Dunántúli Napló, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-14 / 38. szám
2 NAPLÓ 1!*58 rEBRTTÁR tt 1 A szakszervezetek XfX. kongresszusára készülnek a pécsi bányászok Szerencse dolga... Mint már azt korábban közöltük, február 28-ra hívták össze a szakszervezetek XIX. kongresszusát. A szakszervezetek kongresszusa március 2-ig fog tartani s ezalatt megvitatják majd a szakszervezetek által a XVIII. kongresszus óta végzett munkát, megszabják azokat a feladatokat, amelyeket a szakszervezeteknek a jövőben 'el kell végezni. A szak- szervezetekre, mint a munkásosztály, legnagyobb tömegszervezetére a jövőben is nagy feladat vár, a szakszervezetekben végzett tevékenységtől is függ, hogy milyen mértékben erősödik majd népi demokráciánk, hogyan alakul a munkások életszínvonala, milyen mértékben tudjuk javítani a munkások élet- és munkakörülményeit. Hogy a szakszervezetek közelgő kongresszusán a szervezett dolgozók legszélesebb tömegeinek véleménye is tükröződjön, hogy a kongresszus határozata valóban a legfontosabb feladatok megoldására irányuljon, a Szakszervezetek Országos Tanácsának legutóbbi ülésén elhatározták, hogy a XIX. kongresszus határozati javaslatát és az alapszabály módosításának tervezetét nyilvános vitára bocsátják. Ezen kívül felhívták a szakszervezeti bizottságokat, hogy szervezzenek az üzemekben, bányákban és a többi szerveknél aktívaértekezleteket, taggyűléseket, egyszóval, hogy minél több szervezett munkást vonjanak be a kongresszusi előkészületbe. A SZOT XIII. ülése után a Pécsi Szénbányászati Tröszt bányaüzemeiben is hozzákezdtek a szakszervezetek kongresszusának előkészítéséhez. A Pécsi Szénbányászati Tröszt szakszervezeti trösztbizottsága már egy héttel ezelőtt összehívta a bányaüzemék üzemi bizottságainak vezetőit és az üb-elnökökkel megbeszélték a kongresszus előkészítését'?! kapcsolatos feladatokat, megvitatták a két tervezetet. A bányaüzemek üzemi bizottságainak vezetői február 6-től 13-ig tartó időszakban röpgyűléseken ismertették a bányászokkal a kongresszus célját, a határozati javaslatot és az alapszabály módosításának tervezetét. A bányászok mindenütt nagy érdeklődéssel várják a közelgő szak- szervezeti kongresszust. Jellemző erre, hogy Pécsbányate- lepen ‘például mintegy ötszázan vettek részt a nemrég tartott röpgyűléseken.' A Pécsi Szénbányászati Tröszt trösztbizottságának terve az, hogy ezután — február 18-ig bezárólag — üzemenként összevont aktívaülésen, 18-án pedig kibővített területi bizottsági ülésen vitatják meg a határozat és az alapszabály tervezetét. Ezen a területi bizottsági ülésen már az üzemekben előterjesztett javaslaValóban szerencse doLga, hogy ki nyer a lottón, mert ugyan ki tudná előre megmondani, meiyik lesz az a szeren- ' | esés öt szám, melyet az üveg- ' gömbből kihúznak. Tudja ezt az a lottózó is, aki tegnap délben a lottózó helyiség asztala mellett töltötte ki a szelvényét. S nem is akárhogyan. Bejön egy gépkocsivezető, mire a lottózó mellének szegezi a kérdést: — Mennyi a kocsid száma? — ötszáz! — Na, akkor beírunk ötve- net. Újabb vendég érkezik. A szakszervetokat és problémákat is mee- szemközti húsbolt hentese, jól vitatják és utána továbbítják1: megtermett férfi, ö is kap egy kiló azokat a felsőbb zeti szervekhez. A Pécsi Szénbányászati Tröszt trösztbizottságának tagjai elmondották még: meggyőződésük, hogy a szakszervezetek XIX. kongresszusai , 12'fT ”, 5 *est (tálán azért, mert sok rna- '~r larfarkat foeott már életében! kérdést: — Nálad mennyi egy csontnélküli disznó? — Harmincért mérem! S a toll máris, átikszeli a harmincas számot. De úgylátszik a lottózó barátom szerencse emberének tartja a henhatározat- és alapszabály ter-f lacfarkat fogott már életében), vezetének ilyen széleskörű I megvitatása jelentősen eiőse-* gíti a kongresszus sikerét', biztosíték arra nézve, hogy a | határozat a legfontosabb fel- < adatokat tűzi ki célul. Kicsi SZOba — nagy gondok A szoba egészen kicsi és mint két jókora pók, punnyosztanak sarkaiban az Íróasztalok. Néhány szőttes vidám foltja felesel a kitömött szekrények sötét komolyságával és hálom fáradt szék várja a vendégeket. Ez nem tréfa: a székek fáradlak, mert sose várnak sokjáig. A kis szoba ajtaján percenként felhangzik a kopogtatás. Már reggel, amikor Schanzl Antalné meg Kiss József né, a Megyei, ill Városi Nőtanács titkárai fél kilencre megérkeznek, ül kint valaki a folyosó padján. És utóra /önnek a többiek, panaszosok és aktívák, az egyiknek az a kívánsága, hogy segítsen a nőtanács könnyebb munkát találni, a másiknak, hogy indítsanak a faluban szabás-varrás tanfolyamot, . az egyik sírva, panaszolja, hogy megverte a férje, a másik büszkén számol be egy sikeres pedagógiai előadásról. És Kiss- nének hiába kellene elmenni a rendőrségre kilenc órakor — a látogatók jönnek és jönnek. Ami persze magában véve nem baj, sőt. De mégis itt kezdődik a baj, mert Schanzlné reggel óta el akarja készíteni a nőnapi elő készületek tervezetét — és nem megy. A nagy papírok kiterítve várnak az íróasztalon, de amikor írni kezd: „javaslatok a különféle szerveknek március 8. megünnep lésére..." valaki jön, egy öreg asszony és elpanaszolja, hogy kevés a nyugdíja. S mire leírja, hogy ,.a szakszervezetek ünnepélyesen megjutalmazhatnák a termelésben élenjárt asz- szonyokat" — már ismét panaszkodik valaki a szobában, sír és tanácstalanul vár: hiába, oda kell figyelni, még ha történetesen nem is ő intézi ezt a dolgot. Aki kér, aki sír, arra nem lehet nem odafigyelni. És ez így megy\ minden délelőtt. A(> kicsi szobában össze-’ sűrűsödik a levegő, de nemcsak a leheletektől, hanem az idejárult emberek gondjaitól, bajaitól is. Azoktól, amelyet el kell intézni és nemcsak azért, mert ez „hivatali kötelesség“ — de nem lenne szükséges, hogy így leéli jen elintézni. Ez a kicsi szoba már /lágyon kicsi azoknak a nagy gondoknak, amelyeknek színhelye lett. H. E. s ezért még egy kérdést fel tesz neki: — Hát egy kiló kolbászt mennyiért adsz? — Hatvanért. — Annyit nem ér meg. —: És találomra átikszel még három számot, amelyikhez nem fűződik autórendszám, mészár- széki árjegyzék, de még csak szépasszony életkora sem. Aztán bedobja a lottózó Iá-1 dába és megy át a szemközti büfébe ... talán éppen szeren csét próbálni. Rövid hírek — Bolyban február 15-én tartják a hagyományos községi tűzoltó bált. — Ivándárdán február 12-én Sarló-kalapács néven termelőszövetkezet alakult nyolc taggal, 80 holdon* ^OLIHEQYEN KISZESEK AZ ISKOLÁSOKÉRT A babaira KISZ-szervezei* elhatározta, hogy segít az iskolának az új tornaterem be-J vakolásában. Elhatározásukat j tett követte és szépen haladj a munka. ,. lUcclc a zscfntt s fálty - UUtiny.! Ez nem vicc ám kérem! Kereknek kerek, de olyan kicsinyke, mint egy na- gyobbméretű okmánybélyeg... És sápadt is. Csak itt áll az asztalomon, árván, egyedül, szégyenkezve is talán, mintha ki lenne közösítve a nagyméretű egészséges zsemlék társaságából. Súlyra is csökevény, hogy úgymondjam: koraszülött. ...És ezért — úgy vélem, mintha szégyenlené magát. Pedig igazán másnak kellene szégyenkeznie e három dekás kis vakarcsért. Mondjuk annak, aki sütötte. Vagy ha neki nem is — hiszen a több ezer normális „termetű” zsemle közül igazán kiválhat egy „Benjamin” — a legkisebbek legkisebbike. Csak hogy akkor ne adjanak túl rajta. —> Mondjuk a Bem utcai Hús- és Tejkiskereskedelmi üzletben. Mert ugye — az eladó — legföljebb gúnyt űz ebből a kis tésztacsökevényből — viszont becsapja a vevőt. És ez ám a nagyobbik baj! Bizisten nem vagyok átkozódó természetű, de azt mondom, hogy az az eladó, — aki ezt a kis vacakot — mert rendes név sem illetheti — árúba bocsátotta pirulás nélkül — addig ne egyen nagyobb zsemlét, míg meg nem szánja-bánja bűneit ■ . > // „lói Umóh lett, - outi lel... Mondjuk szombaton. Aki korán kel, aki délelőtt ráér, az kap friss húst, kap szép húst, kap tejet, kap friss kenyeret, kap mindent,,. Az a háziasszony (és háziférj ..aki viszont délelőtt dolgozik egészen a délutáni órákig — az aztán kilincselheti végig a belváros valamennyi boltját. Mert „Sajnos, a disznóhúsunk elfogyott ..." — „Sajnos, a tej elfogyott...!” — „Sajnos, már csak tegnapi kenyerünk van...!" „Sajnos, kifogyott a friss zöldségünk..,”— „Sajnos...” stb. Ezt hallja. Amit aztán ezekután az eladó hall a vásárlótól, az megint más lapra tartozik, semmiesetre sem a miénkre ... De ez még hagyján. Mert legtöbb üzlet és bolt már négykor-ötkor bezár: Letelt a munkaidő. Rendben van- Ugyan ki is kívánhatja a kereskedelem dolgozóitól, hogy nyolc órán túl is dolgozzanak. De azért afféle rendelet sem ártana, amennyiben inkább reggel, vagy délelőtt kezdenék egyetlen órával az üzletnyitás idejét, és akkor a dolgozó asszonykák is vásárolhatnái/ak. Nem beszélve arról, hogy délelőtt csak a felét árusítanák ki azoknak az áruknak, amelyek nagyon keresettek. Hogy maradjon a délutáni vásárlóknak is. Ajjaj! Arról meg már nem is merünk álmodni, hogy vasárnap délelőtt egy-két órára is — a belvárosban legalább egyetlen üzlet kinyitna. *; Erről már álmodni sem merünk. Csupán csak úgy megjegyeztük „egy kalap alatt”,,, •» (RAB) a somoen A somberekieknek már régi MOKÉP most teljesítette ki* kívánsága, hogy ne csak szóm- vánságukat és szerdán, vals- baton és vasárnap vetítsenek mint csütörtökön is vetítenek filmet, hanem hétközben is. A filmet a faluhan. Szigeti út 86. Ütött-kopott földszintes épület az utcai oldalon, hátul az udvarban egy hasonló ház. Itt Kardos Győző, a ház ura. Igazi, békebeli háziúr. Nem szereti a lakókat. Legszívesebben venné, ha mindkét lakó fogná magát és elköltözne, hogy ő foglalhassa el az egész házat és ne legyen gondja a lakókra. Mert a lakók, azok borzasztó emberek. Kibírhatatlamok, Követelődzők. özvegy Kovács Ferencné például, aki az udvari épületben lakik egy 9X5 és fél méteres hatalmas helyiségben — valamikor a háziúr mamájának a ‘ tésztaüaeme volt ott, — már évek óta kéri, hogy engedje kétfelé választani a helyiséget, hogy egy rendes, szo- ba-konyhás lakás váljon belőle. Egy falra, egy közönséges válaszfalra lenne csak szükség és Kovácsné a két gyermekével egy hodály helyett rendes lakásban lakhatna. Nem kellene ugyanott aludni, ahol egész nap forr az üstben a ruha és gőzölög a teknőben a forró víz, — mert Kovácsné mosásból él, — nem lenne nyirkos állandóan az ágynemű és nem izzadnának éjszakánként a nappal atgözölt falak. No, de hát megengedhet egy ilyen átalakítást egy háziúr a házában? Még mit nem! Ha nem tetszik a lakás, menjenek el máshová lakni! Én nem hívtam ide magukat! — így reagált a háziúr a kérelemre; Pedig Kovácsné a válaszfal megcsináltaitását is vállalta, de hát niit törődik ezzel Kardos Győző háziúr? Az ő lakásában nincs gőz; i i A víz sem érdekli. Tudniillik a vizet is elzárta a lakók elől. Minden lakásban volt vízcsap és vízöblítéses WC, Papp Gáborék lakásában lsedig fürdőszoba is. Január végén azonban jött egy csőrepedés és a háziúr elzárta a vizet. A kapu mellett a vízóránál állított fel egy csapot, amire egész nap száll az utcai forgalom által felkavart por, szemét és idestova mái- egy hónapja onnét hordják a lakók a vizet. Kovácsné is erről a csapról hordja vödörben harminc méter távolságra a mosáshoz szükséges vizet. Megcsináltatni a csőrepedést? Lehetne, csak a háziúr nem akarja. Pedig Papp Gáborék már azt is felajánlották neki, hogy a költségek felét megfizetik, csak hívjon már végre szerelőket. De mindhiába. Kardos Győző egyre csak azt hajtogatja, hogy nincs háromezer forintja új csővezeték építésére. Arról hallani sem akar, hogy csak, a csőrepedést csináltassák meg. mondjuk kétszáz forintért. Vagy alaposan megjavítjuk az egész vízhálózatot, vagy sehogy. így aztán marad a sehogy. Mert a háziúr szegény ember. Nincs háromezer forintja. Szegény már a nyár óta nem dolgozik. Csak úgy él. Leginkább Baksón tartózkodik az anyósánál, — azért nem is érdekli a vízprobléma —, csak hébe-hóba ugranak be Pécsre motorral. Mégis miből vesz magának ruhát és ennivalót — meg motort? Hát istenem, a nagypapának volt valamikor egy ' szeszfőzdéje, két garnitúra cséplőgépe, az övé volt az egész Kovács-telep (ő parcellázta ki), a szőlő még ma is ■Kgvan, aatón hát az apósékHflZIURflH nak is van valamijük Baksán. Szóval az éhenhalástól még nem kell tartania. Ki tudja, még talán abban is reménykedik, hogy egyszer- a lakók megszöknek tőle. Én őszintén szólva nem hiszek ebben. Én abban hiszek inkább, hogy özvegy Kovácsnénak sikerül megcsináltatnia lakásában a közfalat és Kardos Győzőnek meg kell csináltatnia a csőrepedést és egyéb bosszantásaitól is megmenekülnek a lakói. * Közép-Makár 1. Villaépület. Hej, de szép murik zajlottak le valamikor ebben a villában, amikor még dr. Parragh Antal ügyvéd úrék csak nyaralónak használták és csalt akkor jöttek ide, ha már megunták a belvárosi tizenkét szobás lakásuk egyhangú unalmát. Micsoda nevek fordultak itt meg! Littke pezsgőgyáros úr is nean egyszer mutatta be itt az új gyártmányait. De hát hol vannak már azok az idők. Dr. Parragh Antal már nem is él. a tizenkétszobós lakásnak is fuccs, most itt kell meghúzódni az egész családnak. Itt lakik most özv. Parragh Antalné a leányával, Vad Jenőnével és egy idős rokonával, özv. Babes Izaiásnéval, nyomorult két szoba, összkomfortban. És hát milyenek ezek a mai idők! Még albérlőt is el kell tűrni a villalakás harmadik szobájában! Az albérlő K. János mozdonyvezető. 1951-ben költözött ide. Akkor még az Államvédelmi Hatóságnál teljesített szolgálatot. Érdekes, hogy akkoriban Vad Jenőné — a ház- tulajdonos — majd elolvadt a boldogságtól, hogy végre kapott egy albérlőt. Ne is menjenek a tanácsra, a lakáshivatalba, édes gyerekek — mondta — anélkül is ellakhatnak itt, ameddig csak akarnak. Fiatal házasok voltak akkor még K.- ék. nem is nagyon tudták, mit is kellene a lakáshivatalban csinálni, kivették hát a néhai ebédlőt, havi hatvan forintért. Évekig nem is volt semmi baj. Csak amikor K. leszerelt az ÁVH-tól és a MÁV-hoz került, akkor jöttek rá a háztulajdonosék, hogy őnekik tulajdonképpen nincs is szükségük albérlőre. És azóta egymást követik az ügyvédi felszólítások. Felszólítás azért, hogy új tűzhelyet tettek a konyhába és a régit kitették (közben a légi rogyadozó tűzhely még ma is a konyhában áll és a konyhát különben sem használják a háztulajdonosok), felszólítás ezért, felszólítás azért. A végén mindenesetben: ha meg nem szüntetik, ügyfelünk az albérlet felmondásának jogával fog élni. Szóval igyekeznek kibírha- tatlanná tenni az albérlő életét, aki 1951-ben csupán tapasztalatlansága miatt nem igényelte ki a villa egész földszintjét. De baj az is, hogy az albérlő kisfia kimegy az udvarba, meVt hiszen az udvart nem bérli az albérlő! Véletlenül akkor loccsantanak ki. az ablakból egy csomó szeny- nyes vizet, ha éppen ott megy az albérlő jó ruhába felöltözve, stb. 1956. októberében aztán az is kicsúszott Vad Jenőné száján, hogy: menjenek oda lakni, ahonnét a ruszkik kimentek, ml nem akarunk ávÓ6 kommu- nistákkal’egy födél alatt lakni, ez a mi házunk! Lukács Kálmán mozdonyvezető is fülta- nuja volt ennek a „felmondásnak”, még mondta is: na, neked* szépen felmondtak, János'. Igaz, hogy á nyáron megpróbálta Vadné valahogyan elsimítani az esetet. Nem is tudom. hogyan mondhattam akkor ilyesmit, nem is tudom, mi volt velem akkor — mondta egy alkalommal K.-nónak. Pedig hát egyszerű a dolog: előre tetszett inni nagyságos asszonyom a medve bőrére .;. Persze, talán mondani sein kell, hogy a . kilakoltatástól mégis eltekintett Vad Jenőné. De azért nem adta fel a harcot, hogy kipiszkálja a villából K.-ékat. Csak módszert változtatott. December közepén az alábbi szövegű levelet küldte ajánlottan K.-éknak: „Közép-Makár l. sz. alatti házamban ön által bérelt bútorozott szoba albérleti díját 1958. január hó 1. napjától kezdődően havi 500, azaz ötszáz forintra emelem fel, mert hasonló nagyságú és fekvésű albérleti szobák bére ilyen összeget tesz ki. Pécs, 195T. dec. 15. Vad Jenőné” ötszáz forintra emelték a hatvan forintos szoba bérét! Pedig a szobában K.-ék bútora van, Vad Jenőnének csak egy szekrénye és más apróbb holmija van bent, amit bármikoi' elvihet, nincs rá szükség. Persze, eddig még nem kapta meg Vadné nagyságos asz- szony az ötszáz forintos lakbért, csak a hatvan forintosat és pluszként tíz forint villany- díj-hozzájárulást. Meg is jött az ügyvédi felszélítás február elsején. Ha nem térítik meg nyolc napon belül et esedékes ötszáz forint bért, j......ügyfelünk a 35/1956. M. Tsz . r.- 28. § c) és 29. § (1) bek értelmében az albérletet fel fogja mondani.'’ ....így él a háziűr és lakója’ a közép-ma ikári villában. A lakó felett’ lóg a háziúr pallosa, el állandó piszkálás: csak ki a házamból! Lehet, hogy Vad Jenőné már megálmodta, hogy mit csinálnak majd hárman. — ha sikerül a lakót kipiszkálni a víUalakás három nagy és , két kisebb szobájában. Nem vagyok jogász. Lehet, hogy a paragrafusok talán Vad Jenőnének több biztatást adnak ebben az ügyben, mi»1 K.-éknak. mégis remélem, hogy Vad Jenőné nagyságos asszo- nyék belátják majd, pillanat' nyilag nem olyan jó a lakás' helyzet, hogy nekik hármuknak egy egész villát lehessen biztosítani olyan áron, hogy egy háromtagú család kikerüljön az utcára. Ha én lennék el ön helyében, nagyságos asszonyom. leszállnék arról a bizonyos lóról... Mégha háziúf lennék is. KURUCZ PÁL