Dunántúli Napló, 1957. november (14. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-03 / 259. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 259. SZÄM ARA: 60 FILLÉR VAS ÄRNAP, 1957 NOVEMBER 3 Élten a magyar szocialista (dunkaspart! Ellen a Mali aniülsiaraazt Mnii! Történelmi évforduló írlo: Löki István, ez MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára 1956 november S-a történél* mi forduló a magyar dolgozó nép életében, népi demokráciánk történetében; E napon alakult meg a forradalmi munkás-paraszt kormány; Ma nem emlékezünk, hanem történelmi évfordulóit ünnepiünk. Ünnepeljük egyéves munkánk eredményeit azokkal, akiknek fiai vagyunk, akikből származunk, akikért míg szívünk dobog, minden lehetőt megteszünk.. A néppel, a szocializmushoz hű néppel ünnepelünk ma; Egy év.-.; Véravatanral, szomorúsággal, gyásszal, erőfeszítésekkel, eredményekkel, bánattal és örömmel teli év van mögöttiünk; Ma visszapillantunk erre az eltelt évre. Nem azért, hogy fürödjünk a senki által nem tagadható eredmények fényében. Távol áll tőlünk. Azért, hogy új erőt merítsünk a további munkához, eredményekhez, hogy higgadt, becsületes szóval szóljunk városunk és megyénk dolgozóihoz, hogy hassunk az értelemre, hogy . embereket győzzünk meg ismét igazságunkról és embereket szilárdítsunk meg igazságukban. A budapesti utcák ártatlan, becsületes, a néphez hű emberek vérétől piros!öltek. Or- szágszeite folyt a gyilkolás, a gyilkolás előkészítése; A magyar nép legjobbjai hulltak földre az ellenforradalom gyilkos aratása nyomán. Mint árvízkor, szennyes áradat lepte el az országot Fasiszták, nacionalisták, soviniszták, gyilkosságért, közönséges bűnözésért elítéltek, horthysta katonatisztek, hatalmukat és vagyonukat elvesztett földesurak, gyárosok, bankárok ugrottak talpra és forgatták kezükben a fegyvert, a kést, hogy megsemmisítsenek mindent, ami a hibákkal 'terhes t2 év vitathatatlan eredménye volt, leöljenek mindenkit, aki ragaszkodik a szocializmushoz. Rablógyilkosokat is megszégyenítő módon öldököltek, százezrekről készülitek a biztos halált jelentő listák, ezreket már letartóztattak, hogy tervük szerint onnan már vsak halottként távozhassanak. Pártok tucatjai alakultak, akik csalókat szégyenítő módon, a magyar nép érdekeit, a magyarságot,, nemzeti önérzetet, függetlenséget vettek szájukra, hogy szédítsék, kábítsák a tömeget, hogy mikorra felébred a valóságra, már késő begyen, addigra már szilárd legyen a Horthy-rendszemél is kegyetlenebb fasizmus. A hibás párt- és kormányveze- tessel elégedetlen, de nem kapitalizmust akaró tömegeket igyekeztek maguk mögé sorakoztatni. Az eszmei, politikai zűrzavarban, amelyet a felső párt- és kormányvezetés okozott, az anarchiában, amelyet a felső párt-, kormány- és fegyveres szervekben lévő árulók okoztak, ez jórészt sikerült is az ellenforradalmároknak. Az ellenforradalmárolzat azonban nem e tömeget képező emberek jelentették és szemünkben ma sem azok. — Rágalom, hazugság, — a megtévedték nevében is kimondjuk, — nem igaz, a széles néptömegek nem akartak rendszerváltozást, nem szálltak szembe' a szocializmussal, nem vetették el maguktól, csak a hibák kijavítását akarták. Sajnos, közülük sokan hittek a demagógiának, áldozataivá váltak a hazugságáradatnak. Mi megkülönböztettük és meg is különböztetjük az ellenforradalmároktól a megtévedtekek A megté- vedtek jóvá tehetik és teszik is tévedésüket, de az ellenforradalmárok soha; Ezeknek nem volt és nem lesz soha baráti kéz nyújtva.- Az eszmei, politikai zűrzavar mellé órák alatt odalépett a gazdasági élet teljes bénulása. A termelés megállt, az amúgy is nehéz gazdasági helyzetben lévő országban a népvagyon soha nem látott herdálása, lopása kezdődött. A tömegeket maguk mellé állítani igyekvő ellenforradalmárok osztogatták a gyárak termékeit. Egy mosógép, egy géppisztoly, egy kabát, egy kézigránát, egy öltöny ruha, egy puska, egy nadrág, egy benzines palack: Ilyen „árfolyamon” ürültek a raktárak. S voltak, akik hitték, hogy ez a nép érdekében történik. S ma már mind többen jönnek rá kegyetlen keserűséggel szájukban, hogy nem a nép érdekében, a nép ellen történt; fizették a sztrájkot Mondván, hogy a munkás önön érdekében sztrájkol. Fegyverrel biztosították a sztrájkot; — Ilyent még soha nem látott a Világ;/' A gyárosok, földesurak, baokárdk, már nyíltan kimondták: „Gyárat, földet, bankot vissza!” A népi demokratikus rendszer előttük már bukott volt, képviselőinek, vezetőinek, de még szimpatizánsainak is méltó bűnhődést ígértek. Szétzúzni a szocializmus gazdasági alapját, a társadalmi tulajdont, hogy biztos legyen a régi rend visszaállítása. — Ez volt a cél. E szörnyű ellenforradalmi tobzódás azért vált lehetővé, mert a kormány élén egy áruló, hazudozó, az ellenforradalom ellen semmit nem tevő, hanem a nép ellen, az ellenforradalom érdekében ígéretet ígéretre halmozó csoport, Nagy Imire csoportja állt. Még inkább azét zilálták az amúgy is zilált, szocializmushoz hű erőket Offenzíva helyett defenzívába, szervezettség helyett szervezetlenségbe, szilárdság helyett ingadozásba taszították a kommunisták nagy részét a hazához, a szocializmushoz hű erők többségét. Aktivizálás helyett pasz- szív szemlélését hirdették sz eseményeknek, hogy „magú cél rendbe jön minden.” Az ellenforradalom már 1956 október 23-ról 24-re virradó éjszaka a pesti aszfaltra hullott volna, ha a felső párt-, kormány- és fegyveres erők vezetésénél nem az árulók kerekednek felül, ha nem tétováznak egy percig sem a becsületes munkások felfegyverzésével. Eszmei, politikád zűrzavar, vad nacionalista, szovjetellenes uszítás, vérengzés, gazdasági bénultság, árulás, a szocializmus építésében elért, eredmények teljes megsemmisítésére, a kapitalizmus visz- szaiálhítására való vad törekvés — ez volt november 4-én, amikor megalakult a forradalmi munkás-paraszt kormány. Súlyos történelmi nely- zet volt. Elévülhetetlen történelmi érdemük van a kommunistáknak, azoknak, akik részt vettek a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakításában, hogy ilyen súlyos történelmi helyzetben bátran védelmezték a nép érdekeit, tántoríthatatlanul harcoltak, szörnyű nehézségekkel dacoltak a munkás- és paraszthatalom győzelméért, az ellen- forradalom szétzúzásáért; S november 4-én, a hazánkban állomásozó szovjet csapatok segítségével megindult az ellenforradalom fegyveres szétzúzása. A hatalomra került ellenforradalmi vezetők fegyveres harcot hirdettek a kormány, a párt, a szovjet csapatok, a karhatalom, a kommunisták ellen, a szocializmus ellen. Ilyen „népérdeke két” védők voltak ezek az álruhába bújt gonosztevők. Ilyenek voltaik ezek Budapesten, az országban, Pécsett és Baranyában is. A megyei munkástanács ellenforradalmi vezetői, az úgynevezett katona- tanács ellemforradalmárai a fiatalok százait vezet'ék félre és próbálták harcba vinni az internacionalista kötelességét teljesítő szovjet csapatok el- ien. A fegyveres ellenforradalmi erők szétverése néhány nap alatt megtörtént. A gyilkosok, a népbartalam ellenségeinek jelentős része a harcikban megkapta a gyilkosnak, népellenségnek járó jutalmat. Másik részük — újra megtévesztve százezernyi becsületest —. elmenekült és szabadságharcosként tetszeleg nyugati gazdád előtt. Mi tudjuk, az itthon maradottak tudják, kik voltak ezek. Máli- csok, dobrovicsok, horvátihofc, dudások, — árulóit, büntetett előéletű, mindenre elszánt gonosztevők. A fegyveres harcokkal együtt kezdődött a párt újjászervezése, a szocializmushoz hű erők összegyűjtése, a fegyveres erők átszervezése, megszilárdítása. A fegyveres harcokban szerveződött újjá és edződött meg karhatalmunk, honvédségünk, rendőrségünk. A fegyvereit hamar megváltoztatták az erőviszonyokat. Köszönet és hála azoknak a szovjet és magyar harcosoknak, kommunistáknak, akik életüket adtait, vérüket hullatták, fegyverrel védték a népi demokráciát és állították vissza a nép hatalmát. A fegyvert hamar kivertük az ellenforradalmárok kezéből, de ez csak a harc első győzelmét jelentette. Reménykedve nyugati gazdáikban, az étkező segítségben, más eszközökhöz nyúltak az ellemfor- radalmárok. Sztrájkokat, tüntetéseket szerveztek, provokáltak, hogy hosszabbítsák reményt vesztett életüket* — Amikor a megtévesztett, de józanodni kezdő fiatalok otthagyták a Gazdát csapostul, papostul, amikor a gyárakban a munkások már egyre többen mondták, hogy „legyen vége már ennek a sztrájkolós- ri: nak”, amikor mái- szerveződlek a párt alapszervezetei, amikor eszmei és politikai csapásokat kezdtünk mérni az ellenforradalomra, a galád- ságban semmitől vissza nem riadó ellenforradalmárok a nőket akarták befolyásuk alá vonni. Galádsággal, hazudo- zással, demagógiával, lányokat, családos anyákat akartak a fegyveres erők ellen vinni. Ezt akarták, mint kiderült. Hiába volt lepelként akkor a gyertya, imádság, virág és koszorú: Az értelemre ható felvilágosítás, az ellenforradalmárok letartózta<tása, a párt és kormány intézkedései szívós harccal, lépésről-lépésre szorította vissza az ellenforradalmárokat. A rendkívüli állapotok felszámolásával megkezdődhetett a konszolidáció időszaka. E továbbra is sok nehézséggel, szívós harccal járó munkának fontos állomásai voltak. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1956. decemberében nyíltan kimondta, bebizonyította, ami akkor még sokak előtt hem volt világos, hogy 1956. október 23-án ellenforradalom kezdődött hazánkban. Tisztázta az események jellegét. Ez az útmutatás megerősítette városunk, megyénk kommunistáit is, kezdte kijózanítani a megtévedteket: Ekkor még nehéz volt a helyzet. November utolsó napjait írtuk, amikor a már szétzilált, de erővel rendelkező megyei „munkástanács” meghirdette Pécsett a mindenre kiterjedő sztrájkot. Veszély fenyegetett, hogy víz, kenyér nélkül marad a lakosság. A sztrájk megakadályozására fegyveres harcra szólítottuk a megye kommunistáit. Erre nem került sor és ez kettős győzelmet jelentett: az ellen- forradalmár dobrovicsékra már nem hallgattak az emberek, csökkent befolyásuk, a párté viszont nőtt; Az utca azonban még az ellenforradalmárok, a huligánok birtokában volt. Egymást érték a különböző csoportosulások, tüntetést kirobbantani akaró, provokációkra lehetőséget nyújtó tömegcsődítések. A karhatalom, igen helyesen, népi várta meg, míg provokációval ártatlan emberek lesznek áldozatok. Szétverte a csoportosulást, majd december 9-én kommunista tüntetés volt Pécsett. Ez a nap fordulópont volt a városban, Pécsett. A kora délelőtti órákban még a kommunista tüntetés fegyveres megtámadására készülteit a városban maradt ellenforradalmárok; Amikor meglátták a kommunisták felsorakozott erejét, megváltozott a helyzet. Annyira, hogy a Széchenyi téren, amikor ajkunkon felhangzott az Intemacionálé, a téren álló szimpatizánsok, közömbösek sem tudták kivonni magukat a hatás alól. Sokan ajkukra vették, amit néhány héttel azelőtt még kimondani sem mertek volna: „Ez a harc lesz a végső .:.” A Központi Bizottság határozata biztos támaszt adott az eszmei, politikai zűrzavar tisztításához. A kommunisták, a becsületes emberek ettől kezdve bátrabban kiálltak a zűrzavart terjesztők, a párt álláspontjától eltérők ellen; A politikai konszolidáció másik fontos állomása volt az a határozott intézkedés, mely- lyel a kormány a magát budapesti munkástanácsnak nevező ellenforradalmi csoportot feloszlatta. Ezzel megszűnt az ellenforradalmárok legalitása, lehullott róluk az utolsó megtévesztő máz is. A különböző, magukat forradalminak és bizottmánynak nevező csoportosulások is hasonló sorsra jutottak. Ekkor eldőlt a ki, kit győz le harc első nagy szakasza; A pért, a kormány azt mondta: Induljon meg a termelés, állítsuk vissza az életet a rendes kerékvágásba; Az ellenforradalmi csoportosulások ennek ellenkezőjéről beszéltek; A termelés, ha nehézségekkel, zökkenőkkel is, de az egész országban megindult. Megindult az élet, napról- napra javult a termelés, mert saját erőnkön tűi nagyarányú anyagi és erkölcsi segítséggel mellettünk állt a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a szocializmust építő népi demokráciák; Sokat, nagyon sokat köszönhetünk c 900 milliós szocialista tábornak. Köszönhetjük, hogy csillagászati ösz- szegű káraink ellenére sem költözött lakásainkba az ínség, a betegség, a munkanélküliség, az elesettség, a nyomor; A lakószobák ajtajából hajszolta el e leselkedő veszedelmet a megindult termelés, a szocialista országok megható segítsége* Mire 1957-re fordult a naptár, szinte naponta lehetett mérni előrehaladásunk eredményeit. Megyénkben, a bányászok legjobbjai arany betűket írtak csákánnyal és fejtőkalapáccsal a munkásmozgalom történetébe. Gyárakat indítottak el, karácsonykor, újévkor önként mentek pót- műszakra, hogy lehetőleg egy munkástársuk se legyen munkanélküli szénhiány miatt. Pedig ekkor még nehéz volt a helyzet, még füstölni való cigarettánk sem volt elég; De múltak a hetek és minden hét javulást hozott; A külső és belső ellenség, annak ellenére, hogy már tisztán lehetett látni, a néptömegek megelégelték a szó- szátyárkodásit, a nagymellé- nyű ígérgetéseket, minden erejét latba vetette, hogy az emberekben fenntartsa a bizonytalanságot, hogy szétvert, itthonmaradt erőit összeszedje és új támadást indítson.- Meghirdettek a MUK-ot, amelynek komolyságát, széleskörűségét Szabó Mi!dó6, volt. kisgazdapárti képviselő ismert nyilatkozata jól kimutatott; Külföld minden szocializmus-ellenes ereje összefogott, hogy új vérzivatart zúdítson a magyar nép nyakába. S elérkezett március 15. Az a nap, amelyre mi, magyar kommunisták büszkék vagyunk, mert mi valósítottuk meg 1848 e napjának követeléseit és mi mostuk tisztára a Horthy-rendszer 2S éve alatt rádobált szennytől. Az éllen- forradalmárok szándéka azonban megbukott. Nevetséges, a régi világ figuráiból álló kis cső pontocskák, még mielőtt tehettek volna valamit, lelepleződtek; Megbuktak a pécsi MUKszervezök is. Petrus és huligán bandájának tagjai hamar elnyerték méltó büntetésüket. Március 15-én a néphatalom erői győztek, a szocializmus pozíciói szilárdultak. A tömeg már nem az ellenforradalmárok roellefct állt, ezt a március 15-i gyűlések bebizonyították; De még nagyobb bizonyság volt május elseje, amely vereséget mért az ellenforradalom maradványaira, mesterkedéseire. Milliók tüntettek a szocializmus mellett. Régen nem látott tömegek vonultak fel Pécsett is. Pedig senkit még csak célzással sem kényszerítettünk. 1957 május elseje, a győzelem május elsejéje lett a magyar munkásmozgalom történeté* ben. Ezután gyorsult a politikai konszolidáció üteme. A felvilágosító és nevelő, munka, a párt és a kormány intézkedései gyorsan érlelték egy-egy területen a győzelem gyümölcseit. Az országgyűlés egyöntetűen helyeselte és jóváhagyta a kormány addig végzett munkáját, megerősítette a kormányt, megszabta a további feladatokat, amelynek végrehajtását napjainkban is végezzük: A párt újjászervezése is győzelemmel végződött. A párt, a kommunisták pártja erősebb lett, mint bármikor; Létszámban kevesebb, mint az MDP volt, de minőségileg jobb és ezért erősebb. Nem is akartunk és nem is ál-cárunk nagylétszámú pártot létrehozni; Az élcsapatot nem akarjuk felhígítani, de mellénk fogadunk minden olyan embert, akár tagja akar lenni a pártnak, akár nem, aki hajlandó velünk munkálkodni, tudásának legjavát adni a szocializmus építéséhez. Az országos pártértekezlet a párt újjászervezésének jegyében ülésezett; Megszüntette a pártban a vezető szervek ideiglenességét, meghirdette az ismert kétfrontos harcot, felhívta az egész párttagság figyelmét a párt tömegkapcsolatai erősítésének jelentőségére, harcot indított a gazdasági élet megjavításáért; A dolgozók párt iránti bizalma, szere te te az országos pártértekezlet után erősödött országszerte. Ennek fényes bizonyítéka az október 30~i nagygyűlés a budapesti Köztársaság téren, ahol negyedmillió ember tett hitet a szocializmus építése, a párt, a kormány támogatása mellett. S e negyed- millió ember munkanapon, munkaidőben gymt emlékezni az elleníórradatom szörnyű gaztettére. Nehéz, kemény küzdelemben eljutottunk a politikai konszolidáció olyan fokára, amikor már erőnk lett arra is, hogy ne csak belül, de külföldön is erőteljesebb harcot indítsunk az ellenünk szövetkező szocializmus-ellenes erőkkel szemben. Hiába számítottak ellenségeink az ismert ötös bizottság jelentésére, ennek hatására. Ellenkezőleg sült ei a ránk szegezett fegyver: még több embernek nyílott ki szeme, világosodott ki agya éppen a jelentés nyomán és kérdezte önmagától: „Ugyan miféle jót akarhatnak nekünk gyárosok, közismert fasiszták, politikai kalandorok, milliomosok?!* És az ENSZ-ben a jelentés ellen, mellénk állt az egész haladó világ. S kudarcot vallott egyesek reménye, hogy október 23-án „lesz valami.” Mi tudjuk, hogv elég s~ép számmal élnek közöttünk megbújva, sötétben aknamunkát végző elleníorra- dalmárok. tudjuk, hogy vannak külföldi pénzen fenntartott elienforradalirnár elemek. Előbb, utóba napvilágra kerülnek, hogy megkapják méltó büntetésüket: Október 23- án és utána sem lett és nem is lesz semmi. Azt azonban egyértelműen kimondjuk a mai ünnepi évfordulón: A ki kezet emel a népi demokráciára. a néphatalomra, arra a (Folytatás a 2. oldalon)
