Dunántúli Napló, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-09 / 108. szám
1958. MÁJUS 9. NAPLÓ 5 Napirenden: a szigetvári járás népművelési munkája* Eredményes továbbképzés volt A szigetvári járási művelődési otthonban értékelték a járás népművelési munkáját. A tapasztalatokat Bánfai József, a megyei tanács művelődésügy! osztálya népművelési csoportjának munkatársa Ismertette. A szi0e1v*ri iárás 8 éve ■ ■ ■ = tartozik Baranyához. A népművelési munka feladatait a járás sajátosságai és a művelődési politika általános követelményei szabják meg. Viszonylag magas a iárásban a pusztai települések száma, ezek a forgalmi 'lehetőségektől elégaé elzártan, nehéz körülmények között küzdenek a művelődési munka megjavításárét. A szigetvári járás jelentőségét történelmi hagyományai, a vár, a múzeum, jelentős járási intézményei, országosan is Ismert gyárai adják meg. Lényegében Szigetvár a járás határain túl is művelődési központként ismeretes és jelentős szerepet tölt be. A művelődési otthonok zöme társadalmi erővel, meg'é- vő áoü'etek átalakításával létesült. A szigetvári üzemeknek, — a cipőgyárnak, konzervgyárnak, gépállomásnak saját kezelésében művelődésre. szórakozásra alkalmas művelődési otthona van. JelenVg a mozsgói művelődési otthon éoítése a járás egyik gondja. Számos helyen tervezik művelődési otthon építését, többek között Kisdobszán, Botykape- terden, a somogyapátiak pedig szeretnék átalakítani a művelődési otthont; A művelődési otthonok fel szerelése általában szegényes,' kevés a szék, a szekrény, még- k állapotuk általában kielégítő. Példaként említhető Al-ma- me’lék, Dencsháza, Merenye, Szül imán, — ahol a művelődési otthonok tiszták, rendesek. Ibafának olyan felszerelése van, amely sok művelődési otthon dicséretére válnék, mag netofonnal, komoly dokumentációs anyaggal rendelkezik. A népművelési felügyelő, Varga Jenő jól látja el feladatát. a lehetőségekhez mérten i°vekszik minél több községet tátogatni, a művelődési munkát segíteni. A járás területén tníiködő 50 népművelési munkás közül 42 pedagógus, 8 nem. Az eredményes munkában nagy szerepük van a nem pedagógus népművelési munkásoknak. Erre példa a molványl tnűve'ődési otthon létrehozása, .az eredményes népművelési tevékenység, Almamellék műve- # lődési otthonának felépítése, a csertői művelődséi otthon mun kájának fellendülése és tartalmas élete, a merenyei művelődési otthon 5 ezer forintot meghaladó készpénze s sorolhatnánk még a példákat. A pedagógusok többsége szívesen, odaadással végezte munkáját. A névművelési munhő-\ Előfordul még az előadásoknál, hogy az előadó egyszerűen felolvassa a könyvből az előadást, nem készül fel kellőképpen, a kérdezz—felelek-es- tek sem terjedtek el eléggé, pedig a tapasztalatok azt mutatják, ezek Iránt igen nagy az érdeklődés. A járásban 35 színjátszócsoport, 2 bábcsoport, 10 tánccsoport, 4 énekkar és 5 zenekar működik. A színjátszásban túlzottan egészségtelen jelenségek nem mutatkoztak, bár a darabválasztás még nem minden esetben a legjobb, s az előadások művészi színvonalának javítása is a legfőbb feladatok közé tartozik. A művészeti munkában a legnagyobb hiányosságot a táncnál találjuk. Kevés a tánc- együttes, az Ifjúság érdeklődését nem vonzza a népi tánckultúra, nem szívesen öltöznek népviseletbe, nem szíveseid járják a népitáncot. Az egyik legértékesebb népiegyüttes a dióspusztai, — amelyben főként idősebbek vesznek részt. Ez a csoport rendszeres foglalkozás nélkül, vezetés, fellépés nélkül majdnem szétesett. A fiatalok már nem ismerik a táncokat. A feladat: a felélénkült csoport számára fellépési lehetőséget biztosítani. Az énekkarokról elismeréssel szólhatunk. Nagy reményeket fűz a járás a szigetvári 52 tagú vegyesikórus működéséhez. A járási pártbizottság a kulturális munkát többször tárgyalta, a járási tanács is rendszeresen foglalkozik a művelődésügy helyzetével. A KISZ az ifjúság nevelésének feladataiban helyesen működik együtt a járási népművelési felügyelővel. A KISZ mozgósító szerepe és nevelő hatása eredményesen mutatkozik Almamellék, Szentegát, Somogy- apáti, Csertő stb. községekben, ahol a kultúrcsoportok többségét KISZ-tagok képezik. Szó volt még a cipőgyár, a konzervgyár, és a gépállomás kulturális munkájáról, valamint a járási művelődési ház tevékenységéről. Felvetődött egy központi művészeti csoport létrehozásának gondolata is, — ez azonban még vita tárgya. A múzeum látogatóinak száma az első negyedévben 837 fő volt. Ez a szám tavalyihoz képest csökken:. J Oka: a vár idegenforgalmi !e-i zárása, a belépési díj. A szám- i csökkenés statisztikai jelentő- a ségű, most a ténylegesen ér-5 deklődők számát tartalmazza, i A járási művelődési házi1 vezetősége beszélgetést rende-<* zett a művészeti csoportokban f szereplő fiatalok szüleivel, ismertette a művelődési ház cél-? kitűzéseit. A szülők erkölcsit támogatásukról biztosították af vezetőséget. A járási művelődési ház tevékenysége az utóbbi időben jelentősen javult, több új kezdeményezés született, amelyek a jövőre nézve biztatóak. i Az ellenforradalom óta a(i járás népművelési munkája p fellendülést mutat. A siker- (> ben részes valamennyi részt-(• vevő, a tömegszervezetek, a népművelési ügyvezetők és a művészeti csoportok tagjai Hibák még vannak, amelyeknek kijavítása minden kultúr-11 Május 5-én, 6-án üresek voltak a pécsi általános iskolák f tantermei, nem hallatszott a í megszokott gyerekzsivaj tíz- ?percekben az iskolaudvarokon. ? mert a nevelők szakmai továbbképzésen vettek részt. Külön értéke és érdekessége a továbbképzésnek, hogy a városi tanács művelődésügyi osztálya ezt kiváló szakemberek vezetésével tanulmányi kiránBaiattpcd Mív^dés"-*M munkás feladata. Az éri éhezés után fel-# sz 6-j ház-« lalt a járási művelődési ban tartott megbeszélésen Tóth Lajos elvtáns, az MSZMP községi titkára. Hangsúlyozta a jó kollektív szellem szüksé-J gességét a művelődési munká-i ban és rámutatott Szigetvári ipari fejlődésére, — ezzel kap-i csolatosan a kulturális életi fejlődésének szükségességére. Beszélt aról, hogy a párt se-á gítséget ad a munkához ésj szíven viseli az énekkar meg-J erősödését, amelyhez minden-i ki nagy reményeket fűz. AJ helytelen műsorpolitika felszá-i molásót sürgette, valamint a# tánccsoportok munka j ának# változatosabbá tételét, felien-# dülését szorgalmazta; # Bocskor István, a Hazafias** Népfront járási titkára a Ha-? zafias Népfront segítőkészsé-f géről beszélt, s több felszólaló? számolt be községe kulturális? életéről. J, A felszólalásokra LemleJ Géza, a megyei tanács művs-i lődésügyi osztálya népműve-i lési csoportjának vezetője vá-(i laszolt. A -baranyai ünnepi hetek al-<* kaiméval a szigetvári járás? kultúrmunkásai bebizonyíthat-? ják: dolgoztak. Munkájuk^ eredménye minden bizonnyal# sikerről számol majd be. ? A Baranyai Művelődés, amint a folyóirat címe is mutatja, az iskolai nevelésnek és a népművelésnek elsősorban sajátosan helyi, baranyai kérdéseivel kíván foglalkozni. A lap célja ismeretterjesztés, tapasztalatcsere, az oktatás és népművelés munkásainak gyakorlati támogatása. E tekintetben, azt hiszem, igen hasznos és egyedülálló kezdeményezés. Nagyszerű dolog, hogy ez a folyóirat van. A közelmúltban már második, testes számát vehettük kézbe. Másfélszáz lapon igen változatos tartalmat kínál a lap. A 36 szerző már foglalkozására nézve is más-más nézőpontból látja a kibontakozó szocialista művelődésügy mai kérdéseit. A mostani számba cikket írt általános iskola tanár és muzeológus, falusi népművelési otthon igazgatója és minisztériumi osztály- vezető, újságíró és színházi rendező stb. A kiadvány első részében az oktatás elvi, politikai kérdéseivel foglalkozó cikkeket olvashatunk (a téli igazgatói tanfolyamról, a pedagógusok ideológiai továbbképzéséről, az új felsőtagozati tanterv- ről), alapos dolgozat foglalkozik a család és iskola, az iskola és az úttörőmozgalom viszonyával; a lap második részében pedig a baranyai népművelés jelentősebb eseményeiről szerezhetünk tudomást. Külön rovata a lapnak az „Ismerd meg Baranyát’. A mostani szám — igen helyesen — egyetlen tájegység, Szigetvár és környéke történetéről és irodalmáról ad képet. (A következő számok, gondoljuk, majd a megye más részeinek a bemutatását tűzik ki célul.) A cikkek inkább népszerűsítő, ismeret- terjesztő jellegűek, kevéssé önálló és eredeti munkák, ezért csak örülni tudunk dulással kötötte össze és különjáratú MÁVAUT-gépkocsi- kat bocsátott díjtalanul a nevelők rendelkezésére. Az általános iskolák tanárai szakcsoportjuknak megfelelően Baranya különböző jellegzetes táj- hegységeit és hírességeit látogatták meg. A magyar—történelem-szakosok dr. Bombay János múzeumi főigazgató vezetésével Pécsvárad és Zengővérkony # régiségeit a helyszínen tanul- ? mányozták. Dombay János a <1 több évtizede tartó baranyai ? ásatásai során leszűrt tapasztalataiból Zengővárkony bájos I* tájképi fekvésű környezetében 11 tartott élvezetes előadásban is- 11 mertette a Mecsek hegység lá- (1 bától délre fekvő területek me- <* diterrán jellegű kultúráját, az * i. e. harmadik évezredtől. A ?magyar középkorból fennmaradt pécsváradi váron és István király-korabeli altemplomán kívül a néhány esztendeje épült mecseknádasdi monumentális völgyhidat is megte*, kintették. (i A földrajz—biológusok dr. I* Szabó Pál Zoltán, a Dunántúlt 11 Tudományos Intézet igazgató- (íjának szakavatott vezetésével (laz abaligeti cseppkőbarlangot, |i továbbá a környék flóráját és ^faunáját tanulmányozták. A számtan—fizikusok Kom ló város belvárosi fiú általános iskolájában a politechnikai órákon készített munkákat szemlélték, majd kiváló bányamérnökök vezetésével a Kossuth-aknát tekintették meg, ahol a földtani viszonyok tárgyi ismerete mellett a leg- korszerűbb bányagépeket mű- ? ködés közben is tanulmányoz^ ? hatták. 1 Rajztanáraink Harkányba és í a siklósi várba vonultak, ahol Jvárrésdeteket és megkapó tá- J jakat örökítettek meg. Mindent egybevetve — az tanév' május havi továbbképzése igen Dankó Imre ugyanitt közölt dolgozatának, mely a hely- történeti kutató és ' oktató munka célkitűzéséről és módszeréről beszél igen okosan. Reméljük, a Baranyai Művelődés a közeljövőben a baranyai témájú helytörténeti írásoknak is majd teret ad. A kiadvány eredetileg azzal a céllal indult, hogy a legfontosabb időszerű művelődési feladatok megvalósításához nyújt segítséget. Ez a megígért negyedévi megjelenés mellett is kétséges, hát még ha meggondoljuk, hogy a Művelődés eddigi két számának megjelenése között közel tíz hónap telt el! Azt hiszem, helyesebb lenne a nyolc íves terjedelemről egy kisebb oldalszámra és sűrűbb megjelenésre térni, hogy a szerkesztőség és az olvasók elevenebb kapcsolatba ker.üljenek egymással. Meggondolandó az is, hogy a cikkek témáját nem kellene-e kibővíteni a művelődési munka más területeinek bemutatásával. Szívesen olvasnánk például a főiskola és az egyetemek belső munkájáról, életéről. Érdekelnének egy baranyai falu mai olvasmányai. Egyáltalán, a falusi népművelésnek azok az új problémái, amelyeket a paraszti életforma megváltcr- zása eredményez. Segítséget adhatna a lap az iskolai er- ? 1957—58. kölcsi beszélgetések helyi ta- ? szakmai pasztalatainak átadásában, <*, ___ ____ , . , A sűrűbb megjelenés esetén l,ha8znos volt- mert 8 tanácskozasra kijelölt elméleti anyagot •* helyszínen szerzett tapasztalat *iés kellemes kirándulás kereté- J ben kapták meg a pécsi ált. iskolák szaktanárai. A továbbképzőművészeti, zenei és színházi „figyelőt” nyithatna, ahol magvas írások Ismertetnék, bírálnák a megye művelődési életét stb. stb. Végül hadd említsük meg, hogy jó dolog, hogy a lapot a művelődés gyakorlati munkásai, főleg pedagógusok írják, de a cikkek íróival szemben támasztott igényesség növelésével az egész lap irodalmi színvonalát még emelni kell. (t. t.) képzés jó megszervezéséért a városi tanács művelődésügyi osztályának és a szakfelügyelőknek ezúton is kifejezzük kö- szönetünket. A résztvevők nevében: KOVÁCS ANDRÁS tanár | Jelentés három Afrika-könyvről sót tevékenysége a községekben működő szervezetekkel való jó vagy rossz kapcsolata döntő hatással van -. a munkára. Egyedül jelentős?ni. A közös csak annyi ben- wedményeket nem érhet el a?nük, hogy mindegyik — Aíri- népművelési ügyvezető. A jóakarói szól. Különben mind az Vannak művek, sőt műfajok, amelyek valahogy „gazdátlanok”. Néha-néha a szaklapok, ha foglalkoznak velük. Pedig, ha már megjelennek, nyilván valamilyen igényt akarnak kielégíteni, esetleg szélesebb területen is, mint pusztán a szaktudomány. Ezúttal — egy kalap alatt — három útleírásnak szeretnénk fogadatlan prókátorául szegődolvasmányosság, mind általában az érdekesség szempontjából különböző értékűek. Az egyikkel RICHTER: FELEJTHETETLEN SZAHARA kapcsolat Jiiénya mégmutatko zik Nagydobsza, Dióspuszta, S’-entdénes, Horváthertelend. Somogyapáti, Somogyviszó. Nagyváty községekben. — Az e?yüttműköd«sj- feltételei jelentősen járéúlnak, ha népmű-^ velési, vagy kulturális téren i dolgozó szervezetek a népmű- # ve’ési munka tartalmi felada-J azt szeretnénk igazolni, hogy 'ait jobban megismerik és lót-*az üy©n félig tudományos iák. hogy tő’ük milyen munka Síéiig népszerűsítő művek mi- p'végzését követeli a községiért nem mindig alkalmasak érdekeit szolgáló rendezvény, i arra- hogy közérdeklődést kelt- Az ismeretterjesztő munka j senek. „Ne várjanak csupán elemzésénél a következő az j utazási élményeket, utikalan- eredmény: ez év első negyedé-^ dókat, viszont arra sem tart ben a íe^ztő ______ _______ ha llgatók száma meghaladja a 8 ezret. Az előadások széles 'ká'ájúak voltak, az elmúlt^ évekhez viszonyítva jobban támaszkodtak a hallgatók igédéire. Külön színt jelentett a Járási művelődési otthonban rendezett ifjúsági akadémia. Nagy volt faz érdeklődés az or zolása”, amely mögül hiányzik az egész problematika — keveset ad. Akik meg most ismerkednének, szerző kalauzolása mellett a sivataggal, azok meg a kalandot kevesellik, s a tudományt sokallják. Nem mintha „nehéz" olvasmány volna. Inkább az a baja, hogy néhány részét leszámítva, pl. a sivatagi vulkán „felfedezése“ — érdektelen. Hiányzik belőle a lendület. Ahhoz is, hogy az elért tudományos eredmények fontosságáról meggyőzzön, ahhoz is, hogy az átélt élmények lenyűgözzenek. Olyan könyv lett így belőle, amelynek nagy Felső-Nílus törzseinek hazája. Az ember első hallásra el sem hinné, hogy a szerző 11 népfaj között talált hármat olyat is, amelynek életét sosem örökítették meg.“ A mű érdekessége elsősorban onnan adódik, hogy Bematzikot mindig az emberek érdeklik. A néprajz- tudós nemcsak ahhoz ért, hogy meglássa a jellegzetest, a sajátost, nemcsak ahhoz, hogy ezt lebilincselő, sokszor művészi módon valósággal ábrázolja, hanem ahhoz is, hogy a szociológus felkészültségével felfejtse a társadalmi okokat, melyek a talált állapotokat okolják. igazi Afrika, a kizsákmányolt, leigózott Afrika arcát is. Volt ideje rá, hogy küzdelmes próbákon menjen át maga is, de ezek leküzdésével sem a maga hőiességét mutatja meg, hanem azt a nehéz életet tükrözi, egyesül. Megvan benne az izgalmas érdekesség, amely majdhogy a kalandregények feszültségét adja s ugyanakkor mégis több annál; mert a valóság hitelesíti. Olyan ismeretlen területre viszi el az olamlt a Felső-Nilus népeinek vasót, amely már önmagában részét átlapozzák az olvasók.. Kalandjai éppen ezért sosem iárásban 2TOisgneretter-# igényt e kis könyv, hogy tiszel őadást tartottak. — Aita tudományos munkának tetők száma meghalad!« nikintessék“ — írja a szerző. érdemelnek Mohos Antal n«i előadásai. írja Ilyen esetekben minden az arányokon múlik. Sajnos, már maga a cél sem különösebben érdekes: a lybiai sivatag egyik többékevésbé ismeretlen részének geológiai felmérése. Azok száméra az.tán. akik ismernek már hasonló műveket — pl. yosi előadások iránt, dicséretet# Almásy László keresett és ajánlható könyveit, „A kegyetlen táj impresszieníwta ábráFelemás. Pedig kár, mert alkalmas lenne arra, hogy bővítse ismereteinket, de ezek annyira aprólékosak, hogy csak a szakember értékeli. Értékességét is, érdekességét is némileg emeli, hogy a szerző, aki egyúttal festő is — tájképmo- tivumaival s általában elég gazdag és változatos képanyagával sok újszerűt adott. Ilyen vegyüléke a tudománynak, így előadva, sajnos aligha növeli a műfaj népszerűségét, holott maga az útleírás „keresett cikk“. Majdnem ugyanebbe a világba vezet, de gazdagabb szempontjainál, lendületesebb írástechnikájánál fogva is sokkal vonzóbb BERNATZIK: GARI GARI című műve. A tói ahova elvezet, nem kevésbé e-ot:„us: a esetlegesek, nem a vak véletlen szüli őket, hanem az élet gazdag változatosságát illusztrálják. Tudományos eredményekről számol be ugyan ő is. hiszen Észak-Afrika ismeretlen népeinek egész valóságát: lakóhelyeik különféleségétől az úgynevezett népi erkölcs különös megnyilvánulásáig mindent felölel; mégse száraz, mégse unalmas, mert ott lüktet mögötte mindig az élet. Sose tűnik el az események mögött, mindig a legfontosabb: az ember. Gt hónap alatt bolyongja be Szudán ismeretlen tájait, törzseit, s ez alatt jut ideje arra is, hogy megfigyelje az állatok életét; megörökítse a néger falvak hétköznapjait; ünnepi eseményeit; olyan helyzetekben lepje meg ezeket a sajátos kultúrájú afrikaikat, amik nemcsak meglepően újak. de megláttatják a , másik“, az kell vívniok a mostoha sors ellen. Mindenben és mindenütt az emberre esik a hangsúly, aki nemcsak primitív ruházataiban, szokásaiban áll elénk hanem megmutatkozik nekünk szokatlan formák között is — gazdag, életvidám, életet élvezni tudó lelkiségében is. Ez a legnagyobb érdeme a műnek: megmutatja azt a sajátos szellemet, amely ezeket a „vadakat" áthatja s természetközelségükben egy teljesebb élet bontakozik ki. S mindezt a rengeteg kis és nagy élményt nem elmondja, hanem megeleveníti, mint a regényíró, ha nem is a regényíró eszközeivel. Felvételei szinte egyedülállóan újak, merészek és a benszü- löttek minden életmegnyilvánulását felölelik. Tanulságos és élvezetes írás. Az önéletrajz meghittségével, a regényíró nagyfokú ábrázolókészségével s ugyanakkor az exotikus tapasztalatok gazdaságával lep meg PUTNAM—KELLER: NYOLC ÉV KONGO TÖRPÉI KÖZÖTT című műve, a Táncsics Könyvkiadó jól megválogatott „Úti kalandok“ sorozatának eddig talán legérdekesebb darabja. Ebben a műben minden kívánalom, amely a jó útleírás- irodalomtól megkövetelhető: is a nem mindennapi élmény bélyegét viseli magán: Afrika legtitokzatosabb népének, a törpe pigmeusoknak világába. A rejtelmes őserdő a maga veszélyeivel éppenúgy kitárul előttünk, mint a Kongó „bronz korban élő" eme különös néptörzsének élete. Állítjuk, hogy a szakirodalom mindenre kiterjedő, leíró alaposságával is alig adhat többet, tárgyi ismeretekben sem, mint a Putnam házaspár ilyen tekintetben is kitűnő könyve. S mivel lebilincselő előadásmód járul mind ehhez, előadásmód, amely kihasználja a valóság adta feszültségeket s a drámaíró ösztönével sűríti csomópontokba az eseményeket, valósággal játszik az olvasó érzelmein. Pedig látszatra nem több, mint egy egészségügyi-vendégszállás mindennapi élete, ami lapról- lapra megelevenedik előttünk. Igen, de az átélés olyan közvetlenségével; ennek az életnek olyan csodálatos' mélységeivel, az apró megfigyelések olyan bőséggel, hogy amikor a könyv végére érünk, sokért nem adnánk, ha folytatása lenne, vagy éppen hajlandók lennénk élűiről kezdeni olvasását. Szerencsés könyv, amilyen nem mindennap születik. Bizonyos, hogy sok embert sze- gődtet az útleírás-irodaion» egyre szaporodó hívei közé. T.i. Gy,