Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)
1957-10-19 / 245. szám
1957 OKTÓBER 19 NAPLÓ 3 Vezetni Tegye a kezét szívére akármelyik falusi pártszervezet titkára: hányszor engedte el a füle mellett az intelmet, hogy a helyi tanácsban dolgozó kommunista tanácstagokból alakítsa meg a kommunista csoportot. Hogy a kommunisták egyesítsék erejüket, hangolják össze — persze vitában — a különböző elképzeléseket; a kommunisták legyenek kovászai a tanácsi munka minden ágának. S ha hozzá is láttak megszervezéséhez, másnap, harmadnap abbahagyták. Azt nem lehetne állítani, hogy a pártszervezetek nem törődnek a községi tanácsokkal. Általában érdekli őket minden, ami ott történik és meg is próbálják érvényesíteni befolyásukat. De miként? Sajnos, csak egyoldalúan: a párttitkárok megjelennék végrehajtó bizottsági ülésen, meghallgatják a vitát, esetleg ők is kifejtik nézetüket. Ezzel el- intézettnek vélik dolgukat. Pe dig, ha alaposan átgondolják ezt a gyakorlatot és a párt leg utóbbi határozatát, könnyen 1 megértik, hogy ez nagyon kevés. A határozat, amelyről szó van, újszerű és fontos elveket szögez le. Mit is mond? Többek között: „;.. a pártvezetőségek a választott tanácsszervekre nem hozhatnak kötelező érvényű határozatokat: Kötelező érvényű határozatokat a tanácsok választott szerveiben dolgozó párttagokra, a tanácsokban létrehozott kommunista csoportokra és hivatali pártszervezetekre hozzanak. A választott tanácsi szervek pártonkívüli tagjait meggyőzi: .'.'1, politikai nevelőmunkával, példamutatással nyerjék meg a párt politikájának." Első pillantásra bonyolult munka ez, de hogy egyszerűbb legyen — ebben nyúj_ tanak nagy segítséget a kommunista csoportok. Ragadjunk ki ebből most csupán egyetlen problémakört^- . .. hogyan érvényesítse befolyását, a párt politikáját meggyőzéssel? Egy példa jobban érthetővé teszi. A hosszúhetényi községi tanács nemrég tizenhárom- ezer forintot szavazott meg a vízlevezető árkok kikövezésére. Időközben a vízügyi szervekkel sikerült megállapodni, hogy a község helyett megcsinálják ők. Megmaradt tehát a pénz. A pártszervezet taggyűlésén az a javaslat született, me hogy egy részét adják a helyi KISZ-szervezetnek, hadd fordítsák kulturális célokra, rendezzek be otthonukat, a másik részét pedig kapja meg a sportegyesület. A tanács végrehajtó bizottsága ezzel egyetértett. De, minthogy az összeg felett a tanácsülés rendelkezik, a tanácstagokkal is meg kellett beszélni. A tanácsülésen nagy vihar támadt. Mindjárt az első felszólaló alaposan megmondogatta véleményét a fiatalokról: csalt táncolni, szórakozni, duhajkodni tudnak, nem érdemelnek egyetlen fillért sem. Méghogy a mi befizetett pénzünket elherdálják, azt nem! Mások is ilyen értelemben nyilatkoztak. Már-már úgy látszott, hogy dugába dől a terv, amikor felállt Tóth János kommunista tanácstag. „Nincs igazuk azoknak, akik csak ostorozzák a fiatalokat. Nézzenek csak körül: az ifjúságnak van egy táncegyüttese, a megyében mindenütt ismerik, még az országba is eljutott híre. Kultúrcsoport is dolgozik. Szászváron sikerrel szerepeltek. A sportolók is megérdemlik a támogatást, a futballisták is megállják a helyüket. Ha azt akarjuk, hogy ezután is szép eredményekkel örvendeztessenek meg bennünket, akkor anyagilag is támogatni kell Őket Szavazzuk meg!" S Tóth elvtárs után egymás után kértek szót a kommunisták, kiszúrta fiatalok; egyszóval, parázs vita keletkezett. A vége az lett, hogy az ellenzőkből is támogatók lettek, a tizenháromezer forint a fiataloké lett. Mit mutat ez? A kommunisták számítottak az ellenvetésekre és előtte megbeszélték, hogy álláspontjukat, a vb. határozatát megvédik. A határozat mindenképpen helyes volt, ám, ha a párttagok az első ellenző szótól megijednek, nem szólalnak fel, könnyen megtorpedózhatták volna. Nem mintha a pártonkívüli tanácstagok rosszat akartak volna. Nem elég tájékozottak, nem látják minden oldalról a jelenséget s az első hallásra elvetik, holott esetleg később maguk is élvezhetnék gyümölcseit. Ugye milyen egyszerű? Bizony nincs benne semmi ördöngösség: a kommunisták helyes eszközzel, politikai munkával — mert ez az volt — meggyőzték a pártonkivülieket. Ha ezek a kommunista csoportok mindenütt megalakulnak, rendszeresen tanácskoznak, dolgoznak, akkor nemcsak ilyen esetben segítik a község, a tanács munkáját, hanem közvetlen kapcsolat alakul ki a kommunisták és a pártonkívüli tanácstagok között, megismerik a párt politikáját, közelebb kerülnek a választókhoz. S akkor sokoldalúan, jól, helyesen irányítják a pártszervezetek a helyi tanácsokat. Bocs József Köszönjük, Teremi elvtársi Egyik dolgozónk kisfia súlyos beteg, asztmája van, gyak ram jelentkező rohamokkal. Október ötödikén, éjszaka, a szokottnál is erősebb rohama volt, az édesapja szinte félőrült volt a félelemtől, hogy talán él is veszti a fiát. Nagy- nehezen megtalálták kezelőorvosát, az kijött és elvégezte a szükséges segélynyújtást, úgyhogy a kisfiú valamivel jobban lett. A rémült apa kifakadt: hogy nlncs-e hát ennek a betegségnek végleges orvossága. Azt a választ kapta, hogy igen, van, csak külföldi és csaknem megszerezhetetlen. Szegény ember elindult a gyógyszer- tárba, útközben találkozott dr Teremi Gábor MÁV igazgatósági főorv oshe- Iyettessel és elpa- naszolta neki is baját. Teremi doktor gondolkozott egy kicsit cs aztán azt mondta, bogy másnap reggel jelentkezzék, megpróbál utánanézni a gyógyszernek. As másnap megkapta a gyógyszert a beteg kisfiú. Nem lehet leirat az apa boldogságát — és háláját Teremi doktor ugyan kijelentette, hogy ez természetes volt ez a kötelessége, de ml, egész Pécs állomás dolgozói úgy véljük, hogy ez mégiscsak több volt, mint kötelesség, ez olyan emberséges cselekedet, amiért Igenis jár hála, és amit nem lehet egy hamar elfelejteni. Lel« tif-n íCCS Ferenc állomás ^üm&átsJWi kßtup gaJzotápL sági szakkönyveknelk nincs nagy olvasótáboruk, pedig sok — gyakorlatilag is hasznosítható — szakkőnywel rendelkezik a könyvtárj A könyvek mellett folyóiratokat is tartanak, megjönnek az összes napilapok, s nyolc színes folyóirat Annak érdekében, hogy meggyorsítsák a kölcsönzést, a könyvtár vezetője és Berecz Magdolna könyvtáros most készítik az új katalógust, melyben feltüntetik a könyvtárban fellelhető könyveket és mellé értékes tájékoztatót adnak, hogy az olvasók máx abból 1® megismerkedjenek a kiválasztott könyvvel. Nem mdtnd az övé, mégis gazdája a tizen- hótezer könyvnek Strabka István, a sellyei járási könyvtár vezetője. A könyvtárában 3427 könyv biztosítja a járási székhely lakosainak művelődését, míg a járás 45 községének 14 041 könyv áll rendelkezésére. A könyvtár olvasói a legkülönbözőbb foglal" kozású és korú emberekből tevődnek ki. Igen sok az iskolás. Nagyon keresik és kedvelik a mesekönyveket. Sokat kölcsönzik az Ezeregyéjszakát, a Tapsifülest és egyéb meséskönyveket, de ugyancsak sok olvasója van Verne Gyula, Thqry Zsuzsa műveinek. Az idősebbek főleg a klasszikusokat — Móricz Zsigmonri. Mikszáth Kálmán és Gárdonyit — olvassák. Sokan keresik a szépirodalmi könyveket Sajnos kevés van a helyi élettel kapcsolatos művekből, így Kodolányi műveiből mindössze 5—6 kötete van a járási könyvtárnak. Érdemes megemlíteni, hogy a mezőgazdaJövedelmez az állattenyésztés SzenHőrincen örvendetes, hogy a termelőszövetkezetek egyre több állatot tartanak. És nemcsak tartják az állatokat, hanem tenyésztik és úgy okoskodnak, hogy tenyésztői munkájuk ©gyre jövedelmezőbb legyen. Keresik a fajtiszta tenyészállatokat, hizlalás! szerződést kötnek és olyan állatokat hizlalnak, tenyésztenek, amelyek megfelelnek a mai korszerű állattenyésztés követelményeinek. A szentlőrind Úttörő Termelőszövetkezet immár 79-re növelte szarvasmarha állományát. 251 sertést és 15 lovat tartanak. Olyan törzskönyvezett kancáik vannak, hogy a csikókat a közeli tangazdaság vásárolja tőlük legtöbbször, de a lóállományt* mégsem növelik. Elsősorbaft saját kisgépparkjukat bővítik és a gépállomás munkájára, segítségére számítanak. A jelenlegi sertésállományhoz azonban még 27 kocát vásárolnak majd, hogy évről-évre több sertést hizlalhassanak. Ez lehetővé teszi, hogy fokozatosan, megszakítás nélkül hízzanak a sertések és minden hónapban oszthassanak készpénzelőleget. Nemrég száll (totAz utóbbi időben — különösen nyugaton — még mindig nagy előszeretettel hangoztatják, hogy Magyarországon szó sem volt tőkés restaurációról. Csupán „egy hibáktól terhes rendszer” megváltoztatását tűzték ki célul a „forradalmárok”. Azzal a régen megdőlt és elévült tétellel kívánjuk ezt alátámasztani, hogy lám, azokban a napokban sok munkást is lehetett látni az utcákon és nem egy hangoskodott, sőt cselekedett is. Micsoda hangzatos szavak: munkások, forradalmárok, szabadságharcosok! Csakhogy herceg Eszterházy és gróf Zichy urakat sehogyan sem le- he* a munkások közé sorolni. Ok tiltakoznának ellene a legjobban. Az is igaz, hogy a fent- nevezett urak keveset mutatkoztak az utcákon az „igazi forradalmárok” között, de hogy nagy szerepük volt az események menetében, azt maguk sem tagadják. Hiszen Pallavi- chini őrgróf úr, a hadsereg páncélos őrnagya „szabadította ki” fogságából Mindszenty bíborost. Az a Pallavichini, aki a néphadsereg felállításakor katonai szolgálatra jelentkezett. Lemondott birtokairól a hadsereg javára, maga szakított múltjával és grófi rokonaival (legalább is ezt nyilatkozta, mikor tényleges szolgálatra visszatért) és mindig mosolygó képpel hallgatta, ha a pártról, a demokráciáról beszéltek. S milyen véletlen, ez a „demokratikus” tiszt szervezte meg, hogy Mindszenty bíboros elhagyja börtönét, ahová a bíróság jogosan és törvényesen juttatta. Vajon miért tette? Fényt derít tettére megmentett jenek első szózata: „Vissza TŐKÉS RESTAURÁCIÓ VAQY EGY LÉPÉS ELŐRE? kell állítani a magántulajdonon alapuló társadalmi rendet...” Tehát adják vissza Pallavichini őrgrófnak is a birtokát, mert annak idején csak taktikából mondott le róla. Adják vissza herceg Eszterházy 230 ezer holdját, összes fellelhető kastélyaival és természetesen cselédjeivel! Mert csak nem képzelik, hogy a herceg úr műveli meg a 230 ezer holdat? Aztán fokozottabban alkalmazták a régi latin közmondást: manus manum lavat! Mert csak nem tételezhetjük fel róluk, hogy már az első órákban a munkások dolgaival foglalkozzanak. Kisebb gondjuk is nagyobb volt annál. Először is védelmükbe vették Mindszentyt s nem érdektelenül. Alice Eszterházy grófnő new- yorki levelében többek között így ír: — Nagy miniszterelnök felhasznált egy néhány újabban feltámasztott kommunista államférfiút, abban a reményben, hogy nevük súlyt ad felhívásainak. Még azt az aljasságot is megtette, hogy előhurcolta Mindszenty kardinálist a börtönből, hogy felhasználhassa a magyar hercegprímás általános tekintélyét az országban és külföldön. Nekünk (grófoknak és hercegeknek — a szerk.) követelnünk fc_ II, hogy addig, amíg a kardinális meg nem jelenik a szabadságharcosok táborában és bebizonyítja, hogy egyáltalán nincs kitéve a Nagy-kormányzat befolyásának, nyilatkozatait nem tekinthetjük a szabad akaratából történteknek.” Tehát nem bíztak Nagy Imrében sem. Azt elismerték, hogy nem ízig-verig kommunista, amolyan renegát, de még ez sem volt jó az ország egykori urainak. Sokkal szélsőségesebb, jobboldalibb vezetőt akartak az ország élére, s erre a pozícióra a legmegfelelőbb ember szerintük Mindszenty volt. S ez egyben válasz is a tőkés restauráció kérdésére. Mert munkás, paraszt sem követelte Mindszentyt a kormány élére. S ha a felizgatott tömegben el is hangzottak ilyen szavak, azok mind előzetes szervezés, az urak manővere volt, hogy a tömegeket használják fel szócsőnek. Vagy elhihető-e az, hogy november első napjaiban az ország 99 százaléka az Ausztriával való egyesülést kívánta volna? Igen ... igen, ezt mondta, írta és nyilatkozta november 3-án Mr T^eo Chernc, a Nemzetközi Mentőbizottság igazgatója, aki azokban a napokban Magyarországon járt. Mr. Cher- ne igen értékes adatokat szolgáltatott nyilatkozatában arra vonatkozólag, hogy mi is történt a kulisszák mögött. Személyesen beszélt Mindszentyvel, aki kijelentette, hogy a „forradalmi győzelem maradandónak bizonyul’’. Ennyire bízott a dolgokban a bíboros és ezért merte olyan nyíltan és arcátlanul bejelenteni szózatában, hogy a bíróság előtt kell felelni a 12 éves tettekért, s itt a kommunistákra gondolt. De más érdekeset is nyilatkozott Mr. Cherne úr. ö és Mr. Angier Biddle Duke azért érkeztek sürgősen és repülőgépen New Yorkból Bécsbe, onnan pedig Magyarországra, hogy megszervezzék a felkelők (itt már nem szabadságharcosok és forradalmárok) teljes méretű támogatását. Bécsben azonnal árucikkeket vásároltak és azokat eljuttatták a felkelőkhöz. Kikkel beszélt? Nem tudni, de elég megemlíteni, hogy rövid itt-tartózkodása alatt az amerikai követségen húzódott meg, mert — mint kijelentette — nem volt tanácsos az utcákon járkálni. Mégis „odaát” volt mersze tolmácsolni a magyar nép állítólagos óhaját, mármint azt, hogy 99 százaléka a monarchiát akarja visszaállítani. A korábbi tapasztalatok alapján nem nehéz rekonstruálni, mi lett volna, ha Pallavichini őrgróf visszakapja „elajándékozott” birtokát, ha Mindszenty vágya valóra válik és diadalmaskodik „a forradalom”, ha visszaáll'Mák az osztrák—magyar monarchiát, élén Ottó királlyal« Nem kell messzire menni.: elég megemlíteni a Baranyá-; ban fellelhető — tíz év előtti; — példákat. A Mohácsi Dobozgyár régi; munkásai még jól emlékeznek; Ugor igazgató úrra és a családi rt-re, ahol a feleség és a kéti tak le az állatforgalminak tiz hízót, tizenöt azonban már újból hizik, s elérték a 150 kilós átlagsúlyt. A készpénz mellett természeti juttatásokat is oszthatnak a sertésekből. Jelenleg 210 malaccal rendelkeznek, s az a tervük, hogy ebből száztízet a tagok közt osztanak szét. Többit értékesítik. Ez a termelőszövetkezet ismerte fel elsőnek a szarvasmarha-hizlalás jelentőségét A tenyészállat nevelésen kívül jelenleg is hizik 11 növendék. Ezeket hamarosan elszállítják, mert már elérték a 600—700 kilós súlyt. Sikereik megalapozottak, mert vannak olyan embereik, akik szeretik és értenek az állattenyésztéshez. Ilyen Szentes János, áld családjával közel 500 munkaegységet teljesített ebben az évben. Gelencsér József és Nyers János érdeme is, hogy ilyen kedvezően alakul az állattenyésztés. gyerek voltak a részvényesek. Igen „demokratikus” ember* Persze, meg van a szükséges volt. Nem egyszer kijelentette, | takarmány is. 42 hold legelő jó hangosan, hogy mindenki í és 190 hold szálastakarmány hallja: f áll rendelkezésükre. A jövőben Szociális szempontból t vetnek még 80 hold szarvas- mindent elkövetek munkásaim- f kerepet és 60 hold lóherét; ért. Még színházbérletet is váltunk nekik. — És téli tüzelőt kaptak? — Izé, tüzelő? Nem kérem, azt nem. Tehát színházbérlet téli tüzelő helyett — ez jelentette a gyárigazgató számára a szociális gondoskodás végső határát. Ugyanakkor mosdó, öltöző nem volt az üzemben és délben az élelmezési csoport vezetője így kérdezte a munkásokat: — Kukoricáskenyeret vagy kukoricás napot akarnak? — A főnök urat kellene megkérdezni — válaszolták a munkások. Meg is kérdezték Ugor Ferenc igazgató urat, aki ilyen» Szeptember végén békevo- vaiaszt adott: f na* járt a Szovjetunióban, — Én sajnos, a fehér kényé-% amellyel baranyai elvtársak is rét választom, mert ki vagyok. meglátogatták Moszkvát zárva a közellátásból. Feketén i Szeptember 25-én a ma A hatszáz köbméteres silógödrüket is megtöltik a télre. Az 1958-as é\’ben ez hozza majd a nagy jövedelmet, amelyből öt új családiház építéséhez járul hozzá a termelő- szövetkezet. ötven százalékos hozzájárulással építenek majd új bekötőutat és telepítenek négy hold olaszrizlinget mert a tavalyi telepítés igen bevált. Ezen kívül árt éri kút és biogáztelep felszerelését tervezik. Baranyaiak az Osort szetteziöségifli fceZI lisztet vásárolnom.h :;. Tőkés restauráció? Igen mert a Nagy—Mindszenty koalícióból sohasem születhetett volna meg az egy lépés, a löntő lépés előre, amit megtettünk az elmúlt egy esztendő alatt« Gáldonyi Béla magyar küldöttség egy csoportja ellátogatott az Ogonyok című képes hetilap szerkesztőségébe Is. A vendégeket nagy szeretettel fogadták és lan lukban képes riportban számoltak be a magyarok baráti látogatásáról. A magyar békeharcosok igen szén ajándékot és selyemmel klvarrt te-ftőt adtak 4| • t szerkesztőségnek.
