Dunántúli Napló, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-17 / 90. szám

2 NAPLÓ 1958. ÁPRILIS tt, 1 Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) szeveszíteni a magyar és a szovjet népet. Ezeket az elv­társakat a forradalmi eszmék és a marxista-leninista tanok vezérlik, s jól tudják, hogy aki forradalmár akar lenni, annak mindent meg kell tenni a munkásosztály, a dolgozó nép és a kommuniz­mus győzelméért, annak so­ha. semmikor nem szabad az imperialistákhoz igazodnia. Senki sem ülhet egyszerre két széken, s ha valaki ezt meg­próbálja. két szék közül a föld­re esik. Két nappal a látogatás kez­dete előtt hozta meg a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetségének Legfelső Tanácsa azt a döntést, amellyel példát mutatott az atom- és hidrogén­fegyverekkel rendelkező 2 nyu­gati nagyhatalomnak és egyol­dalúan megszüntette az atom- és hidrogénfegyverekkel foly­tatott kísérleteket. A szovjet delegáció, mindenekelőtt Hrus­csov elvtárs megnyilatkozásai, a magyarországi látogatás so­rán jelentős magyarázatokkal kísérték ezt az elhatározást, s ei'őteljes felhívást jelentettek a nyugati hatalmak számára. Az egész világsajtó, mint ..Hruscsov budapesti beszédé­ről" emlékezett meg, amikor hírül adta a Hruscsov elvtársi­nak azt a bejelentését, hogy a Szovjetunió kész a megegye­zésre az ellenőrzés kérdésében is. A magyar nép úgy értékelte a Legfelső Tanács határozatát, mint az erőpolitika hívei felett aratott nagy erkölcsi és politi­kai győzelmet. A szovjet veze­tők ezzel kapcsolatos magyar- országi megnyilatkozásai, első­sorban Hruscsov elvtársnak az a budapesti bejelentése, hogy a Szovjetunió kész a megegye­zésre az ellenőrzés kérdésében, a magyar nép történetének szerves részévé is tették a Szovjetuniónak ezt a történel­mi jelentőségű elhatározását. Az elnöki bejelentésből és az országgyűlés tagjainak rendel­kezésére bocsátott iratokból is­meretes, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ezzel a dön­téssel kapcsolatban országgyű­lésünkhöz is üzenettel fordult. Azt is bejelentem a tisztelt or­szággyűlésnek, hogy mint a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, személyes le­velet kaptam Hruscsov elvtárs­tól, mint a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnökétől, amely­ben tájékoztat a Szovjetunió kormányának az elhatározásá­ban kifejezésre jutó szándékai­ról és kéri a Magyar Népköz- társaság kormányának állás- foglalását. A Szovjetunió döntése jelen­tőségének legjellegzetesebb vo­násai akkor válnak Igazán szembetűnővé, hogy ha az előz­ményekre is gondolunk- Az Egyesület Nemzetek közgyűlé­sének legutóbbi XIX. üléssza­kán az Egyesült Államok dele­gációja — miközben azt hitte, hogy győzelmet arat a Szovjet­unió felett — holtpontra jut­tatta a lefegyverzési tárgyalá­sokat és ezzel zsákutcába jut­tatta saját magát is. Az Egye­sült Állaimok külpolitikájának ez a manővere teljesen meg­bénította az Egyesült Nemze­tek Szervezetét a leszerelésre irányuló tárgyalások kérdésé­ben. Az Egyesült Államok kül­politikáját ebből a zsákutcából és az Egyesült Nemzetek Szer­vezetét ebből a lehetetlen hely­zetből csak a Szovjetunió ja­vaslatai tudják kisegíteni. A Szovjetunió által javasolt kormányfői értekezlet az egyetlen hely, ahol a leszere­lés kérdéseiről újra tárgyalni lehet. Az atom- és hidrogénfegyve- rekkel folytatott kísérletek egyoldalú felfüggesztésével a Szovjetunió ország-világ eiőtt bebizonyította, hogy a fegyver­kezés megszüntetéséről nem­csak tárgyalni akar, hanem a népek békéjének megfelelő megegyezést akar elérni. A leg­utóbbi években a Szovjetunió számos javaslatot tett az Egye­sült Államnoknak és Nagy- Bi-itanniának, hogy állapodja­nak meg a nukleáris fegyve­rekkel folytatott kísérletek megszüntetésében. A nyugati hatalmak mindeddig kitértek a javaslatok elől, s a propaganda különböző ködösítő módszerei­vel el akarták hitetni, hogy nem ők akadályozzák a meg­egyezést, hanem a Szovjetunió. Most azonban a cáfolhatatlan tény beszél. A Szovjetuniónak ez a dön­tése súlyos erkölcsi és politikai csapás az agresszív nyugati körökre. A békeszerető embe­rek tömegei világosan láthat­ják, hol van a reális készség a megegyezésre. Látni fogják ezt most azokon a területeken is, ahol az imperialisták szovjet­ellenes propagandája ködösítő módszereivel eddig bizonyos fokú látszólagos sikert érhetett el. Uj erkölcsi és politikai fegyver a békéért harcolók kezében: a szovjet kezdeményezés Természetesen a nyugati há­borús propagandaközpontok most is kísérleteznek, hogy csökkentsék a Szovjetunió döntésének a világ közvélemé­nyére gyakorolt hatását- Ha Eisenhower elnök, vagy Dulles külügyminiszter valóban attól fél, hogy ez csak ügyes propa­ganda a Szovjetunió részéről, akkor erre igazán azt kellett feleletül kapniok, amit -Hrus­csov elvtárs éppen Budapesten mondott:­keljenek versenyre a Szov­jetunióval ilyen propagandá­ban és szüntessék be ők is az atom- és hidrogén-fegyve­rekkel folytatott kísérletei­ket. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának ez a döntése súlyos csapás a háborús politika hí­veire. irányítóira és spekulán­saira egyaránt, de hatalmas erejű biztatás és buzdítás mindazoknak, akik a szocialista táborral együtt a fegyverke­zési verseny megszüntetéséért, az atomháború veszélyének el­hárításáért, a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért, a külön­böző rendszerekben élő népek békés egymás mellett éléséért küzdenek. Ha ezeknek egyes csoportjait, vagy rétegeit a vi­lág bármely táján bénította, vagy csüggesztette az utóbbi időben az a tény, hogy az Egyesült Államok holtpontra juttatta a leszerelési tárgyalá­sokat, ha bénítóan hatott rá­juk. hogy a Szovjetunió javas­latai mindig merev visszauta­sításra találtak, akkor most itt a lehetőség a felszabadulásra a bénító és csüggesztő hatá­sok alól, mert a Szovjetunió új lehetőséget teremtett a le­szerelés ügyének a holpontról való elmozdítására, s új erköl­csi és politikai fegyvereket adott a békéért harcolók ke­zébe: a kísérletek felfüggesz­tésével példát mutatott az atom- és hidrogénfegyverekkel rendelkező másik két nagyha­talomnak. Nem kétséges, máris szánws jel mutatja, hogy nemzetkód arányokban új lendületet kapnak a különböző tömeg­mogzalmak, amelyek az em­beriség feje felől örökre el akarják hárítani az atomhá­ború veszélyét. Mint ismeretes, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa üzenet­ei fordult az Amerikai Egye­sült Államok kongresszusához és Nagy-Britannia parlament­jéhez is, kérve a békéért nagy felelősséget hordozó két nyu­gati ország törvényhozó testü­letéit, hogy hozzanak hasonló döntést a magfegyverekkel va­ló kísérletek megszüntetésére. Világos, hogy megszámlálha­tatlan milliók figyelik a föld egész kerekségén, hogy mi lesz az amerikai és a brit válasz. Néhány nappal a Szovjetunió Legfelső Tanácsának példa­mutató döntése előtt ülésezett Bonnban a hitlerizmus ember­telen örökségének hordozóit is magában foglaló parlament, s úgy döntött, hogy a legmoder­nebb fegyverekkel, tehát atom­fegyverrel is ellátják a nyugat­német hadsereget. A nemzet­közi feszültség fenntartását kí­vánó hatalmi körök úgylátszik elkerülhetetlennek vélik a csúcstalálkozót, de azért befe­jezett tények elé akarják állí­tani a kormányfők találkozóját az atomháborúra készülő NA- TO-hadvezéreknek a nyugat­német hadsereg atomfegyverei­vel is fokozott uralmával. Ugyanazok az erők, amelyek a német nép országát — és az egész Európát atomháború szín­terévé akarják tenni, mindent elkövetnek, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ne kövesse a Szovjetunió példáját. A béke erőinek harca azonban napról napra fokozódik. Egyre élénkebbak a békeszerető erők mind Angliában, mind Nyugat- Németországban, mind az Egyesült Államokban. Azok a kormánytényezők, akik az atomfegyverkezés pártján áll­nak, kénytelenek egyre körül­ményesebb, hosszadalmasabb és egyre nevetségesebb ma- gyarázgatásökkai védeni hábo­rús magatartásukat saját or­száguk közvéleménye előtt is- A világ különböző tájain, az állami és a társadalmi élette­rületein egyaránt szaporodnak azok a megnyilatkozások, ame­lyek sürgetik a nagyhatalmak kormányfőinek találkozóját és támadják a megegyezés akadá­lyozására irányuló manővere­ket. Most legutóbb Prágában, Csehszlovákia, Lengyelország és a Német Demokratikus Köz­társaság kormányának képvi­selői tanácskoztak egymással a nyugatról fenyegető háborús veszélyről és a veszély elhárí­tásának módjáról; Mi helyesléssel köszöntjük a német mdlitarizmus által leg­közvetlenebbül fenyegetett országok összefogását, s az atommentes övezet létesíté­sére vonatkozó tervet. Ugyanígy örömmel köszöntjük a legkülönbözőbb társadalmi akciókat, amelyek az atomhá­ború veszélyének elhárítására irányulnak: többek között pél­dául a 44 nemzet több mint kilencezer szaktudósának be­adványát az Egyesült Nemze­tek Szervbe téhez az atom- és hidrogénfegyverekkel folyta­tott kísérletek felfüggeszté­séért. gosan enyhült a nemzetközi feszültség. A csúcstalálkozóért folyó küzdelem eredménye most új enyhülést ígér, de az ag­resszív körök fondorlatos erőfeszítésekkel küzdenek el­lene. A csúcstalálkozó megakadá­lyozására, vagy létrejötte ese­tén — sikertelenné tételére irányuló imperialista törekvé­sek két úton is igyekeznek cél­jukat elérni. Részben olyan problémák napirendre tűzését követelik, amelyekről eleve tudják, hogy vagy megoldha- tatianok a jelenlegi helyzetben, vagy el sem fogadhatók tár­gyalásra, részben pedig olyan eljárásokat ajánlanak a tár­gyalások előkészítésére, ame­lyek révén biztosítani lehet a kitérést a csúcstalálkozó elől, vagy legalábbis annak elodázá­sát. Az imperialista államok meg akarják akadályozni, hogy a leszerelés Jegyen a csúcstalál­kozó első napirendi pontja, mert ennél a kérdésnél van lehetőség megegyezésre, illet­ve, mert ennél a kérdésnél könnyen ki lehet mutatni, me­lyik tárgyaló fél ragaszkodik a fegyverkezési verseny fenn­tartásához. A leszerelés kér­dése előtt az imperialisták olyan témákat szeretnének fel­vetni, mint például a német egység megteremtése, vagy a keleteurópai országok társa­dalmi rendszere; Mind a kettő olyan kérdés, amelynek tárgyalására semmi­féle nemzetközi konferencia, vagy nemzetközi testület nem illetékes. Aki nem számol az­zal, hogy a második világhá­ború óta eltelt évek alatt két külön Németország alakult ki, egymástól eltérő társadalmi és gazdasági rendszerrel, az nem tudja, miről beszél, amikor a német egységet emlegeti. Aki nem tudja, hogy a német nép egysége felé a két Németor­szág konfederációján keresztül vezet az út, az illúziókat ker­get, amikor az egység létre­hozását emlegeti. Aki nem a két Németország képviseletére akarja bízni a német egység lehetőségeinek megkeresését, hanem nemzetközi fórumra, az illetéktelenül beavatkozik más országok belügyeibe, olyan kérdésekben akar dönteni, amelyben sem illetékessége, sem hatásköre nincs. Nem is azért hozzák fel az ilyen kö­rök a német egység kérdését, mintha tényleg szívesen lát­nának egy békés és demokra­tikus egységes Németországot, hanem csak azért, hogy a csúcstalálkozó létrejöttét meg­akadályozzák, vagy a tanács­kozást meddővé tegyék. Ugyan ezzel a szándékkal emlegetik, hogy a keleteurópai népi de­mokráciák rendszeréről is sze­retnének tárgyalni. Úgy tesz­nek, mintha erre a kívánkozá- sukra a magyarországi ellen­forradalom jogosítaná fel őket. Arról nem beszélnek, hogy a keleteurópai országokban a magyarországi ellenforradalom előtt is már a népi hatalom ki­alakulásának első pillanatától kezdve szakadatlanul a népi hatalom megdöntésére töre­kedtek. Sokféle kísérletezésük kudarca sem józanította ki őket. Képmutatásuk és er­kölcstelenségük annál szem- beötlőbb, mert valóban jól tudják, hogy az itteni rendsze­rek megváltoztatására nincs erejük. Előttük is világos, hogy erről nem tárgyalhatnak, mégis képmutató módon em­legetik, hogy bátorítsák a bel­ső felforgató elemeket, hogy ügynököket küldhessenek a népi demokráciákba és aka­dályozzák és nehezítsék a csúcstalálkozóra vonatkozó tárgyalásokat. A másik módszer a találkozó meghiúsítására olyan előkészü­letek ajánlása, amelyek kátyú­ba juttathatják a találkozó tervét. Világos, hogy minden olyan javaslat, amely előké­születi tanácskozásokra — akár külügyminiszteri, akár követi értekezletre — akarja bízni a csúcsértekezletre tar­tozó kérdések eldöntését, nem siettetni, hanem gátolni akar­ja a kormányfői értekezlet lét­rejöttét; Minden valószínűség szerint bízvást mondhatjuk, hogy az értekezlet a sok akadály elle­nére is létrejön. Az agresszív körök minél több akadályt gördítenek az értekezlet útjába, minél tovább odázzák a találkozó létrejöttét, annál nehezebb helyzetbe hoz­zák magukat. A békeszerető emberek száz meg száz milliói­nak közvéleménye előtt akkor szenvednék a legnagyobb er­kölcsi és politikai vereséget, ha fondorlataikkal sikerülne a tárgyalások létrejöttét megaka. dályozniok; Elkerülhetetlenül és min­denképpen a béke erőinek tömörülése és aktivizálása felé haladunk. A forradalmi munkás-paraszt kormány a béke erői előretö­résének mostani időszakában a szocialista népek testvéri szövetségének ápolása és a különböző rendszerben élő né­pek békés együttélése elvének érvényesítése vezeti; Bevezetőben szóltam a szov­jet párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatásának jelentőségéről. Most pedig örö­mömet-fejezem ki én is, hogy országgyűlésünk tárgyalásait az albán nép törvényhozó tes­tületé küldötteinek jelenlété­ben folytatja. Forró szeretet­tel gondolunk az albán népre, amely nehéz körülmények közt építi a szocializmust, örülünk az albán dolgozók sikereinek, együtt vagyunk velük gondja­ikban, s kívánjuk, hogy az al­bán parlamenti delegáció mostani látogatása a történel­mi tapasztalatok kicserélésé­vel is erősítse nemcsak népe­ink barátságát, hanem a szo­cialista népek egységét is. — (Nagy taps.) — Ennek az egy­ségnek ápolása céljából járt pártunk és kormányunk kül­döttsége legutóbb a Román Népköztársaságban és a Német Demokratikus Köztársaságban; Az ellenforradalom tanulságai közé tartozik az a felismeré­sünk is, hogy a szocialista népekkel, első­sorban a Szovjetunióval va­ló kapcsolatunk és barátsá­gunk ápolása, a munkásosz­tály, a dolgozó parasztság, a haladó értelmiség érdekében, a dolgozó magyar nép leg­szentebb ügye. . Elsősorban saját magunknak ártanánk, ha ezeknek a kap­csolatoknak és ennek a barát­ságnak az ápolását elhanya­golnánk. Ezeket a kapcsolato­kat nemcsak a szomszédos szo­cialista népekkel, hanem a föld rajzilag távolabb fekvőkkel, a nagy Kínai Népköztársasággal és a többi baráti ázsiai ország­gal is ápoljuk. Elmondhatjuk, hogy — bizonyos mértékig ép­pen a magyarországi ellenfor­radalom tanulságai következ­tében — a szocialista országok egysége mélyebb és elevenebb, mint bármikor ezelőtt. Kapcsolatunk javítására tö­rekszünk a más társadalmi rendszerű országokkal a kü­lönböző rendszerek békés egy­más mellett élése elvének alap ján. Egyes kapitalista országok vezető körei még ma is fanya­logva fogadjak a kapcsolatok javítására irányuló kezdemé­nyezéseket. Ez az ellenforrada­lom maradványa, de megvált­juk, nem túlságosan nyugtala­nít bennünket. Majd jobb be­látásra jutnak maguktól is. Az idő nekünk 'dolgozik; A bélié erőinek további si­kereit ígérő nemzetközi hely­zetben, aliig másfél évvel az ellenforradalom után, olyan költségvetést hozunk az or­szággyűlés elé, amelyben már a saját erőforrásaink alapján tükröződik életszínvonalunk megszilárdítása a jelenben, sőt fokozatos emelése a jövőben. Kemény küzdelmek vannak mögöttünk, sok bonyolult prob­lémát kell megoldanunk. A szocialista oílszágok külpoliti­kájának sikerei nemzetközi sí­kon a béke megőrzésében, bel­politikai életünkben pedig a marxizmus—leninizmus tanítá­sai alapján működő Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány sok jó eredménye — életviszonyaink eddigi javítá­sában, a további felemelkedés előfeltételeinek megteremtésé­ben — optimizmusra jogosít a jövőt illetően és serény mun­kára sarkall bennünket. Okkal mondhatom, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány tel­jes erejével azon munkálko­dik, hogy a magyar nép bol­dog életének építésével járul­jon hozzá a szocialista népek egységének és erejének növe­léséhez, a népek bélléjének megőrzéséhez és biztonságá­nak megteremtéséhez, a világ­béke győzelméhez. (Hosszan­tartó taps.) Ezután megkezdődött a vita a kormány elnökének’ beszá­molója felett; Szívből köszöntjük a Szovjetunió béke-kezdeményezését As agresszív körök nem kerülhetik el háborús politikájuk kudarcát Sokat várhatnak a világ bé­keszerető népei attól a nem­zetközi kongresszustól, amely a Béke Világtanács hívására ez év júliusában Stockholm­ban ül össze, s megtárgyalja hogyan háríthatok el a lesze­relésre vonatkozó megegyezés útjában álló akadályok. Amint kiderült, hogy az ame­rikai militarista körök holt­pontra juttatták a leszerelésre irányuló tárgyalásokat az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének keretében, az is nyil­vánvaló lett, hogy a leszerelés ügye csak kormányfői tanács­kozás eredményeként mozdul­hat el a holtpontról. Ezért enyhült a békeszerető embe­rek aggodalma annak eredmé­nyeképpen, hogy a Szovjet­unió közvetlenül az Egyesült Nemzetek közgyűlése után nyilvánosságra hozta a kor­mányfői értekezlet egybehívá- sára vonatkozó javaslatát A népek közvéleménye egyszer már tanúja volt annak, hogy a kormányfői értekezlet feszült nemzetközi helyzetben, holt­pontra jutott ügyekben meg­hozta az enyhülést és az új kezdeményezések lehetőségét. A Szovjetunió javaslata és a békeszerető népek hatalmas közvéleménye 1955-ben létre­hozta a négy nagyhatalom kormányfőinek konferenciá­ját. *A konferencia eredmé­nyeként oldódtak meg részben közvetlenül, részben közvetve konkrét kérdések és vlszonvla­Szádeczky-Kardoss Elemér, az első hozzászóló a Szovjet­unió nagy jelentőségű béke- kezdeményezéseivel foglalko­zott, majd felszólalása végén az országgyűlés külügyi bizott­ságának legutóbbi határozata alapján — válaszként a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsá­nak üzenetére — a következő határozati javaslatot terjesztet­te az országgyűlés elé: „A Magyar Népköztársaság országgyűlése üdvözletét küldi a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége Legfelső Ta­nácsának abból az alkalomból, hogy a Szovjetunió — a Leg­felső Tanács nagy jelentőségű és példamutató határozatával — új és nagy lehetőségeket nyitott a világ népei számára a háborús erők megfékezésére és a béke megőrzésére irányuló küzdelmük fokozásához. Or­szággyűlésünk örömmel vála­szol a Legfelső Tanács üzene­tére, amelyet egyfelől az Ame­rikai Egyesült Államok kong­resszusához és Nagy-Britannia parlamentjéhez, másfelől a vi­lág összes országai parlament­jéhez intézett a béke megmen­téséért tett új kezdeményezés felkarolása érdekében. Az új szovjet kezdeményezés a né­pek békés életéért magasszín­vonalú erkölcsi és politikai fe­lelősségről tanúskodó válasz arra a meg nem értésre, mely- lycl egyes nyugati körök a Szovjetunió sorozatos javasla­tait fogadták a fegyverkezési verseny megszüntetésére és a megegyezésekhez szükséges bi­zalmi légkör megteremtésére vonatkozóan. Miután ezek a körök a lesze­relési tárgyalásokat az Egye­sült Nemzetek Szervezete kere­tében holtpontra juttatták, mi­után az Egyesült Államok és Nagy-Britannia a nukleáris fegyverekkel való kísérletek felfüggesztésére irányuló, a közvetlenül hozzájuk intézett többszöri szovjet javaslat elől kitért —, most a Szovjetii níó új reményt ébresztett a világ bé­keszerető népeiben azzal a ha­tározattal, hogy egyoldalúan felfüggeszti az atom- és hldro- génfegyverekkel folytatott kí­sérleteket. Ebben a bátor hatá­rozatban a szocializmus és a béke erőinek igazságtudata, er­kölcsi, politikai és anyagi fölé­nye tükröződik. A Magyar Népköztársaság országgyűlésének minden tag­ja abban a tudatban van, hogy a világ különböző tájain min­den ország parlamentje a föld egész kereksége békeszeretó népei közvéleményének ítélő­széke előtt hozza meg dönté­sét a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának adandó válaszra vo­natkozóan. Ez a békéért éber felelősséget érző közvélemény figyelemmel várja, hogy a Szovjetunió üzenetére milyen feleletet ad az Amerikai Egye­sült Államok kongresszusa és (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents