Dunántúli Napló, 1958. március (15. évfolylam, 51-76. szám)

1958-03-30 / 76. szám

1S58 MARCHES 3« NAPLÓ s A városi pártbizottság f ♦ ágit. prop. osztálya értesíti azj aiapszerv ezetek ágit. prop. te- ♦ lelőseit, hogy a pártszervezetek : részére a „Miről beszélges-; síink” című tájékoztató füzetet az elvtársak március 31-én és április 1-én 13 órától 17 óráig vegyék át a pártbizottság épü­letében (II. emelet 17-es szoba). Ágit. prop. osztály. Még 2,5 millió tonna szén van Béke- és Rücker-akna területén A népi ellenőrzi! bizottságnál ¥if8güz'ete! nyitónak a Sallai utcában A Pécsi Kertészeti Vállalat szombaton délelőtt új virág­üzletet nyitott meg a Sallai Amikor a DGT 1925-ben üzembe helyezte a szabolcsi nagyteljesítményű István szál­lító aknát, tervbe vették a már jakkor korszerűtlen Ferenc Jó- jzsei (ma Béke) akna megszün- t tetősét. Azóta több, mint há­jrom évtized telt el, s Béke- |aknán még mindig szállítanak. ♦ Béke-alma üzemeltetése azon- Jban már évek óta nem gazda- ♦ságos, rengeteg költséggel jár. „ íGépi berendezései már régen utca 20. szám alatt lévő naz-az aknatornyot is ki ban. A Pécsi Kertészeti Válla- Ikellene cserélni, de már nem latnak ez már a hatodik virág- í érdemes. Az itteni széntelepek üzlete , a városban. inagy részét ugyanis már lefej­tették, jelentősebb szénvagy on ♦csak az akna- és a silopillérben ♦ van. E pillérek lefejtése viszont Jegyűit jár a külszíni létesít­. j menyek megszüntetésével. A háromnapos ünnepre ke-1 Mi lesz hát Béke-akna sorsa? reskedelmi szerveink az átla-1 Erre a kérdésre adott választ gos heti húsmennyiségen felül | a minap a tröszt műszaki ta- még 200 mázsa húst biztosíta-jnácsa előtt Szirtes Lajos és 200 mázsával több lnist hoznak forgalomba az ünnepekre nak a város lakosságának el­látására. Ezenkívül a 'Húsipari Vállalat közölte, hogy elegendő; virslibéllel rendelkezik és ha a közületek idejében leadják az: igényeket a hús- és tejvállalat-: nak. akkor a rendezvényekre.j családi estekre bőségesen tud-j nak biztosítani friss virslit. ►♦•♦♦♦♦*♦♦♦♦♦♦ i Gógl Ernő bányamérnök, ami­kor jóváhagyás végett beter­jesztették tervezetüket a Béke­aknai silópillér és Rücker-akna keleti mezeje között még bent- lévő szénvagyon lefejtésére. ; Megállapították, hogy a B és az R mező még 2 690 000 tonna le­fejthető szénvagyont tartalmaz, vagyis, hogy ezen a területen még 15—20 évig bányaművelést lehet folytatni. A -terv részletesen tartalmaz­za e szénkincs feltárása és ki­termelése érdekében .szükséges tennivalókat. Ezek szerint a B mezőben többek között három keresztvágatot kpll kihajtani és egy 185 méter mély fékaknát kell készíteni. A fékaknát íst- ván-akna II. szintjéig mélyítik le s 1962-ben már ezen továb­bítják a B mező szenét az István I. szállítóakna felé. A fékakna napi kapacitását 40 va­gonban szabták meg, s 16—20 évig akarják használni. A fék­aknától István-aknáig a szén­nel telt csilléket részben Diesel, részben akkumulátoros moz­donnyal továbbítják majd, mi­vel sújtólégveszéllyel itt már nem kell számolni. Az R mező feltárása ugyan­csak hosszabb időt, előrelátha­tóan öt esztendőt vesz igénybe. Itt is a B mezőjéhez hasonló szállítási koncentrációt akar­nak létrehozni s az R mező szenét is az István-aknán szál­lítják majd a felszínre. Itt az* Aknamélyítő Vállalat pécsi 1 körzete április 1-én már megj is kezdi a feltárást. ; A B és az R mező tervezett! szállítási koncentrációjának a| létrehozása, a fékakna elkészí-| tése valószínűleg 1962-re való-J sül meg. Ez alatt az öt év alatt j körülbelül hatmillió forint be-| ruházásra és körülbelül 201 millió forint üzemköltségre leszj szükség. További beruházást* azután már csak a fékakna j szállítógépének áthelyezésére | és Rücker-aknára kell fordítani J 1—1 millió forint értékben. A fenti terv készítői — noha az említett összegek az első pillantásra elég magasnak tűn­nek — Igyekeztek a lehető leg­gazdaságosabb megoldásokat választani. Ezt bizonyítja, hogy az általuk tervezett fékaknával | történő szállítás esetén lénye-1 gesen olcsóbb — 16 év alatt f 11 139 480 forinttal— lesz aj szén szállítása, mint a jelein-1 légi Béke-aknával. A terv sze-j rint tehát Béke-akna jelenlegi! külszíni létesítményeit hat év| múlva fel lehet számolni. : A városi tanács-ház II I. emeletén a 104-es számú szo­ba kilincsét egymásnak adják a látogatók. A szobában egy- re-másra cseng a telefon, alig győzik felvenni az adatokat Toller László és Bőrs Antal elvtársak. Aligha van irta Pécs váro­sának népszerűbb hivatala, mint „Pécs város Népi Ellen­őrző Bizottsága”. Ez a nagy sürgés-forgás azt jelenti, hogy — Pécs város Népi Ellenőr­ző Bizottsága működik, A magyar dolgozó nép szorgalmas munkájával építi a szocializmust és jelentős eredményeket ér el. Ezt az építő munkát, a munka ered­ményét a népi állam további erősítését veszélyeztetik a né­pi demokrácia ellenségei, akik szembefordulnak a tör­vényes renddel, kijátsszák a törvényeket és herdálják a nép vagyonát. Népi államunk szervei és a dolgozó nép a kártevők el­len szívós harcot folytat. An­nak érdekében, hogy az ál­lamra nd védelme a nép va­gyonának pazarlása elleni harc széles társadalmi támo­Élüzem lett a Téglagyári Eg yesülés és a Siklósi Faipari Vállalat 333 millió forini beruházási hitelt nyitott meg eddig a Beruházási Bank pécsi fiókja A Beruházási Bank pécsi fiókja a Baranya megyei és pécsi beruházásoknak körül­belül félét fedezi, ami ősz. idén elő relátható lag félmilliárd fo­rint körüli összeget tesz ki. Eb­ből az összegből eddig 333 mil­lió forintos bankhitelt nyitot­tak meg a vállalatok, intézmé­nyek, különböző szervezetek részére. A már megnyitott hitelből a Pécsi Szénbányászati Tröszt csaknem százmillió forintot kap, amiből kevés híján 16 milliót bányászlakás-építkezé- sekre fordít. A Mohácsi Farost- lemezgyár továbbépítésére az idén 41 millió forintot biztosí­tottak. ami mintegy kétszere­se a tavaly felhasznált összeg- nett. A Mohácsi Farostlemez- gyár úgynevezett első lépcsője az idén elkészül és 1959. janu1 ár 1-én megkezdi a próbaüze­melést." A Pécsi Kokszművek összesen hatvan, millió forintos beruházással megvalósuló bő­vítésére és rekonstrukciójára ebben az évben tizenöt millió forint jut. A Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat transzformátoréltomásolk építé­sére és hálózatfejlesztésre — ebben nincs benne a falu villa­mosítás — 25,6 millió forintot költ az idén. A mezögatwiasagi bea-unazá- sok összege valamivel túllépi a 27 millió forintot Baranyában, ebből az állami gazdaságok és a gépállomások fejlesztésére adják a legtöbbet. Külön hat­millió forintos beruházási ősz- szeggel szerepel a Mecseki Er­dőgazdaság, ahol tovább foly­tatják az üzemegységek kor­szerű munkagépekkel való fel­szerelését. A Baranya megyei Tanács 53,6 millió forintos beruházásá­ból egyedül Komló városfej­lesztési céljaira 30 millió fo­rintot biztosítottak, de ebben az összegben nincs bemre a la­kásépítkezés, csak a víz, csa­torna, úthálózat fejlesztése és egyéb városrendezési problé­mák megoldása. Másik jelentős tétel a megyei tanács idei programjában a tantermek számának szaporítása: össze­sen tíz községben husszou,há- rom tantermet építenek. Egészségügyi célokra három­millió forintot fordítanak. A meEO'ei jogú Pécs idei be­ruházásában igen jelentős helyet foglal el az iskolaháló­zat fejlesztése: Pécsett össze­sen húsz tantermet adnak át. az idén. (lS)i j A Baranya megyei Tanács ♦ipari osztályának felügyelete ♦alá tartozó kilenc helyiipari J vállalat közül az 1957. II. fél- ♦ ♦ évi jó eredményeiért, — orszá- Igos szintű értékelés alapján — (a Siklósi Faipari Vállalat és a Baranya megyei Téglagyári ES 3 elnyerte az „élüzem” címet. Az 3 élüzem elnyeréséről szóló okle- 3 velet szombaton este ünnepé-1 Íves keretek között adták át aj vállalatnak. Ez alkalommal az] éienjáró dolgozók között pénz- 3 jutalmat osztottak ki. gatással megfelelő szervezeti keretek között folyjék, hozta létre a munkás-paraszt kor­mány a népi ellenőrző bizott­ságot. A népi ellenőrzés a széles néptömegekre támaszkodik és annak segítségével leplezi le a népi állam kártevőit. Ezért minden becsületes magyar állampolgár bátran legye meg bejelentését és észrevételeit a népi ellenőrző bizottságnak. A népi ellenőrző bizottság csak úgy tudja feladatát el­végezni, ha a széles tömegek ebben a munkájukban támo gatják. A népi tömegektől érkezett jelentéseket a bizottság azon­nal kivizsgálja és megteszi a kellő intézkedéseket. Minden üzemi dolgozónak tudatában kell lennie annak, hogy a népi tulajdon mtnd- annyiunk tulajdona és kötc lessége azt minden eszközzel megvédeni. A tömegszerv ezé- féknek az a feladatúk, hogy tudatosítsák a tömegekkel a népi ellenőrzés fontosságát A népi ellenőrző bizottság akkor fog jó munkát végez­ni, ha a tömegekkel vállvetve harcol a párthatározatok és kormányrendeletek végrehaj­tásáért. A népi ellenőrző bizottság rövid működésének ideje alatt azt tapasztalta, hogy a tömegek bíznak a bizottság bon és a bizottság biztosítja a tömegeket arról, hogy a2 általuk bejelentett' esetek nem sikkadnak el, hanem a kártevők, pazarlók ellen a megfelelő kijárást megindít­ja. „He*n cvzcit a ZO Szóval ..nem azért a húsz fillérért...“, de komolyan mondom, hogy én egy kifor­rott egyéniség vagyok. Persze, ez elé egyesek rosszmájú jelzőt ♦ raknak, hogy úgymond: „po- J csék egyéniség“, de ez nem } számít. Elvégre mindenkinek ♦ akad haragosa. t Különösen azóta, hogy.. -. ! izé..; hogy is fejezzem ki ma­♦ gam ... most, hogy az Hleié­♦ kesek is felfigyeltek rám és — t sajnos — valószínű „sittre“ I vágnak. — nos azóta mondják j egyesek, hogy „pocsék“ egyé- Iniség vagyok. Pedig isten lat­ija a lelkem, tulajdonképpen embereket. Morgás, dörmögős káromko­dás a talw.ro alatt. A bandagazda dühös, hol könyörgött, hol fenyegetőzött, nincs foganatja. „Ma nem, megyünk dolgozni pihenünk, tisztálkodunk, nem akarunk itt megdögleni“ — zúgott a nép inneri Is, onnan is. Feri, a bandagazda vitte az irháját panaszra az intézőhöz. Ö ma­ga mit sem tehetett az ellenállással szemben, hisz ő is két kő között őrlő­dött. Egyik felől a ■munkások haragja. ellenállasa, másik oldalon a gazda, az uraság szorította.. Így az intézőtől, a fel­jebbvalóktól várta az intézkedést, a fel­lépést a sztrájkolókkal szemben. Szép szóval-, ígérgetéssel, meggyőzéssel r,iost már nem lehetett eredményhez jutni. Az intéző is tanácsosabbnak látta a csendőrökért telefonálni, majd ők megmutatják, ki az úr Szentmárton- pusztán és úgy lesz minden, ahogy o parancsolja. Majd a csendőrök ráncba szedik ezt a csűrhét. a sztrájkotokat, a főkolomposokat! Nyolc óra tájban két csendőr jelent­kezett az intézőnél. Mi a barakkban heve résztünk, beszélgettünk, az asszonyok mostak, varrtak. A magtárba parancsol­tak bennünket. A csendőrök már ott voltak. Várt ránk az uraság. az intéző, a bandagazda. Ravaszul pislogtak egy­másra, a várható siker reményében ke­züket dörzsölgettélc. — Miért nem akarnak maguk, dolgoz­ni, emberek? — szólt komoran az őr­mester a mezítlábas, rongyos csapat felé fordulva. — Mi azért jöttünk, hogy dolgozzunk, keressünk, ebből élünk, családunk van, de ez már a harmadik ünnep, hogy dolgoztatni akarnak velünk. Két ünne­pen dolgoztunk, most mér ideje lenne pihenni, tisztálkodni, mosni, varrni — zúdult a panaszok árja az őrmester felé. — De emberek, láthatják, mennyire sürget a munka. A nagyságos úr is ad, amit adhat. Több húst ad, bort, ha pedig ellenkeznek, nem dolgoznak, visz- szavonja azt is, amit eddig megadott — erőlködött az őrmester. Vonja vissza! Ne adja azt. ami nem jár! Mi nem kértük, nem dolgo­zunk ma — zúgta kórusban a tömeg. A levegő puskaporos, a tömeg hajt­hatatlan, farkasszemet néztek az urak­kal, a csendőrökkel. Az őrmester azt szerette volna tudni, ki hajlandó dolgoz­ni, s kik azok, akik ellene vannak c mai munkának. Próbát tett. „Álljanak balív, akik dolgozni akarnak, jobbra áll­jon az, aki nem akar menni” — szólt. A tömeg nem mozdult, nem ment sem bal­ra, sem. jobbra. Nem is próbálkoztak tovább, nem erőszakoskodtak. Valamit odasúgtak az uraknak, majd azzal, hogy később visszatérnek, az egyik ■mellék­ajtón eltávoztak. If i a győzelem tudatában étvomd- tunk szállásunkra, ök ezalatt új tervet sütöttek ki. Beszélni kell először a bandagazda rokonaival, barátaival, a talpnyalókkal, meg kell fenyegetni azo­kat, akik csak aratásra járnak, s ha nem mennek dolgozni, jövőre nem kellenek. Mindenáron megbontani az egységet. Sikerült is egyeseket rábeszéléssel, ' fenyegetéssel munlcára bírni. Mintegy húszán lógó orral, szégyenkezve kullog tak Id a mezőre. Az egység felbomlása megingatta a gyávákat, a gyengébb jel­leműeket. Vették ők is a. kaszáikat, kA- őldátogták az. előbbiek után. Míg vé­gül az utolsók is magukra hagyatottan kénytelen-kelletlen, ballagtak ki társaik után. Ők sem akartak kenyér nélkül maradni télire. Az utolsók közt volt Miska- is. Miska most nőtt ki a gyereksorból, tizenhét éves, erősen fejlett legényke. Mint ilyen a kaszát is jól forgatta, habár csak kö­tözőnek kapott helyett a bandában. Ész járása lassú, de megfontolt, hallgat az okos szóra, szívesen tanult másoktól. Szívesen szegődött hazzánk, amikor mi kettesben Jóskával el-elbeszélgettünk a szocializmus országáról, a Szovjetunió­ról, az ottani életről, a munkásról, a parasztról, hogy élnek ott földbirtoko­sok, tőkések, má.gnásók néZkúL Most szemtanútól hallottuk az igazságot, úgy ahogy az a valóságban van. Sokat nem . mert beszélni, hisz csak most ismert meg bennünket. Dicsérni nem nagyon volt tanácsos a Szovjetuniót, mindenki előtt, az ember sohasem tudhatta, hal töri ki a nyakát. Keseregtünk, hogy jól kifogtak raj­tunk. De nem nyugodtunk. Elhatároz­tuk, hogy itt maradunk, de nem lesz benne köszönet, egész napon csak ülünk és kalapálunk, kaszánkat igazgatjuk, levesszük, feltesszük. így is történt. A hatvanhat kaszásból több mint a fele állandóan kalapált, igazgatta a kaszáját, másak felváltva jártak a bókréfkba ül­dögélni. Hasmenésük volt a munkától. Az intéző messziről ordítozott, toporzé- koU, közelünkbe nem mert jönni. Mi meg rendületlenül kalapáltunk. Miska csak azért is felállt, hogy az intéző job­ban lássa, úgy igazgatta Icaszáját. Az intézőnek több sem kellett. Ez a kölyök kifigurázza! Magából kikelve ordítozott- feléje: — Te taknyas, te naplopo, miért nem dolgozót? Ide gyere! Úgy kipofozlak, hogy a taknyod-nyálad összefolyik. Az emberek felemelték fejüket a ka­száról, egyesek felugrói tak, a kaszálók is felegyenesedtek. — Nem hallod? Ide gyere! Miska, mintha mi sem történt volna, komótosan vállára vette a kaszáját, meg indult az intéző felé. — Tedd le azt a kaszat! — így az in­téző. Miska ügyel sem. vetett -rá, mintha nem. is hallaná, szaporázta lépéseit, hogy mielőbb találkozhasson az intéző­vel. De az intéző nem várta be, jobb­nak látta minél messzebbre kerülni az ilyen barátságtalan, nem sók jóval ke­csegtető találkozástól. Elszaladt. Nem is találkoztunk vele többet aznap, de az­után sem sűrűén. Igaz, hogy ezek után a beígért végleg elmaradt. / iáskával azóta sem találkoztam. Miska megemberesedett, családja van, a maga gazdája lett, tsz-tag. A maga mezején arat magának, nekünk, velünk együtt építi a szebb, boldogabb jövendőt. SOLTOM JÓZSEF én nem is csináltam semmit; Mit kell ilyen, nagy port fel­venni, azért a rongyos száz­ezerért?! Mondtam is nekik, de hajthatatlanok. Most képzeljék el, szemembe vágták, hogy .Habár Mihály, te sikkasztottál, üzérkedtél, vesztegettél, okiratot hamisí­tottál, sőt, árdrágítást követ­tél el” stb. Hol van ebben a „zűr“? No jó rendben van.- Annyi igaz az egészből, hogy a múlt év májusáig, mint „maszek“ fölvásárló ügyködtem a sáscin földművesszöveÖvezetnél. Nem mondom, szépen kerestem: Tetszik tudni, mivel foglal­koztam? Szerszámnyeleket, ko­sarakat, seprűket, műszaki fadugókat vásároltam fel a termelőktől és továbbadtam különböző üzemeknek. Hát j persze, hogy megkerestem a ♦ magam néhány tízezer forint- I ját, de „Krisztus koporsóját j sem őrizték ingyen“, így hát ♦ a magam sápját levettem a bevételből. Hja kérem! Nekem Pesten, a Hűvösvölgyben, a Széphalom utca 14; alatt gy<?= nyörü vállára van, egyébként pedig amikor negyvenötben, mint főhadnagy leszereltem, _ nyitottan) egy kis vasipari üze- t met ■— hat-nyolc „melósom” mindig volt, — szóval nekem az igényeim is nagyobbak. Igazán megértheti bárki, hogy havá ezerét—kétezer forint ne­kem semmi. „Add meg a csá­szárnak, ami a császáré.: •’* — valahogy így mondják. Ez az én elvem; Májusban aztán fölvetettem magamat a Sásd és Környéke Körzeti Földművesszövetkezet­nél „belső” felvásárlónak. Ép­pen ideje volt, mert a pénzügy őrök mán* felfigyeltek rám, hogy hát méret „maszek” köz­vetítő fejem az államot; Kü­lönben is az üzemek, vagyis hát — ahogy manapság mond­ják, — állami vállalatok ma­szektól nem vásárolhatnak, te­hát lőnék a „business”-nek, ha továbbra is maszek vagyok. Egyébként sem várt rám valami fenenagy munkatempó. Sáfidra csak nagyritkán rán- dultam le, pesti lakásomból irányítottam a forgalmat le- velezgetés útján. Csak mindig arra kellett vigyáznom, hogy a sásdiaknak biztosítsam azt a bizonyos 16,5 százalékos hasz­not, a többi az enyém volt. Mindenki jól járt: a termelő, az frrusz. az üzemek és végül én isi Üzlethálózatom átfogta informál-) az egész országot. Hanem még a múM esztendő szeptemberében valami „be­ütött.’' Az fimsz — felsőbb uta­sításra — lecsökkentette a ju­talékomat; Ez pedig úgy érez­tem, végtelenül sértő rám néz­ve. Fölmondtám az állásomat De csak az állásomat. Mert a kapcsolatot továbbra is fenn­tartottam. Van nekem ugyanis egy pesti jóbarátom, aki ép­pen állás nélkül ténfergeti, gondoltam, helyettem beprote- zsálom vagy Sására, vagy az abaligeti fmsz-hez felvásárló­nak. Pontosa» elmagyaráztam neki mntndenl, hogyan lehet könnyűszerrel, ujjmozdításny i miunka nélkül komoly ezrese­ket megkeresni. Kovásznál na­gyon tanulékony ember, meg­értette miről van. szó. Csak még azt kötöttem a lelkére, hogy az „üzletből” nekem kö­teles jutalékot adni, sőt az abaligeti fimsz elnök énei: is Énről egyébként én az elnököt levélben szép finoman értesí­tettem is. Sajnos, aztán az el­nök nem állt rá a dologra Kovásznál, az a hülye is, el­hajította a kalapácsnyelet úgyannyira, hogy végül is én buktam lej Pedig nékem már Pesten köz­ben állásom volt, méghoz/n. mint „főelőadó“ működtem a kosárfonó KT^Zanél. Sajnos, — mondom — lebuktam. Mos! már csalt az emlékekből ételi Szép idők voltak. Kéremszc- pen. ón körülbelül nyolcvan- ezer forintot vágtam zsebre. . többit megosztottam a k ■ kömyvelőc&kókkel és egyebek­kel, hadd éljenek ők is, tud ■ ják önök amúgy is, hogy vi­lágéletemben úriember vol­tam. Persze most egy időre kivon­nak a forgalomból — ezt a nyomozótászt mondta, — így hát mostanában nem találko­zunk; Ez még nem is lenne ba.i A baj ott van, hogy ha a „sir' ről“ egyszer szabadulok ne- hány év múlva, én már ily er beosztást nem kapok, mer*, ugye a „priusz“, az a nyarv lyas erkölcsi bizonyítvány úg' lebeg a fejem fölött, mint a Damokles kardja. Pedig bizisten jó volt. Jói éltem, gondom semmi, azt vet­tem amit akartam, nálam ké- remszépen két-háromszáz fo­rint annyi volt, mint másnál az aprópénz. Hiába: szerettem a pénzt; S ebbe bele is buktam;; Elkövette: Habár Mihály. Feljegyezte: Rab Ferenc.;

Next

/
Thumbnails
Contents