Dunántúli Napló, 1957. november (14. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-23 / 276. szám

2 NAPLÓ 1951 KÖVEMBE* «I A szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek 1957. november 14—16-1, moszkvai értekezletén elfogadott nyilatkozat (Folytatás az 1. oldalról.) műk közös osztálytartalma, a kölcsönös támogatás és segít­ség szükségessége, a célok és érdekek közössége az Imperia­lizmus ellen, a szocializmus és a kommunizmus győzelméért vívott harcban és a közös marxista-leninista ideológiá­juk. A szocialista országok ösz- szetartozása és szoros egysége minden egyes szocialista or­szág nemzeti függetlenségének és szuverenitásának igazi biz­tosítéka. A szocialista orszá­gok közötti testvéri viszony és barátság megszilárdítása végett szükséges a kommunis­ta és munkáspártok marxi-le­nini internacionalista politiká­ja, az összes dolgozóknak az internacionalizmus és a haza- szeretet szellemében való ne­velése és tömörítése, valamint határozott harc a burzsoá na­cionalizmus és sovinizmus ma­radványainak leküzdésére. A szocialista országok közti köl­csönös viszony minden kérdé­sét teljesen meg lehet oldani a szocialista nemzetköziség el­veinek feltétlen betartásán ala­puló elvtársi megbeszélések útján. III. A szocializmus győzelme a Szovjetunióban, a szocialista építés sikerei a népi demo­kratikus országokban egyre mélyebb rokonszenvet válta­nak ki valamennyi ország mun kásosztályának és dolgozóinak körében. A szocializmus esz­méi egyre újabb és újabb em­bermilliók tudatába hatolnak be. Ilyen körülmények között az imperialista burzsoázia egy­re nagyobb jelentőséget tulaj­donít a «tömegek ideológiai megtévesztésének, elferdíti á szocializmus eszméit, rágal­mazza a marxizmus-leniniz- must, zavart és eltévelyedést kelt a tömegekben. Ezért első­rendű fontosságú a tömegek fokozottabb marxista-leninista nevelése, a burzsoá ideológia elleni harc, a szocializmus és kommunista mozgalom ellen irányuló imperialista propa­ganda hazugságainak és rá­galmainak leleplezése, a szo­cializmus, a béke és a népek barátsága eszmélnek érthető és meggyőző formában történő széleskörű propagandája. Az értekezlet megerősítette a kommunista és munkáspár­tok nézeteinek egységét a szocialista forradalom és a szocialista építés alapkérdései­ben. A Szovjetunió és a többi szocialista ország tapasztalata teljes mértékben Igazolta a - marxista-leninista elmélet azon tételének helyességét, hogy a szocialista forradalom és a szocialista építés folya­mata egy sor olyan fő törvény­szerűségre épül, amely mind­azon országra Jellemző, ame­lyek a szocialista útra léptek. Ezek a törvényszerűségek min­denütt érvényesülnek a nem­zeti sajátosságok és hazybmá- nyok azon nagy, történelmi­leg kialakult különbözősége mellett is, amelyet feltétlen számításba kell venni, Ilyen közős törvényszerűség: a dolgozó tömegek vezetője, a munkásosztály, melynek mag- vát a marxista-leninista párt alkotja, ennek a vezetése ér­vényesül a proletárforradalom bármilyen formájú véghezvi­telében és a proletárdiktatúra akármilyen formáiú megterem tésében: a munkásosztály szö­vetsége a parasztság alapvető tömegeivel és a dolgozók egyéb rétegeivel: a kapitalista tulaj­don felszámolása és az alap­vető termelő eszközök társa­dalmi tulajdonba vétele: a me­zőgazdaság fokozatos szocia­lista átalakítása; a népgazda­ság tervszerű fejlesztése, amely a szocializmus és a kom­munizmus felépítésére, a dol­gozók életszínvonalának eme­lésére irányul: a szocialista forradalom megvalósítása az ideológia és a kultúra terüle­tén, valamint nagyszámú, a munkásosztályhoz, a dolgozó néphez és a szocializmus ügyé­hez hű értelmiség megterem­tése: a nemzeti elnyomás fel­számolása és a népek közötti egyenjogúság, testvéri barát­ság megteremtése: a szocializ­mus vívmányainak védelme a külső és belső ellenség táma­dásaival szemben: az adott or­szág munkásosztályának szo­lidaritása más országok mun­kásosztályaival, vagyis — a proletár nemzetköziség. A marxlzmus-lenlnlzmus megköveteli a szocialista for­radalom és a szocialista építés közös elveinek minden or­szág konkrét' történelmi vi­szonyaitól függő, alkotó alkal­mazását, s elveti más orszá­gok kommunista pártjai poli­tikájának és taktikájának me­chanikus másolását. V. I. Le­nin több ízben felhívta a fi' gyeimet arra, hogy a kommu­nizmus alapvető elveit feltét­lenül helyesen kell alkalmaz­ni az adott nemzet, az adott nemzeti állam sajátosságai­nak megfelelően. Ha a prole­tár párt nem veszi figyelembe a nemzeti sajátosságokat, fel­tétlenül elszakad az élettől, a tömegektől, s ez feltétlenül kárt okoz a szocializmus ügyé­nek; és fordítva: ezen sajátos­ságok szerepének eltnlzása, a nemzeti sajátosságok címén való eltérés a szocialista for­radalomról és a szocialista építésről szóló általános mar­xista—leninista alapelvektől szintén feltétlenül kárt okoz a szocializmus ügyének. Az értekezlet részvevőinek véle­ménye szerint fe’tétlcnül szük­séges, hogy egyidejűleg har­coljunk mindkét törekvés el­len. A szocialista országok kommunista és munkáspárt­jainak szilárdan azt az elvet kell követniök, hogy a mar­xizmus—leninizmus általános alapelveit országaikban a for­radalom és az építés konkrét gyakorlatával kapcsolják ösz- sze, alkotóan alkalmazzák a szocialista forradalom és a szocialista építés általános törvényszerűségeit a saját or­szágaikban meglévő konkrét viszonyoknak megfelelően és tanuljanak egymástól, cserél­jék ki tapasztalata Ijkat. A szo­cialista építés élettapasztala­tok által igazolt közös tör­vényszerűségeinek alkotó al­kalmazása, a szocia’ista építés formáinak és módszereinek változatossága különböző or­szágokban — koPsktfv hozzá­járulás a marxizmus—leniniz­mus elméletéhez. A marxizmus—leninizmus elméleti alapja a dialektikus materializmus. Ez a világné­zet a természet, a társadalom és az emberi góhdolkodás fej­lődésének általános törvényét tükrözi. Ez a világnézet al­kalmazható a múltra, a jelen­re és a jövőre. A dialektikus materia’lzmussal szemberáll a metafizika és az Idealiz­mus. Ha a marxista politikai párt a kérdések vizsgálatában nem a dialektikából és a ma­terializmusból Indul ki, az egyoldalúságot, szubjektiviz­must, az emberi gondolat megcsontosodását, a gyakor­lattól való elszakadást és azt eredményezi, hogy e párt el­veszti arra való képességét, hogy megfelelően elemezze a dolgokat és jelenségeket, ami revizionista vagy dogmatikus hibákhoz vezet és hibáka t Idéz elő a politikában is. A dialek­tikus materializmus gyakor­lati munkában való alkalma­zása a káderek és a széles tö­megek marxista—leninista szellőmben való nevelése —ez a kommunista és munkáspár­tok egyik időszerű feladata. A jelen időszakban nagyje­lentőségű a munkás- és kom­munista mozgalomban meg­lévő opportunista irányzatok ellen vívott harc fokozása. Az értekezlet hangsúlyozza arc- vizlonizmus és dogmatlzmus határozott leküzdésének fel­tétlen szükségességét a kom­munista és munkáspártok so­raiban. A revizionizmus és dogmatlzmus a munkás- és kommunista mozgalomban mind a múltban, mind a Je­lenben nemzetközi Jellegű. A dogmatlzmus és a szektásság megnehezíti a marxizmus— leninizmus elméletének fejlő­dését és alkotó alkalmazását a konkrét, változó viszonyok között, a konkrét he’vzet ta­nulmányozását Idézetekkel és betűrágással helyettesíti, a pártot elszakítja a tömegek­től. A széles tömegektől el­szakadt, a szektarianizmusba zárkózott párt semmilyen kö­rülmények között sem viheti győzelemre a munkásosztály ügyét. A dogmatlzmus elítélése mellett a kommunista pártok úgy vélik, hogy a jelenlegi vi­szonyok között a fő veszély a revizionizmus, más szóval a jobboldali opportunizmus, mint a burzsoá ideológia meg­jelenési formája, amely bé­nítja a munkásosztály forra­dalmi energiáját és a kapita­lizmus megőrzését vagy visz- szaállítását kövteli. A dogma- tizmus és a szektásság azon­ban egyik vagy másik párt fejődésének egyes szakaszai­ban a fő veszélyt képezheti. Mindegyik kommunista párt maga határozza meg, hogy az adott időben számára mi a fő veszély. Meg kell jegyezni, hogy a munkásosztály számára a ha­talom megragadása a forrada­lomnak csak a kezdete, nem pedig a befejezése, A hatalom meghódítása után a munkás- osztály előtt nagy feladatok ál­lanak: a népgazdaság szocia­lista átalakítása és a szocializ­mus gazdasági és technikai bá­zisának megteremtésé. Ugyan­akkor a megdöntött burzsoázia mindig a restaurációra törek­szik; a burzsoáziának, a kis­polgárságnak és azok értelmi­ségének még nagy befolyása van a társadalomban. Ezért a „ki kit győz le” — a kapitaliz­mus vagy a szocializmus kér­désének eldöntése elég hosszú időt kíván. A burzsoá befolyás megléte a revizionizmus belső erőforrása, az imperialista nyo­más előtti kapituláció pedig a revizionizmus külső erőforrása. A jelenlegi revizionizmus ar­ra törekszik, hogy lejárassa a marxizmus—leninizmus nagy tanítását, amelyet „elavultnak” nyilvánít és kijelenti, hogy ko­runkban a marxizmus—leniniz­mus elveszítette a jelentőségét a társadalmi fejlődés szem­pontjából. A revizionisták arra törekednek, hogy megöljék a marxizmus forradalmi lelkét, megrendítsék a munliásoszlály- nak és a dolgozó népnek a szo­cializmusba vetett hitét, El­utasítják azt, hogy a kapitaliz­musból a szocializmusba való átmenet idején történelmileg szükségszerű a prolctárforrada- lom és a proletárdiktatúra, ta­gadják a marxista—leninista párt vezető szerepét, tagadják a proletárnemzetköziség elvét, követelik a pártépítés alapvető lenini elveinek, mindenekelőtt a demokratikus centralizmus­nak az elvetését, azt követelik, hogy a kommunista párt har­cos forradalmi szervezetből va­lamilyen vitaklubhoz hasonló szervezetté változzék át. A nemzetközi kommunista mozgalom egész tapasztalata arra tanít, hogy a szocialista forradalom, a szocializmus és a kommunizmus építése során feladataink sikeres megoldásá­nak feltétlen záloga az, hogy a kommunista és munkáspártok határozottan megvédjék soraik marxista—leninista egységét, ne tűrjenek frakciókat és cso­portosulásokat, amelyek alá­ássák ezt az egységet. IV. A kommunista ét munkás­pártok előtt nagy történelmi feladatok állanak. Ezek meg­oldásához nemcsak maguknak a kommunista és munkáspár­tok összef qrroítságára van szükség, hanem az egész mun­kásosztály tömörülésére is, a munkásosztály és a parasztság szövetségének erősítésére, va­lamennyi dolgozó és az egész haladó emberiség összefogásá­ra, az egész világ szabadság- és békeszerető erőinek tömörülé­sére. Napjainkban az egész vilá­gon a legfontosabb feladat a béke védelméért való harc. Va­lamennyi ország kommunista és munkáspártjai a legszéle­sebb nvóretű közös akciókra tö­rekednek minden békeszerető, háborút ellenző erővel. Az ér­tekezlet résztvevői kijelentik, hogy támogatják minden olyan állam, párt, szervezet, mozga­lom és egyes személy erőfeszí­téseit, amely, illetve, aki a bé­ke mellett, a háború ellen fog­lal állást, a békés egymás mel­lett élésért, az európai és ázsiai kollektív biztonság létrehozá­sáért, a fegyverkezés csökken­téséért, a nukleáris fegyverek alkalmazásának 4s kísérletei­nek betiltásáért száll síkra. A kommunista é3 munkás­pártok hűen védelmezik műi­den ország népeinek nemzeti és demokratikus érdekelt. Sok ország munkásosztálya és népe előtt még mindig a nemzeti függetlenségért, a gyarmati agresszió és feudális elnyomás ellen ' vívott harc történelmi feladatai állanak. Itt az a kér­dés vetődik fel, hogy szükség van a munkások, parasztok, városi kispolgárok, a nemzeti burzsoázia és más hazafias de­mokratikus erők egységes frontjának megteremtésére az imperializmus és a feudalizmus ellen. Sok tény bizonyítja, hogy minél szélesebb és erősebb a különféle hazafias és demokra­tikus erők összefogása, annál biztosabb a győzelem a közös harcban. A munkásosztály és a néptö­megek a háborús veszély ellen küzdve, létérdekeikért harcol­va, a legélesebben egyre in­kább a tőke nagy monopolista csoportjai ellen lépnek fel, a fegyverkezési hajsza fő okozói, az új világháborút előkészítő tervek szerzői és sugalmazol ellen, az agresszió és a reakció oszlopa ellen. A monopóliumok e szűk csoportjának érdekel és politikája egyre inkább ellen­tétbe kerül nemcsak a munkás- osztály érdekeivel, hanem a kapitalista társadalom többi ré­tegeinek érdekeivel — a pa­rasztság, az értelmiség, a vá­rosi kis- és közép-burzsoázia érdekeiyel is. Azokban a kapi­talista országokban, amelyeket az amerikai monopóliumok igyekeznek maguk alá rendel­ni, s azokban az országokban, amelyek az amerikai gazdasági és katonai terjeszkedés politi­kájától szenvednek, létrejön­nek az objektív feltételek ah­hoz, hogy a munkásosztály es forradalmi pártja vezetése alatt a nép legszélesebb rétegei egyesüljenek a békeharcra, a nemzeti függetlenség és de­mokratikus szabadságjogok vé­delméért vívott harcra, a dol­gozók életfeltételeinek javítá­sáért, a radikális agrár-refor­mok vcgreliajtásáért, a nem­zeti érdekeket eláruló monopó­liumok teljhatalmának meg­döntéséért. A nemzetközi küzdőtéren a szocializmus javára végbement mélyreható történelmi változá­sokkal és az erőviszonyok gyö­keres eltolódásával kapcsolat­ban, annak eredményeként, hogy a szocializmus eszméjé­nek vonzóereje nagyon meg­nőtt a munkásosztály, a dol­gozó parasztság és a dolgozó értelmiség körében, a szocia­lizmus győzelmének kedvezőbb feltételei jönnek létre. Különböző országokban a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet formál különfélék lehetnek. A mun­kásosztály és élcsapata, a marxista-leninista párt arra törekszik, hogy békés módon valósítsa meg a szocialista for­radalmat. Ennek a lehetőség­nek a valóravált'lsa megfelel­ne a munkásosztály és az egész nép érdekelnek, az ország ál­talános nemzeti érdekelnek. Korunk viszonyai közt az él­csapata vezette munkásosz­tálynak egy sor kapitalista or­szágban megvan a lehetősége arra, hogy a munkásegység és a népfront alapján, valamint a különböző pártok és társa­dalmi szervezetek megegyezé­sének és politika! együttmű­ködésének más lehetséges for­mál alapján egyesítse a nép többségét, polgárháború nél­kül hódítsa meg az államha­talmat és biztosítsa az alap­vető termelő eszközöknek a nép kezébe juttatását. A nép többségére támaszkodva és határozottan visszautasítva a* opportunista elemeket, ame­lyek nem képesek lemondani a kapitalistákkal és földes­urakkal való egyezkedés poli­tikájáról, a munkásosztálynak megvan a lehetősége, hogy ve­reséget mérjen a reakciós nép­ellenes erőkre, szilárd több­séget vívjon ki a parlament­ben, a parlamentet a burzsoá osztályérdekeket szolgáló esz­közből a dolgozó népet szol­gáló eszközzé változtassa, par­lamenten kívül széles tömeg­harcot bontakoztasson ki. meg­törje a reakciós erők ellenál­lását és megteremtse a szük­séges feltételeket a szocialista forradalom békés megvalósítá­sához. Mindez csak a munká­sok, a paraszti tömegek és a városi középrétegeknek a mo­nopolista nagytőke, a reakció ellen, a mélyreható társadalmi reformokért, a békéért -és a szocializmusért vívott osztály­harcának széleskörű állandó fejlesztése útján válik majd lehetővé. Olyan viszonyok között, amikor a kizsákmányoló osz­tályok a nép elleni erőszak­hoz folyamodnak, feltétlenül számolni kell a második lehe­tőséggel is — a szocializmusba való nem békés átmenet lehe­tőségével. A leninizmus azt ta­nítja és a történelmi tapasz­talat megerősíti, hogy az ural­kodó osztályok nem engedik át önként a hatalmat, Ilyen körülmények között az osztály harc hevességének foka és for­mája nem annyira a proleta­riátustól függ majd, hanem attól, hogy a reakciós körök milyen mértékben állnak el­len a nép túlnyomó többsége akaratának, hogy ezek a kö­rök milyen erőszakot a’kal- maznak a szocializmusért ví- yott harc egyik vagy másik szakaszán. A szocializmusba való átme­net ilyen vagy olyan módjá­nak reális lehetőségét minden egyes országban a konkrét történelmi viszonyok határoz­zák meg. Mind a dolgozók életkörül­ményeinek javításáért, demo­kratikus jogaik kiszélesítésé­ért és megőrzéséért, a nemzeti függetlenség kivívásáért és védelmszéséért, a népek kö­zötti békéért folytatott harc­ban, mind pedig a hatalom meghódításáért és a szocializ­mus felépítéséért vívott küz­delemben a kommunista pár­tok a szocialista pártokkal való együttműködés megterem tése mellett szállnak síkra. Annak ellenére, hogy a szo­cialista pártok jobboldali veze­tői minden eszközzel akadá­lyozni igyekeznek ezt az együttműködést, a kommunis­ták és a szocialisták közötti együttműködés lehetőségei sok kérdésben mégis növekednek. A kommunista és szocialista pártok között meglevő ideoló­giai különbség nem lehet aka­dálya az akcióegység létreho­zásának sok olyan időszerű kérdésben, amely jelenleg a munkásmozgalom előtt áll. A szocialista országokban, ahol a munkásosztály kezébe vette a hatalmat, a kommu­nista és munkáspártoknak, amelyek minden feltétellel rendelkeznek ahhoz,, hogy szoros kapcsolatot teremtse­nek a legszélesebb tömegek­kel, egész tevékenységükben állandóan » néptömegekre kell támaszkodniuk, a szocia­lizmus építését és védelmezé- sét a dolgozó milliók ügyévé kell tenniük, akik mélyen át­érzik azon helyzetüket, hogy ők az ország gazdái. A szeles néptömegek aktivitása és al­kotó kezdeményezésének fo­kozása, a néptömegek tömörí­tés« a szocialista rend erősí­tése és a szocialista építés fej­lesztése céljából nagyjelentő- ségűek azok a lépések, ame­lyeket a szocialista államok az utóbbi években tettek a szocialista demokrácia kiszé­lesítése és a kritika és önkri­tika kibontakoztatása terén. Ahhoz, hogy létrejöjjön a munkásosztály akcióképes egysége, hogy egybeforrasz- szunk minden dolgozót és az egész haladó emberiséget, hogy összefogjuk az egész vi­lág szabadságszerető és béke­szerető erőit* kétségkívül mindenekelőtt a* szükséges, hogy a kommunista és mun­káspártok erősítsék soraik egységét és tegyék szorosab­bá minden ország kommu­nista és munkáspártjainak tö­mörülését. Ez a tömörtt’és a magja a szélesebbkörű össze­fogásnak, legfőbb biztosítéka a munkásosztály ügye győs /elmének. A kommunista és munkás­pártokra különösen nagy tör­ténelmi felelősség hárul a szo­cialista világrendszer és a nemzetközi kommunista moz­galom sorsáért. Az értekezle­ten résztvevő kommunista és munkáspártok kijelentik, hogy a szocialista államok családjának t-ovábbi tömörí­tése érdekében, a nemzetközt munkásmozgalom, a béke és a szocla'lzmus érdekében fá­radhatatlanul erősítik egységü­ket. Az értekezlet megelégedés­sel állapítja meg, hogy a nem­zetközi kommunista mozgat lom megnövekedett, hogy ki­állt sok komoly megpróbálta­tást, s számos kiemelkedő győzelmet aratott. A kommu­nisták világméretekben tet­teikkel is bebizonyítottál, a dolgozóknak a marxista- c- ninista elmélet életképessé-ót, azt, hogy nemcsak propagál­ni tudják, hanem a legnehe­zebb körülmények közölt is valóra tudják váltani a s/o- cia1 izmus nagy eszményeit. Mint minden haladó moz­galom az emberiség történel­mében, a kommunista mozga­lom Is c'kerü'hetetlenül ne­hézségekkel és zökkenőkkel találkozik a maga útján. De mint a múltban és a jelenben — a jövőben sem vá'to-hvt- hatja meg semmilyen nehéz­ség és zökkenő a történe’mi fejlődés objektív törvénysze­rűségeit, nem törheti meg a munkásosztálynak azon nagy elhatározását, hogy áta’-kít- sa a régi világot és új világot teremtsen. Amióta a kommu- n5sták a harc színterére 'ép- tek, a reakciós erők uszításá­nak és üldözésének van-ók kitéve, de a kommunista moz­galom hősiesen visszaveri ro­hamaikat és a megpróbáltatá­sokból még erősebben, még edzettebben kerül ki, * ••'ak­ciós Imneriallsta erők ama kísérleteire, hogy megakadá­lyozzák az embe-i társad, fejlődését az új korszak fe’é, a kommunisták egységük és egybeforrotteáguk további megszilárdításával viVazo!- nak. Az Imperializmusnak a kommunizmus úgynev»?- it „válságáról” szóló pstoba ál­lítása! ellenére & kommunista mozgalom növekszik és erősö­dik. Az 5-tKP XX. konfrmz- sznsának történelmi Jelentő­ségű határozatai nemesek az SZKP és a Szovjetuniói; in fo­lyó kommunista építés fá­mára nggvjc’entőságűek ha­nem új szakasz kezdete a nemzetközi kommunista moz­galomban, előmozdítva an­nak továbbfejlődését a mrr- xízmui—lenlnl’únus alapján. Kína, Franciaország, Olaszor­szág és más országok kom­munista pártiéinak az utóbbi időben sikeresen megtartott kongresszusai meggyőzően demonstrálták a párt rorgi- nak egységét és összeferrott- ságát, hűségét a proletár nem­zetköziség eszméi Iránt. A kommunista és munkáspár­tok képviselőinek jelen érte­kezlete a kommunista mozga­lom nemzetközi összeforrott- ságáról is tanúskodik. Az értekezlet résztvevői á vé’eménycsere során arra a következtetésre Jutottak, hogy a jelenlegi viszonyok között a vezetők kétoldali lakkozó! és a kétoldali kölcsönös in­formációcsere mellett az idő­szerű kérdések megvitatása, a tapasztalatcsere, egymás né­zeteinek és álláafog’alásftluak a megismerése céljából, a bé­ke, a demokrácia és a szocia­lizmus közös céljaiért vívott együttes harc összeegyezteté­se érdekében célszerű a kom­munista és munkáspártok szé­lesebb körű értekezletét szük­ség szerint megtartani. Az értekezlet részvevői egy­hangúlag kifejezik azon szi­lárd meggyőződésüket* hogy tömörítve soraikat és ezen a* alapon tömörítve valameunvi ország munkásosztályát és né­peit, a kommunista és mun­káspártok kétségtelenül te- küzdenek minden akadályt, amely a haladás útjában All és közelebb hozzák a béke, a demokrácia és a szocializmus ói. nagy. világméretű győzel­mét.

Next

/
Thumbnails
Contents