Dunántúli Napló, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-28 / 124. szám
o NAPLÓ 1958. MÁJUS 28. A varsói szerződésben részi vevő államok nyilatkozata Az európai béke biztosítósához, valamint az. államok békés együttműködéséhez fűződő érdekektől vezérelve, a varsói szerződés szervezetének e fő feladatához híven az Albán Nép- köztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányai 1958. május 24-re Moszk vába összehívták a varsói szerződésben résztvevő országok politikai tanácskozó bizottságának értekezletét, hogy megvizsgálják a kialakult nemzetközi helyzetet, s a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló új, közös intézkedéseket dolgozaznak ki. A Kínai Népköztársaság megfigyelőjének részvételével lefelyt véleménycsere megerősítette, hogy az értekezleten képviselt kormányok azonosan értékelik mind a nemzetközi helyzetet, mind pedig a béke megszilárdításának útjait. A világhelyzetet mind erősebben befolyásolja a szocialista tábor országainak lankadatlan harca a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésén alapuló nemzetközi együttműködés fejlesztéséért, az államok vitás kérdéseinek tárgyalások útján történő megoldásáért, a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért, valamint az atomháború veszélyének elhárításáért. Az értekezlet ré6zrvevői megelégedéssel állapítják meg, hogy ma már nemcsak a szocialista országok küzdenek a béke megszilárdításáért, hanem az évszázados gyarmati függőségtől megszabadult ázsiai és afrikai országok többsége is. A béke mellett szállnak síkra Nyugat-Európa, Amerika és a többi világrész országainak néptömegei és befolyásos társadalmi körei, a dolgozók követeléseivel számoló pártok és szakszervezetek, a tudomány és kultúra kiválóságai, egyházi személyek és különböző politikai nézeteket valló emberek. A semlegességi politikát folytató államok is kiveszik Tészüket a békeharcból, A nemzetközi események fejlődése újra és újra bebizonyítja, hogy a nyolc szocialista államnak három évvel ezelőtt aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtást varsói szerződése nemcsak megbízhatóan védelmezi biztonságukat és függetlenségüket, hanem a nyugati hatalmak katonai csoportosulásainak és elsősorban az Észak-Atlanti Szövetségnek békeellenes tevékenységét feltartóztató hatalmas tényező is. A nyugati hatalmaknak és elsősorban az Egyesült Államoknak azok a körei, amelyek síőrosan egybekapcsolták politikájukat a „hi- degháború“-val és a nemzetközi feszültség íéhntartásával, ma is arra törekszenek, hogy folytassák, az erőpplitikát, s meg akarják akadályozni, hogy a népek saját belátásuk szerint rendezzék be életüket, ők a felelősek azért, hogy nem szűnik meg a fegyverkezési hajsza, amely különösen veszélyes jelleget ölt, mert fokozódik a tömegpusztító nukleáris fegyverek termelése és felhalmozása. A NATO országok népeit a katonai kiadások elviselhetetlenül hehéz terhe sújtja. E tömb tagállamainak katonai kiadásai még a NATO hivatalos adatai szerint is, 1957-ben az 1950. év kiadásainak háromszorosára rúgtak. 1&50— 1957-ig a NATO országai együttesen több mint 400 milliárd dollárt költöttek háborús előkészületekre! A NATO katonai szerveiben jelenleg új terveket dolgoznak ki, hogy növeljék a fegyveres erőket és katonai kiadásaidat, sőt a NATO hadügyminiszterei ez év áprilisában tartott értekezletükön arról tárgyaltak, hogy megkétszerezik a NATO amerikai főparancsnokságának rendelkezésére álló fegyveres erőket. Ismeretes továbbá: a NATO állandó tanácsa ez év május elsején határozatot hozott, hogy atomfegyverrel látja el az észak-atlanti tömb azon résztvevőit, amelyek ma nem rendelkeznek atomfegyverrel. Több NATO-ország — Anglia, Franciaország, Olaszország, Törökország, stb. — kormánya a lakosság erélyes tiltakozása ellenére az amerikaiak rendelkezésére bocsátotta hazája területét, hogy ott alomtöltetű rakétakilövő-pályákat és atomfegyver-raktárakat létesítsenek. A háborús előkészületek különösen veszélyes jelleget öltenek a Német Szövetségi Köztársaságban, amelynek parlamentje határozatban hatalmazta fel az NSZK kormányát a nyugatnémet fegyvere» erők atom-és rakéta- fegyverrel való felszerelésére. így tehát a legveszélyesebb fegyverfajták a militarista, re- vansiszta körök kezébe kerülnek, amelyek más országokkal szemben területi követeléseket támasztanak. Az Egyesült Államok azzal, hogy támogatja az NSZK felfegyverzésének politikáját és vállalja' az atom- és hidrogénfegyverek szállítását Nyugat-Németország számára, ténylegesen olyan politika folytatására ösztönzi ezeket a köröket, amely veszélyes a békére és végzetes következményekkel jár magára a német népre nézve. Úgy an akko r. intézkedéseket tesznek arra, hogy Nyugat-Németországot bevonják a legújabb fegyverfajták gyártásába és tökéletesítésébe. Ezt szolgálja az a nyilvánosságra hozott háromoldalú egyezmény, amelyet Franciaország, Olaszország és az NSZK kötött a katonai kutatások s a fegyvertartás terén megvalósítandó együttműködésről. Ezek a háborús előkészületek magában Nyu- gat-Németországban is komoly aggodalmat okoznak és a nyugatnémet lakosság egyre növekvő ellenállásába ütköznek. A jelenlegi helyzetet rendkívül veszélyes mó dón kiélezi az a békeidőben példa nélkül állól gyakorlat, hogy az amerikai flőgierő atom- és hidrogénbombával megrakott repülőgépei az északi sarkvidéken át a Szovjetunió felé repülnek. Mint ismeretes, a légitér ellenőrzésének ürügyén, atom- és hidrogénbombákkal megrakott amerikai bombózógépek cirkálnak sok nyugat-európai ország felett is. Az Egyesült Államok kormányának ez az eljárása a nyílt provokáció határát súrolja, s ha ennek nem vetnek véget, az emberiség egyik napról a másikra a rakéta- és atomháború pusztít^ sának 'áldozatává válhat. Megelégedéssel kell megállapítani azt a körülményt, hogy a NATO egyes tagállamai — felismerve, hová vezet az atomháborús előkészületeknek és az atomfegyver-zsonglőrkö- désmek az az irányzata, amelyet e csoportosulás vezető hatalmai követnek — józanabb álláspontot foglalnak el, ami kétségkívül pozitív tényező a nemzetközi, különösen az európai feszültség enyhülése szempontjából. Ez a példa is azt mutatja, hogy jóllehet fennállnak az agresszív katonai csoportosulások és érvényesek azok a kötelezettségek, amelyeket kezdeményezőik e csoportosulások többi részvevőjére erőszakoltak, vannak még kiaknázatlan lehetőségek az európai helyzet enyhítésére és a nemzetközi feszültség csökkentjére. A népeknek a háborús veszély csökkenéséhez és az atomfegyverkezési hajsza megszűnéséhez fűzött reményeire súlyos csapást mért az Egyesült, Államok és Anglia kormánya azzal. hogy a Csendes-óceánon újabb nukleáris kísérleti robbantásokat hajtott végre már azután, hogy a Szovjetunió egyoldalúan beszüntette kísérleteit a hidrogén- és atomfegyverek minden fajtájával. E kísérleti robbantások mutatják, milyen kevéssé számol az Egyesült Államok és Anglia kormánya az atomháborús előkészületek megszüntetését és az atomhábo- rús veszély elhárítására irányuló reális lépéseket követelő népek érdekeivel. Az értekezlet részvevői komoly aggodalommal látják, hogy az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és más gyarmati hatalmak kormányai szüntelenül igyekszenek beavatkozni az ázsiai és afrikai országok belügyeibe, arra törekszenek, hogy ezeknek az országoknak nyakára olyan, a néptől idegen, rendszert és kormányt ültessenek, amely kész ismét kiszolgáltatni a gyarmatosítóknak a nemzeti függetlenség útjára ‘nemrég rátért országokat. Abban, hogy Indonéziában, Algériában, Libanonban, Jemenben és Ománban dörögnek a fegyverek és hazafiak vére folyik, ugyanazok az imperialista körök a bűnösök, amelyeknek politikáját a NATO, a bagdadi paktum és a SEATO szervezetei folytatják, s amelyek külső nyomással és a más államok belügyeibe való durva beavatkozással igyekeznek kezükbe kaparintani ezen országok természeti kincseit, s elfojtani az ázsiai és afrikai népek nemzeti felszabadító mozgalmát. Míg tavaly nyáron Szíria felett tornyosultak sötét felhők, most Libanon ellen irányulnak a veszélyes mesterkedések.' Az Egyesült Államok — az arab népek által visszautasított — hírhedt Dulles—Eisenhower-doktrinára hivatkozva, ez alkalommal arra készül, hogy bevesse fegyveres erőit e nép pllen, amely csupán saját hazájának gazdája kíván lenni és meg akar szabadulni a külföldi diktátumtól. Helyénvaló felvetni a kérdést, ki jogosított fel bármely államot arra, hogy különféle doktrínákat erőszakoljon más országokra. Régen elmúlták azok az idők, amikor az erő és önkény mellőzhette a Jogot, sőt, a jog mezébe öltözhetett. A Dulles—Eisenhower-doktrina nyilvánvaló célja a más állarrg>k ügyeibe való beavatkozás, szerzői nem átallották nyíltan •beszélni erről. Mindez az Egyesült Nemzetek Szervezetének szeme láttára történik, s az ENSZ-nek — úgy hisszük —, reagálnia kellene azokra a cselekedetekre, amelyek beavatkozást jelentenek Kelet országainak belső életébe, mivel ez megszegése a nemzetközi jognak és elítéli az ENSZ alapokmánya is. Az ENSZ azonban — egyes nyugati hatalmak álláspontja következtében — továbbra is tétlen, és semmilyen intézkedést nem tesz, hogy megvédje Libanon és a többi olyan ország függetlenségét, amely az imperialisták cselszövéseinek cél pont jß. Az Egyesült Nemzetek Szervezete valóban nemzetközi szervezetté és a békéért folyó harc hatásos eszközévé lehet, ha minden tagállamát nem saját szűk érdekei, hanem a békének és a népek biztonságának érdekei vezérlik. A varsói szerződésben részvevő országok mindent elkövettek és el fognak követni annak érdekében, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete sikeresen megoldhassa az alapokmányban kifejtett feladatokat. A varsói szerződés tagállamai meg vannak győződve arról, hogy a Kínai Népköztársaság megfosztása az Egyesült Nemzetek Szervezetében az őt megillető hely elfoglalásának lehetőségétől, komoly kárt okoz az ENSZ tevékenységének. Ugyanúgy, mély meggyőződésük, hogy a népi Kína részvétele az ENSZ tevékenységében hatalmas és pozitív jelentőségű lenne mind a távol-keleti béke, mind pedig a világbéke fenntartása szempontjából. Franciaország évek óta véres háborút folytat az algériai nép ellen, amely önrendelkezési jogáért és függetlenségéért harcol. Az algériai háború nemcsak szörnyű-igazságtalanság a szabadságszerető algériai néppel szemben, hanem a világ e térségében egyszersmind a nemzetközi súrlódások és konfliktusok veszélyes tűzfészkét is kialakítja. A NATO szervezői és a nyugati hatalmak hozzájuk csatlakozó tömbjei egyre fokozódó háborús előkészületeiket és más országok belügyeibe való beavatkozásukat „a nemzetközi kommunizmus veszélyének" hamis ürügyével próbálják leplezni. Akár a Bundeswehr atomfelfegyverzéséről, a Libanon ügyeibe történő fegyveres beavatkozás előkészítéséről, amerikai rakétafelszereléseknek idegen országokban való elhelyezéséről, a katonai célú költségvetési kiadások növeléséről, az atom- és hidrogénbombával ellátott amerikai . repülőgépek Szovjetunió határai felé való irányításáról, vagy a nemzetközi kereskedelem korlátozásáról van szó. minden esetben, ezt az egyáltalán nem új fogást alkalmazzák. Ki ne emlékeznék rá, hogy a hitleri Németország is a kommunizmus „veszélye" elleni harc zászlaja alatt készítette elő a második világháborút? A múlt háborúban milliók és milliók fizettek életükkel azért, mert hittek a hazug propagandának Fel 6am tételezhető, hogy a népek ne vonták volna le e tragikus leckék tanulságait, és a saját tapasztalatukból meg ne tanulták volna, hogy felismerjék, honnét fenyeget valójában a háború veszélye. A varsói szerződés államainak és az ázsiai szocialista államoknak nincs és nem is lehet okuk rá, hogy más országokat megtámadjanak, és idegen földeket meghódítsanak. — A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, az egész szocialista tábor mérhetetlen földterületekkel és kimeríthetetlen természeti kincsekkel rendelkezik. De a szocialista országok legfőbb kincse az ember, a kizsákmányolástól megszabadult és a társadalmi haladás útján járó népek kimeríthetetlen alkotó ereje. Ezekben az országokban nem lehet a lakosságnak olyan csoportja vagy rétege, amelynek a háború érdeke lenne, mert ezekben az országokban a hatalom a munkásoké és a parasztoké, akik minden háborúban a legnagyobb áldozatokat hozzák. A munkások és parasztok előteremtik maguknak az összes szükséges anyagi javakat, s a máséra neon áhítoznak. Országaink népei minden erejüket arra áldozzák, hogy megteremtsék az új társadalmi rendet, amely- általános jólétet biztosít és a legteljesebben, sokoldalúan kibontakoztatja az ember szellemi képességeit. Ehhez mindenekelőtt szilárd és tartós békére van szükségük. Éppen ezért semmi sincs távolabb az igazságtól, mint az az állítás, hogy a szocialista országok bárkit is fenyegethetnek vagy másokra rá akarják erőszakolni életmódjukat. A varsói szerződés tagállamainak nincs mit félniök a nemzetközi feszültség enyhülésétől. Ezeket az államokat nem a „hidegháború" légköre, nem az a háborús lázóílapot egyesíti, amelyben a háborús készülődések hívei szeretnék tartani a világot, hanem egybekovácsolja őket az eszmék és a célok közössége az új. szocialista társadalom felépítésében és a népek közötti béke megszilárdításában. A nemzetközi helyzet megjavulásától azok félnek, akik nem akarják megkockáztatni, hogy elvesztik a fegyverkezési hajsza révén az adófizetők zsebéből kilopott mesébe illő profitjukat és akik síkra6zállnak a katonai csoportosulások fenntartásáért, amelyeknek létezése teljesen indokolatlan és felesleges lenne, ha enyhülne a feszültség, növekednék az államok közötti bizalom és megszűnne a hidegháború. A varsói szerződést aláíró országok határozottan elítélik azt az irányvonalat, amelyet a NATO-ban ennek az agresszív csoportosulásnak vezető államai követnek a nemzetközi helyzet kiélezése és az atomháború előkészítése végett. A varsói szerződést aláíró országok felhívják az Észak-Atlanti Szövetség országainak kormányait, hogy a jelenlegi felelősségteljés pillanatban ne engedjenek meg semmiféle lépést, amely ronthatná az amúgy is feszült helyzetet Európában és a világ egyes más részeiben. Ahhoz, hogy a háborús veszély ne növekedjék, hanem csökkenjen, hogy az államok viszonyában a gyanakvást és a bizalmatlanságot a bizalom és a hathatós együttműködés váltsa fel, mindenekelőtt tartózkodni kell az olyan cselekedetektől, mint az amerikai katonai légierő esztelen tevékenysége vagy mint a Nyugat-Németország atomiéi-; fegyvérzésére irányuló határozat, amely kihívás valamennyi európai néppel szemben. Európa és Ázsia szocialista országai ismételten bebizonyították jóakaratukat és azt a törekvésüket, hogy a népek közötti béke megszilárdításáért együttműködjenek más államokkal. A varsói szerződés valamennyi részvevője többször egyoldalúan csökkentette fegyveres erőinek létszámát. 1955-től kezdve ez a csökkentés összesen 2 millió 477 ezer fő. Ennek megfelelően csökkentették fegyverzetüket, katonai-technikai eszközeiket és honvédelmi kiadósaikat is. Az említett időszak alatt a Szovjetunió 2 millió 140 ezer fővel, a Lengyel Népköztársaság 141 500 fővel, a Csehszlovák Köztársaság 44 ezer fővel, a Német Demokratikus Köztársaság 30 ezer fővel, a Kómán Népköztársaság 60 ezer fővel, a Bolgár Népköztársaság 18 ezer fővel, a Magyar Nép- köztársaság 35 ezer fővel, az Albán Népköz- társaság 9 ezer fővel csökkentette fegyveres erőinek létszámát. Senki sem tagadja, hogy azok az államok, amelyek ilyen nagymértékben csökkentik fegyveres erőiket, nem háborúra, hanem békés együttműködésre készülnek. És megfordítva: ha egyes államok fokozottan fegyverkeznek, növelik fegyveres erőiket, akkor ez biztos jele annak, hogy ezek az államok, vagy helyesebben azok, akik ez államok politikáját meghatározzák, nem a békére, hanem a háborúra gondolnak. Kialakul tehát az a helyzet, hogy a varsói szerződéiben részvevő államok fegyveres erői nek és fegyverkezési kiadásainak csökkentésére a NATO országai azzal válaszolnak, hogy növelik fegyveres erőik létszámát, emelik a katonai költésvetést, fokozzák a fegyverkezést. A NATO vezetői ezzel a politikával szeretnék megakadályozni a nemzetközi feszültség enyhülését és az államok békés együttélését biztosító megegyezés elérését. így akarják a varsói szerződés államait belekényszeríteni a fegyverkezési hajszába, a hidegháborúba, hogy fékezzék a szocialista országok békés építőmunkáját és népeik életszínvonalának emelését. Mindez arra kötelezi a népeket, hogy résen legyenek és még keményebben harcoljanak a háború előkészítésén dolgozó erők ellen. Az értekezlet részvevői büszkék rá, hogy a nukleáris fegyverrel rendelkező három nagyhatalom közül éppen a varsói szerződés szervezetéhez tartozó állam, a Szovjetunió tett tanúságot mélységes humanizmusáról, amikor határozatot hozott az atom- és hidrogénfegyver valamennyi fajtájával folytatott kísérletek egyoldalú beszüntetéséről. Ez a történelmi jelentőségű nemes lépés utat nyit ahhoz, hogy az emberiség véglegesen megszabaduljon . a pusztító atomháború veszélyétől A Kínai Népköztársaság kormánya határozatot hozott, hogy kivonja a kínai önkénteseket Koreából, s ezt a határozatot gyors ütemben valóra is váltja. Az Egyesült Államok nem kis mértékben hozzájárulhatna a távol-keleti béke megszilárdításához és a koreai kérdés rendezéséhez, ha követné a népi Kína példáját és kivonná csapatait Dél-Koreából, s egyúttal felszámolná a koreai területen lévő ősz- szes támaszpontjait. Az európai atomháború veszélyének elhárítására értékes, széles nemzetközi elismerésre talált kezdeményezést tett a Lengyel Népköz- társaság kormánya, amikor javasolta, hogy Közép-Európában hozzanak létre olyan övezetet, amelyben nem gyártanak, nem tárolnak és nem alkalmaznak atom-, hidrogén- és Rakéta- fegyvereket. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának a német államszövetség létrehozására vonatkozó javaslata reális utat nyitott annak a rendellenes helyzetnek a felszámolására, hogy Németország 13 évvel a háború befejezése után. még mindig kettéosztott. Az értekezleten képviselt országok kormányai kellő módon értékelik és teljes támogatásukról biztosítják ezt a javaslatot: A megérlelődött nemzetközi kérdések rendezése céljából, továbbá, hogy kielégítsék a népek általános követeléseit, amelyek intézkedéseket sürgetnek a nemzetközi feszültség enyhítésére és a hidegháború felszámolására — a Szovjetunió a többi szocialista országgá1 való tanácskozás után javasolta, hívják össze Kelet és Nyugat vezető államférfiaknak !«f" magasabbszintű értekezletét. A varsói szerződés tagállamainak kormányai a jelenlegi helyzetben a csúcsértekezletet rendkívül fontos eszköznek tartják abból a szempontból, hogy az emberiséget megmentsék a háborús katasztrófától és a nemzetközi események fejlődését a béke megszilárdításának irányába fordítsák. Az értekezlet részvevői megelégedéssel veszik tudomásul, hogy a csúcsértekezletnek a szovjet fél által indítványozott napirendjén olyan kérdések szerepelnek, amelyek megoldásához adva vannak a reális előfeltételek s amelyeknek rendezése hozzájárulna a helyzet javulásához, az európai biztonság megszilárdításához és elősegítené a kölcsönös bizalmat- -lanság kiküszöbölését. Ezek a kérdések a következők: az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek haladéktalan beszüntetése; . a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia lemondása a nukleáris fegyverek alkalmazásáról; atom-, hidrogén- és rakétafegyverektől mentes övezet létrehozása Közép-Európában; az Észak-Atlanti Szövetséghez tartozó, valamint a varsói szerződésben részvevő államok közötti megnemtámadási szerződés megkötése; a Németország területén és más európai országokban tartózkodó külföldi csapatok létszámának csökkentése; a váratlan támadás megakadályozáséval kapcsolatos kérdésekről szóló egyezmény kidolgozása; a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok kibővítését célzó intézkedések; a háborús propaganda beszüntetése; a közel- és közép-keleti feszültség enyhítésének útjai; a világűr katonai felhasználásának eltiltása, az idegen területeken lévő külföldi katona' támaszpontok felszámolása és nemzetközi együttműködés a világűr tanulmányozásában; a német békeszerződés megkötése; az országok közötti kapcsolatok és érintkezés fejlesztése. , E kérdések között az első helyen az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek beszüntetése am A kormányoknak, amelyek felelősek népe'* sorsáért, nincs joguk ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják a világ legkülönbözőbb országaiban élő tudósok ezreinek és ezreinek fI" gyelmeztetését az atom- és hidrogénfegyv01'" kísérletek végzetes hatásáról, valamint f nukleáris háború szörnyű következményeim • Nem szabad figyelmen kívül hagyni azoknak a tudósoknak a figyelmeztetését sem, akll< kijelentik: ha továbbra is folytatódnak a- atom- és hidrogéníegyver-kisérletek — mint (Folytatás a 3. oldalon)
