Dunántúli Napló, 1958. március (15. évfolylam, 51-76. szám)
1958-03-26 / 72. szám
1958 MÁRCIUS 26 N A PLÖ s Foglalkozzunk a dolgozók politikai nevelésével is! A bányász szakszervezett bizottságok munkájából Tavaly, amikor azt hangoztattuk, hogy nemcsak az érdekvédelmi panaszok elintézésével, üdülési jegyek és segélyek szétosztásával kell foglaí- kozniok a szakszervezeteknek, hanem termelési kérdésekkel és egyéb más dolgokkal is, a bányászszakszervezetekre is gondoltunk. Itt is fennállt ez a veszély, volt olyan idő, amikor a szakszervezeti bizottságok az eseményekkel sodródtak, ahelyett, hogy maguk irányították volna azokat. A hibák a bányászszakszervezet területi bizottságában gyökereztek. Nem lehetett munkatervet kívánni az üzemi bizottságoktól, amikor még itt is murtkaterv nélkül dolgoztak a függetlenített munkatársak. Szerencsére ma már megváltozott a helyzet, a területi bizottság december végén elkészítette első negyedéves mumlkater- vét és az előírtak szerint dolgozik, nagyon sokat foglalkozik például a társadalmi tulajdon védelmével. Még többel p társadalmi tulajdon védelméért! A társadalmi tulajdonhoz •való rossz viszony a bányaüzemeknél nem is\airmyira a lopásokban, hanem Inkább a hűtlen anyagkezelésben mutatkozik meg, úgy például, hogy drága gépet, fúrószárakat, vaslemezt, tömlőt és egyéb dolgot hagynak az öreg fejtésekben. A területi bizottság munkatársai nem egy ilyen rozsdásodó géppel találkoztak a bányajé- rások 6orán, saját tapasztalataik nyomán jutottak arra a gondolatra, hogy így nem mehet tovább. A társadalmi tulajdon védelme bekerült az első negyedéves munkatervbe. Az üzemi bizottságok a területi bizottságok segítségével tanfolyamot szerveztek a szakszervezeti aktívák —* túlnyomórészt bizalmiak számára — amelynek egyik központi kérdése ez volt, összefogtak az aknai pártszervezetekkel, stb. A szorgos munkának meglett az eredménye. István-aknán mozgalom indult a társadalmi tulajdon védelméért, a szakszervezetek XIX. kongresszusa tiszteletére, amelynek során 22 800 forint értékű elfekvő anyagot mentettek meg a bányában és a külszínen. Ugyanez a mozgalom a palatartaJom 1 százalékos csökkenését is eredményezte (ez amolyan ráadás volt), amelynek pénzben kifejezett haszna 29 100 forintot tesz ki. Pécsbányán 1s sikerült néhány gépet, fúrószárat és egyéb dolgot megmenteni, de a társadalmi tulajdon védelme még sem itt, sem István-aknán nem vált igazi tömegmozgalommá. Mégcsak a legöntuda- tosabb dolgozók vesznek benne részt. Ezzel nem lehet megelégedni, mert így „legfeljebb” néhány százezer forint a megtakarítás, holott sokkal több lehetne, ha minden becsületes dolgozó személyes ügye lenne. Alem elegendő a pártszervezetek ereje Hogy ezt elérhessük, neveld mi kell a dolgozókat. És hogyan állunk a neveléssel? Valamikor a századforduló után, a munkásmozgalom hajnalán a szakszervezeti bizalmi nemcsak a dolgozók közvetlen érdekvédelmével foglalkozott, hanem politikai nevelője is volt a munkásoknak. Az érdek- védelem ma sem megy rosszul, ebből 4-esre vagy jelesre tudnának vizsgázni a bizalmiak. A politikai nevelés terén már nem állunk ilyen jól, a bizalmiak nem foglalkoznak annyit társaikkal, mint kellene. Sokan azt hiszik, hogy a szakszervezeti taggyűlésekkel, termelési tanácskozásokkal és egyebekkel el lehet intézni a dolgozók politikai nevelését. Mások látják hogy egyéni agitáció is kell hozzá, csak a pártszervezet sajátos reszortmunkájának tekintik a dolgot. Egyik félnek sincs igaza. Még a legsikerültebb szakszervezeti taggyűlés után is maradhatnak meg nem értett kérdések a szervezett munkásokban, és ezeket csak egyéni beszélgetésekkel lehet megmagyarázni. Erre nem elegendő a pártszervezetek ereje, mert nincs annyi tagja egyik aknai pártszervezetnek sem, hogy minden dolgozóval személyesen tudjon beszélni, a szakszervezeti bizalmiak viszont — nagy számuknál fog* Va — képesek erre. És képesek azért is, mert a szakszervezetek tekintélye igencsak megnőtt, amit bizonyít az a tény is, hogy az év első két hónapjában közel hatszáz munkás lépett a szakszervezetbe a területi bizottsághoz tartozó üzemekben. Nem azt kívánjuk a többségükben pártonkívüli bizalmiaktól, hogy elejétől végéig, a legapróbb részletekig értsenek egyet a párt politikájával. — Csak azt kéri tőlük a népi hatalom, hogy a leglényegesebb kérdésekben értsenek egyet, tegyék szóvá, ha — például — valahol rozsdásodó gépalkatrészt látnak, beszéljenek azokkal a dolgozókkal, akik egy- egy gyűlés után még nem győződtek meg a társadalmi tulajdon védelmének jelentőségéről Kommunista csoportokat! Nem először és valószínűleg nem is utoljára esik szó a szakszervezeti kommunista csoportokról. Napirenden szereplő kérdés lesz mindaddig, amíg csak meg nem alakulnak. Hiányukért bajosan lehetne a területi bizottságot hibáztatni mert megtette, amit tehetett: felkérte az aknai pártszervezeteket, hogy alakítsák meg. A kérelem sajnos teljesítetlen maradt, aiz élet közben egyenesen kívánja a kommunista csoportok megalakítását. Számos olyan üb-ülés múlik el, hogy éppen a kommunisták vitatkoznak egymással a legtüzesebben. A vita önmagában persze még nem baj, sőt vita nélkül nincs egységes állásfoglalás sem — de hát nem lehetne a kommunisták egységes álláspontját az üb-ülés előtt kialakítani? Bizony, lehetne és csak hasznát látná az üzemi bizottság, még a januári bérrendezések is simábban mentek volna, ha kommunista csoportok lettek volna. Igazság szerint nem egy, hanem két kommunista csoportot kellene alakítani: egyet az üb- ben lévő kommunisták, másikat pedig a bizalmiak között lévő párttagok részvételével. Az utóbbiakra is épp olyan szükség lenne, mint az előbbiekre, mert a pártonkívüli szakszervezeti bizalmiaktól csak akkor lehet elkívánni, hogy foglalkozzanak a dolgozók politikai nevelésével, ha velük is foglalkoznak. Ez nyilvánvaló: nevelni csak az tud, akit nevelnek. M. L. jHÍREK : j368 000 forint nyereségrésze- ísedés ♦ A Pécsi Élelmiszerkiskereskedel- ♦mi Vállalat április 5-én — családi ♦ esten — osztja ki az 1957. évi nye- | reségrészesedést. összeesn 368 ezer | forintot kap a vállalat 406 dolgo- Xzója. Az eladók 700 forintot, a bolt- X vezetők 1000 forintot kapnak ütla- í gosan. mely mintegy 18 napi átlag- { keresetnek felel meg. ♦ Két vagon tojás érkezett ♦ Hétfőn két vagon tojás érkezett a ♦ kaposvári baromfifeldolgozó pécsi ♦ áruelosztójába. A szállítmányban ♦ 600 láda érkezett, melyben 2te ezer X tojás van. | Gazdakör alakul Kátolyban t A kátolyi parasztok régi kíván- Xsága valósul meg ebben a hónapiban. Megalakul a gazdakör, melyének előreláthatólag hatvan tagja {lesz. Már terveket is készítettek a {gazdakör szervezői. így ősszel két {éves téli gazdasági iskolát indításnak, ahol főleg a növénytermelés ♦ kérdéseivel ismerkednek meg. Ülést tartott az MSZBT A Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnöksége március 24-én, hétfőn délután hat órakor megbeszélést tartott a népfront székházában (Janus Pannonius utca 11. szám alatt). Antenna-bemutató A Dél-Baranya Megyei Népbolt Vállalat a mohácsi 19-es, szigetvári 34-es és a siklósi 51-cs boltjában a legújabb típusú rádiókészülékek bemutatásához az ultra-rövidhullámú antennát felszerelte. Ezzel lehetővé teszik, hogy a vásárlók a helyszínen megtekinthessék a modern rádiótechnika legújabb kellékét Ili eifcuícslei sziitjílsi a GyerartÉiml A községiben jól berendezett, tágias művelődési otthon van, mégis évek óta a bálokon kívül alig-alig volt valami rendezvény. Most megpezsdült a ikultúrélet. Még 50 évnél idősebbek is jelentkeztek a színjátszócsoportba. Nemrég Pécs* váradon vendégszerepeltünk. Közben új mű betanulására készülünk. A nagyobb mezőgazdasági munkák megindulása előtt húsvétikor új darabbal jelenünk meg az erdősmecsíkei művelődési otthon színpadán. Az eddig befolyt tiszta jövedelem túlnyomó részét a szereplők és a vezetőség egyhangú elhatározása alapján az épülő Gyermekváros támogatására fordítjuk. Vass Vilmos ToHJblCLpioí cAz a ßari&k ... !\iem szabad meglepődni azon, hogy a Vagány Sráccal Bartókról beszélgettem. Nem én kezdtem, ö kezdte, azzaji hogy kifejtette a véleményét egyes filmekről, amelyek kő* serak voltak és másokról, amelyek viszont nem voltak kő* serak. Mondanom sem kell, hogy az utóbbiak megsemmisítő többségben voltak az előbbiekkel szemben. Neki tudniillik Gerard Philippe „egy nulla’’ volt, és az ő haja tisztára csak azért volt „filipszerű”, mert a borbély megháborúsodott, amikor nyírta. Szerinte Gina szimpla nő, bár a Sophia meg hagyján. A magyar filmek egyszerűen marhaságok, az egyebeket meg épeszű ember egyáltalán meg se nézi. Nahát, ami meg aztán a színházat illeti... arról jobb nem beszélni. Ezek a mindenféle együttesek, kultúrmicsodák, meg rántott- seregélyfülek habbal... Megette a nyavalya, jobb, ha az ember be se megy, mert csak feldühödik. A többiek, túlnyomó többségükben 13 éven aluliak, tár tott szájjal hallgatták a Vagány Srác kulturális negyedóráját. Ö rátért a népművészetre, majd kijelentette, hogy az is egy röhej, amit a Magyar Népi Együttessel csinálnak* Szerényen közbevetettem, hogy az egész világon min* denütt tetszett, ahol csak jártak. A Vagány Srác sajnálkozó mosollyal nyugtázta véleményemet, mint a tömeghisztéria újabb bizonyítékát. Kijelentette, hogy azok a Kodály-micso- dák nyomorult torzszülöttek, fabatkát sem érnek és annyi közük van a népdalokhoz, mint neki a kongói király háreméhez. Nem feszegettem, hogy honnan tudja, ki a kongói király és hogy háremeket tart, mert nem akartam olyan területekre tévedni, ahol ismereteim esetleg fogyatékosab* bak az övéinél. Szerencsémre a Vagány Srác folytatta fej* tegetéseit Kodályról és a népzenéről. r— Az még hagyján, hogy népies — mondta nagyiéit küen — de az a ricsaj, amit csap a zenekar! Az az értei* metlen ricsaj . >» •— Es Kodály még hagyján — folytatta könyörtelenül — de az a Bartók! Hát az egy .a Az az értelmetlen ricsaj! Az aztán az igazi. Pap legyek, ha azt valaki megérti. Micsoda embereket is hord a hátán a föld! S ekkor hallatlanul bátor tettet hajtottam végre. Meré-i szén ránéztem és megkérdeztem. — Tudnál egy Bartók-müvet mondani, amely nem íef-j szett? ' A Vagány Srác úgy nézett rám, mint egy nagy betegre. — Hallani? Mégcsak az kéne, hogy én azt a ricsajt vét gighallgassam! f—ma) A kulturális rovat levelesládájából Magyarszék: Művelődési otthont akar „Magyarszék község dolgozói re, fogat- és napszám-munkára, elhatározták, hogy művelődési Aa ipari dolgozók általában házat építenek. A tervejc el* 400—500 forintot és 5—10 napi készültek és az építkezéshez munkát vállaltak, a dolgozó szükséges hely is adott. A parasztok pedig 200—300 főművel ődési otthon két ütem- rintot és 8—10 fogatnapszámot, ben épülne: először egy mozi, Vannak azonban kishitűek, beépített színpaddal, az elő- akik ahelyett, hogy tennének csarnokkal és ruhatárral, majd valamit, csak húzogatják a második részben a táncterem, vállukat és nem bíznak a le- gazdakör helyisége stb. Az első hetőségekben. Mi, magyarszé- rész költsége 350 ezer forint kiek pedig azon leszünk, hogy komi lenne. A pénz előterem- megmutassuk a kétkedőknek: tése érdekében gyűjtést indí- ha összefogunk, munkánk ered- tottunk. A gyűjtés során fel- ményes lesz!” ajánlásokat fogadtunk el, pénz- Honvári Rudolf Az erkölcsi nevelés az iskolában A szocialista társadalom iskoláiban folyó erkölcsi nevelésnek a feladata a kommunista erkölcs jellemző vonásainak kifejlesztése a serdülő nemzedékiben. Vagyis olyan, a hazánkat szerető, elvhű, öntudatos, fegyelmezett, egyéni érdekeiket a közösség érdekei alá rendelni tudó, munkájukat jól végző, a munkához szocialista módon viszonyuló ifjakat alkar mevelná az iskola, akik felkészültek a kötelességtudó kollektív munkára, a nehézségektől nem hátrálnak meg, a szocializmus építésében és a szocialista állam megerősítésében és védelmében tevékeny részt akarnak venni Az iskolai erkölcsi nevelésünk célja a fegyelem terén az, hogy neveltjeink lelkiismeretesen végezzék kötelességeiket, fegyelmezett magatartást tanúsítsanak akkor is, ha nem állanak külső ellenőrzés alatt, sőt tudjanak határozottan állást foglalni tanulótánsaiik fegyelmezetlensége ellen ás. Ez utóbbi téren még igen sok a tennivalónk., hiszen a serdülő a felnőttek közösségében, is lát fegyelmezetlenséget. Az iskolában fegyelmezett munkára való nevelés folyik nemcsak akikor, mikor napi feladataik pontos elvégzését kérjük számon a tanulóktól, hanem akkor is, amikor akár társadalmi munkaként, akár esz tál y pénztáru k növelése céljából egy-egy osztály közös munkát vállal, pl. burgonya- szedést állami gazdaságban. Az a serdülő, aki a maga kis «Btilvfcözöeaégélben tapasztalja, hogy akadnak köztük olyanok, akik lépten-myomon igyekeznek kibújni a munka alól, akik dologtalanul akarják élvezni a tárnak munkájának gyümölcsét, az a serdülő maga is rájön arra az igazságra, hogy erkölcstelen az ilyen ember, és felháborodva ítéli el a parazita, lusta munkakerülőt. Nem alakult még ki tanulóink jelentős hányadéiban a felelősségérzet a társadalmi tulajdonért. Nem kímélik az iskola tulajdonát; dobálják a krétát, leütik a falat, faragják és firkálják a padokat, betörik az ablakokat. Hogy ezen a téren is javulás mutatkozzék, az osztályok tulajdonába adtuk a tantermeket, amelyeknek rendjére vigyázni, azt csinosítani, elsőrendű feladatuk. Az osztályok közti versenyben a szépen karbantartott, rendes osztályok sorrendjét pontozással döntöttük el. A felelősségérzetre való nevelés nemcsak a tanuló egyéni életére terjed ki, nemcsak azt célozza, hogy felelősséget érezzen azért, hogy leckéjét otthon pontosan elvégezze, hogy szüleire ne hozzon szégyent helytelen magatartásával vagy lustaságával, hanem mikor pl. gyengébb tehetségű, vagy betegség miatt elmaradt társa megsegítésével bízzuk meg, szánté é—«tétlenül, fokról-fokra tudatosítjuk benne, hogy az ember csak akkor értékes tagja a társadalomnak, ha nem önzőén csak a maga boldogulásáért fárad, hanem akkor, ha van segítő szeme és keze azon közösség tagjai számára, akik között él. Ugyancsalt a mindennapi életünkből kiindulva kell, hogy meglássa a tanuló: a szocialista társadalomban az áldozatvállalás a saját érdekeink alárendelését, a közösség önzetlen, tettekkel való szolgálatát jelenti. A történelem nagy hőseit, az irodalom kimagasló alakjait állítjuk példaképül, de egyidejűleg bemutatjuk jelenünk nehézségűiből adódóan a mindennapok áldozatvállalásának szépségét is, az egyén, a család, a haza, a szocialista társadalom boldogabb jövőjéért. Az új típusú ember személyiségének minden vonása az életformáló szocialista hazafi- ságban találja meg alapját. Az iskolában folyó hazafias nevelésünk abban' a gondolatban domborodik ki, hogy ha- zafiságumk magába foglalja a jogos büszkeség érzését múltúnk történelmi, kulturális hagyományai felett, — heroikus küzdelmünket a jelen formálásában, — biztos' tudatunkat a jövő távlatainak nagy- szerűségében és megválóéi4 á- sának lehetőségében. A szocialista hazafiság szeretet az iránt a haza iránt, amelyben a nép maga kormányozza életét és ahol az állam a dolgozó nép akaratát fejezi ki. Ifjúságunk egy része még nem érzi át a hazaszeretet mélységét. Tanulóifjúságunk a kétkedő, vívódó, sokszor önmagéval szembekerülő, de már jelentős részben az igazságot felismerő társadalom képét, ezen belül is egy kisebb közösségnek, a családnak a képét viseli magán. Ez az ifjúság nem minden esetben hallja akár a világeseményeket, akár a haza határain belül történteket egyazon megvilágításban az is>- kolai és a családi légkör keretében. Ebben a kérdésben a családnak kell nagy lépésben előre haladnia. A szülők saját viselkedése, magatartása itt a döntő. A jövő számára nevelődik a gyermek, s rosszat tesz gyermekének az a szülő, aki nem a jövő számára neveli. Az iskolában folyó erkölcsi nevelés elsősorban a Tanulószabályzattal, az iskola Házirendjével és a tanuló Napirendjével történik, amelyek a tamilok fegyelmezett életrendjének megszervezését célozzék. Azáltal, hogy a tanuló kénytelen cselekvéseit egy meghatározott rendhez, követelményhez igazítani, olyan erkölcsi szokások alakulnak ki benne, amely* amsek a rendnek az erkölcsi tartalmát tükrözik. Részint az iskola viszonyainak elmélyült elemzése, részint a tanulók életkori sajátosságainak ismerete alapján összeállított Házirend betartása lenne a feladata a szülői háznak is, azonban az iskola gyakran találkozik e téren a szülők részéről meg nem értéssel. Nevel az iskola minden tantárgyi órán, a tantárgy jellegzetességéből folyó erkölcsi vonatkozású ismeretek adásával; — nevel minden egyes nevelő pozitív vagy esetleges negatív jellemvonásaival', — és nevelődik a serdülő a f. isk. évben bevezetett erkölcsi beszélgetések óráinak témakörei által. Ezeken az újtípusú osztályfőnöki órákon nem erkölcsi témák öncélú, a tanulók tapasztalataitól elvont, száraz fejtegetésekről van szó, hanem az osztály életében felmerült kérdésekről folytatott beszélgetésekkel akarjuk elérni azt, hogy helyes erkölcsi fogalmakat, elveket, az elveknek megfelelő meggyőződést alakítsunk ki a tanulókban, megfelelő érzelmeket keltsünk és helyes akarati elhatározásra serkentsük őket. Mindennapi életünkből vett példákkal bizonyítjuk egy-egy adott (étel helyességét, és az iskolai közösségben gyakoroltatjuk alkalmazását. így válnak a közösségi életből fakadó külső követelmények a tanulók bel-, ső követelményeivé. Olyan erkölcsi normarendszerrel akarja az iskola ellátni az életbe kilépő fiatalokat, hogy tudatában legyenek tetteik társadalmi jelentőségének, következményeinek ; ezen erkölcsi normákat tudatosan alkalmazzák tetteikben, erkölcsi ítéleteikben; ezen erkölcsi normák helyességét meggyőződéssel vallják és alkalmazásáért készek legyenek küzdeni is. Az iskola erkölcsi nevelésének hatékonyságát csökkentik olyan negatív hatások, mint pl. a tanuló szüleinek rossz családi élete, a rokonok vagy ismerősök könnyűerkölcsű élet szemlélete, magatartása, a barátok káros befolyása. Ugyanis egy pillanatig sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a gyermek nemcsak akkor nevelődik, amikor az ■iskolában oktatják, amikor beszélgetnek vele, mikor parancsolnak neki, dicsérik vagy korholják. A környezet is rányomja a bélyegét a fejlődő gyermekre. A jó környezet erősíti és elmélyíti az iskolai erkölcsi nevelést, a rossz környezet gyengíti, sőt ellentétes irányba vezeti. Ezért szükséges, hogy nemcsak a hivatásos nevelőkben és a felelősségüket átérző szülőkben, hanem a társadalom minden tagjában ‘u- datossá váljék a telismcés: helyes vagy helyíe’en m*: ?>- tartása kihatással var: 3 ;ö' nemzedékének erkölcsi fejlődésére. dr. Tárkányi Ernőn«
