Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)
1957-10-20 / 246. szám
3 N APt'O 1957 OKTÓBER g» 7 A Szovjetunió Szíria oldalán áll Vonják vissza a torok csapatokat Szíria határáról, vessenek véget a zsarolásnak! A TASZSZ nyilatkozata Az Egyesült Államok kül- tésröl, amelyet Reston, a New tel foglalkozó részéről; ügyminisztériumának szóvivő- York Times tudósítója N. Sz. je október 11-én felolvasta a Hruscsowal folytatott, köze- .. külügyminisztérium hivatalos lebbről a beszélgetésnek a Kö- a következők koz.esere nyilatkozatát arról a beszélge- zel- és a középkeleti helyzet- hatalmazták fel a TASZSZ-t. I. Törökország a szírien határon tekintélyes nagyságú fegyveres erőt összpontosított A Szovjetunió vezető körei- közést Szíriával, ezután a főzéseket, hogy Izrael az inter- ben úgy értékelik az Egyesült csapást Törökország fegyveres venció következő szakaszában Államok külügymdnásztériu- eTői mérték volna a 6. arneri- mának ezt a nyilatkozatát, kai flotta ama egységeinek tá- mint amely eltorzítani próbál- mogatásával, amelyek a Föld- ja a dolgok való helyzetét, s közi-tenger keleti részében takargatni igyekszik az igaz- gyülekeznek, ságot Henderson utazásának Hendersonnak Irak és Jor- és az Egyesült Államok névé- dánia képviselőire gyakorolt ben Ankarában, Isztambulban és Beirutban folytatott tárgyalásainak igazi célját illetően. Az Egyesült Államok közelés középkeleti politikájának igazi érteim? és Henderson utazásának célja ugyanebben a nyilatkozatban megtalálható. Ebben ugyanis az amerikai külügyminisztérium az agresszív NATO- szerződésre hivatkozva kijelenti, hogy támogatja a Szíria elleni támadásra készülődő Törökországot, s hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államoknak eltökélt szándéka folytatni a Dulles—Eisenhower doktrína néven ismert politikát, E nyilatkozatnak nyilván az a célja, hogy Törökországot agresszió elkövetésére bujtsa fel Szíria ellen; Az amerikai: külügyminisztériumnak Henderson utazásához fűzött magyarázata nincs összhangban sem az ' Egyesült Államok hivatalos személyeinek e kérdésről korábban tett nyilatkozataival, sem azokkal a jelentésekkel, amelyek az Egyesült Államok, Törökország, Iába non és más országok sajtójában láttak napvilágot, Hendersonnak a közei- és középkeleti utazása idején kifejtett tevékenységéről; A valóságban, amint a nyilvánosságra hozott adatok, valamint a szovjet kormány rendelkezésére álló értesülések mutatják, Henderson Törökországban. tárgyalásokat folytatott Merideresz miniszterelnökkel, Zorlu államminiszter- rel és más hivatalos személyekkel, valamint a török had- vatkozik részt vehessen a hadműveletekben. Amikor Irak, Jordánia és Törökország fegyveres erői már- bekapcsolódtak a hadműveletekbe, akkor kell Izraelnek megindítania csapatait. Henderson libanoni tárgyalásainak az volt a célja, hogy bevonja Libanont a Szíria elleni fegyveres támadásba. Henderson azonban ebben a tekintetben hűvös fogadtatás- Ez tervük megváltoztatása- ra talált a libanoni kormány ra késztette az amerikaia- részéről. Az említett előkészületek következtében a Szíria felett lebegő veszély minden hazafit felrázott az arab országokban, s világszerte széleskörű ro- konszenvet ébresztett a fügnyomása azonban — mint ismeretes — nem hozta meg az Egyesült Államok ' által óhajtott eredményt. Jordánia és Irak népei nem megbízhatóak egy velük testvéri arab állam elleni harcban. kát — követelték, hogy a Szíria elleni fegyveres támadást Törökország kezdje meg. A Szíria elleni támadás terveinek megvitatásakor Ankarában és Isztanbulbah tekintetbe vették Izrael részvételét is a hadműveletek bizonyos szakaszában. Izrael vezető körei közölték, hogy készék Szíria ellen indulni annak a hadműveleti tervnek alapján, amelyet az izraeli vezérkar már korábban kidolgozott az arab országok ellen. Figyelembe véve' azonban az arab országok és Izrael • jelenlegi viszonyát, amerikai részről attól tartva, hogy az arabok reakciója rhár a konfliktus elején igen negatív lesz, azt a tanácsot adták Izraelnek, hogy ■ tartsa készenlétben fegyveres erőit a Szíria i határon s tegye meg' az előkészületi intézkeria elleni nyílt katonai táma. , dósra, s hozzáláttak a táma- Ezzel kapcsolatban egyebek d& ’ervek kido;gozásához. Törökország a szíriai határon tekintélyes nagyságú fegyveres erőket összpontosított, amelyek a „hazai mozgó egységek“ elnevezés alatt szerepelnek- Megbízható forrásból ismeretes, hogy a török parancsnokság az alexandrettai szandzsákba és a Szíriával határos más területekre nyolc hadtestből szárazföldi, páncélos és tüzérségi egységeket vont össze. Törökország a szíriai határon eddig több mini ötvenezer katonát vont össze. A török vezérkar az amerikai katonai tanácsadókkal együtt kidolgozta a Szíria elleni hadműveletek végrehajtásának operatív tervét. Ahogyan ez minden agresz- szív tervvel kapcsolatban történik, ezt a tervet is a legmélyebb titokban dolgozták ki. De az olyan határozatok, amelyek népek sorsát érintik, nem tarthatók sokáig titokban. Hitelt érdemlően ismeretessé vált nemcsak az, hogy e terv létezik, hanem c terv konkrét tartalma is. A TASZSZ nyilatkozata a továbbiakban részletesen ismerteti a hadműveleti tervet. A terv szerint ezeknek az alakulatoknak a „D“ napon kellene megindulnia Szíria ellen. Ezek hiteles tények, s várható volt, hogy Dulles megkísérli cáfolni őket, így is történt. Csupán az sajnálatos, hogy a szenátus nem volt hajlandó ‘ megvizsgálni ezeket a tényeket. Ez , az álláspont arról tanúskodik, hogy a szenátus tájékozva volt a Szíria ellen irányuló agressziónak arról az előkészítéséről, amely- lyel az Egyesült Államok külügyminisztériuma a katonai és egyéb hatóságokkal együtt foglalkozik. Ily módon a kis Szíria sorsa minden bekeszerető népet érintő probléma lesz. A realitás érzékének teljes elvesztése szükséges ahhoz, hogy arra gondoljanak: a katonai tömbökön kívülálló és semleges politikát folytató Szíria egyedül marad, ha a NATO katonai tagjai támadást indítanak ellene. Ismeretes, hogy az egyiptomi kormány már kijelentette, korlátlanul támogatja Szíriát, ha agresszió éri, s máris konkrét segítséget ad Szíriának csapataival a védelem megerősítéséhez. Több más arab állam is a független Szíria támogatásáról és megsegítésé-, nek szükségességéről nyilatkozott. Szíria oldalán állnak más országok, köztük a Szovjetunió bekeszerető népei is. A Szovjetunió nem nézheti közömbösen a déli határainak közvetlen közelében készülő háborús provokációt. III. A szovjet kormánv kész mecrteimi az intézkedéseket az agresszió megfékezésére getlenségét és szabadságát védelmező Szíria iránt. Ezzel az iraki és a jordániai államférfiaknak is számolniuk kellett, ezek elítélték a készülő agressziót, s kijelentették, hogy támogatják Szíriát. Szíria támogatása mellett foglalt állást Szaudárábla is. Amikor nymodon világossá vált, hogy az arab Országok nem hajlandók hadat viselni Szíria ellen és az arab államok Szíria elleni támadásának megszervezése meghiúsul, az Egyesült Államok nyíltan Törökországra kezdte építem számításait, ahol Henderson látogatása nyomán intenzív előkészületek kezdődtek a Szili. A NATO fegyveres támadása okvetlenül kiterjeszti az öiszetvzést más országokra is sereg parancsnokságának képviselőivel, ' továbbá Fe jszal iraki királlyal, Ajubi iraki miniszterelnökkel és HuÉszein jordániai királlyal) E tárgyalások során megtárgyalták a Szíria elleni fegyveres intervenció amerikai tervét, amely kilátásba helyezi Irak és Jordánia, valamint Törökország és Izrael fegyveres erőinek felhasználását erre a célra, a Szíriában fennálló demokratikus rendszer erőszakos megdöntésére, Szíria törvényes kormányának eltávolítására cs olyan elemek szíriai hata- Iomrajul.^.inak biztosítására, akik amerikai zsoldban állnak. Henderson Beiruti tartózkodása során hasarüó tárgyalásokat folytatott a libanoni államférfiakkal. Henderson, — akárcsak Törökországban . — Libanonban is találkozott azokkal a Szíriából szökött személyekkel, akik részt vettek a Szíriában nemrég leleplezett kormányellenes összeesküvésben. Henderson különös állhatatossággal igyekezett biztosítani az arab államok — Trak és Jordánia — részvételét a Szíria elleni , hadműveletekben. Az volt a terv, hogy Iraknak Jordániának csak meg kell kezdeni' határain az összeülAz Egyesült Államok külügyminisztériuma megkísérli, hogy tagadja az Egyesült Államoknak e , háború , kirobbantására irányuló előkészítésében betöltött szerepét, s hi- arra az álláspontra, amelyet az Egyesült Államok Angliának, Franciaországnak és Izraelnek Egyiptom ellen indított agressziója idején elfoglalt- De ez a hivatkozás senkit sem vezethet félre. A szuezi válság idején az Egyesült Államok nem a béke védelmét tekintette feladatának és nem Egyiptom nemzeti függetlenségéért aggódott, hanem arra törekedett, hogy kihasználja Anglia és Franciaország közel-keleti meggyengülését, s magához ragadja ezeknek pozícióit. A későbbi események ezt teljesen igazolták. Az Egyesült Államok bíztatta Angliát és Franciaországot az Egyiptom • elleni agresszióra, mert arra számított, hogy e régi gyarmati hatalmak ezzel az eljárásukkal tönkreteszik közel- és középkeleti befolyásukat, s így kedvező lehetőségeket teremtenek az Egyesült Államok szárikai külügyminisztérium nyilatkozata a szíriai kérdést érintve, az Egyesült Államoknak arról a szilárd elhatározásáról beszél, hogy olyan politikát folytat, amelyet a kongresszus két háza a Közép-Kelet kérdéseire vonatkozó közös határozatában elfogadott. Másképpen szólva: a „Dulles—Elscnhowcr-dok- trina” szerint jár el, vagyis beavatkozik a Közel- és Közép-Kelet országainak bél ügyeibe, még fegyveres intervenció árán is. Ez a nyilatkozat arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államok a durva nyomás politikáját, a diktátum politikáját folytatja. Valóban nőm kell nagy politikusnak lenni annak megértéséhez, 'hogy Törökország agressziója a függetlenségét védelmező Szíria ellen kudarcra van ítélve. Ugyanígy nem kell nagy hadászati szakértőnek sem lenni annak belátásához, mennyire értelmetlen volna Törökország szempontjából, ha részt venne az arab államok elleni háborúban. Ezzel kapcsolatban egyáltalán nem véletlen, hogy Tona- boilü vezérkari főnökkel az mára, hogy elfoglalja _ pozi- élen, magasrangú török katocióikat. Ezért nem véletlen, hogy az Egyiptom ellen indított angol-frahcia-izraeli agresszió kudarca után az Egyesült Államok haladéktalanul meghirdette a „Dulles—Eiser.- hower-doktrinát1’, amely nyilvánvaló kifejezése az Egyesült Államok erőpolitikájának. Nem véletlen, hogy az amenai vezetők egész csoportja nyugalomba vonult. A szovjet kormány, mint egy Törökországgal szomszédos ország kormánya, a béke megóvására irányuló szándéktól és a török nép iránti barátságos érzéstől vezettetve, megfelelő lépést tett • török kormánynál. A Szovjetunió ismételten kijelenti, hogy baráti, jószomszédi, szívélyes kapcsolatokat akar fenntartani Törökországgal. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma abban a törekvésében, hogy Törökországot minden áron belevigye a Szíria-ellenes katonai kalandba, szükségesnek tartotta nyilatkozatában annak hangsúlyozását, hogy „szigorúan ragaszkodik az északatlanti szerződésből rá háruló kötelezettsége teljesítéséhez“- Fe1 vetődik a kérdés: az Egyesült Államok ezt a nyilatkozatot az Északatlanti Szövetség többi tagállamának hozzájárulásával tette-e meg? Ezek az országok, akárcsak az Egyesült Államok, állandóan azt hangoztatták, hogy a NATO védelmi szervezet, s nem követ agresszív célokat. De, mint ismeretes, Szíria nem fenyegetett senkit. Az amerikai külügyminisztérium nyilatkozata ismét leleplezi az agresszív NATO tömb igazi lényegét. Ha eddig valakinek illúziói lettek volna az iránt, hogy a Szíria elleni háborús kaland helyi összeütközés maradhat, úgy az amerikai külügyminisztérium nyilatkozata után — amelyben a NATO-ról, mint a Szíria elleni török agressziót támogatni kész erőről van szó — nem maradhat kétség, hogy Törökországnak, mint a NATO tagállamának fegyveres támadása okvetlenül kiterjeszti az összetűzést mis országokra is. A Közel- és Közép-Kélet kérdésében világosan látható a nemzetközi politika két ellentétes vonala. Az egyik vonal, amelyet a Szovjetunió és a többi béke- szerető állam félreérthetetlenül követ: a nemzetközi béke cs biztonság fenntartására cs megszilárdítására irányul. Ezt a vonalat követi szilárdan a Szovjetunió a mostani veszélyes pillanatban is, amikor Szíria körül sűrűsödnek annak a nemzetközi összeesküvésnek a viharfelhői, amely ezt az arab államot meg akarja fosztani nemzeti függetlenségétől, hogy ismét alárendelje az imperialista hatalmak akaratának. Hruscsov Restonna.k, a New York Times című amerikai lap tudósítójának adott interjújában nagy erővel hangsúlyozta a Szovjetuniónak ezt a külpolitikai vonalát. Hruscsov a Szíria körül kialakult helyzetről kijelentette, a Szovjetunió mindent megtesz, hogy az események ebben a térségben ne vezessenek háborúra. Hruscsov válaszaiban ismét megerősítette, hogy a Szovjetuniónak az arab országok irányában követett politikája a belügyeikbe való benemavat- kozáson alapul, s ha a nagyhatalmak ünnepélyesen lemondanának a fegyveres erők közel- és közép-keleti alkalmazásáról, ez jelentősen hozzájárulna, hogy a feszültség enyhüljön a világ e térségében. Van azonban egy másik vonal is, amelyet a nemzetközi politikában az Egyesült Államok követ. Ez a vonal a „háború szélén” folytatott politikában, az úgynevezett crőpolltikában fejeződik ki. Ez a vonal fejeződött ki tavaly az Egyiptom elleni szégyenletes angol—francia—izraeli agresszióban. Ez a vonal fejeződik ki az úgynevezett „Dulles—Eisenhower-doktriná- ban”, amelynek célja az amerikai uralomnak a közel- és közép-keleti országokra való kiterjesztése. Épp ennek a „doktrínának” a megvalósítása vezetett arra, hogy az Egyesült Államok Szíriában kormányellenes összeesküvést szervezett, s miután ez az összeesküvés kudarcba fulladt, fegyveres támadást készít elő Szíria ellen kívülről, a török fegyveres erők segítségével. Ugyanezt a vonalat erősítette meg az amerikai külügyminisztérium nyilatkozata, amelynek fő célja, hogy Szíria elleni agresz- szióra buzdítsa Törökországot. Ebben a nyilatkozatban köny- nyű felismerni Dulles úr kézjegyét a „háború szélén” moz-1 gó kalandorpolitikájával. El kell ismerni, hogy Dulles úr most közel- és középkeleti politikájával ténylegesen a háború széléig juttatta az ügyet. Az Egyesült Államok külügyminisztériumának nyilatkozata utón mindenki könnyen válaszolhat arra a kérdésre, ki akarja a béke fenntartását és ki provokálja a háború kirobbantását. Az amerikai külügyminisztérium nem véletlenül hallgatott Hruscsov interjújának arról a kijelentéséről, hogy a Szovjetunió meg akarja találni más országokkal a közös nyelvet abból a célból, hogy a Közel- cs Közép- Kelet térségében megszűnjék a háborús veszély. Dulles külügyminiszter október lfl-i sajtóértekezletén szintén kitért a kérdés elől. Dulles, hogy az Egyesült Államok közel- és közép-keleti imperialista kalandjairól elte- ■ Telje a figyelmet, úgy próbálja feltüntetni az ügyet, mintha a Szovjetunió a Közel- és Közép-Kelet térségében valamilyen önző célokra törne. A Szovjetunió más államokkal, egyebek között a Középes Közel-Kelet országaival való kapcsolatait az ismert öt elvre, éspedig a következő elvekre építi: egymás területi sérthetetlenségének és szuverenitásának kölcsönös tiszteld ben tartása, meg nem támadás, egymás belügycibe való be nem avatkozás, bármiféle, akár gazdasági, politikai, vagy ideológiai jellegű legyen is ez a beavatkozás, egyenlőség és kölcsönös előnyök, békés együttélés. A Közel- és Közép-Keleten az Egyesült Államoknak és az Észak-Atlanti Tömbhöz tartozó szövet ségesének: Törökország imperialista politikája következtében veszélyes háborús tűzfészek keletkezik. Mit kell tehát tenni, hogy ez ne történhessék meg? Legelsősorban le kell mondani az erő használatával való fenyegetésről a Közel- és Közép-Kelet országaival szemben, le kell mondani az említett országok belügycibe való beavatkozásról. Ami a Szovjetuniót illeti, a TASZSZ felhatalmazást kapott annak kijelentésére, hogy a szovjet kormány eltökélten síkraszáll a béke megóvásáért és a háborús veszély elhárításáért a Közcl- cs Közép-Kelet övezetébén, az Egyesült Nemzetek Szervezetének elveitől és céljaitól vezettetve kész megtenni az intézkedéseket az ag- rcsszor megfékezésére, A szovjet kormány kijelenti arra irányuló készségét, hogy c célok szolgálatában ‘az Egyesült Államokkal, valamint bármely más állammal együtt járjon cl. Ha az Egyesült Államok ellenzi a háborút, ha Törökország ellene van a háborúnak, s ha mindketten készek arm, hogy tiszteletben tartsák más államok határait és függetlenségét, akkor erről határozott kijelentést kell tenniük az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt — amelynek az a híva lósa, hogy a nemzetközi bé(Folylatás a 6. oldalon.)
