Dunántúli Napló, 1958. március (15. évfolylam, 51-76. szám)

1958-03-30 / 76. szám

S A P t0

195* MARCItTB 8*

Az emberek között

Azt hiszem nem leszek

===== ürmeprontó,

ha ezt az írást egy nem éppen kirakatba kívánkozó történettel kezdem. Dehát Vöi’ös elvtárs, a dunaszekcsői tanács elnöke nagyon őszintén és mindjárt a tanulságait leszűrve mondta el.

Bejött hozzá egy fiatal pedagógus. Szeretne beszélgetni az elnök elvtárssal, ha nem zavarja munkájában.

— Dehogy zavar, foglaljon helyet.

Az elnök várta, hogy szóljon. A fiatalember azonban hallgatott, izgett-mozgott a széken, mint aki nem találja a helyét. Zavartan mosolygott.

— Csak ki vele! — bíztatta Vörös elvtárs, mert érezte, hogy kell egy kis bátorítás.

— Az ifjúságról akarok beszélni . . :

Vörös elvtárs érdeklődve hajolt előre. Ez érdekes lesz.

— A fiatalok 14 éves korukban kikerülnék az iskolából; Amíg katonának nem mennek, csak kallódnak. Ezt az időszakot kellene kihasználni..;

— Nálunk van KISZ-«zerve- zet — szólt közbe az elnök.

— Igen, igen ;.. Nem tudom megmondhatom-e, hogy mit gondolok .:. Talán nem értünk majd egyet;:; Nem szeretném ; :: :

— Annyi baj legyen. Majd csak szót értünk, ha mind a ketten elmondjuk véleményünket.

Egy szó mint száz: ilyen előzmények — noszogatás — után a fiatalember szépen elsorolta, mát is gondolt. A KISZ-szervezetnek egy kicsit szélesebb skálán kellene mozognia. Miért nem alakíthatnánk például egy fúvószene- kurt. Tudja-e az elnök elvtáre. milyen jó kedvvel lehet masírozni a rezesek hangjára, még az öreg anyókákban is megmozdulna ilyenkor a vér. Azután össze lehetne gyűjteni olyan fiatalokat, akik szeretnek dalolni, lenne belőlük egy énekkarra való. De szép is fenne, ha a helyi ünnepségeken a mi dalárdánk szerepelne!

Ióv történt. Vörö« elvtárs

csodálkozik, hogy ilyen apró dolgokat szinte harapófogóval kellett kihúzni belőle, mert „nem tudom, egyetért-e velem". Hát egyetértett. Egyszerűbben fogalmazva: a pedagógus némi bizalmatlanságot tanúsított a kommunista tanácselnökkel szemben, mert mit lehet tudni, esetleg nem tetszik neki, amit mond ét* akkor a fejére ütmekül Hát nem ütöttek a fejére, hanem megköszönték a tanácsot.

Nem, nem ünneprontás ez a történet. Hiszen azt mutatja, hogy Dunaszékcsón — ha nem is húzták még ki mindenkiből a bh&imatlanság tüskéjét — megindult a gyógyulás folyaelnököt egy pártonkívüli, hogy ismeretével, gondolatával segítsen a fiatal, gyerekcipőben járó Ifjúsági szervezetnek.

Kérdezgetem az idevalósiakat: miféle tettekkel gyorsítják a tisztulást, milyen „gyógy irt" használnak a sebekre.

Először említik a közügyeket. Mifélék a közügyek Du- naszekcsőm? Amik minden családot, embert érintenek. Például a várhegyi vízvezeték. — Szilágyi elvtáns, a tanács kommunista csoportjának vezetője többször sürgette már kibővítését, mert a lakók nagyon kérik. A végrehajtó bizottság most soromkívül megcsináltatja, néhány nap múlva el is kezdik a munkát. Persze, hogy örömmel fogadták a hírt a várhegyiek.

Egyébként a pártszervezet és a tanács mostanában dolgozza ki a hároméves községfejlesztési tervet. Ebben, ha nem is az összes, de a legsürgősebb gondok, kívánságok megoldása benne van. Kétezer négyzet- méteren kövezik az utcákat,

a munkára vonatkozó ötletek mellett, eddig nagyon elhanya- ♦ golt módszert elevenítettek fel. | A Pesti Hírlap 1841. márA pártszervezet tagjai azt a; ,, . , ,, „

megbízatást kapták hogy ; ciUS 3Ui urnában Kossuth

mindegyikük dolgozzon vala-1 szenvedélyes hangú vezérmelyik tömegszervezetben. Le- ♦ cikkben követelte a szégyen- gyenek ott a gyűléseken, meg-1 letes és lealázó botbüntetés beszéléseken, segítsenek a! eltörlését, mint az emberi munkában, képviseljék a párt f méltóságot alapjában sértő

KOSSUTH

és a hírhedt „ péc

politikáját. Mint minden kezdet, ez is nehéz. A legutóbbi taggyűlésen több elvtárs tájékoztatta a párttagságot, hogy mit végzett. Tanácsot kaptak s bizonyára néhány hónap múlva már megérik munkájuk gyümölcse.

Az utóbbi másfél évben itt is nagyon sok szó esett az értelmiségről. Mintegy negyven különböző foglalkozású él a faluban: orvos, pedagógus, gyógy szerész, postás. Mindkét fél — a pártszervezet és az értelmiség — között a bizalmatlanság táplálta szakadék tátongott. A pártszervezet többsége, s mint kiderült, az értelmiség is, tarthatatlannak vélte ezt az állaSSSMi B2BSA» 2Ä

méteren új betonjárda készül,

az értelmiségieket. Már önmagét teret parkosítanak, a piac- h “

teret áthelyezik, két nagy hi- ***>■ * í3 dolog, hogy

dat építenek a határban. Autómintegy harmincam jöttek

el.

, , ,. , ... ,, S a tanácskozáson ki-k;i elbuszváróterem, roele^hordo, mandta véleményét őszinlén,

tárgyilagosan. Azt az értékef ásít ás, közvágóhíd, új hídmérleg szerepel a tervben,. Ezek valóban közügyek, mert mindegyik a lakosság kulturáltabb életét, gazdálkodását, szórakozását hivatott elősegíteni Találkozik az emberéit gondól atéval, támogatásával. A meg- elhangaott a kívéwság: munkát oldásukra való törekvés bizal- viríil£ A Wtszorvezet res- mat, megbecsülést vált tel a közvéleményből a párt és a telest, amelyet a pártszervezet nevében Vörös és Porkoláb elvtárs adott, a résztvevők egyhangúan helyeselték: mi is így látjuk, kölcsönösen meg kell teremteni a bizalmat. És

nács iránt.

Érdekes és tanulságos az a mód, ahogyan a községfejlesz- tésii terv készül. Valamikor néhány vezető összedugta a fejét s amit kigondolt, az megmásíthatatlan törvénynek számított. Most is először a tanács vezetői egy szűkebb tervet állítottak össze, mintegy tárgyalási alapnak. Ezt a kibővített végrehajtó bizottsági ülés elé terjesztették. Tizenhatan tettek kisébb-nagyobb megjegyzést, javaslatot. Következő lépéskérünk. A pártszervezet rés

pektálta a kívánságot: ki a sportkörben, ki az úttörőknél, ki a kultúrtanácsban s így tovább kapott s vállalt munkát. Első lépésnek nagyon hasznos volt ez a tanácskozás, tisztázta a helyzetet, megállapodott a tennivalókban. Most már az értelmiség munkáján a sor.

Hosszú hónapok

után a pártszervezet kilépett helyiségéből. Ki a faluba. Elkezdett dolgozná ott, ahol kell: az emberek között. S ha ezen az úton van- ként a legutóbbi párttaggyűlé- nak is és lesznek is még atea- sen vitatták meg. S most ké- dályok, kitartó munkával el leszülnék a legfontosabb esc- , ... .

ményire: a tanácstagok vezeté- het kerülru- Hiszen nem m©g> sével választókörzetenként a minden egycsapásra; csak így lakosságot kérdezik meg, jó- szerezhet megbecsülést, tisztének tartják-e, elfogadják-e. — fetet a közvéleménytől.

Csak ezután ütik rá a pecsétet. Ilymódon a terv aranyfedezete: a lakosság támogatása lesz.

Bocz József

büntetésmódet. Cikke megírására az utóbb hírhedtté vált „pécsi exekúció”, a város főterén lezajlott nyilvános botozás késztette. Bevezetésképpen Kossuth teljes egészében idézte a pécsi szemtanú beszámolóját a történtekről. íme: a levelező leírása, aki írásának mottójául Mitermaiernak, a kor legnevesebb büntetőjogászának és kodifikátorának egyik mondását választotta: „Emberi méltóság és ütleg”.

„ .,. Szombat volt, és Pécsett heti vásár, A’ nap örvendve ragyogott le a’ meny- nyek vidám kék színéből a’ nagy vásártérre, hol a’ sok adó-vevő tarka vegyületben sürgött-forgott ’s örült az éleinek, a’ szép időszaknak. Egyszerre kardok és lánczok csörögnek, szuronyok csillám- lanak, és jő a’ piacztól mesz- sze fekvő megyeház bűzhödt földalatti börtöneiből, vagy — hogy igazat mondjak — vermeiből egy sereg, szeny- nyes rongyokba burkolt sápadt, elfonnyadt arczú rab. igen is czifra poroszlóktól körülvétetve. Két szerencsétlen, rémítő tölgy derest és jókora kötet mogyorópálczát emel vállain, és sejteni hagyja, mi következik. Megáll most a’ piaczon az egész expedition tódul a’ sokaság, bámulni a’ vérfagylaló execu- tiót, színpadi jelenetkint nézni ember kínoztatását; ’s emez az ütleg-vlrtuózókat dí- csérgeti, míg amaz bámészan nézi, mikint dobatik le durva hajdúk által némelly fél- alélt a’ deresről, ’s mikint iil vízbe ny üszögve, összegár- nyedten. — Szegény hazám! csak most is igaz még E 11- rich állítása: hogy nincs ország, hol ‘úgy „con amore” botoznák az embereket, mint kebeledben. — Mikor íllendi már valahára fiaid közt a’ szelíd emberség diadalát a' középszázadok durvaságán? Mikor lesz szép térelden borúra derű? — Szaporán siettem el a’ kínzóhelyről a’ székesegyház előtti gyönyörű

kis sétányra, álam a’ nemzeti iskolák közelébe vitt: 's innen szintúgy mint a’ közel piaczról fülhasító jajgatás hatá meg füleimet, és lelkem mélyen illetödve tőn, és eszembe jutott Pius Deslde- rariusnak (Über das Erziehungswesen in Ungarn) azon megjegyzése: hogy a’ serdülő magyart már iskolában kell botozáshoz szoktatni, különben ha felnő, ki nem állhatná. — Azonban nem rég értettem, hogy Baranyának mostani lelkes első alispánja nem vágat többé rabot a’ nagy piaczon. — Eddig levelezőnk. És az élethű rajz föl- ébreszté emlékezetűnkben a’ bot, vessző, korbács ezernyi jeleneteit. Megemlékeznénk, mikint verik a’ tanítók vesz- szővel ’s korbáccsal gyermekek fejébe a’ tudományt, mikint képezik a’ nevelők becsületérző polgárokká bottal, korbáccsal az ifjút, mikínt csepegtet cselédje keblébe bottal hűseget a’ ház gazd- ura, kinek irányában a’ béres szolga igen sok helyütt még féktelen kényuraságnak alája vetett rabszolgai állásban van; megemlékeznénk a’ szol- gabírákról és szolgabírács- kákról, kik (kivált távolabb fekvő megyékben) hatalmok egész auctoritását (tekintélyét) botban képzelik .

Sokszor mondaték már és helyesen mondaték, hogy bot, vessző, korbács az embert oktatlan állat fokára stílyesz- ti; ’s így mindenik megbotozott emberben az emberi nem méltósága van sértve; pedig ezt tenni nem szabad, embert barommá alacsonyítani, joga senkinek sincs. — Es nézetünk szerint magában e’ tekintetben elegendő ok fekszik a' testi büntetés eltörlésére, habár különben czélirá- nyosnak találhatnék is; mert jogtalan eszközt soha sem szentesíthet a’ politica

A botozás és általában a testi fenyítés kérdése ekkor már huzamosabb idő óta napirenden volt nálunk. Deák Ferenc is ez ellen szólalt fel legelső országgyűlési beszéde alkalmával, 1833-ban, mint Zala megye képviselője az ellenzéki szárnyban.

Kossuth Lajos egy ugyan* csak 1841-ben, Széchényinek írott cikkében így foglalja össze a botozás erkölcsileg káros következményeit: ,,A’ botbüntetés elviselése bizonyos elfásult hetykeséget szült, úgy, hogy a’ botnak sziszszenés nélkül kiállása már a férfias néperények közé tartoznék...”

A pécsi esettel kapcsolatban írott bot, vessző, korbács című, imént idézett vezércikkében Kossuth külföldi példákkal támasztja alá véleményét, elmefuttatása befejezéséül. a-.i.’A sardiniai büntetőtörvénykönyvben is — írja Kossuth — ámbár elég dracoi kézzel van írva, mert 24 czíkkben fenyeget halálos büntetéssel, botról, korbácsról csak említés sincs; sőt —■ o’ mi a’ legtöbb — o’ korbács már Jamaicában is eltöröltetett: Jamaicában, hol tömérdek ember lakik, a’ ki néhány év előtt még rabszolga volt!! — Es mi, uraim! mi tegyünk e hátrább, mint Jamaica?”

Lényeges változást e kérdésben csak az 1848: XXII, te. 31. S-a hozott, melynek értelmében a botbüntetést azonnali hatállyal megszüntették a nemzeti őrsereg tagjaira nézve. Am a kúria ettől kezdve másnál sem igen alkalmazta a büntetésnek ezt a fajtáját. A testi fenyítékek minden nemét végérvényesen csak 1871-ben törölték el nálunk. Elég késön, de így is megelőzve például Angliát.

Szégyenletes történelmi tény, hogy 1920-ban (1) Magyarországon ismét életbeléptették a botozást az árdrágítás, majd pedig a vagyon, az erkölcsiség és a személyiség büntetőjogi védelmére Ez az emberiességet mélyen Sértő törvénycikk egy teljes évig volt hatályban a magyar igazságszolgáltatás szégyenére. (Irk A.: A magyar anyagi büntetőjog. Pécs, 1928) meghazudtolva Kossuthnak a pécsi exekúciőval és az emberiességgel kapcsolatban kifejtett nézeteit.

HERNADT FERENC

Azután egy másik köz- ügy. A községben jónéhánv tömegszervezet működik: KISZ, nőtanács, kisiparosok egyesülete, kultúrtanács, szabadságharcos szövetség. A lakosság minden rétege megtalálja érdeklődésének megfelelő és érdekeit képviselő szervet A pártszervezet jól látta, hogy minden azon múlik; mámat*. Különben nem kereste Íven tevékenységet fejtenek ki volna fel a kommunista tanács ttt. S amikor erről tárgyaltak,

Hol vásárolhafunk mezőgazdasági szerárut?

Értesüléseink szerint április ható, ezért helyes lenne, ha i-töl a MEZÖSZÖV (Mezőgaz- minden kiskereskedelmi egy

dasági Eszközöket Értékesítő Szövetkezeti Vállalat, Pécs, Kossuth tér 8.) veszi át a Vases Műszaki Nagykereskedelmi Vállalattól a mezőgazdasági szeráruk, láncáruk és szer számnyelek nagybani árusító sát. Erre az intézkedésre Belkereskedelmi Minisztérium és a SZÖVOSZ között létre jöt megállapodás alapján kerül sor. Ennek a változásnak előnye, hogy a kiskerepkedelm egységek most már a szeráru is egy helyen — a MEZÖSZÖV Vállalatnál — szerezhetik be mezőgazdasó®! gépekkel és al katrészekkel együtt.

A MEZÖSZÖV tájékoztatása szerint a megrendeléseket korábbi szokás szerint kel

végrehajtaná, de a MEZŐ SZÖV-höz kell eljuttatná Írás ban, vagy személyesen.

A tavaszi jó idő beköszönte sével a gépekre, gépi felszere lésekre és a mezőgazdaság srentorukra na*» kereslet vár

ség idejében gondoskodna megrendelései beküldéséiről, hogy a falusa lakosság igényét időben, zökkenőmentesem ki tudják elégíteni.

A lotó- iinnepi nyitvatartási ideje

Az ünnepek alkalmával szabályozták a totó—lottó-kirendeltségek április 3—8 közötti nyitvatartási idejét.

A vidéki kirendeltségek április 3-án, 4-én és 5-én az egyébként e napokra megállapított szokásos Időben tartanaik nyitva;

■ Azokban a községekben, ahol;

|c7#

zan a mjarún...

J939-et mutatott a kalendárium. A •*- földnélkihlieknek, a párholdas nagycsaládú szegényparasztnak, a summáénak, aratónak ugyanolyan nyomorúságos keresetet ígérő nyár volt, mint a korábbiak. Dehát... Péter-Pál napja, az aratás kezdete rohamosan közeledett. Sárgás szürkén hullámzott a sokatígérő árpa-, búzatenget.

A negyvennégy kaszás és a kaszásszámba vett huszonkét kötöző búcsúzott hat hétre a családtól, a falutól. Csomagoltak. Előkerültek a kaszák, ka- szanyelek az eszterháj alól. Volt, alá új kaszát vásárolt a Hangyában, főleg azok, akik most léptek első ízben a kaszássorba. Üllő, kalapács, kaszakő, tok- mány is belekerült a koffernak előléptetett régi katonaládába. Pokróc, lepedő a pricsre, a fekvőhelyre kellett. Még egy darab szalonnát, ha volt -még a háznál, egy törülközőt, szappant nyomtak az asszonyok a batyuba. Mosdóedényt egyikük sem vitt, van a pusztán itatóvályú, de ott a halastó is, ott is lehet mosakodni, ha lopva is. Még egy isten- hozzád, egy-két barack a gyerekek feje- búbjára, s mentek, vonatra ültek.

Most csak a férfiak, a kaszások. Az asszonyok, « marokszedók, köt eltérítők csak aratásra, Péter-Pálra érkeztek utánuk. A szerződés parancsolt. Mert ebben a szerződésben az is benne volt, hogy a búza, árpa, zab, rozs aratása előtt vagy 80 kát. hold lóherét, rétet is kötelesek letakarítani, kazalba rakni.

Mi, kaszások, de az asszonynépség Is, „ -v^bwvw.., , vagy öt községből, Somogybái verbuvá- totó—lottó-kirendeltség nincs, * lódtunk össze. Kezdetben a kaszálás. a helybeli postahivatalnál kell 1 gyűjtés, hordás ment a maga rendjén. érdeklődni, hogy mikor lehet | intézőt ritkán láttunk, az uraságot meg a 14. heti totóe/.eivényeket ♦ egyszer sem. Nem is igen voltunk rá megvásárolni és meddig lehet | kiváncsiak, hisz nem volt különbség bedobná, hogy határidőre azt közöttük, legfeljebb egyik ravaszabb értékelő helyire tehessenek. ! vott, méné m méttk. Fari a hóméngazdi’

is. ha csak tehette, messzire elkerült bennünket.

Aí egyik reggelen kaszálni mentünk a puszta közelében fekvő rétre. Volt valami csalafintaság abban, hogy senkísem jött ki velünk a helyszínre a parancsolók közül, a levágandó területet megjelölni. Mi, rnítsem tudva nekiláttunk, jóformán meg sem szusszantunk, - öt hold fű renden hevert. Ekkor, mintha a föld alól bújt volna elő, ott termett előttünk Feri, a banda gazda. Tetetett rosszallással szólt amiatt, hogy az ibafai pap rétjét és nem a gazdaságét vágtuk le. Tudni kell, hogy minden évben öt hold rétet kapott az uraságtól a pusztán lakó hívek lelki gondozásáért és a tiszteletes minden évben várta az ingyen kaszásokat. Méregbe gurultunk, egyesek a tisztelendő úr édesanyját titulálták, nem a legszebb jelzőkkel, mások a pokolba kívánták uraságostúl, bandagazdástúl. Mit tehettünk egyebet: fizettséget azért az uraságtól nem várhattunk, a paptól sem, hisz ő nem bízott meg bennünket a kaszálással, Feri, a bandagazda csillapított bennünket azzal, hogy a tisztelendő úr majd egy demi- zson borral kiengesztel bennünket a szives segítségért. Hogy a bort megkaptuk-e? Nem kell mindent készpénznek venni...

Ift ismertem meg Jóskát, aki másodkaszás volt a bandában. Eddig soha nem láttam, nem hallottam róla. Negyven éves lehetett. Tagbaszakadt, köpcös, rrősvállú, fanyüvő típusú, szelíd, kevés beszédű, jó munkás volt.

Tizennyolc éne« fejjel az első világháború alatt az orosz frontra került. Vitték a többivel védeni azt, amihez nem sok köze volt, hisz nem mondhatott magáénak egy rögöt sem a haza földjéből: A semmit s édesanyját hagyta itthon. Fogsághm esett, metán gaFbársn

ba kerütt munkára, valami pátihoz Vége lett a háborúnak. Sok magyar hadifogoly hazajött, ő nem. Kihez, mire? Édesanyja is elment az édesapja után. Kint megnősült, családot alapított, A forradalomtál földet kapott. Kenyere, jószága, becsülete lett. S ezen a tavaszon mégis csak hazajött. A honvágy, a falu, a rokonok nem hagyták nyugodni.

Most itt van közöttünk, újra csak a más mezején. Hogy valóban miért került haza, sohasem tudtam meg tőle, nem mondta. Sokat faggatták, kérdezgették a rendőrtisztek, nyomozók, ők sem tudtak meg soha semmit tőle- Rendőri megfigyelés alatt állt, lesték, figyelték, minden szavat, minden lépését.

A 2 árpa-, a búzaaratással egyidőben

** folyt a magherekaszáílás is, ami az uraság szemefénye volt. Vagy négyszáz hald fehérhere hozott magot ezen az aratáson Szentmárton-pu&ztán és Kor- csánybam.. Meg is kívánta, hogy úgy kaszáljunk, mintha le volna borotválva a földről a termés. Ígérgetett füt, fát, háromszor húst hetenként, münden kaszásnak egy-egy liter bort naponta. Éjjel- nappal, hétköznap, ünnepnap szakadal lanül dolgoztunk. Hajnali két órától, kilencig herét, majd utána délután öttg búzát, utána 10—11-ig újra herét vágtunk szakadatlanul. De mindennek van határa, az emberi erőnek Is. Pihenni, tisztálkodni is kellett volna nekünk is. Jóska nyíltan, személyesen nem mert az uraság elé állni panaszunkkal. Neki nem lehetett, hisz 6 amúgyis „sáros“ volt az uraság szemében. Kommunista gyanús. Mi egypáran Kutnyák Miskával, a többiek nevében megmondtuk, hogy ez így nem mehet. Leszakad rólunk a ruha, megesz berniünket a piszok, mocsok. Az uraság hümmögött, látszólag elismerte, hogy ez így nem mehet sokáig. Csak az intéző volt erőszakos, hajhatatlan, kíméletlen.

Újra vasárnap jolt. Most már a harmadik ünnep, amikor ismét dolgozni kellett volna. Két arakor- ébresztő. He. rekesztMe. A bamdmmmde noszogatta