Dunántúli Napló, 1957. december (14. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-25 / 303. szám
1951 DECEMBER 25 NAPLÓ 3 Enyhül a fájdalom fflCC november 15-én az elI3UU. lenforadalmárok meggyilkolták Orosz Gyulát, a Magyar Néphadsereg főhadnagyát. A gyilkosok golyója nemcsak a hazájához, népéhez hű katona életét oltotta ki, de elvette feleségétől a férjét, a gyerekektől az apát, az édest, a legdrágábbat. Mély gyászba borult az egész család. S amikor eljött 1956. karácsonya, a béke, a szeretet ünnepe, egymásra borulva zokogtak anya és lányai, siratták azt, aki már nem lehet velük. Komlón, a Gesztenyééi domb. oldalon álló családi ház balszárnya, azóta nagyon csendes. három szobából csak egyet használnak, itt bújnak össze mint árván maradt kismadarak anya és gyermekei, s úgy beszélnek a fényképről rájuk mosolygó apáról, mintha ott ülne közöttük a kis kerek asztal mellett. — Apu, ma megint ötöst kaptam — mondja a kicsi Magda, amikor megjön az iskolából, s még azt is megkérdezi, hogy; — Ugy-e örülsz néki? A kép nem felel;:» A nagyobbik, az Erzsi, na- g\ on hasonlít édesapjára. Ko- , moly nagylány, már nyolcadikos. Most ia vacsorával vár- ja a munkából hazatérő édesanyját; J Orosz yen védés nagyon megviselte. Sokat fogyott, arca sápadt, sze- • me még mindig megtört, de a * könnyek már felszáradtak róla. Ahogy múltak a hónapok, las- 'in-lassan a fájdalmas sebek .>■ jgása is enyhült, bele kellett nyugodni a megváltoztathatat- lánba. A kis törékeny asszony életereje visszatért, a munka, a gond egész embert kíván; • — Erősnek kell lenni — mondja — fel kell nevelni a gyermekeimet. Nehéz egyedül nagyon. Mind a kettő nagyon szerette az apját; A falon függő képre néz s lassan megtelik a szeme köny- nyeL Elcsukló hangon folytatja: — Magda vele Is aludt Sokat játszottak, tanultak, énekeltek együtt. A Gyula nagyon szeretett mandolinoznL Karácsonykor mindig elövette a mandolinját és játszott neki;;i ■é- Megígérte, hogy vesz nekem egy harmonikát — szól közbe Magda. — Mandolinom! is megtanulok az Apáén. — És mit szeretnél kapni karácsonyra? — Sok mindent és kevés valamit ... — Ezt nem lesz nehéz teljesíteni. — Nem fog kapni ajándékot egyik sem, nem érdemlik meg — mondja az anyjuk. — Édes, ne... — néz könyörgő szemmel az annyára a kicsi. — Félsz, ugy-e, hogy elmondom, hogy milyen Jók” vagytok? — Vasárnap kitörték az ajtón az üveget — fordul felém. A két kislány gyorsan átmegy a másik szobába. így aztán megtudom, hogy a karácsonyi ajándék a fenyegetés ellenére sem marad el. Erzsi sötétkék új ruhát kap, mert szavalni fog a Fenyőfaünnepélyen, és egy töltőtollat is. Magda, mivel mégcsak 10 éves, nagy babát kap és könyvet — Igyekszem nekik mindent megadni, amit csak tudok — magyarázza az özvegy, — hogy legalább e téren ne érezzék az apa hiányát. Az anyagiakra nem is panaszkodhatok. A férjem után több mint 1800 forintot kapok, én is dolgozom, s azon a 35 000 forinton kívül amit még a házra kell fizetni, nincs már több adósság. Amióta a férjem meghalt, nagyon sokan segítettek. A 49. számú Építőipari Vállalat — ott dolgozom — a Honvédség, a tröszt segített rendbehozni a házat, a pincét, s novemberben soronkívül mosógépet is kaptam, mert megtudták, hogy beteges vagyok, hogy nagyon nehezemre esik a mosás. II nocifonuópi domboldalon álH tjCo/ICII • Go’ ló kicsi ház ma még csendes. A sötét estében csak egy ablakból árad a fény. Erzsi és Magda gyermeki kacagása azonban egyre gyakrabban űzi el a csendet, s az Édes is megtanult mosolyogni, örülni annak, hogy a gyeimekei örülnek. örülni az életnek, bízni a jövőben, melyért az Apa a legdrágábbat, az életét adta, hogy a gyermekeinek és sok-sok Erzsinek és Magdának mindig szebb legyen az élete és kevesebb a fájdalma.(Mesrterfalvl) Mindenki karácsonylkja Mint minden évben, ma is ott áll a Széchenyi téren a mindenki karácsonyfája. Ahány lámpa, ahány csillag, s ahány hópehely rajta, any- nyi üdvözlet, szerető köszöntés azoknak, akiknek nem jutott karácsonyfa. Nem jutott, mert távol vannak szeretteiktől, nem jutott, mert nincs, aki gondoskodjon róluk. De mi gondolunk rájuk. Az öregekre, akik egész életükben szerétéire, megbecsülésre vártak, s most elhagyták gyermekeik. Az árvákra, akik az anyai simogatás melegét sohasem érzik. Gondolunk azokra is, akik elveszítve lábuk alól a talajt, nekirohantak a nagyvilágnak és honvágytól üldözötten róják Kanada, Anglia, Belgium nagyvárosainak utcáit. A szeretet fáját Sültjük mindannyiuknak, és teleaggatjuk megbecsülésünk, emlékezésünk legszebb díszeivel. S ha ti, boldog pécsiek, kiknek otthon gazdag karácsonyfa áll a szobájában, elhaladtok a mindenki karácsonyfája előtt, gondoljatok azokra, akiknek ma nincs boldog karácsonyuk. Karácsonyi bánat Karácsony előtt tele volt titokkal a világ. Az ünnep előtt már' egy héttel bezárult a kamra ajtaja, valaki beköltözött oda. Az egyik délután pedig levelet kellett írnom tele fogadkozással meg kéréssé}. Jóságot ígértem, játélcokat kértem, sokat. Másnap reggelre eltűnt az ablakból a levél, s aznaptól a szekrénybe se volt szabad nyúlnom. Ahogy leesett az első hó, a holdas, fényes estéken édesanyám a házról-házra járó angyalokról mesélt, s ilyenkor mintha hallottam volna is a fenyőfák suhogását, száncsengők szavát. De testi jelenvalóságukban sohasem láttam őket. Talán azért, mert mire ablakunk alá értek, elnyomott az álom. Pedig közel járhattak hozzánk, mert egyik nap már korán reggel átküldött anyám a szomszédba, Jancsiékhoz, Egerben tartják az év aloisó lottosorsolását Ezen a héten bonyolítja le a* év ■ utolsó lottósorsolását ■ a sportfogadási és lottóigazgatóság. A 43. játékhét nyerőszámainak húzása december 27-én, pénteken Egerben lesz. Ugyanakkor sorsolás útján döntik el azt is, hogy a decemberi 40., a 42. és a 43. játékhét közül melyik hét szelvényei vesznek részt január első napjaiban a tárgynyeremény-sor- soláson, es* Aztán szépen játszatok, mondta, — s még hozzátette engedékenyen: m egész délig maradhatsz. Egy ideig a szállongó hópihéket néztük az ablakon át, ahogy rátapadnak a faágakra, a kerítésre, az utakra. Különös játék volt égnek és földnek ezt a lassú csókolózását nézni. Amikor leheletünktöl már homályosra párásodett az üveg, a konyha padlójára ültünk, fakockából várat építettünk. En eldicsekedtem, hogy nálunk már járt az angyal, mert a levelet, amit írtam, elvitte. Jancsi azt mondta, hogy 6 látott is két kiterjesztett szárnyú karácsonyi angyalt beszállni hozzánk. — Ugye, anyuka? Pataki néni a sütő ajtaját csapkodta. — Bizony, —- mondta. S ami- : kor felszelte a tésztát, a tepsi: szélén maradt törmeléket oda- ] adta nekünk. Mézes, dióstészta volt. A kezünkkel ettük. Véletlenül ráharaptam fájós, lyukas fogamra, — Jaj, jaj, jaj,,, «“ sddtottam. Fújtam^ leheltem, sóhajtoztam. Aztán hirtelen felugrottam, s futottam hazáig. A konyhában senkit se találtam. Csak a szobában zörgött valami. Béniről anyám hangját hallottam. Nem mertem be lépni. —- Jaj, jaj, • fogam, —, sírtam. Kinyílt a nagy barna ajtó Apám állt elém. Testével a ha sadékot akarta eltakarni, d zavarában olyan ügyetlenü tette, hogy a rés csak még na gyobbra tárult. Megborzadtam A féligdiszí tett karácsonyfa láttam, a fát, amit majd angyal hoz. Anyám felsikoltott. Engem kivezettek a szobából. De csa sírtam, sírtam, egyre sírtam: Micsodh komédia, micsoda média.,» Azóta minden karácsonyi örömömben ott érzek egy ha vány szomorúságot, a régi bi natot. Almok nélkül kifosztot a világ. TÜSKÉS TIBOR I Pécsi eosin Brüsszelben A Könnyül pari Mlnásrte tű umbau elfogadták a Pécs Porcelángyár körülbelül darabos, a brüsszeli világle állításra szánt mintakollekcióját. A 25 köziül, mintegy húsz darab, sima és rajzolt, máza. eoziiin, öt pedig máz alat festésű porcelánfiigurai | FARKAS ELEMÉR | Fáj a szivünk. De kezünkbeÜ gili ^ vettük a tollat. Azt a tollat. amit Te is for gattál, míg él! tél csendes. szorgalmas, töm ^ rekvő szerény-Tjl ségben a mc• S-:, gyei pártsajtú <■ egyik legré- £> ;>M íibb, lakatos- lói lett munka társaként. Elemér voltál nekünk és becéztünk soltfé- eképpen, mert szerettünk. Szerettük szerénységedet, odaadásodat, a párt ügyének önzetlen szolgálatát, törekvésedet, hogy mindent megtegyél azért az ügyért, amelynek életedet szántad. Tudjuk, a mi szeretetünk soha nem érte el azt a melegséget, ami feleségedtől, gyermekedtől, szüléidtől sugárzott feléd. Pedig zni is nagyon szerettünk. Mit írjunk rólad e szomorú órákban, amikor fájó szívvel P Te már többé ff nem jársz köti zöttünk, nem hívod, nem várod az emberéül ket, akik • szerkesztőséget í keresik fel é» kérik segitsé- | gét. Te már 1 nem veszed ke- .! zedbe a tollat, amellyel fel- ; cserélted a szer számodat évekkel ezelőtt. — Vágytál vissza az üzembe. Soha nem felejtetted, honnan jöttél. Szépen tudtál szakmádról beszélni... Mit mondjunk volt munkatársaidnak, akike napokban, amikor súlyos betegen feküdtél, felőled érdeklődtek? Akkor még bíztunk« hogy talpra állsz, mert még éltél. Nem hittük, nem akartuk elhinni, amit orvosaid a keserű valóságról mondtak. Mert még éltél... Ma? — Fájó szívvel kell tudomásul vennünk« hogy már nem vagy közöttünk. Utolsó előtti szavaink ezek közöljük, hogy hosszú betegség és szenvedés után már Hozzád. Tudjuk, az élet véges« nem vagy az élők sorában? Kit próbáljunk vigasztalni? Feleségedet? Szüléidét? Kisfiádat, aki majd csak évek múltán érti meg, hogy apuká- ia meghalt? Magunkat? Mit la tudnánk mondani? Azt, hogy fiatal, rövid 32 esztende Te még felét sem élhetted, amit mások élnek. Vesztettünk mint mindannyiszor, amikor kommunista távozik örökre, ■ most különösen fájdalmas • veszteség. Tudjuk, hogy mit «érettél életedben. Tudjuk, hogy ml dődre csak az idő hoz orvossá- Tolt hited. Az élőknek mondíot? Kévést Sokan ismertek, de ugyanakkor kevesen. Munkádat szerényen, áldozatkészen végezted. Az utóbbi hónapokban, amikor aggódtunk egészségedért, s magad is gondokkal terhelten néztél jövőd elé, fűtve az élet, az ügy iránti szeretettől, erőt nem sajnálva fáradtál, hogy elintézd azoknak az ügyét, akik segítségedet kérték. Nehéz volt ez a* utőbbi nyolc év az életedben, de mindig szépnek, nagyszerűnek tartottad. Ez ránk is hatott. Emlékszel? Már nem..« Ml emlékezünk. Időnket, fáradságunkat nem kímélve, azt akartuk, hogy jobbat, többet, nagyszerűbbet adjunk az embereknek, mint a múlt. Emlékezünk... Erőfeszítéseink néha fáradságba torkolódtak, de Jnk és neked még a végső búcsú előtt, hogy gondunk lesz mindarra, amit szerettél, amit hittél, amiért sok áldozatot hoztál. Múlnak az évek, az étet gyorsan pergő eseményei jönnek. De maradnak szeretteid: szüleid, feleséged, kisfiad, a kis -Elemér, és velük leszünk ml, akikkel együtt dolgozták Elemér! Szomorúak vagyunk. ígérjük Neked: az ügyért, amelynek Te is harcosa voltál —, tovább harcolunk. Farkas Elemér rivtáraat a Dunántúli Napló szerkesztősége saját halottjának tekinti és temetéséről gondoskodik. Temetése december .28-án, szombaton fél 12 órakor len a közszavaid nyomán Is eszünkbe __,, ,____ jut ott a múlt, amely oly sok P®“11 temeWSbea’ rosszat, kegyetlenséget hozott és az új, amely sok jót adott, s még többet ígér. Kedves Elemérünk! Farkas elvtárs! Dunántúli Naplő szerkesztősége, kiadóhivatala és a lapot előállító nyomda- technikai személyzet. hol tusai. Hogy cigarettázott. Mindez igaz volt, de a tojást ,ym magának lopta, hanem o l'ozda fiának, hogy pénze legyen cigarettára. A cigarettát, is csak azért szívta, mert a gazda fiai ráparancsottak, hogy szívni kell, mert ha nem szívja, félő, hogy elárulja őket. A gazdagyerekek kapták a pénzt, azok vették a 'cigarettát. csak a verés volt a Férj-óé. Talán azért, hogy neki is jusson valami. Ferkó felment a lépcsőn, tajd eltűnt az előszoba ajtaja nögött. Amint beért a konyháin, az anyja mindjárt azzal < 'cadta: — Hol csatangoltál? — Köszönteni voltam! Leült a sámedlira és hogy az anyja te láthassa, számolni l ezdte a pénzét. Az anyja odaérett, de nem szólt. El volt >4ost foglalva a mosogatással. Sbk az edény ilyenkor karácsonykor. Sok a munkája a cselédnek. A tepsi került a kérőbe, amiben túrit még egy kis süteménymorzsa. Ezt ősz- irekotorta és a gyerek tenyerébe öntötte, aki mohón rakta a. szájába az izes morzsákat. — Megjött már a gyerek? — szólt be a félig nyitott ajtón a háziasszony. — Igen, itthon van nagysá- ursasszony! — felelte az anya. — Gyertek bel Ferkó alig várta a mosogatás végét, hogy végre bemehessenek a szobába, ahova minden évben egyszer, kara-' csonykor teheti be a lábát, th/enkor mindig uemügyre vesz mindent. Már kívüliről tudja, hogy a folyosó baloldalán áll a könyv:szekrény, tele szebbnél-szébb könyvekkel. A szobáról csak annyit tud ewt-. lékezetből, hogy rádió is van ott, meg olyan szőnyeg, amelyre ha rálép az ember, olyan az érzése, mintha a süppedő nádas szélén járna. Végre elérkezett a pillanat, amikor Ferkó ismét ott állt a szoba ajtajában. Kezében csavargatta az elnyűtt bársony gimnazista sapkát, amit tavaly karácsonykor kapott a gazdáiktól. A gazdaasszony mosolyt erőltetett az arcára. r— Megjött a Jézuska! — mondta. — Neked is hozott valamit — és a gyerek kezébe nyomta a három könyvet. Szakadozott volt egy kicsit, de a címe érdekesnek ígérkezett: „Robinson Cruzoe”, „A cserkész”, meg aztán a „Bőrharisnya”. Ferkó elragadtatással nézte a plafonig éró karácsonyfát, a gazdagyerekek játékait: a villogó korcsolyát, a villany- vasutat, a sok-sok játékot, a futballt, meg aztán a többieket, ami oly csodásnak tűnt, mint a mese. — Köszönd meg az ajándékot a Jézuskánák! — riasztotta meg a gyereket az anyja hangja. — Mennyből az angyal lejött hozzátok... A gazdáék a hasukat fogták a nevetéstől és nem győzték hangoztatni, milyen ötletes gyerek ez a Ferkó és milyen falsul énekel. A anya pofoncsapta Ferkót, de a gazdáék leintették, mondván: nem illik ilyenkor verekedni. És Ferkót még a pofon sem tudta kizökkenteni abból az ébrenálmodásból, amelybe ez a nagy-nagy karácsonyfa ringatta. Magához szorította a könyveket és arra gondolt, mennyi szépet mesélt nekik a hittanórán Kincses páter a Jézus!cáréi. Ez a Kincses páter két dolgot tudott nagyon: verekedni az acélpálcával, meg aztán mesélni a kis Jézuskáról, akinek .glória van a feje körül és azért született, hogy megváltsa az embereket, hogy boldoggá tegye az olyan kisgyerekeket, mint amilyen Ferkó is. Azt mondta, hogy a Jézuska a szegények megváltója, a szegényeket szereti. Ilyen gondolatok forogtak Ferkó kis agyában és amikor ismét a konyhában voltak, már látni vélte, amint a fehér ingecskés Jézuska, feje körül a glóriával, leszáll a kis cselédszobába és asztal hiányában a hideg kályhára teszi a karácsonyfát. Aztán hátranyúl a zsákjáért és a karácsonyfa alá rakja a sok-sok játékot... Az anya még felmosta a konyha szép fekete-fehér kockás kövét, kikergette a macskákat. — Na gyere!— szólt oda Ferkónak, aki az égettfülü macskával az ölében megindult az anyja után. Ezt a macskát szerette, egész éjiéi ott feküdt mellette, a reggelre megdere- sedett dunyha alatt Ajtó nyikordult, kapcsoló kattant és gyér fény öntötte el a kis cselédszobát. Az anya Fájdalommal megtört szívvel jelentjük, hogy a retett férj, apa, gyermek, testvér, vő, sógor. Farkas Elemér újságíró, a Dunántúli Napló munkatársa, hosszas szenvedés után, december 24-én elhunyt. Temetése december 28-án, szombaton délelőtt fél 12 árakor lesz a pécsi központi temetőben. Gyászoló család. megdörzsölte a kezét, belehu hogott a tenyerébe, mint ami- 6 kon fát vágni járt az erdőre. — Mit állsz ott az ajtóban?£ — hallotta anyja hangját Fér- ; kó, aki még a gondolattól is § félt: neki nincs karácsonyfája. % A kályhán nincs, talán más-^ hova tette a Jézuska! — gon- *í,8SBB dolta magában és bement aM szobába. Körülnézett. V Arcán, mint ablaküvegen az»í esőcsepp, vcgigfolyt a könny. S j§ A Pécsi Szénibányászati a jövő évben fel Is állítják. — Ne sírj Neked is tesz {^Tröszt beruházási osztálya de- A szobrot Kucs Béla szobrász- maid iMrácsonyfád. Nelced *sJg .--ember 20-án Budapesten részt művész készíti a képzőm űvé- hoz majd a Jézuska — simo-£'. Szobrot emelnek Meszesen *.> u. ^ ^ belül hárc lyik a gazdáék fiainak, mert ha^ & áz hozza, akkor neki is lesz P fo?s7brázolná. sok-sok latelca. ,, „ , , , . wvett a metszési üzletházak gáttá meg az anya Ferlcó J«s|2lőtti t<hTe bányász. szoszke fejét, aki szipogva ker-^. ^választásában. dezte, hogy az a Jézuska hozza g A S2obar vázlatok neki is a karácsonyfát, flme-|kMbe]ül három fé, méter és egy bányászt v lua auiawúüí. Az elfogadott sok-sok jateka. gs; vázlatokból a zsűri helyszíni Ferkó bebújt a dunna alá.^ -zéróién választja ki a legmeg- maga mellé vette az égettfülü^ ’ Ae többet. A szobor 1958-ban macskát és azon gondolkozott:$ -.észül el, s valószínűleg még hát két Jézuska van? Nekik $ csak egyről beszélt a Kincses§ páter. Az igaz, hogy az nem az a olyan embereket szereti, mintfí a gazdáék, hanem az olyano- §> kát, mint 6, meg az édesanyja. & De hát a gazdáék Jézuskájárói f. semmit sem mondtak a hittan-É • ünnepeitek szombaton a Szikszó ti alap ellenőrzése mellett.. Meszesen a Szeptember 6. téren felállítandó szobor újabb bizonyítéka annak, hogy a meszesi városrész felépítése után a csinosításáról sem feledkeznek meg. Az új szobor még szebbé, még barátságosabbá fogja tenni ezt az eddig is nagyon sok áldozat árán épített gyönyörű városrészt. Négy kivá’ó dolgozót A cseliszM kormány távirata A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága és a __ _____________ Csehszlovák Köztársaságkorgy erek e~szévcl arra' gondolt,$ elepvezeX6t NotheiszOttó szik- m^fa választóviratban k-V órán. A dunna alá megmelegítse a lehelt, hogy 1 víz- és Szeszipari Vállalatnál. helyét és kis J-?;z alkalommal Elekes Károly hogy most a gazdagok Jézus-g kija jár, de lejön majd a sze-^ ^kihordó. gényeké is fehér ingecskében.V- ■ nagy-nagy —sí Próribörényi Jóiéi szikvízkihortló és Máté glóriával a fején, i- Tózsef szikvízfejtő és szerelő k'Sereteben és.,,.„ptak Kiváló Dolgozó oklesok-sok angyal nagyobb, szebb kará'sov'ifátS hoz majd, mint a gazdagok Jé-f, egyheti fizetésüknek zuskája, i,megfelelő pénzjutalmat.: szönte meg a Ma avar Szóéi.-’ lista Munkáspárt Központi Bt zottságának, az Elnöki Tanácsnak és a kormánynak az egész magyar nép nevében kifejezett őszinte részvétét Antonin 7ápotocki halálával kapcsolatban« *
