Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)

1957-10-29 / 253. szám

2 N A PL fl 1957 OKTOBER 89 ' Elkészültek a pécsi autóközlekedési telep] Hinan Acnoimale Izraelbe Az autóközlekedés dolgo­zóinak régi álma valósul meg az elkövetkezendő években Pécsett Az ország autóköz­lekedésének óriási fejlődésé­ből következik Pécs, Bara­nya és a környező megyék közlekedésének fejlesztése és az ehhez szükséges feltételek biztosítása. Ezért népgazda­sági beruházással előrelátha­tólag a következő esztendő­ben, hatalmas méretű épít­kezés indul meg a mai pécsi vásártéren. Az építkezés so­rán óriási közlekedési cent­rum alakulna ki, a nagy ja­vítócsarnokokat, a TEFU-t, és a MÁVAUT-ot, valamint az Autóközlekedési Igazgató­ság központját magában fog­laló telepen. Az előtervek alapján, ame­lyek csak néhány napja ke­rültek a tervező UVATERV- től, az AKIG vezetőinek bir­tokába — 1958-ban már több mint tíz millió forintot ru­háznának be. Elsősorban a helyszűke miatt nagyon szo­rongatott helyzetben lévő MÁVAUT telep építését kez­denék meg — természetesen akkor, ha a terveket a mi­nisztériumban jóváhagyják.­Ha sikerül megvalósítani a terveket, az autóközlekedés dolgozói lesznek a legirígy- lésreméltóbb körülmények között dolgozó pécsi embe­rek. Az előtervek már pon­tosan meghatározzák, hogy az új épületek egyes szár­nyaiban milyen helyiségek lesznek. Külön helyiséget kap majd az üzemi orvos — mert ez is lesz! Külön he­lyezik el az SZTK üzemi ki- fizetőhelyet. A központi te­lep főépületében férfi és női el őt érvéi hálószobák is lesznek a szol­gálatuknál fogva erre rá- utaltaknak. Korszerű fürdő és mosdóhelyiségek, üveg­csarnoknak is beillő étterem készül majd a dolgozók szá­mára. A több száz személy kiszolgálására alkalmas kony hát is a legkorszerűbben épí­tik meg. „Fehér” és „fekete“ mosogatóhelyiség, leválasz­tott hűtő, húselőkészítő, zöldségelőkészítő, sőt a kony­hai alkalmazottak számára szinte nélkülözhetetlen mos­dó és öltöző is lesz a kony­ha mellett; Milyen lesz a főjavítócsar­nok, amely az autóközleke­dési dolgozók érdeklődési központjában áll? Nagy mé­reteit bizonyítja egyetlen szám is: hossza 93 méter lesz. A csarnokot karéj-alakban korszerű lakatos, mázoló, he­gesztő, asztalos, fényező, villanyszerelő, Diesel- és gép­műhely veszik majd körül. Ugyanilyen elhelyezést kap­na^ a szerszám és egyéb rak­tárak. Ügy, hogy1 a szerelők­nek, bármire van szükségük, még csak ki sem kell lépniök a csarnokból, megkapnak mindent, ami a kocsik javí­tásához kell. A főjavítócsar­nokban egyszerre — nagyon kényelmes körülmények kö­zött — harminc nagy kocsit javíthatnak. Nem lesz sokkal kisebb, a MÁVAUT és a TEFU javító­csarnoka sem. Míg a íőjaví- tóban vállalják majd a Du­nántúl bármely kocsijának javítását, a TEFU és a MÁVAUT javítócsarnokai­ban a két vállalat kocsijait gondozzák. A központi iroda valóságos palcffa lesz. A vágóhíd mel­!! letti kiugró, emeletes rész oldalfalai csaknem üvegből készülnek. A központi iroda nagyságára jellemző, hogy egy-egy szinten több, min hatvan irodahelyiség kap majd helyet. Előtte, a kocsi­út és az épület közötti részt "a központi telep teljes hosz- szában parkosítják. a Újdonság lesz a pécsiek- 1 nek a MÁVAUT új, nagyon J reprezentatív kiinduló álló- i mása, amelyet a Jókai Mór* és a Móricz Zsigmond utca i találkozásánál akarnak majd megépíteni. A kiinduló állo­más hasonló lenne a Hévizén nemrég készült ilyen rendel­tetésű épülethez. Utasellátó, csomagraktár, vendégszoba, korszerű mellékhelyiségek —t s talán ez a legfontosabb —t barátságos, szép bútorokkal t berendezett váróhelyiség len­ne benne. Ha valóraválnak^ az elképzelések, a váróhelyi-) ség bútorzata éppen olyan t lesz, mint a ferihegyi repülő­tér csarnokának berendezése. S legalább olyan tisztaságot képzelnek el hozzá az AKIG vezetői. Az egész berendezés­sel, azok állandó gondozásá­val olyan hangulatot akar­nak majd teremteni, amely­ben szégyen lesz a hamutar­tók helyett a földre dobni a cigaretta csutkát. Néhány év csupán, s telje­sen megváltozik a pécsi köz­lekedés „képe“. A Kossuth tér felszabadul majd a városi közlekedés számára, csök­kenni fog a Széchenyi tér- zsúfoltsága ..; g mindezek­kel együtt sok-sok lehetőségi adódik-majd a város további!1 szépítésére. ' J ( 60000 hold búzát 31000 hold őszi árpát V©T©tT Q KY1©Qy© (» Több, minF 60 000 hold bú­zát vetettek eddig a megyé­ben. Az állami gazdaságok 10 900, a termelőszövetkezetek és az egyéni termelők 50 000 holdon végeztek a vetéssel. Idén lényegesen gyorsabb a munka különösen az állami gazdaságoknál, mint az elmúlt évben. S nyugodtabban dol­goznak. Ennek eredményekép­pen 82.1 százaléknál tartanak az állami gazdaságok, a me­gye pedig 50 százalékra telje­sítette vetéstervét. Az állami gazdaságoknál minden remény Irtani hell a mezei egeret! megvan arra, hogy e hónap végére száz százalékra telje­sítik vetéstervüket. Ez egy­részt annak a következménye, hogy igénybe vették a gépál­lomások segítségét is. Bár ez a gyakorlat költségesebb mintha az állami gazdaság sa­ját gépeivel végezné a vetést, a jövőévi termésnél azonban meglátszik majd, hogy érde­mes volt igyekezni. őszi árpából mintegy 31 000, rozsból több, mint 4000 holdat vetetlek eddig. Az állami gaz­daságok végeztek a rozs és ősziárpa vetésével, a megye pe dig 90 százaléknál tart a ve­tési tervteljesitéssel. A ter­melőszövetkezetek vetésterve szerint, szántóterületük 28 szá­zalékán vetnék ebben az év-(i ben kenyérgabonát. A vetés-(i re kerülő területek elővete-(i ményei 40 százalékban jónak* mondhatók. Sajnos, kevés a műtrágyafelhasználás. Ebben az évben annyi műtrágyát igé­nyeltek a szövetkezetek, hogy J minden holdra csupán 33 kilór jut. Egyébként a megye együtt véve több pétisót rendelt, mint amennyit a megyei tanács be­tervezett. Kedvezően halad a betaka­rítás is. A megye 60 százalék­nál tart a kukoricatöréssel, az állami gazdaságok pedig még ennél is jobban haladnak, pe­dig durván számolva is egy mázsával többet kell letörni minden holdról mint tavaly. isztelt Bénán Arnoldné! Hozzám került a levele. Emlékeztetőül lemá­soltam. így szólt: „Tekintetes Első Pécsi Bőrgyár RT cég PÉCS Tisztelettel bejelentem a Szigetvár, Flórián utca 5. szám alatti Kcllmann Manó-féle tí- márságbó) ei-edő és fele részben tulajdono­mat képező, önök cégének 1948-ban átadott nyensbőr, félig készáru és készáru, valajnint cserzőanyagok jogos igényeimet. Teljes tisztelettel:- Bénán Arnoldné ílözvegyülten Réti Istvánná sz. Kollmann Rózsi N.-tanya, 1957. augusztus 20-án ... Izrael.” Levelére néhány megjegyzést szeretnék ten­ni. Elöljáróban is leszögezem, hogy a .,tekin­tetes” titulus; régesrég megszűnt nálunk, a gyárat nem Első Pécsi Bőrgyárnak, hanem egyszerűen csak Pécsi Bőrgyárnak hívjuk, a rosszemlékű „RT” hozzáragasztása nélkül. De térjünk a tárgyra! , Halvány sejtelrnem sem volt arról, hogy kihez is van szerencsém. Ezért érdeklődtem Ön után. Sas Miklós elvtárs, a gyár MEO-ve- zetője azt mondotta, hogy 1940—41-ben, mint tímárinas járt az önök üzemében és emléke­zete szerint 10—15 munkással dolgoztattak. Ez a szám a háborús konjunktúrával emelke­dett, Gulyás Lajos, egyik volt munkásuk is ezt mondotta Szigetváron. Általában megegyez­nek a vélemények, jól emlékeznek önökre. A tímárságon kívül börkereskedésük is volt. Réti Istvánról, a régi férjéről pedig azt mond­ják, hogy szállodatulajdonos volt, plusz szé­nakereskedéssel és disznóhizlalással foglalko­zott. Hagy. Lajos, Tinódi utcai borbély az első világháború iiltöni évekre is visszaemlékezik. Azt mondja, hogy a szerb megszállás idején, amikor a bankjegyeket lebélyegezték, önök egész ruháskosár bankjegyet küldtek cseléd­jükkel a bélyegzőbe. „A magamfajta sze- gényembemek még az ezredrésze pénze sem volt” — tette hozzá. Summa-summárum: gazdag emberek vol­tak Önök Szigetváron! Gondolom, az 1930-as évek eleji nagy válságidőkben sem szűköl­ködtek, ha akartak, akkor is mazsoláskalá­csot aprítottak reggeli tejeskávéjukba. Pedig nagy volt ekkor a nélkülözés. De sok sziget­vári munkás koplalt! Az egyikkel nemrég be­szélgettem a faipari ktsz-ben. Azt mondotta, ínségükben Pestre mentek munkát keresni, s mivel ott sem jártak szerencsével, gyalog tették meg hazáig az utat. Kiáltó ellentétek, ugye? Erről is beszélni kellett volna kicsit abban a levélben! ön természetesen nem emlékszik erre — vagy nem alcar emlékezni? Azt hiszem, inkább az utóbbi igaz. Úgy látom, rendkívül feledékeny akkor, ha az ön számára hátrányos dolgokra kell visszaemlékeznie. Itt van például levelé­nek a keltezése. Augusztus 20-án írta. Úgy hallottam, 1950 után hagyta el az országot, tehát feltétlenül tudnia kell arról, hogy ezen a napon alkotmányunkat ünnepeljük. (A ma­gunkét, az 1949-eset, amely úgy kezdődik, hogy a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé). A másik: lehetetlen, hogy ne tudjon az ellenforradalom leverésé­ről, s arról, hogy semmi értelme visszaköve- telősdit játszani. Izrael is ezen a Föld-golyó­bison fekszik, ott is szól á rádió, ott is van­nak újságok, igaz? Lényegébén nincs is mit visszaköveteInte. 1944-ben a nyilasok kirabolták az üzemet és 1948-bam alig maradt államosítani való. Amint Sas Miklós elvtárs mondja, a cserzőanyagot nem is volt érdemes elhozni, mert még a szál* lítási költségek sem térültek volna meg. —» Nyersbőr, félig készáru, készáru? Egészen jelentéktelen mennyiségről lehet beszélni. Amint Sas elvtárs mondja, annyit sem tett ki az Önök tímárságának felszabadulás utáni évi termelése, mint a Pécsi Bőrgyár egynegyed­napi termelése. ön jogos igényeiről beszél. Milyen jogokat kér? A tímárságot, 10—15 vagy több munkás kizsákmányolásának a jogát, a tőkés gazda­godás jogát? (mert nem lehet tagadni a ki­zsákmányolást! Ha önöknek semmi hasznuk sem lett volna a munkások dolgoztatásából, akkor nem gazdagodtak volna meg és nem is lett volna érdemes foglalkoztatni azokat az embereket.). Szent igaz, hamisítatlan kapita­lista fogalmak ezek a jogról! Nem vagyok jogász, de a magam esze sze­rint csak annak lehet joga a tímársághoz s vele együtt minden üzemhez, aki azokat fel­építette, aki ifjúságát, verejtékét, életét hagy­ta bennük. A munkásokról van szó. ők is így értelmezték, mert 1948-ban államosították az üzemet. Végül arról néhány szót, hogy mit is szól­nak a legilletékesebbek, a bőrgyári munkások a dologhoz. Nem is írom meg a véleményüket, pusztán néhány tényt írok meg. Ebből ítélni tud ön is. | Legelőször is néhány összehasonlítást te­szek. Többet vásárolhatnak a fizetésükért, mint a felszabadulás előtt, lényegesen jobb a szociális ellátottságuk, mint akkor volt. A felszabadulás előtt ismeretlen fogalom volt a szülési szabadság, ma háromhavi fizetett szü­lési szabadságot Icapnak az asszonyok. A fel- szabadulás előtt talán 50 százaléjcot tett ki a betegpénz, ma a leggyakrabban 75, ritkább esetben 65 százalékot. A felszabadulás előtt 24 négyzetméteres fürdőben tisztálkodott a mintegy 800 dolgozó (egyik turnusban a nők, másikban a férfiak), ma három korszerű für­dő áll a rendelkezésükre. A felszabadulás előtt vizes műhelyekben és a gyár előtti árok­parton ették meg az otthonról hozott ételt, most üzemi konyha és terített asztal várra minden délben az embereket. A felszabadulás előtt a kötelező templombajáráson kívül semmi más szórakozási lehetőséget nem biz­tosított a részvénytársaság (ha annak lehet nevezni), ma nagy kultúrterem, puhaüléses fotelokkal, zenegéppel, magnetofonnal és ki tudná elsorolni, mivel felszerelt klub várja a művelődni és pihenni vágyó dolgozókat mun­ka után. Az emberek ma a nyereségvisszatéritésről beszélnek; mindennap erről kérdezősködnek munkásokból lett vezetőiktől. Hogy ml az a nyereségvisszatérítés? A „kommunista terror" egyik „gyűlölt” 'találmánya. Az a lényege, hogy ha egy üzem teljesíti évi előirányzott tervét, akkor a dolgozók két, esetleg három­heti fizetésüknek megfelelő összeget kapnak a vállalati nyereségből a gazdasági év lezárása után. Most képzelje el, mennyire szidják ezt a rendszert, milyen nagy szeretettel emlegetik a régi tulajdonosok nevét, s mennyire sze­retnék nekik visszaadni a gyárat. íme a bi­zonyíték; az idén három olyan embert, aki a kapitalista részvénytársaságot akarta vissza­játszani, egyszerűen elkergettek a gyárból. Ahogy írom! A múlt év októbere óta nagyon érzékenyek lettek az ilyesmire. Befejezésül mégis csak köszönetét mondok a leveléért. Jó emlékeztetőül szolgál szá­munkra, ismét egy tanúbizonyság árrá, hogy tavaly októberben nem babra ment itt a játék. Tisztelettel: MAGYAR LÁSZLÓ, a Dunántúli Napló munka­társa A mezei egér nagymérvű eí szaporodása veszélyezteti őszi vetéseinket. Irtására miniszter- tanácsi határozatok és kor­mányrendeletek köteleznek mindenkit. S mégsem irtják. Tétlenül nézik, mint pusztítják a fejlő­dő vetéseket, lucernásokat. ‘A községi gazdasági felügyelők­nek, s a tanácsoknak kell meg­szervezni a védekezést. Az egérirtás csak akkor eredmé­nyes, ha az. egész község hatá­rában, vagy legalább a legfer­tőzöttebb dűlőben egyszerre végzik. Egy-egy kisebb parcel­lán különböző időben végre­hajtott mérgezés egyrészt nem eredményes, másrészt tilos a hasonló eljárás, mert az Arva- ün egérirtószer méreg és a kel­lő óvórendszabályok betartása nem ellenőrizhető. Az egész község határában, vagy egy nagyobb dűlőben be kell taposni az összes lyukakat cs másnap azokba a lyukakba helyezzünk 5—6 szem Arvalin egérirtószert, melyeket az ege­rek kinyitottak. Egy kát. hold­ra 0.5—1 kiló Arvalin szüksé­ges. Egy kiló Arvalin ára 10 forint. Minden földművesszö- vctkczcÁi boltban az egérirtás­hoz szükséges mennyiségben Arvalin egérirtószert kell tar­tani eladásra. MEGYEI TANÁCS VB mezőgazd. oszt, Kálecz Istüán: ww Őrségen Csak egy éjszakát rajzolok meg életünkből, a sóik harcos, aggasztóan nehéz októbervégi éjszaka közül, amikor Magyar- országon a proletárhatalom lé­te vagy nemléte forgott koc­kán. Az anyagot a pécsváradi járási pártbizottság épületében szereztem, szolgálatteljesítés közben, 1956. október végén. . Most csak megfogalmazom, Jhogy átadjam az olvasóknak. iUgy írom le, ahogy megtörtént. Nem, veszek el belőle és nem teszek hozzá semmit. Korona­tanúim vannak! Ma is élő és dolgozó kommunista emberek. Amikor, megkezdődtek az MSZMP-be való átigazolások, egyesek tétováztak és keresték az utat, de hűségük a párthoz megmaradt. Osztályrészesei, ha nem is az első sorokban az újért való küzdelemnek és ka­tonái annak a harcnak, mely a párt igazáért az egész társa­dalomban folyik. • négy napja! Szinte hozzánőt­tünk a párt • járási székhelyé­nek épületéhez ebben az idő­ben, amikor pedig felmérhe­tetlen veszély fenyegette éle­tünket. Este félnyolckor hatan voltunk, később még két elv­társ érkezett: Balázs és Fülöp élvtársak. A faluban egy lélek sem mozdult, kivéve az itt-ott ala­kuló forradalmi tanácsok tag­jait, akik lassan „tisztogatási” terveikhez fogtak hozzá. Az épületben lévők, a párt szét­hullásáért aggódó, saját élet­gondjaikba merült emberek csendben várakoztak. Az ese­mények értékelése a párt felső vezetése részéről nem adott tiszta képet, a megyebizottság pedig állandóan ülésezett. A rágalmak özöne egyre hullt a pártra és ez mintha most meglátszott volna az ar­cokon. Néztem őket. Egynek sem lehetett gondtalan gyer­4 Október 27-én egész nap mekkora, életük örök tartalma szolgálatban voltunk. Már a munka volt. Munkások és parasztok gyermekei, akik a szebbért folyó harcban ková- csolódtak össze. Most is meg­találták egymást, amikor már veszélyes tünetek kezdtek mu­tatkozni, főleg a munkásdikta­túra rovására. Azért jöttek, hogy fegyverrel a kezükben te­gyenek érte valamit. Én is köz­tük voltam, mert úgy éreztem, hozzájuk tartozom, egész múl­tammal és életfelfogásommal. Hogy elüssük az időt, beszél­gettünk és könyvet olvastunk. Egyszerre dörömbölve nyílt ki a folyosó ajtaja. Egyikünk sem mozdult. A nehéz léptek egyre közeledtek az előszobához. Az ember, aki jött, kétszer-három- szor végighúzta cipője talpát a lábtörlőn és belépett a szolgá­lati szobába. Sz. elvtárs volt, a szebényi párttitikár. — Szabadság! El kellett jön­nöm ... * Kényszerítettek... — mondotta. — A feleségem ott­maradt. Az erdőn keresztül jöttem. Sokat estem... Nagyon fázom, elvtársak. Még az ingem is vizes... Megdöbbentően nézett ki. Haja csapzottan lógott a sze­mébe, cipője sáros volt és ru­hája is egészen a térdéig. Talán negyed óra sem telt el. amikor Wagner elvtárs zsib- riki párttitkár jött betörött fejjel menedéket keresni a pártbizottságon. Megkezdődött tehát a kom­munisták üldözése a pécsvára­di járásban. Esőtől átázott agyagos szántókon, az erdők ismeretlen labirintusain ke­resztül jöttek el hozzánk az ül­dözöttek, falusi kommunista vezetők. Ismertük őket jól. Tudtuk, hogy egyesek hibákat vétettek az osztályharc szem­léletének helytelen értelmezé­se miatt és ezek a hibák sok­szor ártatlan embereket súj­tottak. Többségük azonban az utóbbi években az előrehala­dás képviselője volt. Ezt is tudtuk! De hát ki nézett itt va­lamit akkor? Ütöttek, vertek és meggyaláztak embereket, csak azért, mert a kommunista eszmékkel kötöttek egykor fri­gyet. Csengett » telefon. Na­ponta százszor is megszólalt és hozta a falvak segélykérő pa­naszát. A falvak kommunis­táinak ezernyi kérdését. Ekkor már — sajnos — csak tanácso­kat adhattunk az elvtársaknak, meg egy-két biztató szót. Párt­titkárokat üldöztek, az alap­szervezet székházait dúlták szét, hivatalos írásokat égettek, mint Mecseknádasdon. Szocia­lista tartalmú és világirodalmi könyveink égtek a máglyán. Amikor követeltük a rendőr­ség vezetőitől a közbelépést, legtöbbször csak legyintettek és nem hajtották végre utasi- tásainkart. Ezek közül kerülte« ki később azok, akik megta­gadták önmagukat és vagy be­hódoltak az ellenforradalom­nak, vagy elárultak bennünket. Fásultság vett erőt rajtunk. Nem bíztunk már senkiben és semmiben. Valaki mégis fel­vette a telefont. A távmondat így szólt: „Az elvtársak álljaijpk ké­szenlétben, két Ikarusz indult el Szederkény elé. Lehet, hogy Mohácsra mennek, lehet hogy Pécsváradra. Az Ikaru- szokban börtönből kiszabadult felkelők vannak. Adta: BM. Főosztály.“ . Valamelyik elvtárs felolvasta a táviratot. Emlékszem a ha­tásra. Valahogy úgy vettük, hogy a felkelők biztosan Mo­hácsra mennek. Mindenesetre a biztonság megszervezéséhez azonnal hozzáláttunk. Sáfrány elvtáns kapott meg­bízást, hogy a gépállomáson lévő kommunistákból 10—12 főből álló csapatot szervezzen, akik legkésőbb 9 óra 20 perc­kor elhelyezkednek az épület kertjében lévő bokrok között. Sáfrány elvtárs röviddel a moebizRtás után ie'entette, hogy a pécsváradi gépállomás igazgatójával megbeszélte az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents