Dunántúli Napló, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-29 / 24. szám

2

NAPLÓ

1958 JASVAn »

Az országgyűlés keddi ülése

(Folytatás aa 1. oldalról.)

válást és az újságok tevékenységét mi igen nagyra értékeljük. Rendkívül nagy szerepük van a közvélemény formálásában. Kérjük az- újságíróktól, járjanak el nagyobb felelősség

gél. Kérjük tőlük, hogy

legalább annyira tiszteljék saját hivatásukat, mint ahogy mi tiszteljük! Rögtön megemlítek egy kérdést, amely ezzel összefügg, bár alapjában véve egész mást érint. Peskó elv- társnő beszélt arról a nagy és nehéz feladatról, amely a pedagógusokra hárul a jellem- nevelésben éh az erköicsneve- lésben. Mindjárt meg szeretném mondani, hogy — legalább is. ami engem személy szerint illet — egyáltalán nem értek egyet a Hétfői Hírek azzal a cikkével.'amely egy iskoláslány tragikus esetével kapcsolatban elméletet fejt ki, ami nem válik a köz javára. (Parragi György: Bocsánatot kérek ...) Előbb megvitatjuk, majd akkor megmondja .... (derültség) Maguk a cikkben kifejtették véleményüket, most én vagyok soron. (Derültség és taps)

Mi van ebben a cikkben? Egy tragikus eseményhez kapcsolódik. Mindig tragikus, ha egy sarjadó fiatal emberélet önmagát elpusztítja. Hogy ennek mi volt az oka. senki sem tudja, soha nem is fogja megtudni, mert nem mondta meg. Feltételezésekből indulnak ki és a következtetést odáig vezetik, hogy ennek a gyermeknek a haláláért az a tanár a felelős, aki intőt küldött a szülőnek, mert a gyermek az iskolai foglalkozás helyett moziba ment. Szerintem ez igazságtalan megtámadása általaiban azoknak a pedagógusoknak, akik nagyon nehéz körülmények között végzik munkájukat. Igen lírai húrokat pengetnek, amikor azt mondják, hogy ez a kislány nem bírta elviselni, hogy intőt vitt haza szüleinek, mert nagyon szerette az édesanyját. Sajnos, serdülő gyermekek között mindig elő szoktak fordulni ilyesfajta tragédiák. De ha már serdülő gyermekről van szó, az ne csak úgy tisztelje és szeresse az édesanyját, hogy nem akar neki kellemetlen estét csinálni egy intővel — mert iskolai foglalkozás helyett moziba ment —, hanem úgy tisztelje, hogy iskolai foglalkozás helyett ne menjen a moziba. (Helyeslés és taps. Felkiáltások: Úgy van!) Szeretnénk, ha a közélet formálóinak oly fontos tényezői, mint a sajtó munkatársai támogatnák azt az általános törekvést és erőfeszítést, amelyre szerintünk magának az ifjúságnak mindenki másnál jobban szüksége van.

Dolg-ozzunk együtt? közös erőfeszítéssel és jobban mint eddig !

értelmiségünk fő tömege ma jobban él, mint a llorthy-világban

Ezután egyes tudományos kérdésekről szólt. Előfordul — mondotta többek között —, hcy?y tudósok hozzáfognak egy tudományos probléma feldolgozásához és a reális élettől elvonatkoztatva, teoretikusan dolgozzák ki a témát és azt mondják, hogy ezt így és így kell megvalósítani. Aztán jön a gyakorlat. Körülnézünk, s lehet, hogy azt az ideát úgy, ahogyan ők elképzelik, a Szovjetunió, a maga adottságaival meg tudná valósítani, esetleg az Egyesült Államok is — kivéve, ha a szputnyikról van szó (derültség). De a mi viszonyaink között azt az ideális megoldást nem tudjuk végrehajtani. Bűn volna a tudósoknak és a tudományos kutatóknak a földöncsúszást ajánlani. De

a népi demokrácia viszonyai között feltétlenül jobban él, mert megszűnt az a fajta értelmiségi munkanélküliség, az a megalázás, stb., ami 15 —20 évvel ezelőtt várt egy fiatal értelmiségire, mielőtt pályáját megkezdhette volna. Tehát az értelmiség fő tömege a népi demokrácia viszonyai között jobban él.

Ha az értelmiség legfelsőbb és kiváltságos csoportját — nem is rétegét — nézzük, akkor lehet mondani, hogy közülük jónéhánymak a régi világban jobb volt az anyagi helyzete, mint ma. Ha az a magas képzettségű és nagytudású értelmiségi kimegy a falura, és látja ott azokat a már-már

villának tűnő házacskákat, melyeket tízezerszámra, sőt lehet mondani százezerszámra építettek a felszabadulás óta, akkor láthatja, hogy az azelőtt emberileg megalázott, nyomorgó falusi dolgozó most ember, még hozzá tisztességesen és jól élő ember. Hót mindez nem javítja meg az ő éjszakai nyugalmát? Hiszen az ő munkája is benne van mindebben az eredményben. Ami pedig a villát, meg az autót illeti, nálunk nem elv az, hogy ne legyen villája és ne legyen autója. Nekünk most pármiliió ember életét kellett felemelni és bizonyos, hogy népünk még nem tud egészen kiváltságos dolgokat nyújtani, de fog nyújtani!

nagyon kérjük, hogy kapcsolják össze a kettőt: törekedjenek az ideálisra, de soha ne szakadjanak el a reálistól.

Az eniig'rüciót két részre oszthatjuk

És akikor olyant fognak alkotni — és nem keveset alkottak is a magyar tudományos élet dolgozói az utóbbi esztendőkben —, ami javára válik a népnek, a hazának és büszke lehet rá a magyar tudomány is.

A továbbiakban feltette a

kérdést, hogy a tudományos étet munkásainak általában az értelmiségnek, jobb-e a helyzete most, a népi demokráciában, mint a Horthy-világban volt?

Nyugodt lélekkel adhatjuk erre a következő választ: ami az értelmiség tömegeinek alsó és középső részét illeti — és ez a fő tömeg —

*— Dinnyés képviselőtársunk

igen éles és bár néhol tréfás, — de nagyon komoly szavakkal jellemezte a mi — hót olyan értelemben mienk, hogy magyar — emigrációnk helyzetét. Azt hiszem, hogy az emigrációt alapjában két részre oszthatjuk. Először vannak az emigrációból élők, aztán vannak az emigrációban élők. Azok, akik az emigrációból élnek, nem különösen érdekelnek minket, mert tőlük soha sem fog bocsánatot kérni a haza. (Derültség) Ha arról van szó, hogy Varga Béla örökös elnök legyen valamilyen kinti bizottságban, akkor mindjárt ajánlani kellene, hogy trónörököst is keressenek, mert nagyon sokáig kell még annak a bizottságnak működnie. (Derültség és taps.) — Ha csaik le

nem mondanak a hazával

szemben álló ellenséges pozá- i dójukról és ők nem jönnek bűrtbocsána tért a hazához. (Helyeslés és taps.) Ami pedig a megzavarodottságukban 1956 végén innen kiszökött embereket illeti, őszintén meg kell mondani, mi ezeket az embereket nagyon sajnáljuk. Tömegükben nem bűnösek, és lehet látni rajtuk, hogy ismerve „azt a bizonyos paradicsomot" — némelyik az élete árán is törekszik haza. Nem is egy olyan eset volt; hogy — mivel nem jutott legális okmányokhoz —, most fordítva csinálja: átszökik a határon és jelentkezik a határőrségnél, hogy: itt vagyok, megjöttem, igazítsanak el. Mi azon vagyunk, hogy az ilyenfajta emberek megtalálják útjukat hazafelé.

.lő a mindennapi ejjyüilniűkődés a kormány ős a püspöki kar közölt

Máté János képviselő úr

felsró’alásával, mondhatom, teljes egészében egyetértek. Ezzel kapcsolatban szeretnék utalni arra a gondolatra, amit a Tfazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén már érintettem: jó a mindennapi

együttműködés, legalább is a kormány és a püspöki kar viszonylatában.

Mi arra törekszünk, hogy az élet menetében keletkező ellentmondásokat és nézeteltéréseket beszéljük meg, tárgyaljuk meg, vitassuk meg és végül valamiféle döntésre jussunk. Ez jó és hasznos dolog.

— Mi azt gondoljuk —folytatta —, hogy azok az egyházfők járnak el bölcsen, akik megszabadítják a lelkészt is és a hívőt is a lelkiismereti konfliktustól. Mert meg lehet szabadítani. Ehhez csak az szükséges, hogy ragaszkodjanak hitelveibhez, — hiszen anélkül lelkész és hívő nincs, akkor már nem lelkész és nem hívő, — azonkívül pedig fogadják el a népi demokratikus rendszer,

a szocialista társadalom felépítését, mint társadalmi programot. Ebben az esetben nincs lelkiismereti konfliktus, nem kell latolgatni az embernek, hogy most a pápának engedelmeskedem és az állampolgári hűség ellen vétek, vagy megtartom állampolgári hűségemet és »kikor a pápa iránti egyházi kötelezettségeimet szegem meg.

A Kzovjcl <**:ip»lok iiingy urországi larlőzltodősa

>e az állam és az egyház vi- zonyában, az állam és az egy- áz együttműködésében, vé- -ményünk szerint, tartósabb Ivi alapra Is szükség volna — angsúlyozta Kádár János, lajd rámutatott arra, hogy az gyházfőknek, mint a történetin folyamán többször, most imét mérlegelniök kell, mit sinálnak: harcolnak a feltö- skvő új osztály, s annak tár- adalomfelfogáso ellen, vagy edig elismerik azt és akkor a ekés együttélésnek elvi alapu> va

Beszéde további részében hangsúlyozta, hogy a magyar közvélemény és a magyar kormány is üdvözölte a szovjet kormánynak azt a döntését, amely a hidegháború feloldása érdekében újabb 300 000 fővel csökkentette a szovjet hadsereg létszámát. Ezzel kapcsolatban utalt a szovjet csapatok magyarországi tartózkodására és többek között ezeket mondotta:

— Véleményünk szerint a szovjet csapatok magyarországi tartózkodására, ideiglenes tartózkodására, nem a Magyar

Népköztársaság belpolitikai helyzete, hanem a nemzetközi helyzet miatt van szükség.

Kijelentem, ha a nemzetközi helyzet olyan volna, hogy a csap utók kölcsönös visszavonása realizálható lenne, — a NATO-országok- ból is és természetesen a varsói szerződésben tömörült országokból is — a Magyar Népköztársaságnak, a Magyar Népköztársaság kormányának ebből nem adódna belpolitikai problémája.

Végül a kormány vezetésének átszervezésével közvetlenül kapcsolatos kérdésekről szólt és megállapította: Ami az átszervezést illeti, dolgozóink értik, hogy az milyen célt szolgál, azt helyeslik és támogatják. Egy félreértést azonban tisztázni szeretnék. Az utóbbi napokban már vagy három helyen hallottam sok embertől, hogy sikert, jó egészséget kívánnak új munkámhoz. Itt félreértésről van szó, mert hogy munkáskifejezéssel éljek, eddig is végeztem a másik munkát is. napi két műszakban dolgoztam. (Derültség.) Most arról van szó. hogy legalább nagyjából magam is egy műszakra térjek át. (Derültség.) És azon a területen, a Központi Bizottság titkáraként — hasonló a helyzet Kállai elvtársnál is — többet és jobbat tudjunk adni, mint eddig. Tehát ne az új munkához kívánjanak sikert, hanem a régi folytatásához.

Münnich elvtársról: azt hiszem, hogy Münnich elvtárs tiltakozott volna a leghatározottabban ez ellen, hogy itt előadást tartsak az ő életéről. Münnich elvtárssal kapcsolatban a helyzet az: bizonyos, intrikára és féltékenységre hajlamos emberek gondoskodtak arról, hogy sok évtizedes távoliét után, még a . felszabadulás után se élhessen itthon és ne

tevékenykedhessék itthon. Egyébként mindenki tudja, hogy már az első világháború időszakától kezdve a munkás- mozgalom harcosa. Amikor tavaly tavasszal a Szovjetunió- bán jártunk, ott emlegették, hogy 1918-ban együtt harcoltak Münnich elvtárssal az uráli partizáncsoportban az ellen- forradalmárok ellen. (Nagv taps.) Ismeretes, hogy ezután a spanyol polgárháborúban vett részt a haladás oldalán. Kevésbé ismeretes, hogy a második világháború időszakában katonai munkán is dolgozott és a fronton is harcolt a Hitler- fasiszták ellen. De nem is folytatom tovább. Talán inkább arra utalók, hogy mi, akik annak idején, 1956 november 1-én és 2-án láttuk, hogy egy új kormány kell, szakítani kell az árulással, akkor a kezdeményezők között — ha ilyesmiről kell és lehet beszélni — Münnich elvtárs minden esetre az elsők között volt és kevés híján ő lett akkor a miniszterelnök. Ezt most elárulom, mint belső „műhelytitkot”. Münnich elvtárs volt az, aki azt ajánlotta, hogy én vegyem kezembe a dolgok intézését, mint miniszterelnök. Hiszen ő hosszú ideig nem volt itthon, az emberek nem ismerik annyira állásfoglalását és cselekedeteit. Hát most már ismerik, bízzanak, mert bízhatnak benne.

— Azt kérem az országgyűléstől, hogy a kormánynak nyújtson ugyanolyan támogatást a jövőben Is, mint eddig« Dolgozzunk együtt közös erőfeszítéssel és jobban, mint eddig.

Tudjuk, hogy a kormány tevékenységét még lehet javítani, és kell és fogjuk is javítani. Dolgozzunk együtt és az eredmények nem maradnak el. Régen nagyon sokat prédikáltak, néha alappal, néha csak úgy a levegőbe, a nemzeti ösz- szefogásról és nemzeti egységről. Állítom, hogy a nemzeti összefogás és a nemzeti egység létezik Magyarországon és mindazokban a dolgokban, amelyekről itt második napja tárgyalunk, meggyőzően kifejezésre is jut. Ezt a nemzeti egységet erősítsük, ezt szolgálja a kormány, amelynek célkitűzése a szocializmus vívmányainak megvédése, a szocialista társadalom továbbépítése és harc a tartós békéért. (Hosz- szantartó nagy taps.)

Kádár János válasza után a képviselők egyhangúlag tudomásul vették a minisztertanács beszámolóját, helyeselve, hogy a minisztertanács a beszámolóban ismertetett célkitűzések és elvek szerint folytatta munkáját.

Ax orsxílírgjíífi's megválasztotta ax tij minisztereket

Rónai Sándoar ezután bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsától átirat és javaslat érkezett az ország- gyűléshez. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány, valamint a Hazafias Népfront elnöksége, javaslatot terjesztett a Népköz- társaság Elnöki Tanácsához a minisztertanács egyes tagjaira vonatkozóan.

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa megtárgyalta és teljes egészében magáévá tette a javaslatokat és az alkotmány 23. paragrafusának (2) bekezdése alapján a következő javaslatot terjeszti a tisztelt országgyűlés elé:

1. Kádár János elvtársat mentse fel a minisztertanács elnöki tisztsége alól és válasz- sza meg á 11 aram iniszterré, ’

2. dr. Münnich Ferenc elv- tánsat mentse fel a miniszter- tanács első elnökhelyettesi tisztsége alól és válassza meg a minisztertanács elnökévé,

3. Apró Antal elvtársat mentse fel a minisztertanács elnökhelyettesi tisztsége alól és válassza meg a minisztertanács első elnökhelyettesévé,

4. Kállai Gyula elvtársat mentse fel a művelődésügyi miniszteri tisztsége alól és válassza meg államminisy.terré,

5. Benke Valéria elvtársnőt válassza meg művelődésügyi miniszterré.

Kérjük a tisztelt országgyűlést, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsának javaslatát fogadja el.

Az országgyűlés kűlön-külön szavazott az Elnöki Tanács javaslatairól és egyhangúan az alábbi határozatokat hozta:

Kádár Jánost, a miniszter- tanács elnöki tisztsége alól felmentette és államminiszterré megválasztotta.

Dr. Münnich Ferehcet, a minisztertanács első elnökhelyettesi tisztsége alól felmentette és a minisztertanács elnökévé megválasztotta,

Apró Anitáit, a minisztertanács elnökhelyet te® tisztsége alól felmentette és a minisztertanács első elnökhelyettesévé megválasztotta,

Kállai Gyulát művelődésügyi miniszteri tisztsége alól felmentette és államminiszter- ré megválasztotta.

Benke Valériát művelődés- ügyi miniszterré megválasztotta.

Az országgyűlés ezután ebéd szünetet tartott«

Az ebédszünet ntán Rónai Sándor bejelentette, hogy Apró Antal, Benke Valéria, Kádár János, Kállai Gyula és Münnich Ferenc az alkotmány rendelkezésének megfelelően hivatali esküt- tettek. Munkájukhoz sok sikert, erőt és jó egészséget kívánt az országgyűlés elnöke, majd bejelentette, hogy Münnich Ferenc. * minisztertanács elnöke kíván szólni.

A személycsere nem jelent semmiféle politikai változást

— mondotta dr. Münnich Ferenc

— Tisztelt Országgyűlés, tisztelt elvtársak! Azt hiszem, új dolog, hogy az újonnan megválasztott miniszterelnök felszólal az országgyűlésben. A mi gyakorlatunkban eddig még ez nem fordult elő. A helyzet azonban megkívánja, hogy néhány szót mondjak, ne csak arról, hogy tekintem én ezt a változást, hanem arról is, hogyan gondolom a további munkát. Bár Kádár elvtárs beszámolójában részletesen beszélt ennek a változásnak a jelentőségéről, de sem- miesetre sem árthat az ügynek, ha én is szólok erről a kérdésről.

— Kötelességszerűen előkészítettem egy felszólalást, de közben az események hatására lemondtam róla és irattárba helyeztem. Nem azt akarom elmondani, amit az ember kigondol és kiagyal, hanem azt, amit az események hatása alatt gondol és tesz.

Nem titok az, hogy Kádár elvtárs és én ugyanahhoz a politikai párthoz tartozunk, amelynek tudományos elmélete a marxizmus-leninizmus. Ideológiai állásfoglalásunk, gondolkodásmódunk, tehát közvetlen egyezik, s eddig is együtt alkalmaztuk a tudományos elméletet az ország életére. Feltehető, joggal és indokoltan feltehető, hogy ez a jövőben is így lesz. Az én felszólalásom nem is annyira befelé szól, hanem inkább kifelé, azoknak, akik idegen pénzért, hivatásszerűen gyakorolják a hazaárulást, vagy azoknak, akik nem tartoznak hozzánk, nem a magyar állam állampolgárai, hanem idegen állampolgárok, de egy ellenséges reakciós propagandának a szószólói.

elértük a konszolidáció bizonyos fokát és mértékét és amikor maga a helyzet, a párt, a kormány, a dolgozó néptömegek érdekei megkívánják, hogy differenciáltabban dolgozzunk, mélyebben hatoljunk a dolgok lényegébe és lássuk: azt, amit fenn elhatároztunk, a népi demokráciánk legalsóbb sejtjében is ugyanolyan módon, ugyan olyan szellemben és ugyan* olyan minőségben valósul-« meg, mini ahogy azt elhatároztuk. Ezért van szükség erre az erőáteso pontosításraBizonyos, hogy ezt a kérdést érdemén felül fogják felfújni. Mi ezt belső kérdésnek tekintjük.

Az bizonyos, hogy ez a személycsere a kormány vezetésében nem jelent semmiféle politikai változást,

Kádár elvtárs Is és mindannyian nem látunk ebben nagy dolgot, mert hiszen ez egy belső erőát csoportosít ás az íg hclyaaUxn. amikov

A továbibahban arról beszélt dr. Münraeh Ferenc, hogy az ellenséges reakciós propaganda ezt az erőátcsoportosí- tást kombinációkra, találgatásokra használja fél. Ez azonban nem új dolog, hiszen nincs olyan hét, hogy „át ne csoportosítanák” párt és a kormány vezetőit. Rájuk méltán alkalmazhatjuk azt a jó közmondást, hogy a kutya ugat, a karaván halad. Még sem ártunk azonban az ügynek, ha ismé(Folytatás u .?. oldalonj ,

«