Dunántúli Napló, 1957. november (14. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-10 / 265. szám

2 NAPLÓ 1951 NOVEMBER lt A kommunista magatartásróljNincs igazuk az aggályoskodóknak Sokszor■,beszéltünk .már . a kommunista magatartásról, sokszor vitattuk, hogy milyen­nek is kell lennie a kommu­nistának társadalmi és egyéni életébén. Most újra visszaté­rünk rá. A kommunisták különös emberek. Nem véletlenül ru­házták fel őket ezzel a jelző­vel, és többségében helyesen is magyaráztuk ezt a külö­nösséget. De torzítások is je­lentkeztek, amelyek nem a mindennapi élet forgatagában, a bonyolult helyzetekben is szilárd, egyszerű és mégis hő­si embereknek mutatták be a kommunistákat, hanem em­berfelettien különössé vará­zsolták 'őket. A koiVimunisták pedig nem emberfelettlen, ha­nem egyszerűen emberileg különösek. A közösségért való felelősségteljesebb munkájuk, áldozatkészségük, szerénysé­gük és sok más vonás teszi őket különössé, ez különböz­teti meg őket más emberek­től. Példaképünk Lenin A kommunistáktól idegen a gög, önhittség, s kérkedés, egyszerűek és természetesek. „Legnagyobb példaképünk e fYíkintetbem is Lenin. i-.cn in társadalmi élete a közösségért folyó szakadatlan harc és mutnka volt, egyéni élete elváUxszthatatlan volt mindennapi nagy és egyszerű tetteitől. Résidetesen és meg- indítóan ír erről Sz. K. Gil elvtárs, ma is élő gépkocsive­zetője. Eimondtja, hogy csalá­di életében is figyelmes és előzékeny volt. ,,Milyen egy­szerű és milyen jóságos!" — volt a parasztktildöttek véle­ménye, amikor eltávoztak tő­le. Lenin ellené volt minden­fajta ünneplésnek, a munka­társaival és alárendeltjeivel való érintkezést természetes egyszerűség jellemezte, csend­ben, észrevétlenül jelent meg az üléseken. Mindegy volt számára, hogy kivel beszélt, népbiztossal, vagy" eldugott fa­luból érkező paraszttal — mindenkivel a szó' nemes ér­telmében köznapi volt. Fi­gyelmes és segítőkész termé­szete nem tűrte az emberek­kel szembeni figyelmetlensé­get és közönyt, nem tudta el­viselni a hajbókolást és a hí­zelgést. Bosszantotta, ha a gyűléseken vagy összejövete­leken dicsőítették, nem tűrte, hogy neve mellé valamilyen jelzőt rakjanak. Visszautasí­tott minden olyan törekvést, amely arra Irányult, hogy az Ínséges időben ajándékok for­májában élelmiszert juttasa- nak számára. Egyszerű ember, komrriunista volt, aki életét élet nehéz munkájában, har- az orosz és nemzetközi mun-, caiban is megfáradva részt kásmozgalomnak, a munkás- osztály hatalmáért folyó harc­nak szentelte. Szavai és tettel azonosak voltak. Minden sza­vában hitt a nép. ’'Máról-holnapra nem tu­dunk olyan kommunistákká válni, mint amilyen Lenin volt. De tanulni tőle és min­dent elkövetni, • hogy olyan kommunistákká váljunk —ezt igen, ezt meg kell tenni. Elvhuség, elvi szilárdság A szocializmus építésének sikerei nem remekbe szabott megfogalmazásokból és kinyi- iatkozitaitásokból, hanem a tu­dományos munkától kezdve az egyszerű hétköznapi tette­kig, a tömegek megnyerésétől, a tömegek tevékenységétől függnek. A tömegek megnye­résében és mozgósításában pe­dig igen nagy szerepet játszik a kommunisták magatartása. Vannak kiemelkedő, jellegze­tes vonások, amelyeket mél­tán nevezünk kommunista jel­lemvonásoknak. Az* elvhűség, az elvi szilárd­ság a legelső és legnagyobb követelmény a kommunisták­tól. Az elvi szilárdság keményre edzi a kommunistákat a ne­héz napok idejére is. A ma­gyar kommunisták Jelentős része nem a fegyveres forra­dalmak közvetlen tüzében ed­ződött, a békésebb eszközök­kel folyó harc során kerültek a pártba. A kommunista ne­velésben is elkövettünk hibá­kat és ez módot adott az ön- állórtilanságra, esetenként a lagymatagságra is. E fogyaté­kosságok is akadályozták az ellenforradalom gyors felis­merését és az azonnali ellen­támadás megszervezését. Áldozatkészség és a régi harcosok venni a karhatalom megszer­vezésében és munkájában. Példák sokaságát sorolhat­nánk baranyai viszonylatban is. Fiatal elvtársaink szeretet­tel és nagy elismeréssel tekin­tettek L. I. elvtársra, aki a , _. __, , . ,, ,, , _ , . . , i két alakítani, mert túlságosan leg nehezebb ellenforradalmi „„ „o,aái„ napokban az ellenforradalom elleni harc és a párt újjászer­vezés! munkájának az élér« állt. Vagy itt van T. J. elv­társ. Öt is érte sérelem, de egyéni sérelmét félretéve, fiá­val együtt felajánlotta szolgá­latait a pártnak és ma is bent van a munkásőrségben. Az élvhűséggel égyüttjáró igen lényeges tulajdonsága a kommunistáknak az áldozat- készség. Ennek is örökké em­lékezetes, sőt megrendítő pél forradalom után. Kollektív érzés A kollektív érzés elplántá- iásának igen nagy szerepe van a szocializmus építésében, sőt: a szocializmus építése attól Lehel termelőszövetkezeteket alakítani a pécsváradi járásban is A PÉCSVÁRADI járás­ban is, mint másutt a megyé­ben az a felfogás uralkodód hosszig időn keresztül: „Most nem lehet termelőszövetkezete­kedvező az egyénileg gazdál­kodó parasztok helyzete.’’ Eb­dádt tapasztalhattuk az ellen-11 légkört igyekszik teremteni, (•amely idegen az MSZMP, a (•munkás-paraszt kormány poli­tikájától. Nem mondtunk le a falu szocializálásáról. Sőt! De a minden áron való szövetke­zetesítéstől, a söprés, a kény­szerítés politikájával egyszer s _ _ _ _ __ mindenkorra szakítottunk. Szö­függ,” hogy'mennyire sikkül j vetkezetett akarunk, ?e. csa.k meghonosítani a kollektív^ szellemet a termelésben. Le- (I nin mondotta, hogy a „...kom­munizmus ott kezdődik, ami­kor az egyszerű munkás ön- feláldozóan, nehéz munkával megbirkózva kezd gondolkod­ni a munka termelékenységé­nek emeléséről, arról, hogy minden púd gabonát, kősze­net, vasat és egyéb terméket megőrizzen, bár azokat nem személyesen a dolgozó kapja, nem is a „hozzátartozá”, ha­nem „távol állók", azaz a tár­sadalom egésze.: Sok, munkában élenjáró, áldozatkész elvtársunk van, akik magukkal ragadják és szép tettekre bírják a becsli- i letes pártonkívülieket is. Kü'ö-i1 nősen jelentős a kollektív (• szellem kialakítása falun, hi- l • szén szétaprózódott, sok évti­mértékben kap esőt,, napsütést, forinttal köteles hozzájárulni hamarosan kicsírázik és szár- belépéskor. így nem lesz vita, baszökik. mert mindenki egyenlő arány­Berkesden is megvan a mag. ban képviselteti magát a szö- öt család szilárdan áll a tér- vetkezeti alapban. Van itt egy melőszövetkezet-alakítás mel- alapvetően helytelen nézet is, lett és minden hajlandóság hogy csak olyanokat akarnak megvan arra, hogy a községben bevenni maguk közé, akik föld- .. ben. benne volt az is: „Szorít-' termelőszövetkezetet alakítsa- del rendelkeznek. Ennek hely­sük meg egy kicsit a parasz- nak. De van egy problémájuk, telenségéről azonban meg le- tot, majd belép a termelőszö- Idősebb emberek lépnének be hét őket győzni, hisz máris vetkezetbe!’’ a szövetkezetbe és csak kis hajlandóságot mutatnak néze­Ez a nézet nemcsak hogy számmal fiatalok. Miért? tűk elvetésére, helytelen, hanem káros is. Ká- Azért, mert a termelőszövetke- Eilenden is mozognak. Itt egy zetek általában nem érték még szakcsoport alakult, amely 105 el azt a színvonalat, hogy az hold földön 52 taggal dolgo- eddigi előlegosztások helyett zik. Jelenleg azonban ebben a havonta nagyobb mennyiségű községben is megkezdődött a pénzt tudnának adni a tagok- szervezkedés termelőszövetke- nak. Hogyan lehetne ezt meg- zet alakítására. Négy család valósítani? Belterjesebb' gaz- már szilárdan a közös mellett dálkodással, nagyobbmérvű áll és előreláthatólag néhányan árutermeléssel. Ezt minden rövid időn belül követik a pél- ember tudja, de hogy hogyan dájukat. lehet ezt megvalósítani, arra Máriakéméndcn sem azon a járás, a megye szakemberei- vitatkoznak már, hogy legyen-e nek kell megadni a feleletet. termelőszövetkezet vagy sem, PÜSPÖKLAKON ^ nemrég hanem azon, hogy új termelő­alakult egy termelőszövetke- szövetkezetei alakítsanak, vagy zeti csoport és most az a hely- a mar meglévőbe lépjenek be. zet a faluban, hogy a tavaszra Jelenleg az utóbbi látszik va- egy újabb termelőszövetkezet lószínűbbnek, mert a nincste- -•c-j-c- '»» i iá ienek inkább a régi felé ka­ros, meri ahelyett, hogy a reá­lis lehetőségeket venné figye­lembe, azt nézné, hogyan le­hetne még inkább megszeret­tetni a magyar paraszttal a szövetkezést a jövedelmezősé­gen, a jóléten keresztül, olyan a legteljesebb önkéntesség alapján és ott, ahol a lehetősé­gek adva vannak. Persze, így sokkal nehezebb, de az így lét­rejött szövetkezetek sokkal szi­lárdabbak. Igazuk van-e azoknak, akik azt mondják: „Ilyen alapon nem lehet létrehozni szövetke­zetét!” Nincs és nincs! E kér­dés eldöntésére küldte ki akti­vistáit a pécsváradi járási pártbizottság és amikor az elv­társak visszajöttek, valameny- nyien arról számoltak be, hogy a községekben mindenütt meg­van a mag, amely, ha kellő születését d várják, 120 hold földdel. L ovászhetényben is van már öt tag, akik a meg­alakulandó szövetkezet mag­ját képezik. De nekik is van problémájuk. Azon spekulál­nak: úgy alakítják meg a ter­melőszövetkezetet, hogy senki nem visz be állatot. Azt mond­ják, hogy a múltban ebből sok vita támadt, mert az egyik töb­bet vitt be, mint a másik. Ezért most azon gondolkodnak: léte­sítenek egy szövetkezeti alapot, amelyhez mindenki egyenlő arányban, mondjuk háromezer November 15-ig lehet az adót kamatmentesen befizetni Az adófizetés a Az ellenforradalom próbakő volt az elvtársait szá­mára. Csak elvükben szilárd elvtársak képesek olyan nagy, a nemzet életére sorsdöntő lé­pésekre, amilyent az MSZMP vezetői 1956. november 3-án tettek. Az sem véletlen, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Magyar Ta­nácsköztársaság egykori vö­röskatonái, régi, harcokban kipróbált és megedzett, de sok esetben félreállított elv­társak álltak elsőként talpra. A marxista—leninista elvek­ben való rendíthetetlen hitük, a proletárhatalomért való fe­lelősségérzetük állította őket csatasorba, szent kötelessé­güknek tartották egy erűbe r­zedés elmaradottságával küsz- megye egész terü- nagy ködő egyéni gazdaságainkat létén jól halad. — akarjuk az összefogás, az élen- (' Mégis járódé* a jólét színvonalára hogy cgyes adóíize„ Még'sokat lehetne beszélni tők ledkez' a kommunista jellemvonások- i nék a kamatmentes ról. Cikkünk korlátozott tér- fizetési íehetőséc- jedelme miatt azonban meg r6k Ez kell elégednünk egyelőre ez-Wa megyei^Tanács zel Is. Ha csak néhány jellem-(l”* í"": n~~ vonást is mondtunk el, e né-í hányból is látható, hogy a{> kommunisták valóban külö- é 32 adót kamatúién nős emberek, s elvhűsógükkel^ áldozatkészségükkel, szerény­ségükkel és közösségi érzésük­kel nagy tömegeket vonzhat- nák a párt köré. előfordul, lehetőség- Ezért a Bara- i Tanács Pénzügyi Osztálya ezúton is felhívja figyelmüket, hogy a IV. negyedévben resztur, Ipacsía és kiváló eredménye- több más község. A két értek el Kis- lemaradt községek- budmér, Bükkösd, ben — de álta'ában Öbánya, Tormás, a fizetési kötele­Kofler Jánosné Az terv élen radi adóbevételi teljesítésében jár a pécsvá- járás, Komló és Mohács városa. A járásokon belül Kemse, Magyarte­lek, Ivánbattyán, Nyugotszenterzsé- bet és több más község. Ezek a köz­ségek IV. negyed­évi adóbevételi ter­vüket messze túl­teljesítették. Az adóbevételi terv teljesítésében lemaradt a sziget­vári, sásdi és sely- lyei járás. A lema­radt községek kö­zött szerepel Bár, Boda, Eilend, Kis- vaszar, Drávake­zettségüknek eleget nem tevő adások­kal szemben az adó ügyi dolgozók fo­lyamatba teszik a csintgatnak, ahol van elég föld, viszont kevés a munkaerő. Az elvtársak elmondották, hogy Erdősmecskén a Hunyadi tszcs tagjai amellett döntöttek, hogy termelőszövetkezetté alakulnak át és tapasztalatuk szerint a megalakuláshoz legközelebb Berkesden, Kékesden és Püs­pöklakon állnak a szövetkezni akaró dolgozó parasztok. NÉHÁNY PÉLDA ez csupán egy járásból, a pécsváradiból, ahol ma már nem arról be­szélnek az emberek, hogy nem f lehet új termelőszövetkezete­iket létrehozni Önkéntes ala- ipon a jelenlegi viszonyok kö- } zött. Lehet! A példák is ezt bizonyítják. Persze, lesznek he- Jlyek, ahol nem alakul mind- * járt termelőszövetkezet, hanem csák társulás, szakcsoport vagy termelőszövetkezeti csoport, de hogy minden községben meg lesz a szövetkezeti csírája, amelyből a felvilágosító jzó eredményeként termés is lesz, az biztos, mert ma már kevés - olyan egyéni paraszt van, aki r ne látná, ha mást nem is, mi­kényszerintézkedé- ( ként lehet jobban kihasználni seket. Ennek költ­ségeit is az elma­radt adófizetőknek kell viselniök. — A havi három száza­lékos késedelmi adópótlék és a ti­zenhárom százalé­kos behajtási költ­séggel tetemes több- let-terhet viselnek a késedelmeskedők. a gépeket a nagyüzemben és ezáltal miként lehet többet ter­melni, könnyebben és jobban élni. Hogy nehezebb lesz termelő- szövetkezeteket létrehozni, mint az elmúlt években, az biztos. De az sem vitás, hogy a most alakuló termelőszövet­kezetek döntő többsége szilár­dabb lesz, mint azok, amelye­ket az elmúlt években hoztunk létre. Szalai János KÉT EMBER Utálatos ember ez a Par- ■ laghy Kázmér. Ha festőnek I kellene lefestenie: milyen ember — nagy gondban len­ne. A tetejébe mindenki jó, meg rendes embernek mond­ja. Pista bácsi, ez a becsü­letben és munkában meg­őszült öreg munkás nem tud olyant kérni tőle, hogy ne teljesítené. Ha sürgeti a téli ruhák javítását, vagy a vé­dőital elosztásának rendelle­nességéről referál, a raktár tetejének javítását kéri, még az esőzés beállta előtt, bár­mit kér, nem kap mást tőle, mint „Óh! Pista bácsikám! Ez a legkevesebb. Hogyne kedvesem!. Holnapra, de leg­később három napon belül elintézemS közben izmos karjával átfogja Pista bácsi munkában törődött vállát, lay kíséri az iroda ajtóig, ki­nyitja előtte és „jöjjön csak, ha szüksége van rám" bizta­tással búcsúztatja. Pista bácsi míg bandukol a nagy udvaron át, lábán a szeges bakancsokkal, arra gondol,. ki tudja már há­nyadszor, hogy „Finom em­ber ez a Parlaghy munka­társ. Milyen szives. Pedig müveit ember lehet, őszt nem is érezteti a magam' fajtá­val," Az üzemvezető kérdez a kérdésre: „Parlaghy munka­társ? Mit mondjak róla? Egy ... egy igen használha­tó ember. Nem régen dolgo­zik nálunk, de munkájával elégedettek vagyunk. Semmi panasz nem volt rá. Leg­alábbis eddig. Meg lehet kér­dezni mást is.“ Tényleg nem lehet semmi rosszat hallani erre a Par- laghyra. Igaz, amolyan régi vágású ember, ahogyan szok­ták néha mondani, de nem zárkózott, mint némelyik. Véleményére kíváncsi vala­ki? Nem titkolja. Beszél, hogy teljességgel úgy van a dolog, ahogyan a Népszabad­ság is megírta. Efölött vitat­kozni sem lehet, annyira nyilvánvaló. Vitán felüli, hogy nagy jobbratolódás volt tavaly októberben. Mancika még másfél év távlatából is áradozik, hogy micsoda eszményi táncos ez a Parlaghy. Mint egy álom­lovag, mint a leányszobák ál­modott táncpartnere. Pehely- könnyedség, centire kiszámít tott léptek, nagyszerű veze­tés — ez tánctudományának jellemzője. A tetejébe még kora ellenére Is fiatalos, jó­képű. Az emlékezetes csa- 1 ládi esten határozott sikere volt tánctudásával a lányok­nál, de még némelyik fiatal asszonynál is. A közvetlen munkatársai szerint egy univerzális em­ber. „Te, ez mindenhez ért" — szokták mondogatni ma­guk között. Sport, film, szín­ház, irodalom, divat, külön­böző dolgok megítélése, mind egyre megy nála, mindhez hozzá tud szólni és a vitá­kat úgy beletereli néhány mondattal az igazság medré­be, hogy hallgatóinak tágabb- ra nyílik.még szemük is. Ha tényleg ilyen ember lenne-ez a Parlaghy, hát meg kellene szorítani kezét, példának kellene mutogatni, és azt mondani, nagy vas­tag betűkkel kiírni, hogy „Ez igen, ez egy ember a javá­ból". De Parlaghy, nem java ember. Mert amikor nagy barát­sággal ígéri ígéretének rövid időn belüli betartását Pista bácsinak, amikor elmosolyo­dik Pista bácsi dörmögő „munkatárs" megszólításá­nak hallatára és karjával át­fogja az öreg vállát, más játszódik le bensejében. Mi­nap is, amikor az öreg, a téli ruhák javítását sürgette, ilyen gondolatok forogtak fe­jében: „Nyomorult kis öreg... Munkatárs! En! Ja. most ez a stílusos titulus. Hej öreg, húsz évvel ezelőtt de meg- süvegeltél volna! Ha pusztán urat mondtál volna csak, hát kipenderültél volna szobám­ból. Ma viszont Parlaghy munkatárs, Marton munka­társ, Olga munkatárső — még az isten is munkatárs. Egyszerűen el tüntetik az em­berek közötti érték különb­ségeket." S megint érezte ál­kapcsának szögletében az ideges rángatózást. Az üzemvezető a múltheti Parlaghyval folytatott tár­gyaláson sem vett észre sem­mit. Hogyan is vehette vol­na, senki nem lát a másik bensőjébe. Arcán csak any- nyi látszott, hogy gondolko­dik. Tényleg. „Ez is üzem­vezető. Melás volt és én re­ferálok neki. Hja! Volt idő, amikor megválogathatta az ember, hogy kivel referál- t as son magának ügyeket, hát még azt, hogy kinek referál­jon. Melós az úr, az úr meg beosztott." Ezen gondol­kodott abban a fél percben, amíg révedező tekintettel ki­nézett az üzemvezetői iroda ablakán. S míg nagy nyomatékkai ismételgeti, hogy „teljesség­gel úgy van a dolog és efö­lött vitatkozni sem lehet, annyira nyilvánvaló", gondo­latai át-átsiklanak arra, hogy „Lehet mást mondani? Azt ami vonalas, ami bele­vág a vonalasságba, mert él­ni kell valamiből." S így van ez mindennel. Amikor munkatársai beszél­getésébe beleszól és kimond­ja a maga véleményét, nem annak örül, hogy adni tudott tudásából, tapasztalatából másoknak is, hanem lenyel egy adag mérget azzal a gondolattal együtt, hogy „ostobák". A méreg amiatt van, hogy azok is ezerötszá­zat kapnak havonta, mint ő. Ilyen ember ez a Parlaghy, viszont Malkóczy éppen az ellenkezője. Pedig ez a Mal­kóczy parlaghybb lehetne Parlaghynál, legalábbis szár­mazása alapján. De nem. Munkáját becsülettel elvégzi, amit tud úgy' közreadja, mintha ezért kapná a fize­tést. Pedig nem. Csak a sta­tisztikáért, amit nap mint nap csinál. Beleavatkozik olyan dolgokba is, amihez talán semmi köze nem lenne, de beleavatkozik. Nem rös- tellt segíteni rendet terem­teni a tanulók között. Ki­mondja, ami nem tetszik ne­ki. Kimondja akkor is, ha „nem vág a vonalba", mert azt vallja: „Ami a szivemen, a számon is" Minap is ki­tört, hogy „a szakmunkások legyenek szakmunkások és ne fuserok, a tanulókból szakmunkásak legyenek és ne laikusok". A szakszer ve­zeti elnöknek mondta ezt, majd a hosszabbra nyúló be­szélgetésnél igy beszélt: — „Nézze elnök munkatárs, maguk jól tudják, hogy van jónéhány dolog, ami nem tet­szik. Amíg élek, talán soha nem tudok megbarátkozni vele. Ott van például, hogy kiforgatták mindenükből a földbirtokkal rendelkezőket, majdhogy földönfutók lettek. Emberségesebben kellett vol­na... Szóval én így érzem. Igaz, maguk erre azt mond­ják, „Hát azoknak volt em­berségük? Ml legalább dol­gozni engedjük őket, és élni munkájuk után". Látja én megmondom. Belőlem kom­munista soha nem lesz, ezt maguk is tudják. Tudom, hogy származásom alapján engem soha nem sorolnak a munkás vagy paraszt kate­góriába, de ez nem zavar. Én nyílt ember voltam a múlt­ban is, az maradok most is. Ha munkámért megbecsül­nek, én is megbecsülöm azo­kat, akik a munkát lehetővé teszik. Mert ne higgye, hogy utáltam a munkát világ éle­temben. Vagy tálán van va­lami panasz munkámra?" Az elnök válasza megnyug­tatta, mint mindig, amikor hallotta a „kifogástalan“ szót. S ember legyen a meg­mondhatója, hogy miért, ezt a Malkóczyt közel sem be­csülik annyira, mint Par- laghyt, emberi magatartásá­ról kevesebb jót mondanak, mint Parlaghy éra. Pedig ez a két ember^nem egyforma, ez a két ember, még ha egy dologban azonosak is, mégis merő ellentétek. A kérdésre, hogy melyiket becsülik több­re. Parlaghy nevét kaptuk válaszul. Hogy miért? Lát­ják! Ezen érdemes gondol­kodni. HASZON JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents