Dunántúli Napló, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-22 / 18. szám

1958 JANUAR 22 NAPLÓ eff ATEM M£(,yO( Mi AkxoCöem. HA rim, iS yeterf* taut ' KOttovc*t rama S ' 6#ül6r az ei HArÁfiozÁsuA'jviur.'.. ZUat, s/oer veu+As*rtKwr ncÉexöeüu úr#*, hanem tgehe tümchqz híven— £V4t ZÍUZU Ét ÉAf~ FlAf£&'t/AiAr ÖNNEL a „ Földge/veések tzteeréoe’ =0S 2»57-ben vagyunk, a Balaton partján ,)UU Közép-Európai Központi Egyetemen. • z egyetem tulajdonképpen hatalmait vára«, öt-tíz emeletes tudományos intézetekkel, elő- lótcrmekkel, klubokkal, külön diákotthon­nal és professzor-városrésszel. A tudomány és a technika nagyarányú fejlődése követ­keztében úgyszólván minden munkát gomb- lyomaara múködö automaták végeznek. Az időjárás-szabályozás már az egész vi­lágon elterjedt, kivéve az un. viharzónákat. Myen a Csendes Óceán egy része Is a „Föld rengések Szigetével". Beneze Andrásnak, a Központi Egyetem tiatal professzorának van egy találmánya, a preszlgnotektonográf, amely előre jelzi a földrengéseket. Az egyetem évzáró ünnepsé­ge után hozzálát a Földrengések Szigetére tervezett expedíció megszervezéséhez, hogy a helyszínen tanulmányozza és ártalmatlanná tegye eat a pusztító rémet..« Beneze számít két most végzett, tehet­séges tanítványára, Bartay Tamásra és Csiz­más Ferire, valamint három fiatal lányra, tisztire, az élelmezéstechnikusra. Zsinatira, aki az egyetemi „Jópofák klubjának" lapjá­nál úságlró és fivíré, az orvostauhallgátéra. I. .iánkon' J hookan, hat elfelejrerröteát ] irr kannak ,1 a 4. foldneneéjekje/6eee'sée u K/ßA'voun-] ívduló rxpED/Ciőrej A8EMie Vsunk JEbnt * tcfesuoehak rerr i$ÉpEim I BÖV/DEStNWn tu NEM FELEJTFF FŰK EL ! NEM \rerDHrrruK I ME6ri/Nr kelesek: a’ujuka I ‘í'if. I SE »FUNKAT és EL MESFUMfAL Ja 0uinrotutiu\ expsp/citSvAí / e /BEFEJEZTEM A,KE mTEKTOfioeSiAKTr VÖK VÉGEZTEK AE ZETEMMEl ... FENCE UVtu'OiATOM Al EA- -OiCtor/ NOS Mi ' KfSÓtfEA/KÜK? JNAT 7 M/ ez na ra.ocz ruy a lAfarOEiTAÍ, HOCK 4Ö-, NÜÍ UFÁZZUK A MA GO FA VACrPMAVroS ÉZFC/t/ALON • S0A1BAF KA/AO, MEXHTOr- WASH m-ro/v - sídnek. ! u //Ma isti híms Uüíöh pio-tykavn" 0 kis kályhában pirosán vi­lágít a tűz, a szobácská­bán Jó meleg van. nem hiába ápolja a „tűzmes­ter”, Kapus Jenő. Az ajtó sűrűn nyílik, lassan megtelik ka­bátokkal a fogas. Ma nines külön programja a meszes! KlSZ-szerve- zetnek, sem kézimunka-szakkör, sem politikai foglalkozás, sem mozi, sem népltánc-próba — ma csak összejöttek, mint minden es­te és beszélgetnek. A legelsők közt alakult a me­szes! KlSZ-szervezet 27 taggal. Ma már vannak vagy hetvenen és a muukát hasonlítani sem lehet az első idők nehézkes lépéseihez. Szakkörök, politikai oktatás, érde­kes taggyűlések, mozi, színház (logutóbb az Optimista tragédiát látták együtt), ping-pong és sakk- házibajnokságok váltogatják egy­mást, van rádiójuk és lemezját­szójuk, Szombatonként lemez­estet, néha pedig nagyszabású bálokat, csuládi esteket rendeznek. Kint a másik teremben pattog a plng-pong labda, s mikor a nagy mérkőzés véget ér, a lányok foglalják el a hadszínteret. — Nem csoda, hogy nem tu­dunk játszani — védekeznek cgy- egy balkezes ütés után, — a fiúk rolyton itt lógnak, bennünket alig hagynak játszani .., így a fiúk, úgy a lányok — még morgolódnak egymásra, mint a kutyák meg a macskák, de az egység — ha szabad az eredmé­nyek után ítélni — már biztos. Egy bánata van csak a társa­ságnak: kicsi a helyük. Ök het­venen vannak, a két kis helyiség ennyi embernek bizony éppen­esak hogy elég. Es a szombat' estéken, amikor jócskán megsza-1 porodnak, zsúfolásig tele lesz a / két terem. Es az' épületben sincs, nagyobb helyiség. Int sötét van, de az idő | még fiatal. A kis meleg j szobában a kellemes zene’ mellett tovább folyik a' szó. ( A Kesztyűgyárból írja Klein Katalin és Csankó László: „A kesztyűgyári KIS Z- szervezet életében komoly változás történt a három he­te tartott taggyűlés óta. A pártszervezet és az üzem , vezetősége sziikségmegoldás- t képpen rendelkezésünkre bocsátotta az üzemi étkez­dét a délutáni órákban. He­tente két alkalommal össze­jöveteleket szerveztünk, me­lyeknek sikerén felbuzdul­va, a fiatalok maguk kér­ték a gyakoribb találkozáso­kat és a KISZ-munka továb­bi javítását. Az üzemi bi­zottság 200 forintot ajándé­kozott a KISZ-nek lársasjá- télcok beszerzésére, a párt- szervezet pedig rendelkezé­sünkre bocsátott egy táslca- rádiót. Délutánonként meg­szervezték a fiatalok az ügyeletes szolgálatot és Így akadálytalanul látogathat­ják összejöveteleinket kívül­állók is. akiket meg akarunk ismertetni szervezeti éle­tünkkel. Kultúrcsoportot, szavalókört. sportszakosztá- Uiokat, kirándulásokat, poli­tikai előadásokat és a szak­mai továbbképzés különféle módjait tervezzük a közeljö- á vőben. Export-brigádokat fo- j gunk alakítani és versenyre a hívjuk a Csepeli Bőrdíszmű A fiataljait 'P.a.hdon Az alma nem esik messze a fájától... Hans Speidel neve igen Ismert és lozzá kell tenni, hogy szomorúan smert név. Speidel, volt náci tá- lornok tevékenysége a második világháború alatt sok áldozatot Követelt, jelenleg az Atlanti Pak­tum szárazföldi hadseregének fő- parancsnoka Közép-Európában. Fia ebben az évben érettségizett és igazolta az öröklődésről szóló el­méletet azzal, hogy belépett az új nyugatnémet hadseregbe, Tegnapelőtt táncestélyen vol­tam és hosszas gondolkodás 1 uídn. felkértem egy petrezsely- 1 met áruló csúnyácska kis- * lányt. Gondoltam, ő kellőkép- 1 pen értékel majd, mint első és egyetlen táncosát. Kivezetem a parkettra és meghajolok: — Fekete Péter. — Hogy-hogy? — húzza fel [ szemöldökét. — Mondom, Fekete Péter \ vagyok. Ebben a pillanatban zava- \ romban elvétettem az ütemet , és ráléptem a lábára. Mire ő: — Látom!.. i — Mit lát? — Hogy Fekete Péter ... i Különben őszinte részvétem... — Szóval nem tetszik a ne- i vem? — Nem! Jliiska báeü Hogyan keveredett Gyarmati Miska bácsi, a nyugdíjas, 66 éves vasutas a kiszesek közó? A MÁV- bérházban volt egy csúnya kis szobája a fiataloknak (ez még a Disz idejében történt) és oda jártak be a fiúk, lányok. De va­lahogy nem olyan szellem ural­kodott, amilyennek kellett volna. — Api elvállalta az ügyeletet — mondja Gyarmati nagymama egyszerűen. rután hozzáláttak, s az egész Gyarmati család, az unoka Is se­gített, hogy rendbehozzák a kiet­len, kis helyiséget. — A neve Is ..DISZ” — moso­lyog a bajsza alatt Gyarmati bá­csi — hit mondom a helyiségnek ts szépnek kell lennie, volt egy kis deszkám, csináltunk színpa­dot, aztán föl is díszítettük a termet. Milyen lelkesek voltak azok a fiúk! Azok a fiúk most katonák, de a: utánpótlás sem marad le na­gyon. Kultúrcsoportjuk most megy Bátaszékre és a bejött pénzen majd a ltis termet szé- pitgetik. — Sok pénz kell még hozzá, de magyarázom nekik: ne türelmet­lenkedjenek, nem olyan ez a do­log, mint a buborék, amit szem­pillantás alatt föl lehet fújni. Hamarosan veszünk a sakk meg plng-pong mellé más játékokat is, aztán olt a bejárati folyosó­nál szeretnék egy kis könyvtárai meg egy ruhatárat összehozni. Hadd legyen örömük a gyerekek­nek: Ha meg majd lesznek köny­veink is, még jobban fogják érezni itt magukat. Ahogy Gyarmati bácsi tervez­get, látszik, hogy a fiatalok ügye az ő ügye is. Nem csoda, ha ,.olyan a gyerekeknek, mintha a papa lenne”, a fütőházl kiszesek papája. Sokszor szakmai témák­ról is elvitatkozgatnak. — Ha valamit terveznek, vala­miről beszélgetnek, akármi ts adódik és az Api nincs köztük — meséli Gyarmati nagymama — már jönnek: Miska bácsi, nem jön le megnézni? Es Miska bácsi „nem tudja megállni”, megy. hogyne menne a „gyerekei” közé. — Kritizáló* helyett inkább örüljön, hogy felkértem..; — Miért? — Mert ott vénült volna meg a pádon. — válaszoltam dühösen. De inkább ne tettem volna. Akkora pofont kaptam, hogy kiszédültem az ajtón. * Az ember nem is gondol­ná, mennyi komplikáció lehel egy telefonálásnál. Eddig még nem volt semmi baj, de teg­nap délben peches voltam. Azt mondja a mesterem: — Gyerek! Szaladj le a portara és telefonáld meg a feleségemnek, hogy csak nyolc­ra megyek haza! Ide gomb, oda gomb, végül búg és hívom a számot. — Kovács néni? — érdek­lődöm udvariasan, — Nem! — válaszol egei mérges férfihang. — Hát? — kérdezem. — Hogy-hogy hát? — dü- hösködik a másik. — Ki beszél? — faggatom tovább. — Ide figyeljen — szól ba­rátságossá enyhülve a vastag­hangú, — Ha már rászabadí­tották a telefonra, tanulja meg hogy a hívó fél bemondja a. nevét és köszön. Így: „Fekete v Péter vagyok, jónapot kívánok, Kovács nénit keresem. — Honnan tudja, hogy Fe­kete Péter vagyok?-r... onnan. hogy ilyen mafla nincs több... — Pardon! — szóltam és csendesen letettem a kagylót Gondolatok a KISZ- munka tartalmáról“ (Hozzászólás) A KISZ múlt évi munkájának értékeléséhez feltétle­nül hozzá kell szólnom, mivel mint ifjúsági vezető, felelős vagyok a magam területén a KISZ-ért. Az Uránércbánya Vállalatnál mi is megvitattuk a múlt évi munkánkat és számvetést csináltunk, hogy hol követtünk el hibákat és hol dolgoztunk jól, illetve hova kell erőnket összpontosítani, hogy a szervezetünk élete még tartalmasabb, színesebb legyen. Elsők között voltunk az országban, ahol a KISZ megalakult. Sok népszerűtlen­nek látszó dolgot — az ellenforradalom utáni hangulatban a munkaverseny beindítását — bátran kezdeményeztek és szép eredményeket értek el ifjúsági brigádjaink. Ito- hammüszakokat szerveztek az üzemi KISZ-szervezetek, több alapszervezet a nyáron a Balatonon ingyenes üdülést tudott biztosítani tagjainak. Találkozókat rendeztek a sze­gedi, pesti fiatalokkal. Az ellenforradalom után a Peda­gógiai Főiskolára jártak a fiatalok, hogy közvetlen baráti légkörben teremtsenek szorosabb kapcsolatot az egyete­misták és a bányászfiatalok közölt. Szovjet katonákkal, idős párttagoklcal rendeztünk találkozókat. Vitatkoztunk, „veszekedtünk” — ha szükség volt, úgy éjjelente meszelni jártunk — vagy a munkahelyeken, legény szállásokon agi­táltunk. Es ez érdekelte és érdekli is a fiatalokat, mert örömmel vesznek részt olyan munkában, amelynek látják az értelmét, s fiatalos lendületüket igénybe veszi. Azonban az Uránércbánya KISZ-szervezetei is oda jutottak, hogy lassan már vállalaton belül csak a családi­esteket, az anyagiakat tartották szem előtt. Nagyon hasz­nos volt a KISZ Országos Értekezlete. Az utána folyó vi­tákban rájöttünk arra, hogy ha így folytatjuk, elveszítjük a KISZ kommunista jellegét, mert kevesebbet politizá­lunk, kevesebbet foglalkozunk a termeléssel, az ifjúsági brigádok munkájával, vagyis röviden úgy lehet kifejezni, hogy elsekélyesedik munkánk és már csak szavakban be­szélünk a fiatalok tömegeiről, viszont a gyakorlatban pe­dig mindenütt egy és ugyanazon arcon jelennek meg. Gondolom, hogy feltétlenül meg kell említeni a fiatal párttagok munkáját a KISZ-szervezetekben. Sok a fiatal párttag, de kevés végez KISZ-munkát. Persze, nem köny- nyű a fiatalok között dolgozni. Addig, míg a párttagok­nak egyszer elmond az ember valamit, ugyanazt a fiata­lokkal többször meg kell beszélni. Persze, azért vannak •a párttagok között is, akik korukra való tekintet nélkül, szívügyüknek tekintik a. fiatalok munkáját: Csongor elv­társ, Solymosy. Búzás, Szeles, Sziklai és lehetne még to­vább sorolni. Sokat segítenek a műszaki vezetők is, akik­hez bátran mennek a fiatalok problémáikkal és nagy nép­szerűségnek örvend a fiatalok között az olyan műszaki vezető, mint Gross Gyuri bácsi, Oláh elvtárs. Megvitattuk a KISZ-bizottság negyedéves munkater­vit. Fontos feladatunk lesz egy bányász ifjúsági tanács­kozás összehívása, fiatal műszakiak tanácskozása, ahol majd közvetlen azok az elvtársak fognak hozzászólni a bizottság által javasolt mozgalomhoz, „420 perc az orton”, akik ténylegesen nap-nap után a bányában dolgoznak. Megvitatjuk a bizottság által javasolt „Az Uránércbánya kiváló KlSZ-istája” című jelvény adományozásának a fel­tételeit. Hallottunk már olyan hangokat, hogy a bakonyai bányaüzem ifjúsági üzem szeretne lenni. Igyekszünk az ifjúmunkásokat más ércbányákba tapasztalatcserére el­vinni. A termelő és politikai munka mellett még jut idő bá­lok. kirándulások szervezésére, vagy a kultúr-, fotó-, ze­ne, tánckörök látogatására is, hiszen anélkül szintén nem lenne ifjúsági élet. Most, hogy már túljutottunk a kezdeti vitákon, azon leszünk, hogy gyakorlatban is harcoljunk a tervek végre­hajtásáért, hogy az Uránbánya KISZ-szervezetel erősek, érdekesek és életképesek legyenek. FÜRDÖS FERENC, Uránbánya KISZ-bizottság szervező titkára. Ör’immel köszöntjük ... a Mohácsi Se­lyemgyár szövőlé- nyalit, akik a sopro­ni szövőgyár által Indított versenyben megszerezték a tíz első helyet. Nem kis dolog, hogy az egész országban a mohácsi kiszesek bizonyultak a leg­jobb fiaital szövők­nek. További sike­reket kívánunk mind e termelés­ben, mind ped ig a szervezeti élet to­vábbfejlesztésében. • s ; a csertőd ésszu- Mmáni KlSZ-szer- vezet értékes kez­deményezését, hogy kultúrcsoportjalk ellátogattak. egy * máshoz és kicserél­ték tapasztalataikat; Reméljük, hogy a kapcsoüatokat néni fogják elhanyagol­ni és még közelebb kerül egymáshoz a két szervezet!

Next

/
Thumbnails
Contents