Dunántúli Napló, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-18 / 15. szám
2 N A P t ó 1958 JANIJA* n Segítsük egymást asszonyok! Komlón több mint félezer asszony, leány segíti a nőta- náesok és üzemi nőbizottságok tevékenységét. így a városnak úgyszólván nincs olyan figye-gondja, amely a nőtanácshoz el ne jutna s azzal ott ne foglalkoznának. Az új esztendőt „Segítsük egymást asszonyok” elnevezésű mozgalom életrekeltésé- vel kezdték. Ennek jegyében készítették el az 1958-as programjukat is, amelyben a csecsemő- és serdülőkorú gyermekek problémái csakúgy helvet kaptak, mint az öregeké. Terveinek megvalósításához már hozzákezdett a komlói városi nőtanács. Rövidesen megalakul a város asz- szony- és leánytanácsa. Ennek keretében tanítják meg az otthon körül végzendő munkákra — sütésre, főzésre. varrásra, gyermeknevelésre — az érdeklődőket. Ez különösen áldásos lesz a népes leánvszállások lakóinak. Foglalkozik a nőtanács ezenkívül az elhagyott öregek helyzetével. A fiatalokat az aggok megbecsülésére nevelik. Ilyen témájú előadásokat is tartanak. Az új városnegyedekben lakógyűléseket, családlátogatásokat terveznek, ahol figyelmeztetik azokat a komlói lakosokat, akik még nem tanulták meg kellőképpen értékelni a drágán épített s ingyen juttatott szép, korszerű otthont, s rendetlenségükkel, gondatlanságukkal gátolják a város rencfbentartását, sőt nem egyszer jelentős kárt is okoznak a város vagyonában. Megoldást keres a komlói nőtanács a cigánygyermekek megfelelőbb nevelésére is. A tanácsnak javasolták egy cigányiskola felállítását, hogy alairosabb foglalkozás mellett szellemileg és kultúráltság tekintetében ezek a gyermekek is a többiek színvonalára emelkedjenek. | Baranyai és pécsi iparművészek |A kalauz is emberi és népművészek boltja íizenMc Szabó János, Meszes: „Kaptunk-e Jugoszláviából cukrot?” — kérdi. Jugoszláviából még nem kaptunk, csak olasz, holland cukor került forgalomba. „Bánomi úti felszállók” aláírással kérik, hogy a bánomi úti megállót helyezzék vissza az eredeti helyére. A kérdést helyszíni tárgyalás után úgy teljesítették, hogy ezután a Bánomi út és a Kirov út közötti fele úton lesz a megálló. „Bm csoport" alóírású levél írójának üzenjük, hogy a kiállításról december 17-én háromhasábos cikk jelent meg. A Dunántúli Napló több ízben is foglalkozott a Baranya megyei és pécsi iparművészek és népművészek 1955 decemberében alakult munkacsoportjával, melyet fennállása óta messzemenő támogatásban részesít a megyei tanács. A munkacsoport 1957 tavaszán rendezte meg első, bemutatkozó kiállítását, majd ugyanebben az évben, december hónapban, fenmálásának második évfordulója alkalmából újabb kiállításon mutatta be az időközben alkotott műveket. Mindkét kiállítás nagy sikert aratott, egyúttal megmutatták, hogy megyénkben ás városunkban ezen a téren is- sok „a rejtett tartalék“. Jelenleg • közel félszáz hivatásos és nem hivatásos iparművészt és közel száz népművészt tart nyilván a csoport vezetősége. A munkacsoport már megalakulásakor elhatározta, hogy később, amikor a megyében szétszórtan élő hivatásos és nem hivatásos iparművészeket és népművészeket fel kutatták és nyilvántartásba vették, alkotó közösség létrehozásának engedeiyezését kérik. Ezt az elhatározást több szempont tette szükségessé. Elsősorban; az iparművészet és népművészet anyagigényes művészeti tevékenység, tehát költséges és ahhoz, hogy művelői megfelelő mennyiségben és minőségiben hozzanak l^tre alkotásokat, anyagi támogatás szükséges, másrészt olyan értékekről van szó, amelyek népgazdasági szempontból is nagy jelentőségűek, hazai, elsősorban megyénkben is felelhető anyagokból készülnek, másrészt munkaigényes darabok, akár az iparművészetet, akár a népművészetet tekintjük. Tehát mind a belföldi, mind a külföldi pi^- számára kevésből nagy értekeket lehet létrehozni. Fontos szempont az is, hogy ezek az alkotások ma hiányoznak, holott ezek megvásárlására az igények megvannak s ha egyre növekvő idegenforgalmunkra gondolok, akikor azt kell megállapítanom, hogy az ilyen irányú igények már ebben az • esztendőben nőve-, kedmek. Magától értetődik, hogy az alkotó közösség létrehozásával együttjárt volna az állandó nyíltárusításu kiállítási helyiség is, mely egyrészt állandó nyilvánosságot, más- részit állandó eladási lehetőséget biztosított volna az alkotóiénak. A megyei tanács 1956 decemberében — a csoport kérésére — engedélyezte az alkotó közösség létrejöttét s hogy átsegítse a csoportot a kezdeti nehézségeken, 20 000 forint kölcsönt szavazott meg és ígéretet tett állandó kiállítási helyiség biztosítására is. Hosszú időn át tartó tárgyalások után a Művelődési Minisztérium egy fennálló M. T. rendelet alapján, nem hagyta jóvá a végrehajtó bizottság javaslatát, tehát lényegében az alkotó közösség megalakuilá- sát és ezzel veszélybe jutott a már szép eredményeket felmutató csoport léte is. Ismét a megyei tanács nyújtott segítséget. A fennálló rendelkezések szerint, ha alkotó közösség működését nem is engedélyezheti a tanács, a MM jóváhagyása nélkül, joga van saját hatáskörében külön vállalatot, vagy egy meglévő vállalathoz tartozó speciális üzletet létesíteni és működtetni. Ezt választották és most úgy látszik, hogy két esztendei vajúdás után — ismét a megyei tanács segítségével — véglegesein megoldódik a csoport helyzete és ez tagjai számára lehetőségeket nyújt, hogy mind művészi, mind gazdasági téren hozzájáruljanak megyénk és városunk további felvirágoztatásához. A gyorsabb ügyintézés érdekében nem alakul egyelőre önálló vállalat, hanem a Dél- Baranya megyei Néobolt Vállalat üzleteként nyílik meg az önálló kiállítás jelleggel bíró iparművészeti és népművészeti bolt. A résztárgyai ások folynak, de már most ügy néz ki, hogy április második feléiben, — május 1. tiszteletére 1— megnyílik a Baranya megyei és pécsi iparművészek és népművészek boltja, A bolt, illetve állandó kiállítás a megyei tanács épületében lévő, jelenleg irodai célokra használt üzlethelyiségben nyer elhelyezést. Az üzlethelyiség partáléját korszerűsítik, neonvilágítást kap átalakítják az üzlethelyiségei is a célnak megfelelően. A belső teret nagy csillárok világítják meg, a különleges berendezés főleg üvegből készü és a vitrinek szintén belső neon-világítást kapnak. A lottó harmadik játékhetének nyerőszámai: 13,41,43,51,74 A terveik szerint mind kül- j sejében, mind belső megjele-; nési formájában ez lesz Pécs ■ egyik legmodernebb, légkor- j szerűbb üzlethelyisége. A korszerűsítéshez és a: bolt elindításához szükséges j jelentős összeget a megyei ta- < nács biztosítja. A bolt mellett tervező és : díszítő-részleg is alakul,: amely egészen a 'nagy kiállítások tervezésétől, forgató-! könyvétől és kivitelezésétől a : püakáttervezésen keresztül a kirakatdekorációig minden < munkát elvállal. Nagy köny-: nyebbséget jelent ez majd a : vállalatoknak is, hiszen a Ba- j ranya megyei és pécsi iparművészek és népművészek boltja tulajdonképpen valamennyi; iparművész, népművész, és j szükség szerint képzőművész alkotását is közvetíti majd a: vállalatok, intézmények ésj egyes személyek felé. Mi lesz a boltban? -— Err-V j talán majd más alkalommal Most még annyit, hogy mindez a megyei tanács segítsék i nélkül nem jöhetett volna létre. Köszönet azoknak, akik j mindvégig segítségünkre vol-j tak. Befejezésül néhány mondatot a városi tanács felé is; kérjük, hogy érezze ő is magáénak a munkacsoporté* és a most már remélhetőleg: hamarosan megnyíló iparmű-; veszeti és népművészeti boltot hiszen az iparművészek zöme Pécsett él, másrészt nemcsak a megyének, hanem a városnak is nagy nyereséget jelent ez a különleges, szép üzlet, mely címfeliratában ott viseli a „pécsii’‘-t is. <— di —) | Egy barátom az elmúlt hét szombatján azt a meglepő kijelentést szegezte mellemnek: „Végeredményben én is ember vagyok.” Végighallgattam drámai hangú elbeszélését és beláttam, igaza van. Végeredményben ő is ember. De én most tovább megyék, nemcsak ő az, aki joggal tart igényt erre a szép megállapításra: ember, hanem kar- társai is valamennyien. De nemcsak kartársai, mert a gépkocsivezető is ember, sőt még a forgalmista is ember. Emberek, akiknek két szemük, két kezük, két lábuk van, és hozzátehetem, idegeik is vannak, ugyanolyan idegeik, mint az utasoknak. De talán az a sötétszínű egyenruha, amit viselnek, akadályoz meg egyeseket abban, hogy észre vegyék azt, hogy ők is emberek. Mert sötétszínű egyenruhát hord a barátom és a gépkocsivezető is, meg a forgalmista is. Barátom ugyanis kalauz, illetve jegykezelő a MAV- AUT-nál. Vannak erényei és hibái, mint minden embernek. Talán néha túloz is egy kicsit. Ám ebben az esetben igaza volt. Nem túlzott. Egyszerű szavaival még csak halovány képét sem adta az igazságnak. Ezért és csak ezért vagyok bátor elmondani azt, amiről meggyőződtem, amit saját szememmel láttam. Az avatatlan szemlélő vagy békés járókelő, aki mit sem sejtve áthalad a Kossuth téren egy szerdai vagy szombat délutánon, nem vesz észre semmi különöset. Békés emberek állnak a kocsiállások előtt, nekitámaszkodva a zöldre festett korlátnak. Csendesen beszélgetnek. Nincs is semmi baj mindaddig, amíg fel nem tűnik a láthatáron egy autóbusz, gépkocsigyártásunk remeke, az Ikarus. Mert amikor a vezető megpróbálja gépét a ko* csiállás elé vinni, abban a pillanatban megmozdulnak az utasok. Megmozdulnak? Ez nem is kifejezés! Meg-« vadulnak. A forgalmistát le* vegének nézik, s mintha je* . len se lenne, zúdulnak a még mozgásban lévő gépkocsi felé. Csodával határos az, hogy a forgalmista miképpen él túl egy-egy ilyen rohamot. A következő áldozat a gépkocsivezető. A megvadult utasok egyenesen a gépkocsi elé zúdulnak. Szegény vezető fékez, kiabál. Arcán nagy cseppekben gyöngyözik a verejték. Az utasok nem hallanak és nem látnak semmit. Amikor megáll a gépkocsi, ajtajának esnek; tépik, feszítik, szaggatják, rugdossále, ahogy csak erejükből telik. A jegykezelőt pedig egyszerűen nekiszorítják a gépkocsi oldalának. Hiába kiabál szegény. Nincs kegyelem! A megvadult utas nem ad kegyelmet senkinek. Gyerek vagy terhes anya? Nem számít. öreg? Beteg? Félre! Itt csak az erősebb öklök törvénye érvényesül. Hiába intés, figyelmeztetés, szép szó vagy fenyegetőzés. Nem használ. Azt lehetne hinni, hogy amikor az utas elfoglalja helyét a kényelmes bőrülésen, végre megnyugszik. Nem így van. Ezután kezdődik még csak a jegykezelő igazi kálváriája. A felhevült utas nekiesik. ö az oka mindennek. Minden ütésnek, rúgásnak, sérelemnek, mely az utast érte utilársától, s akivel most egyesült erővel szidja a szegény megtépázott jegykezelőt. Igaza van a barátomnak. Sok, ami sok, hiszen végeredményben ő is ember. A kalauz is ember. Szeretném arra kérni az utasokat, ve- ■ gyék ezt figyelembe és legyenek ők is — emberek. BARICZ OTTO > ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Hogyan lendíthetnék fel ismét a pécsi sssén tröszt újító-mozgalmát ? Nem is olyan régen — másfél—két évvél ezelőtt — 60— 70 újítást és majdnem ugyanannyi tapasztalatcseré« újítást bíráltak el a Pécsi Szénbányászati Trösztinél. Ez még abban az időben történt, amikor függetlenített újítási előadók működték a kerületekben és ha nem is bőven, de volt idejük arra, hogy az újítások mellett az újítókkal és a leendő újítókkal is foglalkozzanak. Mostanában örülnek, ha 25— 30 újítás akad egy hónapban a tröszt üzemeiben együttvéve. — Mindez azért van — vélekedik Csóti József, a tröszt Tavaly ősszel hét család alakította meg Bezedeken a termelőszövetkezetet. Akkor még nem volt a közös istállóban egy borjú sem. A tagok háztáji gazdasága ugyancsak azt hirdette, hogy nincstelen agrárproletárok szövetkeztek. Kaptak a tanácstól 150 hold tartalékföldet, a feloszlott termelőszövetkezettől pedig hitel- átvállalással átvették a gazdasági épületeket, darálót, fűkaszát, lógereblyét, silógödröket. llymódon jutottak hozzá két lóhoz és tíz növendékmarhához is. Nemrég állították össze az évi termelési tervet. Károlyi Mihály, a tsz elnöke lapozgatja az új tervet, amely szerint 55 forintot osztanak majd minden munkaegységre. A részesedést 75 százalékban készpénzben fizetik majd, mégis 5 kiló búzát, 4 kiló kukoricát és ugyanannyi árpát mérnek egy- egy munlcaegységre. Havonként 300—400 forint előlegét Is szeretnének osztani, mert mindenkinek ez a kívánsága. Ezért a termelési tervet úgy állították össze, hogy a közös kívánság valóra váljon. A 150 hold összterületből 52 holdon termelnek majd szcréhben 20 hold lucerna, tíz hold borsó, ugyanennyi bükköny, kender, cukorrépa és mustár. A 27 hold őszi árpát is borsóval vetették el. Ez a borsós árpa amellett, hogy kiváló elővete- mény, az értékesítés sem ütközik nehézségbe, mert szerződésesen termelik. Egyébként valamennyi szerződéses növényre kapnak majd termelési előleget. Idén az összes kukoricaterületet heterózismag- gal vetik be. Megéri, hiszen a címerezésért már 6000 forintot kapnak és az állam másfél mázsa szokvány kukoricáért cseréli be mázsáját. Hanem az- állattenyésztési résszel kis baj van. Gyorsan gazdagodni szeretnének ezek a buzgó emberek és olyan célokat tűznek maguk elé, amelyek megvalósítása jelenleg még túlságosan igénybe venné erejüket. Szó volt már arról, hogy jelenleg 10 növendék- marha hízik az Istállóban. — Azért hizlalják, hogy ebből is pénz legyen, ami egyébként helyes törekvés. De még ebben az évben 50 választási borjút akarnak vásárolni, hlzlalás-a és 15 elöhasú üszőt a lörzsál- latállomány kialakítására. Sajnos, ehhez »»nos meg az előfeltétel: hiányzik a megfelelő takarmányalap. Úgy állították össze a takarmányozási tervet, hogy egy tehénre napi egy kiló abrakot számítanak, de még így is vá- sárolniok kell ipari abrakot (korpát, olajpogácsát). Pedig ez a napi egy kiló úgyszólván semmi. Legelemibb, hogy egy telién minden liter tej után megkapja a 46—50 deka abrakot. Tíz lHerr ki kell fejni minden tehéntől, mert ez alatt nem érdemes az istállóban tartani. Márpedig ebben az esetben 4,5—6 kiló abrakot feltétlenül biztosítani kell a részére. És ott lenne még az 50 gyenge, fiatal borjú. Megfelelő fejlődésüket csak jó lucernaszénával, abrakkal tudnák biztosítani, ebben pedig szegény még a kis gazdaságuk. Tévedés ne essék: nem baj ez, ha a bezedekiek, vagy bármelyik termelőszövetkezet verekszik a sok állatért. Ez nagyon üdvös, egészséges. De eszembe jut egy bólyi értekezlet, bhol a sásdi járási tanács mezőgazdasági osztályvezető je .azt mondta: soha nem szabad előfordulnia a ríni nyaka-latnak, amikor felvásároltak a szövetkezetek egy csomó állatot es nem volt takarmányuk. Mit tehetett mást — hitelekér: jártak a bankhoz, hogy takarmányt vásárolhassanak... Ennek aztán szomorú vége lett. Eladósodtak, s év végén csodálkoztak, méltatlankodtál a tagok, mert nem kaptak olyan részesedést, amire számítottak. Ez nyilvánvaló. Vásárolt takarmánnyal nem lelve' jövedelmezővé tenni az állat- tenyésztést. Bezedeken is éppen ezért az a. helyes megoldás, ha egyelőre csak a 15 törzsüszőt vásárolják meg. Ha később úgy látják, lesz elég erejük, lehetősépük felhizlalni még az 50 borjút is, vásárolják meg! Jövedelem szempontjából fontos most a helyes lépés megválasztása. Alikulás óta már kilencre növekedett a családok száma, két tag pedig a napokban töltötte ki a belépési nyilatkozatot. Ai dolgozó paras tok kijelentették a. legutóbb vb-ülésen: megvárják, miivé- eredménnyel zárják az évet c jelenlegi tagok, s ha nem le-- panasz, ők is kérik felvételű két. Ugt/ gazdálkodjanak, hogi n? csalódjanak sem a szőve’ kezet tagjai, sem a dolgoz,' parasztok! UPÓCZKl JÓZSEF központi újítási megbízottja, — mert amikor már kézenfekvő volt, hogy az újítómozgalom, a függetlenített előadókkal jó úton halad, felrúgták a szervezetet, a minisztériumban ellenezték a függetlenített előadók működését. Szerintem mesterségesen lezüllesztették nálunk a mozgalmat és most már nagyon nehéz ismét talpraállítani. Ebben igazat kell adni Csóti Józsefnek, aki nap, mint nap tanúja a kerületi újítási megbízottak hiábavaló igyekezetének. Hiába vannak egyes üzemekben vérbeid újítók az újítási megbízott posztján, nagyon kevés idejük jut airra, hogy újításokkal is foglalkozzanak. Az újítómozgalam fenntartása legfeljebb másod-, de gyakran ötödrangú kérdéssé vált a kerületekben. Pécsbá- nyán például gépmesterhelyettes is egyben az újítási megbízott. Minden második héten délután jár műszakra, ilyenkor nem tud újítási ügyekkel foglalkozni. Ha délelőttös, akkor is kevés ideje jut rá, így alig érkezik Pécsbányáról újítás. Vasason még rosszabb a helyzet; a műhelyírnok az újítási megbízott, akinek a tárear dalmi munkára úgyszólván semmi ideje sem jut. A kisszámú újítógárdával Sebestyén Béla bányamérnök foglalkozik és neki is nagy a terhelése. — Szabolcson Beke József az újítási előadó, aki az utóbbi időben eléggé rendbeszsedte a szabolcsiak szénáját. Azonban ő is keveset foglalkozhat az újításokkal, egyéb elfoglaltsága miatt. Újhegyen a legeredményesebb az újítómozgalam. Bar tét is kevés idő jut erre, mégis öbb, mint más kerületekben, ’nnen érkezik a tröszthöz a tégtöbb — mintegy 70 száza- -1; — újítás. — Hát még -mennyi újítási 'avaslatunk lenne, ha gyakrab- '■•IV. beszélhetnék az újítókkal •s több időm jutna arra, hogy oglalkozzam velük — mondta Marosit? Károly, az újítási ■ncgbízott. — így azonban — tárja szét karját —, csak sajnálni tudom, hogy elkallódnak azok az ötletek és javaslatok, ametyek a termelés fokozását céloznák. így aztán nem csoda, hfc a kerületekben már egészen tekintélyes számra tettek szert azok az újítók, akik mellőzött- nek érzik magukat és már elvesztették, vagy kezdik elveszíteni kedvüket. A tröszt igazgatósága is észrevette, hogy nincs minder rendben az újítómozgalam körül. Nemrégiben kiadtak egy rendelkezést, amely szerint másokkal kell kicserélni azokat az újítási megbízottakat, akik beosztásuknál fogva nem tudnak jó kapcsolatot tartani az üzemi dolgozókkal. Ez rendben is lenne. De hol találnak olyan embereket, akik beosztásuk mellett jól láthatják el az újítási előadó teendőit is? Máról-holnapra nem is lehet újítási előadó valaki. A központi újítási előadó szerint — aki már közel egy évtizede végzi jelenlegi munkáját —, legalább másfél év kell ahhoz, hogy valaki „alaposan belejöjjön.” De ehhez „akarnia“ is kell az illetőnek, mert nem elég a rendeletek ismerete, az újítási megbízottnak sokoldalú embernek kell lennie. Mi mgirad akkor? Mit kellene tenni ahhoz, hogy megoldódjék a pécsi szóntröszt nagy gondja? Éne egyértelmű választ ad mindenki, aki csak kicsit is szívén viseli az újítómozgalam sorsát: nevezzenek ki függetlenített újítási előadókat, illetve a meglévőkből ismét függetlenítsék azokat, akiktől jó munka várható. Étihez természetesen „létszám" kellene, ami jelenleg eléggé szűkre szabott A tröszt nem tud több embert elvonni a műszaki gárdából, de ha segítségére siet a minisztérium, egy- csapásra megváltozhatik minden. Ez a segítség pedig a „létszám” lenne. Ez volna a legkevesebb annak érdekében, hogy a pécsi szénmedencébe» ismét fellendülhessen a felszabadul ás óta eltelt évek egj'ik A'intfrmtrmawujM.'bu mo/falnw.
