Dunántúli Napló, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-14 / 38. szám

2 NAPLÓ 1!*58 rEBRTTÁR tt 1 A szakszervezetek XfX. kongresszusára készülnek a pécsi bányászok Szerencse dolga... Mint már azt korábban kö­zöltük, február 28-ra hívták össze a szakszervezetek XIX. kongresszusát. A szakszerveze­tek kongresszusa március 2-ig fog tartani s ezalatt megvi­tatják majd a szakszervezetek által a XVIII. kongresszus óta végzett munkát, megszabják azokat a feladatokat, amelye­ket a szakszervezeteknek a jö­vőben 'el kell végezni. A szak- szervezetekre, mint a munkás­osztály, legnagyobb tömegszer­vezetére a jövőben is nagy feladat vár, a szakszervezetek­ben végzett tevékenységtől is függ, hogy milyen mértékben erősödik majd népi demokrá­ciánk, hogyan alakul a mun­kások életszínvonala, milyen mértékben tudjuk javítani a munkások élet- és munkakö­rülményeit. Hogy a szakszervezetek kö­zelgő kongresszusán a szerve­zett dolgozók legszélesebb tö­megeinek véleménye is tükrö­ződjön, hogy a kongresszus határozata valóban a legfon­tosabb feladatok megoldására irányuljon, a Szakszervezetek Országos Tanácsának legutób­bi ülésén elhatározták, hogy a XIX. kongresszus határozati javaslatát és az alapszabály módosításának tervezetét nyil­vános vitára bocsátják. Ezen kívül felhívták a szakszerve­zeti bizottságokat, hogy szer­vezzenek az üzemekben, bá­nyákban és a többi szervek­nél aktívaértekezleteket, tag­gyűléseket, egyszóval, hogy minél több szervezett munkást vonjanak be a kongresszusi előkészületbe. A SZOT XIII. ülése után a Pécsi Szénbányászati Tröszt bányaüzemeiben is hozzákezd­tek a szakszervezetek kong­resszusának előkészítéséhez. A Pécsi Szénbányászati Tröszt szakszervezeti trösztbizottsága már egy héttel ezelőtt össze­hívta a bányaüzemék üzemi bizottságainak vezetőit és az üb-elnökökkel megbeszélték a kongresszus előkészítését'?! kapcsolatos feladatokat, meg­vitatták a két tervezetet. A bányaüzemek üzemi bi­zottságainak vezetői február 6-től 13-ig tartó időszakban röpgyűléseken ismertették a bányászokkal a kongresszus célját, a határozati javasla­tot és az alapszabály módosí­tásának tervezetét. A bányá­szok mindenütt nagy érdeklő­déssel várják a közelgő szak- szervezeti kongresszust. Jel­lemző erre, hogy Pécsbányate- lepen ‘például mintegy ötszá­zan vettek részt a nemrég tar­tott röpgyűléseken.' A Pécsi Szénbányászati Tröszt trösztbizottságának ter­ve az, hogy ezután — február 18-ig bezárólag — üzemenként összevont aktívaülésen, 18-án pedig kibővített területi bi­zottsági ülésen vitatják meg a határozat és az alapszabály tervezetét. Ezen a területi bizottsági ülésen már az üze­mekben előterjesztett javasla­Valóban szerencse doLga, hogy ki nyer a lottón, mert ugyan ki tudná előre megmon­dani, meiyik lesz az a szeren- ' | esés öt szám, melyet az üveg- ' gömbből kihúznak. Tudja ezt az a lottózó is, aki tegnap dél­ben a lottózó helyiség asztala mellett töltötte ki a szelvényét. S nem is akárhogyan. Bejön egy gépkocsivezető, mire a lottózó mellének sze­gezi a kérdést: — Mennyi a kocsid száma? — ötszáz! — Na, akkor beírunk ötve- net. Újabb vendég érkezik. A szakszerve­tokat és problémákat is mee- szemközti húsbolt hentese, jól vitatják és utána továbbítják1: megtermett férfi, ö is kap egy kiló azokat a felsőbb zeti szervekhez. A Pécsi Szénbányászati Tröszt trösztbizottságának tag­jai elmondották még: meg­győződésük, hogy a szakszer­vezetek XIX. kongresszusai , 12'fT ”, 5 *est (tálán azért, mert sok rna- '~r larfarkat foeott már életében! kérdést: — Nálad mennyi egy csontnélküli disznó? — Harmincért mérem! S a toll máris, átikszeli a harmincas számot. De úgylát­szik a lottózó barátom szeren­cse emberének tartja a hen­határozat- és alapszabály ter-f lacfarkat fogott már életében), vezetének ilyen széleskörű I megvitatása jelentősen eiőse-* gíti a kongresszus sikerét', biztosíték arra nézve, hogy a | határozat a legfontosabb fel- < adatokat tűzi ki célul. Kicsi SZOba — nagy gondok A szoba egészen kicsi és mint két jó­kora pók, punnyosz­tanak sarkaiban az Íróasztalok. Néhány szőttes vidám foltja felesel a kitömött szekrények sötét ko­molyságával és há­lom fáradt szék vár­ja a vendégeket. Ez nem tréfa: a székek fáradlak, mert sose várnak sokjáig. A kis szoba ajtaján percen­ként felhangzik a ko­pogtatás. Már reggel, amikor Schanzl Antalné meg Kiss József né, a Me­gyei, ill Városi Nő­tanács titkárai fél ki­lencre megérkeznek, ül kint valaki a fo­lyosó padján. És utó­ra /önnek a többiek, panaszosok és aktí­vák, az egyiknek az a kívánsága, hogy se­gítsen a nőtanács könnyebb munkát ta­lálni, a másiknak, hogy indítsanak a faluban szabás-var­rás tanfolyamot, . az egyik sírva, panaszol­ja, hogy megverte a férje, a másik büsz­kén számol be egy sikeres pedagógiai előadásról. És Kiss- nének hiába kellene elmenni a rendőrség­re kilenc órakor — a látogatók jönnek és jönnek. Ami per­sze magában véve nem baj, sőt. De mégis itt kezdődik a baj, mert Schanzlné reggel óta el akarja készíteni a nőnapi elő készületek tervezetét — és nem megy. A nagy papírok kiterít­ve várnak az íróasz­talon, de amikor írni kezd: „javaslatok a különféle szerveknek március 8. megünnep lésére..." valaki jön, egy öreg asszony és elpanaszolja, hogy kevés a nyugdíja. S mire leírja, hogy ,.a szakszervezetek ün­nepélyesen megjutal­mazhatnák a terme­lésben élenjárt asz- szonyokat" — már is­mét panaszkodik va­laki a szobában, sír és tanácstalanul vár: hiába, oda kell fi­gyelni, még ha tör­ténetesen nem is ő intézi ezt a dolgot. Aki kér, aki sír, arra nem lehet nem oda­figyelni. És ez így megy\ minden délelőtt. A(> kicsi szobában össze-’ sűrűsödik a levegő, de nemcsak a lehe­letektől, hanem az idejárult emberek gondjaitól, bajaitól is. Azoktól, amelyet el kell intézni és nem­csak azért, mert ez „hivatali kötelesség“ — de nem lenne szükséges, hogy így leéli jen elintézni. Ez a kicsi szoba már /lá­gyon kicsi azoknak a nagy gondoknak, amelyeknek színhe­lye lett. H. E. s ezért még egy kérdést fel tesz neki: — Hát egy kiló kolbászt mennyiért adsz? — Hatvanért. — Annyit nem ér meg. —: És találomra átikszel még há­rom számot, amelyikhez nem fűződik autórendszám, mészár- széki árjegyzék, de még csak szépasszony életkora sem. Aztán bedobja a lottózó Iá-1 dába és megy át a szemközti büfébe ... talán éppen szeren csét próbálni. Rövid hírek — Bolyban február 15-én tartják a hagyományos köz­ségi tűzoltó bált. — Ivándárdán február 12-én Sarló-kalapács néven terme­lőszövetkezet alakult nyolc taggal, 80 holdon* ^OLIHEQYEN KISZESEK AZ ISKOLÁSOKÉRT A babaira KISZ-szervezei* elhatározta, hogy segít az is­kolának az új tornaterem be-J vakolásában. Elhatározásukat j tett követte és szépen haladj a munka. ,. lUcclc a zscfntt s fálty - UUtiny.! Ez nem vicc ám kérem! Kereknek kerek, de olyan kicsinyke, mint egy na- gyobbméretű okmánybélyeg... És sápadt is. Csak itt áll az asztalomon, árván, egyedül, szégyenkezve is talán, mintha ki lenne közösítve a nagyméretű egészséges zsem­lék társaságából. Súlyra is csökevény, hogy úgymond­jam: koraszülött. ...És ezért — úgy vélem, mintha szégyenlené ma­gát. Pedig igazán másnak kellene szégyenkeznie e három dekás kis vakarcsért. Mondjuk annak, aki sütötte. Vagy ha neki nem is — hiszen a több ezer normális „termetű” zsemle közül igazán kiválhat egy „Benjamin” — a leg­kisebbek legkisebbike. Csak hogy akkor ne adjanak túl rajta. —> Mondjuk a Bem utcai Hús- és Tejkiskereskedelmi üzletben. Mert ugye — az eladó — legföljebb gúnyt űz ebből a kis tésztacsökevényből — viszont becsapja a vevőt. És ez ám a nagyobbik baj! Bizisten nem vagyok átkozódó természetű, de azt mondom, hogy az az eladó, — aki ezt a kis vacakot — mert rendes név sem illetheti — árúba bocsátotta pirulás nélkül — addig ne egyen nagyobb zsem­lét, míg meg nem szánja-bánja bűneit ■ . > // „lói Umóh lett, - outi lel... Mondjuk szombaton. Aki korán kel, aki délelőtt ráér, az kap friss húst, kap szép húst, kap tejet, kap friss kenyeret, kap mindent,,. Az a háziasszony (és házi­férj ..aki viszont délelőtt dolgozik egészen a délutáni órákig — az aztán kilincselheti végig a belváros vala­mennyi boltját. Mert „Sajnos, a disznóhúsunk elfo­gyott ..." — „Sajnos, a tej elfogyott...!” — „Sajnos, már csak tegnapi kenyerünk van...!" „Sajnos, kifogyott a friss zöldségünk..,”— „Sajnos...” stb. Ezt hallja. Amit aztán ezekután az eladó hall a vásárlótól, az megint más lapra tartozik, semmiesetre sem a miénkre ... De ez még hagyján. Mert legtöbb üzlet és bolt már négykor-ötkor bezár: Letelt a munkaidő. Rendben van- Ugyan ki is kívánhatja a kereskedelem dolgozóitól, hogy nyolc órán túl is dolgozzanak. De azért afféle rendelet sem ártana, amennyiben inkább reggel, vagy délelőtt kez­denék egyetlen órával az üzletnyitás idejét, és akkor a dolgozó asszonykák is vásárolhatnái/ak. Nem beszélve ar­ról, hogy délelőtt csak a felét árusítanák ki azoknak az áruknak, amelyek nagyon keresettek. Hogy maradjon a délutáni vásárlóknak is. Ajjaj! Arról meg már nem is merünk álmodni, hogy vasárnap délelőtt egy-két órára is — a belvárosban leg­alább egyetlen üzlet kinyitna. *; Erről már álmodni sem merünk. Csupán csak úgy megjegyeztük „egy kalap alatt”,,, •» (RAB) a somoen A somberekieknek már régi MOKÉP most teljesítette ki* kívánsága, hogy ne csak szóm- vánságukat és szerdán, vals- baton és vasárnap vetítsenek mint csütörtökön is vetítenek filmet, hanem hétközben is. A filmet a faluhan. Szigeti út 86. Ütött-kopott földszintes épület az utcai ol­dalon, hátul az udvarban egy hasonló ház. Itt Kardos Győ­ző, a ház ura. Igazi, békebeli háziúr. Nem szereti a lakókat. Legszívesebben venné, ha mindkét lakó fogná magát és elköltözne, hogy ő foglalhassa el az egész házat és ne legyen gondja a lakókra. Mert a la­kók, azok borzasztó emberek. Kibírhatatlamok, Követelőd­zők. özvegy Kovács Ferencné például, aki az udvari épület­ben lakik egy 9X5 és fél mé­teres hatalmas helyiségben — valamikor a háziúr mamájá­nak a ‘ tésztaüaeme volt ott, — már évek óta kéri, hogy en­gedje kétfelé választani a he­lyiséget, hogy egy rendes, szo- ba-konyhás lakás váljon be­lőle. Egy falra, egy közönséges válaszfalra lenne csak szükség és Kovácsné a két gyermeké­vel egy hodály helyett rendes lakásban lakhatna. Nem kelle­ne ugyanott aludni, ahol egész nap forr az üstben a ruha és gőzölög a teknőben a forró víz, — mert Kovácsné mosásból él, — nem lenne nyirkos állandó­an az ágynemű és nem izzad­nának éjszakánként a nappal atgözölt falak. No, de hát megengedhet egy ilyen átalakítást egy háziúr a házában? Még mit nem! Ha nem tetszik a lakás, menjenek el máshová lakni! Én nem hívtam ide ma­gukat! — így reagált a háziúr a kérelemre; Pedig Kovácsné a válaszfal megcsináltaitását is vállalta, de hát niit törődik ezzel Kardos Győző háziúr? Az ő lakásában nincs gőz; i i A víz sem érdekli. Tudni­illik a vizet is elzárta a lakók elől. Minden lakásban volt vízcsap és vízöblítéses WC, Papp Gáborék lakásában lse­dig fürdőszoba is. Január vé­gén azonban jött egy csőrepe­dés és a háziúr elzárta a vizet. A kapu mellett a vízóránál ál­lított fel egy csapot, amire egész nap száll az utcai forga­lom által felkavart por, sze­mét és idestova mái- egy hó­napja onnét hordják a lakók a vizet. Kovácsné is erről a csapról hordja vödörben har­minc méter távolságra a mo­sáshoz szükséges vizet. Megcsináltatni a csőrepe­dést? Lehetne, csak a háziúr nem akarja. Pedig Papp Gábo­rék már azt is felajánlották neki, hogy a költségek felét megfizetik, csak hívjon már végre szerelőket. De mindhiá­ba. Kardos Győző egyre csak azt hajtogatja, hogy nincs há­romezer forintja új csővezeték építésére. Arról hallani sem akar, hogy csak, a csőrepedést csináltassák meg. mondjuk kétszáz forintért. Vagy alapo­san megjavítjuk az egész víz­hálózatot, vagy sehogy. így aztán marad a sehogy. Mert a háziúr szegény ember. Nincs háromezer forintja. Szegény már a nyár óta nem dolgozik. Csak úgy él. Leginkább Bak­són tartózkodik az anyósánál, — azért nem is érdekli a víz­probléma —, csak hébe-hóba ugranak be Pécsre motorral. Mégis miből vesz magának ru­hát és ennivalót — meg mo­tort? Hát istenem, a nagy­papának volt valamikor egy ' szeszfőzdéje, két garnitúra cséplőgépe, az övé volt az egész Kovács-telep (ő parcel­lázta ki), a szőlő még ma is ■Kgvan, aatón hát az apósék­HflZIURflH nak is van valamijük Baksán. Szóval az éhenhalástól még nem kell tartania. Ki tudja, még talán abban is reményke­dik, hogy egyszer- a lakók meg­szöknek tőle. Én őszintén szól­va nem hiszek ebben. Én ab­ban hiszek inkább, hogy öz­vegy Kovácsnénak sikerül megcsináltatnia lakásában a közfalat és Kardos Győzőnek meg kell csináltatnia a csőre­pedést és egyéb bosszantásai­tól is megmenekülnek a lakói. * Közép-Makár 1. Villaépület. Hej, de szép murik zajlottak le valamikor ebben a villában, amikor még dr. Parragh An­tal ügyvéd úrék csak nyaraló­nak használták és csalt akkor jöttek ide, ha már megunták a belvárosi tizenkét szobás la­kásuk egyhangú unalmát. Mi­csoda nevek fordultak itt meg! Littke pezsgőgyáros úr is nean egyszer mutatta be itt az új gyártmányait. De hát hol van­nak már azok az idők. Dr. Parragh Antal már nem is él. a tizenkétszobós lakásnak is fuccs, most itt kell meghúzód­ni az egész családnak. Itt la­kik most özv. Parragh Antalné a leányával, Vad Jenőnével és egy idős rokonával, özv. Babes Izaiásnéval, nyomorult két szo­ba, összkomfortban. És hát mi­lyenek ezek a mai idők! Még albérlőt is el kell tűrni a villalakás har­madik szobájában! Az albérlő K. János moz­donyvezető. 1951-ben költözött ide. Akkor még az Államvé­delmi Hatóságnál teljesített szolgálatot. Érdekes, hogy ak­koriban Vad Jenőné — a ház- tulajdonos — majd elolvadt a boldogságtól, hogy végre ka­pott egy albérlőt. Ne is men­jenek a tanácsra, a lakáshiva­talba, édes gyerekek — mond­ta — anélkül is ellakhatnak itt, ameddig csak akarnak. Fiatal házasok voltak akkor még K.- ék. nem is nagyon tudták, mit is kellene a lakáshivatalban csinálni, kivették hát a néhai ebédlőt, havi hatvan forintért. Évekig nem is volt semmi baj. Csak amikor K. leszerelt az ÁVH-tól és a MÁV-hoz került, akkor jöttek rá a háztulajdo­nosék, hogy őnekik tulajdon­képpen nincs is szükségük al­bérlőre. És azóta egymást kö­vetik az ügyvédi felszólítások. Felszólítás azért, hogy új tűz­helyet tettek a konyhába és a régit kitették (közben a légi rogyadozó tűzhely még ma is a konyhában áll és a konyhát különben sem használják a háztulajdonosok), felszólítás ezért, felszólítás azért. A vé­gén mindenesetben: ha meg nem szüntetik, ügyfelünk az albérlet felmondásának jogá­val fog élni. Szóval igyekeznek kibírha- tatlanná tenni az albérlő éle­tét, aki 1951-ben csupán ta­pasztalatlansága miatt nem igényelte ki a villa egész föld­szintjét. De baj az is, hogy az albérlő kisfia kimegy az ud­varba, meVt hiszen az udvart nem bérli az albérlő! Vélet­lenül akkor loccsantanak ki. az ablakból egy csomó szeny- nyes vizet, ha éppen ott megy az albérlő jó ruhába felöltöz­ve, stb. 1956. októberében aztán az is kicsúszott Vad Jenőné száján, hogy: menjenek oda lakni, ahonnét a ruszkik kimentek, ml nem akarunk ávÓ6 kommu- nistákkal’egy födél alatt lakni, ez a mi házunk! Lukács Kál­mán mozdonyvezető is fülta- nuja volt ennek a „felmondás­nak”, még mondta is: na, ne­ked* szépen felmondtak, János'. Igaz, hogy á nyáron megpró­bálta Vadné valahogyan elsi­mítani az esetet. Nem is tu­dom. hogyan mondhattam ak­kor ilyesmit, nem is tudom, mi volt velem akkor — mond­ta egy alkalommal K.-nónak. Pedig hát egyszerű a dolog: előre tetszett inni nagyságos asszonyom a medve bőrére .;. Persze, talán mondani sein kell, hogy a . kilakoltatástól mégis eltekintett Vad Jenőné. De azért nem adta fel a har­cot, hogy kipiszkálja a villá­ból K.-ékat. Csak módszert változtatott. December közepén az alábbi szövegű levelet küldte ajánlot­tan K.-éknak: „Közép-Makár l. sz. alatti házamban ön által bérelt bútorozott szoba albérleti díját 1958. január hó 1. nap­jától kezdődően havi 500, azaz ötszáz forintra emelem fel, mert hasonló nagyságú és fekvésű albérleti szobák bére ilyen összeget tesz ki. Pécs, 195T. dec. 15. Vad Jenőné” ötszáz forintra emelték a hatvan forintos szoba bérét! Pedig a szobában K.-ék bútora van, Vad Jenőnének csak egy szekrénye és más apróbb hol­mija van bent, amit bármikoi' elvihet, nincs rá szükség. Persze, eddig még nem kap­ta meg Vadné nagyságos asz- szony az ötszáz forintos lak­bért, csak a hatvan forintosat és pluszként tíz forint villany- díj-hozzájárulást. Meg is jött az ügyvédi felszélítás február elsején. Ha nem térí­tik meg nyolc napon belül et esedékes ötszáz forint bért, j­......ügyfelünk a 35/1956. M. T­sz . r.- 28. § c) és 29. § (1) bek értelmében az albérletet fel fogja mondani.'’ ....így él a háziűr és lakója’ a közép-ma ikári villában. A lakó felett’ lóg a háziúr pallosa, el állandó piszkálás: csak ki a házamból! Lehet, hogy Vad Jenőné már megálmodta, hogy mit csinál­nak majd hárman. — ha sike­rül a lakót kipiszkálni a víUalakás három nagy és , két kisebb szobájában. Nem vagyok jogász. Lehet, hogy a paragrafusok talán Vad Jenőnének több biztatást ad­nak ebben az ügyben, mi»1 K.-éknak. mégis remélem, hogy Vad Jenőné nagyságos asszo- nyék belátják majd, pillanat' nyilag nem olyan jó a lakás' helyzet, hogy nekik hármuk­nak egy egész villát lehessen biztosítani olyan áron, hogy egy háromtagú család kikerül­jön az utcára. Ha én lennék el ön helyében, nagyságos asszo­nyom. leszállnék arról a bizo­nyos lóról... Mégha háziúf lennék is. KURUCZ PÁL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents