Dunántúli Napló, 1957. november (14. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-07 / 262. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT «ARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA

XIV. ÉVFOLYAM, 262. SZÁM ARA 80 FILLÉR CSÜT ÖRTÖK, 1951 NOVEMBER 7

Köszöntjük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóját!

Lenin 40. októbere

Irta: Palkó Sándor, a megyei tanács elnöke

.,ördk dicsőség azoknak, atkák a Vörös Hadsereg első soraiban estek el. Örök dicsőség azoknak, akik most a dolgozók millióit ragadják magukkal az által, hogy a legnagyobb buz- gósággdl haladnak a munkahadsereg első soraiban.“’

Ünnep. VoSt-e, Tan-e, lesz-e szónak mélyebb jelentősége, mint megünnepelni annak a napnak évfordulóját, amelyen az emberiség végképp kilépett az állati sorból, a társadalom gyermekkorából s belépett a felnőtt, nagykorúvá lett EMBER korszakába;

Nyomorban, vénben, mérhetetlen saemve- désben fogant ez a na.p. A társadalom sokéy- t ízezredes küzdelme előzte meg a fordulópontot. Az emberiség fejlődésének útja vakon ható törvényszerűségek hatása közepette, forradalmi változások buktatóin keresztül vezetett a győzelmi ünnephez, a Nagy Forradalom előestéjéhez, 1917; november 7-éhea

Százezer évek kellettek ahhoz, hogy a *w mészet tagadásaként megjelenhessen az ember, mint társadalmi lény. S társadalmi léte hajnalán nagy részük máris rabszolgasorsra iiut, hogy megkezdjék az évezredes kizsákmányol tság útját.

Sok nagyszerűt alkotott az évezredes úton az ember. Az ősi kínai, indiai, görög—római kultúra áldásos eredményeit ina is érezzük. De e kultúrák akkor az elnyomott tömegek munkája eredményeként csak a kevesek uralkodó osztályának nyújtottak jólétet. S a feu- dalista, majd a polgári társadalmakban lényegében ugyanez a helyzet

A munka, amely által a természeti lényből társadalmi lénnyé vált az ember, nem váltotta meg szenvedéseitől. A tömegeknek a természettel vívott küzdelme társadalmi harcokkal bővült S a munka és az anyagi alapok fejlődése mindaddig kevesek jólétét eredményezte, amíg nem olyan fokra lépett, amelyről továbbjutni már csak a kevesek legyőzése, kisajátítása árán tudhatott megteremtvén egyben az egész társadalom anyagi és szellemi jólétének alapjait

De az ember nem csak a munka áStal, « természet javainak társadalmi ja vakka alakítása által lett emberré. A munka nem tehf" tett pusztán ösztönös cselékedet. Az osztonö- Ben végzett lótfenntoirtási tevékenységének millió éves tapasztalatai összegeként a munkával együtt kifejlődik gondolkodó képessege, tudata in Tevékenység és értelem,_ munka és tudat, munkaeszköz és anyagi jólet egymással kölcsönhatásban fejlődtek;

A természet erőitől való vak félelemből, a babonás, vallásos hiedelmeken keresztül eljut a természet törvényszerűségeinek megismeréséig; az ok és okozat összefüggéseinek kereséséig; a természet és társadalom, és a társadalom osztályai közötti ellentmondások felismeréséig. S a tömegek harcainak, tapasztalatainak, megfigyeléseinek egyszerű. eredményei összegezéseként minden társadalom kitermeld a maga nagy gondolkodóit, tudósait: .

__

A gondolkodók, tudósok többsége azonban elsősorban az uralkodó osztályok hű kiszolgálóiként az uralkodás és alávetettség, a mindenkori társadalmi ,;tend” szükségszerű „örök” érvényességének bizonyítására szentelték életüket. Csak nagyon kevesen voltak azok a valóban lángelmék, akik a természet és társadalom törvényeit megismerve, hirdetni merték, hogy a természet és társadalom örök mozgásban, változásban, fejlődésben van, hogy a törvények ismeretében az ember végképp kiléphet az állati sorból és saját sorsa irányítását tudatosan képes intézni.

E kevés nagyok legnagyobbjai: Marx, Engels és Lenin!

Marx Károly és Engels Frigyes voltak aw*, akik bátran kimondták, hogy a társadalom története osztályharcok története. Hogy az utolsó osztályharcot a proletariátusnak kell megvívnia, amely nem veszthet mást e harcban, mint rabláncait, s cserében megnyerheti a világot. Hogy e harc eredményeként felnőtté válik az ember. Hogy e harc győzelmes befejezése egyben kezdete a hátoorunélküli

társadalomnak is. ..

Marx és Engels nem érhette meg a kapitalizmus utolsó szakaszát, a kapitalizmusnak rothadó, pusztuló szakaszát, a proletárforradalmak idejét. Nem érhették meg. hogy „a kommunizmus kísérte te" — mely ellen összeNem véletlen., hogy éppen Oroszországban

robbant ki a világtörténelem legjelentősebb forradalma. A történelemben a „véletlenek” során is áttör a törvényszerűség.

Oroszországban ekkor olyan társadalmi ellentmondások összessége alakult ki, amely lehetővé tette egy pro’, etárforradalom kitörését és sikeres megvívását: erős feudális maradványok; önkényuralom; súlyos nemzeti elnyomás; a külföldi tőke behatolása; fiatal, tapasztalatlan hazai burzsoázia; forradalmi tapasztalatokkal, rendelkező munkás- osztály; harcedzett Bolsevik Párt és nem utolsósorban olyan tanító és vezér, mint az emberiség legnagyobb lángelméje: Lenin!

Sokszor leírtuk és örökké le fogjuk. írtní, mondjuk, hirdetjük, tanítjuk- Lenin volt az a nagy ember, aki felismerte a döntő pillanatot, a döntő alkalmat a cselekvésre. Lenin volt az a nagy elme, aki Marx és Engels tanításait folytatva kidolgozta a proletárforradalom stratégiáját az imperializmusban. Lenin volt az a nagy kutató, aki a társadalmi törvényeket az imperializmus körülményei közt alkalmazni tudta. Lenin volt, aki alkotó módon továbbfejlesztve Marx és Engels tanait, megtanította a Bolsevik Pártot arra, hogy egy országban is győzhet a proletariátus. ha a győzelem feltételei adva vannak. Lenin bizonyította be, hogy éppen Oroszországban, éppen akkor: 1917 november 7-én adva vannak a forradalom és győzetem feltételei.

Iától való minden eltérés akár jobbra, akár balra az ellenség táborába vezet

Lenin dolgozta ki a munkás-paraszt szövetség elméletét, taktikáját. Lenin alkalmazta következetesen a párt és a munkásosztály helyes taktikáját a februári forradalomtól októberig. Lenin tanított meg hazaszeretetre, más népek megbecsülésére, proletámemzet- köziségre, igazi humanizmusra;

Lenin és a nép, Lenin és a munkásosztály, Lenin és a párt így váltak egy fogalommá;

A marxista elméletet így változtatta tetté az orosz nép, az orosz proletáriátus, a Szovjetunió Kommunista Pártja.

A Lenin-vezette munkásosztály, szövetségben a szegényparasztsággal így ütött rést a kapitalizmus bevehetetlennek hirdetett erődjén.

Ezért legnagyobb ünnepe november 7-e a Szovjetunió^ népeinek, a szocializmust építő országok népednek, a burzsoá országokban osztályharcát vívó proletariátusnak, az imperialista önkény ellen harcoló gyarmati népeknek.

November 7-e évről-évre visszatérő ünnep. És évről-évre mind több felszabadult ember ünnepelheti. A 40 esztendő alatt voltak hullámvölgyek is. A fejlődés vonala nem töretlen, felfelé ívelő egyenes. De a völgyek mind sekélyebbek, a csúcsok mind meredekebbek az előre törő úton.

Éppen Lenin tanított arra: ha a csúcsra nem tudsz feljutni egyenesen, ne restelj kitérőt tenni. S Lenin tanított arra is: a harcfogott a pápa és a cár, Metternich és Guizot s a kapitalista világ minden rendű és rangú rendőre és csendőre — testet öltsön.

Amit 1848-ban a Kommunista Kiáltványban megírtak, 1917 november 7-én megvalósult: a földkerekség egyhaitodán széttépte láncait az orosz proletáriátus és utat vágott az egész világ proletariátusa és minden elnyomottja számára;

Lenin szervezte és tanította forradalmi elméletre és gyakorlatra a pártot: Lenin vezette ki a csüggedés állapotából a pártot a levert 1905-ös forradalom után. Lenin zúzta szét a minden rendű revizionisták, opportunisták téves nézeteit. Lenin nevelte harc közben harcra a pártot az ökonomisták, mense- vikek, otzovistálk és likvidátorok ellen. Lenin bizonyította be, hogy a párt helyes vonaban kudarcok is lehetnek; A pár* ereje éppen abban van, hogy képes felismerni a hibáit és idejében ki is javítani. Megtanított nemcsak az eredményekből tanulni, de a hibákból is; S aki a győzelembő] és kudarcból, eredményekből és hibákból egyaránt tanul, az többet tanul; Aki többet tud: kevesebb hibát követ el;

A 40 esztendőnek -két nagyobb hullámvölgye volt: az 1918—20 közötti intervenció és a második világháború időszaka; Mindkettő az imperialista környezet eredménye. Az Imperialisták nem tudták ée ma sem tudnak belenyugodni vereségükbe. A kisebb hullámvölgyek a kronstadti lázadás, a gazdasági blokád s a megnövekedett szocialista táboron belül a magyarországi 1958-os ellenforradalom voltak. Ártottak-e ezek a szocializmus egyre erősödő táborának? A2 adott időszakban kétségkívül, igen. De végeredményben minden hullámvölgyből még erősebben került ki a Szovjetunió s a II; világháború után a szocializmus tábora;

Az intervenció idején, a harcok közepette született és erősödött meg a vörös hadsereg. A gazdasági blokád következményeként erős fejlődésnek indult a szovjet ipar. A II. világháború, amely borzasztó véráldozatot és anyagi károkat okozott a szovjet népnek, azt eredményezte, hogy egyrészt beigazolódott a szocializmus fölénye a kapitalizmussal szemben, másrészt felszabadult az európai elnyomott népek egész sora —, köztük hazánk is. A szovjet nép a honvédő háborúból győztesen került ki. De a nagy vérveszteség és anyagi pusztulások ellenére képes volt arra, hogy igen gyorsan ne csak helyrehozza a háborús károkat, felépítse lerombolt városait, falvaít, üzemeit, de segítséget is nyújtson az általa felszabadított népeknek az élet megindításában, szocialista társadalmunk felépítésében.

A szovjet ipar és mezőgazdaság rugalmasan és gyorsan át tudott állni a háború éveiben a haditermelésre s ez a szocializmus építésében átmeneti törést okozott. De a háború győzelmes befejezésével még gyorsabban hozta helyre a károkat és a kapitalizmus fejlődéséhez viszonyítva példátlan ütemű fejlődésbe lendült úgyannyira, hogy a főbb termékek egy főre jutó mennyiségét tekintve a világon az első országok fölé emelkedett. A világháború súlyos évei alatt ismét bebizonyult a szocialista termelési rend fölénye a kapitalizmus felett. Csák olyan ország képes ekkora erőfeszítésre, eredményre, amelyben a termelés eszközei nem egyesek tulajdonában vannak, nem egyesek érdekeit szolgálják mások rovására. Csak olyan állam képes erre, amelynek népei egyetértenek a fennálló társadalmi renddel — mert megegyezik érdekeikkel —, amelyért készek minden áldozatra.

A legsovinisztább, legvadabb, legemberte- lemebb, legbrutálisabb fasiszta imperialisták gyújtotta véres II. világháború kimenetele még valamire figyelmeztet;

Minden új társadalmi rend kialakulásakor az új társadalmi rend, fölénye a régivel szemben nemcsak a termelésben, de a stratégiában és taktikában, sőt a haditechnika fölényében is megmutatkozik; A szocializmus, mint új társadalmi rend azonban alapjaiban különbözik a megelőző társadalmi rendszerektől. Míg elődei osztá’ytársadalmak voltak, amelyekben csak az uralkodó, kizsákmányo’ő osztályok cserélődése jelentett változást (ha párosult is magasabbrendű termelési móddal, technikával), addig a szocializmus nem új kizsákmányolási rendet, hanem kizsákmányolásmentes társadalmi rendet hozott, melyben a felszabadult munkásosztály hű szövetségesével, a parasztsággal, végképp kisajátította a kisajátítókat. Köztulajdonba vette a gyárakat, bányákat, bankokat, köztulajdonba vette és a dolgozó parasztság használatába adta a földeket; Az évezredeken át elnyomott, kizsákmányolt dolgozó nép közös tulajdonába vette a termelési eszközöket, szétzúzta a kizsákmányoláson alapuló államgépezetet s kezébe vette az állami élet, a termelés irányítását. A szocializmus tehát nemcsak új társadalmi rendet jelent, de alapjaiban újtípusú társadalmat, a társadalom túlnyomó többségét kitevő addig elnyomott osztály felszabadulását: a munkásosztály és vele szövetséges parasztság uralomrajutását, az addigi elnyomó törpe kisebbség legyőzését, megsemmisítését jelenti; A világháborúban oly

(Folytatás a 9. oldalon)