Dunántúli Napló, 1957. december (14. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-25 / 303. szám

4

NAPLÓ

1957 DECEMBER 35

„Jó embert keresünkm

f— ina Brecht.

Én is jó embert kerestem. Kerestem, érdeklődtem, kérdeztem barátaimat, ismerőseimet,

«— Jó embert keresel?! e-%

csodálkoztak.

És valami fanyar gúny telepedett szájuk szegletébe. Ügy 'láttam kinevettek.' •

— Az emberek rosszak»:»*— jegyezte meg a másik és rágyújtott. Részéről ezzel befejezve az ügy.

Tovább kerestem. Én tudom, hogy a cinizmus diktálta a véleményeket, bár egy kicsit

— a valóság is. Mert vannak rossz emberek.

Mert ugye az egyik — az fúr...

A másik? Soha jó véleménye semmiről, környezetét

megmérgezi.'

A harmadik? Elvágta volna a nyakát annak, aki előlegért megy hozzá, ő pedig potom 140 ezret sikkasztott és most

ül.

És a negyedik? Hétnéthajolt

előtted, — ' októberben pedig akasztani akart. És az ötödik? Hatodik? Tizedik? Ezredik? És a többi; t.?!

De én nem őket keresem Hanem azokat, akikiben az emberi jóság vérré vált, akik jók, akik becsületesek, emberségesek és ami a lényeg p* önzetlenül. Mindig, minden* kiért, mindenkor —• önzetlenül!

Kerestem a végűi rá jöttem.

hogy csak az emlékekben kell kutatnom. Az emlékekben, ahova én már emberi sotsck kát, tragédiákat, nagy-nagy örömöket, bánatokat, szép szerelmeket és jó emberek apró és nagy tetteit raktároztam,

E’em lén Idős «nlber, ===== alacsony, tömzsi, köhögő». Bevezet a ragyogóan tiszta, — könyvekkel zsúfolt

— szobába, torokkaparó Kos- suth-tál kínál és utána kályhára dob egy darabka fát.

— Szeretem a- meleget ?:?•*- mondja.

Én ezt el Is hiszem Bérc!

József hegyszentmártomá taní- , tónak, a „mesternek", csak másképpen értem én a parázs adta simogató meleget, mint ő. Mert nem a kályhától, hanem a mester szívéből, egyéniségéből árad a melegség, immár 34 esztendeje, amióta itt, ebben a kis falucskában először állt *a katedrára. Valaki azt mondta: ,A mester a falu lelkiismerete.“

34 esztendő alatt igazán azzá is válhatott

— Ugyanannyira ismerem ezt a falut, mint a tenyerem, i.»meg az embereket Ssu Azokat tán még jobban.»,

Mert nem elég ám csak az ábécét felrajzolni a táblára, vagy a négyzetgyök számítását megismertetni a gyerme-i íkek nyiladozó értelmével! A tanító által kíséri tanítványait az iskola kapuján túlra is, mondhatnám talán úgy, közhelyként: „ki az életbe”,

—» SBgyik tenfflványom trt éppen karácsonyra.

Keresi a levelet, átnyújtja: „örök hálával gondolok Jóska bátyámra, aki bevezetett engem, a kiscsizma á» paraszt kölyköt — a tudás birodalmába .;. s Köszönöm drága jó tanítómesterem.”

A levelet a „Kis Kovács" írta, lassan felcseperedett és most Pécsett tanul a Pedagógiai Főiskolán, maholnap lassan-! assan emberré vál. Most írt a tanítójának, akinek ajkáról hallotta először életében azt a szót: „Petőfi“,

— így van ez. Szétszélednek a gyeremekeim, — sóhajt a mester. — Egyik tanítványom, a Margit, a Leőwey Gimnáziumban tanul, kitűnő eredménnyel. Örülök neki. De aztán jár innét még az Ipari Technikumiba és a Mezőgazdasági Akadémiára is Volt tanítványaim közül nem is egy. Tanult, okos emberek lesznek ..1

Hát idáig jutottunk. Két évtizeden át a viril is'ókkal veszekedett, vitatkozott a képvi- se’ő'esiiiletben a falu zsellérjei védelmében. Talán éppen '■ezeknek a gyerekeknek az ap- l.áért állt szembe a falu gaz- flagjai előtt, bogy ne verjék lobra a kis viskót, meg a föl- »Öet — a fejük fölül. Ezt a (jplut «zoronp'’" ' f'Mtogatta a

féle nagybirtok és ezt a bilincset feszegette a „falu lelki- ismerete“, Bérei József tanító, a falu egyetlen tanult embere, ötvenegynéhány zsellér érdekében . .i

Hogy mi minden gondja van a falusi tanítónak!

— Van egy tanítványom, okos, jóravaló kis gyerek. Dohát otthon sokszor még ennie sincs. Fattyú gyerek. Tudod, hogy mi az? Apja nem törődik vele, — lehet, hogy nem is ismeri, — anyja pedig betege» asszony, hol dolgozik, hol nem. Eri a gyereket jövőre állami intézetben akarom elhelyezni, Talán sikerül ?M

ben forog az, amiért az ő apja, anyja, testvérei az életüket adták. Most mind élhetnének, dolgozhatnának, az anyjának lehetne már unokája, de mindez nincs, de még az emlékük sincs, mert ezek bemocskol- nak mindent, ami igaz és szent volt

— Azokban a napokban egy alkalommal megyek a Sallai utcában. A ferenciek temploma előtt .áll két taxi, azt hiszem, valami esküvő volt, még éppen gondoltam magamban, hogy ezek is jó időt választanák ki esküvőre. Mire odaérek, a két sofőr kiugrik a kocsiból és rátámadnak egy férfire,

•gént és már tovább is lódultak volna, ha Z. I. kezében meg nem pillantják a revolvert.

Rég volt, Z. I. szeretné már elfeledni az egészet, túl kell esni ezeken minél előbb, mert más problémák is vannak.

Jönnek az ismerősök, barátok, ismeretlenek, egyikük tanácsot kér, a másik panasszal jön, hogy hát Z. I. intézze el, a harmadikat békíti a feleségével — igen, igen, ide jönnek hozzá, mert bíznak benne. Pedig Z. I.-nek nincsen felelős állása, egyszerű ember, éppen olyan, mint a többi.

Jó lenne, nagyon jó lenne, ha ismernék őt mások is, ha

kor ült először vonaton, amikor anyja annakidején elhozta beíratni az iskolába. És lám, néhány esztendő, s a gyerek már szégyellj paraszt anyját. De hamar elfelejtette, hogy az anyjának köszönhet mindent! Hamar elfeledkezett arról, hogy egyszer ő is megöregszik es még őt is szívenütheti majd a fiatalok nyeglesége, mérhetetlen tiszteletlensége. Pedig ha tudná, ha egyáltalán megértené, hogy a mama abban öregedett meg, hogy a legeteké: fölnevelje, taníttassa, embert faragjon belőle, altkor talán nem szégyellene az anyjat.

Mert- amióta, a világ áll, azAztán arról beszél elszocno- <— Fára vele! *— ordították. ismernék a fiatalok, ha ők hal- óta sem, s ezután sem pótolja rodva, hogy az „egykézés” Z. I. ekkor revolvert ránt és lották volna ennek az ember- semmi az anyai szeretetet. A ebben a faluban is felütötte odaugrik, elzavarja a két so- nek életútját. Rájuk férne.. s Doktor Sándor utcában lakik fejét, pedig hát túl vagyunk főrt és a suhanebkat, akik köz- Bizisten rájuk férne, hogy e2Jr család. Két gyerek van, Ormánság határán. Száz esz- ben összeverődtek. megtanulják, miért kell^jobban egyik talán nyolc éves lehet, a

tendő óta harminc százalékkal z. I.-t mindenütt meg lehe- megbecsülniük ezeket az egy- másik öt éves kislány. Margit- csökkent _ a népszaporulat — tett találni. Egy alkalommal szerű, becsületes embereket, kának hívják, o ezt régi jegyzőeégi iratokból a deindol! autóbusszal jön be- Csakhogy a megbecsülés na- amikor a nevén *aobizonyíthatja 'bárkinek — és felé a városba, amikor néhány gyón tág fogalom ám, amikor lítják, nem érti. Nem tud bemost ezért aggódik, mint a fiatal kölyök beszélgetésére fi- nap mint nap csúnya dolgok- széini, nem tud menni, csak

pásztor, amely keserves szó- gye] fel. nák is vagyunk szemtanúi. fekszik vagy ül és nézi a mamorúsággal nézi, miképpen ~mát, aki sír.

gyérül a nyáj. Estére újra ÍBlmegyünk-. Nemréí _ talán egy hete _ Az orvosok azt mondták,

— Pedig jóravaló «orral- * jgydted^ azt a sorozatot, — ------• — a Kossuth utcán nem segíthetnek rajta, ha felírta» nép lakja a falut, nem alTut raeresztettem a palira^ ^ középiskolás fiút láttam, nő, sem dolgozni, sem tanul- kocsmárfk, nem is pörösködik, “ A Gazda “ondta, kleben csomag, az a bizonyos ni nem tud . s,

igazán máa Jövőt érdemelné- hogT-‘' * mama "“^t De a mama mégi» reménynek így csevegtek a „fiúk“ — neki hazulról A mama pedig fcedik. órákon át ül vele a

«flrikről e beszélgetés alapján Is kullogott mögötte vagy öt padlóján, beszél neki.::

beszél.;» beszél.-.-, szinte a

örnr?T^r JsSr meg lehetett állapítani, hogy lépésre sokszoknyában, fejken^^^yri^S^ az eLőbbí most 35ttefe le a Mecsekről, ki- dő^, eseüenül lepkedve a ro- szivóbe Búgja a szót, -amely

v__^lv^SkAÍ? 6511 »»körülnézni." Z. I. mindezt hanó járókelők kozott. A le- ha *ihangzik e parányi emhet imytatádként. végighallgatta, s közben leper- pnyke pedig csak megy elől, ^ _ az anyának

— Nehezen alakul, forrná- gett előtte az utóbbi húsz esz- fogadja iskolatársai köszönését legnagyobb boldogságot je- lődJk az emberi értelem. Ne- tendő: anyja és apja halála, * közben pirul, nem all meg, ]enti?

kém itt még sok dolgom lesz, testvérei halálhíre, a boszniai még azt sem akarja meghalta- ‘ ’ „vere{: halTgat. Csak nagyon sok»., harcok, a partizán élet min- ni, amikor anyja utana szol: néz, néz gyönyörű kék szeméJMég »ok dolgom le«" — den fáradalma, veszélye, ke- — Várjál már meg, kisfiam! selymes bőrű arcát fornem veszi tudomásul, hogy gyetlen nélkülözése.,, Ne siess annyira! ditj'a a mama felé, még talán

az idő kerekét nem lehet meg- a Széchenyi téren a suhan- De a legényke fut, kezében a mosolyog is, de hallgat. És

állítani. Fáradhatatlan ember. Cok leszálltak, Z. I. pedig elé- csomag, mert az a fontos, a ha föláll, elesik. Megint íölPedig az idő lassan eljár fő- jük állt. mama nem. Hogyne! Hogy a áll, megint anyja karjába esik

lőtte. : bár az Idő csak a* __ Ide a géppisztoly- lányok lássák, milyen fejkín- és a mama mégis tanítja, végembereket öregbíti: — de a jyai nyalt rájuk mert dős parasztasszony az ő anyja? télén türelemmel, kitartó akatettéket nem.; a buszban még az utasok is Inkább csak perünk, ki veíe raterővel.

látták a kabát alá dugott fegy- az utcáról, ahol nem olyan for- Találkoztam többször ezzel

ga más..., az asszonnyal. Legutóbb mégis elfér akár fél emberöltőben P?,,a ^ogényefc csak végig- Szánalomra méltó kis csibész, állított az utcán, és boldogan

is, pedig csupán 30-34 észtén- mertók 621 a szemuvege« ide- Ez a parasztim lehet, hogy.ak- újságolta, hogy a Margitka

dőröl van szó. ^a»**»«***fcEaWtC»,*»*»•/***!*S*3M9VE*W3ÍSár áll,ni kapas^°'

V ük az ágy szelében. Nem hin- ,, „ , , feném, hogy boldogabb árnyáé

József Attilái

Egyetlen család sorozatos '------------------------i tragédiája.

Soha nem felejtem el art a §

'•K

beszélgetést, amely Z. I. — és köztem zajlott le-nem rég há-«| rom szimpla fekete kíséreté- V ben. |

Z. I. középkorú ember, szem- R üveges, zömök, temperamen tu- mos egyéniség. Családja után £ érdeklődtem, szerettem volna 3 közelebbről megismerkedni ve-? le. A kiejtése idegen,. majdnem húsz esztendőt töltött Jugoszlá- p viában — emigrációban. Jg

— Anyámat kérdezed? Korán § elvesztettem. Apámat Tatabá- fg nyán keresték a csendőrök, még annak idején a 19-es dolga Jj miatt. Jugosriéviába szökött, egyik este aztán elvitték helyette az anyámat, bosszúból. Kegyetlenül megverték, ott® szülte meg gyermekét a csend-R őrpihenő olajos, piszkos, agyon- köpködött padlóján — kinjá-i* ban. Nem maradt meg a gye-» rek. Nem sokkal később anyám £ is utánament.,,

•— Mi történt veletek?

—- Apám után szöktünk. Amikor a háború kitört, partizán?

lett

És a fial Is. A négy fiú gye-Sj

rek. $ Galambost László:

— Én Boszniában harcoltam,« amikor megtudtam, hogy apámj|

Ljubija közelében elesett.

*— "Bátyáid? ff Ma melegebben beszélnek

— Szintén elestek, mind aí * költők, —

hárman. Volt egy húgom, arról % *s minden olyan semmit sem tudok. Lehet, hogy\>. egyszerűen tiszta... ő sem él.», ft egyszerű és mégis

Z. I. itUnaradt egyedül, sen-g m,?tha

ki je-semmije az égvilágon nemf é,

maradt. Húsz esztendő alatt azál fenr a í0,dSn M

az égen, valami

száll halkan a szelekbe’ Jönnek mind a fenyők gyertyákkal a kézben,

BETLEHEM

A gyolcs ködökbe puha varjak ülnek, csüggedt borókán fészkel a homály.

Tömpe szobácska vert földjére dűlnek két botos pásztor és három király.

Az asszony leszáll a kamrai létrán, — Mennyből az angyal! — zeng öt atyafi.

Az öreg kapás az ólban ganét hány, kántálnak sírva lompos tyúkjai.

Fagyos szalmában sáros krumpli gubbaszt, borostás állal komorul a ranpp • fodor leveske szaga áraszt vigaszt, mely a danával mennyezetre fut.

Jézus, kinek szállása sárga irka, heverő papírbannok közt örül s a tűz fényénél a jámborok mintha ugrándoznának a jászol körül.

De ez nem igaz. Zsellér-szalmát hajszol, az űri szél és gőzük a magyar s a két pásztor fonott kalácsot majszol s a három király pálinkát nyakaL

■reben volt a földön.n •i» Pedig „csupán" csak annyi ij Srtént, hogy egy ötéves gye- a ek fölállt. Hátha még menni jé’s tudna! Hátha még iskolába 's. járhatna, ha megnő! Hátha Smég a csomagot is vihetné az ® utcán, a „hazait", amit a ma- % Tia hoz hazulróü És ha még fe bemutatná iskolástársainak:

öreg, ráncos édesanyját, ho°y ÍJ,hát: „Nézzétek meg, ez az én S drága anyám!’’

|= Csakhogy mégis akad olyan, aki elfelejti, hogy anya szül- - te a világra ; i j

Kutatok az emlékekben

eg.Vf

figyelnek a zúgó folyamok lent a tömör mélyben s megmozdul a világ csak éppen rezzen ísnyit,

egész család elhullott igazságos ügyért.

Most valaíki igazán azt hihet- J! né, hogy ez az ember vezető- S' állást tölt be valahol itt a vá-jl rosban. Pedig nem. Ipaxőr|/(

egyik vállalatnál. fä

______ __________

— Tavaly ősszel azt hittem, Is mint csendben az ág. hogy az arcomba vágtak! Énk Az ének szelíden eündul nem vagyok fellengős, mell-ä,,, a szájról, döngető ember, de akkor sírni ^ föl-föl a magasba, mindig tudtam volna — a hazámért.*; melegebben Ne vedd frázisnak, de így van, % s fészkéről, a szívből ahogy mondom; a hazámért. W aranyos, nagy szárnyán Nem értette. Egyszerűen nem| a szeretet föllebben.

s leszáll a csillogó fák körül ünneplők leikébe szép lassan

jönnek, jönnek a csúcsok ezüstös kalapban, a tengerek morgása elcsitul, a vágyak kigyűjtják m élet tüzelt,

egyetlen, nagy szeretet a Lét, ma betakarja égő sebeit. S a virrasztó házak fölött őrt állnak a tornyok mint görög isten-szobrok Athén drága földjén, átjárja a lelkeket a mirha meg a tömjén.

Suttogva világít a fenyő s rajta mind az apró figurák.

Halkan nyílik az ajtó, csendben suhan át a karácsony az éjbe. egyetlen perc alatt gyűl H

é.és az öreg tanító, a tempera- ^ meritum os partizán s e szerénél esetlen anya után egy új arcot vj idézek. Éva nővérnek hívják, áq— teljes nevén Szekeresnó — fiitt lakik a Zrínyi utcában.

Egyszerű asszony, fölnevelt S két gyereket, — azóta megnő- S sülitek és már unoka is van. 3 Éva nővér most éppen taka- i?<rftja otthon a szobát s dél- ^után már fehér köpenyben» I) bóbitával a fején ott áll a be- írtegek ágyánál a klinikán;

SÍ A tüdő-osztályon»..

É Mert ez nem mindegy; A '’nővérke is egészséges ember, 2jól tartja magát, de ha egy- |rszer megtámadná a kór, ez a ^gyilkos kór..: á Megkérdeztem tőle: pj — Nem fél attól, hogy egy- iszer i::

r Éva nőx-ér esedálkorvm némáét rám:

* — De félek. Csakhogy. .:

*jmús félni és megint más, ha pz em'ber él a hivatásának.

De hát mit jelent élni a hivatásért?

Éva nővér szereti a betegeiét, szereti a klinikát, az or- *,'-osság-szagot, szívesen elviseli egvik-másik orvos szidal- «mát is, mert mindez együtt- pvéve azt jelenti: küszködnek íj sav ember életéért és legtöbb- ^:zör s’kcrrel..: ff — D rVr) ezek a betegek

»f,

I

több odaadást kell' nyújtanunk, mint bárki másnalc.

— Meglrálálják-e ezt a be-j tegek?

Elgondolkozva felel: - ■

— Meg. Még akkor is, - ha néha csipkelődnek és ingerültek; Látja, én igazán nem vagyok sovány, jól nézek ki, beteg sem vagyok, s a betegeim szívesen „ugratnak’* is, ha bemegyek a kórterembe: „Éva névéi’ elhízik..." — „Éva nővér kihízza a ruháit.. ”, meg hát ilyesformán. De én tudom, hogy ’ez nem egyszerű „ugratás".

• Igen, mert az enyhe gúny mögött ott van e kétségbeesett emberek vágyálma, hogy csak egyszer, csak egyszer még az életben ők is olyan egészségesek lehessenek, mint Éva nővér. A nővérke tudja ezt if, „vigasztalásképpen" csak eny- nyit válaszol:

— Ugyan! Hiszen már so- ványkodtam a héten ... Nem is érzem magamat valami jól..:

:;. És ilyenkór. szeretne sírni a szánalomtól. Tudja, látja, érzi, hogy ez az enyhe vigasz is gyógyító hatással bír a betegekre ..; Ha a beteg testre nem is, de a lélekre — igen.

Itt vannak ezek a ftatai; tizennyolc—húsz érés lánykák, fiúk. Szépek,, csinosak és méscis — betegek. Vigyázni kel rájuk;; s

— Délutánonként, amelyiknek szabad, kijönnek a fo’yo- sóra, sétálnak, beszélgetnek, énekelgetnek, a fiúk kacsintgatnak a lányokra és én. akkor azt hiszem, megszakad a szívem;

Mert ezekben a . kacérkodó pillantásokban Éva néni látja azt a mérhetetlen élniakarás*. Vigyázni kell rajuk, nagyon nagyon vigyázni kell rájuk..;

— Úgy szeretem őket, mint saját gyermekeimet. És úgyis siratom el őket, amikor.; -.

Nem mondja ki. De tudom, mire gondol. Ez a szörnyű betegség — amely fölött ugyan előbb vagy utóbb, győz majd az orvostudomány —, ez a szörnyű kór nem válogat.

— Szerettek volna még élni. Úgy, mint más. Szórakozni, dolgozgatni, ' táncolni... Szép muzsikát. hallgatni... Szerelmesnek lenni és mé°is hiába. /. Ott ’ ültem az ágyuk szélén, fogtam a -kezüket, úgy kapaszkodtak.:: egyre csak azt hallottam': „Éva néni, ugye nem, ugye nem? .: ,*

Nagyot sóhajt:

— Szépen betakartam őket...

De nem ilyen tragikusak a

napok a pavilonban, nem mindig ilyen szomorúak. ’

— Egyik betegünk, öreg már, hatvan felé jár, egészen meegömvedt. felesége pedig otthon fekszik, szívével van baj. De ez a bácsika, annyi napfényt hoz magával, hogy szinte csodálatos. Jókedéiyű, nagyon szereti mindenki, úgy tűnik, mintha maga sem hinné el, hogy beteg. Amikor két botjával besétál a szobákba, akkor mindenki derül, mindenkihez van egy-két jó szava ;;: Higgye el, ez is gyógyít Az életre kell gondolnia a betegnek és akkor több akaratereje lesz a gyógyuláshoz...

Egy .órán át hallgattam Éva nővért;

Egy órán át beszélt nekem szörnyű dolgokról és mégis, valahogy megnyugodva távoztam el tőle. Mert ha esy emberben ennyi szeretet és jóság lakozik, akkor az mégis csak derűre hangolja az embert.

A karácsony > szeretet - — mir— ..... és az embe

rség ünnepe. Lehetetlen nem emlékezni ezekre az emberekre.

„Jó ember kerestetik.. .‘V!

Megtaláltam őket. . Nem 'is ’ kellett nagyon kutatnom utánuk. Mert a jóság mindig a szívben lakozik s mindegy, hogy az, akinek keblében dobog ez a szív, miféle ember, miniszter-e vagy gépész, ápolónővér-e vagy orvos, partizán-e vagy egy névte'en tisztviselő. Csak jónak, becsületesnek kell lenni és ha ez egyszerű emberekről kevétbő szól is a krónika, — azért a nemzet támaszai máris csak ők, hiszen a ió e’őbfo,

Utóbb, de végül mégis győzedelmeskedik majd a rossz felett.

Csak bízni-kell és becsülni

a » ombevtársakat;