Dunántúli Napló, 1957. december (14. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-25 / 303. szám

mn DECEMBER 25 NAPLÖ 5* ♦ ID u nn 100 évvel ezelőtt u T - A egényes vidék, ♦♦♦»♦♦♦■»♦♦♦♦♦♦♦♦♦>♦♦♦♦♦♦ teljesen önálló ♦ . tájegység a Ge- J resdhát Bara- : nyában, melyet j északról és | nyugatról a kő- | zépkórban Ka- ; ra-su-nak, — j ' Fekete víznek J nevezett - fo- J lj’ócska • határol, -délre és ke- i letre pedig a patakvölgyektől j sűrűn tagólt "lejtőivel szelídén í lejt a nagy ,Duna felé és ide X futnak á -zöldellő rétjei, hal- * kan csobogó < patakjai is. 1 Ez a, terület, .ősidők. óta ,1a­Baranyában a középkorban csaknem ezer község volt. Az akkori' falvak azonban nem voltak olyan népesek, mint ma. Tanúsítják ezt az adózásról készült hivatalos írások, melyek megemlítik, hogy egy-egy községben négy-öt adózó ház volt. A falvak főleg a törökdúlás alatt és után néptelenedtek el és részben vagy teljesen eltűntek. Még nagyobb elnéptelenedés volt a felszabadító háborúk alatt. A visszahúzódó törökök sok falut felporzseltek, más­honnan elhurcolták a lakosságot vagy- a lakosok már koráb­ban elmenekültek. Az l«96-os évben ■ csak Szebény, Emen (Véménd). Kékes, Pécs-Várad, Várkohy, Nagy Pál, Gcresd, Set., Erzsébet, Szent Catharina (Kátoly), Sumaerek, Szilágy, Berkesei vidékén találunk lakosságot, ,a többi, környékbeli fa­lu teljesen elnéptelenedett.­Induljunk el' a történelem országútjáit visszafelé és kéres­sünk fel néhány — ma már csak emlékekben élő — falut Baranyában! kot-t hely. - Szebény határában volt pogány például .a- .kőkori, « bronzkori ember éppenúgy otthon volt,. színűsőg szerint az . ezeréves felszínéről. áldozati sátra 'is- lelhetjük, ha a török hódolt- (kwal, pal) "és minden való- ság el is törölte azokat a föld mint. a .pópiai plebejus ,é$ az avar harcos. S ezen .népeknek kiterjedt lakóhelyei és elma­radhatatlan temetői- mellett áldozati ..berek helyén épült fel a későbbi Zebegény-i mo­nostor. me ívnak romjai most vannak eltűnőben az. állami A magyar középkorban — a XIII.—XV. században. — ha valakit sérelem ért, a ki­rály, nádor, vágj' a megj-ei tür­őr J J ítóctíi BUD* FILE O bm At »eéi eeo • £ZPUSZ riAir A'óisáepk & röeöi'A'dfiotrj/t aiatf té- rezó'PSiyedeev , & i A % ZcngorórkOny / /0~l / 0> i*1 Jj- ■ pusziokufliu^y1^ fcWZÉpKORi MONOSTOR PECSVAVAÖ O \ m Nadas- í.h+ánu ARAT! ±BEKENÉS^ fMACZ •fazekas FßOPA' Erzsébet \ l Kékesei Fűí% ■ -s Z. Fehére^h黫 PßOiSa'^ S~~'ber°fd-J™”S7 1' ■ Htc> AGA Éppen ezért lassan divatba jött és voltak korok, amikor mindennapossá vált a hatal- » maskodás, azaz, hogy a sér­tett fél saját maga vett elég­tételt rendszerint úgy, hogy perbeli ellenfele birtokára rontott és fegyveres emberei­vel- igyekezett ott minél na­gyobb kárt tenni. Az 1270-e.s években is le- ♦ zajlott Géresd kömj’ékén egy t ilyen hatalmaskodás, mely | azért érdekes, mert az ügyet j a pécsváradi apátság is tár­gyalta. Az apátság conventje mint bírósági hites hely, száz­nál is több tanút kihallgatott az ügyben, akik ' kivétel nél- __ kül eiTől a .vidékiről kerültek ; ki. | Az történt ugyanis, hogy bi- f zonycs szentgáii Ambrus fia, Jakab jobbágyaival a Geresd- től északkeletre eső napig is igen völgyben fekvő — Füzesdre tört és ott az Ősidők óta bir­tokos Balázs-f-iakat súlyosan megverte. Ókét fogságba hur­colta, birtokukat pedig csapa­tával szctdúlatta. A sértettek ezután az egész környéket tanúul hívták peres í ügyükhöz. $ Ez a peres irat mai napig is | fentmaradt számunkra és j nagyszerű- képét adja az. akko ♦ rí Gercsdhátriak. Térképünkön | iávekeztünk is feltüntetni az X emMtcft községek jórészét. így } Gerard. Papi, Lelesz. Lovász- j heténv. Pák Várad, Várkon" | Pecsvarac1-'' Vja/Boda, KO- j ke-d. Zebé" Felced. Dobé- $ ka, Hídága és még vagy öt- | ven helyse®., melyekből a h'-J tes- bíróság elé ahne kid:":' { a mai vadregényes: összegyűlt tanú. a száznál is több ♦ Qere Ed' t ' K. Ed EmEnd FEL 1 .h SLjzelló ■é y, O Szúr *xGeszrE l Marrazcr 0 • lelesz HtbiesharZa Á G orcfanu i K-BAR 1 PAP s-:0p sorjában ott fekszenek a honCoglaladkoiú. magyar sírok is és tovább, a mai napig min­den száziad .magyar temetői.­A magyar sors hozta úgy, hogy múltúnkból,, építészeti és tárgyi emlékeink közül nem sok maradt fenn, mégis ezen a vidéken a friss szántások ba­rázdái fölé bárhol is hajolsz le, mindig találsz valamit. Hol római pénzt, vagy tető cserepet, hol egy, a negyedik századból való gyűrűt, vagy Zsigmond dénárját, máskor pedig szép cifrázott edónydarabot. Nem ritka a Nagy Lajos korából vaió domborműves kályhada­rab. avagy török időből való nyílhegy, ezüst pitjike-gomb, melyet kezed felemel a szántás mélyéről. Ennek a vidéknek történel­me a barázdákra van kvtérít- ve. Nem csoda tehát, ha olj'an áhítattal és ügyelő szemmel szánt-vet itt a paraszt keze. gazdaság szántóföldjein, ame- * vényszék előtt kereshette iga- lyet a námstajkúak Schloss- zát. De a peres eljárások igen bergnek neveznek. * lassan haladtak, néha évekre, A tavaszi szántások még most is töméntelen lócsontot vetitek felszínre, egy kis he­lyen lófogaktól fehérük 3 föld. (Élő felkilátó jel ez, hogy itt ásatni kellene és fei kellene sőt évtizedekre is elhúzódtak. .Nem egyszer megesett, hogy csak akkor született végleges ítélet, amikor nemcsak a sér­tett, hanem már a fia sem é’-t. z elpusztult kö~ | ségek egy ró-1 sze, azóta már t újra telgpüU. J másrésze ped: ■ ♦ az idők foly- - í mán .— a tö-*í rök dúlái alat! | vagy a késöb- • bi időkben el-, ncptelenedett. J S ma már csak a dűlőnevek-♦ ben él'tovább, melyek kutatá-♦ sa -nyomán úgyszólván vala-1 mennyinek fellelhetjük pontos x helj'ét. Innen ismerjük hát t azeka-t a községeket, melyek | évszázadokkal korábban el- S tűntek a baranyai d Uribes-j dombos vidékekről. ♦ I>r. Zsolt Zsigmond • negyvenes években pár külföldet megjárt vá­rosatya indítványozta a képviselőtestület ülé­sén, szükséges volna a város forgalmasabb helyeit virág­olaj szerkezetű ohjlámpá!;- kal világítani. Lehurrogták, mondván: Józan és rendes ember este pihenőre tér. Az orvos kézilámpával is eltalál betegéhez, kocsmalöltclékek- nek ős lumpoknak nem vilá­gítunk, punktum! Lekerült a világítás a napircYidről. Mi­kor a petróleumforrások itt is, olt is felbuklcantak, a vá­ros lakossága is szaporodott és az igények fokozódtak, a hatvanas évek legelején a vá­ros elhatározta, hogy kőolaj­lámpásokkal világítja a vá­rost. Nagy szélben, hóvihar­ban kialaudtak a lámpák, gyakran felrobbant az akkori­ban nem igen finomított pet­róleum, így volt is világítás, meg nem is. Karácsony előtt az emberek akkoriban is szerettek vásá­rolni családjuknak és kedves ismerőseiknek. Társalkodó című régi újság így ír: „A kalmárboltok külseje s fel­írásai mind fővárosias, a bol­tok ajtaikban — tán Auslag helyett — a kalmárnak áll­dogálnak piperés fejkötőik­ben s kötés helyett kezeilcet morzsolva néznek az arra menőkre, csinos lábfejeik egyikét — á la Napoleon — a küszönbön kívül tartván.” Továbbiakban írja, hogy a pécsi nép tánca csupa tűz, elevenség és repülés. Már mindkét lépésben táncol és jó taktust tart. De nem is csoda, mert publicum úgy­szólván táncolva éli át az évet, télen, nyáron táncol, ki- csinyje és nagyja. Vasárna­ponként a Deal minorum ..gentium" táncol, á noblesc pedig csütörtöki napon tán­colnak. , i—u □ \ zórakozóhely bőven volt. Nagyon szép volt a „Hattyú” (mai Kossuth Lajos utca 15. sz.) A ház falán egy bádogból készí­tett fehér hattyú volt. Rend­szerint szombaton kezdődött 50 krajcár belépő díjjal az álarcosbál, melynek valódi neve „Víechmarkt” volt, mely rendőri felügyelet mel­lett zajlott le az álarc szaba­dosságának elve alatt. A pécsi kávéházak egyik őse volt a inai megyei 'tanács, régebben Pécsi Takarékpénz­tár épület helyén az emele­ten híres „Ribay”-féle kávé­ház, alatta pedig az előbb Ercsényi, utóbb Neusiedler söröző és étterem. Mintha szándékosan kerültek volna egymás fölé, hogy ne kelljen messzire menni, „Dankó Gyulát” hallgatni. A mai Déryné utca sarki (volt Taizs nyomda) helyisé­gében Graf-félc kávéház volt, mely utóbb átalakult Sinkay „Caffe Restaurantra” mely arról volt híres, hogy bár­mely étel 10 krajcárért volt kapható. A Czinderi-kert ott terült el a Rákóczi úttól délre, a volt Engel fürdő és részben a gőzfűrésztelep Rákóczi út 56. sz. ház helyén. A Rákóczi út (akkor országút) felől dí­szes vasrács zárta el és szé­les lépcsőkön át lehetett az utca színvonalánál jóval mé­lyebben fekvő vendéglőbe jutni. Kertből, kocsmaházból és fürdőből állt. Később az egyik tulajdonos egy nagy favázas lovardát épített, több mint ezer ember fért el ben­ne, melyben az akkor világ­hírű Rencz és Carre cirku­szok előadásai vonzották a városnak a cirkuszi produk­ciók iránt mindig érdeklődő közönségét. tárni ezt az ősi, bizony áru számunkra igen beszédes em­lékmezőt). } Ezen a vidéken másutt isi voltak nemzetiségi szállásáé- } lyak, így a Karikánd, Versanti, | Boly, Babarc által határolt,? négyszögben, ahol minden bi-: zonnyal Pat vezér szállásolt. ♦ Ugyanakkor Szabar körnj’é-; kén „Szob-or” (Zovard) ütötte X fel szállását. Mindkét helyen | a nemzetségi száll ásottra any-; nyira jellemző dűlőnevek bizo-1 nyitjáit e feltevést. I A szorosan vett Geresei ké- j JKídt izázadők étlapja sőbb az Ete törzséből szánna- ; zó Bor-Kai én-nem birtoka lett í A magyar múlt a 900-as nagyobb részben, az avar ma­évek körül kezdődik ezsen. a vidéken. Ond fia Ete népe szállta meg a környéket és dunaparti vára, Szik-su alatt szá’i ásóit. De valószínű, a két Hetény is-az ő.nevét őrzi. Valamidéi később „Bat-cnd“ Szik-od-or, a mai Bátaszélc he­radéltnépek is szállásoltak j környékén, de főlég Szobán” j határában, akárcsak Várkony J vidékén. J A honfoglalás után gyorsan j szaporodó népünk már korán, ; sűrűn megülte ezt a vidéket. ♦ Egj'-egy nagy család letelepe- t lj'én tartott udvart es e he- uési helyén mindig falvak ke- | lyen kívül számos „Bat tövű letkeztek és első királyaink ♦ helj-név orza emlékét. törvényei szerint minden 10 ­A mai Meake hatarában falu egy-egy templomot épít- I fent a végtelen erdők toveben telhetett magának. A későbbi * Bog-or (or=nomzetségfő, úr, bőkben a templomok már kő- • vezér) verte fel a sátrát es épültek, bár mai fogalma-: épített maradandóbb „odú -t s2xarint igen kicsinyek vol­magának. A dűlőnevek tanú- tafc ^ Hímesegyházu. Tót- sága szerint a mai Vémend- job, Fehéregyháza, Bozsok,. tol Lovászhetényig ^ terjedt gaz Görcsöny templomainak he- ♦ Az Árpádok korában a nép eledele a gyenge minőségű kenyér mellett, az írásos bi­zonyítékok szerint a vad, hal. gyümölcs, tojás, tej és túróféleség. Télen bab, borsó, lencse került a fazékba, de szólnak az írások a télire el­tett káposzta és répafélékről, sőt savanyított káposztáról is. Szigetvár hős védőinek éléskamrájában ezek talál­hatók: búza-, rozs-, árpa- és zabliszt, lencse, paszuly, bab, káposzta, füstölt hús, sonka, háj, szalonna, füstölt disznó­láb és bor bőven. A Zselic erdeiből került ki több konda disznó és a kanászok bizo­nyára jól értették a hús tar­tósításának (sózás, füstölés, zsírban lesütés stb.) módjait, de tudtak jó kolbászt is ké­szíteni a főzelékekhez, amit igazol az ősi „kolbásszal jó a lencse” szólás is. A baromfitartás is általá­nos volt a régieknél. A to­jást több formában, gyakran nyersen is fogyasztották. A különbözőbb madárfészkeket. Baranya erdeiben nemcsak rád, madár, gomba akadt bő­ven, hanem hársfa is. A ha­talmas fák odraiban méhek fészkeitek. Korán megtanul­ták őseink a Wpesméz meg­szerzését, sőt ff! kis nyugat- baranyai Márcadó falucska királyi méhészei méhsörrel és márccal is adóztak. Az egyik elólcelő török fiának születésnapi lakomájára Zrí­nyi György vem lépesmézat, hanem különleges csemegét: nádi-mézet küld ajándékul. A szegény nép fiai is élnek ilyen csemegékkel, ha a nád- födeles viskók nádszálai közt olyanra akadnak, amelyet te­lehordták a méhek. Cseme­gének számított népünknél a szelíd gesztenye és a régeb­ben gyakoribb füge is. Evlia Cselebi, a török vi­lágutazó azt említi Pécsről, hogy annyiféle és olyan jó­ízű barackot sehol nem evett, mint itt egy helyütt vendég­ségben. Ebből arra következ­tethetünk, hogy a Mecsek barack, amely nyílván a nép{ fiainak is tápláléka volt. | Nagyot fejlődött a baranyai; konyhaművészet a németek♦ idetelepülésével. A németi böllérek, hentesek mesterei | lettek a hurka, disznósajt| (svártli), szajmóka, stifulder\ (fuldai eredetű) készítésének. Az asszonyok főzőművészete a remek köleskásában és a rétesek minden nemében ki­tűnt. A teljesen meghonoso­dott krumplit is mindenütt megtaláljuk a kukoricával_ együtt. Az előző egészen ál-i talános népi táplálékká lett,} az utóbbi a szegénység és azt inségesebb idők eledele. t Karácsony táján mind a; magyar, mind a nemzetiségit konyha remekel a költ-kalá-l csókban, mákos-, diós-beig-i Ükben, a mézesbábok kii-t lönböző nemeiben. Ma pedigi már a szem is elfárad a soki díszítést nézegetve, amelyet♦ az ügyesebbek a különbözői minőségű és méretű tortákra• i tőnek. { hetvenes években a Kií­rná utca nyugati része még a város központ­jától távol esett. A sétatér nyugati oldalán volt az új fürdő. Fürdővizét a Petrezselyem utcai forrástól nyerte. Romantikus hely volt (ma teniszpálya), beültetve fákkal, az egész hely titokza­tos hatást válthatott ki. vár­árok, felvonóhíd, b&styarom. Vendéglője különösen a fia­tal iparosságnak volt ked­venc szórakozóhelye. A bér­harcok idején sztrájkoló munkások sztrájktanyája volt. Ezért Darázsfészeknek nevezték el, s a bejáratot ki­festették röpködő darazsak­kal. Emiatt a helyiséget be is zárták. gy, a múlt században Pécsett járt utazó így búcsúzott el városunk­tól: „Te nyájas hóval fedett táj, mely Pécset keb­ledben rejted, te vidám vá­ros, mely e vidéket annyira szépíted — te szíves nép. mely ezt eleveníted, te egész megye, mely szerényen ma­gadba vonulva a bőség s vi­dám élet eldorádóját képe­zed, éreztessétek minden ide­gennel is e meglepő öröm- crzelmet, melyet bennem ily nagy mértékben felidéztél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents