Dunántúli Napló, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 4. szám

»58 JANUAR 5 NAPLÓ A dolgoiék érdekében Népgazdasági érdek vagy burkolt árdrágítás? A jövő hét közepén javul a kenyérellátás Szinte mindennapos panasz .« vásárlók körében, hogy ... >rnár megint emelkedett en­nek meg annak az ára, pedig a minőség, a kivitel ugyanaz“ p;. vagy alig változott. S a kereskedelem kénytelen gázát adni a vevőnek, mert -áléban az történt, hogy az par a korábban gyártott árun alig észrevehető módosítást eszközölt és máris több tíz fo­rinttal drágábban adja át. így volt ez a gyermek-silécekkel is. A tavalyi szezonban (1956 telén) 111 forintért szállították a Pécsi Kiskereskedelmi Vál­lalatnak, a következő szezonra már 141 forintot számlázott a Sport és Hangszer Nagykeres­kedelmi Vállalat Nyilvánvaló, hogy nem a nagykereskedelem emelte az árait, de az is tény, hogy minőség vagy fonmaváL- tozás nem volt fellelhető a só- léceken. Az esernyők ára is enyhén szólva megváltozott. A korábbi 155 forint helyett 175 forintért szállította az ipar. S a kereskedelem megint kénytelen volt megállapítani, hogy szemre semmilyen válto­zást nem eszközölték az árun; Még szembetűnőbb a burkolt árdrágítás gyanúja a babako­csiknál. A korábbi steppeli kocsiknak 350 forint volt az ára. Mikor megejteni a gombos kivitelű, már 390 forintért ad­ták, holott nyilvánvaló, hogy negyven forintos többletmun­kát a gombokkal történt el­látás nem idézett elő, És sorolhatnánk a szolnoki bútorgyár 160-as kanyhagami- túráját, melyet korábban 2 473 forintért szállított, ugyanakkor a legutóbbi szállításkor már 2 841 forintos ár volt feltün­tetve. Fazonváltozás? Kivitel és formakülönbség? Nagyító­val sem talált rajta a keres­kedelem. De nem te ezt kellene keres­ni, hanem as árdrágítás okát. , Mert nem mi vagyunk az el­sők, akik észrevesszük, szóvá- tesszük és keressük az okát. Már felfigyelt a hasonló ár­mesterkedésekre a Belkeres­kedelmi Minisztérium is. Ezért született meg a 100/1957-es számú rendelet, mely október 7-én a Kereskedelmi Értesítő­ben látott napvilágot. A ren­delet utal a burkolt árdrágítá­sokra és minősógrontásokra ée felügyeleti szerv létrehozását írja elő, melynek feladata a jövőben a termelő üzemek és a kereskedelmi szervek foko­zott ellenőrzése; A rendelet egyik pontja ki­mondja: „a MÁSZ 15 napon belül dolgozza ká a minőség megszilárdítására és a burkolt áremelések megakadályozására I vonatkozó ellenőrző munka el­határolását." ÚJ örvendetes, hogy létrejön egy ilyen szerv, amelyik a jö­vőben védi a dolgozók érdekeit a maga hasznát kereső, a tö­megek érdekeit figyelmen kí­vül hagyó egyes gyárakkal, ipari üzemekkel szemben. Ugyanis eddig mi volt a gyakorlat? Ha a kereskedelem képvi­selői nem vették át a termelt árut, mondjuk konfekciót, vagy méteranyagot, akkor hiánycikként jelentkezett a boltokban és máris kaptak a fejükre, hogy nem gondoskod­nak a lakosság jó ellátásáról. ne legyein két tűz közé szo-j rítva, hanem visszautasítva ai szállítmányt, mégis el tudja j látni a lakosságot áruval. Jól tudjuk, hogy a legyártott] és gyengébb minőségű árut nem lehet kidobná, de tüntes-j sék azt fel és csináljanak lelki- ismereti kérdést a lakosság] ellátásából. Hogy ne történ-í hessen meg olyasmi — ami) megtörtént a múltban — hogy,] ha „te nem veszed át, átveszi] a másik,“ mert ami nem jó a) pécsieknek, nem szolgálja a) hasznát a szegedieknek vagy a) debrecenieknek sem, G. B. I Megjelent az élelmiszeripari miniszter 13/1957. számú ren­deleté, amely a sütödékben megszüntette az éjjeli műsza­kot, mert a szakmában dolgo­zók egészségére károsan hatott. A rendelet végrehajtása maga után vonta a sütödékben dol­gozók munkaidejének átszerve­zését és előrelátható volt, hogy ez átmeneti zavarokat idéz majd elő a város lakosságának kenyérellátásában. Éppen ezért a városi tanács kereskedelmi és ipari osztálya már 1957 december 9-én érte­kezletre hívta össze a Sütőipari Vállalat vezetőit, az ÉDOSZ képviselőjét, a Hús- és Tejkis­kereskedelmi Vállalat, vala­mint az Élelmiszerkiskereske­delmi Vállalat vezetőit. Aa értekezleten a Sütőipari Vállalat vezetői ígéretet tettek, hogy a kenyérellátásban és péksüteményben fennakadás nem lesz; a süteményellátás érdekében reggel 6 óráig a ke­reskedelmi vállalatok igényei­nek körülbelül 50 százalékát — ami 55—60.000 darabnak felel meg — a már kijelölt sú’yponti üzletekbe reggel fél 8 óráig ki­szállítja. A többi mennyiséget pedig a délután folyamán szál­lítja ki. Megállapodtak abban te, hogy a Sütőipari Vállalat a Zsolnay utcai 2-es számú, a •Kis Rókus utcai 3-as számú, valamint a mecsekszabolcsá 4- es számú üzemét három mű­szakos üzemmé szerved át; a 3—4-es számú üzem a meg­adott határidőtől kezdve fehér­áru üzemmé alakul át, míg a Ha viszont átvették a selejtes .......................................... * 2_€S üzem két műszakban ke­_____________________________. -1_ veret evrv műszakban pedig gy engébb minőségű árut, ak­kor a vevők panaszkodtak és jogosan szidták a kereskedel­men keresztül a hazai ipairt. Tehát az átvételnél a keres­kedelmet mindig befolyásolta a raktári készlet, a kereslet és csak harmadszor illetve leg­utoljára a lakosság kívánsága, ízlése, Ezt akarják a Jövőben a központi ellenőrzó szerveken, keresztül megszüntetni. Va&amá javulás már tapasztalható. legalább te fgy tájékoztat­tak a Textilnagykereskedelmi Vállalatnál. Megtörtént, hogy a hiánycikként nyilvántartott esőkabátot — kétszáz darabos tételt — visszaküldték a csur­gói gyárnak, mert nem felelt meg a számlán . feltüntetett minőségnek. Ugylátszúk a gyár már sejtette, sőt tudta, hogy rossz minőségű árut szállított és táviratilag beleegyezett a le értékelésbe. A nagykereskedelem most úgy igyekszik változtatni ezen az áldatlan állapoton, hogy bőséges és jó minőségű áru­készletről gondoskodik, hogy gyenge áru szállítása esetén Albino ősek nyomai a Mecsekben A seüyeí Drasch- kovich uraság szá­mos mániái közé tartozott, hogy min­dig különlegessé­gekre törekedett, ami másnál éppen ellenkezőleg volt Nála másként ver­ték a cselédet, za­josabban mulattak és a vadaskertjét is messze vidékről ho­zatott, ritka példá­nyokkal népesítette be. A kerítéssel kö­rülvett kertben meg honosította a hófe­hér albino őzeket. A kecses tartásé, szép állatok hama­rosan megszokták új otthonukat és ott éltek hosszú éve­kig a többi vad tár­saságában. Amikor a Drasch- 'covich uraság cse­lédeire megvirradt a szabad élet regge­le, az őzek is kisza­badulták. A meg­rongált kerítéseken szétfutottak a szél­rózsa minden irá­nyába. Aztán lassan meg­feledkeztek róluk a seliyeiek. Később «• jóné- liány esztendő múl­tán — hallottak hirt ismét a ritka vadakról. Vadászok találkoztak velük a Mecsekben. Sokat emlegettek egy ha­talmas albínó bikát, amint hol itt, hol ott feltűnt és nászra hívta az őzeket. Bár gyakran látták, pus­kavégre nehezen került a gyönyörű állat. Egyszer aztán fur­csa őzet lőtt az egyik vadász a Ke­leti Mecsekben, Me- cseknádasd vidé­kén. Mintha beme­szelték volna a rit­ka példányt. Hátul­ja derékig hófehér volt, azonfelül ham­vasszürke. A nya­kán ismét egy fehér sáv, majd az orra és a feje teteje váltót: fehér színt. A lábai térden alul ugyan­csak hófehérek, mintha ilyen ha­risnyát húzott vol­na. Mindez 1955. feb­ruár havának hete­dik napján történt. Kovács Antal va­dász a ritka pél­dányt kitömésre, okulásra és kiállí­tásra a pécsi Ter­mészettudományi Múzeumnak ado­mányozta. Ott is látható kitömve üveg szekrény alatt, mint a mecseki őz­faj elkorcsosult iva­déka, miután albino őzzel keresztező­dött. nyerőt, egy műszakiban búzacipőt fog gyártani. A megállapodás ellenére, szombaton délelőtt is átmeneti zavarok mutatkoztak a város lakosságának kenyérellátásá­ban. Ezzel kapcsolatban felke­restük Trie bért Lajost, a Sü­tőipari Vállalat igazgatóját, aki a kenyérellátás alakulásá­ról, az üzemek átállításáról a következőket mondotta: — A vállalat üzemeinek nappali átállásakor nem ren­delkezett tartalékkenyérrel. Ebből adódott az, hogy január 2-án reggel a város kenyér- és süteményszükségletének mintegy huszonöt százaléka 'került kiszállításra reggel 9 óráig. Azóta a vállalat két nagy üzeme, a 2-es és a 3-as számú üzem, 3—3 műszakos termelésben dolgozik. De így sem tudunk megfelelő meny­nyiséget kiszállítani a reggeli órákban. Míg a tizenhárom kisüzemünk az előkészítő műn* kát csak reggel 4 ómkor tudja megkezdeni, az aktív termelő munka csak reggel 5 órakor indul meg. így a megtermelt kenyér és süteményáru kiszál­lítása, csak reggel 9 órakor kezdődhet. A megrendelt áru így lépcsőzetes szállítással ke­rül a kereskedelmi hálózatban terítésre. Ez azt eredményezi, hogy a város lakossága csak a késő déli és a kom délutáni órák­ban tud sütőipari termékeket vásárolni. Tekintettel arra, hogy szombatra a vállalatnak dupla mennyiséget kell meg­termelnie, így a szükségletek is kétszeresek. Ebből adódik az, hogy a város egyes boltjai­ba a másodszori kiszállítás csak a késő délutáni órákban történik. így az este 20 óráig nyitva tartó boltok és a válla­lat szaküzletei csak a késő délutáni órákban kapják meg a megtermelt sütőipari termé­keket. A város kenyérellátását ml minden körülmények között biztosítjuk. Hogy az ellátás­ban zavar ne legyen, ezért termeltetünk a vasárnap dél­előtt nyitva tartó üzletek ré­szére sütőipari terméket. Ez­zel azt a célt kívánjuk elérni, hogy a város lakossága részé­re friss sütőipari termékeket biztosítsunk. A jövő hét köze­pe táján már lényegesen jobb lesz a kenyér- és süteményel­látás — fejezte be nyilatkoza­tát Trieber Lajos, a Sütőipari Vállalat igazgatója. fy, tifUédi I i Zárszámadás van Liptódon karácsony előtti napon, ami igazán jó dolog, mert utána a falu nagykocsmájábam regge­lig tartó „eszem-iszom“ is van. A teremben bent a csoportbe­A Hazafias Népfront elnök­sége január második felében összeül. Eddig szól a rövid, mindennapos hír. Azonban mögötte sok változás, munka­módszereik jobb megválasztása húzódik meg. Egyik ilyen új módszer a rendszeresebb, körültekintőbb munka. Ezt mutatja, a január végére tervezett elnökségi ülés megszervezése is. Napirendi pontokat tűztek ki. Ugyanis eddig az ülésekre <sak általában készültek. Ott megtárgyaltak mindent együtt és vegyesen. A falusi nép­front kérdést nagy általános­ságban éppúgy, mint az egyes rendezvényeket. S amikor egy ilyen ülésnek vége lett, bi­zony nehéz volt leszűrni hasznos és megvalósítandó ta­pasztalatokat. Ezen most gyökeresen vál­toztatnak. A legközelebbi fl'ésen két kérdést vitatnak meg. 1. A tanácsok munkájának segítése és a népfront feladata ebben 8. A megyei békemozga’om ■ ájMs feladatok 1 nőnem 1 □ ű □ tani... Régi magyar település, va- 1 amikor az ősmagyarok idején, celeíkezett, A középkortól íezdve számos írás maradt fent, ami a faluval foglalko­zik, hol a Pécsváradi Apátság, hol meg valamelyik földesúr követelte a jó földjét, szőlőjét magának. Négy nemzetiség él Ver­senden, magyar, német, dél­szláv és cigány. Én az utolsi ra voltam kíváncsi. Mintei 500 fő él a falu „városnak’ nevezett részén. Látni akar­tam, hogy változott-e az élet­módja az évszázadokon át megvetésnek kitett emberek­nek? Hova jutottak a felsza­badulás óta? Mit tettek az el­lenforradalom idején? Mielőtt a kérdéseimet feltehettem vol­na azoknak az embereknek, akiknek szántam, váratlan meglepetés ért. Kérdés nélkül ismertem meg azt, amit tud­ni akartam. A tanácselnök elvtárs szo­bájában fiatal cigányfiú ült használt katomaruhábam. Dús, fekete haja a szemébe hullt, hetykén, legényesen. Nem. Nem azért ült ő ott, mert baj van vele, inkább másokkal van a baj, akik messze élnek a falutól — az ő ügye Keleti Pál ügye, ott már akta, Keleti Pál mint sok ezer hozzá hasonló 21 éves fiatal bevonult katonának. Életé­ben először elkerült a falujá­ból Kecskemétre. Szorgalmas és jó katona lett. Szorgalmá­ért őrvezetővé léptették elő. parancsnokai is szerették, és a lányok is utána néztek a csinos fekete fiúnak. De ezzel Keleti Pali nem sokat törő­dött, az ő szíve Versendre hú­zott,’ ahhoz a kis fekete asz­szonyhoK, a feleségéhez, aki akkor tanította kisgyermekü­ket az első szavakra. Papa ... mama3 * Egyetlen egy fegyelmezet­lenség mégis csak történt ve­le. Ami úgy esett meg, hogy az egysége egyik katonája gú­nyosan cigányozta őt Elöntötte a keserűség, a fáj­dalom. Hát miért cigány? Hát nem olyan ember ő mint más? Feli ndul tság ában képen tö­rölte a csúfolódót.­A szolgálati szabályzat tilt­ja az ilyen fajta elégtételt. De a parancsnok még sem bün­tette meg. Egységét fontos feladattal bízták meg. Az ország egyik nagy olajtelepének az őrzését és védelmét látták el. Keleti Pál fegyverrel ott teljesített rendszeresen őrszolgálatot ís ö remény’ei, 1950. okÉsrében az ellen- forradal­márok megtámadták a telepet, az volt a céljuk, hogy felrob­bantsák. Éppen Keleti Pál volt szolgálatban, amikor hét gép- pisztolyos ellen forradalmár tá­madott. Heten egy ellen, de Keleti Pál őrvezető esküjéhez hívein helytállt. Nemcsak hogy nem hagyta el őrhelyét, ha­nem tűzzel válaszolt az ellen­forradalmárok lövéseire, fel­vette ellenük a harcot. Hogy miért tette? Saját sza­vait idézem. „Mert az volt a kötelességem.” A harc rövid ideig tartott. Az egyik visszapattanó löve­dék Keleti elvtárs fejét talál­ta. Három hónapig gondos or­vosi kezeléssel sikerült meg­menteni az életét. — Az éle­tét... Bal keze és a bal lába meg­bénult, és azóta is sokszor fáj­dalmas fejgörcsök kínozzák, bizfk ab­ban, hogy a béna kezébe és lábába egyszer visszatér az élet, meg­indul a vérkeringés újra és nem kell tétlenségre kárhoz­tatva élnie. Ez a remény hoz­ta Pécsre is. Ezzel a remény­nyel ment el az idegklinikára. Onnan elutasították. „Nincs ágy." — Igaz, kevés a férő­hely, mert a klinikát tataroz­zák, de egy kis jóindulattal mégis csak kéllett volna talal- niok egy ágyat. Megérdemelte volna. Most is nagyon nehéz hely­zetben van nemcsak ő, az egész családja. Felesége babát vár, a másodikat. Élni kell neki. És nagy szégyen, de igen nehezen kerül az asztalra még a mindennapi kenyérből is, Bántja az is, hogy az SZTK 250 forint nyugdíjat akar ad­ni. S ez bizony igen kevés. A négytagú család ennyi pénz­ből nem tud megélni. Sürgő­sen meg kellene nézni az SZTK-ban, ahol Keleti Pál ügyével foglalkoznak, hogy vajon a végső határa-e ez az összeg, amit adhatnak. Igaz, kap máshonnét is se­gítséget, csak keveset. A járá­si tanács és a helybeliek, ahogy erejük engedi, támogat­ják. Néhány hónapja a ver- sendi tanács 400 forintot és egy kocsi fát is vitetett Keleti Pálnak. Nyílik az ajtó, a járási ta­nács kiküldöttjével visszatér Keleti Pál felesége. 300 forin­tért kisruhát és éle1 met vet­lek, a gyerekeknek. Ke’eti elv- társnak fáj, hogy így kell é - rnók, s mint mondja: „szégyel­lem, mert még itthon voltam és dolgoztam, addig nem vol­tam ilyenre rászorulva. Szive- sen dolgozna most is — trafik­engedélyt is kért és kapott. Versenden 1500 ember él. A földművesszövetkezet is és a kocsma is árul cigarettát, amit ő éliad, az vajmi kevés. Kérvényeket írt Budapestre, igen lassan jön a válasz. Se­gíteni kell, de azonnal! Meg kell találni a segítség médiát! Akárhova is megy az ember, mindenhol azt hallja: „én hős voltam." Eposzokat mesélnek igen sokan önmagukról, be­csapva az embereket, önma­gukat tömjénezve. S ugyanek­kor az öntömjénezés füstje el­homályosítja az ilyen igazi hő­söket, akik „csak" kötelessé­güket teljesítették, Keleti Pál elkeseredésében Kádár elvtárshoz akar menni. Nagy bizalma benne van. El akarja neki mondani azt, ami fáj, szeretne beszámolni nehéz sorsáról, hogy milyen nehezen mozdulnak meg itt Baranyá­ban is az íróasztaloknál. Sze­retné e’mondani, hogy az ak­ták möigött sokszor nem lát­ják meg az embert. Ha nincs olyan ember, olyan megyei ve­zető, aki meghallgatná, mond­ja el panaszát Kádár elvtárs­nak. Azonban reméljük, erre nem kerül sor. Föláll, s búcsúzik. Kinyitom az ajtót Keleti Pál szakaszve­zető elvtárs előtt. Köpenyének széle meglibben a téli szélben, ahogy kilép az utcára. Bal keze élettelenül lóg, mint­ha idegen test volna. És a bal lábát úgy húzza maga után így vonszolja magát lépésről- lépésre előre. Rézé! utána. Nézem, amíg el nem takarja előlem a lassan leszálló köd és én szégyenkezve nézek utá- ná a falu vége felé. Földi Lajos Kék mulatnak, kint a söntés- pultnál pedig a csoporton kí­vüliek iszogatják a nagyfröcs- csöt. Nichter Jani is ott áll Föl­éért Jánossal, ez utóbbi éppen most szerelt le a katonaságtól, namit ugyancsak meg kell pe­csételni néhány féldecivel. Az öreg Fleischmann József kedé­lyesen üdvözli a leszerelt ka­tonát, aki széket kerít mind­járt az öregnek, üljön csak közénk egy kicsit itt kint a söntésben. Csak hogy ez a fránya szék mintha az ördög­gel cimboráivá, valamiképpen hozzáverődött az öreg orrának, amint Fleischmann éppen leha­jol, hogy leüljön. Nincs ebben semmi szándék, tiszta véletlen az egész, de azért az öreg or­ra elered, amin fölöttébb fel­dühödik, de aztán azért csak kibékül a két legénnyel. Hanem valaki, — máig sem tudni hogy kicsoda — bekiált a nagyterembe az ifjabb Fleischmannak: — Gyuri! Verik az apádat...! Ez persze nem igaz, mert Fleischmann Józsi bácsit csak véletlenül csapta orrba a szék, de hát Gyurinak, nagy darab, testes fiának ezt már nem le­het megmagyarázni. Kirohan, keresi a „tettest", Nichter és Folbert pedig hátrálnak kifele az udvarra, félnek a behemót Gyuritól. Nichter, — a „biz­tonság“ kedvéért— kinyitja a bicskáját is.., Aztán a többi már az udva­ron zajlik le... Két perc múlva Gyuri fog­ja a hasát és nyögve, görnyed- ten botorkál be a kocsmába: — Megszúrt a Nichter .., / — mondja. Éjjel meghal a mohácsi kór­házban. Ennyi történt Egy embert meghalt, itt­hagyta az asszonyt meg a két gyereket azért, — mert Nich­ter, a „fenegyerekf, nem fért a bőrébe... Nichter egyébként is bicskázó hírnevében járt, az ősszel már egyszer végig­hajtotta a falun Englert Jó­zsefet, — bicskával. Rosszindu­latú paraszti virtus ez, amiről Nichter és még néhány Kö­tődi legény nem akar leszok­ni. Kár. Azazhogy, kárát ön­maguk látják majd. mint eb­ben az esetben Nichter is. Mert hiszen ezért börtönnel kell megfizetni s azzal kell fi­zetni a jövőben még Liptódon is-»./

Next

/
Thumbnails
Contents