Dunántúli Napló, 1957. december (14. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-15 / 295. szám
NAPLÓ Kádár János elvtárs beszéde (Fofytatlh m 1. otdalnft) anélkül, hogy bármiféle adminisztratív eszközt, vagy nyomást alkalmaztak volna. Azt hiszem, mindnyájan igazolhatják, hogy ez így van! (Úgy van! Nagy taps.) Ez a kérdés nagyon fontos azréllam és a nép normális élete szempontjából, mert ha baj van a kenyérrel, akkor baj van a normális élettel is, A parasztság a szövetkezetek és az egyénileg gazdálkodók Is — az idén általában eleget tettek adófizetési kötelezettségüknek. Ezenkívül a falusi takarékbetétek összege <— a normális helyzet beálltával — nagyon szépen növekedett. Ez jó azoknak is, akik takarékba tették a pénzüket és jó az államnak is. Az ellenforradalom viharéban a termelőszövetkezeti parasztság nagyobb része becsületesen és szépen megállta a helyét. Azok a dolgok, amelyeket itt végighallgattunk a barcsi Vörös Csillag Termelő- szövetkezet akkori életéből, súlyos dolgok voltak. Itt is harc folyt! Itt a harc inkább politikai jellegű volt, de szerte az országban nagyon sok helyen véres harcot kellett vívnáok azoknak az embereknek, akik a falun hívei a szocializmusnak, akik hűségesek voltak a termelőszövetkezethez; Amikor a központi hatalom még nem volt elég erős ahhoz, hogy minden faluban segítsen a szövetkezetben tömörült parasztságnak, maguk -'a leghűségesebb szövetkezeti parasztok ragadtak fegyvert,' — vagy ahol nem volt fegyver, valami más kézbevaló szerszámot, — és elűzték ' a szövetkezet ellen támadó ellenséget, . £ A parasztság a rendszer mellett szavazott A termelőszövetkezeti kérdés a parasztok számára nagy kérdés, Az egyéni parasztok valahogy úgy vannak a szövetkezettel, hogy ők nem akarnak kapitalizmust, semmi szín alatt nem akarnak hátrafelé menni, viszont; eigy részük előremenni sem akar. Legjobban valami olyan mesebeli helyzetet szeretnének, hogy valahogy egy helyen lebegjünk, se előre, se hátra ne menjünk, sem kapitalizmus, sem szocializmus ne legyen. Pedig ilyen emberi társadalom nincs a világon. Lehet választatni; Lehet a kapitalizmust is választani és volt olyan idő —- most tizenhárom hónappal ezelőtt e— amikor a parasztság választhatott: kapitalizmust akar, vagy népi demokráciát és szocializmust építeni. És amikor ezt a kérdést az ellenforradalom felvetette a parasztoknak, néni az volt a gondjuk, bogy a szőlő után, vagy a szőlőtermő föld után kellene-e az adót kivetni, hanem az volt a gondjuk, hogy visszaadjuk-e megint a kilenc- százezer holdat Mindszenty hercegprímásnak, a száznegyvenezer holdat Esaterhá'zy hercegnek, — aki most Ausztriában szedi vissza a parasztoktól a régi földbirtokát, és a többi nagybirtokot a földbirtokosoknak, Amikor erről volt szó, a parasztság árffsí többsége azt mondta, hogy „nem, én nem akarom a régi világot, én a népi demokráciát akarom.“ Ez volt a parasztság igazi szavazata a rendese» mellett, A munkás-paraszt azöve*ség az ellenforradalmi támadás idején megerősödött; A régi földbirtokosok 'és kapitalisták arra számi tóttá le, hogy Meg hell hallgatni az embereket! Hallom, hogy Somogybán helyenként jelentkezik az a bizonyos „ősi föld’’ problémai Nézzük meg ennek a paraszti oldalát. Van olyan falu is, ahol tíz esztendő alatt már hétszer volt tagosítás. Ott már senki sem tudja a földről pontosan, hogy eredetileg ki, mennyit dolgozott ázom Ha mi mo6t az ilyen faluiban elkezdenénk a földeket felforgatni, ott nemcsak a termelő- szövetkezetek rendjét- bontanánk meg, hanem az egyéni gazdát is megzavarnánk, mert már az egész földbirtok összevissza keveredett; Ezt nem lehet az ilyen falukban megcsinálni, mert akkor megszűnik minden termelés, nemcsak a szövetkezeti, hanem az egyéni is. Egy egyéni gazda sem tud többé dolgozni, ha az egész falut újra meg újra össze forgat juk. De gondolják meg a mi parasztembereink, hogy igazán mi is az „ősi föld”? Elvégre jöhet majd az ősi föld „igazi gazdája“, aki bebizonyítja, hogy az ő apja már Árpáddal jött be és ezért neki hatvanezer hold jár, itt Somogy megyében. Nem lehet tehát az ősi fold jelszót elfogadni; Nem Tehet az állam rendjét felborítani. Persze, vannak rnegbán- rér.is -tern berek is, dehogy egy ilyen embert — akit valaki uszított valamire, hiszen aki három lemondó nyilatkozatot is beküldött, azt leg alább hat helyről piszkálták — ezt az embert odaajándékozzuk az ellenségnek. Ezt nem szabad. A tévelygőkkel szemben türelmet kell tanúsítani, s m,i ezt a politikát folytatjuk! Félreértés ne essék, ehhez; hozzátartozik az is, hogy a támadókkal, az ellenséggel szem ben keménynek kell lenni. Maguk tudják, hogy most mindenhol ordítják nyugaton: miért nem adunk amnesztiát, miért csukják be az írókat, stb. Mi erre azt mondjuk, azért, mert ők voltak a támadók. Népünk békében élt és dolgozott, nem bántott senkit, mégis rátámadtak. Aki rátámadt, azt meg kell büntetni. (Ügy van!) Az egyik felszólaló nagyon fontos dologra figyelmeztetett: hallgassuk meg az embereket! Mondja el mindenki mi a baja, véleménye, javaslata. Legyen ehhez türelmünk, mert ha nem mernek szólni az emberek, abból sohasem lesz jó dolog. Sokan vagyunk, gondolkozzunk mindnyájan. Meg kell tehát hallgatni az embereket, s mérlegelni, vajon jó-e az, amit mondanak. Ha jó, meg kell szívlelni, Ez is egyik erőnk, hogy így gondolkodunk. Elsősorban as a feladatunk, hogy fejlesszük az egész mezőgazdaságot — a termelőszövetkezeteket, az állami gazdaságokat és az egyéni gazdálkodást a paraszteág őket fogja támogatni és itt vissza lehet állítani á régi világot. A parasztság azonban már nem támogatta őket; Vív1 a falusíi emberek között, akik büszkék erre a helyt állásra — és büszkék is lehetnek rá —- néha úgy beszélnek,' hogy bizony „mi falun jobban megálltuk a helyünket, mint a városban a munkások." Ezeknek nincs igazuk, mert más volt a helyzet abban az időben a városban és más a falun, A városban él — kedves elvtársak r— a régi reakciós világ fő ereje, s Budapesten él v- nem kevés tízezer —- olyan ember, aki esküdt eflensége a népi demokráciának; Ne felejtsek el, hogy a írninkásoaztál y a« ellenforradalom elleni harcban is döntő szerepet játszott. Hallottuk Szfji fctvAn eívtársat áki elmondta, hogy amikor hárman voltak a . legkritikusabb időben, akkor is elhatározták, hogy kitartanak. De ha mí a munkásosztály forradalmi pártjára támaszkodva, a kommunisták erejére támaszkodva a központban nem tudjuk úgy megszervezni az ellentámadást hogy megsemmisítsük az ellenforradalmat és a régi urak ide visszaültek volna, akkor mit tudtak volna itt hárman csinálni. Ma itt nem lenne akkor szövetkezet és most nem tartottunk volna közgyűlést, íme, a munkásosztály vezető szerepe a forradalmi eMentá- madásbawj Legyünk ügy büszkék a győzelemre, hogy mi munkások és párasatok megint együtt védtük meg a munkás-paraszt államunkat és letörtük a kezét annak, aki megpróbálta ezt megsemmisíteni. Beszélnünk . kell a jövőről, s benne a • mezőgazdaságról. Milyen jövő áll előttünk? Általános célkitűzésünk, hogy a szocialista társadalmat akarjuk építeni, szocialista módon, úgy hogy közben a dolgozó emberek élete a tehetőségekhez képest javuljon, s megvédjük azt, ami ehhez a munkához szükséges — a békék Ez. a ml általános politikánk. Ebben magától értetődően benne van az is, hogy végeredményben a falun is a szocializmus a végcél; Másképp ugyanis nem lehetséges szocialista társadalmat építeni. De milyen út vezet ehhez? Elsősorban az a feladatunk, hogy fejlesszük az egész mezőgazdaságot — a termelő- szövetkezeteket. az állami gazdaságokat, az egyéni gazdálkodást. —■ mert ha ezt elmulasztjuk, akkor mezőgazdaságunk nem nyújtja azt, ami az ország egész fejlődéséhez szükséges. Van-e ftt tennivaló? Nagyon is sok van. Csak egyetlenegyet említek., -meg közülük. Ha megnézzük a búza önköltségét, vagyis, hogy mennyibe kerül egy q búza megtermelése, akkor a dolog nálunk úgy néz ki, hogy az egyéni gazdának országos átlagban száznyolcvan forintba kerül egy mázsa búza megtermelése, gyengébb termelőszövetkezetnél 140—150 forintba, jobb termelőszövetkezeteknél é6 állami gazdaságoknál 130 forintba. Ez nagyon szép eredmény, ha az egyéniek 180 forintjához mérjük. De tudni kell azt is, hogy a világpiacon kanadai, amerikai búzával is jelentkeznek, amelynek az önköltsége 40 forint. Élhet-e egy ország úgy, hogy olyan fontos terményt, mint a búza, ilyen, drágán termel? Nem élheti A mezőgazdaságot tehát minden vonalon fejleszteni kell. Hogyan lehet' ezt elérni? Lehet azon az egyszerű módon is, hogy általában kicsit jobban dolgozunk: a pocsékolás megszüntetésével, meg az . olyan „szerző emberek“ lefegyverzésével, akik szeretik úgy Intézni a dolgokat, hogy este lehetőleg ne üres kézzel menjenek .haza. (Derültség) Azt akarjuk, hogy minden parasztember, aki dolgozik — boldoguljon az ellenség is megtanult becsülni. Ezen is gQuúo’kodni kell. Annyit összebeszé’tek ellenségeink a kolhoz-rendszerről, hogy ott milyen szörnyű a paraszt sorsa. Hitlerek megszállták az egész Ukrajna1, 40 millió paraszt került megszállásuk alá. Nem volt ott szovjet fennhatóság, évekig tartották megszállva, mégis a kolhoKparasztokat sein pénzzel, sem ígérettel, sem egyébbel nem tudta Hitler rászedni, hogy egy négyzet- méternyi földet is kisajátítsanak maguknak abból, ami valaha a kolhozé volt. A német megszállás idején éjszaka kijártak megcsókolni a kolhoz földjét; És, kiverték a nácikat, utána pedig helyreállították a gazdaságot; Kínában jelenleg a paraszti lakosság 96 százaléka, ötszáz millió ember tömörült termelőszövetkezetekben. — Bulgáriában a parasztság 87 százaléka, Csehszlovákiában több mint 60 százaléka. Romániában több mint 42 százaléka lépett be a termelőszövetkezetbe. Ez a helyes út! Mi nem csaphatunk be senkit, nem fogunk embereket bottal beverni a szövetkezetbe, mert megtanultuk, hogy így nem lehet csinálni. Tessék szavazni, melyik a jobb: a szövetkezés, vagy pedig visszamenni a régi kapitalista nyomorba? Mit kell csinálni, hogy előrehaladjunk? A párt Központi Bizottsága és a kormány azt akarja a jövő évben is, meg aztán is, hogy mind a termelőszövetkezeti, mind az egyénileg dolgozó 'parasztság boldoguljon. Ez a mi politikánk! Azt akarjuk, hogy minden parasztember, aki dolgozik és nem lótolvajl&seal, vagy uzsorával keresi a pénzt, boldoguljon. De az egyént parasztok is gondolkozzanak azon, hová vezet az út, gondolkozó ember módjára mérlegeljék helyzetüket és így igazítsák cl életük útját. Meggyőződésem, hogy az egyéni parasztság 99 százaléka néhány év alatt belátja a termelőszövetkezet előnyeit. most mit cslnédjunk. Nyissuk ki a kaput a régi tulajdonosok előtt, mert ők is jönnek az ősi földjeikért? Ezt mi nem tehetjük, mert akkor a paraszt ságinak nem lesz földje. A megbántott parasztemberek dolgát viszont a lehetőségekhez képest rendbehozzuk, Mi türelemmel voltunk a tévelygők iránt — folytatta Kádár János — maguk is említették, hogy voltak, akik ez ellenforradalom idején kiléptek és mindenfélét mondtak a szövetkezetre. Nagy türelmet kell tanúsítani! Nézzenek meg minden embert és aszerint bírálják él, hogy az illetők esküdt ellenségeink-e, vagy alapjában véve a mi húsunkból, vérünkből valók-e, közénk tartoznak-e? És ha erre maguk azt válaszolják, hogy az ellenséggel nem állunk szóba, de a közülünk való embert — még ha tavaly egy kissé meg Is zavarodott — kötelességünk visszasegítenf a helyes útra, akkor maguknak van igazuk. Ez erkölcsi lehetőséget ad maguknak arra, hogy megbocsátó k legyenek a tévelygőkkel szemben. Mert nem a-z a cél. Közgazdasági értelemben azonban a mezőgazdaságot csak nagyüzemi termeléssel lehet fejleszteni. A mezőgazdaság nagyüzemi fejlesztésének is többféle módja van. A kisbirtok az. egész világon mindinkább ösz- szezsugorodik, megszűnik, eltűnik, Lehet nagyüzemi termelést kialakítani kapitalista módon is, például az Egyesült Államokban; A mezőgazdaság ott olyan modem technikával dolgozik, hogy bár a miénk volna oäyan, de ők a gépesítésben körülbelül hetven éves néTToti1iUlífagySi’ ’TJr- Nem mondhatja senki, hogy parasztságunk melés? Úgy, hogy a mezőgazdasági krízis idején, a 30-as években. — négy esztendő alatt 670 000 farmer ment tönkre az Egyesült Államokban. Ez nem kis szám. Olyan emberek voltak ezek, akiknek volt gazdaságuk, s aztán egyszerre nem lett. Ott maradt a földjük, meg a vityilójuk, neDe valahogy húzni az időt. szeretik ki ősit adóterhei elviselhetetlenek Panaszok hangzottak el az adóról. Akik régebben is gazdálkodtak, nagyon jól tudják, milyen volt azelőtt az adózás. A felszabadulás után megkezdődött a pénzromlás. Aki akkor önállóan gazdálkodott, semmi mást nem kellett esi- kik pedig megmaradt a kabát- .nálnia, mint két hetet késni juk és a nadrágjuk —, aztán elmentek az országúton valamelyik nagyváros irányába munkát keresni, vagy koldultak, vagy elpusztultak. Mindez rövid néhány év alatt következett be. Angliában hasonló volt a helyzet. Ne higgyék azt, hogy Angliában, ahol a lakosság nyolc százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, ez a nyolc százalék mind kisbirtokos. Nincs ott kisbirtokos még mutatóban sem. Ezek mind nagybirtokosok és kisbér lök. A kisbérlők nem a saját földjükön dolgoznak, hanem felesben, harmadában, pénzért vagy más módon. Maguk között is sokan voltak ilyenek a régi világban. A másik út a szocialista út. Ezen is járnak népok. A Szovjetunióban a harmincas években az egész parasztság a szocialista útra lépett. Ott. is volt megsértődés, baj, oti sem ment minden lakodalom módjára, de azért a parasztság többsége akarta, meg is valósította, s egy olyan erő? r.ila- mot épített fel, amelyet a második világháború .Ucíén még az adófizetéssel és akkor öt cigaretta árával kifizette az évi adót. Emlékeznek rá, milyen szörnyű volt a pénzromlás az ipari munkásoknak. Az egyénileg dolgozó parasztemberek viszont a pénzromlás idején ténylegesen nem fizettek adót, a végén adósságuk is eltűnt. Az államnak azonban léteznie kell, kiadásai vannak, iskolát kell fenntartania, védenie kell határait. Az ehhez szükséges értéket is a dolgozó emberek teremtik elő. Tegyék kezüket a szívükre: igazság-e az, ha minden közterhet az ipari munkás visel? Nyugodt lelkiismeretié! nem mondhatja senki sem, hogy parasztságunk adóterhei elviselhetetlenek. Melyik parasztember nem tudja, hogy ha fog magának egy disznót, felhizlalja és agyoncsapja, máris zömében előteremtette az adófizetéshez szükséges összeget. Ne sértődjék meg senki sem, ha valahol a közteherviselésről esik szó. Nem lehet elfelejteni, hogy munkáséin berek is vannak a világon. Az idén tavasszal és nyálon némi kis perlekedéssel, a kormány a munkabéralapból a munkásoktól visszavette azt, ami törvényesen nem járt. Ha olyasmit juttatunk, ami törvényesen nem jár, felborul az ország gazdasági egyensúlya. Ha maguk megszavazzák, az adót felére lehet szállítani, de akkor tönkretesszük pénzünket. Vagy inflációt csinálunk, vagy normálisan élünk. Mi azt mondjuk, hogy normálisan kell élni, az adót meg kell fizetni. Ez nem megy másképpen; A termelőszövetkezeteknek feltétlen fejlődniök kelt A termelőszövetkezeteknek feltétlenül fejlődniök kell. Először is jobban kell gazda lkod ni ok. Ebben a szövetkezetben P-»vHpH'rifl*nV rlo m?*.<■*p ° jól nők is azt mondotta, hogy ennél még jobban is lehet! Meg kell keresni ennek módját és lehetőségét; mert ez az ország, a nép ér-deke is. Ezen- Vívtil a termel ősrövet kereti 1957 DECEMBER 15 tagok érdeke is! Van itt né- _ hány okos és helyes dolog —- például a részesedés elosztása. Eredményesnek látszik ez . a kísérlet. Nem okos dolog azonban, ha azt akkordnak, meg nem tudom minek nevezik, mert a termelőszövetkezet mégsem gyár. A becsületes neve ennek: a részesedés elosztása. Tapasztalják ki: hajó, tartsák meg, ha nem jó, javítani kell rajta. Helyes, ha az árutermelés is növekszik. Ez a tagoknak sem rossz és általában a népnek, meg nz országnak is jó. Van itt egy-két dolog, amelyen lehetne vitatkozni, bár most nem akarok vitatkozni a ‘ szövetkezettel, mivel szépen és jól dolgozott. Például sokan mondják, — akik ismerik ezt a szövetkezetét —, hogy nem nagyon szeret szerződésre termelni. (Derültség.) Meg kél! vizsgálni, mi a közös érdek. Ha ez a szövetkezet valamilyen cí- . men valamicskét még lékanya- rít saját magának, egy évre jó lehet. Mondok azonban vala- . mit: ha az államot nem erősít-... jük, a szövetkezet sem lehet , erős. Fordítva is így van: államunk akkor erős, ha a szövetkezetek is erősek. Legyünk türelemmel a kilépettekkel és egyéniekkel szemben A kilépettekről már szóltam,-" Nem tudom, jó-e a hasonlat, vagy nem. Emlékszem, amikor két munkáspárt volt Magyar- országon — a felszabadulás után — a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt, akkor nekünk a munkásegység volt az általános politikánk. Minden kommunistát arra biztattunk, hogy egyetértésre tö- . rekedjék a szociáldemokratákkal. Ezt általában csinálták is* néhol azonban nem. Azt mondtuk az ilyeneknek: igaz. hogy most két pártban vagyunk, de arra gondolj: ha á ml munkás- osztályunk élőre megy, akkor valamikor egy pártban leszünk — ilyen vagy olyan formában, de ez a te jövendő elvtársad, most úgy beszélj vele, hogy később ne legyen nehéz a kibékülés. És így vagyunk ezekkel a kilépettekkel is. Persze, a kilépettek között vannak úgynevezett gumiemberek, akik nekirugaszkodnak, belépnek, aztán 1953-ban újra nekirugaszkodnak, kilépnek. Megint nekirugaszkodnak, belépnek é= 1956-ban újra kilépnek. De azért legyenek, türelemmel, mert akár haragszanak, ezekre a kilépettekre; akár nem, vesznek-e be ilyeneket vagy nem, én kijelentem: ha mi eljövünk ide három év múlva valami közgyűlésre — remélem mindnyájan jó egészségben tudunk találkozni — bizt06 vagyok, hogy azok, akikkel ma veszekszenek, itt fognak ülni, rendes és lelkes tagok lesznek. Ugyanez a helyzet az egyéni gazdával is. Ha nem is értünk vele egyet, próbáljuk őt megérteni, Ha egy egyéni gazdát látok, aki életre-halálra kapaszkodik a saját kis gazdaságához, eszem ágába sem jut, hogy azt mondjam: gazember, vágj’ ellensége a köznek. Mert ő nem azért kapaszkodik ahhoz, mert ellensége volna a szövetkezetnek, hanem, mert gyermekkora óta látta azt a szörnyűséget- amelyben ő felnőtt, azt a sorsblfony- talanságot, amelyben a szegény ember volt és csak azt tanulta meg, hogy ha a kis földjéhez kapaszkodik, akkor a víz fölött ■marad, ha az kiesik a kezéből, elsüllyed. Innen ered aztán, hogy az egyéniek egy része nem tudja olyan könnyen ráadni a fejét a szövetkezésre. Ezt meg kell érteni, s nem mint ellenséggel kell beszélni velük, annál kevésbé nem, mert valamikor ők is itt lesznek — ha szabad azt mondanom, a lelki szemeimmel látom: ez a falu egy nagy virágzó termelőszövetkezete lesz azoknak, akik Itt szövetkeztek is dolgoznak. Ha mindennek ez a jövője, akkor eszerint «.vesz** ked.jenek” egymással. «c I; oMrtrml
