Dunántúli Napló, 1957. december (14. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-25 / 303. szám
NAPLÖ 1957 DECEMBER 25 a népes, munkára indulók csoportjából valaki, aki tartalékos katonatiszt lett Negyvenhat' csille szén lett a napi munka eredménye. Más- nap kicsit több, azután kevesebb, mint két napja és lassan, nagyon lassan kúszott az ötvenen felül Kevés volt A munkástanács elnöke —* aki összehasonlíthatatlanul józanabb volt, mint a pécsbá- nyatelepi — maga olvasott fel egyik reggelen egy türelmetlen hangú levelet, hogy „adjanak a bányászok szenet*. Sem helyeslés, sem ellenvetés nem hangzott el lent, a második színt körvágatán kígyózott a hosszú lámpasor, amikor a libasorban haladók közül valaki tétovázva, ntlntha magának mondta volna, beszélni kezdett i— Adjunk szenet i Hát nem azt csináljuk? Valami a levegőben lógott, mintha feszültebbé vált volna a légkör. Ismét a reggelizésnél pattant ki a bujkáló gondolat. Amikor a Bakonyi-csapat egyik beosztottja megerfilítette a pótműszakot, ismét tiltakozás kerekedett, de csak az egyik oldalról hogy „nem és nemr Az igenlés nem hallatszott, de az ellenzés csak hadakozott, mintha belelátott volna a fejeidbe. Közeledett m karácsony. Amint a tiltakozás elült, tervezgetés öntötte el a reggeliző csoportot, hogy mi minden lesz és lehet a hármasra sikerült ünnepem i Ezen a déMtfttön, amikor ürescsille hijfán a csúzda megtelt sióiméi Gyula bácsi az alattam lévő munkahelyről odakúszott mellém. Csendben kérdezte, mert nem dübörögtek a fejtőkalapácsok. —! Karácsony előtt való napon pótműszak lesz. Eljön? En is. Utána a biztonságért Jhatékonyabb” oldalát kezdte. *— Jó pénz az. Műszak végén fizetnek. • ' Rövid idő máivá az aknász lámpájának fénye siklott arcomra. — Ml újság? Meleg van? — Szűk a kijárat.: s Vasárnap pótműszak lesz — mondta halkan. Bólintottam és erre máris eltűnt az alattam lévő kanyarban. íj Két napig hadakoztak az ellenkezők, de miután senki nem feleselt, és nem erősködött, hogy „márpedig eljövök pót- műszakra“ abbahagyták. Harmadnap a munkástanács tfytyévaicM te-ttosdG- vzQMelk&zel alakult Mintha nem is egy, legalább tíz éve történt volna. Egy év gyors pergése már megszürkítette emlékét. István-aJcna piros palatetős nagycsarnoka nem volt zsúfolt leszálláskor. Néhány napja kezdődött csak újra a munka. Olyan volt a hangulat, mintha mindenki új ember lenne, tapogatózna, tájékozódna. Bakonyt fiontmester, ártatlan szemekkel vizsgálta ax eseményeket, hallgatta a szavakat, amelyek rendszerint a dobogóról hangzottak el Amikor zavaros magyarázkodások után újra és újra elhangzott a flegmasággal, megengedem* mel átitatott mondat „Na, szánjanak le munka társak f*—• akkor megkönnyebbülést jelző moraj emelkedett a szenes bőrsapkával fedett fejek fölé. Itt még nem keltek bírókra vélemények, lent a hosszú szállítói olyosók sem visszhangozták a pro-t és kontrd-t, csak a reggelizés kerekített újra és újra nagy beszédcsatát. Néhány nagyhangú, mintha valami új vallás, világváltó hit papjai lettek volna, úgy hirdették zavaros igéiket. Régi jogos panaszok keveredtek jogtalannal, Ismert dolgok a haU lottam-mal, a mondták-kal, igazságok a fél igazsággal és szemenszedett hazugsággal Bakonyi csak hallgatott. Tő- retemmel várta, míg elfogy az újságpapírba takart reggeli és kortyog a víz a kulacsok száján. Ekkor tört fel egyik munkástanácstag rekedtes, erős hangja— Meg a pőtműszakoh, > ■ En?! Soha többet! Soha nem jövök többet pótműszakra, de többet nem is lesz, majd megmutatjuk, Csönd. Csak a vízszivattyú hangja hallatszott a távolból. Amikor már mindenki azt hitte, hogy ebben mindenki egyetért, mert Iám a másik sem szól semmit, akkor nyugodt, de erős, keresetlen szavak pattogtak, — MH pofázol?! KI mondta, hogy csinál) pótműszakot? Csináld meg a napi munkát, mert kell a szén! Mert:. , mert nem tudnak a gyárakban dolgozni. Gyerünk! Mindenkifogjon egy kapnlt és dolgozni! — Nana! Nanat — hangzott a munkástanács-tag rekedtes hangja., — Mi az, hogy „nancT? Talán délig akarsz üldögélni és beírni a műszakot? — csattant elnöke bejelentette, hogy ttf-g Itt a nyugati városrész új domásukra jutott a pótműszak w = házai között minden szervezés, de sem igent, sem fi más, mint a belvárosban. Itt nemet nem mondanak rá. minden utca végén dolgoznak Fát adtunk le a szűk guri-J még az építők, naphosszat tón, amikor a felettem lévő % emelgetik terhüket a toronytiltakozással, méltatlankodás-^ daruk fel a magasba, a falak sál, megvetéssel kérdezte: zna-i^ tetejére. Aid látta már az új sm*n**w ga is eljön pótmuszakra? .^városrész terveit, tudja, hogy •& A válaszra hosszan és kacs-^nemsokára lesz itt is főutca, “' karingósan válaszolt, de a vé-'»fényes üzletsorokkal, csillogó gét elcsapta, mintha mondáni-1 neonreklámokkal és suhanó valóját az elakadt ácsolatfánakjp autókkal. De most még csak szánná. «ssár van. Emberfogó, kocsima— Kifizetik.-.-, műszak vé-A rasztaló sár, amit ragacsos gén kifizetik — tereltem az^ masszává gyúrnak a lovasko- anyagi oldalára a témát. —Vj esik és a nagykerekű vonta- Lesz zsebpénz a két ünnepre.^tők. Az a jó, ha fagy. Akkor A válasz egy erőlködő nyö-% kőkemény a sár, ném ragad gés volt ésegy görcsös fa csú-.lfbele az ember és nem is por-, szott mellém: Üzik emeletmagasría a jövendőBakonyi frontmester, akiről % beli főutca földje. magam sem tudtam, bogii mi-h Más ez mint a belváros. PÍSZIIIIIÍI Laktak ezelőtt is valahol, la- rosszul, a TEFU-nál gépkocsi- kásuk is volt papíron, mégis vezető, én is keresek. Én va- ez az első családi otthonuk. • gyök itt a házfelügyelő néni Az Alkotmány utcából költöztünk ide, — mondia a fiatalasszony. — Üzlethelyiségben laktunk három és fél évig. Négyszer öt méteres helyiségbe volt bezsúfolva minden bútorunk. Ott főztem, ott aludtunk. Az ajtónk az utcára nyílott Mindenért az utcán át — mondja, maga is nevetve a „házfelügyelő-néni” tituluson. — Jók a lakói? — Jók. Majdnem mindenki fiatal ebben a házban. Éppen úgy vannak, mint mi. örülnek az új lakásnak. Hát ha még villanyt is kapnánk az ünnepekre! Mert villanyunk még Nincsenek még fel-> Ként vélekedik a pótmúszak-mMégis megelégedetten, boldo- kellett mennünk. Faházba, mor ró!, mert szavát sem lehetett A «un élnek itt az emberek. Hi- sokonyhaba. tehet az éoüle eket tekötm a hallani, az aknász kérdésére akszon az ittlakók túlnyomó Az üzlethelyiség lakás előtt hálx_atéa nagycsarnokban hiba nélkül*többsége új lakástulajdonos, pedig férjem szüleinél lak- . ' é sorolta a neveket. 's Az otthonalapítás, a fészekre- tunk. Heten két kis szobában. jakás • -J ’ ^ 8 — Ezek jönnek. Vannak pá-f*kás örömei mellett eltörpül- Ezek után gondolhatja, hogy ‘ , "ji h , h ran, akik nem biztosak, meg^S nek *a sár okozta és más bősz- nagyon örülünk ennek az új ' J * 1 akik nem jönnek. , % szúságok; lakásnak. Szebb ajándékot nem Ez volt a statisztika. A pót-% A legújabb lakók a húszon- is tudtunk volna elképzelni. műszakon megtelt a fejtés em- k kettes és a huszonhármai épü- Lacika is paradicsomra lelt berekkel. Igaz, jöttek „Idege-p letben laknak. Az épületek\ az új Lakásban. Itt még az nek* is, akik e napon „szénre^ nyers téglafalát még nem fedi előszobában is lehet hajtani a méntele és 55 csille szén lett.S kívül vakolat, a járda is esek háromkerekű biciklit, nem úgy Nem sok, nem kevés, de eny-o salakból készült, de az ablako- mint a régi helyen, ahol moz- nyivel is több lett. Nem ké-h kon már mindenütt ott a füg- dúlni ;a aiig lehetett. sett ez sem három napot. jtgöny, és gyerekkacaj, meg vi- A pénztárablak előtt nem g dám asszony! dalolás szűrődik Persze egy új lakás nemzőit tolongás. Két-három em-? le az utcára, a traktorok és --------— csak öröm. Gond is. bé r állt csak, mire a napy-ggépék zaja közé. De még milyen nagy gond. Csak csarnokba keveredtünk. Zseb- . Milyen lesz itt vajon az idei az egyik szoba van még bebúto- re gyűrték a százast és gond-% karácsony? Például .a húszon- rozva, a másik üres. Kellene űző füstöt eregettek az amúgy!|hármas épületben, a földszint bele egy új hálószobabútor, is füstös levegőbe. jegyben? Már kinéztük, hogy milyent Kint zúzmaráé, hideg, Om-h Peti Lászüóék laknak itt. veszünk, — újságolja Petiné házfelügyelőség mellett unatkozni. Mert nem csak a !épr csőházakat kell söpörni, hanem néha békehírónak is fel kell csapni, igazságot tenni a perpatvarokban és fenntartani a lakók közti békét. Alig mondja ezt el Petiné, kopognak az ajtón. Házmesternéni! Házmesteméni! Segítsen valahogy rajtam. — Topog egy fiatalasszony az ajtó előtt. — Becsaptam magam mögött az előszobaajtót, elfelejtettem, hogy kívül nincsen kilincs és most nem tudok bemenni a lar kasba és a kulcsot is berrntátságtnlan idő járta. ~FaadéfüFérj, feleség és a kis Lacika, tizenkétezer forintosat. Most hagytam a zárban, — fújja el társam, aki kacskaringósan* A múlt hónapban költöztek már csak a pénzt kell előte- egyszuszra. , nyilvánította pótműszakról al-J ide, éppen négy héttel ezelőtt, remteni. A férjem sem keres LakaL«t Kelj keríteni — írÁtnM .vo**«* „„„ "1 véli Petiné. Igen, csakhogy a ÍWflött aMglomkban P*t£ :*•**«- *>.*3«!» ** m «VS*!?; iatalasszony papucsban- és Felvette a pénzt? Lassan, csodálkozva emellek) rám tekintetét és hanyagulk mondta: r— Gyerek-. -. . Azt hiszed, A hogy mindent el kell hinni, jg «mit az ember bolond percei-*? ben mond? Jó lesz az majd el-n} számoláskor is. f* Elmúlt a karácsony és az e?-M maradhatatlan reggelizésnél senki, de senki nem szólt a pótműszakról. Sem mellette, Megjelent Pécs térképe Az utóbbi húsz esztendő- nyomással készült és kétolben nem készült térkép Pécsről, pedig nagy szükség lett volna erre, hiszen új utcák, városrészek épültek azóta, megváltoztak az utcanevek és benépesültek az eddig lakatlan terek. Most sem ellene. Megtörtént, elmu-'S lőtt. Szilveszter került teríPécs város Idegenforgalmi tékre és egy hosszú ismcrte-% Hivatala elkészítette a váfos tés után, hogy mi minden lesz ÍJ térképét a lumpolós éjszakán, Bakonyik mester megelégelve a beszédet.R A íérkep íz!esss bor^lapha táró zott, nyugodt hangon mondta: dalos. Az első oldalon az egész város látható, a pe- remrészeklcel együtt, míg a másik oldalon a belvárost látjuk felnagyított. alakban. A térképen feltüntették az' idegenforgalmi szempontból érdekes és hasznos helyeket. Külön kiemeli a térkép pongyolában rekedt kinn a Jl'akásból. Na ez sem baj. A íj..házmester-néni” kerít egy ka- jobátot meg egy cipőt az asz- p -.-zonykának, vége is a tragédi- jiának, nevet már, amikor el- Saindul lakatost keresni, ő! Hiába no, lakni is tanulni fkell. ft Persze a karácsonyról még ■/mindig nem esett szó. Pedig perről kellene szólni az egész riportnak. Milyen lesz az új il nyugati városrész lakóinak s \ J-rnrnrcör A ‘Vl arácsonya? Pccsbányatelcpet és Pécssza- % JaUn éppen olyan> mint , — Gyerünk emberek, mert» kell a szén! Szilveszter még jé , messze van. p Egy éve csak. CsiTlényt szén mennyiségek számítottak. Mosí^ ezer tonnákban számolják or-V szágosan a többletet. Más ka-% rácsony az idei. Két egymástól különböző karácsony. ján a székesegyház látható. A szétnyitható borítólapon ábécé sorrendben feltűntették az utcaneveket és mellette — igen helyesen — .bölcsöt, mely fejlődő városunk új részét képezi és lakossága az utóbbi években szinte megtízszereződött. Régen• szükség volt már egy Ilyen minden részében hasznos kiadványra, s belvárosban. Itt i» IJéppúgy vitték az asszonyok a I fenyőfákat a piacról, itt is a H torta- és süteménykészítés for- © télyairól folyt a legtöbb beszé lgetés a fűszerüzletben és a Sí húsboltban, itt is íelmelegiti en- jjtiz emberek szívét az ajándé- négyzetre osztották a térké- nek mos-t az Idegenforgalmi |,h°7as oromé. De itt mégis más pet, s az egyes négyzetek m^ital eleget tett A kiad- p csz, az .ld®1 karácsony, szebb, jeleit feltüntették az utcane- ‘ í másutt. Mert nincs szebb vek mellett, hogy könnyeb- vany ára 6 forint’ ami hasz' foszclcrakok, az U] otthont ben megtalálható legyen. nosságához viszonyítva nem | építők első karácsonyánál. A térkép maga négy szín- sok. «- Kurucz Pál A terme! őszfiveSkezeibck; évvégi zárszámadása legtöbb helyen befejeződött. Eredményeik jobbak, mint az előző években, hisz idén sehol nem volt panasz a munkafegyelemire és kedvezett az időjárás te. Ennek következtében úgyszólván minden termelőszövetkezetben találunk olyan tagokat, akik több mint egy vagon termést vittek haza. Nem ritkaság az sem, hogy egy család több mint két vagon termést és 20 •—25 ezer forintot kapott a zárszámadáskor, , * Látják ezeket az egyénileg dolgozó parasztok is. Látják és egyre sűrűbben vetődik fel a szövetkezés gondolata. Ezt bl- .zonyítják a tsz-ek számszerű növekedései is. Egy év alatt- 54 termelőszövetkezet alakult a megyében, s most már újból 93-ra emelkedett a tsz-ek száma. A legutóbbi két hét alatt is négy szövetkezet alakult. Som- ber>:<, Tótszentgyörgy, BaraBaranyában Szólal laws: nyajenő és Kölked községek dolgozói szövetkeztek. A belépett tagok-többsége már dől-^3 gozott régebben is nagyüzemi fi módon, de olyan dolgozó pa-(| rasztok ife beléptek, akilk mégg nem voltak szövetkezeti tagok, tó Szaván hat család jelentettek be, hogy új termelőszövetke- fj eetet szándékozik alakítani. § Pénteken falugyűlésen hatá-jg roznak majd, hogy hány tag-R szerint & vadászok logal, s milyen nagy területen fii völdöztek, a gyerekek meg a alakul meg az új termelőszö-l?bányától szerzett karóiddal Karácsony pstte vett. Régi vetkezet. Belvárdgyulán hat és Rádfalván ugyancsak hat család jelentette, hogy a régi tsz heIdurrogtattak. Karbidágyúnak * nevezték est a dobozból ké- - szült szerszámot, amelybe na- igyot kellett köpni, aztán rályébe újat akar alakítani. Rád- szorítani a doboz tetejét, majd falván főleg középpamasztok ^alulról begyújtani. Veszélyes , . , , .... . „ , A játék, de mit számított az. kívánnak szövetkezni, Bel- |Durro9tafc a karbidágyúk. lövárdgyulán pedig a régi, fel- ^-völdöztek a vadászok, kancsu- oszlott tsz tagjai; kés ostoraikat pattogtatták a kanászok. Megálltak az út közepén és nagyokat pattintottak ostoraikkal, amíg ki nem jöttek a gazdaasszonyok kötényükben friss kalácsot hozva. Mert karácsony estéjén a kanásznak is dukált a kalács. Ferkó betöltötte a karbld- ágyút. Jancsi már tartotta is a lyukhoz az égő gyufát, de az csak nem akart szuperálni. Még egy köpés, még egy lezárás, aminek a vége az lett, hogy Ferkó kijelentette, elfogyott a karbid. Ez pedig azt jelentette, hogy vége az örömnek. Most már csak a féltve őrzött, egyetlen szál csillagszórójukat gyútjhatják meg, amely olyan szép, ha feldobják a levegőb ^ A csillagszóró felrepült és mennél 'közelebb ért a földhöz, annál jobban sziporkázott a hó. Aztán leesett és fekete folt maradt utána. A két gyerek tétova léptekkel elindult hazafelé. Alig mentek néhány métert, jólismert dallam ütötte meg a fülüket. Csengőhangú gyerekek énekelték a „Mennyből az an- gyal"-t. A két fiú összenézett. Aztán bementek ők is az első nagy házba. Megálltak az előszobában és Ferkó vékony, inkább sírás hangon rázendített: „Mennyből ax angyal lejött hozzátok Jancsi is tatám« mondta • szöveget. A háziasszony kidugta a fejét és morcosán kérdezte, hogy mit alcamak. A vállukat vo- nogatták: annyi merszük mégsem volt, hogy megmondják: pénzt akarnak, hogy csillagszórót vehessenek, és ismét láthassák azt a gyönyörűséges ragyogást. — Az isten se győzné ezeket pénzzel! — így az asszony és valami olyat mondott, hogy próbáljanak másutt szerencsét. Az éjféli misére már az elsőt elharangozták, amikor a két gyerek megállt az egyik pislákoló utcai villany alatt, hogy összeszámolja a pénzt, ami abból állt, hogy Jancsi fázósan kinyitotta mind a két kezét, Ferkó meg egyenlő arányban rakott a pénzből mind a két tenyérbe. Amikor ezzel elkészültek, Ferkó elvette a maga pénzét, még egyszer megszámolta, miközben arra gondolt: hiába tanulta meg az anyjától a versikét, amit el is mondtak az ének után: „Sarokban állunk, pengőket várunk“, — mindössze hatvan fillért sikerült összeszedniök a fél faluban. A nagy, szűrkészőldes házból világosság vetődött a havas útra. — Fönt vannak még! — állapította meg Ferkó. — Akkor ma . nem lesz verés. Elbúcsúzott Jancsitól és óvatosan nyomta le a vaskapu kilincsét, amely oly éktelenül szokott csikorogni. Ferkó félt ettől a csikorgástól, mert anyja foga is csikorgóit, ha fel- mérgesitették és ilyenkor nem volt pardon, úgy járt a keze. mint a cséphadaró. Es gyakran felmérgesítették, hol azzal, hogy tojást lopott a gyerek.
