Dunántúli Napló, 1957. december (14. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-08 / 289. szám

NAPLÓ 1557 DECEMBER * József Attila:* Favágó Vágom a fát hűvös halomba, ényesül a görcse sikongva. zúzmara hull szárnyas hívja1- siklándani benyúl nyakam­ba — bársonyon futnak perceim. Vitrin. fönn a fagy baltája villog zikrádzik föld, ég, szem, a homlok '-álnál suhint, forgács-fény röppen — unott is vág egy s dörtnög közben tövit töröm s a gallya jut. EGY NAP HÍJÁN egy éve. N.volcszáz kommunista kemény ' éptat öl csattogott a Rákóczi, a Bem utca aszfaltja. Az Inter- nacionálé hangja áradt szét a hideg, szeles Széchenyi téren A szárnyaló dallam a meleg kabátok alá búj, közel a szi­vekhez. Melengették, tüzelték nylladoztatták az értelmet. Emlékszünk? — Ejh, döntsd a tőkét. ne siránkozz ne szisszenj minden kis szilánkhoz’ Hz oda.su,jtsz körül a sorshoz, zz úri misztaság rikoitoz — í széles fejsze mosolyog. Tél Valami nagfy-na­tüzel jr kéne rakni hogy melegednének az em­berek Ráhányni mindent, ami antik, • ócska. csorbát, töröttet s am? új. meg ép. gyermekjátékot. — 6, boldog s rászórni szórva mindent, ami szép Megdobbant a szív Dalolna forró láng a* égig róla s kezén fogná mindenki földijét. A faragott, cirádáit asztalón hegyén-hátán papiros. Három nap és egy éjszaka terméke, a zárszámadás. Brachmann Já­nos elvtárs, a tsz elnöke még most is a számokat bogarássza.’ mert „kedden a tagság elé akarjuk terjeszteni”. Lepedő nagyságú tele írt la­pot tol elém.. ............... — Tavaly harmincöt forintot fizettünk egy munkaegységre. Most többet, sokkal többet ’ Elégedettek vagyunk ... Elhiszem. Hatvanöt forint értéket osztani munkaegysé­genként . i, — Pedig ez a szövetkeze* szét akart menni. Itt is hagy­tak bennünket sokan. Akkortájt az „utca" még a. hőbörgöké volt. Gyorsan kö­pönyeget fordított, alamuszi látszatot keltő emberek ágál­tak, ijesztgették; a tagokat, fogócska' — szó nem igen hallatszott, ha mégis, akkor elveszett az üvöltésben. A jelszó: menni és vinni. Útjukba nagyon kevesen és bátortalanul álltak. A lavi­nát meg nem állíthatták, száz­ötvenen cseréltek tulajdont. A Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni hisz zúzmara«; a váró* a berek, fagyos kamrák kilencsct fölszaggatni és rakni, adjon sok-sok meleget. Azt a tüzet, 6 Jaj, meg kéne rakni hogy fölengednének a« emberek! •A 1937. december 3-án hah me; József Attila. A nagy magyar költő élete és munkássága tükre a kor embertelenségének, de tükre a párt-vezette magyar munkásosztály hősiességének Is, mag csak várt és reményke­dett, bízott, hogy ez nem me­het sokáig, Itt egyszer vége szakad a pünkösdi királyság­nak. És akkor ... — A bomlás megáll ításáb<m a tüntetésnek is szerepe volt. A hír, hogy a miénk az utca. erőt. bátorságot adott és meg­indult az erjedés. Én is ott voltam és még tizenegyen a faluból, meg az állami gazda ságból. ELNÉZ a fejem fölött, ki az ablakon a havas udvarra. Szemben a bognárműhely előtt beszélgető csoport ücsörög. — Érti. ugye. mit jelentett ott menni az utcán? Kéz fe­szült a kézben, Váll feszült a vállnak. Sokan voltunk és erő­sek. mert az igazság a miénk Tudom, azelőtt nagyon keve­sen beszéltek bátran, de az a menet kinyitotta a hallgatók ajkát... Idősebb ember lép az irodá­ba. Alig telepszik le, az elnök mindjárt kérdezi: — Emlékszel, Wolfárt elv­társ? A Perizs Béla szidott bennünket, mint a bokrot, hogy neki nem szóltunk és Itthon maradt... — Mások is megpirongatták De hát mindenki nem mehe­tett, nem fértek föl a kocsira és ki tudta, hogy tüntetés lesz. — Igaz, csak az értekezleten határoztunk. — Mondtad már, hogy utána itthon is alább szálltak a hang­gal a jó emberek? Mert meg novemberben is emlegették. KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt és az Algériai Kommunista Párt vezetői ék őzölt lefolyt megbeszélésről December t-én a Magyar hogy nekik nem kellenek a pi­ros könyvesek. Amikor hazaérkeztek, beszél­ni kellett a gyűlésről és a tün­tetésről. S az otthoniak hall­gatták őket, mint én most amint felelevenítik előttem: t tunk. mindjárt énekeltünk é Szociálist» Munkáspárt es az csak úgy zengett az utca f Algériai Kommunista Párt■ vc- Amerre elmentünk, sok ablakézetői megbeszélést folytattak kinyílt kezükkel, kendővel in-f ké( ártot érdeklő kérdesek- tegettek. Nem is hinnem, ha1 nem láttam volna két szemem-éro*« mel. Akkor azt gondoltam: aj A megbeszélésen a Magyar becsületes emberek hallgatnak^Szocialista Munkáspárt részé­" ; ‘ rűl Kádár János, a Magyar a pártra, csak a kommunisták-* hallassák szavukat. Eddig nem' éreztek erőt. azért voltak j csendben. Az egyik sarkon idős nénike topogott. Odaszólt: „Fiaim, már élőbb kellett vol-J na jönnötök”... Hej. de sze­rettem volna megszorítani apró kezét, a. sorból azonban nem1 lehetett kiállni, se beállni. — Kicsi dolog, de érdekes.' A Széchenyi téren az Interna- cionálét. énekeltük, a munkások himnuszát. Aki csak körülöt-1 tünk álldogált, kit a kiváncsi-' ság, kit az érzés hozott ide a J vett részt. Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságán, k első tit­kára, Rónai Sándor, a Politikai Bizottság tagja és Nemes De­zső, a Politikai Bizottság pót­tagja, az Algériai Kommunista Párt részéről Larbi Buhali, az Algériai Kommunista Párt el­ső titkára és Raehid Dallbcy, az Algériai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja hírre, mind leveti kalappal, fe­szesen állva hallgatta. Egy-'kól.J hóbortos fiatal ugyan szemte­lenül viselkedett, de ez már amolyan utolsó rugdalózás volt.' Napjuk lealkonyodott BABARCON is megdobbant! a szív. Az „utca” a komrnu-i nistáké, a becsületes emberekéi lett, S ennek szülöttjeként isi emlegetik a gazdagodó, gyara­podó szövetkezetét. Boez József Az Algériai Kommunista Párt képviselői tájékoztatták a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőit az algériai helyzetről és az algériai nemzet hősies küzdelméről, amelyet országa függetlenségéért folytat. A Magyar Szocialista Mun­káspárt képviselői kifejeztek teljes szolidaritásukat az Algé­riai Kommunista Párt harcá­val és az algériai nép felsza­badításáért folytatott küzdel­mével. A Magyar Szocialista Mun­káspárt vezetői tájékoztatták az Algériai Kommunista Párt ve­zetőit az ország politikai és gazdasági helyzetéről. Az Algé­riai Kommunista Párt vezetői a maguk részéről teljes egyet­értésüket nyilvánították ki a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája iránt és nagyra ér­tékelik a párt vezetésével elért eddigi sikereket. A két párt képviselői továbbá megbeszél­ték a munkásmozgalom néhány Időszerű kérdését. E kérdések megítélésében nézeteik telje­sen azonosak és megfelelnek a szocialista országok kommunis­ta- és munkáspártjai moszkvai közös nyilatkozata szellemé­nek. A megbeszélés a legteljesebb egyetértés jegyében, meleg ba­ráti légkörben zajlott le. Az IBUSZ December 23-tín kezdődik a téli szünet az általános« és középiskolákban miniszter Pártnapi beosztások { rlneamtior O 04 _ ia té'.l hónapokban társasuta- A művelődésügyi aecemoer O »•""© KÖZTI pOrTnetpOKrO ázásokat szervez a cseh óriás-1 * utasítása intézkedik az általá­$ hegységbe és Tátralomniern, A (j nos- és középiskolák téli szü­ország több isho- östrt gyermekparalí­__ ____u_____ __ ........ influenza-járvány a ta­sz evomt), Gergely Lajos elv-f a, tizenegynapos tótra- J -íulmányi munkában számol­saüÄTÄSs:!'^' — ««*•• «"H“«*“ • »*• Jelérrszlki Márton elvtárs a forint. Az első csoport 1957 amelyik megyében ezt indo- mefeyel, városi rendőrkapi- '[december 26-án indul, az ütői- (•koltnak tartják, a négyhetes tányságoh, Pataki Mihály elv- S(i l958. január 15-én. J téli szünet idejét két héttel kínai államtanács! ülései a pécsibányai bányaüzemnél, Szentistványi Gyuláné elv­társnő az Uránércbánya Vál­lalatnál, Ambrus Jenő elvtárs a Pécsi Bőrgyárban, Puskás Sándor elvtárs a Porcelán- gyárban, Budis István elvtárs 'társ a meszestelepi a Dohánygyárban, Viirág Jó­zsef elvtárs a Kesztyűgyár­ban, Nemesikért László elv­társ a Kokszműveknél, Berki Fülöp elvtárs az újhegyi üzemben (közösen az eromű­pártszar­vezetben, Nádor József elvtárs’ a gyárvárosi pártszervezetben, Jadkő Lajos elvtárs a belvá- \ rosi pártszervezetben, Simoni megrövidíthetik. Ha, a teli szü­netet nem rövidítik meg, az el­ső szünnap december 23-a, hét­fő', a tanítás pedig 1958. ja­nuár 29-án, héttőn kezdődik. A téli szünet idején biztosít­ják a napközi otthonok rend­szeres Üzemeltetését. Az isko­lák igazgatói az ifjúsági szer-, vezet foglalkozásához egy-ket terem fűtéséről gondoskodnak­amelynek célja, hogy a* ér- < telmiségl dolgozóik fizikai < munkát végezzenek:. A mozga- < lomnak *— hangoztatta a mi- < nisztenelnök —, alapvető fel­adata, hogy minden kormány-! tisztviselőnek alkalmat adjon I arra, hogy munkások és pa-l rasztok oldalán dolgozva,! megedzze és nevelje magát, t ha eddig még nem végzett fl-j zikai munkát: Imre elvtáns a siklósi párt- szervezetben, Szabó . László „r: TTirwiv i küvii velh Molnár Károly elvtárs a elvtárs a szigeti pártszervezet- Peking (Uj Kína* a ** Pannónia Sörgyárban, Bér- ben, Bujdosó László elvtársa államtanács november *“*en náth János elvtárs az ÉM 26- Budai I. és Budai IL párt­ós december ti-ún lartotta 63„ |OS Állami Építőipari Vállalat- szervezetben, dr. Wolf Ferenc illetve 64. teljes ülését: ,i nál, Krivicz Gyula elvtárs a elvtárs a bíróság, ügyészség A 83: ülésen Csou En-laj ,i Cemen tár® pari Vállalatnál, miniszterelnök beszámolt ar- Czárt. Ferenc elvtárs a B: m. ról az országos mozgalomról,) Építőipari Vállalatnál, dr. Hu­>rl Dezső elvtárs a Húsipari »Vállalatnál, Gregor Sándor I elvtárs a Pécsi Közlekedési * Vállalatnál, Androsovits Zol­1 tán elvtárs a Mezőgazdasági - ■ - ------ -­' Szerárugyárban, Gai-amvölgyi Máhálymé elvlársnő a Köztisz-\SH tüntetésen. Miklós elvtárs a város! tané- Jcson, dr. Hídvégi Tivadar elv- ’ társ a megyei tanácson, Kato­na József elvtárs a Sopiana , Gépgyárban, Bodonyi János , elvtárs a Postán, Hűeket- Fe­Miért tüntettünk? pártszervezetében. Fiszter Gyuláné elvtársnő az SZTK pártszervezetében, Pálkúti An­tal elvtárs a pénzintézetekben, Réder Ferenc elvtárs az ÉP- FU vállalatnál, Kapusi Mi­hály elvtárs az Autóközleke­dést Igazgatóságon, Szabados tasági Vállalatinál, Hetesl Ká­roly elvtárs a XIV-es Autója­vító Vállalatnál, dr. Czéh Ká­roly elvtárs a Pedagógia! Fő­iskolán. Ujmeszes, 33-as házszám,. Bekopogok Atkán János vá­jár lakásába. Soványarcú, svájcisapkás férfi, hosszú, kék „bányászetik” sötétedik az ar­cán, Barna asszonykája gye­rekei vár, A harmadikat. Két aranyos lurkó már itt hancu- rozik a parkettán. Azt kérdem tőlük, hogy mi­ért vettek részt a december Nem válaszolnak azonnal. Azt mondja a férfi, hogy so­káig tartana azt elbeszélni. Aztán mégis elkezdi. De nem közvetlen válasszal: — Édesapám a MÁV pálya­December 9. Csobokapusztán Reggel hét órakor két teherautó in­dult el Sellyéről Pécsre. Az egyik ko­csi Cbo bök a puszta felé vette az irányt, hogy az esti telefonbeszélgetés értel­mében felvegye a csoboka pusztai elv­társakat is. Az autón tartózkodó tizen­hét elvtárs egész úton énekelt. Amikor befordultak a pusztára, akkor éppen a bécsi indulóra aendítettek. Vitte a hideg szél: „Munka hadának a lépése dobog: rt *- mozgósító dallamát: A tehénistálló felöl durgatáa hal­latszott. Nem volt feltűnő, hisz ©z min­dennapos dolog a pusztán. Az öt csobo- kapusztai elvtárs felszállt a teherautó­ra. Még jóformán el sem helyezkedtek, amikor az egyikük odaszólt a többiek­nek: — Vigyázzatok elvtársak'. Meg akar­nak támadni bennünket! Lehallgatták az esti telefonbeszélgetést! Reggel egy- pár ember bepálinkázott! Az autó elindult és az elv társak to­vább énekeitek: A major végénél azon­ban szokatlan akadályba ütköztek. Egy kocsi állt az úton keresztben. Sehogy sem tudták elkerülni. Az autó megállt. Néhányon kiugrottak, hogy elvezessék az útból a lovakat. Erre mar nem ke­rült sor, merj egyszer, i >■«. V «*uF. vagy húsz ember. Kaszát, villát tartot­tak i kerp’ch-m éktelenül üvöltöttek' — Csobokaiak 1©! Csobokaiak le! A rendőrök megszorították géppiszto­lyaikat és parancsra vártak. A parancs nem jött. A kaszás, villás emberek mind közelebb jöttek. Körülfogták az autót és a nagy kiáltozásra egyre többen jöttek ki a pusztáról, Lassan az egész puszta népe kint volt. Most már nemcsak a ko­csi körül kiabáltak, toporzékoltak, ha­nem felmentek már az autóra és cibál- r.i kezdték a csobokapuszti elvtársakat. A csobokai elvtársak leszálltak! Antal János, a gazdaság volt főköny­velője, aki ügyesen a háttérből uszítot­ta a „jó munka“ jutalmául mindjárt a helyszínen cigarettát osztogatott a meg­vadított embereknek; . * Az autó — ennek ellenére —;délelőtt tizenegy óra felé elindult Pécs felé, de a rajta ütök nem tudtak megnyugodni. Féltették a csobokai elvtársakat. Szent- lőrincről visszafordultak, mivel úgy gondolták, hogy Pécsett úgyis befejező­dött utár minden és nekik most jnkább itt van a helyük! Délután szinte óránként érdeklődtek: — Mt van a csobokalakkal? Este, Varga Lajos, a járási párt-inté- zőbizottság volt elnöke szólt a gépkocsi­vezetőnek:- Csobokára megyünk! A gépkocsivezető valami olyat mon- doM, ho««r eaók kóré a mesvackfk em­berek közé, neki családja van ... — Akkor majd én egyedül megyek! Azok is emberek. Azokkal is lehet be­szélni . . : És még aznap este elindult a gépko­csi és meg Is érkezett a pusztára. Az autóból két ember szállt ki: Varga La­tos és a gépkocsivezető. Az emberek még kiabáltak, de egyre többen látták be, hogy nagy hibát kö­vettek el. Felbujtották őket a kommu­nisták ellen, akik évszázados nyomorú­ság után végre emberi sorba emelték a cselédet is. Késő éjszakáig vitatkoztak és egyre kevesebb volt a hangoskodó!: száma. Amikor, elindult az autó, odaszólt Var­ga elvtárs a gépkocsivezetőnek: — Na látja! Ugye megmondtam, hogy ezek is emberek. Méghozzá félrevezetett emberek, akikkel kell is, lehet is be­szélni. 1958. december kilencedikét írtak ek­kor a naptárak. Pécsett nagygyűlés volt, a kommunisták kivonultak az utcára, hogy megvívják a döntő csatát, ame­lyet egy nagy offenzíva, a proletárhata­lom megszilárdításának offenzívája kö­vetett. A sellyei járásbeli elvtársak ezen a tüntetésen nem vehettek részt, de azért ók is megtették a magúkét: csa­tát nyertek Csobokapusztán. Szálai János munkása volt tizenkét gye re kkel..; A felesége közbeszól, hogy az ö édesapja az uradalmi cse­lédek kenyerét ette. ök is nyolcán voltak testverek. így folytatódik tovább. A férfi mond valamit, a feleség pedig hozzáteszi a magáét. Szépen, egymást türelmesen megvárva felelgetnek. De most sem közvetlenül a kérdésre: — Még az iskolát sem tud-' tam kijárni, öt etemi után cseléd lettem .:; Asszonya: — Én is. — Édesapám tizenkilences kommunista volt. — Az enyém is. — Püspökladányban laktunk 'légy vasúti őrháznál. Egyszer, iiáték leözben rátaláltam édes- japánt tizenkilences vörös tá- \nyérsapkájára. Kárnszólt, hogy sdugjam el, mert meglátják... i — Én hét eves lehettem, f amikor arról beszélt apám. hogy tizenkilencben gabonát rekviráliak a gazdagoktól és kiosztották a szegényeknek. — Huszonnégy évig csak ideiglenes állományban dol­gozhatott az édesapám. Bár­mikor elbocsáthatták volna. Kommunista volt, csak szük­ségből kellett a vasútnak. — Az enyémet sem vették tel a káptalani birtokra. A herceg látni sem kívánta. — Később részt vett apáin az 1930-as budapesti tünteté­sen. Kilenc éves voltam ak­kor. Mesélte, hogy kardlapok­kal támadtak a rendőrök, még­is kimentek a városligetbe..- Tizenöt év múlva én is követ­tem a példáját Izsákon. De akkor már nem jöhettek a kardlapos rendőrök. A kula­kok is megrémültek, csak a kapuk mögül mertek lesni bennünket. Azt kiáltottuk ne­ki k: „Munkát, kenyeret! Fa­sisztáknak kötelet!" é — Én is részt vettem né- f hány tüntetésen. .A proliasz- f szonyok között. — Ilyen az . egész .családunk A tizenkét gyerek közül nyolc maradt életben, s a nyolc kö­zül öt kommunista. A másik három is az lesz egész bizto­san, csak még fiatalok, — A mi családunk is kom­munista. Az volt és marad örökké. — Feleségem ott volt ta­valy a meszesi pártszervezet bölcsőjénél. Röplapokat hozott haza. Mi — mert kit testvé­rem még itt dolgozik velem a bányában —, éjjelenként ra­gasz tgatiuk. a lépcsőházakba és postaládákba szórtuk... — Én, amikor hírét vettem, hogy tüntetni fogunk, végig­jártam a körzetemet. Beko­pogtattam az öreg bányászok­hoz. Juci János bácsihoz és a többiekhez. Mind eljöttek. — Hányán is indultunk el kilencedikén? Negyvenen vagy még többen? Negyvenen biz­tosan voltunk! A Meszes adta őlzetl — Megbetegedett a kislá­nyom, Én nem tudtam elmen­ni a. tüntetésre. De ott voltba férjem és két testvére, és ott lesznek mindig, ahol a reak­ciósokat el kell némitani.Ncm árt, ha az emlékezetűkbe vé­sik! — Mint várni lehetett, na­gyon begyulladtak az ellenfor­radalmárok a tüntetés után! Fültanúja voltam annak Szé- chenyi-aknán, hogy a munkás­tanács elnöke így szólt társai­hoz: „Nem baj, egye őket a rosseb! Ha annyira kell nekik az az üb. meg a pártszervezet, hát csináljanak, De a vezetést' nem adjuk ki a kezünkből Feleség: — Nem is vártuk, hogy ki­adják, Elvettük tőlük. Többe! nem szerzik vissza!.,; Nem kérdeztem meg tőlük még egyszer, hogy .miért, vet tek részt a december 9-t tün­tetésen, Hiszen tudom már. Proletárok voltak. Munká­sok. MAGYA'/? hAsy.l.O

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents