munkanemek gépesítési fokát saik értékét 1959-re 130, .1960- Az összeg igen jelentős részét tekintve meghaladják még az ra pedig 187 millió forintban) tárolási nehézségek megoldá- állami gazdaságok színvonalát állapították meg. Az állam, sára fordítják. Az állkmi gaz- is. Megfelelő összeg áll ren- hogy a korszerű nagyüzem daságok kivételével, elsősor- delkezésre a láncos műtrágya- minden előnyét biztosító rutinban a kertimag-gazdaságok, a szórók és ap elavult vetőgé- ka- és üzemszervezési feltéte- kertimag- és mezőmag-vállala- pék új, megfelelő gépekkel lek megteremtését segítse, fo- ’, tok magtárhiányának pnyhíté- történő viszonylag lassú, de kozott támogatást nyújt résére 1959-ben 2,900 000 farín- folyamatos kicseréléséhez, tos költséggel 565 vagon ter- a gépesítéssel kapcsolatos mény elhelyezésére alkalmas építési beruházásokra 1959- mag tárat építenek, 1960-ban ben és 1960-ban összesen 50 pedig 4,500 000 forintot költe- millió 100 000 forintot költenek ugyanerre a célra. Az ál- • nek. Az állami gazdaságokban lami gazdaságokban 1959-ben a két év alatt nyolcmillió fo- 900, 1960-ban pedig további rjntot fordítanak gépműhe- 700 vagon termény tárolását lyek építésére. A gépállomásokon ugyanezen idő alatt öt gépműhely épül hasonló értékben. Á beruházások a? álbiztosító magtártér épül. Gó- rék építésére 5,300 000 forintról pondoskodtak a tervidőszakban. szűkre.Az 1955. évi 330,3 millió forintos forgalmiadé nélküli i1 hitelkeretet 1959-re 345 millióra, 1960-ra pedig 413,5 millióra emelte. E hitelkeretből 60 milliót útépítésre folyósítanak. Ebből — mintegy 120 kilométer út, építésével — 58 termelőszö-1 vetkezetet lehet főútvonalhoz1 kapcsolni. Negyvenmillió folami gazdaságok és gépállo- rint villamosítás céljait szolmások gépszintér-hiányát csak gátja. Kétszáztíz, illetve két- részben, a növényvédelmi száznegyven millió .forintos Ír- szolgálatét viszont 1960. ’ vé- telkerettel pedig az építkezésére, egészében megoldják. se két segíti az állam. GépváA traktorok száma 1957-hez sárlásra a két év alatt össze- viszonyítva alig négyszázzal sen 32 millió forintnyi állgmi növekszik a tervidőszakban, hitelt vehetnek igénybe a ter- Jelentősen változik azonban melőszóvetkezetek. 1959-ben megkezdődik a 250 vagon kapacitású dombóvári magtisztító üzem építése. Erre a célra az első évben 3,400 000 Ft, 1960-ban pedig 3,500 000 Ft áll rendelkezésre. A növénytermesztés fejlesztésének céljait szolgáié beruházások között kiemelt tétel--a ként szerepelnek a hibridku-*’ mek. Az 1958. évben üzembe ) Ma alakul a megye legnagyobb kaparitá^ú vízrendező társulása Mohácson tőmag előkészítő üzemen fe-1 lül 1959-ben négy 13 500 ton-(( Júlfos 20-án, vasárnap dél- na és 1960-ban ugyancsak négy1j után 2 órakor tart ja alakuló 13 500 tonna kapacitású üzem (f Illését a mohács—kölkedi víz- épül, * | rendező társulás Mohácson a A szőlő-, gyümölcs- és zöld-', lókai úti volt Polgári Olvasótér termesztés többek között új1, kör helyiségében. A vasárnap présházakat, pincéket, gyű- , alakuló vízrendező társulás a mölcstárolókat, utóérlelőket , egnagynbb lesz a megyében.. rét és erdő víztelenítése szere szivattyúházakat és komló- \ A társulás érdekessége., hogy a pel. Ha a tervüket végrehajt szárítókat kap a tervidőszak- 1 mohácsi és kölkedi termelő- ják, több ezer hold (földet tesz ban. Erre a célra 1959-ben 38 i szövetkezeteken, egyénileg dől nek ismét termékennyé. goző parasztokon kívül tálként 2500 hold földdel belér pett a Sátorhelyi Állami Gaz-, das ág is. A mohács—kölkedi vízrende- ző társulás célkitűzésében \ mintegy 10 000 hold szántó, ' // GADO GYÖRGY SVÉDORSZÁG ARBOGA Vasagatan 4/B fiat mégiscsak írtál, Gyurka! Rendes dolog Tőled, éppen ma kaptam meg leveledet. Furcsállva forgatom, sok mindent nem értek e sorokból, vagy talán többet a le nem írt gondolatokból, mint sem gondolnád? Érdekesek a fényképek. Tichi állt itt az előtérben, mögötte fanyarul nevető svédek, azt írod: „Sajnos, így nevették ki Ti- chit önző játékáért Sandvikenben." A magadról küldött kép viszont ismerős. Benyomott tetejű fekete kalapban, kockás ingben — ahogy álltái az esztergagép mellett — kapott lencse elé a fotósunk. Megjárt neked ez a népszerűség, mivel is Te voltál a „tettvei fiúk” vezére, .nemcsak a tettyei dombokon, hanem a Sopronéban is, az üzemben. Ha úgy „isten igazában” rávertetek, senki meg nem előzött benneteket. Node, ez rég volt. Legutoljára akkor találkoztunk, amikor egy csokor-virággal a kezedben ott szorongtál a villamos peronján, nagy izgalmadban, boldogságodban a veríték kiült a homlokodra, inert... az asszony megajándékozott egy gyerekkel. S Te, akit évekkel előtte „Isten ostorának” tituláltak a tettyei lakók, most lámpalázzal küszködtél, hogy hat, ha bemész a szülészeti klinikára, a kórteremben minden asszony téged néz, az esetlen, zavart „apát”. ' U • í . Azóta a gyerek lassan cseperedik, bizonyára beszél is svédországi új otthonában. Elvitted magaddal az asszonyt, gyereket, kevéske kis batyut s neki a nagyvilágnak... Mire volt ez jó? Te tudod. Azt írod: „A disszidensekről való hírek sokban igazak és még cifrábbak is, de még az a szerencse, hagy nem mipd a hétezer magyar él így Svédországban.” ßzt el.-..is, hiszem-. Igazán nem vitOftjuk, hogy a svédországi viszonyok sole tekintetben Johbaik a mieinknél Nem ts "csóda) '■ n" gazdag ország, háborút az utóbbi évtize- , dekben nem viselt, csak a pénz dőlt hozzájuk a háborús konjunktúrák idején. Azok a magyar újságírók, akik kint jártak az utóbbi években Svédországban — tudósításaikban, riportjaikban megírták a jó tapasztalatokat is, de megírták a dissziden- sek elkeserítő hétköznapjait is. Hogy ez utóbbiakkal többet foglalkoztak? Megengedhető ez, mert elvégre is — egy-két - Svédországba menekülő bűnösön kívül, — a többség mégiscsak olyan magyar, akiket honfitársaknak tekintünk, s aggódunk sorsukért. Egy ott élő magyar asz- szany írta — éppen egy hónapja —, hogy kisfia lassan elfelejti anyanyelvét, az iskolában svéd nyelven tanítják, és „... ne- . kém, mim anyának, ez a legborzasztóbb”. De nem is erről van szó. Te magad írtad a közelmúltban a Sopiana igazgatójának, hogi) viszonylag jó a kereseted, de ha • megbetegszel, fölkophat a család álla, mert nincs segély, nincsi SZTK, nincs semmi, sőt az is lehet, hogy vissza sem vesznek az üzembe. Az lehet, hogy jól keresel, elvégre a nyugati államokban szinte nagyítóval kutatták fel a magyar szakmunkásokat, mert a kezük, szakmai képzettségük aranyat ér. (Az „aranyát” persze mások vágják zsebre. —) De ha jól emlékszem, munkádat itt is megbecsülték. Hiszen a tettyei fiúk” brigádjáról még ma is soKszor szó esik az üzemben, emlékeznek még rád is. Mégis elmentél. No, igen, hát nagy a távolság. Még ez sem baj, hanem az a bizonyos „honvágy” — amely manapság már majdnem közhellyé vált, — <xz bizony el-elkapja a magadfajta, idegenb.e szakadt magyart. Leveled végén azt írod: „írjál néhány sort.., ha nem, legalább egy képeslapot a Tety- tyéről...” Küldök. Bár egy kép, nem sokkot mond. A való életet nem lehet lencsén át megörökíteni. A Mecseket látni kell. A tettyei romok ódon csendjét hallani kell miként a nyári estéken körül röpködik a szentjánosbogarak, s a vendéglő kerlhelyiségében leülni egy korsó sör mellé, inged alá besurran a langyos nyári szellő, a zenekar halkan játssza a legújabb „slágert”: hogy „összecsendül két pohár ...” Igen ... szóval ezeket át kell élni, mert a világon nincs olyan lencse, amely e kedves hazai emlékeket hűen megörökítené. Mert még az. is a „hazát" és az „otthont” jelenti, hogy a tettyei vendéglős nem kapott jeget és a sör ihatatlan néha. Meg az is, hogy esténként sötétben fcell lebotorkálni a hegyről, mert a villanykörtékét lehajigálják a ,^rund-srácok”. Mindegy. Ez is gz otthon, ez is hozzá tartozik a „Tettyéhez?’,' hajdani otthonodhoz, ahöl a fiúk között Te voltál a „vezér”, ahol naáyiramú utcai bajnokságokat bonyolítottatok le a gidres-gödrös futballpályán. No de rég volt ez. Barátaid•? Néha találkozom velük Bischoffal a balokányi strandon találkoztam egyszer, beszélgettünk,, rólad is, sajnálja, hogy elmentél. Heleugjortunk' a vlib'c, "vaúki hozzánk vágott egy lafictát, viÉszddobiiiíc,' ffíschtoff nevetett: „fiát nem jobb itthonf’ — Ezt mondta, utalva előbbi beszélgetésünkre. Szóval így vagyunk mi itthon. Hazajöhetnél. A Sopianában még megvan a géped. Még talán előkerülne az az olajos, benyomott tetejű, fura kalapod is. Gondolkodjál. Nem csalogató akar lenni e néhány sor, hiszen szq nélkül mentél el, nem vesszük zokon azt sem, ha nem jössz vissza. Csak éppen úgy gondolom, hogy képeslap helyett a valóságban is megnézhetnéd a Teftyét. Még akkor is, ha egy képeslapot könnyebb elküldeni, mint neked lejcüzdened büszkeségedet s meghajtani fejed a honvágy előtt. Pécs, T958. július 18. R. F. Van három jó barátom. Róluk akarok szólni. Róluk ét,hozzájuk. Az utóbbi időben ugyanis kissé furcsán viselkednek. Az egyiknek olyan kis tétova szarkalábak gyűltek a szeme köré, a másik homlokránaol- va áll meg időnként a kirakatok előtt és úgy mormolja a számokat, mint öregasszonyok a rózsafűzért, a harmadik pedig mostanában olyan vasvillaszemeket mereszt, mintha mindenki bele akarna kötni. De hadd mutassam t>e őket egyenként: Ojavátaim Az egyik Fröccs mellett üldögéltünk, mert az ember jó barátaival leginkább fröccs mellett üldögél. A szemébe hulló hajszálakat hessegette a kezével, de csak a mozdulat kedvéért, mert a kusza tincs újra meg újra visszahullott. — Eh —< mondta ét felhajtott egy nagy kortyot. Ahogy letette a poharat, ernyedten hullott mellé a keze és úgy nézett rám, mintha nem látna. — Egy dolog van — mondta aztán búsan — egy dolog van csak, amit az ember szerethet. A kis, tétova szarkalábak szemmelláthatóan szaporodtak. „Szerelmi bánat" — gondoltam a tünetek láttán, s már köszörültem a torkom, hogy vigasztaljam, mert a jó barát kötelessége a vigasztalás. De folytatta. — Egy dolog van. Az élet. Ez az, amibe az ember belekapaszkodhat. Élni kell! Érted? Nem értettem. De bólintottam. Mert igaz, •mi igaz.-,, ■— Öregem, én élni akarokf Jól! Gondtalanul! Kihasználni azt a rövid időt! Érted? Én nem,akarok félni a haláltól, én azt akarom, hogy ha mégis vége, akkor azt mondhassam, rövid volt, de jó volt, érdemes volt. Érted? Még mindig nem értettem. Kinek mondhassa, miért, mikor és egyáltalán? I?c újrg bólintottam. Mc't ha a-. ón jó barátomnak az a kívánsága, hogy megértsem őt, akkor én megértem őt. Görcsösen megmarkolta a poharat, falvion megállította kicsit a levegőben, úgy koccintás helyett, és mélyet kortyolt. — Mert meddig él az ember? — mondta hirtelen, mintha engem akarna, kérdőrepQnni. — Mondd, meddig él az ember? Egy hülyének eszébe jut megnyomni egy gombot, zutty, egy hidrogénbomba és .,. Kis, söprő mozdulatot tett a poharad kezével, amitől majdnem ölembe ömlött a maradék fröccs. De most már értettem. És éppen ezért megcsóváltam a fejem, mint aki nem érti. Hogy is lehetne azt megérteni, hogy egy ember azért nem tud vidáman élni, mert vidáman szeretne élni? A másik I Ott álldogált akkor is egy kirakat előtt. i — Szervusz! — köszöntem rá. Mintha álmából riadt volna fel, kelletlenül viszonozta a köszöntést. — Nézelődől? Nézelődő!? Furcsán nézett rám. Észbeíraptam. Hiszen ha így elmerült, nyilván nem egyszerű nézelődésről van szó. — Vásárolsz valamit? — Hát nézd — felelt végre — ott az a príma szövet négyötvenért. Csak a színe ... Nem fog az kimenni a divatból? — Most divatos. — hjost, most, de mi lesz akkor... Erre aztán én néztem furcsán. Megszánt. — Nézd — mondta és karonfogott — tudod, hogy én olvasom az újságokat. Mást se lát az ember, mint itt egy háború, ott egy összetűzés, amott egy lázadás, zendiflés; mittudom- én... Szóval, engem nem lehet átverni öregem, valami lesz, valami készül, valami bűzlik. — Hm. Na és? — Mit na és? Egy háborút más végigéltem. Tudod mi az, amikor ez sincs, az sincs, ennivaló sincs. Ha még egy háború lesz, én nem fogok éhezni!■ — Értem. Erre kell a szövet. Felcsapsz molynak. — Ne hülyüli meg! Szövetet mindig el lehet cserélni élelemért. Akartam mondani neki valamit, de akkor vettem észre, hogy lemaradt mellőlem, megállt egy kirakat előtt és úgy mozgatja a száját, mint a rózsafűzóres öregasszonyok. Számol. A iimatlh Öles léptekkel jött és úoy állt meg előttem, leszi’gett fejjel, mint a pusztai bika. — Hallottad? — bökött félém dühösen a mutatóujjával. t — Mit? — Az amikat. Partraszáfltak. A disznók! Úgy buktak ki a szavak a szájén, haraggal. sértődötten és vad felháborodással, hogy hir—----———----------— . . te lén azt. fettem; valahol itt, jnondjuk Mohács körül történt’ a dolog. Szerelmesére eszembejutott az újsághír. .—•• És Irak? Ott mi lesz? Mi? És az a nyisz- lett járdán király? ' Kérdései pattogtak, mint a kukorica. Próbáltam valamit válaszolni, de nem volt szükség rá. — Ciprusban gyilkolnak. Libanonban intervenció. Cape Canaveralban új rakéta. A nyugatnémeteknél atomágyúk. ■ ■ < Fáradhatatlanul vagdosta fejemhez a fenyegető tényeket, mutatóujja, mint a rpozdony dugattyúja, vésztjóslóan böködött a mellem irányába. Újra megkíséreltem, hogy szóljak valamit, talán azt, hogy azért más is történik ezen a csúnya világon. De nfire szóhóz juthattam volna, elvihar- zott. Vitte a lobogó indulat, kabátja, mint valami bosszúálló démon szárnya repedéseit utána. Van három jó barátom. De kiísé furcsa, ahogy az utóbbi időben .viselkednek. Szeretném, ha újra zavartalan lenne barátságunk. Ehhez csak abban kellene megállapodnunk, hogy nem lész háború. Nem lesz — ha mi is úgy akarjuk. Valamit tenni kell. Nem „kitombolni magunkat”, népi. számolgatni és nem diihöngeni, hanem cselekedni. Dolgozni, beszélni, írni, tiltakozni és követelni. Ebben ki is tombolhatjuk magynkat, s ha jól számolunk, a magunkfajtából van.-több ezen a világon, tehát dühöngésre sincs pkunk. Csak egyformán cselekedjünk és ne mindegyikünk másképp\ Tulajdonképpen ezt akartam megmondai három jó barátomnak Ikülön-külön, de ha mól .így adódott, hát megmondtam egyszerre, , • (MÉSZÁROS)
