Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 128-151. szám)

1958-06-22 / 146. szám

Q

NAPLÓ

1958. JÚNIUS 28.

T

D pártoklalási év tanulságai

4£cLh.CD.&CLtjO.[c

Az 1957—58-as pártoktatási

évben különösen fontos feladatokat kellett megoldani. Az ellenforradalmat fegyveresen levertük, az osztályellenség tevékenységét illegalitásba szorítottuk, de a fejekből korántsem irtottuk ki az ellenforradalom ideológiai mételyét. A párt-propagandára várt az a feladat, hogy minél előbb felszámoljuk az eszmei, politikai zűrzavar maradványait.

Az MSZMP Politikai Bizottsága helyesen szabta meg az. ellenforradalom utáni első pártoktatási év fő céljait: Az ellenforradalom politikai-eszmei hatásának a leküzdését, a párt vezet őszerepének megértetését. továbbá a politikai, eszmei és szervezeti egység megszilárdítását. s ezen túlmenően az alsóbb szervek politikai önállóságának növelését.

A Politikai Bizottság a pártoktatás rendszerében új formákat alakított ki. Az új formák lehetővé tették, hogy ebben az oktatási évben sokkal jobban megvalósíthassuk az. elmélet és gyakorlat összekapcsolását a pórtmunkában. Erre a pártoktatásban előírt témák is módot adtak, különösen az „Időszerű kérdések“ tanfolyamának tematikája. Sokan azonban az időszerű kérdések tanfolyamát a legalsóbb oktatási formának tartották. Ez nem így van, mert ez a tanfolyam a legszélesebb skálájú oktatási forma, ahol a legmagasabb'szinten is meg lehet vitatni az anyagot. Sokan választottak olyan oktatási formát. amely nem felelt meg fel készültségüknek, például többen csak azért ragaszkodtak az önálló tanuláshoz, mert ők mór eleget voltak „alsó" főkon, noha érdeklődésüknek inkább az időszerű kérdések tanfolyama felelt meg. Hasonló helyzet alakult ki a „Marxizmus— Leninizmus kérdései" tanfo- 1 vámon is. Többen évközben kedvüket vesztették, mivel a tanfolyamon mást kaptak, mint amit vártak. Mindezt a következő oktatási év tervezésénél figyelembe kell venni.

A pártszervezetek a pártoktatás irányításában minden eddiginél nagyobb önállóságot

kaptak, s ez a jövőben is megmarad. A pártszervezeteké volt a döntés joga az oktatási formákat illetően, ők döntötték el, hány hallgatót osztanak be a különböző oktatási formákba, kik legyenek azok a pártonkívüliek, akiket a marxizmusra oktatnak. A szervezeti önállósággal a legtöbb pártszervezet — helyesen — élt is. Az önállóság azonban nemcsak szervezeti térre korlátozódik. hanem megköveteli a pártszervezetektől a pártok- tatás tartalmi irányítását is. Ezen -a téren a propagandisták eléggé magukra voltak hagyva. Hiba volt, hogy különböző témáknál, a pártegység,, vagy a pórt tömegkapcsolatainak tárgyalásakor az alapszervek vezetőségei — és ez. a többségre jellemző — a propagandistákkal nem beszélték meg, nem ismertették a párt- szervezetek ezzel kapcsolatos eredményeit és hibáit. Pedig ez is segítette volna az elmélet és a gyakorlat egységét; a propagandisták a tananyagot nem elvontan, hanem saját alapszervezetük tapasztalatai alapján taníthatták volna;

Az oktatás során vita közijén sokszor elítélték a Rákosi, nevével összefonódó szék fássá got és Nagy Imréhez fűződő revizianizmust. Ugyanakkor a helyi kérdésekben még a viták ■ után is nem egyszer szektás, vagy éppen revizionista álláspontot foglaltak el ők maguk is. Az elméleti kérdések tiszta ása során egy pillanatig sem felejthetjük el, hogy az elmélet a valóságos élet feladatainak megoldását segíti elő, az elmélet a gyakorlatért van;

A pártoktatás eredményéhez tartozik, hogy elősegítette a pártegység megszilárdítását, a legfontosabb kérdésekben a párttagság egy nyelven beszél.» A Központi Bizottság' — mWrit1 ismeretes —- központi feladat-1 ként a pártegység védelmét? és erősítését jelölté meg,

káros nézetek elleni harcban születik és erősödik. A pártpropaganda leleplezte az ánti- marxista nézetek megnyilvánulásait, feltárta ezek kispolgári és burzsoá gyökerét, eszmei összefüggését, történelmi szerepét. Nem túlzás, ha azt mondjuk; a pártegységet erősíteni, megvédeni rendszeres, hatékony, harcos propaganda nélkül nem lehet. Mindez együttesen is a tanulás fontosságára hívja fe] a figyelmet.

Az idei pártaktatásban sokkal jobban kidomborodott a vitatkozás, a vélemények harca, bátrabban elmondták, mind a propagandisták, mind a hallgatók önálló gondolataikat. Ez a jelenség igen jó légkörre mutat a pártban és a pártok tatásban is. A komoly viták legtöbb esetben a helytelen ' nézetet vallók meggyőzését eredményezték.

A pártoktatósban az idén, — főleg az alsó oktatási formákban — nem voltak maximalista törekvések. Ezért az elmúlt évekhez viszonyítva kevesebb volt a lemorzsolódás. Az önálló tanulást — helyesen — megszüntettük és konferencia-rendszert vezettünk be. Ezt meg kellett tennünk, mert túl sokan jelentkeztek erre az oktatási formára és a

részt. Ezt a helyes módszert I a következő oktatási évben is< alkalmazni kell.

A pártoktatás eredményességében nagy része van a pro* pagandistáknak. Mind a több f éves gyakorlattal rendelkező, mind pedig a kezdő propagandisták többsége szívesen és lelkesen végezte nehéz, felelősségteljes pártmunkáját. Munkájuk nagyban hozzájárult a pártoktatás sikeréhez, a Politikai Bizottság által kitűzött célok megvalósításához.

A jövő oktatási évben a legfontosabb feladat a tartalom, a színvonalas pártoktatás biztosítása, a hallgatók igényeinek fokozottabb kielégítése. A konszolidáció után ismét a szocializmus építését kell a propaganda munkának, a propaganda eszközeinek segítenie, megvilágítani az előrevivő, vagy hátráltató körülményeket. Közben lankadatlan harcot kell folytatni a revizionista, szektás nézetek, a burzsoá ideológia minden megnyilvánulása ellen. Behatóbban kell magyarázni a szocialista demokrácia kérdéseit, le kell leplezni a szociális demagógia „műhelyapostolait“ és igen nagy teret kell biztosi-V,u tani — az eszmei harc front-vié ján

Mindent felülről?...

A vajszlói pártszervezet titkára a minap így panaszkodott: „Taggyűlésünkön a tsz-beliek elmondották, hogy a termelőszövetkezetben nem a végzett munka szerint dijaz- nak. A területet ugyan mindenkinek kimérték, de amikor azon végzett, köteles segíteni az elmaradottakon. Ezért azonban nem kap munkaegységet, hanem annak javára írják, akin segített. Ez igazságtalan, kérjük a járási tanács mezőgazdasági osztályát, tegyen ellene......

Kétségtelenül, igazságtalan. No, de minek ehhez a járás? Ha csak azért nem., hogy meglátogassák őket! Mert ők sem tudnák különben helyre „rázni" a dolgot, mint a helyiek. Azt csinálnák: beszélnének az elnökkel, meg a szorgalmasabb emberekkel, hogy ilyen „boltba” ne menjenek bele, hiszen ebből csak a lassúbb, a hanyagabb ember „üzletel”, s amazok ráfizetnek. Nem is szólva arról, hogy egyenesen csábít a lézengésre, mert nagyon mindegy> mennyit dogozik valaki, majd megteszik helyette mások s az ő fáradozásukért járó munkaegység is a zsebébe hull- A járásiak is csak szép szóval, meggyőző érvekkel értethetnék meg a vezetőkkel, meg a tagsággal, hogy ez az eljárás — enyhén szólva — nem illik a szövetkezethez- Ugyanezt azonban megteheti a pártszervezet is, sőt — ez a kötelessége.

Mennyivel szebben hangzana a panaszkodás helyett Ilyesfajta dicsekvés: „Igazságtalanságot észleltünk a tsz- bzn a munkaegység számolásánál. A kommunisták fellépésére megváltoztatták...” ,

Ott helyben, önállóan, öntevékenyen.

Hogy gyorsabban intéződjön el

Egyszerre három községből is jött a hír: már az év eleijén beküldtük a tag pártunk, munkásosztá-J, jelölt-felvételi lajelentkezők többsége önállóan lyunk szövetségi Pohtákája el-5 de SOTSukról kor

nem lett volna képes a tananyag elsajátítására. Ezenkívül megfelelő számú és felkészültségű konzultáns sem állt rendelkezésünkre. E feltétel nélkül álló tanulásról nem lehet szó. Megértésre talált az a kezdeményezésünk.

vi alapjai megismertetésének, á Az 1958—59-es pártoktatás.i misem tudunk

rendszerében lényegesebb vál-,i járási part

tozások nem lesznek. A jelen- bizottságot bizony légi oktatási formák mégha-11 meüleVle a tűrel- gyósa mél lett olyan formák«eile» reklamáció.

Nem mintha jogtaegy-egy fontos témát dolgoznak fel a pártoktatásban, mint például a párt tömegkapcsolatai vagy a társadalmi tulajdon védelme — a pártszervezetek vonjanak be olyan hallgatókat is, akik egyébként szervezett pártoktatásban nem vettek

lesznek még, amelyek a kü-T , , . ,

amikor lönböző érdeklődésű párttagoki1 a” lenne inka

' azért, mert ismét

nak megfelelnek. Természete sen a legfontosabb a megfelelő ropagandisták kiválogatása és kiképzése, az elméleti munka megbecsülése, mert csak így tudjuk a pórt előtt álló feladatokat megoldaná.

Rozs László.

Ad

pártegység alapja az eszmei, politikai egység. Mert, enélküf nem lehet tartó® a szervezeti' egység sem. Az eszmei, politikai egység azonban a hibás és

KISZ-szervezet 29 taggal

Egy hete alakult meg a kola helyének parkírozása, drávacsehi KISZ-szervezet. Az röplabda- és tekepálya építése, első taggyűlésen huszonkilenc Az őszön több ezer facsemetét fiatal kérte felvételét. Prog- ültetnek el. Megszervezik majd diktálja, hogy aké- romjában szerepel a régi is- a kultúrcsoportot is. |i relmezőkről alapos

rádöbbentette őket, hogy még nincs rendben minden. Néhány hónappal ezelőtt felgyülemlett a sok kérelem, nem tudták minrí- * egyiket gondosan és ^gyorsan elintézni. Később azonban pontot tettek az ügyek - végére. S most itt van ez a három.-.-. Nem a járási pártbizottság hibájából. A rend és az éberség azt

és körültekintő ismereteket szerezzenek és csak azután erősítsék meg az alapszervezetek határozatát. Ilyen- múlhatatlan, hogy levélben vagy személyesen keressenek meg egy-egy szervet, amelyik felvilágosítást tud adni az illetőről. Nos, ha levélben kérnek véleményt, akkor gyakran késik a válasz vagy szóra se méltatják. Ez történt az utóbbi három esetben is. Akkor megy a másik levél. Gyakran arra sem mozdulnak meg. A felvételek pedig húzódnak, mint a rétestészta. Mit tehet ilyen esetben a járási pártbizottság? Vár, vár, mígnem egyszer meggondolják magukat a válaszadók.

Jő lenne megszívlelni mindenütt:

nem felesleges időtöltésből kérnek tanácsot a pártmunkások és arra válaszolni hivatali kötelesség, de becsület dolga is. Minél előbb! Különben: mit szólnának, ha ilyen hanyagságot látnának felsőbb szervük munkájában?

Azért persze abban teljesen igazuk van a pártszervezeteknek. hogy a járási pártbizottság addig is. tájékoztathatja őket a kérelmekről. Az is megnyugtató a pártszer vezet, a leendő tagjelölt számára, ha tudja: kérelme nem tűnt el, foglalkoznak vele, legyen csak türelemmel. — Ezt sem szabad elmulasztani, mert elejét vehetjük a felesleges reklamációnak, a bizonytalanságnak. , (Bocz) .

A „hárem”, — azazhogy az egyetlen szoba, — nem több három lábnyinál, egy ágy van benne mindössze, pokróc, ágynemű, egy deszkából ácsolt, durva lapu asztal s e két bútordarab között félméter széles üres hely, a csupasz padló,

A férfi — aki itt lakik «=, talán negyven

év körüli lehet, afféle „agglegény”, most bosszúsan néz maga elé, igazán restelli ezt az egész szennyes ügyet. Az „ügyben” nem ő a bűnös, legalább is csak „mellékszereplő”, mit csináljon, ha idecsödülnek a lányok? Egyiknek ennie nincs, a másiknak lakása nincs, n

— Esik kérem az eső, zörögnek, bejön egy lány, hozza a társát is. Azt mondja, nincs lakásuk, hadd aludjanak itt. „Aludjatok” —i mondom neki, őt ismertem, volt már nálam többször, aludt is itt nem is egyszer, néha eltűnt napokra, megint visszajött, megint elment. Az öregisten sem ismeri ki magát a sok .stíl közötti

Ezt mondja az agglegény, aztán cigarettát sodor, az ujjai remegnek, ideges, nem akar ő bajba kéveredni „ezek” miatt, hisz, ha tudta volna, hogy ez lesz a vége! — dehogy engedi ő be őket!

Az „Aranyn “ így becézik Arankát —* ő

hordta ide a barátnőjét, az hozta a másikat, nz meg a harmadikat, s hát az agglegény, némi ellenszolgáltatás fejében — lakást adott nekik. Hogyan aludtak?

G. Ibi azt mondja, ő feküdt MbfóT. a „Jani bácsi” mellett H. Mari, lent a padlón pedig N. Mari s mellette néha a Klári itt. Ez szép. No de kik ezek a lányok?

G. Ibi — született 1940-ben valahol az országban ... ötvenhatban az ikervári zárt le- ánynevelő intézetbe kerül, az intézet közben megszűnik, Ibit elhelyezik, a Katona-pusztai állami gazdaságba. Sorsa továbbá így alakul: megszökik, másik intézetbe kerül, onnét is megszökik, a harmadik intézetből ismét elszökik, Komlóra helyezik egy családhoz, eljön, Pécsre kerül, itt aztán , ;

Itt aztán megkeresi nagyanyját a Tettve utcában. A nagymama nem tudja eltartani, de bevallja a lánynak, hogy..-.

— Az anyád él ám! Itt van Bogodon, napszámba jár, üzenek neki in

Ibi nem is ismeri az anyját. Hathetes volt. amikor egy kapu alá berakták pályástól, mindenestől, a mama aztán elment szépen,

sorsára hagyta a csecsemőt. A csecsemő persze felnő közben, végigjárja ezt a sanyarú kálváriát és most itt áll lerongyolódva, elfásulva, lezüllve és várja az anyját. A „mama” jön is, de elébb az urával „beiszínak” egyik kocsmában, amikor ráborul a lányára, dől belőle a sírás, meg a szesz bűzös szaga.

— Megjöttél, kislányom? ..— kérdi és sírnak mind á ketten. Az ura csak áll mögöttük, aztán beleszól:

— Minek jöttél?!.!,

így Jogadták az elfelejtett gyereküket. Elviszik haza Bogodra, gyere csak lányom, otthon kapálsz velünk, dolgozol, veszünk neked ruhát, csak gyere, gyere . i. Harmadik nap éjjel meg a mostoha papa átmászik Ibi mellé, az meg lerúgja az ágyról s hajnalban megszökik. Meri ebbe a lányba, •— ha nagyon ritkán is —, de néha visszatér a tisztesség és most undorodva szökik be Pécsre, nem kell neki se „otthon”, se mama, sem az á bizonyos „papa”. De hova menjen? A nagyanyjához nem mer bemenni, hát inkább megy néhány házzal följebb, ott valami nagynénje lakik, bemászik a kerítésen s a disznóólban tölti az éjszakát..; Reggel pedig a jóságos „nagynéni” kirúgja az utcára ,

Hát hova menjen? Hova is mehetne? Mindenki gyűlöli, utálja, megveti, neki már se rokona, se testvére nincsen. A tizennyolc esztendőből is csak három napot tölt az anyjával, meri ott is csak meggyalázná a „papa”.

Ibi tehát végül is „otthonra” talál a háremben, ahol mégis csak meleg van, és alhat is, nem kell ledőlnie a disznóólban az állatok közé, vagy a Balokány-liget hűvös bokrai alá. egy szál mocskos szoknyában, szakadozott blúzban, mindenféle alsónemü nélkül.

N. Mari. Csinos lány még, kék szemű, világos hajú, tiszta az arcbőre is, csak az az út tele van minden buktatóval, gyalázattal, melyet idáig megtett. Pedig neki is van anyja. Ott lakik Pesten, a tizenötödik kerületben. Máiyásföldön, XVII. utca 60. alatt. No de mit várhat az ember a lánytól, ha a mama is úgy él, hogy ..,

— Amikor imza-ontcm a mama kiszól* az ajtón, hogy menjek'el céiáln. eg* kicsi!, mert

vendége van ., Én akkor elmentem sétálni. Nagyon sokszor sétáltam ,; j

Bizony, ahány vendég, annyi séta és ez a fiatal lány nagyon is jól tudta, miért kell neki sétálnia?!..! S ezt is meg lehet unni, vagy inkább meg lehet ettől undorodni, mamától, a vendégektől, sétálástól. mindentől... Itt Pécsett aztán gondolja, megél majd valamiképpen. A rendőrség — nem más! — a rendőrség helyezi el munkába, mert ugye nem csak a bűnüldözés, hanem a bún megelőzése is feladata a rendőrségnek. Munkát szereznek neki, dolgozzék, becsülettel, mert — tapasztalat van már erre. — a csavargásnak előbb-utóbb vádlottak padja lesz a vége. Csakhogy Mari megunja a munkát, mégis csavarog, ismerkedik az utcán férfiakkal, vagyishát, becsapja a kaput azon az egyetlen úton, amelyet még nyitva hagytak előtte. it

ö is ott köt ki a háremben, egyelőre a földön alszik, de ha rákerül a sor, akkor^ egy éjszakát eltölthe-t az ágyon is... a gyűrött, mocskos ágyon ..,

Ez a H. Mari — külsőleg is, jellemben Is — valamiképpen elüt a többitől. Fekete „betonfrizurája” van (homlokán egyenesen tenyesve), -mélyen bent ülő csillogó fekete szemek, dacos szájvonal és végtelenül konok, hallgatag. Faluról jött... Zalából. Amikor tavaly idevetödik az apjával és a Kertészeti Vállalatnál munkát kapnak — akkor hoz magával valami falusi tisztaságot, afféle tiszta lelkű, naív, de becsületes kis falusi lányka. Csak ott meg az apja nem becsüti magát, leissza magát a sárga földig, persze hogy elbocsátják, megyen is vissza Zalába a családhoz, hívja a lányt is, de az marad.

—■ Nem mentem vissza vele.,; — mondja most zord daccal.

*— Miért nem?

— Azt nézzem, hogy otthon is berúg7 Ver bennünket, pénzt nem ad, ordít velünk .,. Minek menjek? Se ruhám, se semmim, keresni akartam. Jó ruha nekem is jár.

„Nekem is jár...” Ebben igaza van-Marinak. megköveteli az élettől magának azt. ami egy embernek megjár* joga van neki is a

széphez, a jobb falatokhoz, divatosabb ruhákhoz és hajviselethez, szeretne valakit majd-' egyszer szeretni is, nos hát élni alkar. Csakhogy az „élet” is követel: munkát, küz- . (leimet, sok bánatot — amiért cserébe örömöt is ad, kinek többet, kinek kevesebbet.

Munka nélkül nincs semmi. Az égvilágon semmi, de semmi! Mari ezt nem érti, idecsöppen egy istenhátamegetti kis faluból a nagyváros lüktető, rohanó sodrásába, ahol már nem tudja megállni a helyét, elkallódik, el- züllik lassan, de biztosan .; *

H. Mari is egy szép napon aztán elvetődik — barátnője jóvoltából — az X. utcai hárembe és... először ő is a földön kezdi, utána már „előléptetik”, fekhet néha az ágyon is. ■ ■ Dolgozni meg éppenséggel nem kell, majd a „Jani bácsi” megosztja velük a falatot, lakbért sem kell fizetni, legalább is nem úgy, ahogy az szokás. Aztán néha előfordul, hogV éjszaka jön a Klári, bezörget, azt mondja: „Jöjjön valamelyiktek, autóval vannak itt..” Akkor Ibi felugrik, magára kapja rongyait, kilép az esőverte szomorú utcára, autóbúgás- aztán végtelen csend.

Hajnalban hazavetődnek. Ibi mutatja a százast az ébredő, kócos lányfejeknek és súgva mondja: „Holnap ebből belakunk...”

A fejek visszaesnek a rongyokra. „Jani bácsi” horkol, a háremhölgyek ábrándoznak . • • 0, nem valami különb életről! Sem tiszta nagy szerelmekről és szép ruhákról! Sem munkáról és egyebekről! De még csak becsületről és tisztességről sem, hanem .. t ;.. Arról a piros százasról, amit valamelyK kük most bedugott a melltartója alá s holnap felváltják, a pénzből egyszer igazán „belaknak”.

Bizony, másról nem’ ábrándoznak. Minek? Ha egyszer a szülők az utcára lökték őket, ha egyszer ezek a gyerekek nem hiányoznak óvnak a bizonyos „anyai szívnek!’, — akkor ők. a maguk útját járják.

Betorkollott ez az út ide a tárgyalóterembe-. Majd ők odaülnek sorba, egymás mellé:. a kékszemű. N. Mari. a fekete hajú H. Mari, a kócos, széles arcú Ibi s ha minden jól megV- megérkezik arra a másik kettő is — ol „Arany” és a „Klári” is.

Csak a szülök hiányoznak majd. Nem a tárgyalóteremből. A vádlottak padjáról. Btó' isten ideültetném őket.

i..Oket, akik lányaikat a mocsokba löktékRAB FERENC