Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)

1957-10-29 / 253. szám

*#57 OKTÓBER » NAPtő n A termelősxii veihez etek helyseiéről I ÜQYELJÜNK A TISZTASÁQRA! Sok embert foglalkoztat, hogy milyen a termelőszövetkezetek helyzete. Ez az érdeklődés nemcsak falun található — vá­rosban is. Az embereik tudják, hogy tavaly ősszel sok terme­lőszövetkezet szétbomlott, ame­lyek megmaradtak, vagy újjá­alakultak, nehezebb körülmé­nyek között folytatták, vagy kezdték újra a közös gazdálko­dást. A vizsgálat, amelyet a me- 'gyei tanács mezőgazdasági osz­tálya végzett néhány héttel ezelőtt, sok kérdésre választ ad. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek létszáma jelentősen kisebb, mint egy évvel ezelőtt. A vizsgálat időpontjában 86 tsz volt a megyében, amely­nek összterülete 28.642 kát, hold. Ez a szám azóta csak kis mér­tékben változott az újonnan alakult termelőszövetkezetek­kel. A közel 30 ezer hold föl­dön 3.570 szövetkezeti tag dol­gozik, egy családra 8.4 k. hold föld jut. A tagság szociális megoszlása igen figyelemre méltó számokat mutat. A csa­ládok közül 1.583 földnélküli, 427 hét holdon aluli, 496 pedig 7—15 hold földdel rendelkező gazda volt. Tehát a többséget a volt agrár- proletárok cs szegényparasz- tok teszik ki. A termelőszövetkezetekben volt középparasztok egy része mint egyénileg gazdálkodó folytatja munkáját, míg egy másik jelentős rész, termelési társulásokban igyekszik elérni az összefogásban rejlő több jö­vedelmet és nem sikertelenül. Tehát míg egyik oldalon a ter­melőszövetkezetekben volt kö­zépparasztok magángazdálko­dási törekvését, illetve alacso­nyabb fokú szövetkezés felé való hajlamát látjuk, a mási­kon a szegény- és kisparasztök szövetkezethez való ragaszko­dását. A falu e rétegében van jelenleg a legtöbb törekvés is új termelőszövetkezetek alakí­tására. Megfigyelhető, hogy a termelőszövetkezetekben volt középparasztok felett nem mú­lott el nyomtalanul a közös gazdaságikban eltöltött idő. Ok azok, akik leginkább igye­keznek termelési társulásokat alakítani, Annak ellenére, hogy a ter­melőszövetkezetek jelentős ré­sze csak tavasszal kezdte újra a közös gazdálkodást, alapos megzilál ás után, a mezőgazda- sági munkákat — egy-két ki­vételtől eltekintve — idejében elvégezték. Gazdasági eredmé­nyeik is biztatóan fejlődtek az eltelt rövid idő alatt. Kalászo­saik termésátlaga lényegesen meghaladta a várt mennyisé­get és igen sok helyen az egyé­ni gazdaságokét is maga mö­gött hagyta. Helyenként 25—30 százalékkal termeltek a várt­nál több gabonát, 16—18—20 mázsás búza- és őszi árpa átlagaik voltak. Szembetűnő javulás látható az állattenyésztésnél is. Kora tavasszal alig néhány tsz-ben volt csak közös állatállomány — ma mindenütt van. Az év első felében 100 hold szántóra 9.5 szarvasmarha .jutott, a második negyedév végére ez a szám 12.3 lett. Hasonlóan kedvezően alakult a szarvasmarha állományon be­lül a tehenek száma is. Jelen­tős előrehaladást tettek tehát azon az úton, hogy elérjék a kedvező, 100 kát. hold földre jutó 14—15 szarvasmarhát. Igaz, hogy ennek az állomány­nak egyrésze nem alkalmas to- vábbtenyésztésre, igaz, hogy ez az emelkedés csak részben tör­tént saját szaporulatból, ami az eredmény értékén kicsit csorbít. De a továbbtenyésztés- re nem alkalmasak hízott ál­latként jól értékesíthetők és helyükbe a tenyészüsző-akció fajtiszta állatokat juttat. A sa­ját szaporulat emelkedéséhez a feltételek igen sok helyen adva vannak. Növekedett a sertésállományuk is. Az év eleji 22.9 helyett, 24.1 sertés jut TOO hold földre. Az év vé­gére ez a szám előreláthatólag lényegesen emelkedik. E gazdasági eredmények le­hetővé teszik, hogy számos termelőszövetkezetben a várt­nál magasabb jövedelmet osz- szanak. A gabonaelőleg-osztás is adott erre több példát. Szentlőrincen egy munka­egységre 10 kilő búzát, Kis- kassán 8 kiló árpát adtak. Az átlagos részesedés e két terményből eléri az 5—6, il- letve a 3—1 kilót. ♦ No, igen. A tisztaságra mutatják: a kukorica több mint x ügyelni kell, nemcsak étter- egyharmadát részesművelesre Nmekben, büfékben és váróhe- adták ki, de előfordult ez búr- | lyiségekben, ahol erre külön gonyaval, cukorrépával ^ soi\ tábla hívja fel a figyelmet, meg szaiastekarmannya1 is, ^thcn(,m az utcán is Legutóbbi háztáji területek Hf.kuf3®3 £ tisztasági körsétánk Komlóra csaknem mindenütt több a * mintaalapszabályban megálla­pított 1 kát. holdnál. Több ter­melőszövetkezetben ígéretet tettek, hogy ilyen eltérések a mintaalapszabálytól a jövőben nem fordulnák elő. A fejlődés e téren is biztató. ta­A kapásterületek művelé­sén kívül a munkaegység- számolást általában elfogad- ták a tsz-efc, de adottságaiktól függően mó­dosításokat végeztek, illetve végeznek rajta. A szövetkezeti alap növelé­sével jelenleg nem kedvező a helyzet. Található olyan példa, mint a szentlőrinci, ahol az elv osztható pénzjövedelem 5—IV százaléka helyett 27 százalékot fordítanak szövetkezeti alapra, de ilyen és ehhez hasonló ke-| vés van. A mezőgazdasági osz-J tály a vizsgálat időpontjában j azt állapította meg, hogy £ a „szövetkezet? alap növc- lésére nem sok tsz-ben ke­vitt el, s bizony szomorú pasztalatokat szereztünk. Az autóbuszok végállomásá­nál, a tejcsárda előtt, nagy halomban hevertek a papír­poharak, összegyűrt papírla­pok és más szemét, pedig két lépéssel távolabb — a követ­kező kiszolgáló ablak mellett — egy nagy. vasból készült szemétgyűjtő áll, — majdnem üresen. Aztán mentünk tovább a főtér felé és egy kis fabódé mögött — az úttesttől 5—6 mé­terre — roncstelep fogadott. Volt itt minden, összetört lá­da és szétszedett vasdoboz. — Gazdája azonban úgylátszik nincs, mert senkisem vállalko­zik rá, hogy onnan eltakarítsa. Nem jobb a helyzet a lán- gos-sütőde előtt sem. Olyat is láttunk, hogy a szemétgyűjtö­nek támaszkodnak és a lángos zsíros papírját a földre dob­ják. Hát. igen! Mindenüvé, utca­sarokra, kapu elé és üzletajtó­ba nem lehet kiírni: ÜGYEL­JÜNK A TISZTASÁGRA! De ha ki is írjuk, mit tesz az, ha a járókelők, a lángos-fogyasz­tók csak egyre ügyelnek, hogy mielőbb megszabaduljanak a felesleges papírtól, szeméttől, de azt már nem nézik, hogy hol dobják el azt. Pedig épü­lő, szépülő, új városuk megkí­vánja, sőt megköveteli, hogy fokozottabban ügyeljenek a tisztaságra. Ez lényegesen több, mint az elmúlt éveké, amit elsősorban a kötelező beadás eltörlése okoz. A zárszámadás minden bizonnyal igazolni fogja a szö­vetkezeti tagok várt jövedel­mét. A termelőszövetkezetek mű­ködése, belső élete jelenleg még elég sok eltérést mutat. Több helyen eltérnek a minta- alapszabály alapvető követel­ményeitől. Ezt a következők rül sor”. E téren további felvilágosítás­ra, megértésre van szükség. A szövetkezeti tagság létszá­mánál is figyelemre méltó vál­tozások vannak. Az első fél­évben 86 új tag lépett a szö­vetkezetekbe, 55 pedig kilé­pett. Oka elsősorban az ipar, illetve magángazdálkodás felé való törekvés, de akadnak, akik állami gazdaságokban próbálják megtalálni jobban számításukat. Több új belépő lett volna az elmúlt hónapok­ban is, de vannak helyek, ahol a jelentkezőket elutasítják, hogy kevés a föld, elegen van­nak, Kétségtelenül vannak ilyen helyek is, de vannak olyanok is, ahol ezek az indok­lások nem fedik a valóságot. Sokhelyütt inkább a tartózko­dás, a szövetkezeti egység vé­delme húzódik meg emögött, mert úgy vélik, hogy az újak lazítják majd a fegyelmet. Rövid néhány hónap ered­ményei ezek. A kezdeti lépések biztatóak. mutatják, hogy a termelőszö­vetkezetek elég jól tudnak él­ni önállóságukkal. Ősszel és télen várható, hogy újabb ter­melőszövetkezetek alakulnak, illetve a zárszámadás eredmé­nyei láttán új családok lépnék a közös gazdaságokba. Elöregszik-e a MTESZ? ^ Hatalmas léptekben rohan a fejlődés az élet minden terü­letén. Gyűlik, egyre gyűlik a megismerni való. Idős tudó­sok, szakemberek sóhajtanak sokszor szomorúan: egy egész élet is kevés lenne ahhoz, amit még látni szeretnék. Fokozottan így van ez a mű­szaki tudományok terén. Az a mérnök, technológus, vezető­ember, áld nem akar elmarad­ni a fejlődés iramától, egy pil­lanatig sem ülhet nyugodtan tudásának babérain, szüntele­nül képeznie kell magát. A MTESZ, a Műszaki és Természettudományos Egyesü­letek Szövetsége éppen ennek a nehéz problémának meg­könnyítésére hivatott. Tájé­koztatja a műszaki értelmisé­get a legújabb eredményekről és összefogja, segíti a tudomá­nyos munkát. Előadássorozato­kat, tanulmányútakat, vitákat rendez és folyóiratán a Pécsi Műszaki Szemlén keresztül igyekszik helyi vonatkozásban összefogni a szakembereket. Mintegy ezer tagja van a MTESZ-nek Pécsett, ami sok is meg kevés is. Kevés, mert szép számmal be lehetne von­ni még olyanokat is, akik egye­lőre passzívak és érdeklődésük nem terjed túl a munkájukkal kapcsolatos közvetlen pi-oblé- mák körén. De sok is, mert a helyhiányon kívül más bajok­kal is küzd még a szervezet. Egyetlen függetlenített admi­nisztrátor intézi az ügyeket és a mintegy háromszázas aktí­vacsoportja többnyire vezető­állásban lévő, amúgyis mun­kával túlterhelt. szakember. Ez a még megoldatlan problé­ma okozza, hogy a lrfp nem melni. minden támogatás. Anélküli hogtfi igyekeznének ezt kiérde­jelenhet meg gyakrabban (pe­dig volna mit beletenni!) és hogy a vezetők egyelőre nem dolgoznak nagyobb energiával a szervezet kiszélesítésén. El­tekintve attól, hogy abból a heti 'pár órából, amit a MTESZ vezetői erre fordítanak, nem Az elbizakodottság az egyik ok: Kovács Jenő, a Tervező Iro­da mérnöke saját tapasztala­tait említi. — Régen összeha­sonlíthatatlanul többet kellett küzködni a fiataloknak, míg ember lett belőlük. A tanulás nagyon futja toborzó munka- sem ment olyan könnyen. ra. Igaz, a vezetők szerint nem Egyik kollegám Pesten éveken is volna szabad, hogy erre át járt be kerékpárral Lőrinc- szükség légyen. A fiataloknak ről. Nem volt pénze villamos­magúktól kellene jönni. De hát nem jönnek. Vannak ugyan néhányan, akik érdeklődnek és törekszenek, de ők a kivé­telek, akik csák a szabályt erő­sítik. így adódik aztán az a hely­zet, hogy félő „elöregszik” a MTESZ. Jellemző eset történt a Ter­vezőirodában. Tapasztala tssgr­bérletre sem, hát taposta a pe­dált mindennap két-három órán át, akár esett az eső, akár hó volt. Igen, szomorú tény, de ki kell mondani: az elbizakodott­ság és az elpuhultság itt a leg­nagyobb baj. A fiatalok köny- nyűszerrel, szinte minden erő­feszítés nélkül jutottak a szak mához, a tanuláshoz és ami­épület védelmével kapcsolatos feladatokat: Ezek szerint a meghatározott időben, a meg­beszélt helyen, lesznek a gép- állomási elvtársak; Nagyon lassan müttak a percek; Az egyébként feltűnő csend­ben Fülöp József elvtárs, az egyik körzet instruktora szó­lalt meg: — Rossz érzéseim vannak, eávtársak. — Hagyd most az érzései­det? 1— válaszolt neki Rácz elvtársi 1— Meglátod nem tör­ténik semmi. Meg hogyha tör­ténik is, te „vadász“ voltál a hadseregben, van egy-két ta­pasztalatod . A válasz megnyugtatott ben­nünket. Fülöp elvtárs pedig fordult egyet a fal felé a dí­ványon és nyitott szemmel pi­hent. Közben jelentkezett az öt rendőrünk is, akiket a vé­delemmel kapcsolatos teendők­re oktatott ki az egyik elvtárs; — Mikorra várható a „láto­gatás"? ——— kéndezte az egyik rendőr; — Azt mi is szeretnénk tud­ni. Egyébként jelezzük az elv- társaknak — válaszolt Villá­nyi elvtárs. A rendőrök kimentek, Ra­dies elvtárs a géppisztolyát tisztította^ mások olvastak, én a cipőmet fűztem, amikor újra csengett a telefon. Felvettem a hallgatót és je­lentettem Papp János elvtárs­nak, az első titkárnak, hogy a két Ikarusz elhagyta Mária- kéméndet és Pécsvárad felé folytatja útját. A jelentést a máriakéméndi őrsparancsnok adta le. A nagy épületben nyolc em­ber tartott rövid haditanácsot; — Elvtársak! Nagyon rövid időnk van! Ki marad itt közütetek, hogy szükség ese­tén fegyverrel védje meg a pártbizottságot? —‘ tette fel a kérdést Papp elvtára.­Nem volt könnyű a válasz, legtöbbjük a legdrágábbat, a családot hagyta otthon bi­zonytalanságban és szorongó érzések között. Volt aki édes­anyjától jött el azzal, hogy rögtön visszajön, csak benéz a pártbizottságra. Mert ma este csak ketten voltak szol­gálatban hivatalosan. És ami­kor a veszély még csak hival­kodott velük: együttmaradtak, most egy biztos veszély fenye­geti őket és válaszolni kell. Dönteni a legnehezebben: a párthoz való és az élethez min­denáron való ragaszkodás kér­désében: Mindannyiukat egytől-egyig szálak fűzték a kommunisía mozgalomhoz. Hozzánőttek eszméihez és töprengéseik köz­ben mindig megtalálták a hoz­závezető utat. Döntöttek! Egy­szerre! A szemükben elrejtőző parázzsal, melynek sugarát az elkövetkezendő idők nehéz napjaira tették félre. Egysem szólt egy szót sem, de kezük egyszerre találkozott az asz­talion egy család összetarto­zásának jelképeként; Az idő sürgetett, Papp elv- társ megértette a választ és elhangzott az utolsó tájékoz­tatója.­— A rendőreink egyik cso­portja a Nizzoli-féle kertben helyezkedett el, a másik része portyázik az épület körül. Lö­vi százados és Borka alhad­nagy elvtárs van velük. Isme­rik őket az eivtársak. Ök egy páran megmaradtak nekünk erre a nehezebbik időre, ők a mieink. A gépállomása elvtár­sak az udvarunkon vannak, mi pedig nyolcán itt az épü­letben. Kérem, hogy Fülöp és Sáfrány elvtárs a jobboldali szobában, Radics és Balázs elvtárs a baloldali szobában, Villányi elvtárs a folysón he­lyezkedjék el. Ebben a szobá­ban Rácz. Kálecz elvtárs és én maradunk. , Kemény szavak voltak. A hadgyakorlatokon hallottam így beszélni naranc®nokaimat. Az játék volt. ez oedte igazi hadgyakorlatnak készült. A kettő közti különbség csak annyi. — Háromnál többet nem en­gedek be a kapun, ha erősza­koskodnak, lövök_ — mondta- Villányi elvtárs katonásan; Egyetértettünk! Mindenki elhelyezkedett a maga őrhelyén. Elhatározá­sunk szilárd volt, mégis belső nyugtalanság és idegesség vett erőt rajtunk. — Az úristenit, most a rend őröket odaixányítottam a Niz- zoii kertbe, — mondja félhan­gosan Papp elvtái-s *— pedig ott gyerekek is vannak. Mi lesz, ha valami közbejön. Nem bocsátanám meg magamnak, ha valami baja lenne a körü­löttünk lakó gyermekeknek az esetleges harcban. Most már mindegy, talán nem történik velük semmi, mi pedig vala­hogy megteszünk. Marcangoló hangja, mintha vádolta volna önmagát. Bentrői is mind a két szo­bából alig érthető beszélgetést hallottam; Érdekes emberek ezek a kommunisták. Az elten- i ségeiE sokszor mondták ró­luk, hogy „nincs szívük", „lé­lektelen bálbuk” meg ^vandá­lok”, itt pedig a legnehezebb percekben is a pártról és a gyermekek sorsáról beszélget­nek; út nehezebb állomásait. Olyan gyönyörű vallomások ezek, ző kirándulást szerveztek a kor végeztek, csaknem tálcán Mohácsi Farostlemezgyárba; a nyújtották nekik a jó állást, fiatalok gyéren képviseltették Az egyetemen és az iskolákban magukat, a várható szakmai elég volt tanulni valamit, jó megbeszélés és látnivaló nem bizonyítványt szerezni, és már vonzotta őket. Aztán amikor hihette az ember: megállóm a meghallották, hogy egy csárda- helyem, ennél többet nem kell ban halpaprikással és újbor- tennem: És természetesnek vette azt is, hogy utána jól jövedelmező állást kapott, sőt, egy időben tovább egy évig kapta az ösztöndíjat a végzett mérnök, ha nem tudták elhe­lyezni. Amikor pedig valaki benn ült az állásban, nem „strapálta magát“, még annyi­ra sem, mint addig. Nem hal­lották, vagy nem akarták hal­lani az idős szakemberek sza­vát: a végzett mérnök még nem mérnök! Az igazi tanulás t csak az egyetem után, az el­méleti alap megszerzése után következne­Az egyetemi felvételeknél most már gondosabban járnak el és megszűnik végre a? az áldatlan állapot, hogy azokat, . . akik mondjuk vegyészek sommá vált, hétköznapjuk azl akartak lenni, átirányították a én hétköznapommá, boldogsá-i gépészkarra. Ezzel elejét ve­red tették kellemesebbé a na­pot, mélységesen sajnálták tá­volmaradásukat. ■— Túlsókat hangoztattuk, hogy a fiataloké a jövő — Mondja Fodor György, a MTESZ titkára. — Végül ösz- szetévesztették a távol jövőt a közelivel, és ki szeretnék tu­lajdonítani a jelent. Az a meg­győződésük, hogy nekik dukál a jó fizetés, a megbecsülés és hogy mindet hallgatni aka­rom. Közben elfeledkezem ön­magámról pedig ezt nem sza­bad tenni most! Hiszen a leg­fiatalabb vagyok köztük. Ne­kem is van életem, vannak szeretteim, akiknek sorsa sor­guk és bánatuk egyaránt az enyém. Szeretem az életet, mert szép. Széppé teszi az is­kola, az önálló étet, a szere­lem és széppé teszi a politika, a Kommunista Párt politiká­ja' melynek harcosává szegőd­tem nagyon korán: — Oltsunk el minden lényt! — szólt Papp elvtárs. Arcomat forróság öntötte élt A pártbizottság épülete el­sötétült. Nyole kommunista, csőre töltve szorította magá­hoz fegyverét és figyelt az éj- szakába.­Egy lapra tettünk mindent. Fegyverrel — fegyver ellen! A motorbúgás erősödött, majd egyre gyengült, hogy aztán tel jesen belevesszen a könyör­telenül sötét őszi éjszakába: Az autók Bonyhád felé mentek, a villany kigyúlt, a harcra nem került sor. Ä ci­garetták mint apró csillagok fénylettek az elvtársak kezé­ben: Hajnalodott. De tudtuk, hogy újra nehéz^ nap vár ránk; szik annak, hogy a fiatal mér­nökök unottan és kedvetlenül végezzék munkájukat. Ez az első lépés. Szigorúbban veszik a tanulást minden vonalon, ezt célozta az új ösztöndíj rend­szer is. Ez ismét egy lépés a cél felé. Legfontosabb azon­ban mégis csak az, hogy nem repül ezentúl a jő állás mese­beli sültgalambként senki szájába. S ha meg kell küz­deni érte, a fiatalok maguk­tól rájönnek: amit megtanul­tak az iskolában, az még nem elég. Rájönnek, — erre már ma is van példa —, amikor a hivatali munka közben olyan problémákra bukkannak, atne- > lyek új, ismeretlen helyzetek elé állítják őket; És akkor \ meg fogják találni a fejlődés útját; Meg fognak ragadni minden alkalmat, hogy tanul­hassanak, többet és még töb­bet és meg fogják tanulni, d műszaki értelmiség idősebbjei­től a keménységet, szakmájuk szeretetét és a tudomány irán­ti szeretetet. Hallania Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents