Dunántúli Napló, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-26 / 22. szám

' SW* JAW A* 26 NAPLÓ 3 Vegünk fel bátran ii j tasrokat! lyett, hogy — befogadva őket — türelmesen lenyesegetnénk n hibáikat. Csak egy szalmaszá I Csajt rövid tartózkodás Lip- táltosodni kicsikét — embert Pón és mindenki meggyőződhet gyengeség, és hány emberi arról, hogy itt jól mennek a gyengeség van a világon! Ezen dolgok. Valósággal dúskálnak az alapon szinte mindenkit 1ri- a belépőkben, illetve azokban, tilthatnánk a csoportból, ahe- akiket már csak egy lépés vá­laszt el a szövetkezettől.'Put- noki József párttitkár elvtárs és S’hmidt Imre pártvezetőségi tag csak úgy „kapósból” majd­nem egy óráig sorolta az ilyen emberek nevét és büszkén em­lítették, hogy még a 15—20 ki­lométerre lévő Kölkedről is je­lentkeznek, Érdekes, a falu mégis elége­detlen a szövetkezeteikkel. Az a hír járja a községben, hogy túlságosan megrostálják a ta­gokat, Elrettentő példaként mondogatják, hogy nemrég 15- en jelentkeztek, s a 15-ből csak négyet vettek fel. AffM zörög a havasat Igazat beszélnek, valóban csak négy-öt embert vettek fel. A hátralévő 11-et mégsem le­tturntsáaot a belépőkkel! néhányholdas ács nyíltan meg­mondotta ezt Putnokj elvtárs­nak. Nem tudjuk hirtelen, hány ilyen Szent© Ferénc is él a fa­luban, bizonyára sok! Mindez nem történt volna meg, ha a kommunista tsz-ta- gok megmondják a „Béke őre” szimpatizánsainak, hogy kü­lönbséget teszünk Bacsvanin Sztoján és a becsületes paraszt- hét egyértelműen a csoport emberek között... De nem nyakába varmi. Mert — gon- mondták meg. Még a pártvezé­rt-'kozzunk csak! —; köztük ta- tőség is úgy vélekedett a leg- léliuk Bacsvanin Sztojánt, az utóbbi időkig, hogy „mi nem \ f Még a múlt év őszén hatá­rozta el a kővágószőlősi bá­nyaüzem vezetősége, Kovács László és Orbán György fel­tárási csapata, hogy harcot indít az akkori feltárási telje- .sítmények ellen, létrehozza a Hát ezért kellene mégiscsak V-yorsvágathajtási mozgalmat, agitálni. Mert X. Y.-hoz hason- \ \z akkori kicsiny 9 fős csa­ló ember sok él a faluban, hi- 5 nat helyett nagyobb létszámú szén Lippó dolgozó parasztsá- csapatot szerveztek, s próba- gának túlnyomó többsége va-V.'éppen néhány műszakot új lamikor termelőszövetkezeti | tervezési formában, új mód­tag volt... A jelenlegi egyéni lézerrel dolgoztak végig. A két De ez még csak a kisebbik parasztok többsége tehát kilé- (> csapat tagjai és a bányaüzem kár. A nagyobbik ott kezdődik, Pő és ez csak előnyös a párt- (| vezetői a műszakokon tapasz- hogVa szövetkezés előnyeiről szervezet számára, mert a ki- a ‘ a! ta,kát egy közös értekezleten meggyőződő dolgozó parasztok lépettek megízlelték már átbeszélték meg. Itt határozták Linder János példájától visz- nagyüzemi gazdálkodás elő-pel, hogy munkájukat Till elv- szaref+nnve nem ismerik kém nyelt, tehát közelebb állnak aitárs, a bányaüzem főmérnöke a felvételüket. Szén te Ferenc szövetkezethez, mint más egyé- (| által készített ciklusgrafikon a 100, méteren ni parasztok. Ha számbavesszük azt a tényt is, hogy Lippón több mint 50 forintot ért egy munkaegység (tehát a legmagasabb a „Béke Őre” fennállása óta), és a szö­vetkezet köze] hatvan tagjának mintegy fele kommunista, nos akkor csak arra a következte­tésre juthatunk, hogy lippói elvtársaink irigylésre méltó kedvező helyzetben vannak. (A baranyai termelőszövetke­zetek többségében ugyanis még *. alapján szervezik, hogy ver­senyt indítanak egymás kö­zött az új munkamódszerek minél jobb elsajátítása érde­kében. eredményezett annál, amit a két csapat teljesítményének növekedéséből le lehet vonni. A gyorsvágathajtó csapatok tagjai bebizonyították, hogy a, nagylétszámú csapatni« munkája .sokkal crcdmé nyesebb, mint a kislétszámúaké. Noha a kislétszámú csapatok is ér­tek el már hasonló magas teljesítményt. Hogy máért eredményesebb? Az üzeni vezetői elmondor- ták, hogy éppen a Kovács és az Or bán-csapat példájából győződtek meg arról, hogy a nagyobb létszámú, legalább 30 fős telepítésű csapatoknál sok­kal jbbb a gépkihaszmálás, a szállítási berendezések kihasz­nálása, sokkal könnyebb ezek­nek a csapatoknak az anyag­Azóta több mint két hónap « ürescsille-ellátása, egyszó­telt el. A két csaipat tagjai ki­váló eredményeket érték el a munkában, rég túlhaladták a bűvös havi 100 méteres feltárási szintet. val sokkal gazdaságosabb a munkájuk. A jövőben éppen ezért koncentrálni akarják a feltárási munkahelyeket, meg akarják szüntetni a szétszórt kis feltárási csapatokat. A munkahelyek koncentrálásá­nak és a nagyobb létszámú csapatok létrehozásának elő­irtani!” A kimaradottak között vari két olyan állami gazdasági dolgozó'is, aki csak úgy tudna belépni, ha a szövetkezet la­kást adna számukra. Először is állami gazdaságiak, másodszor pedig: honnan vegyenek la­kást? Ne csodálkozzunk a szö­vetkezet tagságán, egyszer már megégették a kezüket, egyszer már adtak nekik lakást. És mi történt? Kiléptek a csoportból, elmenték az állami gazdaságba, a lakásokba pedig sógorokat és komákat költöztettek, azaz; be­rejtő magva van ennek a mon­dásnak. Közismert az a jelszó, hogy a magas osztaléknál jobb agitátor nincs. Ezt a párt is hangoztatta, de sohasem mon­dotta azt, hogy most már fe­lesleges agitálni! Ellenkezőleg: nem győzi hangoztatni a szük­ségességét. És nem is véletle­nül. Vegyük csak X. Y. kisparaszt esetét. Tavasszal be akart lép­ni, de nem vették fel, mert ké­ső volt már és előrehaladtak a a nagyüzemi gazdái- ( cm/műsaafcnH decemberben ______ _ #már 21,8 cm/muszakra emel­cs apták a termelőszövetkezetet, mezőgazdasági munkákkal. Azt Csoda-e. hogy háborognak, s mondották, jöjjön ősszel... Az azt mondják nekik: ha akar- ősz eljött, sőt már a tél dere- nak, jöjjenek, befogadják őket, kában járunk és X. Y. nincs, de lakást ne kérjenek! Miért? Tehát ilyen^ emberek is van- Csak arra gondolhatunk, hogy tiak az elutasítottak között. De -„„„m- —„„Xi TTsvani« vali- azétf nem mind a 11 Bacsva- fgPf nfg ' ", nin Sztoján, nem mindegyik mikor tsz-tag volt... Ha hiv- képzeli fejőstehénnek a szövet- nák, az más, akkor biztosan kezetet. Akadnak becsületes jönne, hiszen hívták — meg- emberek Is, mert ne.m zörög nyugtatgatná vele a lelkiisme- a haraazt, ha nem fuj., a szel. tehát „„„„ ^ a .-’érte a kitűzött célt. A gyors­hiány miatt, stb. Hol vannak11 vágathajtási moz,salam létre- még a termelőszövetkezet nyűj-' | hozása azonban sokkal többet tóttá lehetőségek kihasználásé- * Visszautasították például Lin­der János kérelmét is, állítólag azért, mert kicsit megtáltoso­dott, ’amikor brigádvezető volt a termelőszövetkezetben. Elfo­gadható indok? Még ha így tör­tént, akkor sem, hiszen meg­retét, megcsorbult büszkesé­gét. Tehát csak egy szalmaszál tartja vissza a belépéstől, de ez a szalmaszál nagyon erős lesz, ha a kommunisták nem lökik félre! A két gyors vágatbaj tó brf« gád tagjai az elmúlt hóna­pokban végzett munkájukkal bebizonyították azt is, hogy nem szabad lebecsülni a. munkaszervezés .jelentősé­gét. Annak ellenére, hogy még nem tudják minden esetben mara­déktalanul megvalósítani a riklusgrafikon előírásait, mun­kájukat ma már a régi mód­szereknél sokkal szervezetteb­ben végzik. A ciklusgrafikon előírásainak megfelelően ekét csapat tagjai mindenkor tud­ják, mikor, mát kell csinál-ni- ok, mindig ugyanaz a személy végzi a fúrást, ugyanaz a ra­kodást, szerszámelőkészítést, vagy ácsolást, stb. Az üzem ve­zetői éppen az ő példájukból szűrték le. hogy a legfonto­sabb feladatuk: megtanítani a bányászokat a munka helyes szervezésére. Ehhez a munká­hoz már hozzá is kezdtek. Kovács László és Orbán György brigádjának tagjaira a jövőben is nagy feladatok vár­nak. Most, hogy túljutottak a havi 100 méteren, az üzemve­zetőség újabb célt tűz eléjük. A II. negyedévben már havi 150—160 folyóméter hosszú vá­csanatot _____ . (p, __ pártszGrvczGt sincs!) Csak élni' » » • egy kor 50 hold körüli birtokkal agitálunk, agitálnak majd az kellene vele' Lomtárba kellene A!'-°vács I<ászlő brigádja példa- nye az is, hogy könnyebbé vá- rendelkező kulákot is, aki azt eredmények. Mindenki látja, a nem agitálunk!” jel-i,u* decemberiben összesen 120 Iák az ellenőrzés, a csapatok kiabálta az ellenforradalom mennyit osztott a csoport, ha szót hiszen képzel jük csak el l* folyóméter vágatot hajtott ki, szakmai irányítása, mert a mű- gat kihajtását várják tőlük a alatt, hogy „a párttitkárnak akarnak, jönnek majd maguk- m; ’ Jenne a szocializmussal az 1 íőre 080 teljesítmény szaki középkáderefcnek sokkal jelenlegi teljesítmények meg­még a csecsszopóját is ki kell tói is...” ua a „íh . néni kevesebb, miint 33,7 centi- több idejük jut szakmai ta- tartása mellett« Ha ezt sikerül Kétségtelen, mély Igazságot ™ vezetői is azt morals l|méfOT volt műszakonként. En- mácsadósra. Előnye az is, hogy eléroiök, akkor náT^itorTM^teá^25^'lnek a ** í^róbrigódnak a a jó vájárok szakképzettség 30 S Líén a szövetkT # tói jesümények növelése terén jobban érvényre jut és így létszámú zetekbeu most mar elég! És mi>;!lért az több olyan munkát amelyet lenne magával a lippói csoport- < !izf™ ossriel jesrtmények ala- korábban vájároknak kellett tál is? Mert — eredménveik f kulására is. A novemban 20,3 elvégezmok, dacára kodásnak még csak a küszö- , .. ...... béig jutottak el, s amiatt mér- *, fedett a feltárok üzemi atlag- gelődnek, hogy kevés istállójuk I ‘eljesítménye. __ _ is szét van szórva, nem tudnak A két feltáró brigád elegendő állatot tartani a hely most a csillések végezhetnek el. A munkahe­lyek koncentrálása ezenkívül megkönnyíti a gépek kariban- tartását, javítását végző laka­tosok munkáját is, lehetőséget nyújt a következő munkahe­lyek jobb előkészítéséhez, stb. akarnak szervezni. air»"Tv- nek tagjai havonta 200—250 méter hosszú vágatot is ki tudnak majd hajtani. Ez — a kővágóézőlősiek véle­ménye szerint — elsősorban munkaszervezés kérdése. Azért elsősoriban, mert szükséges még hozzá az is, hogy a csa- t patok kollektívája megfelelő- (ien összekovácsolódjcai és a p legképzettebb szakmunkások tói? ÄSÄlE.'lS, Slj Anglia katonai támaszpontokat »ÄÄ“! létesített Eszak-Borneoban Putnoki és Schmidt elvtárs |l Djakarta (Uj Kína): A Hrian hézfegyvereket — köztük pán- ezért azt vallják: a leghelye- szerencsére belátta, nogy vál- <> című indonéz lap pén- célautókat és harcikocsikat —psebb az, ha a csapatok teajai toztatni kell. Megígérték,_ hogy (jelentette, hogy Anglia szállítottak Sandakan térségé-p'ehetöleg évekig együtt dol- íx!»°bJak az „aprólyuku ros-i i^atonai támaszpontokat léte- be. Később egyes angol goznak, minden tekintetben mozgósítják a parttagsa- < 3ített Észak-Bomeoban, az in- holland egységeket az indonéz (»megismerik egymást. (i képesek legyenek a saját szín- 11 vonalukra emelni a többieket. ,»A bányaüzem vezetői éppen tát got, megszervezik az agitáció! sőt összehívják az egyéni pa­rasztokat is. Általában: javítani fognak a munkájukon J holland katona szállt partra Kimondták ugyanis hogv tudnak és akarnak is jól doí Reméljük, hogy a iegköze- f Brit-Észak-Borneo egyik ion- gozni. Bízhatunk abban, hosy lebb már erről írhatunk. Sz!-Los válásában, Sandakanban. Szingapúrt és Brit-Eszak-Bor-^ céljukat is el ’fogják donéz határ közelében. határ közelébe irányítottak. |» A kővágószőlősi gyorsvágat­Múlt év novemberében né- Az angol—holland együttmű-\1 hajtők eddigi munkájukkal hány angol és mintegy 200 ködés a SEATO keretében tör-(• már bebizonyították, hogy Szingapúrt és Brit-Észak-Bor­vesebben tesszük. J A katonákat új laktanyákban 1X01 amsgol és holland csapatok (i ^5, Magyar László 5 helyezték el. Ezit követően ne- közösen tartoznak védelmezni. M. Gy. család nevében emit a gyerek végeíszámoláa­Úgy hívtak erre « majdnem istenhátamögötti helyre. Miután végigdagasz­tottuk- a sarat, a vizenyős le­gelőt és beértünk a turcsanevű pusztára, a kutyák veszettül ugattak ránk. Közelebb és kö­zelebb jöttek, látszott rajtuk, hogy hívatlan szabók’akarnak lenni. Micsoda hely ez a pusztai Hégi, gyermekkori emlék ta­padt rám és hat nap után sem tudom, hogy ez vagy a kutyák barátságtalan fogadtatása tett félszeggé. Mintha hozzám jöt­tek volna íáitojaióba és nem magam járnék ilyen céllal. Lefesteni könnyebb lenne, mint leírni a képet. írás nem adja vissza az ámyalaitolaat, a 'uingutatot. Büszke, sudár nyárfáik és roskatag, szégyen­kező ház. Mohos, görbe tető­zet. Mintua az elmúlt évtize­dek terhét hordozná gömyed- ten hátán. Véletlen-e vagy szerencse — eppen az mentett meg kettőn­ket a tucatnyi kutya gyűlöl­ködő haragjától, akit keres­tünk. Egy szavába került és a kutyák megszelídültek, néme­lyik meg farkát is csóválta, mintha örülne, hogy kelleme­sen csalódott — nem rossz szándékkal járunk. — Tessék! Tessék bemenni, itt lakunk — mondta egy test­ben és láthauian lélekben is tört asszony. Sírással, kíván­csisággal küszködött, szeme tekintetünket kísérte, hogy merre nézünk is mU. látunk. — Ez a lakásunk — erősí­tett« újra, hogy higgyük előb­bi szavait. Gerendás, egyszál ablakos szoba, ahova a tiH tzél úgy siioőlt be ajtón, abla­kon és mennyezeten, ahogyan éppen kedve tartja. Cselédla­kás a javából, a közös konyha roskadozó tűzhelyével, föld­padlójával. Nem a lakásra panasz­kodott. Lakott már rosszabban is, megjárta az uraságak és zsíros-parasztok istállóit, kam­ráit, hevenyészett fekhelyeit. Élete nehéz élet Volt, de még nehezebbé vált, hogy özveggyé lett, négy gyerekkel. Evekkel ezelőtt úgy hitték, hogy vég­re rögmentesebbé válik életük útja. A sámodi termelőszövet­kezetben keresték ezt az utat, de eltűnt, szétoszlott, szétcibál- ta a mhar. Az állandó munka esett ki kezéből és nagyobb gyermekeiéből, amit olyan szí­vesen megfognának, maguk­hoz szorítanának, mint szerel­mes a szerelmest. De nincs, elhagyta őket az életnek ez az éltető sója. — Hol dolgoznak most? — kérdem tétován, mintha ma­gam is félnék a másik kér­déstől. — Sehol nincs munka — beszéli újra sírással küzdve. Napszám a faluban alig akad. Akiknek földjük van. elvég­zik a munkát maguk. — A gyerek? A válasz késik. A 16—-18 éves legényesedő legidősebb gyereknek sírásra higgyed szá­ja, szeme fátyolos lesz, cipőjét, ■nadrágját nézi. mintha soha nem látta volna. — December óta nincs mun­kám Sasmélái *>!í a telepen, a kisági sertéshizlaldában. Né­ha az erdőgazdaságnál akad napszám. — Más? — Más nincs. Távol van ide minden. — Miből élnek akkor? Erre az anyja sírja el ma­gát, mert ez elsősorban neki a gond. Lassan végighúzza ke­zét a vaskos asztalon, néhány kenyérmorzsát lekotor. Ke­nyér még van és egyideig lesz még, de utána? Semmi kilátó i, sehol remény. A kilátástalanság, a remény­telenség. szorítja torkukat leg­jobban, mert rácsok, hogy csil­lan ennek az erős gyereknek a szeme, amikor ígérem, hogy próbálok segíteni, kijutni ne­kik életük mostani kátyújá­ból. — Nem baj, akármilyen munlca, csak legyen — mondja a gyerek és felderül arca. — Nem baj, ha nehéz, ha piszkos, ka fárasztó, csak legyen. Elment volna mar bányába, de szóba sem állnak vele, hi­szen nincs még 18 éves. El­menne bárhova, de hova? .4 legközelebbi állami gazdaság legalább 15 kilométerre var. innen, de még messzebb a töb bi, ahol altadna talán munka. Harminc, negyven kilométer­nyire ide, emberek munkale­hetőségekben dúskálnak, vá­logatnak és munkát önkénye­sen otthagynak. Itt meg ... Itt meg morzsája sincs, csak e fogyó, egyre fogyó kenyérnek, meg annak a kevés pénznek, ra kapott, de abból is vissza­kérnek háromszázat, mert alig hanem tévedett a bérszámfej­tő. Abból a kevésből is vissza kell adni. Meg sem mertem kérdezni, hogy van-e egyálta­lán háromszáz forintjuk. Gondolkodni kell icicsü. Mii mondjunk, hogyan mond­juk? Vigasztaljak? ígérjünk? Kitaláljuk, hogy elmegyünk ahhoz az öt családhoz, aki a pusztán lakik. Addig lesz idő gondolkodni. A gyerek kísér bennünket és véd a kutyák újra gyűlő ha­ragjától. Az egyik lakásból költözködnek valami perpat­var miatt a másik lakásba. Nein kell ide lakáscserére en­gedély — megy itt magától, mert öt lakás van és öt család és így lehet csere-berélni. — Hogyan élnek nénikém, hogyan megy soruk? — kérde­zi kísérőm a költözködést né­ző öregasszonytól. A szüle szavai csak távolról érik fülemet. Nézem a kam­rában a teknőben heverő le­sózott asztainyi szalonnákat, a kisámfázott csizmát, amit egy csűri rak el az útból és hal­lom, hogy két családnak van rádiója (telepes), az emberek — mármint a férfiak — bá­nyába, gépállomásra, egyik ide, a másik oda jár dolgozni. — Hát élünk — motyogja az öregasszony — kinek ho­gyan hozza a sors, meghát, kit hogyan segít az isten. A httrcolkodó féatektssixmw pedig csak néz bennünket, szót sem szól, a lány nagy csörte- téssel kerékpárt tuszkol ki a szűk ajtón. Kinek hogyan hozza a sors... Az öregasszony szavait mor- zsolgatom, idézgetem gondola­taimban. — Nézzünk még körül — szól kísérőm. — Miért kell még körül­nézni? — ellenkezék. — Élnek, ki-ld a maga módján, kinek hogyan hozza a sors. Egyik helyen asztainyi szalonnák és súlyos sonkák hevernék sóban és várják a füstöt, az ember jól szabott csizmában jár, a másik házban rádiót hallgat­nak és jól szabott ruha. van az asszonyokon. Nem olyan, amilyent Pécsett vagy Pesten készítenek valamelyik sláger­szalonban, de Horváthnéénéi jobb, mert neki télikabátja sincs. Négy család e tanyán másként él mint az ötödik, mert azoknak másként, nekik pedig így hozta a sors. Horváthné már kapott segít­séget. Lányát és egyik fiát a rokonok vették magukhoz és éhhalálra sem lesznek ítélve, de munkát ők sem tudnak va­rázsolni erre a Sze kerek­pusztára, ide Hámod mellé az Ormánság majdnem fceliős közepébe. Hova, merre nyúljon ez a könnyen síró asszony, ez « dolgozni akaró gyerek és a lány, meg a másik fvú. akiket az élet már beleszoktatott a munkába? Tudnának ők dol­gozni- hármam..: négyen de hol lesz az a hely, az az alka­lom, ahol kezükbe adják nekik azt, ami most legjobban hiány­zik? Elmennének Gk innen lakni a megye bármelyik sar­kába, hiszen nem köti őket semmi az égvilágon, elmenné­nek a munka után hegyen, völgyön át. Nincs földjük és állatuk mint a tanya többi családjának, lakbérben lak­nak, egy földhözjuttatottnak fizetik a havi 25 forintot, aki bent a faluban vásárolt azóta házat. Visszatérve a konyhába, az asszony kérdően néz, mintha várna valamit. Magam meg úgy érzem, hogy valamivel adás vagyok. Próbálom törlesz­teni és ígérem, hogy segítek, ha tudok, ha egy mód lesz rá feltétlenül«j Segítenék is De •munkát én sem tudok adni, nincs te­herautóm, vagy vontatóm, hogy felrakjam a család sze­gényes cókmókját és elvigyem állami gazdaságba vagy mit tudom én hova. ahol munka van, ahol munkás kezet keres­nek, ahol ezek az emberek ta­lán megmaradnának egész éle­tükre. Kerestem többször Du­dás elvtársat, az állami gazda­ságok megyei igazgatóját. Nem volt még szerencsém hozzá, ö talán tudna segíteni e család baján, akik semmit sem kémek, csak munkát. S talán leimének mások is, akik tudnának segíteni. Akik tud­nak. azok számára ide írom a család címét, amelynek nevé­ben szólók. özv. Horváth Istvánné, Sá- mod, Szekerek-puszta. KASZON JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents