Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 128-151. szám)
1958-06-29 / 151. szám
VTT An PROT ETARJAI Er ve«-'» IPTETv! BlIMÁMimi , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM ARA 70 FILLÉR VASÁRNAP, 1958. JÜNIUS 29 A könyv ünnepe Ezekben a napokban ismét utcára lép a magyar könyv. Már hetek óta baglyos-könyves plakátok néznek a tálakról a járókelőkre, hogy a könyv közelgő ünnepére figyelmeztessék, most pedig tarka sátrakat állítanak a sarkokra, hogy a legkisebb fáradság nélkül érhesse el a könyvet az olvasó. A régi vásárok alkalmával ponyvára rakott portékaként árulták a könyvet, s akkor valóban pirosbetűs ünnep számba ment a könyv megjelenése, vásárlása. Ma már csupán a sátor, a ponyva, a külsőség maradt meg, mert a könyvhét nemcsak könyvvásárlást alkalom, hanem az irodalom ünnepe, a magyar írók seregszemléje, s az olvasó tiszteletadása a magyar könyv, a magyar író előtt. Egy ország figyelme és érdeklődése fordul ezekben a napokban a toll művészei, az írók és a kultúra egyik legnagyobb értéke, a könyv felé. Érdemes lenne ebből az alkalomból újra felidézni Vörösmarty 118 évvel ezelőtt írt epigrammáját, A „Guttenberg-albumba” címűt, hogy jóérzéssel el-elmélkedjünk: a könyv — legalábbis nálunk — végre betölti azt a hivatását, aminek feltételéhez kötötte a költő a betű méltó megünneplését. „Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek. -. ”, majd ha az ész és értelem, a béke és megértés uralkodnak, majd ha a szabadság és demokrácia, jog és igazság megvalósulnak, Gutenberg Jánosnak, a könyvnyomtatás, pontosabban a mozgatható betűtípus feltalálójának „Méltó emlékjelt akkoron ád a világ” — írta Vörösmarty. A betű, az írás méltó ünnepének feltételei nálunk már megvalósultak, s megvan a lehetősége annak, hogy a könyv a szellem szabadságát és a társadalmi igazságot hirdesse. Az élő magyar irodalom ünnepi hetén érdemes lenne beszélni arról az élniakarásról is, amellyel az új magyar irodalom a haladás, a nép ügye mellé állt. A könyvhétre megjelenő 80 mű közül 30 könyv élő magyar író alkotása. A könyvheti kiadványok nagy számának láttán egyszerre fölsölegessé válik a kérdés: „miért hallgatnak az írók?” Soha ennyi mai magyar író műve nem jelent meg, mint manapság. A párt és a kormány helyes és türelmes irodalompolitikája nyomán új életre támadt a magyar irodalom, s a különböző művészeti irányzatok képviselőinek könyveit egyaránt ott találjuk a könyvsátrakban. Illés Bélától Németh Lászlóig, Illyés Gyulától Mesterházi Lajosig, Fodor Józseftől Simon Istvánig — hogy csak néhány nevet említsünk — tart azoknak az íróknak széles sltálája, akiknek könyvei jelennek meg az idei könyvhétre. Az író és az olvasó találkozása ünnepén tanulságos lenne felidézni azokat a beszédes számokat is, amelyek az új magyar könyvkiadás eredményeit mutatják. Nemcsak a kiadott művek száma, hanem az egyes kiadványok példányszáma is hatalmasan megnőtt. Az élő magyar irodalom mellett kiadtuk a klasszikus magyar és világirodalom régóta hiányolt alkotásait. S a könyvek olyan gondos és szép köntösben jelennek meg, ami azt mutatja, hogy újra művészetté vált a magyar könyv nyomdai előállítása. Hadd hivatkozzunk itt egyetlen adatra: az elmúlt évben Magyarországon 12 286 művet adtak ki 42,8 millió példányban: s hadd emlékeztessünk a magyar könyvkiadás egy, azelőtt elképzelhetetlenül népszerű sorozatára, az Olcsó Könyvtárra, mely 50—100 ezres példányban szinte fillérekért teszi hozzáférhetővé a világirodalom klasszikusait. E számok nemcsak az új magyar irodalom fejlődését mutatják, hanem azt is, hogy a könyvkiadás egy meglevő igényt, egy új olvasóközönséget elégít ki. Amilyen naiv a kérdés: „írnak-e az írók?”, ugyanilyen értelmetlen azt föltenni: „olvasnak-e az olvasók?” A könyvhét mindig kicsit irodalmi népszavazás is: az olvasó érettsége és a kiválasztott (ró fölött. Ezért talán helyénvaló lenne arról az átalakulásról is beszélni, amelyen az elmúlt másfél évtizedben a magyar olvasóközönség átment. A könyv- vásárlók régi, szűk, elit rétege fokozatosan felbomlott, s helyére egy számban és minőségben megnőtt, új és kiválóbb olvasóközönség, a dolgozó emberek tömege lépett, amely már nem igényli — legalábbis nem olyan mértékben, mint azelőtt — a ponyvát, s irodalmi ízlésének érték- skáiáján a legmagasabb fokon nem a bestseller ált. A mai író nem kényszerül arra, hogy légüres térben dolgozzon, az olvasók eleven érdeklődése kíséri munkáját. Es végül talán nem lenne hiábavaló a. könyv ünnepén azokhoz is szólni, akik most ízlelik az olvasás örömét, s beszélni arról, hogy milyen nagy ajándék a könyv. Méltatni kellene a könyv jelentőségét, azt a szerepet, amelyet a tudás gyarapításában és az emberi lélek formálásában betölt, s idézhetnénk nagy gondolkodók jeles mondását, amellyel a betű, az írás, a könyv fontosságát hangsúlyozták. (Hogy csak Gorkijt idézzük: „A könyv megkönnyíti az életet. Baráti segítő kezet nyújt ahhoz, hogy kiigazodjatok a gondolatok, érzések, események sokszínű viharában. Megtanít az ember és sajátmagatok tiszteletére megbecsülésére. Eltölti a szíveket az élet és az ember’ szerzetének érzésével.”) Valamiképpen sort kellene keríteni arra is, hogy az olvasás hasznán kívül az olvasás művészetéről, az ars legendi-ről is beszéljünk, hisz a jó olvasást, a „mit és hogyan olvassunk”-ot ugyanúgy tanítani kellene, mint a számolást.; > A tiszteletadás a könyv előtt akkor lesz igazán méltó, ha a közönség nemcsak szemlélője lesz a könyvhéten a magyar könyvnek, hanem vásárlója, olvasója is. Ha bele- áll abba az áramkörbe, amely az írót és olvasót összeköti, amely együtt teremt irodalmat és életet. , Franciaország iiarmadik a világbajnokságon A békekölcsönsorsolás nyeremény- listája Szovjet írók érkeznek I*écsre Hétfőn délután 6 órakor a TIT Bartók Klubjában, — az ünnepi könyvhét alkalmával — Nilin és Szmimov szovjet írók folytatnak baráti beszélgetést a megye, a város, a TIT, a tömegszervezetek vezetőivel és az írókkal. A találkozás célja, hogy a szovjet elvtársak elbeszélgessenek a szovjet és a magyar irodalom kapcsolatáról. NYILATKOZAT a magyar és a bolgár párt- és kormányküldöttség tárgyalásairól A Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány küldöttsége a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának és a Bolgár Népköztársaság kormányának meghívására 1958 június 23—28. között baráti látogatást tett a Bolgár Népközt ársaságban. A Magyar Népköztársaság küldöttsége üzemekbe, termelőszövetkezeti gazdaságokba, az ország különböző városaiba és falvaiba látogatott el és mindenütt szívélyes és örömteli fogadtatásban részesült. Testvéri fogadtatásban részesült az egész bolgár nép, a Bolgár Kommunista Párt és a Bolgár Népköztársaság kormánya részéről. A magyar párt- és kormányküldöttség bulgáriai tartózkodása alatt tárgyalásokat folytatott a Bolgár Kommunista Párt és a Bolgár Népköztársaság kormányának küldöttségével. A tárgyaláson részt vettek: A Magyar Népköztársaság részéről: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság első titkára, áUamminiszter, a küldöttség vezetője és a küldöttség tagjai. A Bolgár Népköztársaság részéről: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság első titkára, a nemzetgyűlés elnökségének tagja, a küldöttség vezetője és a küldöttség tagjai. A rendkívül szívélyes és baráti légkörben megtartott tárgyalásokon a küldöttségek kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik életéről és tevékenységéről s országaik helyzetéről; eszmecserét folytattak a két testvérpárt együttműködéséről, a nemzetközi helyzet és a nemzetközi munkásmozgalom legfontosabb kérdéseiről, a szocialista építés terén elért sikerekről és tapasztalatokról, s megvitatták a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság köaötti baráti kapcsolatok további fejlesztésének kérdéseit. A két küldöttség megállapította, hogy a találkozásokon és megbeszéléseken megtárgyalt valamennyi kérdésben teljes egység és egyetértés nyilvánult meg. 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Bolgár Kommunista Párt képviselői megállapították, hogy a kommunista és munkáspártok 1957. novemberében Moszkvában megtartott értekezletén elfogadott nyilatkozat és a békekiáltvány helyessége és történelmi jelentősége teljesen igazolódott. A kommunista- és munkáspártok testvéri közössége, valamint a Szovjetunió vezette szocialista tábor egysége tovább erősödött. A Magyar Szocialista MűnA magyar párt- és kormányküldöttség Plovdivban Szófia (MTlf: A magyar párt- és kormányküldöttség bulgáriai tartózkodásának utolsó napján Plovdiv városába látogatott el. Útközben a delegáció tagjai megtekintették a Sztálin-vízduzzasztót. A gigantikus alkotás a Szófián is átfolyó Iszker folyó vizét gyűjti össze és vtílamosener- giatermelésre, öntözésre használják fel. Pontosan fél 11 órakor érkezett meg a magyar párt- és kormányküldöttség Bulgária második legnépesebb városába, Plovdivba. A magyar küldöttség nevében Kádár János köszöntötte a plovdiviakat, akik túláradó lelkesedéssel fogadták a küldöttséget. Amikor ugyanis egy hosszú, közel másfél kilométeres fasor elején a magyar küldöttség elindult a plovdiviak sokezres, az utat szegélyező sűrű tömege között, az egybegyűltek rendkívül forró ovációban, ünneplésekben részesítették a magyar vendégeket. A magyar delegáció ezután felment a Plovdiv körül Tévő öt hegy egyikére, amelynek csúcsán a bolgár népet felszabadító szovjet hadsereg hősiességét hirdető hatalmas hősi emlékmű áll. A párt- és kormányküldöttség szombaton délben részt vett azon a díszebéden, amelyet a Kricsin-kastélyban adtak tiszteletére. Az ebéden a magyar párt- és kormányküldöttség kíséretében lévő bolgár vezető személyiségeken kívül részt' vett az itt tartózkodó Vlko Cservenkov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese is. A mindvégig baráti légkörben lezajlott ebéd után a magyar vendégek gépkocsin visz- szaindultak Szófiába. Szombaton este a magyar párt- és kormányküldöttség fogadást ad a Magyar Népköztársaság szófiai nagykövetségén. káspárt igen nagyra értékeli a Bolgár Kommunista Párt vezette munkásosztály és az egész bolgár nép sikereit. A Bolgár Kommunista Párt közelmúltban megtartott VIL kongresszusa, amely a szocializmus bulgáriai győzelmének jegyében folyt le, lelkesíti a Magyar Szocialista Munkáspárt minden tagját, az egész magyar népet. A Bolgár Kommunista Párt a revizionizmus határozott elítélésével jelentősen hozzájárult a nemzetközi kommunista mozgalom és a szocializmus ügyéhez. A Bolgár Kommunista Párt üdvözli a Magyar Szocialista Munkáspártnak a népgazdaság és a kulturális élet fejlődésében, a dolgozó tömegek életszínvonalának emelésében elért nagy sikereit, valamint az eBenforradalom maradványainak felszámolásáért, a magyar top ellenségeinek és árulóinak, az imperializmus ügynökeinek megbüntetéséért folytatott következetes elvi politikát. A magyar igazságszolgáltatás által Nagy Imrére és bűnös csoportjára, a szocializmus és a magyar nép árulóira mért igazságos ítéletet, a bolgár nép helyesléssel fogadja, mint a magyar munkásosztály és a dolgozó nép szilárd elhatározottságának kifejezését, hogy megvédi népi demokratikus rendjét és szocialista vívmányait. (Folytatás a 8. oldalon) Több ezer hold másodvetés A Baranya megyei állami gazdaságokban gondoskodnak az első kaszálásból kiesett takarmány pótlásáról, őszi keverékek után eddig 1 900 holdat: silókukoricát és kukoricacsalamádét, édes cirokfüvet és napraforgó- csalamádét vetettek. Mintegy 3 000 hold tarlóvetésük is lesz, főleg őszi árpa, de valami kevés, búza után is. Csökkentették a szénbányászat tervét Részleges munkaerő-átcsoportosítás A szénbányászat 1958-ban 24,240 000 tonna szén termelését irányozta elő. A tervnek az év első öt hónapjára esedékes részét a bányászok négy- százezer tonnával túlteljesítették. A terven felül termelt szenet az ipari üzemek és a kereskedelem nem tudták átvenni. A készletek további gazdaságtalan halmozódásának elkerülése végett az Országos Tervhivatal és a Nehézipari Minisztérium egyes szénfajtáknál leszállította a szénMunkás«?yűlés a Doktor Sándor MOveISdési Házban A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének pécsi üzemi bizottságaihoz és magához a területi bizottsághoz az utóbbi időben több kérdést intéztek a dolgozók. Az üzemi bizottságok a kérdéseket a TEB-hez továbbították, ahol az összesítések után kiderült, hogy 17 különböző kérdés foglalkoztatja a szervezett munkásokat. A TEB úgy döntött, hogy nyilvános gyűlésen válaszol az érdeklődőknek. Csütörtökön délután került sor a munkásgyűlésre a Doktor Sándor Művelődési Házban. Több mint mégyszáz PKV- és AKÖV-dolgozó gyűlt össze és ott voltak a TEB-hez tartozó kaposvári és szekszárdi szervezett dolgozók küldöttei is. A kérdésekre, Földvári Aladár elvtárs. a KSZDSZ főtitkára válaszolt. Kitért a franciaországi helyzetre, véleményt nyilvánított a természetbeni juttatásról, a munkaruha vagy több fizetés vitáról, beszélt a KSZDSZ külföldi kapcsolatairól. Az egybe- gyűlt dolgozók nagy érdeklődéssel hallgatták a. főtitkár válaszát. Sipos Imre elvtárs, a KSZDSZ kulturális és sajtóosztályának helyettes vezetője szerint az ország más vidéki városaiban is tartottak gyűléseket a területi bizottságok, de egyik sem volt olyan nagyarányú, mint a pécsi. Mi ehhez még annyit fűzünk hozzá: a KSZDSZ Területi Bizottságának kezdeményezését más pécsi szakszervezetek területi bizottságai is követhetnék; ilyen alapos gonddal kell foglalkozni a dolgozók által felvetett kérdésekkel. bányászat termelési tervét. A tervcsökkentést az ellenséges propaganda arra használta fel, hogy túltermelési válságról, munkáselbocsátásokról, várható bányász-munkanélküliségről terjesszen hazug híreket. Haracska Imre nehézipari miniszterhelyettes ismertette a tervcsökkenté6 okát.' — Szó sincs túltermelési válságról — mondotta a miniszterhelyettes —, csupán az történt, hogy az enyhe tél következtében a fogyasztók nem 'igényeltek annyi szenet, ameny nyíre számítottunk. Ugyanakkor a bányászok jó munkával akarván viszonozni a kormány által engedélyezett béremelést, .rákapcsoltak” — és jelentős tenmelésemelkedést értek el. Hozzájárult a túltermeléshez az is, hogy az első negyedévben körülbelül 2 500 fővel volt magasabb a bányák dolgozóinak létszáma a tervezettnél. Már márciusiban felfigyeltünk ezekre a jelenségekre és legelőször is elejét vettük a továb bi létszámszaporításnak: felvételi zárlatot rendeltünk el azoknál a trösztöknél, amelyeknél bizonyos túlteljesítés jelentkezett a gyengébb minőségű szenekből. Áprilisban mérsékeltük, illetve leállítottuk három külszíni bánya termelését, ami napi kétszáz- háromszáz vagon csökkenést jelentett, de elbocsátást nem vont maga után; — Ugyanakkor az éves termelési tervnek 800 000 tonnával, vagyis az eddigi 400 000 tonna és az ezután várható újabb 400 000 tonna túlteljesítés együttes mennyiségével való csökkentésére tettünk javaslatot a felsőbb szerveknek, elsősorban a gyenge minőségű szeneknél és kértük egyes gazdasági mutatók módosítását is. A fő cél az volt: úgy csökkentsük a tervet, hogy a csökkentés a dolgozók kenyerét ne veszélyeztesse, ne kelljen egyetlen becsületes, munkáját oda- adóan, jól végző bányászt sem elbocsátani. Ezért egyúttal beruházási összeget is kértünk a jövőt szolgáló elővájási és feltáró munkákra, hogy a termelés mérséklésével felszabaduló munkaerőt ezekre a helyekre átcsoportosíthassuk. A tervcsökkentésre vonatkozó javaslatunkat a tervhivatal elfogadta és 25 millió Ft külön beruházási hitelt, valamint ennek megfelelő béralapot engedélyezett feltárásokra, elővá- jásokra. Összesen körülbelül 1300 embert kellett volna elbocsátani a tervcsökkentés következtében, de így lehetségessé vált, hogy nagyrészüket, mintegy ezer dolgozót, ezeken, az új munkahelyeken tovább foglalkoztassuk; — A tervcsökkentés lényegében befejeződött. A mérsékelt termelésre utasított trösztöknél továbbra is fennmarad a felvételi zárlat, de a fekete és a jómvnőségű barnaszenet termelő trösztöknél, Pécsett, Komlón, Tatabányán és,Dorogon, ahol > továbbra ■ is megengedett, sőt kívánatos a teyv- túlteljesítés,’nincs zárlat. Most a feladat elsősorban a minőségi termelés szorgalmazása, de azért gondoskodjanak arról, hoßy az eredetileg tervezett 24,240 000 torma szén — se több, se kevesebb —*, pontosa« meglegyen.
