Dunántúli Napló, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-14 / 38. szám

tfiLAG phot jet Arjai egyesüljetek! DUNÁNTÚLI r NAPLÓ A MAGVAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYE! BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM ARA: 50 FILLÉR PÉNTEK, 1958 FEBRUAR 14 £>l%íd a b&LtiadíbwL Szereted városodat? A tősgyökeres pécsi — a tüke — mindig büszke vá­rosára. Ha szóba kerül, el nem mulasztaná az alkalmat, hogy megemlítse: Én született pécsi vagyok! S jogos ez a büszkeség. Hatezer éves városunk olyan múltat hagyott maga mögött, melyre méltán büszke lehet valamennyi lakosa. Megmozdítasz egy követ, alig ásol két méterre a város bármely részén és ezer éves kőfaragások, csontok mesél­nek az elődök életéről. A klinikák városa után, méltán viseli városunk a múzeumok városa elnevezést. De nemcsak a város, a műemlékek tették országszerte ismerté és elismerték Pécset, hanem környezete is. Már ko­rábban felfigyeltek rá a természettudósok és kutatták fló­ráját, a faunáját, igyekeztek magyarázatot találni a Me­csek hihetetlenül gazdag és változatos növényvilágának eredetére és fennmaradására a környezet teljesen elütő nagy tengerében. S a Mecsek, az ősi város s»k külföldi és hazai ven­déget vonzott és vonz napjainkban is. Szállodák emlék­könyvei, üdülők naplói mesélnek róla, mennyi ország nagy fia, pihenésre vágyó lakosa látogatott már el Pécsre. S reméljük, ez a vonzás, látogatás a jövőben még csak fokozódik. . Várjuk a vendégeket, szeretettel és szívesen, de ho­gyan? ' A háziasszony, ha vendégeket vár, nagytakarítást rendez. Felforgatja a házat és igyekszik a legszebbet mutatni. Vajon a mi patinás városunk alkalmas-e jelen­legi tisztaságával külföldiek, vendégek fogadására? Sajnos, a tisztasággal baj van városunkban. Idege­nek mondják, hogy műemlékei értékéből sokat ront az utcák szemetje, elhanyagoltsága. Különösen a villamos­megállók környékén sok az eldobott jegy, papírhulladék, de másutt sem jobb a helyzet. A parkokról külön kell beszélni. Gyakori, hogy a fia­tal cserjéket, facsemetéket letördelik. Padokat összefarag­ják', tönkreteszik. A -városi tanács, a Kertészeti Vállalat évenként többször is nem győzi javításukat, pótlásukat. Hiába vannak szemétgyűjtő kosarak elhelyezve a for­galmasabb helyeken, hiába csinosítják tavasszal, ősszel a szorgos kertészkezek a parkokat, tereket, mintha láthatat­lan démonok dúlnák jel másnapra. S itt szeretnénk apellálni a pécsiek — főleg a magu­kat tűkéknek vallók — jóízlésére. Ha szeretik városukat, ha büszkék arra, hogy magukat pécsinek mondhatják, fogjanak össze és akadályozzák meg, hogy Pécs a szemét és tönkretett parkok városa legyen. A város tanácsa a kö­zelmúltban határozatot hozott, hogy megjavítja a város köztisztaságát és ha kell, komoly intézkedéseket fogana­tosít a közterek és parkok védelmében, de mindez csak határozat. A megvalósításához az^egész lakosság össze­fogása szükséges. Iskolák és közületek vállalják el, hogy a közelükben levő teret, parkot „patronálják”. Ami annyit jelentene, hogy nemcsak fenntartásáról, gondozásáról gondoskodná­nak, hanem vigyáznának épségére és a rendfenntartó szerveknek adnák át, akik duhajkodásukkal, meggondo­latlanságukkal tönkreteszik azokat. A házak lakói ugyancsak vállalhatnának részt ebből a munkából. A házak előtti részt, a fákat és környéküket virágokkal beültetni, azokat locsolni, gondozni nemcsak áldozat kérdése, de a szépérzék kielégítése is. Mert ha vi­rágok és gondozott terek fogadják a magukról megfeled- közöket, talán meggondolják, hogy ilyen csinos, kedv­derítő környezetben eldobálják a papírt, a szemetet. Induljon meg már most egy nagy, az egész várost mozgósító munka annak érdekében, hogy már idén valóra váljon a városi tanács igen helyes kezdeményezése, hogy valóban elérjük azt az időt, amikor szép, csípős, tiszta Pécsről beszélhetünk. Legyen ez az év a nagy társadalmi összefogás éve a szemét ellen, a szemet, szívet gyönyör­ködtető parkokért, terekért, hogy a pécsi tükék a jövőben necsak arra legyenek büszkék, hogy e város szülöttei, ha­nem arra is, hogy városuk a legszebb, a legtisztább, o. leg- csinosabb. Reméljük, s a városi tanács joggal elvárja, hogy min­den tisztaság- és rendszerető pécsi csatlakozik ehhez a mozgalomhoz és mire ránkköszönt a következő tavasz, egy virágos, fiatal facsemetékkel beültetett város ébred a Mecsek tövében. Mégis lesz háztartási kisgép-kölcsönző Pécsett A napokiban foglalkoztunk a Pécsi háziasszonyok egyik Problémájával, a háztartási kisgépek kölcsönzésével. Hiá­nyoltuk, hogy a régi kölcsön­ző-bolt megszűnt és új még bem nyitott helyette. Tegnap azután biztató levelet kézbesí­tett a posta szerkesztőségünk­nek. Ebben a városi tanács ke- neskede'mi osztályának veze­tője, Herbst Ferenc elvtárs közli, hogy már korábban is foglalkoztak ezzel a kérdéssel és támogatta igyekezetüket a Szakszervezetek Megyei Ta- háe«R. valamint a városi nő­tanács is. Uj termelőszövetkezetek a mohácsi járásban A mohácsi járásban 15 ter­melőszövetkezet maradt az el­lenforradalom után. Ez a szám egy év alatt 25-re emel­kedett — tekintve, hogy tíz új tsz alakult a járásban. Leg­utóbb a szigeten, Dunafalván alakítottak termelőszövetkeze­tet az új falu lakossága. A tíz tag a Ságvári nevet választot­ta és 220 hold földön kezdi aj termelést. P&lotabozsokon Ujj Tavasz néven 11 tag alakított* termelőszövetkezetet január j végén. Marokon pedig hét csa- j Iád, 139 holdon indult el aj nagyüzemi gazdálkodás útján.* így lett 25 szövetkezet a mo-j bácsi járásban. Munkavédelmi héi Sopiana Gépgyárban A Sopiana Gépgyárban feb­ruár 9-től 15-ig munkavédel­mi hetet rendeztünk. A külön­böző üzem részekben balesetel­hárítási és munkavédelmi pla­kátokat hegyeztünk el. Munkavédelmi biztonsági vizsgálat is volt a gyárban, amelyen a SZOT részéről Te- mesiványi főmérnök elvtáirs, a vasas szakszervezet területi bi­zottsága részéről pedig Mező- di elvtársj területi munkavé­delmi felügyelő vett részt. A gyárban havonta tartunk mun­kavédelmi biztonsági szemlét, ezen részt vesz a pártszervezet és szakszervezet megbízottja, az igazgató, üzemi főorvos, voröskaresztes titkár, gyári biztonsági megbízott, az üzem vezető és a társadalmi munka védelmi felügyelő. A munkavédelmi hét idején mindennap haingosbeszélön tízperces felolvasást tartót tunk dr. Miskolczy üzemi fő orvos „Vasipari üzemi gondo­zás. egészségvédelem, baleset elhárítás’* c. füzetéből. Reméljük, hogy a munkavé de Imi hét eredményeképpen i tovább javul gyárunkban munkavédelem és sikerül balesetek számát tovább csők kenteni. Sopiana Gépgyár Munkavédelmi Bizottsága A MÉK ’elönti i Gondoskodnak a jobb áruellátá sró A MÉK az. áruellátás bizto­sítására megyénkben 225 má­zsa fejeskáposztát, 60 mázsa kelkáposztát, 90 mázsa sárga­répát, 38 mázsa zellert, 60 má­zsa céklát, más megyékben pe­dig 50 mázsa kelkáposztát és 100 mázsa almát vásárolt fel. A hirtelen beállt és szokat­lan meleg időjárás nagy, ne­héz feladat elé állítja a válla­latot, mert a tárolás nehezebb az áru befülled és könnyen tönkremegy. A zöldségellátás, valamint a savanyúféleségekből az ellátás biztosítva van. Azonban még mindig probléma a lakosság gyümölcsellátása. A MÉK megbízottjai láto­gatják a megye földműves­szövetkezeteit és megteszik előkészületeiket az 1958. év zöldáruszezon áruellátásának biztosítására. Már most szer ződéseket kötnek. Később meg indul majd a társmegyékben i a szerződéskötés. Az elmúlt években több pa naSz merült fel a MÉK álta forgalomba hozott áruk minő ségére. A vállalat vezetőség a pártszervezet és szakszerve zet közösen szakmai tanfolya mókát indított be — elsősor ban az áruátvevők és raktáro sok részére — valamennyi áru val foglalkozó számára. Ezzé kívánja a vezetőség biztosban hogy a jövőben csak első ősz tályú vagy esetleg másodosz tályú áru kerüljön a boltokba A MÉK ezentúl osztályon alu árut nem vesz át. Termelőszövetkezetek a tervkészítés után A sellyei járás termelőszö­vetkezetei is" elkészítették idei termelési tervüket. Már a ter­vek is azt tükrözik, hogy a járás szövetkezetei egyre job­ban a belterjesség felé halad­nak. 171 hold pillangós ta­karmánynövényt vetnek el a tavasszal és ezzel elérik, hogy a szövetkezetek szántóte­rületük mintegy 18 százalékán termelnek pillangósokat. — A múlt esztendőhöz viszonyítva örvendetes ez az eredmény, ugyanis tavaly mindössze 95 holdat tett ki a járás szövet­kezeteinek új és régivetésű lu­cerna-, illetve .vöröshere-terü- lete. A terv szerint 266 holdra emelkedik már a tavasz folya­mán. Ennek megfelelően szaporo­dik áz állatállomány is: A kemsei • termelőszövetkezet csak néhány hónapja 'alakult és három lóval kezdtek a munkákhoz. Termelési tervük­ben olvasható, hogy egy év alatt 19 darabból álló szarvas- marha- és 35 sertés-törzsük lesz. Év közben természetesen részben szaporulatból még el­adnak majd 60 malacot és tíz hízottmarhát is. v Az állattenyésztés fejlődésé­vel növekszik a tagok jövedel­me is. A tavalyi zárszámadás­kor 48,17 forintot ért egy mun­kaegység. A sellyei járásban most a tervkészítés után kitű­nik, hogy 57,06 forintot oszta­nak majd minden munkaegy­ségre. örvendetes az a törek­vés. hogy valamennyi szövet­kezet elsősorban pénzzel fizeti majd a munkaegységek érté­két. A dtávafoki, kemsei és hegyszentmártoni termelőszö­vetkezetek nem is oszlanak terményt. Az összes részese­dést pénzzek fizetik. Megérkezett az első 602-es Ikarusz autóbusz Pécsre Az elmúlt napokban érkezett meg városunkba az első 602-es típusú Ikarusz kocsi, amelyet a 26-os Autóközlekedési Válla­lat vett át. Az új autóbusz nagyon szép kivitelezésű, kényelmes, jórú- gózású és széles műanyagbe­vonatú ülésekkel látták el. Kül­sőre is feltűnő nemcsak for­mája, hanem. színe miatt is. A gyárban pirosra dukkózták, s egyelőre így is állítják for■» galomba. A vállalat vezetősége úgy ha­tározott, hogy az új kocsit Pécs—Kaposvár között közle­kedtetik. Az eddig ezen á vo­nalon használt kocsit, mely ugyancsak 60 személyt képes egy útra befogadni — ezentúl Alsószentmártcmba irányítják. Ebbe a községbe eddig kis ko­csi közlekedett. £pjöke rét oert emberek A kölcsönző bolt megnyitá­sát mind ez ideig csakis meg­felelő üzlethelyiség hiánya hát­ráltatta. „Közben járásunkra a II; kerületi tanács igazgatási osztálya január 30-án üzlethe­lyiséget biztosított a Belkeres­kedelmi Kölcsönző Vállalat ré­szére és így a bolthelyiség bir­tokbavétele, tatarozása és meg­felelő átalalkítása után — re­mélhetőleg két-három á.*en be­lül — a vállalat tevékenységét megkezdheti." Tehát még két-három hét és akkor lesz mosógép, porszívó, padlókefélő kölcsönbe és ol­csón. a háziasszonyoknak. rj reg bányászok vagyunk mi már. — Mondja cinkosan az öccsére hu­nyorítva Olajos Albert, a huszonnégy éves bányamozdonyvezető. Az öccse, a vájár, aki éppen most érkezett haza a műszakról, csak bólint helybemhagyóan: így van. öregek, már lassan-lassan mindenki a régi bányászok közé számítja őket.. Al­bertet már az egész István-akna, jófor­mán az egész szabolcsi kerület csak úgy ismeri: a Berci! Ez nem csoda Mert amikor én idejöttem, — mondja Olajos Albert —, még nem álltak itt a meszesi házak, akkor kezdték csak építeni őket. Régen volt már, 1951-ben. — Honnét került ide? — Szegedről. — Nem vágyik vissza? — Már csak látogatóba járunk mi. haza Szegedre. Valójában mi már ree- szesiek vagyunk inkább. Visszavágyni? Nem igen húz vissza Szeged. Itt meg vagyok elégedve a keresettel is. Ott ta­lán nem is kereshetnék rendszeresen havonta 2500 forintot, meg aztán úgy van az ember, hogy ott érzi magát s legjobban, ahol már van valami munka és elismerés a háta mögött. Én tizen­hét éves koromban kerüúem ;de. Ké’ évig voltam csillés, azután pedig elvé­geztem a vájártanfolyamot és vájár lettem, majd légmozdomyra kerültem. Ma már van két siajátnevelésű mozdony vezetőm is. Az élmények is inkább idekötik már az embert. Évekig nem volt igazolat­lan műszakom, pedig 1952-ben még nem volt ritkaság a bumlizás. Voltak akko­riban itt elég sokam szegediek is, akik inkább a bundázásról voltak híresek, mint a jó munkáról. Emlékszem, egy­szer engem is megszólított akkoriban a pécsbányatelepi főmérnök: hová va­lósi maga munkatárs? Szegedi — felel­tem. — Na akkor van bumli bő vein? — kérdezte 6. — Nincs nekem egy se, — válaszoltam. Alig akarta elhinni, hogy ilyen szegedi is van. Pedig tényleg így volt. Én úgy látszik nem vagyok hajla­mos a bumlizásra. — Szenvedélyei? — Sakk. Könyv. Motor. Fényképezés Előveszi a legújabban vásárolt Nagy Lajos sorozatot, mutatja, ez a legújabb szerzemény. Aztán a motorokról beszél. Tavaszra egy új motort szeretne venni. \ pénz már együtt van rá. Majd 8 nyárról beszél, a nyaralásról. Tavaly Keszthelyen és Hévizén üdültek a? öccsével és egy barátiával Az idén Lii- 'afüred vám tervbevéve. Lehet, hogy valamikor egy külföldi kirándulást is nyélbe ütnek majd, jó lenne világot is látni egy kicsit. Távolabbi tervek? Nehéz erre hirte­len felelni valamit. Dolgozunk, úgy mint eddig. — Mondja Albert. — Úgy, hogy ha valamilyen nagyobb munka adódik, azt mondják: a Bercit küldjé­tek, rrfbrt az való oda. — Itt maradnak a bányánál, míg nyugdíjba nem mennek? — Hát egyelőre még nem is tudom elképzelni, hogy ne maradnánk itt. Majd egyszer meg is nősülünk, kapunk egy szép lakást valahol itt Meszesen, aztán innét megyünk nyugdíjba és me­sélünk a fiataloknak úgy, mint ahogy nekünk mesélnek az öregek — mondja Albert, — aztán az becséhez fordul, segítsen ó is a felelgetésben: így lesz, igaz-e öcskös. Kálmán, az öcskös, a fiatal vájár pe­dig bólint rá: így. Aztán 6 is, mindket­ten önkéntelenül kinéznek a nyitbtt- ab­lakon. Kint a meszesi házak tavaszi napfényben fürödnek. Azokat simogat­ják végig szemeikkel, meg a házak előtt suggotó, beszélgető embereket, gyereke­ket. Kimondatlanul is ezt mondják: mi nár gyökeret vertünk itt eev é’efr*. K. P.

Next

/
Thumbnails
Contents