Dunántúli Napló, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-09 / 108. szám

1958. MÁJUS 9. NAPLÓ 5 Napirenden: a szigetvári járás népművelési munkája* Eredményes továbbképzés volt A szigetvári járási művelődé­si otthonban értékelték a já­rás népművelési munkáját. A tapasztalatokat Bánfai József, a megyei tanács művelődés­ügy! osztálya népművelési csoportjának munkatársa Is­mertette. A szi0e1v*ri iárás 8 éve ■ ■ ■ = tarto­zik Baranyához. A népművelé­si munka feladatait a járás sa­játosságai és a művelődési po­litika általános követelményei szabják meg. Viszonylag magas a iárásban a pusztai települé­sek száma, ezek a forgalmi 'le­hetőségektől elégaé elzártan, nehéz körülmények között küz­denek a művelődési munka megjavításárét. A szigetvári járás jelentőségét történelmi hagyományai, a vár, a múze­um, jelentős járási intézmé­nyei, országosan is Ismert gyárai adják meg. Lényegében Szigetvár a járás határain túl is művelődési központként is­meretes és jelentős szerepet tölt be. A művelődési otthonok zö­me társadalmi erővel, meg'é- vő áoü'etek átalakításával lé­tesült. A szigetvári üzemek­nek, — a cipőgyárnak, kon­zervgyárnak, gépállomásnak saját kezelésében művelődés­re. szórakozásra alkalmas mű­velődési otthona van. JelenVg a mozsgói művelődési otthon éoítése a járás egyik gondja. Számos helyen tervezik műve­lődési otthon építését, többek között Kisdobszán, Botykape- terden, a somogyapátiak pe­dig szeretnék átalakítani a mű­velődési otthont; A művelődési otthonok fel szerelése általában szegényes,' kevés a szék, a szekrény, még- k állapotuk általában kielégí­tő. Példaként említhető Al-ma- me’lék, Dencsháza, Merenye, Szül imán, — ahol a művelődé­si otthonok tiszták, rendesek. Ibafának olyan felszerelése van, amely sok művelődési otthon dicséretére válnék, mag netofonnal, komoly dokumen­tációs anyaggal rendelkezik. A népművelési felügyelő, Varga Jenő jól látja el felada­tát. a lehetőségekhez mérten i°vekszik minél több községet tátogatni, a művelődési mun­kát segíteni. A járás területén tníiködő 50 népművelési mun­kás közül 42 pedagógus, 8 nem. Az eredményes munkában nagy szerepük van a nem pe­dagógus népművelési munká­soknak. Erre példa a molványl tnűve'ődési otthon létrehozása, .az eredményes népművelési te­vékenység, Almamellék műve- # lődési otthonának felépítése, a csertői művelődséi otthon mun kájának fellendülése és tar­talmas élete, a merenyei mű­velődési otthon 5 ezer forintot meghaladó készpénze s sorol­hatnánk még a példákat. A pe­dagógusok többsége szívesen, odaadással végezte munkáját. A névművelési munhő-\ Előfordul még az előadások­nál, hogy az előadó egyszerű­en felolvassa a könyvből az előadást, nem készül fel kellő­képpen, a kérdezz—felelek-es- tek sem terjedtek el eléggé, pedig a tapasztalatok azt mu­tatják, ezek Iránt igen nagy az érdeklődés. A járásban 35 színjátszócso­port, 2 bábcsoport, 10 tánccso­port, 4 énekkar és 5 zenekar működik. A színjátszásban túl­zottan egészségtelen jelensé­gek nem mutatkoztak, bár a darabválasztás még nem min­den esetben a legjobb, s az elő­adások művészi színvonalának javítása is a legfőbb feladatok közé tartozik. A művészeti munkában a legnagyobb hiányosságot a táncnál találjuk. Kevés a tánc- együttes, az Ifjúság érdeklődé­sét nem vonzza a népi tánc­kultúra, nem szívesen öltöznek népviseletbe, nem szíveseid jár­ják a népitáncot. Az egyik leg­értékesebb népiegyüttes a dióspusztai, — amelyben fő­ként idősebbek vesznek részt. Ez a csoport rendszeres fog­lalkozás nélkül, vezetés, fel­lépés nélkül majdnem szét­esett. A fiatalok már nem is­merik a táncokat. A feladat: a felélénkült csoport számára fellépési lehetőséget biztosí­tani. Az énekkarokról elismerés­sel szólhatunk. Nagy reménye­ket fűz a járás a szigetvári 52 tagú vegyesikórus működé­séhez. A járási pártbizottság a kul­turális munkát többször tár­gyalta, a járási tanács is rend­szeresen foglalkozik a műve­lődésügy helyzetével. A KISZ az ifjúság nevelésének felada­taiban helyesen működik együtt a járási népművelési felügyelővel. A KISZ mozgó­sító szerepe és nevelő hatása eredményesen mutatkozik Al­mamellék, Szentegát, Somogy- apáti, Csertő stb. községekben, ahol a kultúrcsoportok többsé­gét KISZ-tagok képezik. Szó volt még a cipőgyár, a konzervgyár, és a gépállomás kulturális munkájáról, vala­mint a járási művelődési ház tevékenységéről. Felvetődött egy központi művészeti cso­port létrehozásának gondolata is, — ez azonban még vita tárgya. A múzeum látogatói­nak száma az első negyedév­ben 837 fő volt. Ez a szám tavalyihoz képest csökken:. J Oka: a vár idegenforgalmi !e-i zárása, a belépési díj. A szám- i csökkenés statisztikai jelentő- a ségű, most a ténylegesen ér-5 deklődők számát tartalmazza, i A járási művelődési házi1 vezetősége beszélgetést rende-<* zett a művészeti csoportokban f szereplő fiatalok szüleivel, is­mertette a művelődési ház cél-? kitűzéseit. A szülők erkölcsit támogatásukról biztosították af vezetőséget. A járási művelő­dési ház tevékenysége az utób­bi időben jelentősen javult, több új kezdeményezés szüle­tett, amelyek a jövőre nézve biztatóak. i Az ellenforradalom óta a(i járás népművelési munkája p fellendülést mutat. A siker- (> ben részes valamennyi részt-(• vevő, a tömegszervezetek, a népművelési ügyvezetők és a művészeti csoportok tagjai Hibák még vannak, amelyek­nek kijavítása minden kultúr-11 Május 5-én, 6-án üresek vol­tak a pécsi általános iskolák f tantermei, nem hallatszott a í megszokott gyerekzsivaj tíz- ?percekben az iskolaudvarokon. ? mert a nevelők szakmai to­vábbképzésen vettek részt. Kü­lön értéke és érdekessége a továbbképzésnek, hogy a váro­si tanács művelődésügyi osztá­lya ezt kiváló szakemberek vezetésével tanulmányi kirán­Baiattpcd Mív^dés"-*M munkás feladata. Az éri éhezés után fel-# sz 6-j ház-« lalt a járási művelődési ban tartott megbeszélésen Tóth Lajos elvtáns, az MSZMP községi titkára. Hangsúlyozta a jó kollektív szellem szüksé-J gességét a művelődési munká-i ban és rámutatott Szigetvári ipari fejlődésére, — ezzel kap-i csolatosan a kulturális életi fejlődésének szükségességére. Beszélt aról, hogy a párt se-á gítséget ad a munkához ésj szíven viseli az énekkar meg-J erősödését, amelyhez minden-i ki nagy reményeket fűz. AJ helytelen műsorpolitika felszá-i molásót sürgette, valamint a# tánccsoportok munka j ának# változatosabbá tételét, felien-# dülését szorgalmazta; # Bocskor István, a Hazafias** Népfront járási titkára a Ha-? zafias Népfront segítőkészsé-f géről beszélt, s több felszólaló? számolt be községe kulturális? életéről. J, A felszólalásokra LemleJ Géza, a megyei tanács művs-i lődésügyi osztálya népműve-i lési csoportjának vezetője vá-(i laszolt. A -baranyai ünnepi hetek al-<* kaiméval a szigetvári járás? kultúrmunkásai bebizonyíthat-? ják: dolgoztak. Munkájuk^ eredménye minden bizonnyal# sikerről számol majd be. ? A Baranyai Művelődés, amint a folyóirat címe is mutatja, az iskolai nevelés­nek és a népművelésnek el­sősorban sajátosan helyi, ba­ranyai kérdéseivel kíván fog­lalkozni. A lap célja isme­retterjesztés, tapasztalatcse­re, az oktatás és népművelés munkásainak gyakorlati tá­mogatása. E tekintetben, azt hiszem, igen hasznos és egyedülálló kezdeményezés. Nagyszerű dolog, hogy ez a folyóirat van. A közelmúlt­ban már második, testes szá­mát vehettük kézbe. Másfél­száz lapon igen változatos tartalmat kínál a lap. A 36 szerző már foglalkozására nézve is más-más nézőpont­ból látja a kibontakozó szo­cialista művelődésügy mai kérdéseit. A mostani szám­ba cikket írt általános iskola tanár és muzeológus, falusi népművelési otthon igazgató­ja és minisztériumi osztály- vezető, újságíró és színházi rendező stb. A kiadvány első részében az oktatás elvi, politikai kér­déseivel foglalkozó cikkeket olvashatunk (a téli igazgatói tanfolyamról, a pedagógusok ideológiai továbbképzéséről, az új felsőtagozati tanterv- ről), alapos dolgozat foglalko­zik a család és iskola, az is­kola és az úttörőmozgalom viszonyával; a lap második részében pedig a baranyai népművelés jelentősebb ese­ményeiről szerezhetünk tudo­mást. Külön rovata a lapnak az „Ismerd meg Baranyát’. A mostani szám — igen helye­sen — egyetlen tájegység, Szigetvár és környéke törté­netéről és irodalmáról ad ké­pet. (A következő számok, gondoljuk, majd a megye más részeinek a bemutatását tűzik ki célul.) A cikkek in­kább népszerűsítő, ismeret- terjesztő jellegűek, kevéssé önálló és eredeti munkák, ezért csak örülni tudunk dulással kötötte össze és kü­lönjáratú MÁVAUT-gépkocsi- kat bocsátott díjtalanul a ne­velők rendelkezésére. Az álta­lános iskolák tanárai szakcso­portjuknak megfelelően Bara­nya különböző jellegzetes táj- hegységeit és hírességeit láto­gatták meg. A magyar—történelem-sza­kosok dr. Bombay János mú­zeumi főigazgató vezetésével Pécsvárad és Zengővérkony # régiségeit a helyszínen tanul- ? mányozták. Dombay János a <1 több évtizede tartó baranyai ? ásatásai során leszűrt tapasz­talataiból Zengővárkony bájos I* tájképi fekvésű környezetében 11 tartott élvezetes előadásban is- 11 mertette a Mecsek hegység lá- (1 bától délre fekvő területek me- <* diterrán jellegű kultúráját, az * i. e. harmadik évezredtől. A ?magyar középkorból fennma­radt pécsváradi váron és Ist­ván király-korabeli altemplo­mán kívül a néhány esztende­je épült mecseknádasdi monu­mentális völgyhidat is megte­*, kintették. (i A földrajz—biológusok dr. I* Szabó Pál Zoltán, a Dunántúlt 11 Tudományos Intézet igazgató- (íjának szakavatott vezetésével (laz abaligeti cseppkőbarlangot, |i továbbá a környék flóráját és ^faunáját tanulmányozták. A számtan—fizikusok Kom ló város belvárosi fiú általános iskolájában a politechnikai órákon készített munkákat szemlélték, majd kiváló bá­nyamérnökök vezetésével a Kossuth-aknát tekintették meg, ahol a földtani viszonyok tárgyi ismerete mellett a leg- korszerűbb bányagépeket mű- ? ködés közben is tanulmányoz^ ? hatták. 1 Rajztanáraink Harkányba és í a siklósi várba vonultak, ahol Jvárrésdeteket és megkapó tá- J jakat örökítettek meg. Mindent egybevetve — az tanév' május havi továbbképzése igen Dankó Imre ugyanitt közölt dolgozatának, mely a hely- történeti kutató és ' oktató munka célkitűzéséről és mód­szeréről beszél igen okosan. Reméljük, a Baranyai Műve­lődés a közeljövőben a bara­nyai témájú helytörténeti írásoknak is majd teret ad. A kiadvány eredetileg az­zal a céllal indult, hogy a legfontosabb időszerű műve­lődési feladatok megvalósítá­sához nyújt segítséget. Ez a megígért negyedévi megjele­nés mellett is kétséges, hát még ha meggondoljuk, hogy a Művelődés eddigi két szá­mának megjelenése között közel tíz hónap telt el! Azt hiszem, helyesebb lenne a nyolc íves terjedelemről egy kisebb oldalszámra és sű­rűbb megjelenésre térni, hogy a szerkesztőség és az olvasók elevenebb kapcsolat­ba ker.üljenek egymással. Meggondolandó az is, hogy a cikkek témáját nem kellene-e kibővíteni a művelődési munka más területeinek be­mutatásával. Szívesen olvas­nánk például a főiskola és az egyetemek belső munkájáról, életéről. Érdekelnének egy baranyai falu mai olvasmá­nyai. Egyáltalán, a falusi népművelésnek azok az új problémái, amelyeket a pa­raszti életforma megváltcr- zása eredményez. Segítséget adhatna a lap az iskolai er- ? 1957—58. kölcsi beszélgetések helyi ta- ? szakmai pasztalatainak átadásában, <*, ___ ____ , . , A sűrűbb megjelenés esetén l,ha8znos volt- mert 8 tanácsko­zasra kijelölt elméleti anyagot •* helyszínen szerzett tapasztalat *iés kellemes kirándulás kereté- J ben kapták meg a pécsi ált. is­kolák szaktanárai. A tovább­képzőművészeti, zenei és színházi „figyelőt” nyithatna, ahol magvas írások Ismertet­nék, bírálnák a megye mű­velődési életét stb. stb. Végül hadd említsük meg, hogy jó dolog, hogy a lapot a műve­lődés gyakorlati munkásai, főleg pedagógusok írják, de a cikkek íróival szemben tá­masztott igényesség növelé­sével az egész lap irodalmi színvonalát még emelni kell. (t. t.) képzés jó megszervezéséért a városi tanács művelődésügyi osztályának és a szakfelügye­lőknek ezúton is kifejezzük kö- szönetünket. A résztvevők nevében: KOVÁCS ANDRÁS tanár | Jelentés három Afrika-könyvről sót tevékenysége a közsé­gekben működő szerve­zetekkel való jó vagy rossz kapcsolata döntő hatással van -. a munkára. Egyedül jelentős?ni. A közös csak annyi ben- wedményeket nem érhet el a?nük, hogy mindegyik — Aíri- népművelési ügyvezető. A jóakarói szól. Különben mind az Vannak művek, sőt műfajok, amelyek valahogy „gazdátla­nok”. Néha-néha a szaklapok, ha foglalkoznak velük. Pedig, ha már megjelennek, nyilván valamilyen igényt akarnak ki­elégíteni, esetleg szélesebb te­rületen is, mint pusztán a szaktudomány. Ezúttal — egy kalap alatt — három útleírásnak szeretnénk fogadatlan prókátorául szegőd­olvasmányosság, mind általá­ban az érdekesség szempontjá­ból különböző értékűek. Az egyikkel RICHTER: FELEJTHETETLEN SZAHARA kapcsolat Jiiénya mégmutatko zik Nagydobsza, Dióspuszta, S’-entdénes, Horváthertelend. Somogyapáti, Somogyviszó. Nagyváty községekben. — Az e?yüttműköd«sj- feltételei je­lentősen járéúlnak, ha népmű-^ velési, vagy kulturális téren i dolgozó szervezetek a népmű- # ve’ési munka tartalmi felada-J azt szeretnénk igazolni, hogy 'ait jobban megismerik és lót-*az üy©n félig tudományos iák. hogy tő’ük milyen munka Síéiig népszerűsítő művek mi- p'végzését követeli a községiért nem mindig alkalmasak érdekeit szolgáló rendezvény, i arra- hogy közérdeklődést kelt- Az ismeretterjesztő munka j senek. „Ne várjanak csupán elemzésénél a következő az j utazási élményeket, utikalan- eredmény: ez év első negyedé-^ dókat, viszont arra sem tart ben a íe^ztő ______ _______ ha llgatók száma meghaladja a 8 ezret. Az előadások széles 'ká'ájúak voltak, az elmúlt^ évekhez viszonyítva jobban támaszkodtak a hallgatók igé­déire. Külön színt jelentett a Járási művelődési otthonban rendezett ifjúsági akadémia. Nagy volt faz érdeklődés az or zolása”, amely mögül hiányzik az egész problematika — keve­set ad. Akik meg most ismer­kednének, szerző kalauzolása mellett a sivataggal, azok meg a kalandot kevesellik, s a tu­dományt sokallják. Nem mint­ha „nehéz" olvasmány volna. Inkább az a baja, hogy néhány részét leszámítva, pl. a sivatagi vulkán „felfedezése“ — érdek­telen. Hiányzik belőle a len­dület. Ahhoz is, hogy az elért tudományos eredmények fon­tosságáról meggyőzzön, ahhoz is, hogy az átélt élmények le­nyűgözzenek. Olyan könyv lett így belőle, amelynek nagy Felső-Nílus törzseinek hazája. Az ember első hallásra el sem hinné, hogy a szerző 11 népfaj között talált hármat olyat is, amelynek életét sosem örö­kítették meg.“ A mű érdekes­sége elsősorban onnan adódik, hogy Bematzikot mindig az emberek érdeklik. A néprajz- tudós nemcsak ahhoz ért, hogy meglássa a jellegzetest, a sajá­tost, nemcsak ahhoz, hogy ezt lebilincselő, sokszor művészi módon valósággal ábrázolja, hanem ahhoz is, hogy a szocio­lógus felkészültségével felfejt­se a társadalmi okokat, melyek a talált állapotokat okolják. igazi Afrika, a kizsákmányolt, leigózott Afrika arcát is. Volt ideje rá, hogy küzdelmes pró­bákon menjen át maga is, de ezek leküzdésével sem a maga hőiességét mutatja meg, ha­nem azt a nehéz életet tükrözi, egyesül. Megvan benne az iz­galmas érdekesség, amely majdhogy a kalandregények feszültségét adja s ugyanak­kor mégis több annál; mert a valóság hitelesíti. Olyan isme­retlen területre viszi el az ol­amlt a Felső-Nilus népeinek vasót, amely már önmagában részét átlapozzák az olvasók.. Kalandjai éppen ezért sosem iárásban 2TOisgneretter-# igényt e kis könyv, hogy tisz­el őadást tartottak. — Aita tudományos munkának te­tők száma meghalad!« nikintessék“ — írja a szerző. érdemelnek Mohos Antal n«i előadásai. írja Ilyen esetekben minden az arányokon múlik. Sajnos, már maga a cél sem különösebben érdekes: a lybiai sivatag egyik többékevésbé ismeretlen részé­nek geológiai felmérése. Azok száméra az.tán. akik ismernek már hasonló műveket — pl. yosi előadások iránt, dicséretet# Almásy László keresett és ajánlható könyveit, „A kegyet­len táj impresszieníwta ábrá­Felemás. Pedig kár, mert al­kalmas lenne arra, hogy bő­vítse ismereteinket, de ezek annyira aprólékosak, hogy csak a szakember értékeli. Értékes­ségét is, érdekességét is némi­leg emeli, hogy a szerző, aki egyúttal festő is — tájképmo- tivumaival s általában elég gazdag és változatos képanya­gával sok újszerűt adott. Ilyen vegyüléke a tudománynak, így előadva, sajnos aligha nö­veli a műfaj népszerűségét, holott maga az útleírás „kere­sett cikk“. Majdnem ugyanebbe a vi­lágba vezet, de gazdagabb szempontjainál, lendületesebb írástechnikájánál fogva is sok­kal vonzóbb BERNATZIK: GARI GARI című műve. A tói ahova elve­zet, nem kevésbé e-ot:„us: a esetlegesek, nem a vak vélet­len szüli őket, hanem az élet gazdag változatosságát illuszt­rálják. Tudományos eredmé­nyekről számol be ugyan ő is. hiszen Észak-Afrika ismeret­len népeinek egész valóságát: lakóhelyeik különféleségétől az úgynevezett népi erkölcs különös megnyilvánulásáig mindent felölel; mégse száraz, mégse unalmas, mert ott lük­tet mögötte mindig az élet. Sose tűnik el az események mögött, mindig a legfontosabb: az ember. Gt hónap alatt bo­lyongja be Szudán ismeretlen tájait, törzseit, s ez alatt jut ideje arra is, hogy megfigyelje az állatok életét; megörökít­se a néger falvak hétköznap­jait; ünnepi eseményeit; olyan helyzetekben lepje meg ezeket a sajátos kultúrájú afrikaikat, amik nemcsak meglepően újak. de megláttatják a , másik“, az kell vívniok a mostoha sors ellen. Mindenben és mindenütt az emberre esik a hangsúly, aki nemcsak primitív ruháza­taiban, szokásaiban áll elénk hanem megmutatkozik nekünk szokatlan formák között is — gazdag, életvidám, életet élvez­ni tudó lelkiségében is. Ez a legnagyobb érdeme a műnek: megmutatja azt a sajátos szel­lemet, amely ezeket a „vada­kat" áthatja s természetközel­ségükben egy teljesebb élet bontakozik ki. S mindezt a ren­geteg kis és nagy élményt nem elmondja, hanem megelevení­ti, mint a regényíró, ha nem is a regényíró eszközeivel. Fel­vételei szinte egyedülállóan újak, merészek és a benszü- löttek minden életmegnyilvá­nulását felölelik. Tanulságos és élvezetes írás. Az önéletrajz meghittségé­vel, a regényíró nagyfokú áb­rázolókészségével s ugyanak­kor az exotikus tapasztalatok gazdaságával lep meg PUTNAM—KELLER: NYOLC ÉV KONGO TÖRPÉI KÖZÖTT című műve, a Táncsics Könyv­kiadó jól megválogatott „Úti kalandok“ sorozatának eddig talán legérdekesebb darabja. Ebben a műben minden kívá­nalom, amely a jó útleírás- irodalomtól megkövetelhető: is a nem mindennapi élmény bélyegét viseli magán: Afrika legtitokzatosabb népének, a törpe pigmeusoknak világába. A rejtelmes őserdő a maga veszélyeivel éppenúgy kitárul előttünk, mint a Kongó „bronz korban élő" eme különös nép­törzsének élete. Állítjuk, hogy a szakirodalom mindenre ki­terjedő, leíró alaposságával is alig adhat többet, tárgyi isme­retekben sem, mint a Putnam házaspár ilyen tekintetben is kitűnő könyve. S mivel lebi­lincselő előadásmód járul mind ehhez, előadásmód, amely ki­használja a valóság adta fe­szültségeket s a drámaíró ösz­tönével sűríti csomópontokba az eseményeket, valósággal játszik az olvasó érzelmein. Pedig látszatra nem több, mint egy egészségügyi-vendégszállás mindennapi élete, ami lapról- lapra megelevenedik előttünk. Igen, de az átélés olyan köz­vetlenségével; ennek az élet­nek olyan csodálatos' mélysé­geivel, az apró megfigyelések olyan bőséggel, hogy amikor a könyv végére érünk, sokért nem adnánk, ha folytatása lenne, vagy éppen hajlandók lennénk élűiről kezdeni olva­sását. Szerencsés könyv, ami­lyen nem mindennap születik. Bizonyos, hogy sok embert sze- gődtet az útleírás-irodaion» egyre szaporodó hívei közé. T.i. Gy,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents