Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)

1957-10-13 / 241. szám

IRODALMI NAPLÓ Af •' & A felszabadulás utón meg­változott falvamk művelődés­ügyi helyzete. Kulturális for­radalmunk kibontakozásával, államunk támogatásával egy­Otthonok-e otthonaink ? öt éves Pécs város [Művelődési Háza! népszerű tudományos folyó­iratokat, stb. fűtött teremben. Világosan látjuk, hogy az ilyen művelődési élet megte­remtésének ma még sok aka­re-másra létesültek művelődé- dálya van. Többek között ilye­sá otthonok. Ma már me­gyénkben közel másfélszáz művelődési otthon működik jelentős állami támogatással. A művelődési otthonok azonban még korántsem töl­tik be hivatásukat. Sokszor csak táncestek rendezésére használják. Úgy gondolom, a legfőbb hiba az volt, hogy nem vettük eléggé figyelembe a falu la­kosságának érdeklődését, kí­vánságait, s nem alkalmaztuk népművelési munkánkban azokat a régebbi formákat és módszereket, amelyek már a felszabadulás előtt is önkén­tes népi kezdeményezésekből sarjadtak; Miért is építették a műve­lődési házakat? Egyszerien ^megfogalmazzák parasztjaink; azért, hogy a hosszú téli esté­ken legyen egy fűtött helyiség, ahol összejöhetnek beszélgetni, rádiót hallgatni, könyvekben, folyóimtokban lapozgatni, sak­kozni, biUiárdozni. Vajon befűtjük-e ezért es­ténként művelődési otthonain­kat? Vagy alkalmas-e egyré- szük erre? Vannak-e lapozgat­ni való újságok, folyóiratok? Lehet-e társas játékokkal szó­rakozni? A gramofonok szol­gálják-e a falusi lakosság ze­nei nevelését? Sorolhatnánk még a kérdéseket, melyeknek csak egyikére-másikára felel­hetnénk itt-ott igennel. Álta­lános hiba, hogy a népműve- *fes kötetlenebb formáit az utóbbi időben nagyon eWia- (i nyagoltuk. Ez pedig nagy baj. A kérdésekben lényegében adva van a helyes megoldás is. Be kell fűteni a művelődé­si házakat tninden este. Eset­leg több helyiséget is. A mű­velődési házak tanácsa, a párt- és tömegszeirvezétekfcel egyetértésiben olyan tervet dolgozhat- ki, melynek meg­valósításával sokan látogat­nák a művelődési házat. Csak néhány gondolatot erről. Nem _ lenne-e helyes, ha pl. a nóta-J nács hetenként egy vagy két » este meghívná az asszonyokat (i kötni, kézimunkázni, foltozni (i és beszélgetni? Nem rosszmá­júságból mondom, de az asz- szanyofc szeretnek beszélgetni, a házimunkákat meg így is, .ügy is el kell végezniük; Egy- 'e§y ilyen találkozás a népmű­velés nagyszerű, kötetlen al­kalma lehetne anélkül, hogy valakinek is terhére esne. Oda vetőd ne pl. az orvos és beszélgetne az asszonyokkal (nem előadást tartana!). Min­denről, amit szükségesnek, fontosnak vél, mindemről, amit nek: művelődési házaink jó­részében nincsenek kisebb he­lyiségek, berendezésük aligha nevezhető otthonosnak, fel­szerelésük szegényes, stb. — Ezek a nehézségek azonban mind leküzdhetők, hisz a köz­ség lakossága látja, hogy ér­demes leküzdeni. Akik vala­mikor lelkesen, áldozatok árán művelődési otthont épí­tettek, ne vállalkoznának bő­vítésre? Különböző rendezvé­nyek jövedelméből nem le­hetne a berendezést, felszere­lést fejleszteni? Nem akadna olyan leány vagy asszony sem, aki egy-egy kézimunkát adna, hogy valóban otthonná váljon a művelődési ház? A falusi egy tanítónő elmondaná: mK,—.-----­új ság az iskolában; a könyv-1 felhatolnak táros csak úgy megemlíthet-* ft'viharok után megdagadva el- i # hordják a könnyű léchidakat s a gyalogjárókra. Honnan jöhetnek e kis pa­utrus cchxk. úgy megenuiM'iei-- \ -------- - — ‘— né : milyen új könyveket szer- ? lakok? kérdeztem magam- zeit be, stb. Egyszóval: szóba- # gyermekkoromban, s egy­kerüühétne minden a politiká­tól a kozmetikáig, és minden-, ki jól erezné magát; Az ifjúság, a gazdák, az ér-| ■jtelmiségiek, stb. hasonló mó-i dón eltölthetnének kellemesen i és hasznosan egy-egy estét, i Jó, jó — mondhatja valaki, i ■— de honnan lesz tüzelő? Fo-i gadná mernék, hogy néhol1 haszontalanabb célokra is * vágtak ki fát a községi erdő-] bői vagy a legelőről. Az is elő- ‘ fordulhatott már, hogy a mű-] velődési ház pénzét költötték el haszontalanabb célokra. De ha minden kötél szakad, még azt is meg lehetne oldani,] hogy egy-egy darab fát „ado­mányozzanak” a részvevők aj fűtéshez; Az is elképzelhető,, hogy szorgalmas olvasók ha­vi 1—2 forinttal hozzájárul-( ttának ahhoz, hogy elolvas-1 Itassák az újságokat, érdekes| képeslapokat, divatlapokat, < A művelődési házak is kul­ezermestelrek nem szentelné­nek néhány órát arra, hogy gyarapítsák, szépítsék máso­dik otthonukat? Azt hiszem, e kérdésekre nem adhatunk tagadó választ. Meg akadna olyan vállalat, gazdasági szerv, vagy intézmény is, amelyik pártfogásába vehetné a falusi művelődés ügyét. Az elmondottakkal természe­tesen nem oldódik meg műve­lődési házaink minden problé­mája, de feltétlenül sokkal előbbre viszi a falusi művelő­dés ügyét. Továbbra is folyni kell a rendszeres, tervszerű is­meretterjesztő munkának, elő­adásoknak, előadássorozatok­nak, tanfolyamoknak, szak­köröknek, de ezeknek is úgy, hogy a falusi lakosság kiván­______ érdeklődésére ta-í ma szkodjanak és így szolgálják f túrforradalmunk vívmányai, szocialista nevelésünk céljait, f 1951-ben kezdték meg műkö- A hajuknál fogva előráncigáltf désüket. Sok próbálkozás, ki- eloadasoknak, a szinvonalta-f . , , . , , . . , lan, kínos felolvasásoknak nem# seizes, kudarc es tapaszta- nagy keletjük volt a múltban, f lat után lassan, de közülük s a jövőben sem lesz. De a vi-j számosán mind eredinényeseb- táknak, megbeszéléseknek, esz-iben végzik feladatukat: a dol- mecsereknek, a kötetlenebb <1 ...... , . . formájú ismeretterjesztésnek J>eozo^ kulturális, szakmai es — jó előadó vezetésével — lesz ((művészeti, valamint politikai látogatottságuk. (• nevelését. Hasonlóképpen működniük,] Pécs város Művelődési Háza kell a művészéin együttesek-, • . . . . ..... . . nek: a színjátszócsoportoknak, 5most keszul fennállásának o. táncegyütteseknek, ének- és# éves ünneplésére. November- zenekaroknak, stb is. E téren,' 6-tól 23-ig ünnepi heteket ren- is új színt jelenthetnek a sza­valóversenyek, dalosverse­nyek és más szélesebb töme­geket megmozgató kezdemé­nyezések. (Ki tud legtöbb nép­dalt mozgalmi dalt? Ki éne- r roska és a farkas című bábja kel legszebben? Kr tud leg-#.,,, . ... szebben szavalni, mesélni? Ki (* teltlcal, a „Bajor Gizi” szinját- ismerl a legtöbb Petőfi, Arany, szóegyüttes a Tacskó című víg- Ady, József Attila, stb. ver- (] játékkal és a Játék és valóság set9 stb 1 Még néhány hét és szűnik #Clmű .sz,nműi bemutatásával, a a sok munka, falun egyre több l * balcttiskola önálló balettesttel, idő jut pihenésre, szórakozás-a Mecsek táncegyüttes új mű­ra.’., művelődésre. Helyes és Jsorral készül. Irodalmi estet is szükséges, hogy művelődési (’ . otthonaink igazgatói és tanó# rendeznek ”A ma«yar 1,ra csai, a népművelés különböző gyöngyszemei” címmel és ju- területein tevékenykedő tő- talomműsort adnak az élenjáró megszervezetek már most gon­dolkozzanak azon, hogyan tudják a művelődési otthonok munkáját olyan tartalmassá tenni s olyan módszerekkel vezetni, hogy azok valóban a deznek. Az ünnepségsorozat műsorai érzékeltetik majd az elért eredményeket. A báb­csoport a Hófehérke és a Pi­f JxadLaÉom f iM/frésüet ftlaify** Tetenc FESTMÉNYEI KÖZÖTT A festészettől a nem-festő ember általában valami olyat vár, ami a valóságot a maga természeti hűségében, vagy eset­leg még annál szebben reprodukálja. A festő általában arra törelcszik, hogy alkotása az ihletet adó környezet hangulatát, önmagának a témához való kapcsolatát, művészi felfogását tükrözze. Azon túlmenően, hogy a művész alkotókészsége be­lülről fakadó szükségszerűség, minden művészi munka nevelő célzatú, akár tematikai, akár esztétikai hatását tekintjük. — A művészeti alkotásban rejlő tömegnevelő erő Martyn Ferenc kiállításán a természet szépségének nemesen egyszerű megjelenítésével párosul. Mindig szerettem a dunántúli tájat — hisz szülőföldem. Martyn Ferenc festészetéből is a dunántúli ember hangja szól a szemlélőhöz. Mióta e műveket ismerem, azóta nemcsak a kép idézi fel bennem a kedves tájat, hanem — a természetet járva — a zöld domboldalak, aranyló búzaföldek, tarka rétek juttatják eszembe a mester egy-egy megkapó alkotását. így együtt, a kiállítás mintegy nyolcvanöt képét látva, még job­ban meggyöződtetn az alkotó kiváló felkészültségéről, mester­ségbeli tudásáról. Az 1926—28-ban készült párizsi, olaszországi képek éppoly gondosan, nagy szeretettel megalkotott művek, mint a legújabban festett pompázó színű virágcsendéletek, vagy bensőséges portrék. Sajnos, a Párizsban töltött tizenöt év (1925—1940) alkotásaiból csak néhány darabot mutathat be a kiállítás, mégis, e pár kép is meggyőz bennünket arról, hogy Martyn Ferenc a kiváló francia kortársak között is mindig megtartotta egyéni hangját és hű maradt mestere, Rippl- Rónai József tanításához. Külföldi tartózkodása mégis nagy hatással volt művészetére és a francia iskolázottság kulturált­ságot, érzékeny, kifinomult ízlést tükröz művein. Őszinte hangulatú dunántúli tájképei a Kaposvárott eltöl­tött boldog gyermekkor tiszta élményeit elevenítik fel. Sze­rencsésebb gyermekéveket művész nem is kívánhat magá­nak, mint amilyenekben Martyn Ferencnek Rippl-Rónai olda­lán része volt. Alig három éves, amikor mestere műtermében már természet után állatfigurákat rajzolt. Nevelőatyja ko­moly művészetelméleti kérdéseket vitatott meg vele, felfedte előtte a művészet legmélyebb titkait. Ugyanakkor a mester- dolgozóknak. A népművelés és,, ség elsajátításáért a „műhely” minden részletmunkáját meg a művelődési házak dolgozói (> M«tt tanulnia: ecsetet mosott, festéket kevert — inas volt rendezett tapasztalat-#« középkorig értelmében.^ részére reprón a vrrrfneópr h„. # Az első világháború idején és azt követően bejárta egész Tedménveirnl Európát, sőt a tengerentúlra is eljutott. A hadseregben lovas számol az öt év eredményeiről tapasztalatairól. Pécs város Művelődési H-5­falusi lakosság második °tt- ,> zának ünnepi hetei minden bi- honad legyenek az őszi-téli t1 zonnyal a város kulturális éle- estéken. # tőnek jelentős eseményei lesz­Lemle Géza nek. irodalmi &éták\ iyir-/té katona volt, innen a lovak oly kitűnő ismerete. A „Kuruc sorozat”, mely végtelen könnyedséggel, amellett nagy lendü­lettel van megoldva — egyetlen vázlat, vagy előtanulmány nélkül készült. E művek összefoglalását jelentő — a Rákóczi szabadságharc egy igen mozgalmas csata jelenetét ábrázoló — hatalmas kompozíciót egyelőre sajnos csak reprodukcióban, a katalógus címlapján láthatjuk. Adósunk maradt ezenkívül kiállítás a sokoldalú művész tevékenységének másik jelen­tős részét képviselő elvont művek bemutatásával, melyek nem kevésbé jelentősek az itt megismert munkáknál. Tekintve azonban e művek hasonló nagy számát, reméljük, hogy külön kiállításon kerülnek majd az érdeklődők elé. Sarkadiné Hárs Éva művészettörténész bits a Széchenyi téri gimná-" ziumba. Az utcában a mai arra sétálóra is ugyanazok az apró, földszintes házak néz­nek, amelyek valaha a kis Ba­bits Misi lépéseinek kopogását visszhangozták..;; Babits mindig szívesen em­lékezett vissza a pécsi évekre. Ezt bizonyítják Pécsre írt, még kiadatlan levelei, s az a készítsenek róla. Nemrégiben került elő ez a fénykép, ame­lyen a három éves „Babics Misiké” kőpadon állva, rakott, csipkésujjú ruhában, komoly pillantással csodálkozik a vi­lágra. Amikor Babits Mihály máso­dik elemista lett, az egész csa­lád Pécsre költözött. Az apa, aki büntetőbíró volt, a mai bí­rósági épületben hozta ítéleteit utazás, amelyet 1931-ben tett'* ,, ... ......... , , . , ,,,, lop ás és emberölés „tárgya- diákévei színhelyének megli-f ®lk1“ varat; a;^fS0-tÓ £rtvet’ ban”; a kis Mihály pedig abba togatására. S amikor Koszto-é ci:almel- Aki latta akkor a va- adatokat gyűjtötte össze. az iskolába járt, ahol azóta is lányitól pécsi irodalmi estjei annak nagyon egyet kel- - - - - - - - őj lett e Kovács András: A SIKLÓSI VAR Három évvel ezelőtt Kovácsmondani, munkája nem erede- András figyelmeztető cikket ti források felkutatására irá- írt a Dunántúli Naplóba nyúlt, hanem az eddigi ered­„Az Árpád-kori dóm négy román tornyával erős vár gya­nánt uralg a városon, s a dóm mögött meredek utcák macs­kafejes járói kúsznak a hegy­nek. A hegyek gyomrában szén van és a város gyomrában kormos gyárak. De a lejtős ut- kérdeznek tőle. Máskor egy deák közepén friss hegyi erek varrónő a legújabb divatról,1 hangos csörgéssel buktatják beszélne, szóba kerülnének a alá meszes, kemény vizüket, s napi hírek, újságcikkek vagy1 a belvárosi fiúiskola működik, alkalmával interjút kértek, 6} í®1? érteni ezzel a riasztó fol- (Amikor itt nemrégiben Bx- is azt mondta: Nem ismeretlen f j^tótass;al. A siklósi var az bits-emlékek után érdeklőd- számára a város, mert Babits} '«ober» inkább volt a magyar tünk, senki sem tudott arról, sokat beszélt neki Pécsről, új} Tv11?1.382 pallója , mint meg­kopj/ az épületben valaha Bx- regényében szerepelnek a pé-i becsült muemlek, a magyar esi hegyek is. Valóban, a tizen- # mult CSY ertekes emleke. egy év élményei kitörölhetei-0 , ^ az°ki sok minden tör- ~ Mihályban # t®™*-; gyermekkoromban, s egy­szer elindultam az egyik nyo­mában, mint egy kis detektív, a hegyeken át követtem ka­nyargós útjain, tűnődve áll­tam meg kisded kataraktái fö­lött, és nem találtam forrást; $ este sároson, porosán ver­gődve haza, új, ábrándos fo­galmat hoztam magammal a nagyvilág végtelenségéről.” E sorokat Babits Mihály, a két háború közti magyar irodalom egyik jelentős alakja írta 1909- bcn„ „Ütinapló”-jóban, váro­sunkról. Babits életének tizenegy esz­tendejét — mondhatni: egész ifjúságát — Pécsett töltötte, s nevét számtalan emlék, vers­téma és regényalak fűzi ehhez a városhoz. A szekszárdi születésű kis Babits Mihályt először 1886- ban hozták szülei Pécsre, hogy Zelesny Károly „udvari fény­képész” Széchenyi téri fotog- rafáló műtermében fényképet bits Mihály diákoskodott.) Babits Mihály pécsi lakóhe­lyeit néhány perc alatt bejár­hatjuk. A család először a Xavér templomhoz közel, az Alajos utcában lakott (maga a ház ismeretlen). Később a hegynek futó, szűk Klimó ut­cába (ma Landler Jenő u. 8. szám) költöztek Babitsék. Nagy szomorúság leselkedett itt rá­juk: 1898-ban itt halt meg Babits Mihály édesapja. A hir­telen árván maradt kisdiákot Kelemen Mihály honvédorvos, az agglegény nagybácsi fogad­ta magához Hunyadi (ma Má­tyás király) utcai házába. A Zrínyi és a Várady Antal utca sarkán még áll az a számozat­lan, egy ablakos utcai szoba, ahol a diák Babits Mihály la­kott, ahol első költői álmait szőtte. Itt történt az a félszeg diákcsíny, hogy a reggeli kávé mellé kapott zsemlyét, mivel nem szerette a péksüteményt, hónapokig a szekrényébe dug­ta, amíg a nagybácsi egyszer meg nem találta a száraz- zsemlye-hegyet. A felső lakás­ban állt a nagybácsi hatalmas könyvtára, ahol első nagy könyvélményeit szerezte Ba­bits. Az értékes könyvtár — benne több dedikált Babits- kötest, amellyel a már neves író ajándékozta meg egykori jótevőjét — ma a Megyei Könyvtár féltve őrzött kincse, s a könyviár Geister Eta utcai épületében látható. Innét, a lenül éltek Babits Mihályban # le™:; v. . ... akkor is, amikor már meg-d Az idei nyáron már ízléses, szűnt ennek a városnak polgá-, I színes plakát jelenhetett meg, ra lenni. Baján, Fogarason,} amely a tömör és szép jelszó- várról. Budapesten írt verseiben isi val — „Ismerd meg Baranyát!” Aztán egy ilyen ismerte'ó fel-felrémlenek a pécsi napoké — figyemeztette a járókelőket jellegű, olvasmányosságra t-"- és órák emlékei: a Balokányd Siklós műemlékké nyilvánított rekvő műben szívesebben vet- íóból létesített első pécsi uszo-i és szinte romjaiból újjászüle- tűk volna, ha a szövegköz) da képe, a belvárosi mecset-i tett várának megtekintésére, jegyzetek garmada nem akaszt templom kupolája, a pécsi ut-(,Most P«dig kezünkben tartjuk ja meg minduntalan az olva- cán látott lámpagyujtogatól1 Kovács Andrásnak a siklósi sót, különösen akkor, amikor alakja, a hajdani érettségi iz- f várról írott szép könyvét. galma. Regényeiben is ott kí­sértenek a pécsi emberek, a pécsi tájak emléke. Diákévei­nek élményéből írta a „Tímár Virgil fia” című kisregényét, amelynek hősét egyik pécsi ta- J is jelentős része Pécsett ját­szódik. Babits Mihály rokonai, isme­rősei, osztálytársai közül még többen itt élnek közöttünk. Őrzik a rá vonatkozó emlékei­ket, köztük sok tárgyi emléket is, amellyel bizonyára megtel­ne egy Babits-szoba. Ne hagy­juk pusztulni ezeket az irodal­mi kegyelet által ereklyévé avatott Babits-relikviákat. Mátyás király utcából járt Ba* vá* ■ CL t). Ugyan altkor azonban nem nyújtja a könyv — amint egy ilyen ismertetéstől várnánk — a vár építészeti leírását, a vár művészettörténeti méltatását. Kovács inkább a vár történeti szerepét mutatja be, s kévésé' szól művészeti jelentőségéről. Hiányzik a vár mai állapotá­nak részletes leírása, s néhány szép fénykép a helyreállított amely a Baranya megyei Ta­nács Művelődési Osztálya ki­adásában, a „Baranyai füze­tek” első számaként látott nap­világot; Kovács András füzete több náráról mintázta; s nagy, ön-,|is, meg kevesebb Is annál, életrajzi motívumokkal átszőtt (i amennyit a címben ígér; regényének, a „Halálfiai”-nák, i Alig van még egy olyan ma­gyar helység, amelynek törté­nete annyira összenőtt a fö­lötte épült vár sorsával, mint Siklós. S Kovács András köny­ve — igen helyesen — nem­csak a vár történetével, ha­nem az egykori mezőváros múltjával is megismerteti az olvasót, a legrégibb időktől napjainkig; Részletesen szól a könyv függeléke amúgy is közli a felhasznált irodalmat. A stílus egyébként sem erős­sége a füzetnek, az adatok túl­terhelik, leírása száraz. Egy­két irodalmi szöveg (pl. a Szi­geti Veszedelemből vett rész­let, vagy Vörösmarty leírása Siklósról) sokban emelte vol­na értékét. A könyv legnagyobb érdeme abban van, hogy megyénk egy történelmi nevezetességű he­lyével ismerteti meg a távo­labbi vidékek olvasóit, s a vár megtekintésére buzdítja őket. A siklósiakat pedig ráébreszti nagy kincsük megbecsülésére. E sorok írója még néhány év­vel ezelőtt is olyan írásokat és Zsigmond király siklósi fogsá- tárgyakat talált siklósi házak gáról, a Berényiek siklósi tar- nál, amelyek a vár kifosztása Gondoskodjunk megőrzésükről, tózkodásáról, Siklós török hő- és az értékek széthurcolása so Talán éppen abban, a Zrínyi1 ] doltság alatti állapotáról. De jutottak magánkézbe, -jó utcai szobában, amelyben a#mint jó idegenvezető, nem be- diák Babits Mihály lakott,^széli túl önmagát. A füzet el amelyet ma már emléktábla' fősorban a Siklós történetére jelöl, s amely egy jövendő Ba-J vonatkozó eddigi irodalomnak bits-emlékszoba befogadására * ügyes összefoglalása. A szerző nem akart tntnden svon üst lenne, ha Kovács András köny­ve fölébresztené azoknak a lel­kiismeretét is, akik a várból „szerzett” holmikat tartanak még maguknál (—<*>

Next

/
Thumbnails
Contents