Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)
1957-10-13 / 241. szám
2 N A PtO 1951 OKTÓBER « ' Kádár János elvtárs besséde ' (FolvtatAs az 1. oldalról.) események elemzésével, az elméleti, a politikai következtetések levonásával. E tekintetben mi is tanulhatunk: a magyarországi ellenforradalom tanulságait csak úgy hasznosíthatjuk, ha az eseményeket .mélyen elemezzük, a szükséges tanulságokat levonjuk. a megfelelő következtetéseket végigvisszük és a munkában az elkerülhetetlen változásokat megvalósítjuk. Ha nem így teszünk, ebből nagy bajok származhatnak. Ezután Kádár elvtárs számos példával illusztrálta azt a rendkívüli szívélyes, meleg, baráti fogadtatást és azt a megkülönböztetett bánásmódot, amelyet a magyar küldöttség, mind a kínai párt és állam vezetői, mind a dolgozók részéről élvezett. Mindez hatalmas internacionalista tüntetés volt a Kínai Népköz- társaság vezetői és dolgozód részéről a Magyar Népköztársaság és a magyar nép mellett. Kádár elvtárs ezután részletesen beszélt a két korpvány- küldöttség tárgyalásainak eredményeiről. Hivatkozott az aláírt közleményre, amely bizonyítja, hogy minden alapvető, időszerű kérdésben, mindazon problémákban, amely a két nép életét érinti, a két kormány álláspontja teljesen azonos volt. Erősítjük a szocializmust» építjük országaink egységét A kínai elvtársak nyomatékosan hangsúlyozták: a Kínai Népköztársaság és az egész kínai nép támogatja a magyar népet és kormányát igazságos harcában — mondotta Kádár elvtárs, — egyetértés volt közöttünk, hogy mindkét kormány teljes mértékben támogatja a szovjet kormánynak az egész emberiség érdekében tett kezdeményező lépéseit a leszerelés, az atomfegyver- kísérletek megszüntetése, az atomfegyverek eltiltása érdekében. Támogatjuk a Német Demokratikus Köztársaság kormányának javaslatait, amelyek Németország békés és demokratikus alapon való egyesítésére irányulnak. Egyet értés volt közöttünk a Román Népköztársaság kezdeményezését illetően is, s kijelentettük: mindkét részről támogatjuk azt, hogy hat balkáni állam békés, közös lépésekre határozza el magát. Tárgyalásaink során elítéltük az Eisenhower elvet. Ennek az „elvnek“ legfrissebb megnyilvánulása az amerikai imperia- lista összeesküvés, amelyet Szíria függetlenségének megölésére szőttek, s amelyet a népek nem engednek megvalósítani: A t Kínai Népköztársaság kormánya velünk együtt elítélte, mint a nemzetközi feszültség szítását, az úgynevezett „magyar kérdés“ napirenden való tartását az ENSZ közgyűlésén. Elhatároztuk, s a legbensőségesebb egyetértés volt közöttünk abban, — folytatta Kádár elvtárs, — hogy a kínai és a magyar nép javát szolgáló, de a többi népek érdekét is előmozdíló kínai- magyar barátságot tovább erő ■ sítjük, kapcsolatainkat, közös tevékenységünket szélesítjük és bővítjük. Egyetértés volt közöttünk abban, hogy mind a Kínai Népköztársaság kormánya, mind a Magyar Nép- köztársaság kormánya a maga részéről minden lehetséges intézkedését megtesz a szocializmust építő országok Szovjetunió vezette összefogásának, egységének további megerősítése érdekében. Beszámolója ezt a részét Kádár elvtárs a következő szavakkal fejezte be: Elmondhatjuk, hogy kormányküldöttségünk látogatása és a tárgyalások eredményeképpen erősödött a kínai-magyar barátság, erősödött a szocializmust építő országok egysége, s ezzel együtt a Magyar Népköz- társaság nemzetközi helyzete is. Ezután a Magyar Népköz- ársasá.g és a többi szocializmust építő ország összefogását érintő kérdésekről szólott Kádár elvtárs. Hangsúlyozta, hogy a szovjet, a kínai, a román, a csehszlovák elvtársakkal különböző formákban folytatott eszmecserék bizonyítják: rendkívül bensőséges és baráti a viszony közöttünk. Üdvözöljük a lengyel elvtársak erélyes csapását, amelyet a huligánokra mértek A lengyel—»magyar viszony» ról szólva elmondotta: Szívből üdvözöljük és a szocializmust építő népek egysége erősítéseként értékeljük a lengyel népinek és vezetődnek azt az erélyes csapását, amelyet a közelmúltban a Varsóban provokatívan fellépő szocializmus-ellenes és huligán elemekre mértek. Kádár elvtárs röviden ismertette a varsói eseményeket. A Lengyel Népköztársaság karhatalmi erőd és mun- kásmiliciája a felvonuló, tüntető, provokáló — egyébként nem nagy létszámú — csoportoknak méltó választ adott: szétverte őket, s az izgatókat, a lázítőkat, a bűnösöket letartóztatta; A mi számunkra külön örvendetes — mondotta Kádár elvtárs —* és talán egyetemi ifjúságunk bizonyos körei számára is megszívlelendő tanulság még mindig, hogy a varsói egyetemi fiatalság minden hivatalos szervezete és az egyetemi ifjúság többsége elhatárolta magát ezektől az akcióktól, amikor felismerte, hogy ezek mire irányulnak. A rendőrséggel és a immkásmiliciával együtt a becsületes diákok egy része is részt vett a fasiszta, huligán elemek szétverésében; Kádár elvtárs kiemelte, hogy az elmúlt napokban a Jugoszláv Szövetségi Népiköztársaság és a Magyar Népköz- társaság között több, mindkét ország népe számára hasznos állami és gazdasági egyezséget kötöttünk, s a jugoszláv— magyar viszony tovább javult. Közölte az aktívával, hogy a Szovjetunió kormánya hivatalosan meghívta kormányunkat, képviseltesse kormánydelegációval és a dolgozók küldöttségével a Magyar Népiköztársaságot a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kivívásának 40. évfordulója alkalmából Moszkvában rendezendő ünnepségeken. A történelmi győzelem évfordulóját hazánkban is méltóan megünnepeljük. Kádár elvtárs a pártaktívát is felhasználta arra, hogy szívből köszöntsön minden szovjet embert és külön a szovjet tudomány és technika dolgozóit világraszóló sikerük, a mesterséges hold felbocsátása alkalmából.! Helyeseljük és üdvözöljük Hruscsov elv társnak a béke ügyét szolgáló új, nagyjelentőségű nyilatkozatát, melyet október 7-én adott a New York Times tudósítójának, és amelyben a rakétafegyverek kölcsönös ellenőrzését is javasolta, — mondotta Kádár elvtárs. A kővetkezőkben Kádár elvtárs megállapította: a kínai útunk és a közelmúlt más nemzetközi eseményei következtében erősödött a Magyar Népköztársaság helyzete, az ENSZ úgynevezett ötös bizottsága jelentése körül csapott lárma ellenére is; Bizakodva nézünk a jövőbe. Népünk és kormányunk a szocializmust építő népek tömörülésének, minden nép és állam békés egymás mellett élésének, az emberiség általános békéjének a híve, Ennek megfelelően a normális viszony megteremtésére törekszünk az Egyesült Államokkal és a többi NATO-ál- lammal is. Hogy ez még nincs meg, mindenki tudja, nem rajtunk múlott. Teljesen bizonyosak vagyunk abban, hogy a békés egymás mellett éló eszméje feltétlenül érvényesül s lekerül az ENSZ napirendjéről is az imperialisták által gyártott „magyar kérdés". — Tudjuk azt is, hogy az a tőkés csoport jár jól, amely tudomásul veszi a népek akaratát a békés egymás mellett ólés megteremtésében, de hátrányát fogják látni azok a csoportok, amelyek erről nem akarnak tudomást szerezni. A nép állama erős és erejét tovább növeljük. Ezután Kádár elvtárs néhány belpolitikai kérdésről szólt Népünk állama erős Mostanában Itt-ott hallani az imperialista uszító rádiókban, de idehaza is, különböző reakciós államokról, október 23 vagy november 4 kapcsán. Szeretném kijelenteni, hogy amint tavasszal vereséget szenvedett a hírhedt „márciusban újra kezdjük“ ellenforradalmi jelszó, ugyanúgy még csúfosabb vereség várna minden reakciós álmodozásra, vagy provokációs kísérletre, A forradalmi munkás-paraszt kormány és az ellenforradalmi reakció között fennálló egyéves ismeretség alapján — jelentette ki nagy derültség közepette —, meg lehetnek győződve arról, hogy minden provokáció megérdemelt választ kap. Más kérdésekről szólva Kádár elvtárs hangsúlyozta, hogy amikor a Magyar Népköztársaság erejéről beszélünk, arról, hogy reakciós provokációkat képesek vagyunk csirájában elfojtani és Visszaverni, gondolnunk kell arra is, hogy ezt az erőt tovább növeljük. Nagyon fontos fegyveres erőink, a honvédség, rendőrség, határőrség és munkásőrség fegyelmének, fegyverbarátságának és egységének erősítése, s az, hogy az egész magyar nép közvéleménye egyforma szeretettel, s mint egymást kiegészítő fegyveres erőre gondoljon rájuk. Kádár elvtárs a kővetkezőkben foglalkozott a népfront, továbbá a munkástanácsok kérdésével. A népfront a kommunisták és a kommunistákkal együttműködő pártonkivüliek szervezete — A népfrontot a közeljövőben erősítenünk kell. Itt azonban van egy nagyon fontos tisztázandó elvi kérdés. Sok becsületes, rendes ember úgy véli, hogy míg az MSZMP a kommunisták szerve, a kommunisták tömörülése, a népfront csak azoké a nem-kommunistáké, akik a kommunistákkal együtt működnek a szocializmus építésében. Ez súlyos elvi tévedés. A párt a kommunisták harci szerve, a népfront pedig nemcsak a pártonkívüliek, hanem á kommunisták és a kommunistákkal együttműködő pártonkivüliek szervezete, mégpedig a kommunisták vezetése alatt. Ha ebben a kérdésben nincs félreértó, akkor nyugodtan mehetünk előre, ha azonban félreértés van, akkor a jövőben is lehetnek olyasmik, hogy a népfrontban vagy csak kommunisták lesznek, akik szektás magatartással elriasztanak onnan rendes pártonkívülieket vagy pedig csak pártonkhrttliek tömörülnek, s akkor egy második párt alakul ki a Magyar Szocialista Munkáspárttal szemben. Ha azt mondom, hogy a népfront a kommunisták és a pártonkivüliek tömörülése, akkor ez a pártszervezetek számára is kötelezettséget jelent: irányítsák és segítsék a népfront szerveket. S akkor valóban baráti együttműködés alakul ki a kommunisták és azon nem kommunisták között, akik össznépi érdekből támogatják a szocializmus építésének nagy ügyét Magyarországon. Bej less feni kell az üzemi demokráciát, a munkásellenőrzést! Kádár elvtárs ezután megállapította, hogy azt a fajta munkástanácsot, amelyet tavaly az abnormális viszonyok szültek, nem kívánjuk fenntartani. De ezek a munkástanácsok a valóságban túlnyomó- részt meg is szűntek. — Bár ezek a munkástanácsok — folytatta Kádár elvtárs — abnormális körülmények között születtek, továbbá ösz- szetételük nem volt jó s sok kárt okoztak, mi nem feledkezünk meg arról, hogy a Magyar Népköztársaságban szükség van az üzemi demokrácia továbbfejlesztésére az igazgató egyszemélyi vezetése mellett a munkásellenőrzés fejlesztésére is, hogy eredményesebben harcoljunk a bürokratikus tendenciák ellen, a pocsékolás és minden elldh, ami kárt okoz népköztársaságunknak. Ennek érdekében új szervezetet — talán üzemi tanácsnak fogják nevezni — kell létrehozni. Ezekben legyen a szakszervezetnek vezető szerepe, egyszersmind kapcsolja be az össz- dolgozók képviselőit is a munkába. Legyenek jogai és kötelességei s legyen alkalmas arra, hogy össznépi érdeket és a gyári dolgozók érdekét helyesen és jól képviselje. Ezt a feladatot az év hátralévő részében meg kell oldanunk. Kádár elvtárs szóvátette a párt néhány fontos kérdését is. Először arról az elvileg és politikailag helytelen kifejezésről szólott, amikor a sajtó úgv foglalkozik a volt MDP-tagok- kal, mint „akik még nem találták meg az utat a párthoz.” Meg kell őrizni a párt élcsapatjellegét — A pártnak körülbelül nyolcszázezer tagja volt. Most háromszáznyolcvan valahány- ezer tagja van. Ez a létszámkülönbség nem a véletlen szüleménye, hanem annak az elvi és politikai elgondolásnak a realizálása, amit mi a párt újjáépítése során követtünk és megvalósítottunk. Elvileg és politikailag is óriási különbség, hogy Magyarországon négyszázezer vagy nyolcszázezer tagja van-e a pártnak. Es ez a mi elhatározásunk, annak a háromszáznyolcvanezer embernek az elhatározása, aki tömörült a pártba. Ma már általában nem is akarjuk, hogy a volt párttagok mind újra a pártban legyenek. Nem azért, mert rossz véleménnyel vagyunk róluk, hanem elvi okoknál fogva, hogy megőrizhessük a párt élcsapatjellegét, a munkásosztály és a nép érdekében. S ha arról vart szó, hogy a pártnak hol kell erősödnie, akkor meg lehet mondani, hogy elsősorban a termelésben dolgozó munkásokra, a dolgozó szövetkezeti parasztokra, az egyénileg gazdálkodó parasztokra, a termelésben dolgozó mérnökökre és technikusokra, a hivatásukban dolgozó pedagógusokra ó művészekre, a kultúra munkásaira van szüksége a pártnak. Vagyis olyanokra, akik jól és kiválóan dolgoznak a maguk helyén. — Ezeknek az embereknek az útját egyengetjük a párt felé, nem toborzási alapon, hanem politikai neveléssel. Ezután a becsületes párton- kívüliek megbecsüléséről beszélt Kádár elvtárs. Megemlítette, hogy a pártértekezleten elhangzott téziseink közül helyenként ellenzést váltott ki az, hogy Magyarországon a pártfunkciók kivételével mindenféle tisztséget betölthet pártonkívüli is. — Ezt nagyon alaposan végig kell gondolni és következetesen meg kell valósítani. Az a kommunista, aki ezzel nem tud egyetérteni, nem növeli pártunk becsületét a néptömegek szemében. A követelmény, amiért harcolni kell, az, hogy nálunk bármiféle állami, gazdasági, társadalmi funkciót csak az tölthet be, aki a népköztársasághoz hűséges. Jelenleg még sok olyan ctu- ber van közfunkcióban, aki ellensége a népköztársaságnak. Harcolunk, hogy megtisztítsuk a közfunkciókat ezektől az emberektől, de olyan módon, hogy a közfunkciók nyitva legyenek olyan pártonkívüli emberek előtt Is, akik hűségesek a Magyar Népköztársasághoz. Elvi következetességet, határozott állásfoglalást! A beszéd következő részében Kádár elvtárs megemlített olyan jelenségeket, hogy bizonyos körökben — nem párt- szervezetekről van itt általában szó, hanem inkább társadalmi, állami szervekről — a felső húsz-harminc vezető között mutatkozik .egy kis kölcsönös „megbocsátás”. A vezetők egymás között igazolnak olyanokat is, akik jókora bakokat lőttéit az októberi események idején. Ez még nem lenne szerencsétlenség — mondotta Kárdár elvtárs —, ha azok az elvtársak, akik ezeket a bakokat lőtték, azt elismerik és most igyekeznek jól dolgozni, kijavítani hibáikat. De minden ilyen ügyben elvi következetességet kell tanúsítani. — Általában elvtársak, most nagyon szükséges pártunkban a nagyobb politikai bátorság! Vannak emberek, akik még nem tanultak meg „magyarul", akik nem tudnak igent vagy nemet mondani. Mc«t már más időket élünk, most már mindenki eltökélhette magát, hogy vajon reális-e ez a koncepció ezzel a forradalmi munkás-paraszt kormánynyal és a Magyar Szocialista Munkáspárttal, vagy nem. (Derültség). S ha úgy gondolja, hogy reális, s ki akarja venni részét a harcból, akkor legyen politikai bátorsága a hozzáintézett kérdésre igent vagy nemet mondani! A népnek és az országnak világos és határozott döntésekre van szüksége. Nem engedhetünk meg magunknak huzavonát. Évekkel ezelőtt olyasmit láttam, hogy vagy harmincnégy aláírás nélkül a legkisebb kérdésre sem lehetett választ kapni. Ennek vége van. Aki felelős posztot tölt be, akár egy faluban, akár a központban, annak tudnia kell igent, vagy nemet mondani, határozni, dönteni. Ezután egy jellemző epizódot mondott el Kádár elvtárs. — Beszélgettem a hazánkban járó öreg bolsevikok küldöttségével. Sóik mindennel elégedettele, amit nálunk tapasztaltak. Csak egy dolgot sérelmeznek: hogy őbennük az öreget látják, s nem a bolse- vikot. Azt mondják, mindig valami olyan beszélgetésbe viszik bele őket, ahol mindenki mindig egyetért velük pedig ők nem vennék zokon, ha valaki ellentmondana, vagy egyenesen helytelen dolgo: mondana — ők is tudnak rá válaszolni. A valóságat akarják látni, nemcsak a dolgok szép oldalát. Az öreg bolsevikek szóvátet- ték: „Vannak itt kiválóan dolgozó emberek, s vannak olyanok, akik lopják a nép pénzét és idejét. S maguk szégyellik megmondani a tömegeknek, ki az, aki kiválóan dolgozik, s ki az aki lop. -Miért nincs maguknál elismerő sió a jól dolgozókról, miért nincs ott a párt még inkább a tömegek között? Miért nem lehet egy faliújságot látni maguknál a gyárban?” Nagyon igazuk van a szovjet elvtársaknak. Most már itt az ideje, hogy a több mint háromszáz- nyolcvanezer kommunista jobban ismertesse, terjessze, magyarázza, védje a párt álláspontját. A következőkben Kádár elvtárs a népgazdaság kérdéseinek ismertetésére tért át. Minden alapfeltételünk megvan ahhoz, hogy népgazdaságunk erősödjék Hangsúlyozta, hogy népgazdaságunk fejlesztésében még nkább a saját erőfeszítéseinkkel kell megoldanunk gazdasági problémáinkat. Minden alapvető feltételünk megvan ahhoz, hogy a magyar népgazdaság erősödjék. Biztosítva van mindaz, ami a termelő- munkához szükséges: kiváló jó szakemberek és a többi feltételek. Mégsincs nálunk olyan munka, mint kellene. Elsősorban az kell, hogy a vezetőle követeljék meg a fegyelmezettebb, a jobb munkát A pártszervezetek kellő bátorsággal mozgósítsák a becsületesen dolgozó embereket a becstelenekkel szemben, akik visszaélnek a nép türelmével. Ideje, hogy a pártszervezetek bátran fellépjenek ellenük és megmondják: a magyar népnek a saját erejéből kell és lehet megélnie. Száműzni kell az élösdi szemléletet a magyar dolgozók köréből! A kővetkezőkben rámutatott arra, hogy a szocializmus építése a falun visszaesett, bár kétségtelen tény, hogy az elleneiorradalom és az azóta bekövetkezett fejlődés jó volt arra, hogy a termelőszövetkezetek egy bizonyos része megedződj ék és megerősödjék. A földterület jelentős részén most megtorpant a szocialista fejlődés, ezenkívül sok intézkedés, amely hasznos és helyes volt a népgazdaság, a mezőgazdaság szempontjából, s amely növelte a termelési kedvet, bizonyos értelemben a szövetkezés ellen hat. Olyan időkben, amikor érdemes földet venni, bérelni, művelni, trágyázni, stb. bizonyos értelemben konszolidálódik az egyéni gazdaság. Ezzel szembe kell nézni, ez helyes és jó dolog, erre szükség van. De azért ne feledkezzünk meg a szocialista jövőről sem. Mi most Kínában jártunk, ahol a parasztság kilencvenhat százaléka termelőszövetkezetekben dolgozik. Bulgáriában a parasztság nyolcvanöt százaléka, Csehszlovákiában több mint a fele van kollektív gazdaságokban. Mit kell csinálni nálunk'1 Talán erőszakoskodni? • Ezt semmiesetre sem akarjuk. Az egyénileg dolgozó parasztot gazdaságilag visszaszorítani! Ezt sem akarjuk, így nem lehet szövetkezetét fejleszteni. De természetesen szükség van a toz-ek nagyon komoly fejlesztésére, segítésére cs támogatására, hogy jobb szervezetük legyen, jobban dolgozzanak, fejlődjék technikájuk, vagyis jobb eredményeket érjenek el és vonzóak legyenek az egyénileg dolgozó pRr»"i>‘"i{ «Témára. . (FolvMia az 5. oldalon.)
