Dunántúli Napló, 1957. november (14. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-03 / 259. szám
2 N A P t 0 1957 NOVEMBER * ' T örtónelmi évforduló (Folytatás az 1. oldalról) dolgozó népet védelmező fegyveres erő, a munkáshatalmat védő munkásőrség, a szocializmushoz hű munkások és parasztok milliója olyan csapást mér, hogy attól koldul. Nem lesz többet szabad préda a nép hatalma, a nép vagyona, a nép, a kommunisták élete. Egy ellenforradalmárral, egy ellenforradalmi kísérlettéi szemben sem leszünk humánusak. Humanizmus a nép, a szocializmus ellenségeinek nincs. Karhatalmunk, honvédségünk, rendőrségünk, munkás i -útink, népünk, a kommunisták rajta lesznek, hogy soha többé senki ne zavarhassa meg hazánkban a szocializmus építését semmiféle' ürüggyel, szemfényvesztéssel. Tudjuk, hogy a politikai konszolidáció terén még sok feladatunk van. Nem vagyunk elbizakodottak e téren sem és nem is leszünk. Alapvető feladatunknak tartjuk a néppel való még szorosabb, ki- terjedtebb kapcsolat keresését és megvalósítását. További céljaink vannak, hogy a dolgozó tömegeket aktívan, önkéntesen bekapcsoljuk az állami és gazdasági élet irányításába. Mi nem állunk meg ott, ahol vagyunk. Feladatunk újabb és újabb lépések tevése a tömegek aktivitásának, felelősségének, munkájának fokozása érdekében. Tudjuk, hogy ideológiai téren a végső vereséget még nem mértük rá az ellenforraddlmárokra, az ellenséges nézetekre. Még számos ellenséges nézet hat a tömegekre. A nacionalizmusnak, sovinizmusnak, a szociális demagógiának, a revizionizmus- nak még mindig vannak hívei és hirdetői elsősorban a kispolgárság és az értelmiség soraiban. Ezekkel a. nézetekkel egyetlen célja van az osztályellenségnek: szembeállítani a tömegeket a párttal, a kormánnyal. Mi megmondjuk nyíltan és becsületesen: eszmeileg is megkapja a végső csapást az osztályellenség, megmondjuk, hogy nem tűrünk semmiféle szociális demagógiát. A párt, a kormány többet nem adhat, mint adott- Jelenleg többre még nincs erő. De lesz, ez tőlünk, dolgozóktól függ, attól, hogyan emelkedik a termelés. Mi az életszínvonallal sem állunk meg ott, ahol ma tartunk. Mi azt akarjuk, hogy a szocializmus építésével párhuzamosan emelkedjen a dolgozó emberek életnívója. Ezt akarjuk és erről nem mondunk le. A politikai konszolidációval szorosan együtt haladt gazdasági életünk visszatérése Hs a rendes kerékvágásiba. Iparunk termelése országos szinten is valamivel túlhaladta az 1956 szeptemberi szintet. A kereskedelem árukészlete valamivel több, mint tavaly szeptemberben. Növekedett a vásárló erő, amit mindenki tud saját pénztárcájából. Sajnos, árukészletünk választéka megyénkben sem kielégítő még, panaszok vannak a kereskedelmi kiszolgálás kulturáltságára. De van ennél súlyosabb, jogos panasz is az emberekben. Manapság sokat hallani, hogy drágul az élet, hogy egyik napról a másikra láthatatlan , kezek emelik egyes árucikkek, szolgáltatások árát. Erre mindenki talál példát Pécsett is, ezt itt aligha kell felsorolni. Egyes felelőtlen, meggondolatlan (vagy néha nagyon is meggondolt) elemek és üzemi vezetők, hogy prémiumfeltételeiket könnyűszerrel teljesíthessék, burkoltnak mondott, de nagyon is nyíltan jelentkező árdrágítást végeznek. Ez az árdrágítás nem a párt és a kormány politikája. Ez a párt és a kormány politikájával ellentétben van. Nem tűrjük, hogy egyes elemek kivegyé . a dolgozó nép zsebéből azt a jövedelem-többletet, amelyet a kormány által végrehajtott bérrendezések adtak. E helyzet felszámolására már megindult a munka és rövidesen elvesszük kedvüket azoknak, akik a dolgozók jól megszolgált pénzére vetik ki hálójukat; Senki nem vitatja, hogy mind a munkásosztály, mind a dolgozó parasztság jobban él, mint 1956 szeptemberében. Az életszínvonal emelkedése a parasztságnál nagyobb, a munkásosztálynál kisebb. A helyzet ilyen alakulására számítottunk, amikor a beadást eltöröltük, amikor rendeztük az állami felvásárlási árakat, természetbeni juttatásokat. A párt és a kormány eltökélt szándéka, ha erőnk erre ismét lehetőséget ad, elsősorban a munkásosztály életnívóját emelje. Biztosak vagyunk benne, mert biztosak vagyunk a munkásosztály helytálásában, a továbbiakban méginkább javuló munkájában, hogy e célkitűzés is sikerrel jár. Mezőgazdaságunk idei terv- méseredményei a kedvező időjárás és dolgozó parasztságunk termelési kedvének, biztonságának következményeként kedvezően alakultaké A termésátlagok megyénkben Is meghaladták a várt mennyiséget és különösen kalászosokból, kukoricából takarítottunk be igen szép termést. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok kevés kivétellel megyénkben is ismét bebizonyították, hogy több árutermelésre képesek, mint az egyéni gazdaságok. Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek munkáját is eredmények jellemeik az eltelt egy év alatt. Kezd ismét kibontakozni, fellendülni a termelőszövetkezeti mozgalom, általában a szövetkezés gondolata. Minden reményünk meglehet, hogy önkéntességgel ez év őszén és jövő év tavaszán megközelíti a százat a mezőgazdasági termelőszövetkezetek száma és számos szakcsoport, termelési társulás alakul falun. Dolgozó parasztságunkra megyénkben is büszkék lehetünk, elismeréssel szólhatunk munkájának eredményeiről. A várakozásnak megfelelően, kisebb zökkenőktől eltekintve, a közellátásban zavar nem volt. A felvásárlás helyzete is kedvező. Gabonaféléket többet eladtak megyénkben is az államnak, mint amennyit eredetileg, akart felvásárolni. A kukoroca felvásárlása is jól indult. A sertéshízlalásra kötött szerződések olyan .eredményt hoztak, hogy le kellett állítani, mert súlyos elhelyezesd gondokkal kellene meg- küzdenünk. Más területeken is általában eredményesek voltak a szerződéskötések és reményünk lehet, hogy jövőre e téren még kedvezőbb ered- ményeket érünk el, Egy év nem nagy idő a me- ; zőgazdaságban. Egy év a ked-; vező irányú gazdasági és po-* litikai intézkedések hatásába J csak betekintést enged. Mégis, e rövid egy év alatt olyan tényeket találunk, amelyek arra mutatnak, hogy jó irányba indult el megyénk mezőgazdasága. Erős törekvés található a belterjes gazdálkodásra, szemlátomást nő az állattenyésztés, illetve a tenyésztés iránti kedv. Kedvezően alakult a növénytermelés megoszlása is, fellendült a szőlő és gyümölcstermelési kedv. Annak ellenére, 'hogy- az iparban, mezőgazdaságban, kereskedelemben eredmények jellemzik az eltelt évet, hogy győzelemmel végződött a gazdasági konszolidációért folytatott harc első szakasza és kezdünk egy, még soha nem járd; magaslat felé elindulni a termelésben, van számos negatív jelenség is. Az ellenforradalom hihetetlen módón lerontotta a munkamorált. Amikor a fegyverrel és pénzzel biztosított sztrájkok voltak, halottunk nem egy véleményt munkásoktól: „Azt hiszik érdekel engem a hőbörgők dumája. Azt mondják sztrájkoljunk, dolgozni nem lehet. Hát nem dolgozunk. Legalább kicsit pihenünk.“ Ilyen szemlélet ivódott bele sok emberbe. Sokhelyütt lógás, naplopás tapasztalható. És liberalizmusból vagy vélt munkásbarátságból vannak gazdasági vezetők, műszaki irányítók, akik ezt eltűrik. De a párt és társadalmi szervek sem lépnek fel elég határozottan ilyen jelenségek ellen. Mi nem alkarunk senkit arra biztatni, hogy hajszolja munkában az embereidet, mi nem akarjuk bevezetni azt az embert-ölő munkatempót, amiről a jobb világ keresésére indult disszidensek számolnak be leveleikben. Mi azt akarjuk, hogy minden' munkás becsületesen dolgozza le a munkaidőt, fordítsa idejét termelésre, dolgozzon legalább ahy- nyit a mostani több fizetésért, mint amennyit dolgozott 1956 szeptemberében a kevesebbért. Sajnos, e laza munkafegyelem miatt nem alakult elég kedvezően a termelés önköltsége, a termelékenység. Drágán termelünk és sok területen emiatt nem vagyunk versenyképesek a külföldi iparral és ezért esünk el népünk számára sok hasznot hozó kereskedelmi tevékenységtől. E laza munka- fegyelemmel saját zsebünkből vesszük ki a pénzt, szánkból a jobb falatot, testünkről pedig a jobb ruhát. Ezt kell sokrétűen megmagyarázni azoknak a munkásoknak, akik még hadilábon állnak a munkafegyelemmel. Biztosan megértik, hogy miről van szó. Mi nem tudunk mást csinálni, mi nem számíthatunk örökké külföldi segítségre, nekünk most saját erűnkből kell már jobban élnünk, mert jobban akarunk élni. Mi azt kérjük a munkásoktól, a becsületes értelmiségiektől, tegyenek meg mindent a termelés jobb megszervezése, költségeinek csökkentése, a minőség javítása, a termelékenység emelése, gyártmányaink versenyképessége érdekében. Mi biztosan tudjuk, hogy törekvésüknek, munkájuknak meg lesz az eredménye, haszna, amelyből részesednek saját maguk, velük együtt az egész dolgozó nép. Egy év, küzdelmes, fáradságos, de eredményekben gazdag egy év van mögöttünk. Politikai életünk, ipari, mező- gazdasági termelésünk, tudományos és kulturális életünk új eredményekkel dicsekedhet, győzelmekben gazdag konszolidáció időszakát éli. Megerősödtünk az egy év alatt, kilábaltunk a bajok nehezéből. Most pedig tovább megyünk és tovább gyarapítjuk eredményeinket népünk boldogulására, a nagy szocialista tábor erősítése érdekében. A Szovjetunióban felépítik a világ leghosszabb olajvezetékét, amely Szibériából az ország nyugati részébe fog vezetni. Az olajvezeték hossza 6300 kilométer lesz és egy. év alatt 18 millió tonna olaj szállítását fogja biztosítani. R forradalmi műszak első napiának eredménye 920.4 tonna szén terven felül Megkezdődött a pécsi és komlói bányákban a forradalmi műszak, s már első napján szép eredményeket hozott. A Pécsi Szénbányászati Tröszt dolgozói együttvéve 771 tonna szénnel termeitek többet az előirányzottnál, a komlóiak pedig 149.4 tonnával szállítottak, többet, mint amennyit a terv számukra előír. A legjobb pécsi üzem a vasas!, amelynek dolgozói 109.1 százalékra teljesítették pénteki tervüket. A szabolcsiak 108.3, a pécsbányaiak — akik a múlt hónapot lemaradás- kai kezdték — 100.1 százalékot értek el. A tröszt pénteki eredménye 105.6 százalék. A legkiválóbb nagyfejtési csapat a Béke-aknai Appels- hoffer Antal csapata volt pénteken, tervüket 144.4 százalékra teljesítették. A kis fejtési csapatok közül kiváló eredményt ért el Takács István csapata, ugyancsak Béke-aknáról. Előirányzatukat 18.8 százalékkat szárnyalták túl. A komlói üzemek közül a Béta-aknai dolgozók törtek élre az első napon, amikor 23 százalékkal teljesítették túl tervüket, s 206 tonna szenet termeltek előirányzatukon felül. Második helyet harcolt ki magának a Ill-as üzem, tervének 17 százalékos túlteljesítésével, 109.4 tonna szén terven felüli szállításával. Az Anna-aknai bányászok harmadik helyre kerültek 112 százalékos eredményükkel. Negyedik helyezést kaptak a mázai bányászok 110 százalékos tervtel.jesíté- sükért. Kiváló eredményt érlek ei a msltáss! vasutaséit árufeladásban és keeslkirakásbau Pécs üzemeinek nagy részében hétfőn kezdődik a forradalmi műszak A pécsi vasútigazgatóság októberi szállítási tervét 100.2 százalékra teljesítette. Ezzel az eredménnyel — a tervteljesítés Budapesten történő értékelése alapján — előreláthatólag első helyezést érnek majd el a vas- útigazgatóságok között. * A gazdaságosságra való törekvés eredményeként — melyhez hozzájárult a szállító felek segítsége is — a kocsik jobb kihasználása révén, a kocsikihasználási terv teljesítése 4.3 százalékkal magasabb az előirányzottnál. cJz az eredmény igen szép, különösen, ha tekintetbe vesszük azt is, hogy október első harmadában keletkezett körülbelül 11 ezer tonnás lemaradást is pótolták. * Az ünnepi műszak már több mint egy hete tart Mohácsott. Pénteken, amikor az igazgatóság igen kevés kocsival rendelkezett, kiváló eredményt értek el kocsikirakásban és árufeladásban a mohácsi vasutasok. A vasutasok baráti kapcsolatot teremtettek a MAHART kirendeltség dolgozóival. A barátság és a jó viszony nagyon szépen gyümölcsözik, különösen akkor, ha a MAHART dolgozói Á Komiéi Szénbányászati Tröszté a vándorzászlá Ünnepélyes versenyériékelés Komlón : Tegnap, november 2-án a Komlói Szénbányászati Tröszt épületében ünnepélyes keretek között megtartották a pécsi és a Komlói Szénbányászati Tröszt közötti párosverseny értékelését. A versenyben, amely a második és harmadik negyedévben folyt, a komlói bányászok lettek a győztesek 105 ponttal, a pécsiek 81,6 pontjával szemben. Piegl János, a Komlói Szénbányászati Tröszt igazgatója ünnepi beszédében rámutatott arra, hogy az egyes versenypontok közül az önköltségcsökkentésben még lemaradás van az elmúlt évhez viszonyítva. Pataki Mihály, a Pécsi Szén- bányászati Tröszt igazgatója reményét fejezte ki, hogy a negyedik negyedévben sikerül elnyerni a zászlót a komlóiaktól. A pécsi pártbizottság részéről flueker elvtárs, a komlói pártbizottság részéről pedig Kesztyűs elvtárs méltatta az eredményeket. bármiféle formában segítséget nyújthatnak a mohácsi vasutasoknak. Pénteken ők is részt vettek a kirakásban, s közösen 89 kocsi szenet raktak ki a vasúti kocsikból. Ezen '■.“•ül még 19 kocsi egyéb árut is kiraktak, s mindezek ellenére az árufeladásuk sem volt alacsony —. 31 kocsi árut raktak be ezen a napon. * A pécsi pályafenntartási főnökség 10-es pályamesteri szakaszának KISZ-brigádja az ünnepi műszak megkezdése alkalmából vállalta, hogy a felépítményi kis-brigádos munkában 102 százalékot érnek el. Emellett vállalták azt is, hogy fél százalékkal csökkentik az önköltséget és munkájukat balesetmentesen végzik. Egyébként. november 7-e után folytatni kívánják a versenyt, legközelebbi határidőként . ember 31-et jelölték meg. * A komlói állomás dolgozói azzal jelentkeztek az igazgató- ■ ságon, hogy az ünnepi műszak alkalmából felújítják Bátaszék állomással korábban folytatott párosversenyüket. Vállalták az élüzem-szint elérését A város üzemeinek nagy ré- I szében hétfőn veszi kezdetét * az ünnepi, forradalmi műszak. I A Porcelángyárban és a Bőr- Az ünnepélyes zászlóátadást | gyárban jutalmakat kapnak a fjntov poklában Bencze Józsi bácsi, a megyei pártbizottság dolgozója fiatal korában a szovjet vörös hadsereg katonája volt. Sok viszontagságos kalandon esett át, amelyek közül elmond egyet. Hej, de nehéz időket éltünk tizennyolc nyarán! Mi csak tíz-ti zenötezren lehettünk, a fehérek pedig vagy 60 ezren, ráadásul két oldalról szorítottak bennünket. Belebelekaptunk seregeikbe, az uráli Ufánál például úgy elvertük őket, hogy sajtójuk hetek múltán is az ufai katasztrófáról siránkozott. De döntő ütközetbe nem bocsátkozhattunk velük, sőt hátrálnunk kellett Nem füllött hozzá a fogunk, nem voltunk mi ehhez szokva. Ezért állandóan törtük a fejünket, hogy valami okos dolgot kéne csinálni. Mi lenne, ha illegális munkára indulnánk néhányan? Mondjuk Oremiburgba. Hatalmas ágyu- gyáruk volt ott a fehéreknek, hétszáz magyar hadifogolyt dolgoztattak benne. -. j Tervünket tett követte. Elvittek Taskentbe, háromhetes gyorstalpaló tanfolyamra — NagyjáJból megismerkedtem az illegális munka szabályaival, s egykettőre Orenburgban jártam valamilyen „les“,*' vagy „vics” végződésű Frantisek nevű papírokkal felszerelve. Tehát cseh nevű osztrák borbélynak vallottam magam. — Bátran tehettem, mert értettem a borbélymesterséghez. Különben is mázai bányász- gyerek vagyok, nemcsak beszéltem, hanem írtam és olvastam is németül. Az áéyúúyárba jutni nem 5 11 Volt egyszerű. Először is jelentkeznem kellett a fehér hadifogoly-parancsnokságon, mert csak ők küldhették be. A cseh írnok mosolyogva fogadott:— Szervusz Franci! Kezdett melegem lenni. De rávágtam: — Szervusz! — Hát nem ismersz? Jól szemügyre vettem magas, szőke, nyurga alakját: — Nem én! — Annyira megváltoztam volna? — hajolt közelebb hozzám. — Hiszen egy faluból valók vagyunk, Franci! Együtt játszottunk, együtt jártunk iskolába! Hát mór elfelejtenél? Hej, azt a kaporszakállúját! Jól beleestem a vermébe. Nem volt más, tagadnom kellett. Én sohasem láttam. Tévedés lehet a dologban. Kérem, én független ember vagyok, parasztoknál dolgoztam, szeretnék elhelyezkedni i: i Rámparancsolt, hogy várjak. Néhány pillanat múlva két ember lépett be. Hátra akartam fordulni, de csak az egyik katona marcona tekintetét láttam. Aztán belémrúg- tak. — Cseh va,gv? — Nem, én osztrák vagyok! — Igenis cseh vagy! Ismét megütöttek. Rúgtak, vacsora követte. vertek, tapostak rajtam, egyre azt kérdezték, cseh vagyok-e. Nyirkos, sóiét tömlőében 1 " -■ tértem magamhoz. Megtapogattam a zsebeimet. Az irattárcám megvolt. A pénztárcám is és a bicskám is. Lépések közeledtét hallottam. Most jönnek értem! Meghalsz Jóska. Nem sokat teketóriáznak veled. Mit is számít nekik egy emberélet? Szervusztok elvtársak, ég veletek katonacimborfiim;:; Szegény hazám, nem látsz többé;;: De azért se! Nem ússzák meg olcsón! Ha kell, ám haljak meg, de egyet magammal viszek a másvilágra. Zsebembe rejtett nyitott bicskával fogadtam az ajtónyikorgást, aztán hunyorogva néztem rájuk. Nyolc katona állt a bejáratnál, középütt egy kozák tiszt. A csizmáját ver- deste lovaglókorbácsaval, rám sem nézett; — Ez az — mutatott rám az egyik katona. A kozák felpillantott, aztán tovább verdeste csizmáját. — ő az — hallottam Ismét. A kozák megint felpillantott, aztán újra a csizmájával bíbelődött. Nagysokára szólalt meg: — Ki vagy? — Hadifogoly vagyok. — Nem katona? — Csak voltam. Akinek én megesküdtem, az már meghalt. Nincs már nálunk cár. — Hát én ki vagyok? — Te egy kozák százados vagy. — Akikor miért nem tisztelegsz? — Nem esküdtem föl erre a cárra,! munkaversenyben élenjárók. Odalépett hozzám és békéltetőén nógatott: — Nyugodj meg már, no! Es szedd össze ■ kicsit magadat. Hiszen felj_L'_valód vagyok! Villámgyorsan működött a? agyam. Talán mégse halok meg, talán megmenekülök! Csak megpuhitottnak akarnak látni. Ám legyen! öreges haptákba vágtam magam. Megveregette a vál- lam. Aztán csézába ü'tetett. Szidta a cseheket, hogy azok mindenkit besoroznának, még az osztrákokat is. — Ugye borbély vagy? — Igen. Hatalmas épületbe men- ; , .. tünk. Egyik szobájába küldtek. Kioktattak. Itt fogok lakni. Nem sok dolgom lesz. Reggelenként szamovárt állítok be az ezredes úr szobájába, megborotválom a tiszteket. Ezredes? Hú, kik között vagyok én? Fehér nagykutyák között? Cudar melegem 'ntt megint. Mert az ágyugyárb n, a hadifogolytestvéreim között mégcsak tudtam volna, mit kell tennem. De fehér tisztek között? Bele kellett nyugodnom a megváltoztathatatlanba. Voltaképpen nincs is baj. Csak ügyesnek kell lennem. Éles fül, múmia-arc és hallhatókén itt olyan stramm híreket, hogy nó! Ollót, borotvát és egyéb borbélyszerszámot kaptam, hipermangánért küldtek a tisztek a patikába, néhányat megborotváltam. Egyébként nem sok dolgom a!:: V kioi- henhettem a verés fáradalmait. Az ezredesnek még- a színét sem láttam. Ila tehettem, félrevonultam,
