Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 128-151. szám)

1958-06-24 / 147. szám

«>

NAPLÓ

1958. JÜNIUS 24í

Őszintén, bátran

Hetffri Jegyzetek?

Nem is olyan régen a sely- pártszervezetének taggyűlései járásban egyik értekszle- gén a szövetkezet számszerű

ten egy felszólaló a párttnun- fejlesztésének lehetőségét lakáról beszélt. A végén azt tolgatták. A közös gazdaság mondta: ..Ha úgy dolgozunk, eredményei láttán többen a mint a 45—46-os években, ak- belépés gondolatával kacérkor mindent megoldunk*'. . .. kodnak. Csakhogy ek még nem Az utóbbi hónapokban sok- minden, az út a belépésig na- szor .hallani ilyen vagy hozzá gyón göröngyös, egyengetni hasonló megjegyzést. Egyesek kellene. Kinek? A kom mun is- szinte sóvárogva idézik az ak- táknak. Azt már nem, még; kori beleket, az eleven párt- esetleg kényszernek veszik, életet, a gyorsan rohanó ese- akinek szeme van, úgyis látja.

ményekjet, a párttagok fáradhatatlant munkáját. „De jó is lenne

4 É,gyá\Uilán nem baj. hogy a tizenkét év előtti időszakot emlegetilt Hiszen van mit tamelyik a jobb.. ; Másként megfogalmazva: „Agitáljanak az eredmények*’;.: A jó bor és a cégéi- vitáját régen eldöntötte az élet a cégér javára, de azért ide kívánkozik egy idé„kiranulni. okívlni belőle. Csak az a zet. Szovjet kereskedelmi kül- kérdés: sziószátyárkodva ismé- döttség járt hazánkban s töb- teteetjük, .avagy ténylegesen között a következő taná- tanfflluüik belőle? Sütkérezünk csőt adta: „Az árut ne zsúfol- a régi szé\p idők” (iiicsfényé- ják be a pultokba, szekre- ben avagy megszívleljük a nyekbe. hanem szélesen rak- máhoK szólói tanulság,rit? Má- .iák ki az áruház asztalaira, somi kopíroxni balgaság len- vitrinjeibe, mert a vevő látni ne huwen teljesen más körül- szereti, mit vásárol**;:« Igen, menyeik között1 dolgosunk ma, az emberek tudni akarják, mások, a célok, a feladatok, milyen „boltiba“ mennek be s Olyan, lenne ez. mir« a régi ezért a kommunistáknak az ruha amelyet kinőttvínk. Ám, élő szó erejével kell a szövet- egy valami sosem múlandó: a kezetek eredményeit eléjük kor szülémé. Lehet, 1 hogy a tárni. Ha úgy tetszik: munkamódszerek, amelyek a katot” rendezni belőle, sajátos feladatokhoz, idomul- K.-i pártszervezet nak, egyszer elavulnák, idejét, egy tagjelöltet. A járási párt- mű. jók,\de — hogy ia hason-'bizottság azonban különböző latnál maradjunk — a kihí- indokok alapján nem szén te - zott ruhái megőrzi készítője sítette a határozatot, amelyről tudását, munkai ed vlét, lelke- értesítette az alapszervezetet, sedését, szívét s azJt a szere- Nagy meglepetésre az illető tetet, amelyet beleöltött kézé- nemsokára felkereste a járási vei. Slez minden munka sava- pártbizottságot, mondván, ide borsa, minden időszakban, — (küldték, itt mondják meg az még altkor fis, ha mások a len- elutasítás okait. Az történt, nivalókt hogy a helyi elvtársak, játszva

Emlékezzünk csak’ Az ak- **ztt--ftatl“*‘ú e*w'

kori időszak; egyik legion to- ^^íkTrnak ők

_r

Ut

ialan utakon

:

Jönnek a gépkocsik Sellye, Nagykanizsa, Barcs jelöl és * Szigetvárig alig bosszankodhatnak valami kellemetlenség♦ miatt. Szigetvár előtt azonban görbebottal hadonászik egy ember, idősebb bácsika és erősen, paranciolóan mutatja: kérem lessék megkerülni a községet, a jöútvonal zárva.

— Üsse kő — engedelmeskedik a gépkocsivezető. — Ha már javítják az utat, csak igyekezzenek minél gyorsabban, hiszen nagyon ráfér erre a szakaszra, hogy jobbá tegyék...

De amikor kiér a főútvonalra, jön szembe egy Weapon, és csodás varázsereje lehet, mert megnyílnak előtte a sorompók, nyugodtan gördül ki Szigetvárról.

Aki a városba akar jutni, annak meg kell kerülni a sorompót, de kifelé szabad az út. Szalánta felé is építik az utat, ott is lezárták a falu előtt, de akkor nem volt ilyen lucskos idő, nyugodtan kerülhettek a mellékúton. De amint leesett az eső, azonnal megnyíltak a sorompók, nemcsak a faluból kifelé, hanem befelé is. Azt hiszem, ez az okosabb, ésszerűbb megoldás. Mégcsak bosszankodni sem kell és senki nem szidja az útépítőket.

Lehetne nyaktörés is..,

örvendetes, hogy Sellyén is vizet vezetnek a lakásokba. Amikor megérkeztek a mélyfúrók, hogy árkokat ássanak a csöveknek, igen örültek a sellyeiek. Csakhogy korai volt az, öröm. A csaknem másfél méteres mély árok két kilométer, hosszúságban húzódik a járda mellett már három hete. Alig: hogy kiásták, jött a nagy eső, az árkok már beomlottak, tele-': szórták téglával, kövekkel, ami szerényen szólva azt jelenti,, w hogy kezdhetik elölről az egészet. És jelent még mást is.\

• Például azt, hogy a sellyei gazdák három hete mellékutakoni Ótitnak be saját udvarukba, mert a kapu előtt ott éktelen-, felvett fadik a mély árok.

Hogy valaki elvéti a lépést és nyakát töri? Ugyan kérem, a Ha mégis félrelép valaki és súlyosabban megsérül, ki: téríti meg az orvosi költségeket?

De ne fizessen senki sem. Jóval egyszerűbb megoldás,: ha a három hete elkezdett munkát most már folytatják is.;.i

Az önkéntes tűzoltók seregszemléje

Vasárnap reggel tűzoltók népesítették be a fákkal övezett siklósi sportpályát. Azért jöttek el ide, hogy a járási tűzol- tóversemyek után most részt vegyenek a hagyományos megyei tűzoltóversenyen. A díszemelvényen helyet foglalt az MSZMP Központi Bizottságának küldötte, valamint a Belügyminisztérium Országos Tűzrendészet! Parancsnokság képviselője. Megjelentek a versenyen a megyei és járási párt-, tanácsi és BM-szervek képviselői is.

FOGADÁS A SIKLÓSI SPORTPÁLYÁN

Fél 11 órakor Bleszity Jásabb jellemzője — ha nem aj

rossz színben feltűnni, inkább

legfontosabb!— volt a kommu- ,.7? ,, .__. TT_„

rn

iták őszinte és bátor fellé- átpasszolják a JMmk. Ugye

péae, kiásása. Alig jöttek elő csmaltuk ezt 1946a7 filegah|tástoól s máris nyílt, , _ . ,

bátor szóvtall tanították a mun- Mennyivel más a helyze^

káposztáivtA fa népet ho«v jól Dunaszekcson! A partszervezet 2^1 keU beadott szabad- nem **teU beszélni a szövet- sággal. Küzdöttek a maradi- kezes gondolatáról, megk«>e- ság, az ósdlság és a sötétség «ik az. alkalmat h<^v kifejt- ellen. fenneni hirdetve, az igaz- sékvéleményüket. Miért te, sác tudatában, hogy most el- amikor a két szövetkezet elég kezdődik az ^ij világ felépítő- «azdalkod'k meg a

se. Az infiád ló nehéz hónap- legjobb köaspparasztok előtt jaiban itt nálunk te bementek js, tekintélye van. Ez meg nem a kávéházba, tahol a „jó nagy

urak” dőzsöltük, panamáztak a munkások bőrére és menthetetlenül kiebrudalták őket; Kivonultak az\ utcára és a munkások élét» kiáltották: „Földet vissza nem adunk!“ A nemzeti (bizottságokban, képviselő testületekben hadakoztak a falu „»virilistái” ellen, a főjegyzők, szolgabírók eHlen. Sosem suba alatt, mindig szem- től-6zembe, a nép előtt, őszintén és bátran, hogy nrtindenki lássa, hallja és értsen belőle. Az igazságot hirdetveJ Egy-egy választás, a nemzeti bízottkényszer, a választás végső soron úgyis a parasztembereké. Akkor sem kerteltek, amikor a pártszervezet őszintén és nyíltan tisztázta a pedagógusokkal s a többi értelmiséggel a meglévő nézetkülönbségeket. Éppen e megbeszélés eredménye volt az, hogy többen különböző társadalmi, közéleti munkát vállaltak a tö- megszervezelekben és a kulturális szervekben. Most már aprólékosain tanulmányozzák a falu hangulatát, gazdasági és kulturális helyzetét és ebből vonnak le következtetéseket a pártmunkára. Ezek, a

ságba vagy a képviselőházba, megoldandó feladatok képezik '' ~ a pár tanunkét s ezekért dolakkoriban a nép es -a reakció összecsapása volt; ebben a kommunistáik voltakta reakció legnagyobb ellenfelei »é6 a haladás patrónusai. Nem, nem csupán a taggyűlések es más pártrendezvények pezsgő, vitatkozó légköre miatt mondhatjuk ma: „ha úgy dolgoznánk'’.::« hanem csak azért, mert a kommunisták a nép körében éltek, terjesztették

goznak a kommunisták a tömegszervezetekben, a számukra kijelölt poszton.

Nem is az itteni helyzet, az élet, hanem a kommunisták szemlélete, munkaambíciója különbözik a többiétől. Nem lehet „elbújni” az emberek elöl, vagy megkerülni őket,

„álszeméremből“ íélrehúzódni. Mindig vannak kérdéseik.

bátran és őszintén a szocializ- ameivek foglalkoztatják őket mus eszméjét. A párt szervezetei gyorsan mozgó és az élet legkisebb rezdülésére is érzékenyen reagáló harci csoportok voltak. Ez tette elevenné, pezsgővé a .párLmunkat.

És ma? Él-e ez a szellem a

s valakitől választ várnak rájuk. Nem kell megijedni ettől: a mi álláspontunk — _ legyen bármiről is szó, — igazságos, nyugodtan megmondhat.luk.

Aki igényt tart arra. hogy kommunistának becsüljék. —

ma kommunistáiban? Akinek annak mindig legyen bétorsá- nem inge, úgysem veszi ma- ga őszintén véleményt nyilvá- gára: kissé megkopott, nem nítani. Akkor is, ha ezt ová- fénylik már régi pompájában, ció és megelégedettség kíséri Október után volt egy fél esz- r »kor is, ha először nemtet- tendő, amikor magasan lobo- széssel találkozik. Az ilyen gott a harci kedv, lendület: kommunista köztiszteletnek Mostanában azonban valami- fog örvendeni, szemben azzal, Íven „álszemérem“ foglalta el aki a dolgok elhallgatásával, a helyét. Van, aki a régi köz- demagógiával, meghunyászko- mondást idézi: „Ne 6zólj szám, dóssal akar megbecsülést szenem fáj fejem-’. Mások köz- rezni magának. Ugyanis ké- mondás nélkül is a hallgatás Bőbb az élet — s ez különösen ködébe burkolódznak, esetleg vonatkozik a termelőszövetke- egy-két vérszegény mondatot zeti mozgalomra — a bátor, megeresztenek, hogy „azért nyílt véleményt fogja igazolni nem egészen úgy van". Aztán g akkor ezért elismeréssel szól- olyan is- akad, aki elegedet- nak annak képviselőjéről, ten mondja: „Most már hely- Csak így haladhatunk előre, ben vagyunk, nincs különö- csak bátor és őszinte szóval sebb probléma“..:: vagy „mi- oldhat juk meg sikeresen na- nek piszkáljuk az embereket, gyón sok feladatunkat. Erre is esetleg megsértjük őket, majd tanít bennünket az a „régi megértik, miről van szó”.:: > korszak“#

Egyik termelőszövetkezet Bscs .lömet

A VERSENY GYŐZTESEI

Az ünnepi beszéd elhangzása után. a versenyző tűzoltóegységek az egyes szerelési gyakorlatokban nagy küzdelmet folytattak az elsőségért; Az elért eredmények pedig azt bizonyítják, hogy a csapatok alaposan felkészültek a nagy versenyre. Amikor a verseny véget ért, az osztályparancsnokság vezetője kiosztotta a helyezést elért egységek között az értékes csapat- és egyéni díjakat: világvevő rádiókat, kerékpárokat, sport- felszereléseket, cigarettatárcákat, stb-t.

A verseny győztesei a következő csapatok lettek: kocsi- fecskendő-szerelésben. Férfi

nos tűzoltó őrnagy, tűzrendé- versenyben: 1. Terehegy, 2; szeti osztályparancsnok elv- jviajs, 3. Helesifa. A női ver- társ üdvözölte és megszemlél- senyben: 1. Magyarbóly, 2. te a felsorakozott tűzoltóegy- Oencsháza, 3. Jágónak. míg az

ségeket, majd a magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után ünnepi beszédet mondott. Méltatta azokat az eredményeket, amelyeket az önkén tes tűzoltóságok az elmúlt

ifjúsági fiúversenyben: 1. Vasas II., 2. Magyarbóly, 3. Dencsháza. Kocsi fecskendő- szerelésben még első helyen végzett a versenytárs nélküli kaposszekcsől ifjúsági leány

években elértek a megelőző csapat is. hajtfecskendő-szeretűzvédelem területén, vala mint a keletkezett tüzek elöllésben a rózsafái férfi csapat

lett az első, míg a második hemegye tűzoltóinak politikai öntudata jelentős mértékben fejlődött és fejlődés tapasztalható a fegyelem területén is.

DCedoej útndéíjek

látogattak el városunkba szombaton. Grúziái turisták kis csoportja ismerkedett meg egy magyarországi társasutazás keretében Péccsel, a műemlékekkel, nevezetességeinkkel és a városunkban élő emberekkel.

Este a szénbányászati tröszt Magyar- Szovjet Társasága szervezete látta vendégül a turistacsoportot. Egy-két pohár sör mellett a nyelvi nehézségeket legyőzve élénk beszélgetés alakult ki vendégek és vendéglátók között.

Mi tetszett eddigi

útjuk során a mi hazánkból? Milyen az élet Grúziában? Milyen az élet a tengerparton, jó lesz-e a szüret a napsütötte grúziai szőlőkben?

És peregtek a feleletek a kérdésekre. Nagyon tetszett Szolnok. Cigánnyal mulattunk a Tisza szállóban — újságolja egy feketeszemű fiatal lány. És nagyon tetszett a pécsi dóm, —így az építész. A szőlőtermelő szakember pedig a termés- kilátásokat latolgatja és mindnyájan egytől-egyig invitálják a kérdezősködőket Grúziába. Jöjjenek el, nézzék meg a tengerpartunkat. Azt mondják, az a szovjet Riviera. Nagyon szép. Látni kellene mindenkinek ...

Azután jut még idő arra is, hogy tapsoljanak vendégek és házigazdák együtt a kis kultúrműsor

gyorsan pergő számainak és megtáncoltassák a lányokat, asszonyokat és bemutassák egymásnak a grúz népi táncokért cserébe a legpatlogó- sabb csárdást.

Gyorsan elrepült az idő. Borisz Lipkln elvtárs a csoport vetásánál. Hangsúlyozta, ^hogy a ]yen a tésenfai férfi csapat - i.-. „i. .i..,.. végzett. A 400 l/p Hsmotorfecsl<endő-szerelésben, a férfi csapatban: 1; Sári-pusztai Állami Gazdaság, 2. Vasas II., 3. So- mogyhórságy. Az ifjúsági fiú- versenyben: 1. Pécsi Porcelán- gyár, 2. Lánycsók, 3. Görös- gali Állami Gazdaság. Ugyancsak első helyen végzett a versenytárs »nélküli Komlói Szénbánya üzemi férfi és üzemi női tűzoltó csapata is. A 800 l/p kismotorfecskendő-szerelésben: 1. a Károly-majori Állami Gazdaság férfi csapata, 2, a sellyei férfi csapat. Az üzezetője kedves emlékül a Kreml Nagy Iván harangjának kicsinyített mását nyújtotta át Pataki

elvtársnak, a szén-imi férfi csapatok közül: 1. a

tröszt igazgatójának: emlékeztesse ez a kis harang az önök grúz barátaira — mondotta. A széntröszt Magyar-Szovjet Baráti j

Társasága nevében ♦ Garamszegi elvtárs ‘ egy eozin vázát nyújtott át a vendégeknek.

Nem ismerősök- ] ként, hanem igaz ba-j rátokként váltunk el j grúziai vendégeink- j tői, örök barátok- j ként. i •

Drávaszafoalcsi Kendergyór, 2, Pécsi Porcelángyár,

MEGKOSZORÚZTÁK A SZOVJET HŐSI EMLÉKMŰVET

A díjkiosztás után, a tűzoltóegységek a szovjet hősi emlékműhöz vonultak és ott elhelyezték a hála és a szeretet virágait a felszabadító harcokban. hősi halált halt szovjet harcosok emlékművén. Ezután az állami tűzoltóság gépesített egységei nagyszabású- látványos bemutatót tartottak, majd közös ebéden vettek részt;

Kiknek volt igazuk?

Három évvel ezelőtt a Pécsi Állami Aruház kirakatában egy táblán ezt olvashattuk: „Tanulókat felveszünk. Csak érettségivel“. A táblát olvasva, számos diákot hallottam akkor így beszélni: „Még mit nem. nem azért tanultam, hogy a pult mögé álljak”, De voltak akik másképpen gondolkoztak. Vajon kiknek volt igazuk? Azoknek-e, akik érettségi bizonyítvánnyal a zsebükben, minden áron egy íróasztal után törték magukat, vagy azoknak-e, akik érettségivel a zsebükben nem ragaszkodtak az íróasztalhoz? Hol lehetne ezt másutt eldönteni, mint a „helyszínen”.

Az Állami Áruházban megtudjuk, hogy a három év előtti „hirdetésre“ nem is egy érettségizett diák jelentkezett. S csaknem kivétel nélkül ma is itt dolgoznak, anyira megszerették szakmájukat.

Zsámár Tibomé például 1956-ban tett gimnáziumi érettségit, s ősszel már az

áruházban dolgozott. Azonnal beiratkozott a kereskedelmi tanulóiskola ruházati szakára s két év anyagát egy év alatt elvégezte. 1957 június 10-én segéd lett. Megbánta-e, hogy ezt a szakmát választotta?

— Megbánásról egyáltalán nincs szó — mondja. — Sőt! Nagyon szeretem a szakmámat, semmi vágyam nincs és nem ts volt például ahhoz, hogy rxilahol irodán helyezkedjek el. Sok fiatal azt hiszi, hogy az érettségi csak akkor ér valamit, ha a bizonyítvány mellé azonnal íróasztalt is szerez. Pedig érdekesebb, mozgalmasabb az élet a termelő munkában s itt az áruházban is. Keresetem? Az alapfizetéshez a forgalom után bizonyos százalékot kapunk. Keresek annyit, mint azok az évfolyam társaim, akik az íróasztalt választották, akár gépíró, vagy gyorsíró lett belőlük. Nem is cserélnék velük.

Ennyi bizonyítgatás után nem is kételkedem szóidban, elhiszem, hogy jól érzi magát munkahelyén.

— S annyi derűs pillanat adódik munka közben, hogy ezek a kis történetek még jobban megkedveltették velem a szakmát.

Egyet el is mesél:

— A kötöttáru, női és férfifehérnemű osztályon dolgozom. A nők napja előtt néhány nappal a vásárlók között megpillantok egy fiatalembert. Látom, hogy a sok női fehérneműt nézi s nagyon zavarban van. Nem vagyok gondolatolvasó de úgy éreztem, mintha barátunk fejében ilyen gondolatok kergették volna egymást: „Kombinét nem vásárolhatok, hát ugye mégis... meg aztán nem is kérhetek 3 tucat kombinét, mert mit gondolnának rólam. Harisnyát sem vehetek, azt meg éppen nem. Hát akkor mit? S egyáltalán? Miért éppen engem bíztak meg ezzel a „kényes feladattal“’? Mondom, ilyen kétségek gyötörhették, amikor megszólítottam:

— Tessék parancsolni, mi tetszik?

Elpirult és akadozva válaszolta:

— Valami... valami nőknek való holmit... ugyanis nők napja.:

Nemcsak én vettem észre zavarát, hanem a körülötte álló vásárlók is. Hallottam amikor az egyik nő halkan odasúgta a másiknak:

— Hogy milyen esetlenek tudnak lenni néha a férfiak ...

— Talán valami szép sálat mutathatok? Valami muszlinkendőt? — kérdeztem.

Még a koppanását is hallani lehetett annak a kőnek, amelyik barátunk szívéről leesett. Nagyon örülhetett, hogy „kisegítettem a bajból”.

— Igen, igen, sálat akarok vásárolni, az nagyon jó lesz, nőknek is való, hordhatják is...

S vett 32 darab muszlin sálat,

Vajon nem fárasztó a sok ember különböző kívánságainak eleget tenni, s nem is egyszer a fiókok legmélyéről előkeresni a kért árut, megmutatni a választékot?

— Nem, mert kedvvel végezzük munkánkat — mondja. — Tény azonban, hogy türelem, udvariasság kell ehhez o szakmához. Főleg udvariasság! Mert m* lenne akkor, ha egy vevő például — megtörténhet — nem olyan árut kapott mint szeretett volna s másnap mérgesen hozza vissza, mérgesen tiltakozik, reklamál, s mi is mérgesen válaszolnánk? Pedig akadna mérgelődésre éppen eléd ok.-..

Néhány pillanatnyi gondolkodás után előveszi a hiánykönyvet. Kis füzet ez< ebbe írják a vásárlók kívánságaikat, hívják fel az áruház figyelmét a keresett cikkekre.

— Ezt nézze meg, ezt a bejegyzést — mutatja. — A néni, aki „panaszát“ beírta, egy inget akart vásárolni fiának, de hogy milyent, azt nem tudta pontosan megmondani, nem is tudtuk kiszolgálni. Ezt írta a könyvbe: „Zujákovics Jóska féle ing, amit a tanító is megdicsért, minden nagyságban’*. — Hát ember legyen a talpán, aki kitalálja, milyen ing is az a „Zujákovics Jóska féle ing.”

De kémek itt sokszor olyan dolgokat- hogy nem tudják: nevessenek, vaO'J bosszankodjanak rajta? Zsámár Tiborné egyik szórakozása, hogy feljegyzi ezeket az „aranyköpéseket**. Kérnek itt boka' fixes zokni helyett panofixeset, barázdás kötésű kuligán helyett árkádos kötésüt, bélelt nylon Icesztyüt s kislánynak gyónásra fehér zoknit. Mintha annak a zokninak nem volna mindcgy< hogy hova mennek benne... De igye' keznek mindenkinek a kívánságát ki' elégíteni.'

Amikor ismét arra kanyarodik a szó, hogy érettségi után íróasztal, vagy nein íróasztal, akkor azt mondja:

— írja meg. hogy saját példámmal bizony it hatom: megtalálhatják életcél' jukat a érettségizett fiatalok íróasztal nélkül is ..;

GARAY FERENC