Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)

1957-10-17 / 244. szám

2 NAPLÓ 1957 OKTOBER 11 Készüljünk a fagkönyvcserére! ga határozatot hozott arról, hogy az Ideiglenes tagsági iga­zolványaikat december 15 és ja­nuár 15 között ki kell cserélni. Erre azért van szükség, mert az ideiglenes MSZMP tagsági igazolványok december 31-én lejárnak. A határozat értelmében no­vember 15-ig rendezni kell az alapszervezetek tagnyilvántar­tását, november 15-től decem­ber 8-ig pedig a párttagok ösz- szeírására kerül sor. Látszatra tehát egyszerű adminisztráci­ós munkák sorozata lenne a tagkönyvcsere, holott igen ko­ntóig politikai jelentősége van. Nemcsak összeírjuk a pártta­gokat, és új tagkönyvet adunk a kezükbe, hanem többről van itt szó! Az új tagkönyv a párt­hoz való tartozás legfontosabb dokumentuma lesz, a párttag­sági könyv jogosít fel minden kommunistát a párttag meg­tisztelő cím viselésére, egy­ben kifejezője annak, hogy a tagkönyv tulajdonosa kommu­nista, akinek feladata a kö­zösség és a munkásosztály ér­dekében dolgozni. Ezenkívül a párttagsági könyv barát és el­lenség előtt egyaránt a párt­hoz való hűséget jelképezi. Emlékezzünk csak a múlt év | októberére: Drávasztárán és i szinte mindenütt az volt az el- lenforradalmárok legelső köve­telése a kommunistáktól, hogy égessék el vagy tépjék szét tagsági könyvüket. Budapesten és szerte az országban azokat üldözték elsősorban, akiknél a kis piros könyvecskét megta­lálták. A tagkönyvcsere fokozott éberséget kíván meg pártszer­vezeteinktől. Uj tagsági köny­vet csak az kapjon, afci az alap6zeirvezet tagnyilvántartá­sában szerepel. A párttagokat csak személyes jelenlétültben írják össze a pár t vezet ős égok a megfelelő okmányok (MSZMP ideiglenes tagsági igazolvány, személyi igazolvány) adatainak a figyelembevételével. Nagyon vigyázzunk arm, hogy egyet­len egy tagkönyv se jusson il­letéktelen vagy ellenséges ele­mek kezébe. A tagkönyvcsere nem tagrevizió. Annak a párttag­nak, aki érvényes MSZMP tag­sága igazolvánnyal (és szemé­lyi igazolvánnyal) rendelkezik, új tagkönyvet kell kapnia. Sen­kit se szabad kihagyni az ösz- szeírásból közülük, és semmi helye sincs a személyi haragé nak. Ha valakiről kiderül, hogy nem méltó a párttagság­ra, akkor most keH megvizs­egyszerű anyagi kérdés, — bár azt is jelenti, hiszen a párt ebből fedezi kiadásait — ha­nem a párthoz való viszony mérlege is. Beszéljünk el a párttagok­kal az időszerű napi esemé­nyekről is, különösen a na­gyobb politikai bátorságról, az elvi következetességről, a ha­tározottabb állásfoglalásról, vagyis Kádár elvtárs legutób­bi beszédéről. Ezt kamatoztas­suk kis tőitekben méghozzá úgy, hogy mindegyiküket bíz­zuk meg pártmunkával. Bevezető sorainkban az­zal kezdtük, hogy a tagkönyv­csere nem egyszerű adminisz­trációs munkák sorozata. Be­fejezésként megemlíthetjük, hogy ha az előkészítő időszakot] megfelelően 'kihasználjuk, ak­kor a tagkönyvcsere a párttag­ság politikai aktivitásának a taggal. Ennek során az eset le- megnövekedését, elvi szilárd- ges tagdíj-hátralékot is pótolni «ágának megerősödését és , lehetne és meg kellene győ- pártszervezeteink még szaro- ződní arról, hogy a párttag sabb egységét vonja maga tud-e a progresszív tagdíjfizg- után. tésről. Ha nem tud, ismertetni _ , . _ . . kellene előtte a szervezeti sza- • Szcfcsik Imrénc, bályzat idevonatkozó részét. A a ^negyei pártbizottság i tagdíjfizetés ugyanis nemcsak politikai munkatársa. PáriunkPoiitikm Bizottsá- gálni az ügyét és a szokásos fegyelmi utón kell ellene el­járni. Kihagyni és törölni fe­gyelmi eljárás nélkül senkit sem lehet! A jelenlegi előkészítő idő­szak adminisztrációs jellegű feladatai mellett az a legfon­tosabb, hogy minden párttag tudjon a tagkönyvcseréről. A megyei pártbizottság határoza­tot is hozott arról, hogy az ok­tóberi taggyűlések egyik napi­rendi pontjában ismertetni kell a párttagság jogait és kö­telességeit a tagkönyvcserével kapcsolatban és az egész tag­könyvcsere jelentőségét párt­életünkben. Az októberi taggyűlések­kel egyidőben hasznos lenne, ha a pártvezetőségi tagok és pártcsoportvezetők már az elő­készítés időszakában elbeszél­getnének minden egyes párt­A KISZ november 7-re készül Mint Ismeretes, a megyei és városi KISZ-bizottság novem­ber 3-án VIT kiállítást nyit meg, amelyen fényképek, do kumentumok és ajándékok se regével ad némi ízelítőt a moszkvai világifjúsági találko­zóról. A városi KISZ-bizottság ezenkívül előkészítő bizottsá­got alakított november 7. mél­tó megünneplésének előkészí­tésére. A bizottság tervet ké­szített, amelyben a többi kö- 1 zött a következők szerepelnek: november 7-én fáklyás emlék­váltó a szovjet hősök emlék művéhez: november 9-én az évfordulóval egybekötött ze­nés, műsoros est a KISZ és a szakszervezetek Doktor Sán dór. Művelődési Házában, amelyen a kesztyűgyár és a Pécsett állomásozó szovjet ka tonai egység kultürcsoportja Is fellép. A KISZ-alapszervezeíekből is sok hír érkezik az ünnepi készülődésről. A mccsekal- jaia'k díjtalan filmvetítéssel egybeköíött ünnepi megemlé­kezést tartanak, amelyre a munkásmozgalom több vete­ránját is meghívják. CSODÁLATOS" A Vöröskereszt és a Kiss Ernő ut­ca sarkán „csodá- latos”-nak neve­zett közkút áll. Azért nevezik „csodálatos”-nak, mert bőséges víz van benne, csak éppen nem folyik. A lakók már két­ségbevonják azt is, hogy ez „köz- kúf\ mert min­den más célt szol­gált, csak éppen a ' Itözt nem. A Vízműveket ugyanis nem érdekli az, hogy az itt lakók tudnak-e tisztálkodni, mosni, főz­ni, mosogatni, inni, vagy az állattartó gazdák lovaikat itathatják-e. A Vízművek egyszerűen reggel elvonja a vizet és a késő esti órákig az egész utca és környéke víz nélkül marad. Ezért az utca lakói kénytelenek három lehe­tőséggel élni: 1. addig húzogatják a közkút fogóját, amíg el nem romlik; 2. felnyitják az akna fedelét, a vödrökkel az aknából merik ki a nem éppen tiszta vizet; 3. vagy elmennek a második-harmadik utcába, a Sándor utcába és onnan, dombon felfelé clpelgetik a. vizet Ezzel a >,csodálatos” kút tál kapcsolatban „örömök és gondok az 1. kerületbencímmel, már a Dunántúli Napló augusztus ll-l szó mában megírtuk, hogy a kút cementlapja tel­jesen tönkrement, széttöredezett. Azóta, több mint egy hónap telt el, de a Vízművek még mindig nem gondoskodott a kút cementlapjá­nak rendbehozásáról. Pedig mindössze néhány kiló cementről és egy órai munkáról van szó, hogy megszüntesse a Vöröskereszt utca lakói­nak régi panaszát. Még mielőtt az utca lakói összeadnák a szükséges cementet, megcsináltatnák a kút cementlapját és a számlát benyújtanák a Víz­műveknek, lefényképeztük ezt a „csodálatos közkutat“. Talán a Vízművek igazgatósága így elhiszi, hogy milyen rossz állapotban var és „rááldoz’' néhány kiló cementet, hogy végre rendbehozassa. MUNKÁS Pihenés — babráló*? a kis­kertben — ez « nyugdíjasok sorsa. A régi barátokkal, a munkatársakkal, akikkel éve­ket, töltöttek együtt el a mun­kahelyen, már csak az utcán találkoznak. Iga«, amikor nyugdíjba mentek, az ünnepé­lyes -búcsúztatáson az igazgató meg a többiek is azt mond­ták: V — Pista bécsi, maga tovább­ra is a mi nagy családunk tagja. Mindenkor eljöhet az üzembe! Elmehet? EJ hát! De mii. csináljon ott? Nézelődjön? Nézze meg azt. a gépet, ame­lyen 6 dolgozott, hogy még jobban fájjon az öreg szive? Nem és nem! Ha még dolgoz­hatna is azon a gépein, az más volna, egészen más. Dohát nem dolgozhat, ö már öreg, nem bírja a normát, a fiatal meg majid bolond lesz engedni az öreg bogarainak, hogy, a hónap végén, csak azért, mert az öreg egy kicsit dolgom szeretne a régi gépén, véko­nyabb legyen a boríték. Hej fura, szokatlan étet a nyugdí­jas éJet — sóhajt, -nagyot.. Munkanéükül élni, a kertiben babrálni, sétálni, járni, ami­kor mások dolgoznak. Nehezen lehet ezt megszokni. De le­hetne ezt másképp is csinálni, ha a fiatalok törődnének az öregekkel és ha nemcsak azt mondanák a búcsúztatón: — mindenkor eljöhet az üzembe khma-bápsát * Nemcsak ezt kellene mon­dani, hanem valami mást is, valami olyat, ami megörven­deztetné az öreg ember szivét. Az igaz, hogy vannak olyan emberek is, akik elfáradtak a munkában. Amikor nyugdíjba teszik őket, pihenni szeretné­nek, pihenni önfeledten, bab­rálni ezzel-ozzul, amíg el nem jön a végóra. Igazuk van ezeknek is. Pihenjenek, ha el­fáradtak, azért a nyugdíj, hogy nyugodtan pihenhesse­nek. De mi lesz azokkal, akik nem erre vágynak, akik még nem fáradtak cl annyira, akik el sem tudják képzelni életüket a régi munkahely, a régi szakma nélkül? Ezek közé az emberek közé tartozók ismerősöm is. Fél éve tették nyugdíjba és azóta leg­alább öt évet öregedett. Meg­öli a sóvárgás, a munka utáni vágy,- Ö dolgomra szeretne; Igaz, nem nyolc órát, hanem mondjuk négy órát, de dol­gozni. Dohát mit csináljon, ha nem lehet. Hot van olyan tizem, ahol négy őrM lehetne rinlgoeni'? Sehol! Az 6 munka­helyén (iw* ilyen, pedig le­hetne, ha csuk egy kis kóeeráj is, ikévönhedt esztergapadduk Mert neki nőm a kereset a fontc«, — a nyugdíjból is meg él — hanem a munka. Dehát ezt nem értik meg a fiatalok; Majd megértik. Ha ők is öre­gek lesznek, ha nekik sem keit majd felhú-a» a vekkert. Pedig ez a négyórás munka nem is olyan rossz gondolat. Ott lehetne az üzemben. Be­szélhetne a régi öreg munka­társakkal, meg aztán a fiata­lokkal is. Hisz annyi tapasztalata van, hogy abból akár tíz fiatalnak, kezdőnek is jutna. De jutna ám! Mert, ha ő is odaállhatna az esztergapad mellé és ha csak a munkadarab helyes fo­gására tanítaná a fiatalabba­kat, akkor is nagy hasznát vehetnék. Beoszthatnának melléje akár tíz fiatalt is és akkor csak az lenne az ő fel­adata, hogy átadja sok, sokévi tapasztalatát.' Milyen szívesen csinálná ezt is. Dehát nem le­het, nem tehet, mert. ő csak bemehet az üzembe, méghozzá akkor, amikor neki tetszik, de hogy ö ott dolgozhatna is, ha akar, arról szó sincs. Mert csak az dolgozna, aki akar. Igv is sokan lennének, de sokan ám. Aztán volna egy másik meg­oldás is, ha már az üzem nem törődik veink, ha az üzem­nek nem keh a régi munká­sok tapasztalata. Ez pedig az lenne, hogy az öregek, a régi, nyugdíjazott, szakmunkások alakítanának egy általános szövetkeze let. Ez sem rossz, csakhogy itt meg a gépelt be­szerzésével lenne sok baj. Drágák lennének a gépek, az öregeknek meg már vékony a bukszájuk. Ha ez nem men­ne, akkor a város csinálhatna egy kis üzemet, ahol csak olyan nyugdíjasok lennének, akik még szeretnek, akarnak dolgozni. Naponta két-három műszakban dolgoznának, attól függ, hányán lennének, termé­szetesen négy, négy órát. Nem menne olyan gyorsan a mun­ka, mint más üzemben, de amit ók csinálnának, azt meg lehetne nézni. Nem gyártaná­nak ők nagy dolgokat., hanem olyasmit, ami mindennap kel! a háztartásokban, vagy má­sutt. Ezzel tehermentesíthet­nék a nagyobb üzemeket és elegendő mennyiség lenne eb­ből is a boltokban. Szóval jó! járnának ők is, nemcsak azért mert egy kis pénzmaghoz jut­nak, hanem azért, mert a napi négy órai munka kielégítené munka utáni vágyukat. De jól járna az állam is, különösen, ha minden Ipari központban lenne egy ilyen kis Üzem. Olyan ez. mint a szép álom. sohasem teljesedik be. Csak addjg igaz, addig szép, amíg az ember megátonodja, aztán annál inkább lesújtó. De fi ■nem hagyja abba az álmod ást. Elmegy az üzemibe. Beszél az igazgatóval, mindenkivel. El­megy a tanácshoz, minden­hová, hogy az álom, a nyugdí­jasok álma valóra váljék! — fut át agyán a gondolat, ve­szi a kalapját, a sétabotot a karjára akasztja, kihúzza ma­gát és kissé remegő lábbal, de látszólag biztos léptekkel el­indul a kis kerten keresztü' a kapu felé, ki az utcára. Szalai János Ismertessék a kitüntetések és jutalmak elnyerésének feltételeit! Ez év augusztus 4-én jelent meg a kormány és a szak- szervezetek elnökségének 1068/57. számú közös határoza­ta a termelési tanácskozásokról és a szocialista munka­versenyben élenjáró dolgozók cs vállalatok jutalmazásá­ról. E határozat kimondja, hogy: „Felhatalmazást kap a nehézipari miniszter, hogy a SZOT elnökével egyetértés­ben a bányászati iparágra vonatkozóan a jelen határozat II. fejezetében foglaltaktól eltérő rendelkezéseket állapít­son meg”. Azóta több, mint két hónap telt el. A baranyai bánya­üzemek többségében — a bányásznap, majd november 7. tiszteletére — pedig egyre többen kapcsolódtak be a szo­cialista munkaverseny-mozgalomba, határozták el, hogy jobb munkával, egymást segítve igyekeznek eddigi eredményeiket túlszárnyalni. A versenyzők számának nö­vekedéséhez hozzájárult az is, hogy ismét lehetőség nyílott a Kiváló Dolgozó jelvény, oklevél, az élüzem cím, sőt a Minisztertanács és SZOT vándorzászlójának s az ezzel járó jutalmak elnyerésére is. Meg kell azonban mondani azt is, hogy a munkaverseny-mozgalom még szélesebb- körű kibontakozását nagyban akadályozta1 az a tény, hogy bányászaink a mai napig nem tudják: mit kell tenniük azért, hogy a kiváló címeket, esetleg az élüzem címet el­nyerjék. Szerencsére — hosszú vajúdás után — hamaro­san megjelenik a fent említett rendelet végrehajtási utasí­tása, s ez bizonyára újabb lendületet ad a negyedik ne­gyedévi terv túlteljesítéséért, a nyereségrészesedés bizto­sításáért küzdő bányászok versenyének. A készülő végrehajtási utasítás tervezete — melyet nemrég a trösztök Igazgatói és a trösztblzoltságok elnökei is megvitattak — többek között kimondja, hogy a szén- bányászatban az „Üzem Kiváló Dolgozója” oklevelet és1 vele a dolgozó legalább egy heti átlagkeresetének meg­felelő pénzjutalmat kell adományocni annak a bányász­nak, aki legalább hat hónapon keresztül kiemelkedő ered­ményt ér el vagy egy-egy nagyjelentőségű feladatot old meg. Az „Üzem Kiváló Dolgozója" jelvényt és legalább kétheti átlagkeresetnek megfelelő pénzjutalmat kel! adni annak a bányásznak, aki az oklevél elnyerése után kö­vetkező hat hónap alatt ismét kiemelkedő eredményt éi el, vagy nagy jelentőségű feladatot old meg. A „Bányászati Munkazászló’ jelvény és legalább egy havi átlagkereset jár annak a bányásznak, aki az „Üzem Kiváló Dolgozója” jelvény elnyerése után további hat hó­napon át kiemelkedő eredményt ér el. A kitüntetések közül az oklevelet a termelési tanács­kozás jóváhagyása alapján az üzem vezetője és az üb. el­nöke, a kiváló jelvényt a tröszt igazgatója és a szakszer­vezeti bizottság elnöke, a „Bányászati Munkazászló” jel­vényt pedig a szénbányászati miniszterhelyettes és a BDSX adományozza, illetve hagyja jóvá. E kitüntetések elnyeré­sének legfeljebb három feltételét pedig a tröszt vezetője a szakszervezeti szerviekkel közösen állapítja meg, s a kitüntetéseket minden fizikai, műszaki, adminisztratív, kisegítő stb. dolgozó elnyerheti, ha kiváló munkájával erre érdemessé válik. Különböző dicséretben, jutalomban lehet és kell ezen­kívül részesíteni azokat a dolgozókat is, akik ha nem is érnek el kiemelkedő eredményeket, de huzamos időn ke­resztül jól, becsületesen, szorgalmasan dolgoznak. A végrehajtási utasítás kötelezően írja majd elő azi is, hogy a trösztök, a vállalatok vezetői a szakszervezeti szervekkel egyetértésben már a jövő hónap elejétől kezd ve gondoskodjanak a verseny eredményeinek nyilvántar-. fásáról, azok népszerűsítéséről. A tröszt és a vállalatok vezetőinek ezen kívül gondoskodni kell arról is, hogy a dol­gozói!: negyedévenkint tájékoztatást kapjanak az élüzem cím elnyeréséért folyó versenyük eredményeiről. A minisztérium és a szakszervezet kidolgozta az él- üzem cím elnyerésének a feltételeit is. így például az a szénbánya üzem, melynek a napi termelése meghaladja a 60 vagont, a termelési terv 102 százalékos, az összüzemi teljesítmény terv 100 százalékos, az önköltség 100 száza­lékos, a minőségi terv 102 százalékos teljesítése esetén, de csak abban az esetben nyerheti el az éliizem címet, ha a megelőző év átlagos, 100.000 műszakra eső baleseti gyako­risági számértéket a kiértékelési időszak baleseti gyako­risága nem haladja meg. A Minisztertanács és a SZOT vándorzászleja elnye­résének feltételei azonosak az élüzem cím elnyerésének feltételeivel, azzal a különbséggel, hogy nem féléves, ha­nem egyéves időszakra vonatkoznak. A végrehajtási utasítás az említetteken kívül még számos problémát tisztázni fog, s bár még nem jelent meg, tartalmát nagyrészt ismerik a trösztök és a szak­szervezeti bizottságok vezetői. Éppen ezért megvalósításá­hoz is nagyon sürgősen hozzá lehet s hozzá is kell fogm. A lehelő legfontosabb, hogy már a következő hónap ele­jére minden munkahely dolgozói számára elkészüljön a kiváló címek elnyerésének feltétele s azt a szakmány- cédulával egyidőben a kezükbe is kapják. Jó lenne ezen­kívül — mivel a termelési tanácskozásokat már általában mindenütt meglártották —, ha a szakszervezetek .aktívái baráti beszélgetések formájában s egyéb módon külön- kiilön is ismertetnek a kiváló címek elnyerésének feltéte­leit, hogy mire vége lesz az évnek, minél több bányász kaphassa kezébe az „Üzem Kiváló Dolgozója” oklevelet s egy félév múlva a jelvényt is. Ma uoh MIm,, *2 cikkor miért nine*»# A Jókai, utcai bútorüzlet előtt naponta hosszú sorban állnak az emberek. Munká­sok, parasztok, értelmiségiek várakoznak naponta az. ebédlő garnitúrára, a háló- szobabútorra, vagy a kony- haherendrzésre. A boltve­zető kénytelen seat mondani a vevőknek, hogy „kérem nincs bútor”. Pedig van. A bútorraktár- ban jelenleg is két vagon olyan konyhabútor hever, ami a Német Demokratikus Köztársaságból érkezett Pécsre. Eladni azonban nem tudják mindaddig, amíg Bu­dapestről meg nem érkezik a knnvhahiilAr hivatalos ára. Immár két bete, hogy kerülgeti a boltvezető anél­kül, hogy eladhatná, a ve­vők pedig naponta ideges­kednek. türelmetlenkednek. Ideje lenne rendet terem­teni a bútorvásárlás front­ján! Ha van bútor, akkor ne álljon „potyára” a húlor- ra.ktárhan, hanem adják el azoknak, akik hónapok óta hiába várnak rá. Ehlie. azonban egy kell: az, hor> az ARTEX nocsak a hűtő-1 küldje le Pécsre — hanem a számlát is. Mert ugyebár a kereskedelemnek feladata az eladás — és néni a bútor- őrzés! r. J,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents