Dunántúli Napló, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-04 / 80. szám

Örökké őrizzük azoknak a magyar és szovjet harcosoknak emlékét, akik az ellenforradalom elleni harcban életüket üldöztük a nép ügyéért! Oiarátflk között I Errál **» íoledhozzünk meg! ö mondta, — Iván Pavlovics Zima őrnagy — hogy bará­tok közt érzi magát ha magyarok között van. Kapcsolatai régiek a magyar néppel. Még ott kezdődött a dolog, amikor a magyarok, románok és csehek a német csatló­saként harcoltak a Don-kanyamál, a szovjet csapatok ellen. Zima őrnagy ekkor felderítőként szolgált a hadseregben és cso­portjával élő foglyokat, úgynevezett „nyelveket” szerzett a front háta mögött. Nem egyszer több kilométerre is behatoltak az ellenség vonalai mögé és onnan hozták a „nyelveket?’. Zima őrnagy különösen eredményesen végezte ezt a mun­kát. mert számos foglyot ejtett, köztük négy tábornokot. A fog­lyok között magyarok is akadtak szép számmal, ügy ismerte meg őket, mint egyszerű, megtévesztett embereket, akik maguk sem tudják, hogy miért, csak harcolnak. 1944 nyarán történt. A felderítő csoport ismét átment a védelmi vonal mögé, melyet magyarok tartottak. A vonal mö­gött erdő húzódott. Észrevétlenül haladtak előre. Olyan hirtelen lepték meg az állásokat, hogy a bentlévők nem is gondoltak ellenállásra. Mintegy hetvenen adták meg magukat. Több ma­gyar tudott oroszul, s önként csatlakozott a szovjet hadsereg­hez. Ilyen portyázás közben találkoztak magyar partizánokkal akik szívesen meghallgatták tanácsaikat és segítettek mun-J meglepő művészi színvonalú bájukban. f előadásokat mutatnak be. 1946­Aztán végétért a háború. J ban 3 kultúrotthon működött a Zima őrnagy Magyarországon teljesített szolgálatot és egyf negyében, jelenleg 142, ame- alkalommal eltörött kocsijuk tengelye. Ekkor már szervezték* közül számosat jelentős a magyar hadsereg első alakulatait és egy ilyen alakulat segí-1| társadalma munkával építettek tette ki őket. Laktanyáikba vontatták a kocsit, ellátták minden- \ ia falvak lakói, ezzel is bébi­ül őket, amire csak szükségük volt. (izonyítva: értékelik a kultúrfor­— ügy éreztem, hogy „mieink” között vagyok, annyira', 1'a^a'lnat' szívesen hozzájá barátságosak, készségesek voltak, r— emlékszik még most na^ 32 61 e menyel<; syala IS év után is vissza. . (,Pitásahoz. Most, két évvel ezelőtt váratlanul érkezett a hír, hogy\\ 5 UlÍllÍÓ ITI0ZÍl3t0Q3tÓ ellenforradalmi bandák akarják megdönteni a népi hatalmat Filmszínházakban sem bővel­kedtek a múltban a megye a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején segítettek ki-\ községei 1945-ben 17 normál a kormány g keskeny-filmszínház volt. jelenleg 18 normál, 91 fix, ornaay, , ,. 51 körzeti es 3 vandormozi is­Tortenetéhez tartozik. 330 ezer forintot emésztenek csínyekkel. Ebben a számban fel. Ebben az évben új köny- nem szerepelnek az üzemi ovo- vek vásárlására 300 ezer fo- dák, pedig szép számmal mú- rintot fordít a Megyei Könyv- ködik üzemi óvoda is a me- tár, amely olvasnivalóval látja gyében, főként Pécsett, el a megye könyvtárait. ...... 1C .......... 5 millió lórin! a szülészeti klinika 45 ezer Általános iskolás — 85 ovoda bővítésére A számszerinti adatok iger A pécsi szülészeti klinika to­jói mutatják azt a gyökere:- vábbi korszerűsítésére, illetve változást, amely alsó fokú ok- a klinika közvetlen közeiét en tatásunkat jellemzi. Ennek lé- egy új épület építésére mint- nyege a személyi és tárgyi fel- egy 5 millió forintot fordíta- tételekkel biztosított egyre job- aak. Az új épületben az egve- ban kifejlődő kötelező általá- térni oktatás céljaira nagy ok- nos iskolai oktatás. tatóterem is készül. Az általános iskolákban a ta- ^ nagyarányú építkezés elö­Az új siklósi mozi 142 művelődési ottion A múltban ismeretlen volt a kultúrotthon, ahol a különböző öntevékeny művészeti csopor­tok dolgoznak és nem egyszer nulók száma 1944-ben 38 ezer volt, 1957—58-as tanévben 45 ezer. Gondoskodás történi a kicsi­nyekről is. 1944-ben 27, ma 85 óvodában foglalkoznak a ki­Az Alsóhavi utcai.új bölcsődét az év elején adták át. Feltétlenül, — hiszen az elmúlt évben az állami mozik­nak 5 millió látogatjója volt a megyében. 360 község — 315 népkönyvtár . A felszabadulás előtt nép­könyvtárak nem működtek. Ma a megye községeinek 98 száza­lékában 315 népkönyvtár látja el olvasnivalóval a falvak la­reláthatóan a jövő év végére készül el. Több mini 20 ezren üdültek a mecseki SZOT-üdülőben A mecseki egykori „Hotel Kikelet” szállodát, a Horthy- korszak arisztokráciájának kedvelt szórakozóhelyét is a dolgozó nép vette birtokába és 1951-től a SZOT kezelésébe tartozik; Az üdülőben azóta 18 ezer felnőtt és csaknem 5 ezer gyermek élvezte a jó munka jutalmát, az üdülést; Az üdülő ebben az évben to­vább csinosodik. Csaknem fél millió forintos költséggel új szőnyegeket, csipketerítőket vásárolnak. Jelentős összeget költöttek új ágyakra, kárpito­zott székekre, kerti asztalokra is. Az üdülőben szeptember­ben belső tatarozást végeznek, hogy a Szovjetunió hőse és kilencamerteti meg a filmeket a me. kitüntetése van. Ebből kettőt Magyarország felszabadításáért} gye lakóival Legutóbb 1 mii- kőit. 1957-ben a megye összes Hó lorintas' Wtóégge. SM6- ^ Szeretik Zima őrnagyot., erről magam győződtem meg, son új filmszínház épült és 214 ezer könyv között válogat­áskor — az ellenforradalom utáni napokban — de ma is. Hi-r még ebben az évben tervezik a hat. szere egymást érik a küldöttségek, melyek kérik parancsnokátólA Pécsi szélesvásznú mozi meg- Még ebben az évben megkez hogy őt küldje ki az április 4-i ünnepségekre. A pécsváradiaká valósítását, valamint még dik a Megyei Könyvtár épüle ...... .. . .. , „ fnéhány községben uj mozi tének építési munkálatait, különösen ragaszkodtak szemelyehez, hiszen személyesen Zimai építését is. szívesen látogat- amelynek során bővül a köz­arnagynak sokat köszönhettek azokban a napokban. f ják a filmszínházakat? ponit könyvtár. A költségek «**- ... ........ Lelkes Sándor tatabányai csillés feleségével — nászú ton, a mecseki SZOT-üdülőben SKétszer a harcban... 1945. december Sles szél söpört végig azut- j-án, neki-neúvágódott a csu­kott ablaktáblának. Az őrjárat egyhangú, ütemes lépte kopo- őott az aszfalton. Kései járó- <elök siettek, fázósan húzták be fejűket a kabát gallérjába. <4 teremben forró volt a han­gulat. Tizenhét év körüli, sző­ke fiatalember beszélt. ~ Emlékeztek. Amffcor °üjni kellett, mindig a tűzben voltunk. Ha elkaptak megver­ek, megkínoztaik bennünket. Most... Most meg amikor nem félni, itt ülünk tétlenül, ólbe tett kézzel? Nem! Fegy­vert kérünk! — TJgy van! Fegyvert! Hatvan izzó szemű, lángoló lelkű ifjú gondolatát fogalmaz­na meg Jakab Károly. Hatvan '■fjú kommunistáét, aki égett a vágytól, hogy az apróságok" — homokszórás a veszteglő né- rnet szerelvények kocsijainak tengelyébe, meszelés, a nyilas- bús: ablakainak beverése, po­fozkodás a jugendekkel — után fegyvert fogjon. Puskát, géppisztolyt és harcolni a szov­jet katonák oldalán. Már hány- 3 tor elindultak, de csak hite­gették őket. A Petőfi zászló­si, a partizánok helyi taborzó- ó'odájában, a Séta téren, vára­kozásra intettek: y,Nyuga- !°m“ ... Nem várnak. A Zrínyi utcai kis szobában gondosan karbantartottak a zsákmányolt jegyverek, erő, izom feszül bennük... Hova, merre? Elindulnak de megtalálják-e a partizáno­kat? S ezekben a gondterhelt na­pokban feltűnt a pécsi utcá­kon a jólismert arc: Sztodulka '-ászló A Petőfi zászlóalj poli- **kai biztosa néhány rurpro ug­rott ide, valamilyen iratokért. Azonnal felkeresték. —■ Harcolni akarunk! Már azt mondtuk, lesz ami lesz. ne­kivágunk az útnak ... A politikai biztos mosoly­gott. — Azért jöttem, hogy önkén­teseket verbuváljak a csapat­hoz. így kezdődött.. f — Négy hónapot töltöttem a brigádnál — emlékezik Jakab elvtárs. — Kemény négy hó­nap volt, örökös harcban, ve­szélyben. Életem legszebb em­lékei közé tartozik, akkor is, ha később megisttuk a levét.. a Az első hetekben az újon­nan érkezettek kisegítő mun­kát kapták. A brigád parancs­noksága akkor Felsőszentmár- ton körül tanyázott. Muníciót, anyagot szállítottak, a lakos­ság segítségével kötélpályát építettek a Dráva fölé, hogy a két part között állandó összer köttetés legyen, mert az egy­ség a túloldalon harcolt, része volt a jugoszláv partizánsereg­nek. Azután egy különleges egységbe osztották be. A par* tizánok „bomba osztagnak“ nevezték, géppuskafészkek megsemmisítését, hidak, utak felrobbantását bízták rájuk. A tizenegy válogatott legény hol itt, hol ott tűnt fel, mindig vá­ratlanul, meglepetésszerűen. B.-nél parancsot kaptak: nem tarthatjuk tovább a _ hidat, felrobbantjuk. — Ki vállalkozik rá? — kér­dezte a parancsnok. Tudták, miről van szó ■. ■ Egyszerre léptek elő. A sorshúzás döntött: Fábián Béla megy. A tűzszerészek el­készítették a különleges, „kis­ipari" robbantóanyagot. Víz­hatlan gumizsákba csomagol­ták és Fábián elvtárs hátára kötözték. Lassan, óvatosan úszott a híd pillére felé. A csa­pat a parti bokrokból kísérte, vigyázta. Odaért... Óráknak tűnő percek telitek el... Óriási erejű detonáció renget­te meg a földet, a híd karcsú íve megemelkedett, aztán be­lehullott a piszkosszürke, ka­vargó áradatba. -.. Márciusban már Beremend térségében állomásoztak. A kö­zel négyezer főre szaporodott brigádot három részre osztot­ták. A zöm Beremenden, a töb­bi Illocskán és Kácsfaluban tartózkodott. A parancs szerint várni kellett. Huszonöt Görög­országban megvert német had­osztály igyekezett átkelni a Dráván, hogy elvágja a szov­jet csapatokat és egyesüljön a főerőkkel. Az első vonalban a 7. Vojvodjánszka és az 1. Pro- letárszka brigád volt. -Ami ezekben a napokban itt tör­tént, azt a partizánharcok tör­ténelme a „bolmányi ütközet“ néven tartja emlékezetben. Ja­kab Károly elvtárs pedig... Egyik éjszaka a németek meglepték a partizánokat. Fel sem ocsúdhattak, amikor át­törték a frontot, és szétszaggat­ták a védők egységeit. A Pető- fi-birgádot összevonták és harcba dobták. Bolmánynál üt­köztek meg a németekkel. — Itt nem lehetett hátrál­ni. Ez egyet jelentett volna. Dél-Dunántúl feladásával és a szovjet erők hátbatámadásával, előre nyomulásuk akadályoz­tatásával. A parancs is úgy szólt: a végsőkig kitartani! A brigád elvérzett a gyilkos küzdelemben, de egy tapodtat sem hátrált. Jakab elvtárs har­minchat szilánktól sebezve egy beremendi, pajtából előlépte­tett kórházban feküdt, ami­kor meghallotta: a segítségük­re sietett szovjet csapatokkai megverték a németeket, de a brigádból csak százötvenen maradtak életben. Április első napjaiban egy szőke, sovány, megviselt arcú fiatalember kopogott az ajtón. — Kit keres? — nézett rá idegenül az ajtót nyitó asz- szony. — Anyám!;;. A hősök emlékműve ott ma­gasodik a harc színhelyén, megőrizve emléküket az utó­kor számára. * 1956. október—november. Gara alig kőhajításnyira fek­szik a jugoszláv határtól. 24- én este itt összegyűltek a kom­munisták, köztük negyven ré­gi partizán. Mi történt? — kérdezgették egymástól, de pontos választ senki sem tu­dott adni. A faluban pedig Klip János, egykori kocsmáros lakásán súgtak-búgtak a volt virilisták, volksbundista svá­bok. Akkor az első sorból fel­állt egy szőke fiatalember. — Akármi is van, mi itt ren­det tartunk. Azt mondom: ha az osztály ellenség örül, akkor a munkáshatalom bajban van. Fegyver még nincs, addig fur- kósbottal őrködünk.. > A régi harcostársak helyes­lőén bólogattak. Jakab Károly elvtárs, mert 6 volt a szőke fiatalember, nemrég költözött a községbe. Talán másodszor látták a taggyűlésen is, mert október 12-én kapta vissza 1942-es keltezésű párttagsági könyvét. Három évetiUt ártat­lanul. Habozás, tétovázás nél­kül szervezték meg az őrséget, az utak biztosítását. A mun­káshatalomról volt szó, az egyéni sérelmek nem ingatták meg hitüket. Másnap a rendőrség vezető­jével közösen behívatták azo­kat az izgága elemeket, akik magatartásukkal befolyásol­hatják a hangulatot. — Itt rendnek ken lenni, — mondtál- —• Nem tűrjük, hogy a tsz ellen izgassanak, ha fel akarnak osztani, az a közgyűlés dolga. Egy pisszenés és velünk gyűlik meg a ba­juk! Ehhez tartsák magukat! A partizánok a tanácsházán és a rendőrségen tartottak ügyeletet. A kemény hang és a partizánok járőrei egy-két napra vissza is szorította a fa­lu egykori hatalmasságait. Amikor azonban az egyik ku­tak, disznókereskedő heccelé- sére kisebb tömeg fel akarta gyújtani a malmot, a partizá­nok furkósbottal és vasvillá­val döngették el a hőbörgőket, megvédték a boltot és a ter­ményraktárt is a fosztogatók­tól. Egyik délután az őrség pihe­nőben lévő tagjai csendesen hever észtek az ágyon, amikor az őrjárat egy magas, bőrka­bátos férfit hozott be. Teher­autón érkezett, néhányan még lapultak a platón. — Miért jöttek, H mellett állnak? — rontott rá Jakab elvtárs. Bajáról. A férfi dadogott, za­varos válaszában „dicsőséges forradalmat“, harcoló ifjúságot emlegetett. Ahá, innét fúj a szél — El innen, de gyorsan! Majd bemegyünk mi Bajára és megnézzük, hogy milyen ,,forradalmat“ csinálnak ott maguk.;t 26-án aztán a kommunista tanács küldöttséget is menesz­tett Bajám, hogy megismer­kedjenek az ottani helyzettel, amelyről ellentmondó hírek kaptak lábra. Hanem közben Garán is történt egy s más azalatt, mert amikor visszatér­tek, látták ám, hogy a tanács- háza ablakában egy férfi nagy­ban szónokol, körülötte meg vagy háromszázan, zászlókkal. Fröcsög a szája, hogy „nem ti vagytok a kulákok a negy- ven-ötven holdjaitokkal, ha­nem az állami gazdaság a ti- zennégyezerrel. , Azt kell fel­oszlatni . Az igazgatót meg agyoncsapni a többi kommu­nistával együtt a -. Ezt paran­csolja a szabadságharc“.-.; Jakab Károly felszaladt a lépcsőn, egy kézmozdulattal félretólta az ágáló férfit. T-é Emberek, gondolkozza­tok— kiáltotta. ■— Meny­nyi idő kellett ahhoz, amíg házat építettetek magatoknak. Lerombolni könnyű, nagyon kevés ideig tart-.-.; De kinek a haszna? Nektek? Nem, mert mindent magatoknak kell újra építeni. Úgy van, igaza van! — hal­latszott a tömegből. Jakab eiv- társ kihasználva a megtorpa­nást, folytatta: — Egy emberéletet pillana­tok alatt ki lehet oltani Kó zöttetek apák, anyák is van­nak: hány évig kínlódtatok, mennyi áldozatot vállaltatok amíg a csecsemőből emberi neveltetek. Magatokra gondol­jatok.;-. Itt nem folyhat vér!. Ez a beszéd — csótányéra* volt. A kommunisták megnyer ték az embereket. Azután már csak a sötétben próbálkozott támadni a reakció. Rálőttek a tanácselnökre, Jakab elvtárs fejére százezer forintot tűztek ki. A kommunisták fegyvert is szereztek. Október 30-i tag­gyűlésükön, amelyen megje­lentek mindannyian, egyhan­gúan kimondták: itt a párt vezet, aki ellene támad, az a munkáshatalmat támadja. Egy a kötelességünk: védeni a munkáshatalmat. Még arra is jutott idejük, hogy ellátogas­sanak a szomszédos községek­be. Csátalján megmentették a tanácselnököt. Garán minden nap élt és dol­gozott a párt, a munkáshata­lom. öreg partizánok, kom­munisták védték, mint a sze­mük fényét. S közöttük har­colt az egykori Petőfi-brigádos Jakab Károly, ma az uránérc­bánya vállalat dolgozója. Kétszer fogott fegyvert 0 szabadságért. BOCZ JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents