Dunántúli Napló, 1957. november (14. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-05 / 260. szám

2

N APU)

1957 NOVEMBER S

A teljesítménybérezés és az átlagbérellenérzés

tapasztalatairól

Az országot ért súlyos gazdasági károk és az ellenforradalom okozta gazdasági bajokból való kilábolás érdekében szükség van arra, hogy a népgazdaság egyes részei és elemei között a helyes arányokat tervszerű gazdaságpolitikával biztosítsuk.

Igen fontos összefüggés, arány áll fenn a lakosság pénzjövedelmének zömét képező munkabérek és a rendelkezésre álló árualapok, fogyasztási cikkek között.

Nálunk, mint ismeretes, a pénz értékét a mögötte álló árumennyiség biztosítja. Logikusan következik ebből a körülményből, hogy a kifizetett munkabérek növekedése nem haladhatja meg a termelés, illetve szorosabban véve a termelékenység növekedésének ütemét,

Az ellenforradalom után nagymértékben csökkent a termelékenység és az ezzel egyidőben jóformán minden iparágban bekövetkezett bér- emelkedés szükségessé tett olyan kormányintézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy az átlagkereset addig nőjön, amíg erre maga a termelés anyagi fedezetet nyújt. Ezért júliustól kormányrendelet értelmében teljesítménybérezést kell minden üzemben alkalmazni — természetesen figyelembe- véve az üzem sajátosságait. Ugyanakkor a rendelet értelmében a Vállalat részére jóváhagyott átlagbér betartása is kötelező;

Az átlagbéreüenőrzést azért kellett bevezetni, hogy ennek segítségével megakadályozzuk a bérek túlzott ütemű és aránytalan felfutását; Csak a bérszínvonal tervszerű irányításával lehet a forint értékállóságát megőrizni és számos, a múltban alkalmazott adminisztratív rendszabály (normarendezés, államköl- csön-jegyzés, burkolt és nyílt áremelések) megismétlését elkerülni:

Véleményem szerint nem

lehet elfogadni az olyan elég gyakori nézeteket, amelyek kötött bérszínvonallal az átlagbérek meghatározásával szemben nagyobb, vagy esetleg teljeskörű szabadságot akarnak biztosítani a vállalatok részére azzal az indokolással, hogy erre az adott vállalat gazdaságossága anyagi fedezetet nyújt. Ez a gyakorlat a munkaerőgazdálkodásban „szabad versenyt" teremtene és csak növelné a ma tapasztalható jelentős munkaerő- vándorlást.

A kezdeti hfbák, a módszer sokhelyütt tapasztalható merev alkalmazása és az egyes vállalatok részéről megnyilvánuló idegenkedés ellenére is az átlagbórellenőrzés bevezetése hasznosnak bizonyult. Az a körülmény, hogy az iparban az átlagos keresetek az elmúlt negyedévben nem emelkedtek, nagymértékben elősegítette az infláció elkerülését is:

A teljesítménybérezésről szóló 1065/1957. ez. kormány- határozat végrehajtása ez év III. negyedévében kezdődött meg a Baranya megyei üzemeknél is. A határozat kimondja, hogy a felemelt béreket (mint ismeretes, 1957. januárjában a munkások bérét felemelték), meg kell követelni az 1956. évben elért teljesítmény-színvonalat: A kedvező hatás a gazdaságos termelés, az önköltség csökkentése terén több vállalatunknál tapasztalható. A két szén- trösztnél, Komlón és Pécsett, a kifizetett béreknek a termekarításában is. Ugyanakkor a termelésre is ösztönző hatást gyakorolt a béreknek a teljesítményekkel történt egybehangolása, miután a fejenkénti és műszakonkónti tonnatermelés Komlón a tervezett 0,560 tonnával szemben 0,592 tonna volt, míg Pécsett az átlag 0,720 tonnát is elért, ami szintén a tervezett felett van.

A Beremendi Cement- és Mészművek egyes üzemeiben, ahol a bérigénybevétel a termeléshez képest korábban igen magas volt, radikális intézkedések során sikerült a kívánt mértéknek megfelelően rendezni. A kisebb elégedetlenségtől eltekintve, a rendezés nem okozott termelési akadályt, miután annak szükségességét a pártszervezet és az Sz. B. megmagyarázta — a munkások többsége tárgyilagosan elismerte az intézkedés helyességét

Helyes szervezési intézkedéssel oldotta meg a Pécsi Autóközlekedési Igazgatóság is a bérfegyelem terén fennálló problémákat. Az igazgatóság a negyedév folyamán felülvizsgálta a gépkocsik állásidejét, illetve az óramegszakításokat. Ezek csökkentése érdekében elrendelték, hogy a gépkocsiknak a fuvar befe- jeatétől számított 10 percen belül a garázsban kell lenniök és ha 3 órán belül nem hagyják azt el, a teljesítés ideje megszakad és ezáltal a fizetett érák száma csökken. Az intézkedés hatására például a Komlói AKÖV-nél jelentős költségmegtakarítás jelentkezett és a munkafegyelem is megjavult;

Igen kedvezőtlen képet mutat a Pécsi Cementáruipari Vállalat' bérhelyzete, ahol az egy főre eső mühKaTiér' nagyobb az engedélyezettnél, 1,257 Ff helyett 1,365 Fj. Ennek részben oka az, hogy a vállalat pécsi telepén folyó átszervezés, illetve építkezés akadályozza a belső anyag- szállítást. A selejtszázalék is magasabb. A III. negyedévi iparági szinten megállapított 2 százalék helyett 3 százalék, aminek oka az is, hogy a vállalat már hosszabb Ideje nem alkalmazza körültekintő módon a selejt-bérezést; Az ilyen címen kivetett kártérítés ősz- szege igen csekély. A vállalat arra hivatkozik, hogy a selejt keletkezésének helyét, időpontját nem tudja pontosan meghatározni. Ez az érv, véleményem szerint nem teljesen elfogadható és kisebb arányú belső átszervezésekkel (például a belső anyagmozgatás jobb megoldásával) csökkenteni lehetne a selejtet és egyúttal az improduktív bérköltséget is. Egyébként ennél a vállalatnál a mostoha termelési körülmények és a munkával arányban nem álló bérezés miatt na- gyobbarányú cserélődés tapasztalható;

Még mindig probléma van a Sopiana Gépgyárban a teljesítménybérezés alkalmazása körül. A III. negyedév végérí, szeptemberben a munkásoknak körülbelül 75 százaléka dolgozott időbérben, amely helyzeten rontott az is, hogy az alacsonyabban kvalifikált munkások aránya megemelkedett, ugyanakkor a szerelő- műhely szalkmunkáshiánnyal küzd. Az említettek eredményezték azt is, hogy az átlagos órabér a tervezett 7,15 forinttal szemben 6,90 forint csak, ugyanakkor a fejenkénti teljesítmény is a tervezett alatt van. (205,20 forint helyett 179,90 forint.) A vállalat szakmunkás-utánpótlása koMinisztériumnak foglalkozni kellene azzal, hogy az azonos szakmában dolgozó szakmunkások között ne keletkezzék béraránytalanság, mert ez felesleges munkaerővándorláshoz, másrészt pedig indokolatlan bérkövetelésekhez vezet. Ha azonos iparágon belül (vagy azonos szakmákon belül) valamelyik vállalatnál jelentősen emelkednek a keresetek, ezt az érintett többi vállalat nehezen tudja ellensúlyozni. Az egyes munkások csak azt látják, hogy a másik vállalatnál többet lehet keresni, ennélfogva igyekeznek odamenni. A vállalatok vezetői ennek megakadályozására vagy engedély nélküli béremelést hajtanak végre, vagy igyekeznek felettes szervüktől magasabb béralapot „kiharcolni." Az említett üzemekben (Sopiana, Mezőgazdasági Szerárugyár), az uránium- és a szénbányák elszívó hatása már huzamosabb idő óta szakmunkáshiányt okoz és ez a gazdaságos termelést is akadályozza, annak ellenére, hogv pont az elszívóhatás ellensúlyozására az elmúlt negyedévben már történtek bérrendezések.

Vannak olyan nézetek is, hogy az átlagkeresetek szigorú meghatározása és kötelező betartása miatt nem lehet a szakképzett munkaerőket meg tartani. A bérkeretek szabaddá tétele nem jelénténe megoldást, sőt egy olyan versenyt, tullicitálást eredményezne, amelynek . következményei igen kedvezőtlenek lennének az árak és bérek egyensúlya tekintetében.

Az átlagbérellenőrzés módszeré, hiányosságai ellenére is lehetőségét nyújt a vállalatok vezetői részére, hogy az adottságokon belül a kvalifikált szakmunkásaikat a munka minőségének megfelelően bérezzék. Természetesen ebben az esetben meghatározott különbséget kell tenni a szakképzett, illetve képzettséggel nem rendelkező dolgozók között. Például tapasztalható volt ilyen jelenség korábban a Pécsi Bőrgyárban, ahol egyes üzemek segédmunkásai azonos kereseteket értek el a szakmunkásokkal. Időközben a helyes bérarányok kialakítására a vállalat vezetősége tett intézkedéseket.

Az átlagkeresetek ellenőrzésének legfontosabb célja, a kereseti arányok betartásának biztosítása. Az átlagbérellenőrzés módszere jelenleg még merev, de ahogy nő a bérfegyelem, s amilyen mértékben megtalálják a vállalatok a megfelelő bérezési módszert, a műszakilag megalapozott teljesítmény-követelményeket, úgy lehetségessé válik a jelenlegi rendszer enyhítése és rugalmasabbá tétele. A reálbérek tervezése és alakulása elválaszthatatlan a bérszínvonal tervszerű szabályozásától.

Az átlagbérellenőrzés módszerének helyességéről, a közgazdászok, a vállalatok vezető szakemberei sokat vitatkoznak, a szakirodalomban is elég gyakori a véleménynyilvánítás, bár még kevés gyakorlati tapasztalat áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy alapos értékelést adjunk arról, hogy a módszer bevált-e vagy sem.

Abban a vélemények nagyrészt megegyeznek, hogy a bérszínvonal szabályozásának valamilyen rendszerére szükség van.

Bármennyire le nem népszerű ebben a pillanatban a kifizethető bérek megkötése, a gazdasági kibontakozás érdekében ezt továbbra is alkalmazni kell, mert ez nagymértékben elősegítheti a termelés gazdaságosságát, az olcsóbb fermelésén-kérésztül az árualapok tóvábbi növelését.

Nagy József

a Magyar Nemzeti Bank

VIII.

ez. Területi vezetője.

Iroda

Szórakozzunk... ?

Hol7 Hogyan? Megszaporodott a család, kinőttük a gye* rekcipöt, újat húznánk, de nincs. Valamikor a városnak volt 60—70 ezer lakosa és volt 250 vendéglője, kocsmája, kávéháza. Ma a város lakosságának létszáma elérte a 130 ezret és ennek az emberrengetegnek jó bort és nótát kedvelő része (sok ezer- röl van szó!) kénytelen-kelletlen beszorul csupán 77 vendéglőbe, ebbe beleértve a cukrászdákat is! Ne értsenek félre, nem is azt kívánjuk, hogy minden utcasarkon kocsma nyíljék és hogy e perctől kezdve az illetékesek fűhöz-fához szaladgáljanak, hogy „Jaj istenem, gyorsan nyissuk meg a kocsmákat ennek a szomjas népnek...!"’ — hanem azt, hogy felismerjék az arányokat és keressenek megoldást e lehetetlen állapot megszüntetésére.

Papírra vetettük mi a vendéglátás problémáit nem is egyszer, de hogy úgy mond — nem történt semmi. Pedig a szórakozóhelyek kis száma, a vendéglők, kocsmák többé-ke- vésbé alacsony színvonala sokkal több hátránnyal jár, mint sem gondolnánk.

Először: idegenforgalmat akarunk. Erre minden lehetőségünk megvan. (Harkány, Siklós, Mecsek... stb.) A megnövekedett idegenforgalom pedig mindenképpen megnövekedett deviza-bevétellel jár s ez utóbbival bizony eléggé szegényen állunk. Igen ám, csak hogy ha valaki külföldre utazik — általában — első útja valamelyik szórakozóhelyre vezet, mert hiszen először ott kap némi ízelítőt a helyi sajátosságokból, ott találkozik legelőször — fehér asztal mellett — a neki idegen polgárokkal. Akik Pécsre jönnek akár Nyugatról — akár Keletről, első útjuk a Nádor szállóba vezet és az étterembe, és a mulatóhelyekre és Villányi vöröst, Furmintot, Mecseki rizlinget és egyebeket kér... Nem is csoda. Csak hogy hol vannak a mi „kisvendéglőink?" Nagyszerű konyhájáról híres, tiszta, szép, kellemes éttermeink? Ugyan miféle „vendéglátással" kérkedhetünk, ha a városunkba érkező idegen betéved valamelyik füstös kocsmába? Horthyék lerohantak Hortobágyra az idegen turistával, megmutatták neki a „tsikóst", megetették „gulaschal" és hazugsággal, de a turista fizetett... és ez volt a lényeg.

Mi nem festünk rózsaszínre semmit a külföldiek előtt, van mit mutogatnunk s amire büszkék is lehetünk Csak föl kell ráznunk megyénk idegenforgalmát, hogy abból becsületesen és nem maszlaggal — profitálhassunk. Szükség van tehát a vendéglátóipari hálózat kibővítésére, felújítására, hangulatos, kedves mulatóhelyek, vendéglők, éttermek üzemeltetésére.

Másodszor: kultúrált szórakozásra akarjuk nevelni azokat, akikre nagyon is ráfér...! De az első lépést csak akkor tudjuk megtenni, ha ízléses környezetben fogadjuk őket. Vagyis nem arról van szó, hogy a szórakozóhelyeket átminősítjük harmadról — másod, vagy másodról — elsőosztályúvá. (Lásd Pannonia-pince). Ennek nem sok értelme. Hanem á belváros területén új szórakozóhelyeket kellene nyitni, ahol már „megszűrik" a vendégsereget, azaz hogy: nem szolgálnak ki ittas, részeg embereket, a talponállókat pedig végérvényesen becsukják. (Decemberben ez a sors vár a hírhedt II. sz. Büfére, ahova tavaly egyébként egy részeg fuvaíos még a lovát is bevezette a pulthoz és fröccsel itatta!) Hogy hol nyissák meg kapuikat az új vendéglők?

Tessék. A Kazinczy-utcában, a volt „István-pincében" — (jóhírű szórakozóhely volt valamikor), most a MÉSZÖV zsákraktárat rendezett be. A Rákóczi út és a Bem utca sár* kán, a volt „Vadászkürt” és a „Hungária" kávéház helyén — konfekcióáruraktár van... A Zsolnay utca és a Kilián György utca sarkán is valamikor- vendéglő állt, most napi két óra elfoglaltsággal Menza működik — mintha az egyetemen nem találnának erre sokkal megfelelőbb helyiséget. ■

S van még több is. Csak egyszer a szakembereknek le kellene ülniök, hogy végre-valahára megkezdjék a vendéglátás problémáinak megoldását,

Javul a kereskedelmi dolgozók helyzete

A KPVDSZ megyéi aktívaülése

léssel való aránybahozása ál- moly problémát jelent, mert a tál 7,1 milliónyi megtakarítást szénbánya, illetve az uránium- értek el. Mindkét bánya üze- bánya hasonló szakmunkásaimé inéi a szakmánybérezést nak magasabb bért juttat.—

továbbra is fenntartották, de li keresetek reális megállapítása érdekében az egyes üzelmek nél folyamatosan felülvizsgálták a teljesítmények Kapjait és megtették a szükséges intézkedéseket. E? megmutatkozik, rr.int fentebb említettem, a béralapok megtaUyen jelenség tapasztalható a Mezőgazdasági Szerárugyárnál is, ahol a munkáslétszám több mint 10 százaléka cserélődött ki és ennek következtében az egy főre eső termelési érték 165 forintról 13-1,40 forintra esett vissza. Véleményem szerint a Munkaügyi

A Kereskedélmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága vasárnap délelőtt aktívaülést tartott Pécsett, ahol megjelent Asztalos Róbert elvtárs, a KPVDSZ országos titkára is. Az aktívaülésen Biró Sándor elvtárs, a KPVDSZ megyei elnöke beszámolt a megyebizottság egy éves munkájáról és ismertette azokat a problémákat, amelyek a KPV- DSZ-hez tartozó dolgozókat foglalkoztatják.

Rámutatott arra, hogy a kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari dolgozók jelentős része az ellenforradalom idején helytállt, biztosította a lakosság ellátását. A forradalmi munkás-paraszt kormány értékelte helytállásukat, ezért az alkalmazotti szakmák közül egyedül a kereskedelmi dolgozókat vonta be a bérrendezés első lépcsőjébe. Azóta a KPVDSZ kezdeményezésére a szakmákon belül, rendeződött a forgalomtól független munkakörben dolgozók és a pénzintézeti dolgozók bérezése is. Az eredmények mellett azonban még hiányosságok is tapasztalhatók. Ilyenek a különböző szektorokban megadott prémiumfeltételek, például a ká- lómegtakarításnak a prémiumba való beszámítása, mert ez lehetőséget ad a fogyasztók megkárosítására, arra, hogy egyes áruféleségekből a bolti dolgozók kevesebbet mérjenek.

A leltárhiánymegtérítéssel kapcsolatban a KPVDSZ-nek az az álláspontja, hogy a 98-as számú rendelet nem felel meg a becsületes kereskedelmi dolgozók érdekeinek. Példa erre a RÖVIKÖT Vállalat, ahol egy dolgozót lopáson értek, de mivel az általa bevallott lopott holmik értéke a leltárhiányt nem fedezte, a vállalat a rendelet értelmében a különböze- tet kénytélen volt a többi dolgozókra hárítani, annak ellenére, hogy azoknak leltárhiányuk nem volt.

Egyre több probléma vetődik fél a törvényesség be nem tartása miatt is. 1956-ban a KPV- DSZ-szakmákön belül munkaügyi viták miatt 56-an fellebbeztek a Területi Egyeztető Bizottsághoz. Ezzel szemben ez évben máris 68-ra emelkedett a fellebbezések száma. A fellebbezéseknek mintegy 50 százaléka a dolgozók javára dőlt el, ami azt igazolja, hogy egyes vállalatvezetők nem veszik figyelembe a Munka Törvény- könyvét. A törvénytelenségek miatt a vállalatok igen komoly összegeket fizetnek ki, amely mögött nincs munka. Például Mohácson a TÜKER Vállalat 60 dolgozót vett fel meghatározott időre, de tovább foglalkoztatta őket, a munkaviszony megszűnése után pedig a munkakönyveket nem adta ki; Ezért a TEB a vállalatot félmillió forint megfizetésére kötelezte. A törvénysértések számát lényegesen csökkentené, ha a dolgozók felvételénél vagy elbocsátásánál az igazgatók meghallgatnák a szakszervezeti bizottságot is. Miután a kereskedelem, pénzügy és földművesszövetkezet területén nem létesítenek üzemi tanácsokat, nagyobb jogot kellene biztosítani a szakszervezetnek;

Ami a munkaversenyt illeti, as ellenforradalom után a Baranya megyei kereskedelmi és pénzügyi dolgozók országos viszonylatban' elsőnek vetették fel a munkaverseny szükségességét. Több vállalatnál megkezdődött a boltok közötti párosverseny az értékesítési terv túlteljesítése érdekében.

Bíró Sándor elvtárs beszámolójában ezután a kereskedelem és az ipar közötti kap- csölattal foglalkozott. Hangsúlyozta: a cél az, hogy a kereskedelmi dolgozók a fogyasztók képviselői legyenek, de ehhez az is szükséges, hogy az ipar vegye figyelembe a kereskedelem észrevételeit, javaslatait. Szervezés alatt áll a dolgozó nőik szakköre. Ezt azzal a céllal hozzák létre, hogy _ meg- könnyitsék a szakma női dolgozóinak otthoni, úgynevezett „második műszak“-ját. Ezért a szakszervezet megyebizottsága két mosógépet vásárolt, november 15-ig pedig újabbat vásárol. Ezt díjmentesen bocsátja azután a dolgozó nők szakkörének rendelkezésére. Ezen kívül padlókefélő és porszívó gépeket is beszereznek, hogy megkönnyítsék a dolgozó nők munkáját. Novemberben a kultúrottnonban megkezdődik a szabás-varrás! tanfolyam is. Ezt az tette lehetővé, hogy a KPVDSZ megyebizottsága a Német Demokratikus Köztársaságból három korszerű varrógépet és egy teljesen berendezett vasalószobát kapott ajándékba.

A KPVDSZ Baranya megyében ez évben 541 darab üdülő jegyet biztosított a dolgozóknak a tavalyi 495-tel szemben. De legalább eny- nyien, ha nem többen, részesültek villalati üdültetésiben: Több olyan vállalat van ma már, mint például az Állami Áruház, a városi tanács alá tartozó kereskedelmi vállalatok, a FŰSZERT, Vegyianyag, Papírórtékesítő, Vas- és Műszaki, Üvegértékesítő, Textil Nagykereskedelmi Vállala amelyek saját üdülővel rendelkeznek.

Az üdültetéssel kapcsrlat- ban azonban még probléma az, hogy a KPVDSZ központja

a nyári hónapokban lényége- sen kevesebb üdülőjégyet biztosít, mint például szeptemberben vagy októberben. — Ez év októberéig a KPVDSZ megyebizottsága kilenc hónap alatt összesen 42 417 forintot fizetett ki segély címén az arra rászoruló dolgozóknak.

Bíró Sándor elvtárs beszámolója után számos hozzászólás és javasl t hangzott el az aktívaülésen: így többek között Gergely ' j.jós elvtárs, a RÖVIKÖT igazgatója javasolta, hogy a kereskedelmi utánpótlás érdekében a szak- szervezetnek behatóbban kell foglalkoznia az ifjúsággal. Harth Magdolna elvtórsnő kérte, hogy a szakszervezet nagyobb segítséget nyújtson az ifjúságnak, létesítsen szorosabb kapcsolatot a Kommunista Ifjúsági Szövetséggel. Pári Miháily javasolta, hogy a SZOT és a Területi Bizottság létesítsen tanulóboltokat., alvá a kereskedelmi tanulókkal többet foglalkozhatnak. Kelemen János elvtárs, a Papír- értékesitő Vállalat igazgatója kérte: a Szovjetunióval és a népi demokratikus államikkal tegyék lehetővé a kereskedelmi dolgozók sűrűbb tapasztalatcseréjét. Asztalos Róbert elvtárs, a KPVDSZ központi titkára pádig bejelentette: a KPVDSZ a leltárfelelősség kérdésében teljesen új javaslatot terjeszt majd a belkereskedelmi minisztériumhoz azzal a kéréssel, hogy a je-r lenlegit — amelyet a kereske- c’ '-ni dolgozóit joggal kifogásolnak — változtassa meg.

Befejezésül Btró Sándor elvtárs, a régi szakszervezeti tagoknak átnyújtotta az emléklapot ez a szakszervezet elnökségének jutalomtárgyadti