Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)

1957-10-13 / 241. szám

4 *

N APtö

1951 OKTÓBER If 1

. Ha egy mű nagyságát a körülötte támadt viták nagysága dönti el, akkor „Az ember tragédiájá”-t bizton a remekművek közé sorolhatjuk. Az elmúlt évszázad magyar irodalmában alig van még egy olyan alkotás, amely a vitáknak akkora hullámgyűrűjét kavarta, mint a Tragédia. Azonban a vitafelek, innen és túl, egyben megegyeznek: a Tragédia — remekmű, nagyságát csak Goethe Faust-jához mérhetjük. Azon, amit Madách első kritikusa, Arany János mondott, az idő máig sem változtatott: „Az ember tragédiája úgy a .koncepcióban, mint a kompozícióban igen jeles mű ...” Gorkij, amikor látta Zichy Mihálynak Madách művéhez készített rajzait, azt mondta: szeretne megtanulni magyarul, hogy „Az ember tragédiájáét maga fordíthassa oroszra.

A Tragédia műfaja szerint drámai költemény. Az író világnézetének legalapvetőbb kérdései, filozófiai gondolatok jutnak benne kifejezésre. Mi a lét, az emberi élet értelme? Mi a történelem célja? Ezekre a kérdésekre keresi Madách a választ A műben hit és tudás, vallásos meggyőződés és racionalista kételkedés keveredik egymással. Madách a művet 1860-ban írta, egy vesztett szabadságharc után, a saját és nemzete sorsán érzett kétség- beesésének mélypontján, de a jobb jövőnek reményével. Pesszimizmus és optimizmus a műben dialektikus egységben oldódik fel: Madách az emberiség fejlődésének egyes korszakaira pesszimizmussal tekint, de az emberiség sorsának egészét optimizmussal szemléli. Madách szerint Ádám (az ember) minden szín (történelmi kor) kezdetén lelkesedik valamely eszméért, hogy a szín végén ugyanabból az eszméből kiábránduljon. A történeti színek tehát nemcsak egy korról adnak Jellemző képet, hanem az egymást váltó társadalmi forAZ EMBER TRAGÉDIÁJA

, a Pécsi Nemzeti Színházban

mák uralkodó eszméjét is ábrázolják. (Pl. Egyiptom — ókori rabszolgatársadalom — „milliók egy miatt”. Athén — görög demokrácia — „egy milliókért”.) Madách szerint ezeknek az ellentétes erőknek a harca viszi előre az emberiség fejlődését. A történelemnek ez a dialektikus látása Madách művének egyik legfőbb értéke.

Az első előadás (1883) óta sokan és sokféleképp rendezték a Tragédiát, de előadása máig is alighanem a legnehezebb rendezői és színészi feladatok közé tartozik. A Pécsi Nemzeti Színház előadása, mely hosszú évek után az első vidéki bemutató, — sietünk megjegyezni: — sikerült művészi produkció. Katona Ferencnek, a rendezőnek Katona Ferenc, a színház igazgatója adta a legnagyobb segítséget, azzal, hogy lehetővé tette a színház adottságainak maximális kihasználását. A rendező Arany Jánosnak azt az elképzelését követi, hogy a Tragédia valójában a Jó és a Rossz harca, Lucifer küzdelme az ember (Ádám) megszerzéséért. Katona Ferenc a mű főszereplőjévé Lucifert teszi. A jelenetek térbeli elhelyezésénél Lucifert állítja középpontba, s szerepének fontosságát azzal Is hangsúlyozza, hogy (Madách szavaival ellentétben) Lucifert mindig ugyanabban a jelmezben lépteti színre. Ebben az előadásban Ádám szerepe inkább, passzív, nem Ádám küzd, hanem érte küzdenek. Ádám és Lucifer nem egyenrangú felek. Lucifer Ádámot nem kísérd, hanem vezeti. Lucifer nemcsak megmutatja és kommentálja az állomlátás képeit, hanem „vezényli“ is azokat. A külső hangok, de a színek belső történései is az ő intésére változnak. Ezzel a felfogással lehet vitatkozni, de szuggesztív hatása alól nem vonhatjuk ki magunkat.

A rendezés a Tragédiának elsősorban drámai oldalát hangsúlyozza. Paulusz Elemér dinamikus, fúvósokra épülő kifejező muzsikája is a küzdelem, a harc motívumát húzza alá. Minden jelenetet feszültség fűt, s ez az utolsó pillanatig sem lankad. Legmagasabbra a párizsi jelenetben és a Paradicsomon kívüli záróképben emelkedik, Katona felfogása szerint — igen helyesen — ezek a képek hordozzák a mű mondanivalóját. Az egészen rövid képszünetek a pergő gyorsaságot, az érthető, tagolt beszéd a gondolat megértését teszi lehetővé. A képek mozgalmasságát fokozza a mértéktartó színpadiasság (Athén), a lehetőségeket néhol talán túlzottan is kiaknázza (Róma). Gyengébbek viszont a bibliai keret képei, az egyiptomi szín, a Kepler-jelenet, általában azok a helyek, ahol a mű líraiságá- nak kellene kifejezésre jutni.

A díszletek Vincze Győző szép munkái. A rendezőnek a gyors képváltások miatt ún. állandó díszletelemekkel kellett dolgoznia, ami — sajnos — a képeket bizonyos mértékig egyhangúvá teszi, nem engedi szárnyalni a néző fantáziáját. (A Paradicsomban a faragott lépcsők különösen zavarók). Több képnek (Róma, Konstantinápoly) túl-szimetrikus beállítása erőltetett. A kényszerűségből elhagyott Urjelenetet egy nagyszerű kép pótolja: a londoni szín utáni sír-jelenet. Ennek a képnek egyéni felfogása, eredeti megkomponálása külön rendezői és zeneszerzői bravúr.

A színészek játéka követi a rendező elképzelését, s ez — a játékstílusban mutatkozó különbségek ellenére — egységet biztosít az előadásnak. A rendező az akció középpontjába Lucifer alakját állítja. Tándor Lajos játéka szuggesztív erejű. Némán is játszik, akkor is cselekvő részese a történésnek, amikor a szöveg nem ad erre lehetőséget, vagy meg se kívánja ezt. (Pl a bizánci képben miközben Lucifer Helene-vel enyeleg, akkor is Ádámot nézi.) Tándor játékában logika és hideg gúny, humor és kajánság, tettetett lakáji szolgalelcÁ rQted ^árúíjatórél

• A Fünfldrchner Jl Zeitung című 1848-as

pécsi német újság (I eddig nem találha5 tónak vélt magyar

* mellékletének két száma került elő a

I, közelmúltban a Pó- '! esi Egyetemi Könyv- J tárban, egy kolligá- (tum-kötetböl. Az I egyik éppen a Pécsi ^Tárogató első száma. I A pécsi német űj- 1 ság magyar melléklete e két számának cikkel hevesen támadják és bírálják a város akkori, új vezetőségét. 1848 májusának végén zajlott le a városi tisztújítás, amelynek eredményéül a maradinak tartott régi tisztikar néhány tagja kénytelen volt helyét újaknak engedni át

A* új polgármester, Aidinger Pál,

tisztsége mellett jelöltette magát a június derekára kitűzött képviselőválasztásra is. Főképpen a régi városi vezetőség hívei támadták e lépése miatt Aldingert. A Pécsi Tárogató ezeknek a támadásoknak adott hangot a közölt írásokban, bár a lap és szerkesztője, Neuwirth Ernő Adolf, egyértelműen a márciusi eszmék és eredmények11 mellett foglalt állást.1, Neuwirth újsága( 1848 szeptemberének ] végén szűnt meg, amikor a szerkesztő- , nek menekülnie kel- J lett a városból Jella- ( sich csapatai elől. A \ 48-as pécsi német , újság magyar mel- \ léklapja vélhetően (, mindvégig megjelent (i főlapjával együtt. <1

kűség és fenséges démoniság keveredik egy* mással. Illik rá, amit Madách Szontágh Pálról, barátjáról mondott (aki ihletője volt Lucifer alakjának): „élénk, szikrázó és minden helyzetben kész szellem... pezsgő éle és maró gúny jellemzi”. Az előadás második felében azonban veszít erejéből, hangjával és mozdulataival a darab elején jobban kellene takarékoskodnia.

Adám szerepiét Kőszegi Gyula játssza. Az író mondanivalóját elsősorban Ádám ajkára adta, sajnos, Kőszegi Gyula játéka ezt nem fejezi ki mindenestül. Madáchnál Ádám az igazságot és boldogságot kereső örök emberi lélek megszemélyesítője, Kőszegi alakításából ez a küzdelem, a Luciferrel vívott harc eieje hiányzik. Érzése nem elég meleg (Paradicsom, Egyiptom), hite nem elég rajongó (Bizánc), kételkedése nem elég vakmerő (Prága). Tehetségét az érzések kifejezésének sokféleségére egyetlen nagy képben mutatja meg (Párizs).

Éváról Madách azt írta: „Anyámnak köszönheti. hogv kirívóbb színekben nem állítottam elő”. Éva — a nő. „Csodás kevercse rossz s nemesnek”. Spányik Évának ezt a kettősséget kellett minden színben más és más alakban megvalósítani. Ez a darab legnehezebb színészi feladata. Spányik Éva sokoldalú művészi játékot nyújt. A megszemélyesített alakokat mélyen átéli, megérezteti azok változatosságát, és mindebben az egyetlen, örök nőt is. A szöveget példás szépséggel ejti. kár, hogy hangjából hiányzik a líraiság, játékából valami gyengéd női báj.

A képiek közti egységet húzza alá az a kényszerítő szükség, hogy egy színész több kisebb szerepet is játszik. A kisebb szerepek alakítói közül csak néhány név felsorolására van terünk, piedig megérdemelnék a részletes méltatást. Igen tetszettek Bakos László, Faludi László, Somló Ferenc, Fülöp Mihály, Bázsa Éva, Náday Páil és Dariday Róbert alakításai.

Tüskés Tibor

17steledett. A keskeny «tea csak egy kis csíkot engedett látni a vörösre festett ég- bcA. A többit elfogta a két sor e meletes ház. Bérházak, sok gyerekkel, poros, szürke lépcsőházzal és a kapualjban fedeles szeméttartó edényekkel. Ebben minden ház megegyezett. Csak az illat változott Aszerint, hogy melyikben lakott hentes, bőrös vagy csizmadia.

Vedlettfalú, valamikor szürke bérház előtt állt a hentes. Kezében a rollóhúzó rúd. Körülnézett, aztán felállt a kirakat előtt a lépcsőre és lerántotta a redőnyt. Ma sem mért semmit. Nem kapott a vágó- hídról. Csak megszokásból nyitott, zárt mindennap, élvezte, hogy hat év után ismét iparengedélyt kapott.

Még egyszer végignézett a csendes utcán, majd befordult a kapunál. Itt lakott, ahol az üzlete is van, a második emeleten.

A kapuban a házmesterné

keszeg alakjába ütközött. Hirtelen azt se tudta hogyan köszönjön.

— Jó nap.,, jó estét Komor ásné.'

Az asszony csak morgott valamit a foga között és tovább kémlelte az utcát.

— Mit les, Kamarásnál Talán nincs itthon a férje?

Az asszony felkapta a fejét, mintha csak most eszmélt volna rá, hogy hozzá beszélnek.

— Nem..-, az uram itthon van... nem azt várom én — aztán közelebb hajolt a kövér hentes fűiéhez. — Nem hallotta még? Most mondta a büfés asszony, hogy hazajött a nagyságos úr.

— Gyüjjőn.i. hát aztán.-, i akkor itt lesz.

— De nem úgy van ám. Ha hltesz bennünket? Tudja, hogy magát is a tanács tette ide,

beutalóval. Hátha most nem

ismeri el a nagyságos úr... aztán mehetünk i a

A nagy, pufókarcú ember megvakarta a tokáját, mintha az lenne most a legfontosabb dolga. Aztán egykedvűen nézett az ijedt arcú asszonyra.

— Mond valamit. ,t na, majd meglátjuk.

Azzal eltűnt a sötét lépcsőházban.

Az asszony még 'leste egy Ideig, nem jön-e valaki a városból, de elunta a várást és besietett a házfelügyelői lakásba.

Az ura újságot olvasott. Rendkívüli kiadás. Arról szólt, hogy Nagy Imre az ENSZ-hez írt levelet és az újság szósze- rint közli a miniszterelnök szózatát a magyar néphez. Alatta meg az új miniszterek névsora. Mennyien vannak. Már nem is minisztereknek hívják őket, hanem előléptek államminisztemek. Csupa új név, legalább is az utóbbi tíz esztendőben keveset hallott róluk. Nő ts »an köztük, a Kéthly Anna, őt ismerte még a szociáldemokrata pártból. Na, most vajon mit csinál megint? Nem. tulajdonított se jót, se rosszat a hirtelen átalakított kormánynak. Úgy fogta fel a helyzetet, hogy eddig is volt kormány, ezután is csak lesz, az a fontos, hogy neki, meg a családjának kenyere legyen.

S most meg a felesége sípá- kol a fülébe, hogy jön a nagyságos úr.-, i jön. -. Erre nem számított és elgondolkodott rajta. A miniszterek változása nem sokat jelentett a számára. Messze vannak és mit törődnek azok Kamarás Antal utcaseprő és házmester személyével. De a nagyságos úr, az idejön, az már vele fog tárgyalni a házról, meg a lakókról. Hirtelen az jutott eszébe, hogy hátha nem is ér el a

házdág. Mindig ideges ember volt és magas a vérnyomása. Még megütheti addig a guta.., Megnyugtatta magát a gondolattal és beletemetkezett az újságolvasásba.

Valami nagyon érdekeset talált és odaszólt az asszonynak.

—. Ezt hallgasd meg,,;

nak7 — kezdte minden köszönés nélkül.

Az asszony sietett a válasz- szal. Elébe jött, széket ragadott remegő, aszott kezével s míg törölte, míg beszélt, le nem vette szemét az ezredesről.

— Megvagyunk nagyságos

/9átk

yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyv

„Vissza kell állítani a magán- tulajdont” . í . Hallod?

— Ki mondta ezt?

— Mindszenty. -. ,

Az asszony kezébe idegesen jár a fakanál.

— Csak ez kellett még.

r- Ez. '

— Költözhetünk az utcára, mint 44-ben.

— Költözhetünk.

A folyosóról katonás léptek

hangja hallatszott. Az asszony ledobta a fakanalat és idegesen törölte a kezét foltos kötényébe.

— A nagyságos úr! Már itt is van! — szólt ijedten.

Az ajtóban magas katonatiszt állt. Kissé lehajtotta a fejét, hogy beférjen az alacsony házmesteri lakás ajtaján, A eujtásoa zubbony olyanná tette, mintha most lépett volna ki valamelyik hadtörténeti múzeum ajtaján, magánfelejtve a félévszázad előtti uniformist. Hanyagul szalutált s alig észrevehetően, inkább gúnyból összecsapta a bokáit.

— Maguk még megvanúr... hála istennek egészségben, azóta már család is van. Három... a nagyságos úr csak kettőt látott, Jancsit, meg Marosát ... azóta már öten vannak... üljön le, de a nagyságos úr... éppen most emlegettük a nagyságos urat, istenemre mondom, most emlegettük.

Az ezredes hanyagul le- gyintett fehér szarvasbőr kesztyűjével.

Aztán a férfihez fordult ültében, míg hosszú lábait keresztbe egymásra rakta s elvetette magáit a nyikorgó széken. — Vegye tudomásul, hogy visszaköltözöm a házamba. A lakók mától nekem fizetik a lakbért és én mondok fel nekik. Hány lakó van?

. — Tizennégy.

— Mennyi? Megőrültek? Tizennégy lakó, mikor éz a ház csak nyolc ' lakással épült? Tönkreteszik a házamat. Azért építettem én? Azért költöttem rá annyi pénzt? — és idegesen hadonászott a levegőben.

— De nagyságos úr...

— Hallgasson, akkor feleljen, ha kérdeztem. A nagy lakásban ki lakik?

— Hárman bérelik nagyságos úr, három nagycsaládos.

Az ezredes arca vörös lett, mint a kakastaréj és szeme szikrázott a dühtől.

■— Nagycsaládosok? Lelakják a legszebb lakást! Kidobom őket, hogy a lábuk sem éri a földet. Tönkretesznek, kifosztanak, a piszkos prolik... Hallja Kamarás! Még ma kiteszi őket, mit bánom én hova. Mondja meg nekik, felmondtam. Egy percet sem lakhatnak tovább a házamban. De nemcsak kimennek, nem úgy egyszerűen, hanem ki is takarítják, a saját pénzükön. Hivasson ciánozót és fertötleníttesse ki a számlájukra. Érti?

— Igenis nagyságos úr, de ,,.

— Ha holnapra nem mennek ki, kidobatom őket magával együtt. Hát úgy intézkedjen.

Felállt és kihúzta magát.

— Azt is hirdesse ki, de még ma, hogy a lakbért ezentúl nekem fizetik és egy hónapra előre. Már holnap reggel kézhez akarom venni az esedékes lakbért. Na, mit bámul? Nem érti 7 Elmondjam még egyszer? Holnap minden lakótól látni akarom a lakbért. Kettőszáz forint lakásonként. Egyelőre. A szerződést majd később le- diklálom.

Élvezte az ijedt arcokat.

Gyönyörködött saját szavainak hatásában és az elégtételt vett ember érzése futott végig rajta. Elégtétel ez, a tizenkét esztendős száműzetésért és elfogta a dicsekvési vágy. Hadd lássák, hogy ki előtt állanak és mi lett belőle, amióta nem látták.

— Szeretném, ha tudomásul vennék — kezdte kissé szelidebb. de határozott hangon — hogy én továbbra is ezredes vagyok, Kint is az voltam. Az amerikaiak elismerték a rangomat. Zászlóaljat szerveztem a csendőreinkből és a polgári hazafiakból. Azokkal jöttem haza. Csak egy szavamba kerül és kipu- coltatom az egész házat, lakóktól, patkányoktól, mindentől. Értik? Az oroszok megfutottak, azokat már hiába várják. Ebben az országban mi vagyunk az urak.

Csengettek.

— Megbocsát nagyságos úr ... Megnézem ki az.

Az ezredes idegesen nézett az ajtóra.

— Ha valaki olyan, tudja már hogy..-, szóval akkor előbb szóljon Kamarásné asz- szony.

A házmesterék fia volt, a Jancsi. Nyurga legény, a vasútnál fütő. Olajosán, lihegve toppant a lakásba.

Az apa intett a szemével.

— A nagyságos úr.-., megjött-.-.,

— Elég rosszul tette — kezdte a fiú kipirulton — mert itt vannak az oroszok. Most fordulnak be a tankok az utcánkba. Hallják ugye?

Egyre erősödött a dübörgés és remegtek a falak, a szentkép meg a zsinoros lámpa a mennyezeten. Az ezredes is remegett, csak a házmestert fogta el a biztonság jóleső érzése.

— Az oroszok,,, visszajöttek.

Az ezredes idegesen kapkodta a tekintetét egyikről a másikra.

*— Maguk örültek... örülnek az oroszoknak? Hogy visz- szajöttek? Szavamra megőrülitek. Hát. ; nem engem vártak? l.,

A zok csak hallgattak, -., hallgatták a tankok dübörgését ...

gAldonyi Béla