Dunántúli Napló, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-04 / 80. szám
Éljen a magyar proletslrliatalovn vczeío ereje, a ninnli^so^fíily és sxövetsége^ a dolgozó iiaraszisúg! _____________ Ti zenhárom szabad esztendő ?M ßvsei: Már negyedik nap Tizenhárom ér; felserdül a gyermek, megváltoznak dés értelmében — nemcsak a városok és amiről akkor még csak képzeletünkben al- pénzbeli és anyagi támogatást kottunk képet, ma már valóság. Fejünk felett mestersé- kaptunk, hanem gazdasági és ges holdak keringenek és nincs messze a nap, amikor az tudományos szakemberek Iáigazi Holdba is eljut az ember. S vajon a tizenhárom év alatt hová jutottunk el, hogyan éltünk szabadságunkkal? ..........* mart» »>smi f»oq»Tt.t»««gi rnonr >■»»>« So pront és Nagykanizsát is •lioglaítak Tolbuhta marsall serege! i4trgy«trftrwiéa winden nagyobb város« fols*«badolf § a nAmelektdt As r.yilosktlwmoolrtói-TW ’**« ~ ^ ' -V-■^fSeC-íiii m M r KÉÜm. Április 4 — nomseti ünnep » (Miintii m t ivttatmm t#m* rnmm»^ í. ;'-X: -.vk-iv,* fcJiÜ :f 1948. április 4. ■■Uvii.,-S. M A Minisztertanács határozatot hozott, mely szerint április 4., hazánk felszabadulásának napja nemzeti ünnep. Azóta minden évben meg ünnepeljük ezt a napot, 1946. Infláció volt akkor is értéktelen a pénz. Az emberek szaladtak a boltba, amikor megkapták a fizetésüket, mert szinte óránként változott, csökkent az értéke. ■ Vj, értékálló pénzzel vetettünk réget az inflációnak és megszületett a forint. 1947. november 19, A Ház tárgyalta a bankok államosítását. A kommunista párt vezérszónoka hangsúlyozta, hogy a bankok kiszipolyozói gazdasági életünknek és ezért demokratikus fejlődésünk meg követelt, hon dOamositsuk * bankokat, A kommunisták sürgetésére a parlament a javaslatot elfogadta is hamarosan sor került a bankok államosítására. 1948. február 15. Megkötöttük * Szovejturúó- vat a kölcsönös segélynyújtási. fogattak el hazánkba, hogy segítsenek talpraáUni. 1950. január L Megkezdődött az első 5 éves terv. Alig egy év múltán — december 1-én — az országgyűlés soronkövetkező ülésszakán a pénzügyminiszter arról számolt be, hogy 35—40 százalékkal emelkedett a munkások és alkalmazottak összes jövedelme az előbbi évhez viszonyítva. Az ötéves terv azt jelentette, hogy rövid néhány év alatt 263 új gyár és üzem létesült az országban. A tudományos kutatómunkát is fokozták ezekben az években. A nehézipari kutató intézeteknél 95 millió forintot, a könnyűipari kutató intézeteknél pedig 11 millió forintot fordítottak tudományos kutatásokra. libben az időben már összes bevételeink háromnegyed részét a szocialista szektor szolgáltatta. 1953. május 17. Mg múlt el a kilencedik szabad május megünneplése, márts újabb ünnepre készült az ország. Választásait voltak országszerte. Azok a parasztok járultak urnához, aÚknek a felszabadulás biztosított földet, azok a bányászok szavaztak, akiknek a szabad élet jobb megélhetést biztosított, azok az értelmiségiek tettek hitet a demokrácia mellett, akik számára korlátlan kutatási, fejlődési lehetőségeket teremtett a felszabadulás. A szavazás eredménye: az összes választásra jogosultak 98 barátsági ét megnemtámadási százaléka leszavazott ét ebből szerződést. Ezzel a világ első 98>2 százalék a népfront je- szodalísta államának, egy isit jelre adta szavazatát, nagyhatalomnak lettünk egyen lő jogú partnerei és barátságunkat, melyet egyre jobban elmélyítettünk, most hivatalosan is ratifikáltuk. A Szovjet- Az ENSZ 555. közgyűlése unió gazdasági segítségét év- felvette Magyarországot is a TŐl-évrt éreztük m i a szerző- szervezet tagjai közé. Ezzel .........................................................................IIIIHHIII............................. HMIHIIHI 19 55. december 14. részletezem « hazatérés viHaz&nk félszabadulásának évfordulóján, gondodon, a párt sok régi harcosában élednek emlékek a felszabadulást megelőző időidből» Az én gyermekkorom sem volt jobb, vagy rosszabb s gazdasági cselédek gyermekeinek sorsánál, egészen addig, amíg s nyíló értelem fel nem cserélte, mindent elfogadó hitemet a lázadozó öntudattal. Lassan érett meg bennem Is a gyűlöüet a földbirtokosok, nagytőkések rendje ellen. S amikor rájöttem, hogy egyedül nem sokat tehetek, bekapcsolódtam én ta az Ifjúmunkás mozgalomba és ezzel nemcsak a mozgalommal Jegyeztem ed magam, hanem az állandó üldöztetéssel is. De ekkor már 1932-őt írtak ás én az illegális Kommunista Párt tagja lettem. Nem kell bizonygatnom, mit jelentett abban az időben kommunistának lenni, elég az hozzá, hogy állandó munkahelyről a legmerészebb álmaimban sem gondolhattam. Különösen 1935 után, amikor az esztergomi káptalan birtokán sztrájkot Indítottunk követeléseink elutasítása miatt. A sztrájkot természetesen leverte a csendőr- ség, — bizonyítékául annak, hogy az államhatalom a földbirtokosoké és a nagytőkésekéi Ezután mindennapos leit nálam a házkutatás, az üldöztetés. Ha mégis munkához jutottam, a csendőrség értesítése alapján néhány napon belül elbocsátottak. Amikor a spanyol népre rátört a német—olasz fasiszta banda, én is úgy döntöttem, hogy a párt hívó szavára Spanyolországban a helyem. Párizsban gyülekeztünk kom muhiaták a világ minden sarkából. Itt találkoztam először S sárinkkal, amerikaiakkal, perekkel, más nemzetiségű emberekkel» A spanyol nemzetközi brigádokban 52 ország harcosai küzdöttek, közöttük körülbelül ezer magyar, akik közül a háború folyamán hat- százam haltak hősi halált» Ismeretes a spanyol nép harca, ismeretes a bukása is a sokszoros túlerővel szemben. Körülbelül húszezer fogollyal együtt a Sen Clpndcmi fogolytáborba kerültem, ahol Szenegál négerek és mór lovasok őrizték táborunkat» A tábor egyik fala • Földközi-tenger, a másik fala sokszoros drót- sövény volt és a hideg februári szél volt aa altató-dalunk Élelmezés: marharépa, csicsóka, káposztalevél ás napi 10 deka kenyér. A* embertelenségre azzal válaszoltunk; —» „Inkább meghalni, mint térden élni! m* Páriában KguoaMt a munkásság Követelték az embertelen bánásmód megszüntetését. Végül is a Szovjetunió jön segítségül. Kiviszik az összes kiskorú gyermekeket és anyjukat, a sebesülteket Szovjetunióban gyógykezelik. Közben kitör a második világháború és ez megbolygatja a fogolytábort is. A határozat egyöntetű; fegyverezzenek fel, harcba megyünk a német fasiszták elleni De a francia urak nem mernek fegyvert adni. Idegenlégiót aján lenek; — nem vállaljuk! Akna- szedőknek kényszerítenek; — megtagadjuk. Az ára; büntető- tábor, ahol már a korbács sem hiányzik, ügyre több a halottunk, akiket agyonlőtt az őrség. Közben Franciaország ural kapitulálnak a fasiszták előtt» 1941; március Németek Jönnek a táborba, hogy a munkára alkalmasakat Németországba, a többit Afrikába vigyék. Ekkor a párt kiadja a jelszót: hazamenni! — Nőm szón tagságait, de már október 3-án Budapesten vagyunk. Hetünknek sikerült az út. Legfőbb gondunk munkát kapni, legális papírokat. A Ganz Hajógyárba segítenek bejutni az elvtársak széntologatónak, majd fűtőnek. Lassan megismerjük a környezetünket, az elvtánsakat, a szimpatizálóikat, a spicliket, a besúgókat. Óvatosan kell dolgozni, mert a kommunistákat speciálisan képzett pribékek figyelik. Felvilágosító munkát végzünk, röplapokat esetünk, találkozókra járunk» Közben egyre jdbbam tobzódik a terror. Megkapjuk a párt értesítését, Sehőmherz Zoltán és Rózsa Ferenc elvtársaik sorsáról. Nem sokkal később meg kapom katonai behívómat és egy, a keleti frontra induló egységbe osztanak» 1943. május 16-án a Berdi csev-kalinkovlcsi erdőben sí kerül a kapcsolatot felvenn szovjet partizánokkal. Egységem parancsnokai azonban gyanút fognak és letartóztat nak, de végül mégis sikerű 14 társammal &z átszökés és csatlakozunk a szovjet parti zánokhoz. Nem tudom elmon dami mit éreztem, mikor meg tudtam, hogy a parancsnokul nem más, mint Rabcevics elv társ, aki annakidején ugyan csak a spanyol nemzetköz brigád tagja volt A „Hősök nevét viselő 200 tagú egyse vasút- és országút robb ont ásókat végzett az ellenség hátában, de Igen sok fasiszta büntető alakulatot is megsemmisítettünk» A Vörös Hadsereg egységeivel Ptnszk alatt egyesültünk Az egységemtől, parancsnokaimtól, Minszkben váltaméi. Azóta sem találkoztam harcost ársaimnml, parancsno egy világot átfogó politika szervezet tagjai lettünk és ve leményünket nyilváníthatju a világbéke és más nemzetko zi kérdésekben. 1956. november 4. A gyilkos ellenforradalom megdöntésének kezdete. A for radalmi munkás-paraszt kor mány megalakulását hivatalo nyilatlcozatban bejelenti és fe hívja az ország valamenny becsületes polgárát segítsen ellenforradalom leverésébei hogy országunk minél előb talpra álljon. Az ország, népe tettekké válaszolt. A bányászok túlte jesítették a szakemberek e képzeléseit és néhány hóna alatt megindult a termelő mun ka, a békés, alkotó élet. 1957. február 26. Dr. Münních Ferenc elvtár részt vett a komlói városi pár aktíván. „Már van párt tudjuk kire támaszkodhatun ég ki az ellenségünk“ — mon dotta Münních elvtárs. Beje lentette, hogy hamarosan meg szervezik a munkásőrséget. Alig két hét múlva megala kultak az országban az elf munkásőr egységek. 1958. április 4. Tizenharmadik évforduló ünnepiünk s erre az ünnepr a Szovejtunióból kedves ven dégek érkeztek hozzánk. N Sz. Hruscsov elvtárs a Szovjet unió Kommunista Pártjának első titkára, a minisztertanác elnöke vezeti a küldöttséget Számunkra ez a látogatás töb bet, sokkal többet jelent egy szerű, hivatalos vendégségnél Érezzük, tudjuk, hogy az idő sebb, tapasztaltabb testvér Iá togatása ez. Érezzük, tudjuk hogy mindenkor mellettünk ál egy olyan nagy nemzet telje erejével, tudásával, mint Szovejtunió. Ma — felszabadulásunk nap ján — ezt a barátságot is ün népétjük, hogy őrök és eltép- hetetlen legyen. kaimmal. 1945 márciusában tértem vissza Magyarországra. Rabcevics elvtárs megkapta a legnagyobb kitüntetést,— a Szovjetunió Hőse lett. Az ellenforradalom után levelet ír a Leninskája Znám ja című katonaújságnak. Kérte, keressenek meg, leírta ki vagyok hogyan harcoltam stb. Sok idő telt el, amíg rámtaláltak hiszen több mint tizenkét éve hogy elváltunk, s nagyon ,ió esett, hogy ma sem felejtett el Ezekre emlékezem ma, a 13 április 4-én, és egyre inkább érzem, hogy széttéphetetler kapcsolat köt össze bernnűnke1 a közös harc, a közös küzdelem, a haladás, az emberiség jövőjéért. Nagy Sándor Már negyedik nap zúgtak a dombok: fii remegtek, völgyei is és házai is a tájba lapultak. Ott Besenyő fele ronda világ lehetett. A madár már mind ide szállt onnan. Majd a madarak csapatát két hosszú, szétszórt oszlop, megfutott katonák és rossz járművek követték, míg az autókban mind tisztek ültek s-a páncélos csapat őket védelmezte — s nem Besenyőt. Besenyő temető lett! Akna akna után! és újra csak akna! A földet elhullott katonák tetem! és állati hullák, tégla, gerendák, fák töve égbe meredve, cserép, és elszórt fegyverek, s autók — és pernye, korom, bűz fedte mindezt s hallgatagon, mint télen a hó. S mint fürge madámyom a hótakarón, Itt Tigrisek ólmos talpa hagyott mély nyomot, cafatokra lapítva emberi, állati húst. A halál aratott, aratott. A nagy ökrös-istálló romja alatt Beke bácsi, Kustán és a két Karikás feküdt. Mereven már. Akna csapott be, öt is. Kezük fogta a villát, épp ganajoztak. S most tanúságül késel kornak ott a villa kezükben. — Kétség férhet-e hozzá? Az uradalmat védték! Kedves, ebhű cselédek! — Ilyeneket s még tudja az ördög, tán amit erről a „hűségről” mondani tudnak, könyvbe bevennél a vízfejűek mind. Es e példa elég már. Helytelen dolgot tanulna majd a gyerek • azt vinné tovább századokig, ha a rosszra dicsérnék. Ez is elélne századokig szolgára nevelni. Bár Beké bácsi, a két Karikás, Kustán... népen egésze, hétmillió, munkás, paraszt, mind a ganajra szórná őket a Werbőczy utcanevekkel, ha fölnyitnák szemüket, és mind kalapáccsal, lőccsel menne a lósznya sárgahajú katonákra»' Pál Gyula asszonya Sós Dani háza előtt, Faragóé jóval odább, a harangláb mohás oszlopa mellett kapta meg a golyót, amikor már éppen az erdő védő' s bűs oltalma felé kiszaladtak a házból. Mintha a sárkány, emberevő szörny, búzafaló szörny, régi meséink szörnye; a Sárkány járna ma Itt még. Gyárakat is falt, városokat és falvakat étküL Az Ország ott rángatózott fogsora élén. Karmos talpa alatt Besenyő már tegnapelőtt el* pusztult. Farka csapásai alatt rendre ledőltek, rommá lettek a házak, a kazlak elégtek, az ember meg lelapult a földhöz. Es akik ezt ide küldték s amíg itt dúlt, pénzük szár -lálták vigyorogva. Pusztuljon a rend, ami szülte! Mint a mesékben János, a nagyerejű, bőrsipkás katonák, hős fiúk, jó daliák, az egyszeri nincsteleneknek fial rohantak elő megölni a szörnyet. Kovácsok, marósok, szövők: mind katonák! és hősök külön külön! bősz hajrával a tankok között termettek most cs a láncok alá jó gránátok csapódtak kezükből. Fiatal, tág Mellükkel hozták a hurrázó rohamot, g úgy. mint akit golyó sem foghat, mint aki azzal, hogy fiatal testében az élet drága darabját hozza, legyőzhetetlen. Szörnyű bírok, lihegő harr volt. És hányadik? Elbutítottak; — ember, aki már ő maga is marós volt, kovács, elleno állt a másik kovácsnak, akinek a kalapácsa az igaz életet kiverte. Ellene állt és védte a barommálevés ősi jogát, nem a hazáját s nem véreit. Mint a toportyán, ha faluba merészkedik és a parasztok somfabotokkal támadnak rá. gyilkos erővel védte a futását a germán. Romfalak, égő házak, Istállók, kiégett gépek elolvadt váza melói lövések zápora dőlt a rohamra» De az folyton előbbre haladt. Ez az egyszínű széles hullám megállíthatatlanul belefolyt a tarka vidékbe és mindent magába Ölelt be. Mindent. Romot, hullát és a sárgahajú, még cgyrecsak lövöldöző katonák tömegét te. Dalolva ömlött a földre, határra s a békés emberre, a termékenység élet-tezapját lerakni. * A Dunántúli Napló felszabadulási irodalmi pályázatára érkezett. . „lüwz&toiük tóuaús" Kevesen tudják, hogy a múlt hónap végi hatalmas hóviharokban a nemzetközi barátság olyan szép tettei születtek, amelyek csakis ma, és csakis nálunk történhettek meg. A pécsváradi országúton a vihar csaknem betemetett egy autóbuszt. Se előre, se hátra. A buszban sok a gyerek és fázósan, félve bújtak össze. Mi lesz mostl A gépkocsimzetö ki szilit és elindult arra, ahol a laktanyát sejtette. Bekopogtatott. —- Segítsenek elvtársak .. ■ tovarisok... elakadtunk! Tíz perc múlva harckocsi dübörgött végig a havas országúton. Aztán katonák ugráltak le róla és egyhamar ’hozzákapcsolták az elakdat buszt. Közben hullott, szakadt a hó és szélvihar tépdeste az útszéli fákat. A busz lassan megmozdult, aztán elindult, ki a hótömegből. Másnap az állomás kért segítséget. Szerelvény akadt el és a rakomány sürgsö volt. Riadó! Vége a foglalkozásnak, mert fontosabb munkára kell menni az egységnek. És mentek. A vonatot kiszabadították. vihette a rakományt rendeltetési he lyére. S ök? Ok is mentek, tovább folytatni a haditechnika elsajátítását. Vasas felé négy autóbusz akadt el bányászokkal. Ha nem tudnak tovább menni, ma kevesebb szén jön a felszínre. Kár, nagy kár származik belőle. De már jönnek a szovjet elvtársak. Ásnak, vontatnak, tankkal, mely a háborúban annyi német Tigrisnek „tépte ki a fogát". Most bajbajutott embereken segít. Így kívánja a parancs, a nemzetközi összefogás, barátság parancsa. S elmúlik a vihar, a hó is elolvad lassan és derűs napok következnek. A laktanyában minden visz- szatér a régi kerékvágásba, nem zavar• ják segélytkérő telefonok, emberek a napi foglalkozást. De mégis. Küldöttség étkezik. Csupa sofőrökből áll. Azokat a katonákat kollégákat keresik, akik segítettek, mikor bajban voltak. Meg is találják. Nem kell tolmács, megértik egymást. Keményen megrázzák egymás kezét, meg i» ölelik: — Köszönjük tovaris ... nagyon köszön iük!
