Dunántúli Napló, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-25 / 47. szám

1958 FEBRUAR 25 NAPLÓ 5 TECHNIKA f- Tjiiílőiiiámj A szintetikus kaucsukfajták tevén végzett kísérletek kere­tében x Szovjetunióban nem­régen eszkaponnak nevezett ú.i szigetelő anyagot állítottak elő. Az új anyag úgy készül, hogy a szintetikus kaucsukot 250— 30C hőfokra (Celsius) hevítik légmentesem lezárt edényben, miden vulkanizáló adalék- ^ anyag nélkül. Az eszkapon könnyen oldó­dik ásványolajban és szerves o''’'szerekben, jól elegyedik iróniával, bitumennel s külö- n"-*n szintetikus kaucsükkal, ami által megjavítja annak technológiai tulajdonságait, < rVdául tapadó képességét.' 1'-wncsak az eszkaponból ki-) in’u’va — katalizátor és lá-J gyító anyagok hozzáadásával i — eszkapon-lakkók állíthatók) e'3: ezt a lakkot üvegszálak-^ b*- készült szövetek impregná-( lácira használják. A szövet fe- lü’stén rugalmas, vékony, sü­ti, tapadó és nagy szilárdságú fl'm képződik. Az így impreg­nált szövetek villamosszigetelő é; egész sor más előnyös tulaj­donsággal rendelkeznek: rugal­masak, dielektrlkus szilárdság- fal rendelkeznek, felszívják a ^ ley-'gőnedvességet, ellenállnak <1 a hőmérsékleti ingadozások­nak. A pamutszövetböl vagy másfajta lakkal Impregnált üvegszéi’ból készült szigetelő anyagok ilyen tulajdonságok­kal nem rendelkeznek. Az új eszkapon szövetet olyan elektromos berendezések készítésére használják, ame­lyek nedves levegőnek vannak kitéve. * f Néhány napja kí- I f »érték utolsó útjára ■ ^a pécsi temetőben • A Solti Lajbs nyugat­w mázott posiafőtaná * esőst. Amolyan iga> pécsi „tűké” volt, fii / radhatatlan kísérle ... , J , , , . .. . __ . J tező, akinek névé Leningrad] tudósok kidolgoz.- bele az uvegelegyet. Most azon ■ hez nem kisebb es ták a magasfeszültségű áram- ban az olvasztási eljárás koz-(mény fűződik, min mai történő üvegolvasztás vétlenül a kvarc-edényekben megteremtésének tö- technológiáját. A gyártási eljá- kezdődik, amelyet az új bérén- ténete. dezés 1800 fokra melegít fel.? Pontosan 44 észtén a pécsi rádiózás maciéi Ui szov ei találmány : iteplvasztás magasleszli tség'; árama rácoknak megfelelően külön­leges berendezést készítettek amely generátorból és üveg­olvasztó kvarc-edényből áll. Azelőtt a kvarc-edényt elő­zetesen magas hőfokra hevítet­ték és csak ezután öntötték Új aszimmetrikus fényszórók A géplcocsizás egyik legne­hezebben megoldható kérdése a tompított fény alkalmazása az éjszakai országúton. Eddig kétféle rendszer volt használa­tos: a szimmetrikus európai, kis fényerővel és egyenletes ' 'nyelosztással és az amerikai, óval erősebb fényszórókkal, ’.szimmetrikus fényelosztással, vrnely az út baloldalát gyen- Tébben, a jobboldalt jóval erő­sebben világította meg. Ez utóbbi hátránya a kevésbé éles. . ... fényhatár. Ezért vált szüksé-ff? e,muu gessé nemzetközi rendezés, '’melynek eredményeképpen az 1957. évi Frankfurt am Main-i nemzetközi autóklállításon be­mutatták az új fényszórót. En­nél a fényhatár a jobboldalon 15 fokkal, a vízszintes fölé emelkedik: így az út jobbol­dalán fénykéve keletkezik, amely megvilágítja az út szélét és a két kocsi találkozásakor keletkező, fölöttébb veszélyes j „fekete űrt“. Ez 300 fokkal magasabb hő­mérsékletet jelent, mint az ed­digi lángkemencék hőfoka Mindez lehetővé teszi, hogy különösen tartós és hőálló üve­geket készítsenek. Korszerű kísérleti berende­zést szerkesztettek az optikai v üveg elektromos olvasztásának |tá céljaira. Ezeket az üvegfajta-■ kát egészen a legutóbbi időkig periodikusan működő kemen­cékben készítették. A tudósok most félfolytatólagos módszert dffligoztak ki, amely felére csökkenti az anyag veszteséget. A •'estis cTkon Az Egészségügyi Világszev vezet adatai szerint századok szörnyű járványbetegsége fokozatosan kihalóban van. 1957-ben az egész földkerekségen mindösz- sze 514 pestis-megbetegedés történt. A század kezdete óta még nem volt példa ily cse­kély számú pestis megbetege­désre. A'omplem órák számára ‘.Hitelt - mozaikok: Az v át\ a A szovjet tudósok a közelmúlt­ában új, hatalmas rádióteleszkópot Megjelent a galvánelemek állítottak fel. az új rádióteleszkóp ypezáh/oc vptéhitAria“ __ n tukrének tertilete 400 négyzetmé­ve szelyes „veieiytarsa — a tei% h0SS2a 130 méter. segítségévei Parányi, néhány millimeter 3 centiméter hosszú rádióhullámok átmérőjű „atom" elem. Az \ vétele is lehetséges, az előnye, hogy öt éven megszakítás nélkül képes igaz hogy igen gyenge —r Angliában a közelmúltban újti­cynlnnltsitni A Írül- Puső pneumatikus pormentes fú- pramot szolgáltatni, a kui rógépet állították eia. az újszer­joldi szakértők úgy vélik kezetű fúrógép különleges csa tor- bogii az atomelemek széles- nan vezeti el a fúrás közben kelet- körű alkalmazást nyernek a, SVSfc villanylcarórákban, a felve- a tetőkből összeállított minia-i * tűr rádiókban, hallókészülé-i a Szovjet Természettudományos kékben és más műszerekben. ( Akadémia kutatásai szerint a púk Az ilyen áramforrás belse-, j“epeden élőlény, amely a be­iében foszforba préselt rádió- i ói. ‘A^pókíík "típán™ zf al^émek" aktív izotop-réteg van, kívül,, amit a szél hoz magával. Némely Pedig szilíciumos fényele—l [cpkefajták 6000 méter magasság- , , , , , , . \ ban, nemely madarfajták nedie Plek helyezkednek el. Az 1 4500 méter magasságban élnek aram két szakaszban kelet-é ^ . kezik: először a promethium- # f U7 nevű ritka izotop álta ki-f A transvaall múzeum tudósai be­sugárzott béta-részecskéké jelentették, hogy Johannesburgtól ..... . , ,. ,43 kilométernyire, a híres sterk­energiajat a foszfor fény-. fontéin! barlangokban újabb embe- anergiává változtatja, majd v rl esontmaradványok kerültek nap­it fénuelemek a foszfor lé-1 viláfe’ra- A tudósok véleménye sze- jenyeleinen a jvszjyr je rrtnt a 1(,let a történelem előtti ko­trókban élő majomember újat -> tí- [pusától származik. Ez a niajom- I ember már felegyenesedve, két lá- íbon járt, agya is fejlettebb volt.? , A barlangokban a csontmaradvá-í nyok előtt különböző kezdetleges« 'szerszámokat Is találtak, amelyeke ilazonos korból származnak, de ki-\ Jvitelezésük felülmúlja a majori-^ ember értelmi képességeit. A tv.- dósok feltevése szerint ezen a vl-1 déken az ősember njt a majom-, ember korszakának végén feltűnt és magúval hozta a viszonylag fej-' lettebb kőkorszakbeli kultúrát. llUanial a iá" ellen Az Amerikai Egyesült Álla­mokban a közelmúltban olyan ultrahangkészüléket szerkesz­tettek, melynek segítségével pontosan megállapítható a rá­kos megbetegedés diagnózisa. A rákos szövetben ugyanis az ultrahang egészen másként ve­rődik vissza, mint az egészsé­gesben. A szakemberek véle­ménye szerint az újtípusú mű­szer segítségével már egészen kezdeti stádiumában is kimu­tatható a rákos megbetegedés. Turiályhajók helyett plasztikcsövek tiyét villamos árammá vál­toztatják. Az áram feszült­sége elég nagy, körülbelül 1 Volt. A promethium-147 thagas ára azonban egyelőre még korlátozza az ilyen ele­mek gyártását. dővcl ezelőtt, 1914 február 16-án este 6 órakor izgatott férfi ült az akkor épülő­félben lévő kereske­delmi iskola tornyá­nak egyik szobájá­ban, egy furcsa ala­kú kis készülék előtt. Nem kisebb dologra állalkoztak az újí­tásra törekvő kísér­letezők, minthogy az akkor még alig is­mert dróttalan táv­író útján szikratáv­iratot vegyenek fel. Kilenc óra felé Járt az idő, amikor az egyik résztvevő: Se- lényi Jenő postatiszt fülére illesztette a fejhallgatót, a körül­ülök pedig az izga- et lomtól remegve les­lék a készülékét. Végre perckor Selényi Jenő papírra ve- npcSjc , tette az első mondatot: „Norddeich a. vravo, 1,, , L’air íróid brouillé du nord pluie .. (A levegő hideg, köd, északon eső). Valamennyien öröm­mel sóhajtottak fel: a kísérlet si­került. 1914. február 16-án este 9 óra 10 perckor sikerült az első rá­diótáviratot felvenni Pécsett. En­nek az első pécsi rádiókészülék­nek Solti Lajos volt a készítője, aki a szikratávirat felvétele után nyomban táviratban jelentette a sikeres vételt Follert Károly pos­tavezérigazgatónak. Másnap este ugyanebben az időtájban ismét megkísérelték a vételt. Ez alka­lommal Norddeich, Párizs, Moszk­va és még egy Ismeretlen állomás jeleit vették. A sikeres kísérleten felbátorodva Solti néhány nap múlva beadvány­ban kérte Nendtvlch Andor polgár- mestertől, hogy a városházán ren­dezzenek be egy helyiséget, ahol Pécs városa is bekapcsolódhatik a világ szikratávíró forgalmába. — Ugyanakkor terjedelmes memoran­dumot intézett az akkori kormány­hoz, melyben az azóta már meg­valósított stúdió és a rendőrségi rádióállomás eszméjét vetette fel. A nem mindennapi érdekességű memorandumban többek között ezt olvashatjuk: „Egy felvevő készü­léket állítottam egybe, mely bár­hol kifogástalanul működik, s melvnek segítségével a Norddeich által adott közép-európai időjel­zést, a meteorológiai híreket, va­lamint a párizsi börzeközleménye­ket minden községben, pusztákon, tanyákon, stb. lakók felfoghatják. Mindezekre való tekintettel ké­rem Nagyméltóságodat, hogy ezen készülék beszerzését elrendelni méltóztassék ... Egyidejűleg ké­rek engedélyt arra, hogy a Gellert hegyen, mint Magyarország ideális gócpontján egy adóállomást ren­dezhessek be. Ennek segélyével ugyanis közölném az ország egész lakosságával mindazon híreket, melyek közérdekűek. Pécs, 1914. február 25. Solti Lajos m. klr. pos- ía-távirdatitkár". íme a válasz: „A m. kir. posta és távírda ve­zérigazgatóságnak múlt hó 20-áu 3622. sz. a. kelt rendeletc alapián értesítem, hogy Méltóságos Follért 9 óra 10 Károly pt. vezérigazgató úrhoz címzett táviratában leirt rádiótele- graf felvevő áUomás berendezésé­hez előzetesen engedélyt kellett volna kérnie. Minthogy állomását a pécsi posta- és távírda műszaki felügyelősége már múlt hó 17-én üzemen kívül helyezte, illetőleg az antennát az állami főreáliskola új épületéről leszereltette, felhívom, hogy készülékeit az Igazgatóság és műszaki felügyelőség megbízott tisztviselőinek í. hó 5-én délelőtt mutassa be. Az állomást, illetve a berendezést addig, amiq; az enge­délyezve nincs, hasznaim nem szabad. Megjegyzem, hogy egyedül csak magánkedvtelésre szolgáló rádióállomások egyáltalán nem en- gedélyezhetők. Egyúttal jelentse külön, hogy ml annak a játékke­reskedőnek a címe, aki Ily rádió­készülékeket árusít? Pécs, 1914. márc. 3-án. Brunner sk. igazgató”. E szigorú eltiltás sem kedvetle­nítette el Solti Lajost. A Mecsekre rándult ki és ott állította fel ké­szülékét. Az első világháború alatt több ízben fogta Párizs, Moszkva síffrirozott háborús táviratait. A katonai hatóságoknak nem merte átadni e felfogott szövegeket, mert az akkor még városi rendőrség ál­landó „érdeklődésével” tüntette ki. Solti Lajos első kísérleti készüléke egyébként igen egyszerű volt: egy Kohinoor-ceruzából és egy ólom- érckristályból állott, az antenna egy kimustrált ócska esernyő drót­váza, a földvezeték pedig valami­lyen élöfa, vagy földbe szúrt kés volt. Solti Lajos 44 évvel ezelőtti tevé­kenységével a közérdekű rádiózás alapjait fektette le és ha nem gán­csolták volna el, érthetetlen rövid­látással terveit, ma talán jelentős szerene lenne a rádiózás népsze­rűsítésében. Amit a hatóságok 44 évvel ezelőtt még fantasztikus do­lognak minősítettek, az ma már egészen természetesnek tűnik. — Vagy talán nem az, hogy napjaink­ban Pécsett önálló műsort sugárzó rádióállomás működik, hogy a vá­rosháza tornyából ultra-rövldhul- (amú adás történik és hogy megva­lósulás előtt áll a pécsi televízió kérdése is? Ha ezekre gondolunk, jusson eszünkbe néhány pillanatra az az ember Is, aki a rádiózás pé­csi bölcsőjét ringatta. —nt— Ház plas&fik anyagokból Csak a közelmúltban sikerült , .. , v a ? •• 7 plasztik anyagból házat építeni, A hamburgi kikötőben bemutatott plasztikcsövek nagy v mivei a plasztik anyagok ez ideig olajtartályhajókat helyettesítenek. Egy mélytengeri vontató-(nem rendelkeztek a házépítéshez négy plasztikcsövet kapcsolnak. A csöveket háromig*fL^g^Äbm Francit » meter melységben vontatják. \ országban házat és garázst építet-' hajóhoz tek igen szilárd, ellenáll az időjá­rási viszontagságoknak, jó hő- és hangszigetelő és lényegesen csök­kenti az építmények súlyát. — A szakemberek szerint a közeli évek­ben hozzá lehet látni a plasztik házak szériagyártásához. A^öPOqiOlWA (és némely új Vernéknek in­telemmel ajánlva) nyavalya kórság, aki ki­ismeri magát ebben a ter­monukleáris világban . .. Folytatta volna tovább is. de akkor óhatatlanul testté a fenti l0e ÓS 0(ia aZ ír<$* pö?*' a íenséges homály, amely Soah fontos tartozéka minden ha- írásnak. Ie:eflát meg kellett szólalnia a te- ■J°hnak, ami viszont arra jó, hogy ^Qtlan fordulatot adjon a nehéz- induló cselekménynek, telefon megszólalt és most már fogútól értetődő, hogy alig öt fénCCel a fentl bevezető után a tör- tAft egy szerkesztőségben folyta- ÍQ<iz, Itt meg kéne említeni eu,a negyedórás várakozást, ami q^asztja az írót a szerkesztőtől, hagyjuk ... kölcsönös egymásra mosoly- he* — mert ezt nem le­w fásképp kifejezni — talán nem knZ ^találni, hogy melyik ros- tn/otta bele egyiküket az íróasz- ^ előtti székbe és az sem talány, s„9V ki volt a másik, aki elsőnek le9szólalt. ^ Szóval, kedves Lapu kolléga... miután minden szerkesztő V*s°Ujog és majdnem mindegyik U kezdi, legjobb az óvatomé'U, P,ppen ezért érthetetlen, hogy Lapu kolléga azonnal lelkendezni "kezdett. — Talán . .. talán ... tetszeni tet­szett a kéziratom?!. . . A hallatlan önbizalom viszont mindig mátokra van kártékony ha­tással, s így előállott az a lehe­tetlen állapot, amely felrúgta a kettőjük közötti diplomáciai kap­csolatot és közébük lökte a lénye­get. — Badarság! — tetszik engem érteni, Lapu kolléga? — Badarság olyanokat beleírni egy utópisztikus , regénybe: ,,Láttam lombos nyírfa­ágat, amely lehullt és görcsös gaUy lett. . .*» ilyet a neandervölgyi ős­ember is látott, mit akar maga vele 3 003-ban . . . — De hiszen, hiszen éppen az benne az utópisztikus, amikor az utolsó nyírfaág is .. . — Ugyan kérem! Hol lesznek már akkor nyírfaágak . . . talán a Holdban... Az ám, a HoldI Látja, az nem is olyan rossz, amit a Holdról írt: „Csorbult élű araW- sarló ...” Ez ugyebár utalás arra, hogy a hidrogén robbantások si­kerrel jártak . . . — De én ezt, de.. . hogy úgy mondjam, nem sikernek, hanem elrettentő példának . . . — Az sem a legrosszabb, amivel a Göncöl szék ér elavultságát fejte­tJPübürgő, bűzös, égi dömpe­rek ..bár én a bűzöst, diadal­massal helyettesíteném . . . — Kérem, értsük meg egymást, én nem helyettesítek semmit, én azt akarom, hogy a Göncöl ma­radjon ott, ahol . . . — Szóval, pofozza átr Lapu úr, pofozza át! — Kit, kérdem tisztelettel? — Ne személyeskedjünk írótárs, mához egy hétre hozza el újra a kéziratot, de átpofozva! óbb szemtanú állítása sze­rint zilálton hagyta el a szerkesztőséget, majd be­tért egy virágkereskedés­be, ahonnan egyenesen a Kerepesi temetőbe ment. Még so­káig ott látták Jókai sírja előtt, ahonnan üres kézzel távozott. Csakts ennek tulajdonítható, hogy hazatérve első dolga volt a szoba átrenoválása. Az előlegben kapott négyezerből kettöezerha- romszáznegyvenőtért lekapartatia a régi meszelést és a fiistöskék alapra arany-barna atommagva­kat festetett, körülöttük keringő ijesztöpiros elektronokkal. A csil­lár helyébe fluoreszkáló műholdat szereltetett és a rádióból kidobatta a tranzisztort., a teonnetron ked­véért. Csak a képekkel volt gond­ja, különösen Jókai képével. Át­vitte hát a konyhába és a spar­herd fölé, a falvédő helyére akasz­totta. de falnak befelé és kereszt­be, lelki okok miatt. . . Szóval, amikor együtt volt min­den. akkor elokotorta a cípöpasz- tás dobozt. Nem azt, amelyikben a Sevenaletiát tartotta, hanem a piros fedelűt, amiben a rádlóaktiv hordalékot őrizgette. Aztán a két ujja között — de gumikesztyűvel, hogy a sugár­veszélyt elkerülje — felcsípett egy kevéskét és néhány szaggatott slukkal bcl^legezte. Figyelte a hatást... — Ja, a tükröt is maga elé tette és csak akkor helyezett gipszpakolást a szemöldökére, amikor már a pu­pillái rezegni kezdtek. De ez már az aktívizáltság közelgését jelezte. És amikor az megérkezett, ő mar stopperórával, villogóval és kiterí­tett kézirattal várta. A bevezetőt, amelyben a szim­bolikus nfírfaág szerepel, egy toll­vonással áthúzta és mindjárt a kellős közepébe vágott. — A leány borzongva húzódott a férfi mellé. — Nézd csak Zsolt, milyen kü­lönös ma a Hold . . . — Ühüm. gondolom, ma odafönn termonukleálnak ... — szólt Zsoltt — Azért tán, az a sötét folt* . Zsolt? ... — Muris ... — szólt Zsolt. — ? . . . — így a lány. A fiú nem válaszolt azonnal, csak később. — Jó, ha nem birod, menjünk a gömbbe . . . — Hová?! — öntött ki a lányból a kétségbeesés áradata. — A Gömbszínházba, csacsi. . Hát már elfelejtetted? ... — tudod erről a fiatal feltalálóról szól a da­rab, akit a botantenna ionlzálása közben megcsalt a felesége . .. Most a régi szöveg szerint a lány azt mondaná: — ..Ne ionizálj nekem!... — r.ekem T.apu kell a régi T.apu, aki sajnálja a Ho'- dat...” így újra csak annyit mondott, de már ingerültebben: — ?!! . . . A fiú dühbe gurult. — !'.!. . . „!! ...” — és elszorult szívvel, lobogó indulattal ment ki-ki a maga útjára. (Régi szöveg: — „és a leány az árva, betért egy antikvárba. — Kaphatnék valamit Laputól? ... valami régit, klasszikusat. . .”) Uj szöveg: — Kegyed tévedett, ez antibio- tikvár, csak szakkönyvekkel szol­gálhatok. De azért van még ne­hány régi kiadású szakkönyvünk is. Itt van például félvászon kö­tésben a — „Jé, még mindig ra­gyog a Nap!" — Tessék csak bele­kukkantani. Ifjúsági téma, nép­szerű szövegezés, barkácsolóknak való .. . És a lány csakugyan belekukkan­tott. Az már a sors iróniája, hogy pont a tizennyolcadik oldalt ütötte fel, — ,,a nukleáris reakciónak ci Nap fókuszában kell végbe mennie, ellenkező esetben a Nap szerke­zeti anyagai nem bírják ki a . . (Régi szöveg: — a leány el­ájult . . .) Uj szöveg: — Semmi! ■— az az, néhány rá­dióaktív könnycsepp, azután né­hány üres lap és megint semmi... orvos még egyszer gon­dosan lemérte a pulzust, aztán odafordult a még mindig sírdogáló Lapu né­nihez. — Nehéz eset... és sajnos nem egyedülálló . . . Volt egy hasonló szegény. Fejébe vette, hogy balla­dát ír egy szerelmes párról, akik a Jupiteren találkoznak és egy­másba szeretnek halálosan. Am szerelmük egén már ott leselke­dik a rém, a fenyegető valóság. De ók mit sem tudnak erről, csak tépik a rét virágait, kergetik a szí­nes pillangókat, amikor eljö a döb­benetes pillanat. A fiú magához szorítja a lányt, ajka szenvedélye­sen keresi a másik ajkat, és ekkor derül ki, hogy soha, soha nem lehetnek egymáséi. . . Nem intrika, mégcsak nem is vetélytárs az, aki közébük állt, hanem egy sokkal nagyobb hatalom, az acélvázas üvegbúra. ami a fejükön van, ami a — Lenni vagy nem lenni-t je­lenti ezen az Istenverte bolygón. Választaniok kell. Vagy a platói szerelem, vagy a halál. Az utóbb’i választják ... A többi már tragi­kus gyorsasággal következik. Of lépés távolságról egymásnak s-a- ladnak, összekoppan a két bura. reccsenés, repülő üvegszilánkok es a két boldogtalan egymás lába elé omlik . . . — Ahogy mondottam, hasonló esetről van szó. Egyazon betegség. Oka rendszerint magas vérnyomás, perniciosus témátlansággal káro­sulva. Előjelei valóságiszony, bin' bla, tünetekkel... — Legyen e‘ ős asszonyom... A fia, — hogy voy- mondjam . . . igen, ki kell i.ionda- nom — a fia, bemolekulált. . . — Szegény! — zokoqta Lapu né­ni — szegénykém...» bocsássa meg neki a jó isten. PÁLINKÁS GvaROíY

Next

/
Thumbnails
Contents