Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)

1957-10-20 / 246. szám

4

NAPLÓ

1951 OKTOBER 2#

A bányászok többsége helyt áll

Már napok óta aggasztó hírek érkeznek a baranyai bányaüzemekből. Bányászaink hatalmas erőfeszítései ellenére sem sikerült még megakadályozni az adósság növekedését, s félő, hogy ha továbbra is így folytatódik, nehézségekbe fog ütközni az ország feketeszén ellátása.

A Komlói Szénbányászati Tröszt bányaüzemei közül pénteken csak az Anna-, a Béta-aknai és a mázai bányászoknak sikerült a tervüket teljesíteniük. A tröszt havi átlaga még mindig csak 95.3 százalék.

Alig jobb valamivel a helyzet Pécsett. A tröszt havi átlaga 97 százalék s havi előirányzatukat egyedül a vasasi bányászok teljesítik. Itt azonban örvendetes, hogy az elmúlt napon, főleg a Béke-aknai bányászok jó munkájának eredményeként a szabolcsi bányászok jelentősen túlteljesítették a tervüket s így lemaradásuk mindössze 3 százalékra csökkent.

E számadatokból kitűnik, hogy a baranyai bánfák helyzete milyen súlyos. A nagymérvű lemaradás fő oka általában isimert s a járványos megbetegedések számának csökkentése érdekében sokat tenni nem tudunk. Azt, hogy a pécsi bányászoknak több, mint húsz, a komlói bányászoknak pedig 15,2 százaléka beteg, tényként kell elfogadni s mindent el kell követni, hogy ezek a bányászok mielőbb meggyógyuljanak. A bányák helyzetének megjavításával, a lemaradás pótlásáról még sem mondhatunk le. Az országnak szüksége van a komlói és a pécsi fekete szénre, hisz itt állunk a tél küszöbén, a téli felkészülés döntő szakaszában.

A bányaüzemek vezetői eddig az elővájási, a fenntartási, a feltárási dolgozók egy

részének a széntermelő munkahelyekre való telepítésével megpróbálták ellensúlyozni a betegek miatt előállott létszámkiesést, de ez a kényszerű intézkedés csak ideig-óráig vezetett eredményre, nem beszélve arról, hogy ez az intézkedés a jövő szempontjából mennyire káros. A tervek teljesítéséhez, de legalább a meglévő adósság nagy részének pótlásához ennél sokkal többre van szükség. A becsületes bányászok igazi helytállására. A pécsi és komlói bányászok már sokszor, a jelenleginél nagyobb nehézségek közepette is bebizonyították, hogy hogy ha az ország érdeke úgy kívánja, képesek nagy tettekre is. Most is erre van szükség. Nem emberfeletti erőfeszítésekre, pótműszakokra, még csak nem is 200 százalékos teljesítményekre gondolunk, hisz a bányászok nagy többsége ilyenre úgysem képes.

Most, amikor igazi, a bányászokhoz méltó helytállásra szólítunk fel minden baranyai bányászt, elsősorban azt kérjük, hogy minden bányász tartsa kötelességének végig dolgozni az előírt munkaidő minden percét, vagyis hét óra helyett necsak négy, esetleg öt órát dolgozzanak. Mert — sajnos — ez elcg gyakori jelenség. Legalábo ennyire fontos s ettől elválaszthatatlan az is, hogy bányászaink végre ismét tehetségükhöz, képességeikhez méltó teljesítményeket

nyújtsanak.

Külön kell szólni azokról, akik a jelenlegi súlyos műszakproblémák ellenére képesek a legsúlyosabb fegyelmezetlenség, az igazolatlan műszakmulasztás elkövetésére is. Számukra nincs s nem is lehet mentség. Aki ilyenkor is cserben hagyja munkatársait, a bányát, nem érdemli meg, hogy bányásznak nevezzék. De talán még ennél is nagyobb fegyelmezetlenséget, becstelenséget követ el az, aki az influenza- járványt felhasználva, a betegség öive alatt vonja ki magát a munkából. Mert ilyenre is van példa, nem is egy. Néhány nappal ezelőtt Vida János István-aknai csillés elment az orvoshoz. Az orvos, miután meghallgatta panaszát, táppénzes betegnek írta ki. Vida János a beteglapját, benne az orvos által írt recepttel felküldte István- aknára az egyik munkatársának, s a recept hátuljára a következőket írta: „Imi! Légy szíves a beteglapot az illetékes helyre add le! Ha valamit kérdeznek, tudod, hogy mit mondj. Elmentem haza borért.” A recept véletlenül „illetékesek” kezébe került és Vida János megkapja majd azt, amit tettéért érdemel, mint ahogy Kupier Iván csillés is felelni fog a beteglap meghamisításáért.

Róluk még csak annyit: megérdemelnék, hogy nyílt fórumon, az István-aknai bányászok előtt vonják őket felelősségre, hogy hasonló fegyelmezetlenség elkövetésétől azoknak is elmenjen a kedvük, akik erre készülnek.

Befejezésül még egy problémára szeretnénk felhívni a figyelmet. Bányászaink egy része ugyanis azzal érvelve, hogy kevesen vannak s a szénre pedig szükség van, néha nem tartják be a biztonsági előírásokat s ezzel veszélyeztetik a saját s munkatársaik életét. Ilyet nem szabad megengedni. A felügyelet, a bányák műszaki vezetői legyenek most is következetesek, s ha kell, vonják felelősségre ezeket a „bátor” embereket, mert bármilyen nagy szükség van a szénre, a bányászok biztonsága sokkal fontosabb.

Ősziesre fordul! a vénasszonyok nyara

Két hete tart már a búcsú- ; zó nyár „jutalomjátéka'': a • kissé megkésett vénasszonyok j nyarának második szakasza,

' amelyben derült meleg nappalok, csillagfényes hűvös éjszakák váltakoztak. A hőmérséklet ingadozása időnként húsz fokot is meghaladt. Eső nem volt, csupán a köd látta el szükséges nedvességgel a még tőkén lévő szőlőket és a kisorolt zsenge vetéseket.

— Évtizedben egyszer ha előfordul, hogy így október végén az ideihez hasonló tartós szép időket hozzon a vénasszonyok nyara — mondja Berkes Zoltán, a Meteorológiai Intézet távprognózis osztályának vezetője. Ezt elsősorban a rendkívüli magas légnyomásnak köszönhetjük, ami Európa egész középső övezetét uralta az utóbbi időben. Sajnos már gyengülőben van a magas légnyomás s lassan helyet ad az óceáni légáramlásnak. A jövő hét elejétől már sűrűsödő felhőátvonulásokra, eay-eav kisebb esőre, megélénkülő nyugati, északnyugatii szélre számíthatunk.

Előre megyünk

(Folytatás az 1-es oldalról)

ellen felemelnék, jaj lenne. Ma már itt tartunk. Aki nem hiszi, érdeklődjön a munkások, a parasztok, a népi hatalomhoz hű értelmiségiek között,' majd meggyőződik róla.

Nem, arról szó sincs, hogy megelégedettség költözzön belénk. A tennivalóknak még az elején tartunk. Vannak még hibák, amelyek kijavításra várnak és kijavítjuk, vannak még jogos kívánságok, amelyeket, ahogyan erőnk engedi kielégítünk, talán gyorsabban sikerül, mint gondolnánk. Senki nem mondja, hogy éden- kert van nálunk. Több, jobb élelmiszerre, ipari termékre vágynak az emberek. Óhajtják, hogy mindabból, ami jó található a földön, legyen meg nálunk. Nem ígérgetünk, nem szabunk dátumokat, hogy mi mikorra lesz, de azt világosan kimondjuk: jólétünk további alakulása saját munkánk eredményétől függ. Ettől függ, hogy lesz-e több, jobb ruhánk, cipőnk, élelmünk. szebb, gondtalanabb életünk. Ha jól dolgozunk

előbb lesz, ha gyengébben és

esetleg rosszul, akkor későbbe Ettől függ, hogy mikorra tudjuk magunk mögött véglegesen azokat a gazdasági nehézségeket, amelyek a régi hibás gazdaságpolitikából, az ellenforradalom kártevéseiből adódtak, amelyekkel még ma in küzdünk. De ha leküzdöttük — mert leküzdj ük — akkor megindulhatunk olyan úton,- amelyen még soha nem járt dolgozó népünk.

Bízunk benne, hogy sikerül; Szilárdan hisszük, hogy így lesz. Bizakodásunkat, hitünket megerősíti, hogy ezt nemcsak mi akarjuk, de velünk együtt akarják barátaink, testvéreink, mindazok, akik kinyújtották a legnehezebb időkben is segítő jobbjukat, maguktól vették el a falatot, hogy nekünk is jusson,, odaálitak mellénk, amikor az ellenünk szervezkedő tábor el akart taposni bennünket. . Nem sikerült és nem is fog sikerülni, mert a mi ügyünk nemcsak a magyar dolgozók ügye, hanem az egész szocialista táboré.

Leszavazták a Pinay-k ormányt

Párizs (MTI), mány meghalt, születhetett volna, a franciá nemzetgyűlés vitájában, amely egyébként mentes volt a szenvedélyektől és a meglepetésektől, megtagadta a jobboldali vezér kormányának beiktatását. A szocialisták állásfoglalása döntötte el a Pinay-kísér- let sorsát. Este három perc alatt egyhangúan úgy döntöttek, hogy Pinay beiktatása ellen szavaznak.

Éjfél előtt néhány perccel hirdette ki Le Troquer, a nemzetgyűlés elnöke a szavazás eredményét. Kétszáznegyvennyolc szavazattal százkilencvennyolc ellenében tagadta

A Pinay-kor- meg a nemzetgyűlés a Pinay- mielőtt meg-" kormány beiktatását. A 248 ellenszavazatot 135 kommunista, hat haladó, 85 szocialista, 2 afrikai szocialista, 2 UDSR, 17 radikális és egy-egy párton- kívüli képviselő adta le. Éjfélkor Pinay az Elysée-paFigarq egyenesen haláltáncról beszej.

A baloldali sajtó rámutat., hogy a kommunisták, szocialisták és radikálisok koalíciója seperte el Pinay kísérletét.

Az Humanilé-ban megjelent a Francia Kommunista Párt

lotába hajtott és a francia po- Politikai Bizottságának közleménye. A Kommunista Párt megállapítja, hogy a . nemzet- gyűlés többsége kudarcra ítélte a túlzó gyarmatosítók, pou- jadeisták és fasiszták koalícióját, amely azért fogott össze, hogy hatalomra segítse a Vichy-rendszer Pinay-jét. A Francia Kommunista Párt üdvözli a baloldali többség sikerét.

litikai nyelv kifejezése szerint „visszaadta munkakötényét’’ az elnöknek. A köztársasági elnök szombaton újra megkezdi tanácskozásait. Robert Schu- man és Pierre Pflimlin neve áll előtérben.

A jobboldali sajtó műfelháborodással fogadja a parlament döntését és elítéli a képviselők „parlamenti játékait”. A

_Jó esfétkívánok akadnék, a „kártvaspitlereknek!”

Ma

jd magukon rajtakap még a rendőrség. — E szavakkal érkezik Barna.

A többiek nézik, ml leite:

az ázsiai nátha-e, vagy meg- Szűcs szavaira, de amikor Szó- ártott neki az új bor? Hón a hoz jut, csak Szűcsnek beszél alatt csomag. A spicces em’oe- — Látod, milyen vagy? rek jólismert mozdulatával te- a kátyával. Nem megy

nperére helyezi az ujsagpa- ^ a — rossz a kártya, pírba göngyölhetett valamit és Képes vaffy eimenni a hatodik rákezdi, mint egy vásári ki- utcába elhozni a kártyát, mert kiáltó: „Sarpa^ nffo Jcanuereb, amivel játszunk, nem jó. Rossz , i--, " a kenyér? Ilyen felháborító

dolgokat találni benne? AkTÁRSASÁGBAN

jöjjenek hát közelebb folytatja.

Szűcs a kártya mögül pis- kor nem a pék a rossz, a hi- logat, „betW’-t mond és így bás, hanem a rendszer. Elmorog: „Ez beivott". Barna törik a kocsikerék, — rossz odaáll Szabó elé, átnyújtja a az erdőgazdálkodás. Megdögcsomagot.

tik a tehén, — rossz az állat— Tessék kérem, ezt egy hét betegségek elleni küzdelem, alatt gyűjtöttem otthon és a Kevés a motorkerékpár — hivatalban. Igaz, egyik zsíros, rossz az iparpolitika. Ezek a másik lekváros, h harmadik ugyanazok. ■ üres, de mégis kenyér, azaz — Nana! Nana! — mondja kenyérnek nevezik. ' Érdemes fennhangon Barna, megnézni. — Nézze Barna! Igaz, maga

Szabó kibontja és mindnyá- ivott, de nincs olyan állapot- jan nézik. Mert nézni való ban, hogy ezt nem értené meg. akad rajta. Egyik szalonnás, Nem kell túlozni. Az a rend- a másik sütetlen, a harmadik- szer hibája, hogy van egy-két, bői gyufaszál kandikál, a ne- vagy tíz, húsz, ötven hanyag gyérükét valószínűleg szitálat- pék, aki — ki tudja pontosan lan lisztből sütötték, az ötö- miért — ilyen kenyeret süt?

dikben a kovász, vagy micsoda csomókban áll.

— Hát igen, a kenyér...!—* sóhajtja Szűcs. — Bezzeg azelőtt . i j Jobbnál, jobb kenyerekben válogathatott az emSzerintem az ilyenek nem valók péknek. Ha rajtam múlana, nem is lennének. De nem a rendszer a hibás. Az, aki merészel ilyét csinálni, aki nem néz alaposan körmére

bér. Ma? Odavágják, viheti az ezeknek. Ezeknek kellene a ember. Ha jó, szerencséje van. fejét megmosni, megbüntetni, Ha nem — pechje. A hires mert nem igaz, hogy nem le- magyar pékipar ide jutott. Az- hetne általában jobb kenyeret előtt úgy kivágta a mester a segédet, ha ilyesmi előfordult, hogy lába sem érte a földet.

•liba? Okokat sorakoztatnak, hogy így, hogy úgy, meg amúgy. Szávái.. *

sütni. A vevő azt mondja, hogy a pék hibás, a pék, hogy a malom, a malom, hogy a pék. Ennek kellene végét szakítani. Ez egy-két embernek lenne a feladata, akik nem a

— Szónál — kapja el Sza- rendszert képezik. Ez ugyan- bő Szűcs szavát — ilyen ez a WV <éw*, mtnt ahogyan nem

rendszer.

Szttcsót mintha szúnyog csípte volna.

— Miért? Ez talán nem a rendszer hibája? Ehhez semmi köze a rendszernek? Ez oblisütnek mindenhol rossz kenyeret. Különben is vége szakad a húza-vonának. A kereskedelem már nem köteles átvenni akármilyen kenyeret. Kötbérezheti a minőségért is

gón kívül van? Vagy talán te “ péket. Ez pedig pénzbe ke- mindig jó kenyeret kapsz?

Biztos van valami pékismerő- — De azért felháborító? Ezt töd, aki közel van a tűzhöz! elismeri? — így Barna.

Szabó némán nézi 'Szűcsöt,

Ember! Persze, hogy az

ni, mint te is Szűcs komám. Mindjárt a rendszer... Talán állítsunk minden pék mellé egy ellenőrt? Ha így megy, akkor a Lajosnak, a fuvarosnak, amikor kiesett a kocsikereke, nem az égi magasságokat, hanem a rendszert kellett volna okolnia. Pedig 6 felejtette cl betenni a tengelybe a sasszeget.

— Nyugalom, nyugalom!

— szól intőén Benedek Béla.

— Arról a tűz melletti melegedésről jut eszembe, hogy hallottam egy aranyos dolgot. Vannak, akik melegszenek a tűznél. Mesélték, hogy egy valaki „hivatalból” jut a legújabb típusú motorokhoz. Ami kor megérkezett az első piros Pannónia, övé lett az első, amikor a zöld, szintén. Amikor a Simpson, ugyancsak. Legutóbb valami új típusú Járva motor, abból is egy, szintén övé. Mondjuk, hogy üsse kő, mert végső fokon nem sokáig henceghetett az elsőséggel. De a tetejébe keres rajta. Jár vele egy darabig, aztán míg na-gy a kerestet, ráakad valakire és haszonnal tovább adja neki. Ezreket keres. Ilyeneknek kellene az iillepébe rúgni.

— Ajaj! Lehetne akkor néhánynak. Ez olyan „haladó hagyomány'*, mint az én iskolás koromban a Polfér gyerekek esete.

— Mesélj Bogdán, mesélj — biztatja Szűcs. — Te még iskolába is jártál?

— A legidősebb Polfér gyerek jó tanuló volt. Tiszta jeles A szülei, meg a tanító között valami rokoni kapcsolat volt. Hát a legkisebb Polfér gyerek is jeles rendű lett, pedig any- nyit sem tudott, mint a Gazsi, akinek majdnem sikerült csupa négyest kapnia. „Haladó hagyomány . . .•’ Egy Polfér gyerek jó tanuló, akkor a többi is.

majd Barnát, aki rákontráz De azért nem kell úgy túloz- — Benedek Béla, Szabó tekintetét keresi, hogy erre lehetne egy oldalvágást adni Bogdánnak. De az rá sérti tekint Benedekre, hanem mondja:

— Hej, Bogdán! Mit gondolsz, te hányast kaptál volna, ha nyolcán vagytok testvérek, merthogy bátyád már az elsőt is bukással végezte. Ez is mehetett volna hagyományok alapján...

Csend üli meű « szobát.

.. 1 ■ ’i —hí. A kártya csomóban pihen az asztalon. Benedek Béla tör újra utat a beszélgetésnek.

— Szép kis eset ez a haladó hagyomány. ■ Minap a húgom lányával találkoztam az utcán. Gimnáziumba jár. Jön két társával, kezükben szorongatva a diáksapkát. Mondom, hát miért nem teszitek fel? Mosolyognak, húzzák vállu- kat, majd kinyögik, hogy elrontja a frizurát. Úgy! Tavaly ősszel nem rontotta volna el? Merthogy arról is szó volt a • „célokban”, a „követelésekben”, hogy már annyira sem becsülik a diákokat, hogy _ cgyensapkájuk sincs, mint ré-' gén. Már nem haladó hagyomány a diálcsapka? Es a csitri erre azt mondja: „Béla bácsi! Maga miért nem jár kamás- nis cipőben, pedig az is divat volt régen. Otthon a képen is láttam, olyan jól állt magának“. Te — mondom neki — az régen volt, de a diáksapka az tavaly. Azt mondja: „Na és? Akkor az okosok mindent ösxzehórdtak. Ha valaki beugrik a kútba, mi is ugorjunk utána? Különben az sem hordja, aki legjobban oda volt érte. Merthogy van neki udvarlő ja”. Ilyenek ezek a gyerekek. Csintalanok, rosszak, míg kisebbek, amikor nagyobbak, cinikusak, mint ez a csitri is. De mi vagyunk az okai. Magam is csak lenyeltem a „naést” s mikor a harmadik utcában jártam, akkor jöttem rá, hogy flegmaságáért legszívesebben felképeltem volna.

— Gyereknevelés! Ez unikum.

— Tényleg. Nincs egy kis unicum? — mint sajátját, Barna terjeszti elő e kívánságát nem kis derültség közepette.

— Mindig az iváson jár az esze? Nem ivott elég' sokol? — válaszol Szabó.

— Soknak elég sokat, de nem eleget.

— Erről a gyermeknevelésről. — hogy folytassam. — sok szó van mostanában. Azt mondom, mi felnőttek vagyunk az okai, Mikét hall néha az ember!

Mindenki várja, hova akarja kanyarítani Szabó a beszéd fonalát.. Mikor elhangzik p tulajdonképpeni példa első mondata, hogy „Feleségemtől hallottam, akinek valaki a lépcsőházban mesélte" — mint mindig, kitör a hahota.

— Mond Szabó. Mond. Mindig szerettük a „hiteles" dolgokat.

■ — Nem mese. En is ismerem őket.

Szóval, — ennek a családnak van egy nyolc-tiz év körüli fiúgyermeke. Élnek, mint az átlagemberek. A gyereknek kerékpár kellett. Nem túlozok, nem mentek moziba, színházba, spóroltak, lábosukba ugyan nem néztem bele — míg meg nem vették a kerékpárt. Másnap az udvarban kerekező fiát nézi az apa, amikor az emeletről szól valaki neki: „Vett biciklit a fiának?” „Hát, még az se legyen neki!" — így az apja. Mire a. gyerek: „Ha ez elromlik, kapok motort."

— Jó, vegyen neki. Bár vehetne úgy, hogy ne kelljen takarékoskodni. De mi lesz a gyerekkel? Biztosan nem mondják neki, hogy talán még a gyomrukon is takarékoskodtak, míg lett kerékpár. Megszokja, hogy kimondja a kívánságát és teljesül: És ha egyszer nem teljesül? Ilyen is előfordulhat. Elégedetlenkedik, zúgolódik, követelőzik a

'tűiéitől, később az élettől, de rra nem is gondol, hogy ő 'it‘adott szüleinek, vagy az létnek.

— örül az ember szíve, Időé, ha mindent megadhat gyerekének. Adjuk meg, de ne úgy csináljuk, mint az egyszeri anya. Azt akarta, hogy gyorsan gyógyuljon meg gyermeke és egyszerre beadta neki az egész orvosságot. Mérgezést kapott.

— Ebben van valami — vélekedik Szűcs. — Egy-két dolgot mi felnőttek túlzásba viszünk. Emlékszem, az első hosszú nadrág úgy került rám, hogy apámé volt. Biztosító tűkkel kapcsoltam össze derékban, mert hónaljban tört. Amikor kifutónak mentem, örültem, hogy biciklizhettem. Hogy sajátom legyen? Gondolni sem mertem. Száz pengő körül volt egy bicikli, én meg négyet kerestem egy hétre. Ilyesmit biztos kevés apa mond, el fiának. Csak azt: „Tessék fiacskám, egyetlen virágszálam, itt a kerékpár. Motort? Hogyne! Uj ruhát, még egy pár cipőt, ilyen inget, olyant? Hogyne! Társas- utazás? Meglesz". Nekem is „mondták" gyermekkoromban ..; Húsz éves koromig azt sem tudtam, milyen belülről egy cukrászda. Látják, ebben van a túlzás. V

__ Te ezehet elmondtad

■ . ■ j'i" ■ már fiadnak? — kérdezi Bénedek.

Szűcs áll, néz, mint akit el- kábitottak. Mintha , azon gondolkodna, hogy kinek szólt a kérdés. Gondolkodik is, mert így válaszol:

— Tőlem kérded? En? Miér! mondtam volna cl? Nem is volt rá még alkalmam.

— Tizenhat év alatt nem volt... Látod Szűcs, ez enyhén szólva, tényleg túlzás.

— Barna ne aludj! Barna ébredj! Menj haza aludni, vár a feleséged. — Bogdán ébresztheti Barnát, aki félálomban motyogja:.

— Na és? Túlzásba trittem az ivást, mint Szűcs a gyereknevelést ... Megyek. De nem egyedül?

— Megyünk mindnyájan, késő van már.

Feljegyezte KASZON JÓZSEF