Dunántúli Napló, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-13 / 37. szám

»58 FEBRUAR 13 NAPLÓ HŰSÉGGEL A NÉPHEZ ifrt?xff%$ Ij^O^Ö^O z&it Asszony * munkásörség- ben ... nem ritkaság. Brüll Jenoné is egyike a harcos, kommunista asszonyoknak. Nappal a Porcelángyárban formálja, csinosítja a tála­kat, edényeket és esténként foglalkozásra siet, tanulja a "íunkáshatalom védelmét — fegyverrel. MutokásíkaU éutmt A szolgálat átadása, átvé­tele katonás rendben, kato­nás szabályok szerint törté­nik. így: — Jelentem, a szolgálat át­vételére megérkeztem! ünnepségek A munkásőrség fennállá­sának első évfordulója alkal­mából ünnepi ülést tartanak ma este öt órakor a megyei pártbizottság dísztermében Az ünnepi ülésen meghívót' vendégek és munkásőröl vesznek részt. Programja: Schanzl Antal elvtárs ün­nepi megnyitója. Majd Duga József elvtárs tart ünnepi beszédet. A megyei pártbi zottság részéröl Török Ká­roly elvtárs, másodtitkár mond beszédet. Utána felolvassák Halas Lajos elvtárs, a munkásőrség országos parancsnoka dísz­parancsát. Majd kiosztják a/ országos parancsnokság ál tál adományozott dicsérő ok­leveleket, valamint a me­gyei és városi parancsnok ság okleveleit és jutalmait. Február 18-án a Sörgyár ban a munkásőrök közös ta­lálkozót rendeznek a szovjc' és határőr elvtársakkal a/ évforduló alkalmából. • Február 20-án a Féket' Gyémánt mozi helyiségéber ugyancsak szovjet és határ­őr elvtársak részvételével tartanak nagyszabású össze­jövetelt a munkásőrség tag­jai. A/// észtéiülo A külföldi imperialisták hazánkban levő cinkosaikkal 1956. októberében ellenforradalom kirobbantásával kísé­relték meg a proletárdiktatúra államát, a munkáshatalmat megdönteni. Csak a. Szovjetunió segítségének, a kommu­nisták és becsületes dolgozók kemény, áldozatkész harcá­nak köszönhető, hogy az ellenség tervei meghiúsultak. E forradalmi harc közepette, a párt hívó szavára ala­kullak meg 1957 február 13-án az első munkásőr egysé­gek. A munkásőrök megjelenését nagy örömmel és meg­nyugvással fogadta becsületes dolgozó népünk. Ezt bizo­nyítja a dolgozók tízezreinek részvétele a munkásőrség zászlóavató és névadó ünnepségein. 4 dolgozók bizalmát fejezi ki az a tény, hogy a munkásör parancsnokokat és beosztottakat számos dolgozó keresi fel ügyes-bajos dol­gaival és kéri segítségüket. Munkásőrségünk egy éves tevékenysége igazolja, hogy joggal élvezi dolgozó népünk szereietét, bizalmát. Elsők voltak, akik fegyvert fogtak az ellenforradalmárok elleni harcban. Az elsők között harcoltak ez ellenfirradalmárok által szított szégyenteljes sztrájk leverésében, a munka megindításában. Napjainkban pedig élenjárnak a gazda­ságosabb termelésben, á társadalmi tulajdon megvédésé­ben Munkásőreink ismertetik, magyarázzák pártunk po­litikáját, részt vesznek a párt- és kormányhatározatok megszervezésében és végrehajtásában. mUgyanakkor rettegve és gyűlölettel vették tudomásul a dolgozó nép ellenségei a munkásőrök megjelenését. Ezt a félelmet és gyűlöletet joggal váltotta ki munkásőreink­nek az ellenség elleni kérlelhetetlen harca. Munkásőrségünk a termelésben való helytállás, a po­litikai felvilágosító munka, az ellenség elleni kérlelhetet­len harc mellett, áldozatot és időt nem, kímélve vett részi a kiképzésben. Ennek eredménye, hogy egy év alatt je­lentős fegyveres erővé fejlődött és szilárd támasza lett pártunknak, kormányunknak a szocializmust építő mun­kában. Tudjuk, hogy a harc nem ért véget. Az ellenség most nem fegyverrel, hanem más módon követ el mindent, hogy gyengítse népi hatalmunkat. Mindent elkövetünk, hogy a jövőben is jó termelési munkával, kiképzési ered­ményeink fokozásával, példamutató élharcosai legyünk pártunk határozatainak végrehajtásában. Az elmúlt, egy év azt igazolja, hogy pártunk, kormá­nyunk és az egész dolgozó nép minden időben és minden feladat végrehajtásában számíthat munkásőrségünkre, úgy a munka fröntján, mint népünk ellenségeinek felszá­molásában. DUGA JÓZSEF, Munkásőrség Megyei Parancsnoka A munkásőr kemény em- N*r, a bányász is vasmarkú, »cél szívű, de mind a kettő *%reti az otthonát, családját. Csapi Géza munkásőr is, vá- tór is és nagyon szereti kis- fonyát, családját, kedves otthonát... azért állt be a ""mkásőrök közé. bérezi Pál elvtárs, a Pécsi sörgyár igazgatója. Naponta gond, feladat nyugszik '■diáin, de arra eddig is, cz- '•án is jut ideje, hogy bizto- a proletárdiktatúrát ^Prt Bérezi elvtárs is tani * Munkásőrségnek. Ki ne ismerné a Porce­lángyárban Busa bácsit — mert csak így hívják idősek és fiatalok egyaránt. Ez az ő gyalupadja és most reszel őt markol a keze s ha szólít­ják? Géppisztolyt, puskát, munkásör egyenruhában. {/Us-czacmíékczés Horváth Tibor elvtársnak komoly beosztása van a MÁV Igazgatóságon. Napon­ta egy egész igazgatóság anyagellátásáról, anyagmoz­gatásáról kell gondoskodnia. Most is véleményét kérik é-. utasítását várják, de ha fe'- ölti a másik, a munkásőr- egyenruhát, akkor ő igazo­dik ... a parancs szerint. ó Jer hónapokban még * TV* ^ keserű emlékként \ éltek benne azok a napok, a \ harcos, a küzdelemmel teli órák. Ma már úgy említi, mint egy dicsőséges fegyvertényt. Mintha a szeme is, a szive is azt mondaná: „Nehéz volt, de megvívtuk!" f Mert hogy is volt csak? ^ Szögi József bányász — tar­talékos főhadnagy — novem- Aber 4-én önként jelentkezett a * karhatalom megerősítésére, t Másnap már Pécsbánya dim- fbes-dombos vidékét járta. Vi- é győzött a rendre, amennyire é azokban a napokban lehetett i vigyázni. Komoly feladatot ka- f pott többed magával. A lőszer- é raktárt kellett megvédeniük, f Simáék és társaik akarták fel­robbantani. mert pusztítás, fé­# lelemkeltés, pánik volt a jel- i szavuk. De csak jelszó maradt. t A karhatalmisiák meghiúsítot- I fák tervüket. I Aztán újabb feladatot kapott. I Heten indultak a Mecsekre. I hogy a távkábel erősítő beren- I dezést megóvják a'z erőszakos t pusztítástól. A parancs nem r annyira hivatalos, mint elvtár- r si volt: „Meg kell védeni elv- f társak. Sok függ a ti helytál- f Iónotoktól!...” \ Es Szögi alvtársék helytáll­ótok. Pedig kétszer is megtámad­can támadtak hét karhatalmis- tára. de mindannyiszor véres fejjel hátráltak meg. Az igazi, a nagy „csata” ké­sőbb kezdődött. A karhatalom már lassan megerősödött, a rend is — úgy ahogy — hely­reállt, most a pártot kellett erősíteni, új szervezeteket lét­rehozni. Ki vállalja? Akkor, amikor Dobrovicsék sarat szórnak rá. amikor ezer akadályt gördítenek a párt­szervezetek megalakítása ele. amikor a gyengék titkolják belső érzéseiket és félnek oda­állni: „Én kommunista va­gyok!" Szögi József vállalta. Leszerelt és munkába állt. Jelentkezett az üzem vezetői­nél és munkát kért. Kapott, de milyet? Technikus, képzett vá­jár léiére Simáék kocsifékező- nek tették, ha már minden­áron dolgozni akar. Cfy 1 C.4. ■négy dol­gozni. furcsa kép fogadja. sEgy volt horthysta főhadnagy mel­lé osztják be. Valamikor a csillése volt — még vájár ko­rában — most a főhadnagyból lett időközben vájár és Szögit jelölték ki csillésnek. Mert így gondolkodtak: — Most majd meglátjuk, melyik az erősebb, a „vörös főhadnagy" vagy a „fehér fő­hadnagy"? S a „vörös főhadnagy” nem hagyta magát. Dolgozott mint csillés — kettő helyeit — s közben szervezte a pártol. Las­san ment, mint amikor a gye­rek járni tanul, de minden lé­pés közeledést jelentett a cél­hoz. Felkutatta azokat az elvtár­sakat, akik korábban is részt vettek a mozgalomban, akikre számíthatott. így jött össze el­sőnek Finta elvtárssal. A szak- szervezetnél dolgozott, ismerte, jó elvtárs. Mikor kijöttek a bányából, csak úgy — megszo­kásból — mozgalmi dalt dú­doltak, fütyültek, később éne­keltek. Ketten, a bányászok százas tömegében. Másnap már hárman voltak, harrhadnav ti­zen és egy hét múlva hnnoos volt a Széchenyi rakodó a da­luktól. Vörösödött a „fehér főhad­nagy" meg a Dobrovicsék kép ' s közben gyarapodott a párt- szervezet ... — S amint teltek a napol;, egyre halkabb lett Simáék «Ta­va s erősödött a párt hangié. Már úgy beszéltek róluk, mint akiknek tekintélyük van a bá­nyában. /'..j'Áf./irl -vörös” föhad­(fty&ZQ' & nagy... civil­ben ... Később sem telte le a fegy­vert. Áthelyezték az Uránérc Bá­nyához, Bakonyára, aknász­nak. S a tartalékos főhadnagy, a vájár most munkásör... és sohasem felejti el az ellenfor­radalom napjait, Simáék, Dob­rovicsék terveit... (Irta és szerkesztette: GALDONY1 BÉLA) A LEGFIATALABB Még tavaly tavasszal egy nyurga, alig tizen­ötéves munkásfiú állt meg a meszesi mun- k ásőr-paranesnok előtt. — Hadd álljak be maguk közé. A parancsnok megnézte a gyereket. — Hány éves vagy, fiam? — Tizenöt, de már elmúlottam .; Tavaly nyáron ifjú Kiss István felöltötte a munkásőr-agyenruhát. Személyesen az édes­apja öltöztette be, aki kezdettől tagja a mun­kásőrségnek és mint nyugdíjas bányász, a raktárosi teendőket látja el, *■ Ifjú Kiss Pista most együtt vonul ki az édesapjával, együtt járnak a lövészetre, és nagyon büszke rá, hogy alig tizenhat éves és ő is együtt ünnepi az „öregekkel” az évfor­dulót. I

Next

/
Thumbnails
Contents