Dunántúli Napló, 1957. november (14. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-10 / 265. szám

DALMI NAPLÓ

Í444444444I4I44II4Í444444444«4I444444<444H

.......

Jj

tDjdiaÉom

iMltoészst

MépnuüteÉés

Lesskó Margit:

Kísértésben

.ifc!.'"'1"

Dolgoztak •«affl5staá-----—--------- *»’»« mintha

Bo

n vasárnap délután, de a hó vége lett volna. Meg kellett fogni az igaz, mert éjszakára csőszere- v lök jönnek, hogy reggel folytathassák a mélyítők valahol a két- századik méternél.

Poór egyedül volt aknaács, a másik kettőt ügy kapta segítségül, de boldogult velük, csak Péternek a szája járt sokat, mint afféle dicsekvőnek, de arra vagy ad az ember, vagy sem. A másik ugyan kontrázott neki, bár féltemmel leste az ácsot, mert az olyan gyanakvóan nézte a világot mindig, de hogy azt is mosolyogni látta, nekieresztette a szót. Közben azért ügyelt arra, hogy J61 nyújtsa a fát, and nem is volt könnyű, állván Péter az aknát átszelő kercsztvasakon, ő maga meg a lecsüngő bődönben egy csomó fa köze ágyazva, csak épp a karja nyúlott ki szabadon.

— Állj! — vezényelt, leérve az újabb szállítmánnyal, és kezével jelző mozdulatokat tett, mint hajósok szokták, mert mindig matróz szeretett volna lenni. A bödön csakugyan megdöccent, mintha nem fölülről kezelt géppel működne, de egyenest az ő szavára, mire Kálmán édesen felnevetett.

— Ilijnye, az ejtőernyőmet meg fönn felejtettem — bohóckodott a sikeren felbuzdulva, s lenézett a vágj' ötven méteres mélységbe, mely alattuk tátongott — ml lesz, ha léket kap ez az ócska léghajó?

— Kilépsz belőle gyalog — szel- lemcskedett Péter, miközben nyújtotta karját, mutatva, hogy gyerünk avval a fával már. Kálmán kivett maga mellől egy pallót, felemelte függőlegesen a bödön pereméig, aztán nyújtotta volna, de sehogy sem akart elérni Péterig. A palló nehéz volt, húzta a karját, helevörösödött, hogy megtartsa. Péter nem állotta ugratni.

— Hajítsd, komám hajítsd, — ha leesik sem tesz nagy kárt, legfeljebb a Ruszkát kőlintj* meg.

Kálmán mozdult, mintha csakugyan hajítaná, mire Péter ijedten kapott utána, mert éppen a Ruszkát féltették legjobban. Míg az ott nem volt, soha nem vergődtek az előírt százalék fölé.

Ruszkának egyébként a gépet nevezték, mely dióhéjszerűen nyílé Icanalaival cs illényi törmeléket markolt fel egyszerre,

— Farizeus, te farizeus! — szólta meg Pétert komája, ami ugyancsak bizelgett neki s megint nevetett egy jót. Az ács hallgatta őket egy darabig, de már próbálta türelmét a hiábavaló beszéd, meg is jegyezte, hogy így nem mennek ám sokra.

EgV időre elhaUsa*tak> ver’..........—— ték a fát, csakúgy zengett az akna fejszecsapásuktól. Péter jó karmagasságban nyulászkodott az ács felett két feljárólétra közé támasztott pallón s kezéről, arcáról csepegett a víz. ámbár csepegett itt mindenről, ki- szivárgott a kőzetből, s áztatott rendre ruhát, szerszámot, síkossá téve a keresztvasakat s a szál deszkát, amelyen Péter állt. Az ácsnak már jobb helye volt a fej- hidon, mely gallérként övezte a traverzek négyszögét. A feljárót deszkázták el az akna közepe felől, hogy biztonságos legyen a járás létrán is szükség esetén.

Javában folyt a munka, mikor kialudt fölöttük a villany.

— Roszseb! — fakadt ki belőlük, bár ez nem volt példátlan dolog, az aggasztott inkább, ki látja meg a hibát odaföno, mert kevés most az ember az akna körül. Kicsit dőrmögtek még, de azért nem vették a szivükre nagyon s Péter azon sopánkodott, hogy nem szereti a sötétet csak éjjel, akkor is ágyban és lehetőleg nem egyedül. Nagyon szerette adni a fenegyereket és aki hisz a szavának, gondolhatta volna, hogy falja a nőket. Egyébként csúf, elálló füle volt, amit együtt tudott mozgatni a feje bőrével s ha hazugságon kapták, evvel ütötte nevetéssé a mérget. Aztán epekedett bizonyos menyecske után, részletezve idomai szépségét, ami módfelett tetszhetett Kálmánnak, mert fel-felhallott a kuncogása, de nem tudván milyen képet vág hozzá az ács, feddni kezdte a barátját.

— Fúj kujon, most Is parázna- ságon jár az eszed, nemhogy megházasodnál inkább, elhullottak a csikófogaid.

Amazt mintha tollal simogatnák — Minek, amíg másnak van asz■ffjoi a. téma.?

tervei völgyeiére csak Estefelé

és gondolkodott a nagy témán. Ilyenkor nem lehetett zavarni;

Most is ott ölt az íróasztalnál; Ceruzáját kezében forgatta és mély merengést tükröző sze mekkel nézte a fehér papírt; A papírt, amelyre még egy sort sem írt le. Gondolataiból felesége megérkezése' zökkentette ki; Az asszony belépett a szobába s azonnal mesélni kezdett;

— Képzeld csak, ma egy társaságban találkoztam olyan emberrel, aki 10 évet • töltőt*, az idegenlégióban; Hogy milyen érdekes dolgokat mesélt :»s

— Hagyj békén!

4— vágott közibe a férj. — Nem látod, hogy gondolkodom, hogy írni akarok?

Az asszony megfordult és kiment a másik szobába. Ö pedig arcát két kezébe temette és gondolkodott tovább. Nem jutott eszébe semmi, pedig már foszlósra Tágta ceruzájának végét. Felesége is- wét megzavarta.

•— Ne haragudj, — szólt, — de délután

itt volt a Varga néni és elmondta, hogy disszidált fia visszajött i s i —- Ne zavarj! Már mondottam egyszer! — csattant fel a férj s isimét gondolataiba temetkezett; De bárhogy törte a fejét, a témára csak nem bukkant rá. Mindig zavarnak, mindig zavarnak — mondogatta magában. Aztán, eszébe jutott, hogy ilyen zaklatott körülmények között nem is lehet alkotni. — A múltkor például hónapokra elvonta figyelmét az írástól, hogy a szomszéd nevelt fiának 10 év után jelentkezett az édesanyja. Tíz év múltán most találta meg a fiát. Beszélt az anyával, aki elmondott^ kalandos életét; Mindig erre a történetre gondolt, ezért nem tudott sokáig írni;

Ismét felesége lépett a szobába;

— Többet nem zavarlak, de ezt az egyet még el kell mondanom — szólt. — Tudod, délelőtt gyűlés volt a gyárban. A gyűlésen felszólalt Nagy János bácsi is. Ismered, az a Nagy János bácsi, aki fiatal korában Oroszországban járt és pár hetet még az Aurora cirkálón is szolgált ;: ;

— Nem vagyok rá kíváncsi! — szakította félbe a mondatot a férj. — Hát nem látod, hogy mit csinálok? Hát nem hagysz nyugodtan gondolkodnom? — mondta mérgesen. Aztán dühében összetépte az előtte lévő papírt és beledobta c papírkosárba. Felesége pedig sértődött arccal ment ki a szobából;

A téma, a téma, a téma — zakatoltak a. szavak az agyában. — Hova menjek, hol keressem? — mondogatta. Aztán ismét gondolataiba mélyedt. Pár perc múlva egy vontató hangos dübörgésére lett figyelmes. A vontató nem messze a lakástól állt meg. Téglát hozott. Egy, új városrészt épí-" tenek itt; Méregtől kipirult arccal ugrott az ablakhoz és lehúzta az ablakredőnyt. A vontató hangja azonban így is behallatszott. — Ebben a zajban megint képtelen volt a témán gondolkodni .; s

Garay Ferenc

szonya? Őre; embernek fiatal felesége, mi tatám? — szólt le az alatta rostokló ácshoz. Poór furcsán találva érezte magát, ha nem is volt öreg, de az asszony bizony jóval fiatalabb, amellett csinos, jómozgású. Meg az a vállveregető „tatám”, honnan vestí ez egyszerre a bátorságot hozzá? Ezt is a pokol fűti mindig, válasz helyett a biztonságosabb falhoz közelített s hogy Péter egyre viháncolt, rámordult.

— Csak vigyázni, mert ötven mé

tér van alattunk.

Maga is lepődött, mi*

— lyen csendet teremtett egyszerre. Utánahallgatózott a hangjának, úgy érezte, zord volt. amelyen átlát minden zöldfülű — ez a két kópé meg éppen nem fiatal már.

Némán vártak egy ideig, Kálmán fészkelődött a helyén, kényelmetlen volt a deszkával tömött bődönben.

— No, lesz már? — szólt föl, pedig tán az Isten sem hallhatta olyan mélyen voltak.

Lassan nyomni kezdett a csend, az ács nem bánta volna már, ha beszélnek is, akármit. Tudta, hogy Péter hovavalósi, hát csak úgy találomra kérdezte meg.

— Maguk földiek?

— Mi igen, — hangzott kurtán, mintha összebeszéltek volna, hogy ha nem, hát nem. Legalább az ács úgy érezte és gyanakodva hegyezte a fülét.

— Azt mondják gazdag község volt valamikor, és nagy kálvinista temploma volt — kezdte megint, hogy a másik kettő nem szólt, s csak azért is folytatta most már

— a szomszédasszony beszél róla sokat.

— Az odavalósi?

— Oda.

Hogy hívják?

— Berkesné.

— De a leány-neve?

— Azt én meg nem mondom. Hanem van neki egy özvegyasz- szony húga, örzse, vagy mi a neve, azt 'látom ott mindig.

— Na ugye?! Magának is csak megakad a szeme a menyecskén

— ütött rajt Péter nyomban.

— Ej már — mentegetőzött, de a másik kettő felült rá.

— Megnyalja a kecske a sót! Es legalább fiatal? — azt mondja meg, ha már a nevét nem adja ki — komiszkodtak.

— A húga?

— Dehogy, a szomszédasszony.

— Nem volt az tán fiatal soha, tele van a szája vipla-fogakkal. Az meg valamilyen Annus no, ha éppen tudni akarják, az alsó faluvégen laktak valahol — bosszankodott.

— Annus? Annus... — tűnődött Kálmán a bődön peremére tákapko- ^

j *

:

maszkodva találgatta, melyik korosztályból való.

— Annus ... nem olyan dó a járása?

— Olyasforma.

— Idevalósi bányász vette el.

— Az, Berkes Jani, a szomsze dóm.

— A Panna lesz az te! — szólt i diadallal Péter félé — Gáti Pan- ^ na, a balkezes Jóska bácsi lánya. ^ — Elhallgatott, kis idő múlva meg ^ felnevetett hirtelen, mint aki a sötétben is társára kacsint.

— Hát akkor Ismernék ...

Hangos röhej robbant kt, sokat

sejtető komisz, férfinevetés.

— Aztán hogyan? — tudakozódott az ács.

— Ez volt a vájárja nekie. Már régen, de most Is rá-rákacsint, ha hazajön olykor — fuldoklóit a koma mfg Péter valósággal nyerf- tett a felmagasztalás gyönyörűségétől. — Hiába, az odavalósi menyecskék olyanok, én tudom — mondta nyomatékkai, s még egyszer röhögött sokatmondón

Ti

A ács sajnálta már, hogy

— .......... úgy kiadta a szomsz

éd feleségét, de Péter, mintha az ördög incselkedne vele, folytatta.

— Hát azért is nem házasodok F én meg. Minek? Asszonyt tartani 0 másnak. Ámbátor olyan asszonyt, (• mint a maga felesége, lehet, hogy f én is elvennék ...

Gonosz csend keletkezett, amely ben mélyéből fordul fel a lélek,

— Elvenné?...

— El én, — felelte gyanútlanul.

— Aztán... maga honnan ismeri a feleségemet? — kérdezte rekedtesen, karját szinte öntudatlanul nyújtva a pallóig, mely köhy- nyedén támaszkodott Péter alatt. Húrként feszült minden idege, most döbbent belé, hogy Erzsi is „arról” a környékről való.

— Látni nem láttam még — fe leit Péter, mltsem sejtve az ácsban kavargó viharról — csak gyerekeket minap, mikor ebédet hoztak magának. Tiszták voltak, illedelmesek. Ilyen gyerekeket csak okos asszony nevel, jó asz- szony, aki nem sokat kujtorog el a háztól... olyan asszony mellett én sem álmodnék a más menyecskéjéről — tette hozzá vallomás- szerűen.

Poór leeresztette a karját, szégyen zúgott át rajta, de valami forró öröm is. Hallotta, hogy Péter végigcsúsztatja karját a tra- varzen és rázökken a pallóra.

— Hallja — szólt fel ijedten — ne mocorogjon, mert még leszédül. Majd én felmegyek s megnézem, hogy mi a baj.

Óvatosan tapogatózva indult el. de még a létráig sem ért, mikor kigyulladt a villanyfény.

Negyed órát töltöttek el vakon.

a '

DOMBON

Az őszi dombról nczem a Dunát, friss habok futnak, csipkés, kék fugák.

Az apró. elszórt, ezer dallamot összhangba fogják mély, zengő habok.

Lágy zümmögésbe bódul a határ, elbóbiskol a kukoricaszár. •Madárijcsatö karján gyík osoM,

A kökény kékül, beérik a som.

Beérik lassan pirosló nyaram-, fut az Idő, nem áltatom magam,

mérlegre teszem már az éveket: vajon milyen gyümölcsöt érlelek?

PAKOLITZ ISTVÁN

FAHORDÄS

Fát hozott a vaskos, nagy kocsis, erdő-szaga volt minden ágnak, s ahogyan szórta-dobálta le, a havas ágak muzsikálták.

Muzsikájukban madár aludt, madár-szájjal sípolt a sok ág, s a vak pince-mélyben is zenélt, zenélt a sok ágacska tovább.

Hisz nemrég még fészket ringatott, madár-tanya volt lombja-törzse, a favágó is óvatosan apró játék-hasábra törje.

Gondosan rakjuk mi is tűzre, hogy érezzük azt a meleget; amikor még élő, nagy faként eget, madarat ölelgetett.

BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS

Tetütt d hold

Felült a hold a gyárkéményre: délcegjárású, nagy madár. Mellette párja, ezüst felleg, neki hódol csak, föl-le jár.

S hogy nem volt ott még az a kémény, egy fára ült fel,

begyfokon,

s hogy nem volt ott még az a szilfa, jó volt neki a bokrokon.

S mellette párja, ezüst felleg, neki hódolt, míg föl-le járt és a hold is hold-fényének bűvkörébe mást sose zárt.

Az életemnek minden évén együtt ültek ott biztosan, — s csak ma láttam meg: a hold fénye a felhő felé mért suhan.

Csak ma láttam meg: minden éjen a hold és felhő mit teszen. S harminckét évem minden éjén eddig megcsalt a két szemem.

S ha megcsalt a szem: csalt, ha látott, megcsalhatott a két

fülem,

és meg a szív is! — ó, az évek, így múlottak el nélkülem.

S most a csaló és egyben megcsalt, megcsalt szívem mást

nem kíván:

csa-k mindent lássak és mindent halljak! — míg el nem fektet

a halál.

Itt ül velem szemben a kisasztalnál és elgondolkodva játszik a terítő csücskével, miközben az ünnepi dohányosok ügyetlenségével szippant időközönként az erős Kossuth-ból.

Negyven körüli férfi, korán deresedő haj, magas homlok alatt kissé összehúzott szemöldök, szemüveg. Vidéki állatorvos: barátom. Jó kedélyű minden új iránt érdeklődő, lelkesedni tudó ember. Most csöndes. Alig tudom szavát venni, csak legyint, ha nógatom, hogy nincs értelme semminek.

— De hát, mi bajod tulajdonképpen? Bánt valami?

— Nem új dolog, nem is érdekes. Régen rájöttem már, csak most újra...

— Mire jöttél rá?

Hátra dől a széken, beletúr a hajába.

— Arra, hogy igaza van Katona Józsefnek azzal a madárhasonlattal. „Ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyürészé- se, élelmérül gondoskodik és — elhallgat!’' Valahogy így van. Te idézgetted egy időben. Hát ez az, látod, ez az, amire rájöttem, hogy így a legokosabb. Az embereket nem lehet semmiről meggyőzni.

Megdöbbentett a végkövetkeztetés. Hogyan juthatott idáig ez az ember, aki pár esztendővel ezelőtt százak és ezrek meggyőzésével, kéthetes éjjel-nappali erőfeszítéssel ál5lz injekció

lított meg és számolt fel egy milliós károkat okozó állat- betegséget? Úgy vették az emberek az utasításait, mint a szentírást.

Szóváteszem.

— Ugyan! Akkor mindenki meg volt ijedve. Megtettek mindent, mert féltek.

— És most?

Előrehajol, elnyomja a cigarettát és úgy magyaráz, mint egy elemistának.

— Hót, ide figyelj! Mikor én idejöttem, az elődöm azzal búcsúzott tőlem, hogy „Nézze, kiskollégám, aranybánya ez o terület, csak legyen okos, ha boldogulni akar. Jegyezze meg jól, hogy itt nincs gyógyítás injekció nélkül. És az mindjárt tíz pengő. Olcsóbb nincs! Nem is hinnék el, hogy használhat tíz pengőn alul, Ezt megkövetelik, ennek meg kell lennie, akár van szükség rá, akár nincs. Aztán úgy gyógyíthatja meg az állatot, ahogyan kell vagy lehet, de másban nem hisznek. Én is így örököltem őket."

Fölháborodva tiltakoztam magamban az ilyenfajta rablás ellen, és elhatároztam, hogy nem fogok „hókusz-pókuszt" csinálni a hivatásomból Majd

szép lassan rávezetem én okét a helyes útra és nem halok éhen én sem.

Rövid szünetet tart, ciga- garettáért nyúl. Elnézem, amint puhítja és megkísérlem magam elé képzelni a lobogó lel- kesedésű, fiatal kezdő orvost, aki két jeles diplomával a zsebében (az állatorvosi után elvégezte a Mezőgazdasági Akadémiát is!) apóstól akar lenni a Zengő alján. Aztán lecsapok:

— Na látod! Hát csak nem akarod azt mondani, hogy annak az elhatározásnak és az azóta végzett meggyőző nevelő- munkádnak nincs semmi eredménye?

Kesernyésen fölnevet.

— Ezt eltaláltad! Eredményt mondtál, nagyon jó! Kérdezd csak meg a V. Andrást, mitől gyógyult meg a lova.

Kis hallgatás után elmeséli.

*— A napokban fölkeres a gazda, „ha arra járok’’, nézzek be hozzá, mert beteg a ló. Mért ha „nem járok arra”, akkor pusztuljon el? — kérdezem. Megérti és most már határozottan hív. Még aznap délután lementem. A ló elles után van, minden símán zajlott le, de azóta nem eszik rendesen. Megnézem. Látom, hogy terPál József

mészetes velejárója az eset az ellesnek. Mondom a gazdának, hogy nincs itt semmi baj, így szokott ez lenni, etessen vele ezt meg ezt, stb. Egy-két nap múlva majd benézek. Nem fogadok el semmit. Nagy hálál- kodás — eljövök.

Ma jártam nála ismét. Megyek egyenest az istállóba. — Nincs ott a ló. Beszólok a házba. Mari néni azt sem tudja, hova legyen zavarában. Hol a ló? — kérdezem gyanakodva.

— Jaj, Istenöm, hát... tudja, doktor úr... nem azér ám, mintha... de ugye nagy kár lenne egy ilyen jószágért... osztán... aszongya az embö- röm, hogy. kerül, amibe kerül, csak baj *ne legyen ugye... osztán hát... elvezette. Nem is tudom ippen, hogy hová ...de úgy mondta, hogy „inekcijóra” . i i

Hallgatunk rá egy sort.

Aztán az órájára nézett és hirtelen fölállt. Menni készült.

— Maradj nyugodtan, ráérsz még hazamenni — mondtam, mert nem tudtam okosabbat mondani.

— Nem, haza megyek. Elő* adást tartok.

— ?

— Tudod, régóta kínlódunk a brucellózissal és..f

És újra kezdi a százszor eí->

kezdetieket, újra és újra a rés gi, szent, nagy akarással.

K. K, ,