Dunántúli Napló, 1957. december (14. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-15 / 295. szám

6 NAPLÓ 195? DECEMBER 15 A 111. aknai példa ?Hétfőn este CsíHogő feíöeteBzénne! teH, feldíszített csille áll a komlói III. akna udvarán. December 10-én reggel hat órakor küld­tek e csillében a felszínre azt a hét mázsa szenet, amely 1957 évj tervük teljesítéséből hiány zott. Egy küzdelmekkel, nehéz­ségekkel és sok-sok sikerrel teli év lezárását jelképezi ez a csille szén, olyan, esztendőét, melyre még sokáig fognak em­lékezni a III. aknai bányászok. Érdemes — ha csak dióhéjban is — öszefoglalni ennek az év­nek a történetéti Január elején Hl: aknán is vontatottan kezdődött a mun­ka. A sztrájkok alatt leromlott bánya, a nagy létszámhiány, a laza munkafegyelem, az el­lenforradalmi elemek agitáció- ja következtében a termelés az október előttinek a felét sem érte eL 1956. III. negyed­évében napi 680 tonna szenet termeltek, 1957 januárjában pedig 331-et. Igaz, a tervüket így is teljesítették, de látták, hogy az országnak sokkal több szénre van szüksége ahhoz, hogy a gazdasági élet konszo­lidációját megteremthessük.- Ennek következtében a terme­lés gyorsan emelkedett, Februárban dérié a napi 454. márciusban 514. ápri­lisban 549, májasban 596. júniusban pedig a napi •'>99 tonnát, A műszaki vezetők gondos­kodtak arról is, hogy a bánya állapotát jelentősen megjavít­sák. Az állandóan növekvő létszám jelentős részét a fenn­tartási, az elővájási és feltá­rási munkahelyeken foglalkoz­tatták. Dobos József elvtárs, a bányaüzem akkor még új ve­zetője, Jdzbincsek Vilmos elv­társ, a bányaüzem főmérnöke és a műszaki vezetők nagy ré­sze ugyanakkor mindent elkö­vetett, hogy megfelelő kapcso­lat jöjjön létre a vezetők és a bányászok között. Véleményük .-■-szerint ez volt az eredményes ’munka legfontosabb feltétele. ■*>A bányaüzem vezetője és fő­mérnöke éppen ezért minden reggel fél hatkor már a bánya­üzemben tartózkodik, a beosz­tás előtt is, utána is fogadják a bányászokait, meghallgatják problémáikat «dk intézik azokat Gyakorlattá vált, hogy a bányaüzem vezetői nemcsak az irodáiban fogadják a bányá­szokat, hanem a problémákét tent a bányában, a munkahe­lyeken vitatják meg, a így az intézkedések mindenkor meg­felelőek. Az első félévi termelés-fel­futást a második félévben to­vábbi termelés növekedés kö­vette. Hónapról-hónapra leg­alább 104—107 százalékra tel­jesítettélv tervüket, s termelé­sük novemberben már megha­ladta a múlt év III. negyed­évének átlagát. Van. még egy tényező, ame­lyet nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha a III. aknai bányászok jó munkájának okát keressük, S ez a munkaverseny. A III-aknaiak az ellenforra­dalom után, az elsők között újították fel a munkavereenyt. Páros versenyszerződést kötöt­tek a vasasi, az Anna-aknai bányászokkal s méltó verseny­társaknak bizonyultak. Az a naponkénti 693,8 tonna szén, amit a III. aknai bányá­szok novemberben kitermeltek sok mindent kifejez egyma­gában is, de hasznos tudni azt is, hogy ezt a szenet pontosan any­nyi bányász termelte ki, mint- amennyi a múlt év III. necrvedévében volt. A különbség mindössze annyi, hogy míg a múlt év III. ne­gyedévében felvettek 292 főt, s elment a bányától 218, addig most a III. negyedévben a felvett 250 fővel szemben 183 távozott, vagyis a munkaván­dorlás csökkent, ■— Nálunk szeretnek dolgoz­ni az emberek — mondotta az üzem vezetője, — mert aki jól dolgozik, az jól is keres, s mi megbecsüljük azokat, akik sze­retnek dolgozni. Részben ezzel, részben a múlt évinél lényegesen jobb munkakörülményekkel magya­rázható, hogy nemcsak a mún­III-aknón van elegendő vasúti sín, légcső, sűrített levegő ve­zeték, sínszeg, minden olyan anyag, ami a zavartalan ter­meléshez szükséges. Ebben az évben ezen a téren végleg ren­det teremtettek. S III-aknán nemcsak a má-f ra, a holnapra is gondoltak Az előkészítésről még a leg­nehezebb időkben sem mond­tak le, a jövő évben is lesz elegendő fejtés, szén termelő munkahely. A bányájukat egy- inkább vasba öltöztetik. ' | A nyitott vágatok több re mint, 52 százaléka már kor­szerűen van biztosítva. S hogy mennyire alapvető biztosítási móddá változott a korszerű elemek felhasználása, kásvándorlás csökkent, hanem *'fóly^ét^^a- \ O^rti mindig könnyebb, mint a fegyelmezetlenseg is. tot ]áttek el korezerű bizto-f üotomí beleírni. Odadugjak 1956. Rí. negyedév De, hogy a III. aknai bá­nyászok valóban szeretnek és tudnak is dolgozni, azt más is mutatja. Ha összehasonlítjuk a teljesítményeket, a következő képet kapjuk: »57. ITI. negyedév Ünnepi Kodályként a Pécsi Nemzeti Színházban Hétfőn, december 16-án, Kodály születésnapján este 7 órakor a Nemzeti Színházban a pécsi szimfonikusok és a Liszt Ferenc-kórus hangversenye lesz Antal György ve­zényletével. Pécsett először hangzik fel Bárdos Lajos—Weöreös Sán­dor Kodály köszöntése c. kórusa, valamint dr. Vargha Ká­roly szövegével a Háry-inlerm ezzo. A nagy a cappella-kóru- sok közül az Este, Liszt Ferenchez, valamint Jézus és a ku- tárok kerülnek előadásra. A Székelyfonó részletek mellett egy bájos zenekari menüét is szerepel a műsoron. Ürömmel várja a közönség a Psalmus Hungaricus előadását, mely­nek tenorszólóját Udvardi Tibor énekli. Közreműködik még Molnár Éva. r \icft. v&*dtykä*tyv A vendégkönyvben lapoz­Fejtés 2.472 to/mű 2.749 to/mn Elővájás 1.160 a 1.298 « Produkált 2.079 * 2.052 a Földalatti 1.035 . 1.012 a Osázüzemi 0.941 « 0.911 a A fejtéhí és az elővájási tel­jesítmény tehát már a III. ne­gyedévben jobb volt, mint a műit év hasonló időszakában, mivel november hónapban az csak a teljesítmények alapján fizessenek ki, de azt valóban ki is fizessék. E józan előre­látásnak az lett az eredménye, hogy később nem kellett olyan összüzemi teljesítmény is szigorú rendszabályokhoz nyúl­0.948 to/mű-ra alakult, meg­állapíthatjuk: a HI-aknai bá­nyászokat, vezetőiket elisme­rés illeti, Természetesen M I-aknán sem sikerült minden téren* job­bat produkálna, mint a múlt esztendőben. A múlt év III, negyedében átlag 4991 kalóriás szenet termelték, most novem­berben pedig csak 4890 káló­ra ásat Ebben közrejátszott, hogy a múlt évi 9,7 százalékról most novemberben 10.4 száza­lékra emelkedett a kitermelt szén palatartalmai Javítani lehet és keH a termelés gazdaságosságán is! Amikor ez év januárjában a múlt év III. negyedévében el­ért 194,44 forintról 434,92 fo­rintra emelkedett egy tonna szén önköltsége, tudták, hogy ilyen drágán nem lehet ter­meted. Éppen ezért III-akna vezetői már az év elején vi­gyáztak arra, hogy munkabért ni, mint jónéhány más bánya­üzemben, hogy a törvényes rendelkezéseknek érvényt sze­rezzenek. III-aknán ma a múlt év Hl; négyedévi egy műszáléra eső 76,71 forintos munkás összbér helyett 100.93 forintos munkás összbért fi­zetnek, s a bányászok az elért keresetekkel elégedettek i®. Annak ellenére, hogy az év eleji 434,92 forintos önkölt­séget októberben már 297 fo­rintra szorították le, III-aknán sokat vitatkoznak azon, ho­gyan tehetne még olcsóbban termelni. Sok mindennel pró­bálkoztak már s nem is ered­ménytelenül. A tavasz óta igen tógorúan ellenőrzik az* MÉHÉSZETI anyagfelhasználást, a körleteké között felosztják az anyagke­reteket s azokat nem szabad túllépni, állandóan propagál­ják az anyagtakarékosság je­lentőségét, stb. Az anyagkölt­ségek mégis magasabbak, mint a múlt évben voltak. Ezt résziben a korszerű biztosítás ütemének növekedése indokol­ja i®, s az is igaz, hogy ma sítással. De más tekintetben :s , fejlődött 111-akna. Lefedték1 ( az aknához vezető lejárót, a'| fürdőt korszerűsítették, ké­szül az új paláhányó, kijaví­tották a műhelyt, az irodahá­zat, elkészült a körvágat, stb, hogy csak néhányat enüílsünk. A leglényegesebb a bányászoké szempontjából persze az volt,J hogy az áprilisi 286-rólt no­vemberre 774-re emelkedett az üzemi lakások száma s így * bányászok lakásproblé­máján lényegesen enyhíteni tudtak. Lehetne és kellene még ar-'j ról is írni, hogy a III-as aknai * ( bányászok élete, gondolkodás-' ( módja mennyire más mint egy1, évvel ezelőtt, de egy cikk ke-' rétében nem nyílik mindenre , lehetőség. Annyit azonban még , hozzá kell tenni, hogy a III-' aknai bányászokat eddigi síké-, reik még jobb munkára ősz-' tönzik. Megfogadták, hogy az év végéig 11,600 tonna szenet termeinek terven felül s úgy igyekeznek dolgozni, hogy most már decemberben elér- A jék azt a termelési szintet, amit a jövő évi tervük előír. Mesterfalvi Gyula KIÁLLÍTÁS GÖRCSÖNYBEN A Görcsöny és vidéke Kör­zeti Földművesszövetkezetben alakult méhész szakcsoport december 15-én, vasárnap dél­előtt 10 órakor' méhészeti ki­állítást rendez. A kiállítási _ tanfolyamzáró ünnepséggel kö- 'i tik egybe. A kiállítás megte- T kintése díjtalan. * az ember elé, hogy most tes­sék, írjon valamit, röviden, de frappánsan a a vendég ilyenkor zavartan töpreng magában. Mit írjon? Elvég­re alatta lesz a neve, nem mindegy, hogy mit ír, soha sem tudja az ember, hogy ki olvassa majd, esetleg gúnyo­san mosolyognak, hogy hál: „Nahát, ez az X. milyen csú­nyán ír, igazán megtanulha­tott volna az iskolában-.-..” S a vendég, — rágja a toll­szárat, mint egy elemista. Pedig felnőtt, komoly em­ber, nagynevű művész vagy sportoló vagy másvdlamilyen közismert személyiség, s most itt van: adjon egy da­rabkát saját -magából, a gon­dolatából, ami esetleg árul­kodik ; j ; Így aztán legjobb, fut óva­tos s némi közhelyek papir- ravetésével könnyít a lelkén. Például: „Kényelmes ás fi­gyelmes, kellemes lakás a Nádor...” Aláírás: Sárái Já­nos. Hm. -.. Meg kell hagy­ni, elég óvatos volt. Nézzük a következőt: „A viszontlátá­sig köszönök mindent, de ta­nuljanak meg' ping-pongoz- ni:. .** Ez mán őszintébb, egyszerűbb volt. Nem is cso­da: Bulla Elma írta, aki üres óráiban a Nádor dolgozóivá: ping-pongozott a kultúrte­remben. De nem sokkal utá- na már Bilicsi Tivadar, Ná­dast László és Farkas Vera tölt néhány napot Pécsett s a vendégkönyvbe csak eny- nyit írnak: „Príma volt.” Te­hát nagyszerűen érezték ma- gultat. (A színház közönsége is.) Hanem van itt egy rajz minden szöveg nélkül és az aláírás is csak annyi, hogy „pestiek’. Egy tányér, azon lelógó bécsi szelet, egy fröcs- csös pohár, majd öt kotta­vonal viólinkulccsal és né­hány hangjeggyelEz ön­magáért beszél: a vacsora bő­séges volt, a cirfandli még jobb volt, s hát a muzsika..) szóval záróráig mulattak. Aha! Kedves írónk is nyi­latkozott, tömören, de arany­mondásnak szánva. Hogy- aszongya: „A lélek testből is áll. Annak pedig itt jól gond­ját viselték.” Aláírás: Tamá­si Áron. Ejh, Áron bátyánk? Ebben aztán, van ám góbé- furfang! És ez? Két „országúti ván­dor”, azazhogy a Magyar Rádió két riportere is itt pi­hent meg s ezt írták a ven­dégkönyvbe .„Ez aztán jó volt!” Fábián Gyula és Ver* rasztó Gyula. Nem tudni per-* sze, hogy mi volt jó. A var- csora, vagy a Furmint, vagy a zenekar, mindenesetre ők tudják. S egyszer csak jön ám a költő! Csodálatát és elégedettségét kinrimekbe eképpen faragva: A kismadár is hiába stell ide, száll oda.,1 Visszatér, mert a legjobb hely a Nádor szálloda. S utána kanyarltja még azt is, hogy „Ilyen és ehhez hasonló reklámverseket ol­csón vállalok-.:” — Csorba Győző. Becsapom a vendégköny­vet, csak úgy porzik. Hiába, ezek a nagyembe­rek már mindent elírtak elő­lem. Nekem már nem ma­radt más, csak egy nagy- fröccs a söntésben. Természetesen csakis a reklám miatt! (RAB) fl szegényparasztok helyzetéről A kommunista pártok politi­kájában jelentős helyet foglal el a szegényparasztság között folytatott pártpolitikai munka. Ennek a fontosságát a marxis­ta—leninista tanítás azért hangsúlyozza, mert a paraszt­ság legtöbbet szenvedett réte­ge, a munkásosztály után a legnehezebb viszonyok között él és dolgozik, tehát a munkás- osztály legelszántabb szövetsé­gese is. Ez a megállapítás kü­lönösen a kapitalizmus jármá­ban nyögő szegényparasztságra vonatkozik, de a mi országunk­ban — ahol ugyan a tőkések és földbirtokosok helyett a munkások és parasztok lettek a hatalom birtokosai, ahol ki­sajátítottuk a nagybirtokokat — még nincs megoldva végle­gesen a szegényparasztság ügye. Nem titok, a mi járásunk­ban is rosszabbul él a közép- parasztoknál is, rosszabbul és nehezebb viszonyok között dol­gozik, mint az állami szekto­rokban vagy a szövetkezetek­ben dolgozó szegény pare >zt. Ha ■zt a megállapítást elfogadjuk, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy ez a kérdés egy magát marxista pártnak valló vezető pdrtszervnek nem lehet közöm­bös. Es nem is az! A mi járásunk vezető >zer- vei, a párt és tanács vezetői az utóbbi hetekben sokat dol­goztak azon, hogyan lehetne segíteni a szegény paraszt hely­zetén. Több községben, több száz szegényparaszttal, volt ki­lépett termelőszövetkezeti tag­gal, közöttük egynéhány egyé­ni és középparaszttal is beszél­gettünk. A beszélgetésünk cél­ja az volt, hogy az eddiginél sokkal alaposabban megismer­kedjünk gondjaikkal, bajaik­kal, hogy saját szájukból hall­juk az igazságot. Tudniillik azt: hol volt könnyebb az élet, a termelőszövetkezetben-e, vagy az egyéni gazdaságban? Mi a véleményük a jövőről, va­lamint a tsz-ek támogatására kiadott kormányrendeletekről? S nem utolsó sorban arról folyt a szó, hogyan lehetne és miben tudnánk segíteni a hely­zetükön? Az első mély benyo­másunk ezek után a beszélge­tések után az volt, hogy nem •tudják, miért kerültek nehéz/ anyagi helyzetbe. Sokuk pedig nem is gondolkozik azon, mi az oka annak, hogy a kevéske földjén is sokkal kisqbb a ter­méshozam, mint például a kö- zépparaszt, a termelőszövetke­zet, vagy az állami gazdaság földjén. Pedig ebben rejlik a szegényparaszt helyzete megol­dásának a nyitja, mert hiszen érthető, hogy ha a jövedelem kevesebb, az élete is nehezebb. Ezekről beszélgettünk hosszú estéken keresztül több község­ben a szegényparasztokkal. Egy rövid cikk keretében szin­te képtelenség feltárni a sze­gényparasztság helyzetének minden okát, de különösen ne­héz magyarázatot adni részle­tekbe menően a nehézség meg­szüntetésére. Ezért inkább csak arra szorítkozunk, beszéljenek magukért a tények, valamint arra, hogy röviden vázoljuk a kivezető utat. Az 1920-as, 30-as években egy család — ha valamelyik hercegi uradalomban, vagy hit­bizományi birtokon szolgált — évi bére 16 mázsa búza, fél öl fa, 20 kiló sq, egy kh. föld és 20 pengő volt. A felsorolt bér távolról sem fejezi ki a cselé­dek igazi nyomorát, például a zsúfolt lakásviszonyokat, a ci­bere levest, a két órai kelést es azt az embertelen munkát és bánásmódot, amelyben mindé,, cselédnek része volt. De elé­gedjünk meg a puszta bérével! A kommunista párt már ak­kor is magyarázatát adta an­nak, miben rejlik a cselédség és a szegényparasztság nyomo­rának, szegénységének igazi oka. Azt mondotta, aki cselé­det tart, vagy bármely módon mással művelteti a fö'djet -- lehet herceg, báró, földbirto­kos, vágj' öltözhet papnak, ka­tonának, kondásnak, vagy ku- tyapecémek — az rútul be­csapja a cselédjét. Az <> véres verítékén szerzi a jövedelmét, amelyből él. Megmondotta, ad­dig nem is javulhat meg a helyzetük, amíg bérmunkások vagy cselédek lesznek. A kom­munista párt ebben az időben azt tanácsolta (habár akkor ezért halál járt) erőszakkal (szövetkezzenek a munkások­kal), vegyék el a földet és <t felszerelést. Ari legyen a föld, aki megműveli. Ha ez akkor ugyan nem is került, de 1945­ben a szovjet emberek segít­ségével mégis megtörtént. Ak­kor igen sok cseléd, sommás, napszámos, részesmunkás és szegényparaszt lelkesedett ezért a gondolatért, helyeselte a kommunisták tanácsát és harcba is szállt érte. Akkor igen sokan részt vettek a sze­gényparasztság jogos igényei­nek kielégítésében és abban a harcban, amely több mint egy évtizede folyik nemcsak a föld megszerzéséért, hanem meg­tartásáért. Mert ugye, ma még sokan emlékeznek arra is, hogy ezt a lépést mennyire nem akarták az érdekeltek, meny­nyire óvták a szegény népet, szépen is, csúnyán is ettől a lé­péstől. Ha most a kommunista párt tanácsát mérlegeljük, ak­kor csak az. lehet a válasz: a szegényparasztnak,a nincstelen mezőgazdasági munkásnak jó volt, a földbirtokosoknak rossz volt. (Erre egyébként választ kaptunk az elmúlt év októbe­rében is.) A szegényparasztság mostani helyzetére pedig azt mondjuk: nem sokat segít a szegényparaszton az az egy-két hold föld, ha rossz és hiányos a felszerelése, még a közép­paraszt sem versenyezhet si­kerrel a jól gépesített nagy­üzemmel. Fittől még nem javul meg a helyzetük. A legjobb megoldás a szegényparasziság helyzetének megjavítására az, ha termelőszövetkezetekbe tö­mörülve gépesítik földjeiket, s a legújabb módszerekkel és a legújabb eljárások szerint gaz­dálkodnak. Mi ebben a kérdésben is a bizonyítás során azt szeretjük, hogy helyettünk beszéljenek az élő tények. Az elmúlt napok­ban megismerkedtünk és elbe­szélgettünk Rajnovics Sándor szőkéi szegényparaszttal. Az ő példáját annál is inkább érde­mes nyilvánosságra hozni, mert ma nagyon divatos az olyan érv — különösen az ellenséges elemek, a kulákok körében — hogy a szegényparaszt azért szegény, mert lusta, keresetét megissza, nem tud gazdálkod­ni, stb. Meg kell mondanunk, hogy erre az emberre senki, de még az ellensége sem mond­hat ilyent. Igen szorgalmas, példás családapa, jó munkás és mégis szegény. Nézzük csak meg közelebbről az ő helyze­tét! A családban hárman dolgoz­nak. Ö, a felesége, valamint 16 éves leánya. Saját földje: 1540 négyszögöl, bérelt földje: 1150 négyszögöl, össz. területe ?690 négyszögöl. Ez egyenlő 1 kát. hold 1090 négyszögöllel, Termett: mázsa mázsánként! ára összára árpa 10 230.— Ft 2.300.— Ft kukorica 5 110.1­Ft 550.— Ft répa 12 25.— Ft 300.— Ft burgonya 15 100.— Ft 1.500.— Ft zöldségfélék 1.500.— Ft Egyéb jövedelemi; sertést adott el "MEH-nél dolgozott 1 hónapot Napszám-munka összes jövedelem: Teher: összes adója: Tsz és egyéb tartozása: összesen: össz. jövedelem: össz. teher Tiszta jövedelem: 1.000.— Ft 1.500.— Ft 7.000 — Ft 15.650. — Ft 470.— Ft 5.038.— Ft 5.508. — Ft 15.650. — Ft 5.508. — Ft 10.142.— Ft Ügy hiszem, nem kell külö­nösebb magyarázat, hogy ez a család az évi jövedelemből mennyit költhet ruhára, cipőre, esetleg a rossz kis házacskájuk kijavítására, vagy egy újabb ház építésére, bár ez is jóval több a volt cselédek jövedel­ménél. Gondolkodtunk azon is, és megnéztük, mennyivel lett volna előnyösebb neki, ha nap­szám helyett gazdag parasztok­tól harmados földet vállal. Itt a következő képet kaptuk. Ha valaki 1 kát. hold kukoricát vállal harmadában művelni, azért dolgozik: kapálás 13 nap, törés 4 nap, zsákolás: I nap, szárvágás: 2 nap, összesen 20 nap. Jó termés esetén termett 30 mázsa kukorica, ez 3.121! Ft. Ebből az övé 10 mázsa, 1 049 Ft értékben. Napi keresete: 52.— Ft. A részes munka elvégzésé­nél is rájöttünk arra — a fcnti példa segítségével —, bogi ez sem hoz gyökeres javulást a szegényparasztság helyzetében. Ez is csak idénymunka, nertt biztosítja az egész család évi munkáját, tie ellátását fern Csak azt segíti, aki bérbe rdia a földjét, mert minden minkl nélkül elviszi a termés kéthar­madát, azon a címűn, bogy a>.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents